Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

■

Három évtizede létesült az egri tanárképző főiskola. À rangos jubileum alkalmsából megszólaltatjuk lapunkban az alapítókat, az első tanárokat és hallgatókat, és ízelítőt adunk az elmúlt év eredményeiből is.

Harminc év

A földrajztanárok mestere volt...

ban több mint negyven éve már megvalósította, s ezzel kapcsolatos megjegyzéseit közzé is tette.

S most, félúton a hetedik és nyolcadik évtized között, a helyismeret fontosságát emeli ki,

mondván: tudni kell: hol

vannak az egyes országok a térképen merre lelhetők fővárosaik. Konzervatív lenne? Szó sincs róla, hiszen abban a korban, amikor mások pihennek —, ha Fortuna megadta nekik, hogy egészség-; ben éljenek — 6 takönyvet ír, méghozzá a

Az Idő mindenen, mindenkin túllép, s nincs menekvés vaskezű szorítása elől. Kivételesek szerencséje az, hogy nemcsak dacolnak vele, hanem meg is zabolázzák.

Ilyen típusú ember dr. Udvarhelyi Károly kandidátus, nyugalmazott főiskolai tanár, aki bár betöltötte a het- venötödik életévét, mégis fizikailag, szelllemileg frissen tevékenykedik, méghozzá a fiatalokat leköröző buzlegkorszerűbb

elvek szerint, s olyan

rajzokat, összehasonlításra alkalmas ábrákat készít, amilyeneket fiatal kollegái aligha produkálnának, __,

Q

Csoda-e, ha ez az újításra termett kutató pedagógus

egyike lett az egri felsőoktatási intézmény alapítóinak.

— Akkor valamennyien alkotni akartunk, s hittünk abban, amit csinálunk. Láttuk: mekkora a feladat, de egyikőnk se rettent meg tőle. Először a debreceni egyetemen szorongtunk albérletben, az egész apparátus két nagy éa egy kis szobában tevékenykedett, mégsem panaszkodott senki a szűkösség miatt. S azok a diákok... Többségük faluról jött, a fényes szeld* nemzedékeként. Felkészültségüket vitatni lehetett, de lelkesedésüket aligha. Nevelő és diák sosem került any- nyira közel egymáshoz, mint akkor, ám a tisztelet, a megbecsülés mégsem hiányzott. Szinte valamennyien vitára szomjúhoztak, záporoztak kérdéseik, s öröm volt válaszolni rájuk. A nyíltság és őszinteség légkörében felvil- lanyozódtunk, s a kötelességteljesítés kikapcsolódásnak tűnt. Családom egy ideig Szegeden élt, így szabad óráim jó részét is a fiatalokkal töltöttem, megismertem terveiket, elképzeléseiket, s közösen beszéltünk meg minden apró-cseprő dolgot. Amikor a főiskola Egerbe költözött, együtt csomagoltunk és pakoltunk ki, s velük együtt takarítottuk, súroltuk az új otthon szobáit, termeit.

Neveket említ, hajdan! tanítványait sorolja. Azokat is, akik ma főigazgató-helyettesek, tanszékvezetők, akikkel egykor ő ízleltette meg a tu- ' dás átadásának felemelő érzését.., J

B

Akadnak tamáskodők, akik kétségbe vonják az akkor

szerzett diplomák rangját,'

megkérdőjelezik értéküket, jelezve, hogy annak idején bárki katedrára léphetett. Ilyen megjegyzésekkel olykor a szaklapokban, a folyóiratokban is talákozhatunk.

Vajon miként vélekedik az; aki ott volt a rajtnál, s utána évtizedekig tanárjelöltek, -kel foglalkozott?

Valóban nem kellett félvén telizni, ha valakit küldtek, vagy önmaga szánta el magát, minden különösebb erő-; próba nélkül bejuthatott Á követelményeket viszont végső soron mi szabtuk meg, a ha becsültük a hallgatók zömét, akkor nem állítottuk túl alacsonyra a mércét. Persze jó néhány an nem birkóztak meg az elviselhető nehézségekkel sem. Volt olyan, áld épphogy átvészelte az észtén-, dőket, mások meg abbahagyták tanulmányaikat. A szókimondás viszont valamenyr

nyiük erénye lett. Emlékszem egy jellegzetes esetre. Bejött hozzám egy fiatalember, s azt mondta: „Ide küldtek tanulni. Ez rendjén is lenne, de nézzük csak, mire megyek vele, s hogy jövök ki addig is, amfg oklevelet szerzek.” Ismertettem a lehetőségeket, szóltam az ösztöndíjról, a kollégiumról, s az egyéb kedvezményekről. Kicsit töprengett, majd így döntött. „Jobb, ha visszamegyek a falumba. Könnyebben boldogulok, mintha itt téblá- bolnék.” S a többiek is meny-; nyíre kitárulkoztak, felkaro- Sást, útmutatást remélve. Igaz, a későbbi években jobban felkészített pedagógusokat adtunk az iskoláknak, de 1948 után js akadtak kiváló képességűek, akik megtalálták a helyüket az életben, s ma különböző posztokon köz- megbecsülésnek örvendenek. Mennyire figyeltek minden-;

re, milyen könnyen mozgAj

síthattuk őket! Nemegyszer az egész gárdával egyWÍ mentünk kirándulni, s beba-j rangoltuk a Bükk turistaút^ íait..; __

2

H

ét és fél évtized. X bök esek kora, azoké, akik nem- csak messzire tekintenek vissza, hanem előre is látJ nak és sejtik a távoli jövő körvonalait is.'

Hány leendő tanárt látott el jó tanácsokkal, továbbié^ lesztésre méltó ötletekkel,' Hitet plántált beléjük, ■ íeH keltette bennük az oknyomo-' zás vágyát ök örökítik maradandó hagyatékát Amit nyújtott az az önzetlen Mes-; ter ajándéka volt s az a krőzusi gazdaság ma ii Jei- íogyhatatlan.ii ■«> j

Pécs! István

galommal. Hell Miksa úti lakásában a múltat idézzük, az egri főiskola alapításának emlékei között tallózunk. Ehhez kitűnő kalauz, hiszen már 1948-ban oktatta a leendő földrajztanárokat, s egyben az új intézmény igazgatóhelyettesi tisztjét is ellátta.

Történeteket emleget, arcokat villant, közben fura érzés keríti hatalmába a riportert: úgy tűnik, mintha az utóbbi három évtized újszerű, pedagógiai, szakmódszertani megállapításaival együtt eltörpülne.

Egy könyvébe lapozok, 1934-ben jelent meg Szegeden, s ebben már a mai, a legújabb oktatási elveket fejtegeti. Nemcsak általánosságban, hanem gyakorlati tapasztalatainak gazdag tárházából merítve. Mennyi ötlet, s ezek sorából majd mind hasznosítható. A földrajzi gondolkodásra való nevelésről szól, de a tanulás, a szorgalom fontosságát is hangsúlyozza. Teszi ezt kinyilatkoztatás nélkül és segítőkészen.

Többek között megjegyzi:

„A túl sok név terhe az oktatásnak, de nélkülözni nem lehet, s nem is volna helyes. Nagy könnyítés a gyermeknek, ha néhány név jelentését ismeri, s miként a régi népek, kik az elnevezést adták, jó szemmel láttak és röviden, találóan jellemeztek valamit a névvel, úgy a gyermek is jobban lát és köny- nyebben megjegyzi a neveket, ha köztük és a földrajzi tárgy között bizonyos összefüggéseket megvilágítottunk. Röviden: adjunk a névnek ezzel is tartalmat”.

Aztán folytatja ... „Mont Blanc (francia): fehér hegy ... Nevada : havas... Balkán (török) : magas .. Himalája (szanszkrit) : a hó otthona .. Mezopotámia (görög) : a folyók köze ..

Napjainkban a kabinet, rendszer áldásait soroljuk, s ki gondol arra, hogy a fiatal tanár a Tisza-parti városElek András: „Jó tervezés, szervezés, végrehajtás — ez az alapja mindennek.”

(Fotó: Tóth Gizella)

Poroszló küllemre olyan, mint bármelyik alföldi nagy falu. Utcái szélesek, akár a török kiverése után épült községeké, nagy, falus csönd honol ezekben. Bezzeg hangos a serény forgalomtól az Egert és Debrecent összekötő mflút, mely egyben a főutca is. Faluszerte újsütetű, rangos, szép házakat látni, amelyek fehér homlokú, tisztaságot lélegző öreg hajlékokkal keverednek A régi és új lakások — riportútjaim során már sokban megfordultam — egyként takarosak és jól berendezettek. Azt is megfigyeltem, hogy fölötte kényesen vigyázzák házuk tisztaságát a jó poroszlói asszonyok. A szőnyegen hagyott sáros lábnyomok miatt sokat kell hallgatniuk a porták férfi lakóinak. Márpedig sárból bőséggel akad, hiszen a legtöbb mellékutcában még földút húzódik vastag, tapa- dós dugvánnyal, ami miatt máig „népviselet” a csizma. Persze a sár sem számít semmit, ha valami érdekességet hirdet, ha valami jó szórakozást kínál a művelődési ház.

A két templom mellett a

Nincs titok, nincs ördöngösség!!

Sáros lábnyomok a szőnyegen

szakkör,' már több kiállítás

bizonyítja eredményeiket. Kiállítást rendeztünk gyűjteményeikből a művelődési ház előcsarnokában is, s ugyanitt az általuk felgyújtott néprajzi tárgyak kaptak helyet, állan- j dó helyet, az előcsarnok kiállító vitrinjeiben.

művelődési otthon a falu

legkiemelkedőbb épülete, külseje is mutatja vezérlő szerepét. Am nem mondhatni, hogy melegen, otthonosan várja a népet. Erről pedig csakis az elhibázott tervezés tehet, mivel valamennyi helyisége túlméretezett. Téli időben például a robbanásig erőlködhetnek az olajfűtésű kazánok, a színházterem levegőjét még így sem bírják húsz fokra felmelegíteni. Csakis a közművelődés munkásainak köszönhető, hogy mégis van élet a falak között.

Füzesabonyban, a nagyközségi és járási művelődési ház igazgatóját — Szabó Istvánt — kérdeztem: miként ítéli meg Poroszló közművelődési helyzetét? Dicséretes dolgokat sorolt elő. És hihetünk a szavainak, hiszen avatott személy a téma elemzésére.

— Poroszló a legjobb komplex művelődési házak közé tartozik. Ha a tartalmi munkát rangsorolni akarjuk, úgy elmondhatjuk, hogy a járás művelődési házai között, Sarud után a másodikként Poroszló halad. Az iskola és a művelődési ház kapcsolata szorosra fonódott, s a korábbiakhoz viszonyítva erősebb a kisugárzó hatása a község lakosságára is. Bizonyítéka a poroszlóiak előrelépésének, hogy emelkedett az új közösségek száma és a rendezvények színvonala. Jól szolgálja a művelődési ház a szabad idő hasznos eltöltését, a kultúrált szórakozást és művelődést.

— Hogyan csinálja? — ezt a kérdést már Poroszlón a

művelődési ház igazgatóját nak, Elek Andrásnak teszem

feL

— Nincs itt semmi titok, semmi ördöngösség. Jó tervezés, szervezés, végrehajtás — ez az alapja mindennek.

Cserépfalui születésű, idén tölti be negyvenedik évét, s ebből már kilenc esztendő Poroszlóhoz köti. Azért jött ide, hogy vállaljon, és menynyi minden fut össze a kezében : tanít az iskolában, ahol igazgatóhelyettes, irányítja a művelődési ház munkáját, neveli a falu egész ifjúságát. Mindezt pedig higgadtan, lelkiismeretesen és fáradhatatlanul végzi.

— Négy éve bízták rám a művelődési ház vezetését. Azt mondhatom, hogy mínuszról kellett feljönni a nullára és onnét lépni tovább. Azzal kezdődött a munkám, hogy legelőször is rendbe kellett hozatni az épületet, mert igen elhanyagolt állapotban leiedzett. Aztán következett a szervezések ideje, hiszen mindössze egy-két kis csoport „létezett” : népdalkor, gyermekklub. A citerazenekar pedig alakulóban volt. Azóta a csoportok száma kilencre nőtt. Van két műkedvelő együttesünk, négy klubunk és három szakkörünk.

A húsztagú népdalkör, amelynek mecénása a termelőszövetkezet is, többször megállta helyét a megyei és országos minősítő. versenyeken. Ifjúsági klubjuk pedig egy ízben már kiváló címet is kapott.

A közösségek közül Elek András kettőt mutatott be.

— Legfiatalabb közösségünk a cigányklub, pontosabban fogalmazva, most járja a közösséggé szerveződés útját. Azért is erről szólók, mert méltatlan vád ért bennünket, éppen a Népújság hasábjain, hogy „cigányrezervátum” létrehozására törekszünk. Ez nem így igaz. Ifjúsági klubunk tagjainak műveltségi szintje magasabb, s nem akartuk lejjebb venni a foglalkozások színvonalát a 4.—6. osztályosok szintjére. Inkább arra törekszünk, hogy a megfelelő alapozás után a cigányfiatalok általános műveltségi szintjét emeljük fel legalább a nyolcadik osztályt végzettek színvonalára. Cigányklubunk igen népes, harmincán vannak, akik rendszeresen eljárnak az összejövetelekre, amit szombatonként tartunk. Egy székraktárt szabadítottunk fel és alakítottunk át klubhelyiségnek. Meg lehet nézni, nem hagynak maguk után csatateret, felfordulást S az is nagy eredmény már, hogy a mozielőadásokon, a diszkónál vagy a beat-koncerteknél nincs arénázás. S éppen ez volt elsődleges célunk : formálni

magatartásukat, nevelni őket, egészségügyi kultúrájukat fejleszteni. Azt is elértük a klub megalakításává, hogy Poroszlón megszűnt a szomb- bat délutáni céltalan csellengés, lődörgés az utcákon.

Másodiknak a honismereti szakkörről jegyeztem fel a művelődési ház igazgatójának mondatait,

— Honismereti körünk csupa idős emberekből tevődik össze, akik nagy szeretettel végzik a hagyománygyűjtést, néprajzi értékek felkutatását. Jóllehet még csak három éve alakult ez a

Végezetül szót kell ejte» nünk az idei és az elkövetkező idők terveiről.

— Leglényegesebb feladat a teljes komplexitás megvalósítása. A közoktatás és közművelődés, az iskola és a művelődési ház tevékenysége már eléggé összehangolt, érvényesül az egységes irányítás. Ugyanezt szeretnénk elérni a könyvtár és a mozi esetében is.

Az idei közművelődési feladattervet már megtárgyalta

és jóváhagyta a közös községi tanács, s ugyancsak napirendre tűzte nemrég ezt a témát a községi pártbizottság is.

— Idei tervünkből mindenek előtt a tiszai napok rendezvénysorozatát emelem ki. Hagyományos programunk ez, amely évről évre ismétlődik és sokakat vonz a művelődési házba. Lesz kórustalálkozó, amelyre a járás népdalköreit» énekkarait meghívjuk, de ide várjuk a szomszédos Tiszafüred énekeseit is. Vendégül látjuk a Népszínházát, rendezünk beat-koncertet és képzőművészeti kiállítást „A mai magyar grafika’’ címmeL Sor . kerül közművelődési an- kétra, s ha a szerencse minket pártol horgászversenyt is rendezünk.

Részletesen felsorolni mindent az idei közművelődési tervből sok lenne. Egy tény: a szép tervek megvalósításáért sokat kell tenni. Sokat kell tenni, hogy ne csak a sáros lábak nyomait emlegethessük, de a kultúra hagyjon majd maradandó nyomot az emberekben — Poroszlón.

.....

______Pataky Dezső