Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-16 / 64. szám
Operett egy zongorára Szolnoki színészek játéka Gyöngyösön Az alaptétel: a közönség nagyon jól érezte magát. Két előadás is telt ház előtt zajlott le, mind a kettőn sok-sok nevetés és taps kísérte a színészek játékát. Kell-e ettől több, van-e még fontosabb mérce, ha azt is hozzátesszük, hogy a szolnoki Szigligeti Színház művészei most a Bástyasétány 77 című operettet adták elő? Senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha a néző a színházban szórakozni akar. Az operett sem tiltott műfaj. Kár tehát bárkinek fanyalognia azért, mert pont erre az Eisemann—Baróti darabra voltak kíváncsiak annyian Gyöngyösön. És miután az ember alapvetően az örömre született, mi kifogásolni való lehet azon, ha több száz ember együtt nagyokat nevet, azaz: jól szórakozott. Sem az adott operett, sem általában a szórakoztató színházi játék ürügyén nem akarunk most valamiféle mini színházesztétikai vitát kanya- rítani. Azt azonban szerfölött sajnáljuk, hogy a szolnokiak nem kettős szereposztásban játszották az Eisemann-dara- bot. Ügy tudniillik, hogy a prózai részeket is mások és az énekes-táncos betéteket is mások. Ugyanis kialakult bennünk a múló évek során egy olyan rossz beidegződés, hogy szeretjük a hangját is hallani annak, aki énekel. Azért sem haragszunk, ha a papírra rögzített hangjegyek közül legalább egy töredéknyi részt el is talál az énekes. És még a muzsikáról egy szót sem ejtettünk. Pedig hogyan zsonganak a fülünkben azok a jól ismert melódiák, ahogy a hegedűk megszólaltatják, aztán a fúvósok veszik át a dallamot, közben az üstdob hangja zeng fel és szinte nevetve csengnek össze a cintányérok. Ehelyett egyetlen zongora akart minden lenni. Olyan hangerővel szólt, hogy pótolja az énekhangok hiányát is. Nem volt könnyű dolga Nádor Lászlónak, hogy a hangszerét állandóan ilyen dühödt erővel serkentse a for- tisszimókra. Kaptak tehát a gyöngyösiek egy félig operettet, amiben csak az a sajnálatos, hogy éppen az operettrészt sikkasztották el. És itt jut eszünkbe, hogy annak idején, alig valamivel a felszabadulás után, éltünk már át ilyen és ehhez hasonló előadásokat. Néhány színész összeállt, akadt melléjük egy zongorista is, lementek valahová és ösz- szesen hatan előadták a Csárdáskirálynőt. A közönségük pedig nagyon hálás volt. Azóta viszont már néhány év eltelt. Az akkori szükségmegoldások aligha érvényesek még ma is. De — tessék mondani — mit ér mindez a sok elmélkedés, ha a gyöngyösi előadásra tódultak az emberek, és igazán jól érezték magukat? Márpedig minden előadás a közönségért van. Hogy az előadók felelőssége is... ? Hát... mit is mondjunk? G. M. F. Április 3— 14-ig tavaszi szünet Elkészült az érettségi menetrendje én, hétfőn a magyar, kedden és szerdán a szakmai elméleti tárgyak, csütörtökön, a matematika írásbelijére kerül sor., A bét további két napján a választott tárgyakból írnak a szakközépiskolások dolgozatot. A közös írásbeli érettségi felvételi vizsgák május 22-én 23-án, hétfőn és kedden zajlanak, a korábbiakhoz hasonlóan matematikából, fizikából és biológiából. A szóbeli érettségi vizsgák június 9-től 22-ig tartanak. Az általános és középiskolákhoz basonióar; kapjak-ki -a tavaszi - szünetet- a szakmunkásképző intézetek tanulói is. A szakmunkásképzőkben az idei tanévben több mint 15 400 fiatal tanul. Számukra a tanév utolsó tanítási napja június 10. Közülük csaknem 50 ezren, a végzősök, júniusban és júliusban tesznek szakmunkásvizsgát. MAROSI QMA*-----£ K i&temm TóRrfNe T: 4 SQWÖVÖBÖL Hivatalosan április 5-én kezdődik és 13-án fejeződik be a tavaszi szünet az általános iskolák 1 090 000 és a középiskolák 199 000 diákjának. Ténylegesen azonban a vakáció — a munkanap áthelyezése miatt — már április 3-án kezdetét veszi. Az alsó- és középfokú iskolákban április 1-én, szombaton a hétfői, április 2-án, vasárnap pedig a szombati órarend szerint tanítanak. A tavaszi szünet utáni első tanítási nap április 14-e, péntek. A szünet ideje alatt a napközi otthonok nem csukják be kapuikat, várják a gyerekeket. A szabad idő hasznos eltöltéséhez a pedagógusok gazdag programot állítanak össze. Az úttörőcsapatok és a KISZ- szervezetek is kihasználják a szabad időt, különböző foglalkozásokat szerveznek, kiállításokat tekintenek meg, és ha az időjárás engedi, túrán vesznek részt, kirándulnak a gyerekek. Ami a tanév további menetrendjét illeti: az általános iskolákban a tanítás június 3-án, a középiskolák IV. osztályaiban május 13-án, a középiskolák I—III. osztályaiban június 10-én, szombaton fejeződik be. Az érettségizők a ballagási ünnepélyt általában az utolsó tanítási napon, május 13-án rendezik meg. A középiskoláktól az idén mintegy 48 ezer diák vesz búcsút. Meghatározták az Oktatási Minisztériumban az idei érettségi menetrendet. A középiskolák nappali tagozatos tanulóinak az írásbeli érettségi vizsgák május 15-én, hétfőn kezdődnek, és a hét végével zárulnak. A gimnáziumokban hétfőn magyarból, kedden matematikából, szerdán délelőtt oroszból, délután angolból és olaszból, csütörtökön délelőtt fizikából, délután franciából és latinból, pénteken délelőtt kémiából, délután németből és spanyolból, szombaton biológiából írják meg az írásbelit.  szak- középiskolákban május 152. Annyi mindent kitalálnak, akkor igazán nem tudom, ezt miért nem tudják kitalálni, igaz? Jobban vagy? — Jobban. — Gyere, megkeressük a villanyborotvát. Mennyire szerettél volna egy villany- borotvát! Te tulajdonképpen csak egy villanyborotvát szerettél volna igazából. Na gyere, biztosan van villanyborotva, ezeknek a rohadtak- nak mindenük volt. csak meg kell keresni. Hallod? Ne játszd már magad. Idefigyelj! Ha tovább cirkuszolsz nekem, frankón jelenteni fogom! — Megyek ' már, ne ri- nyálj. A D blokk előtt álló kétsoros vonalból a tányérsapkás egy kiáltására kétsoros vonalat képeznek. Többször meg kell ismételni, nem sikerül egyszerre a jobbra át. A nő tétovázik, merre lehet a fürdőszoba. A kisebbik szobába nyit be. — Odanézz! Ez egy másik szobai A férfi kelletlenül ellép az ablaktól, már nem szédeleg. — Naná, mondták hogy két szoba lesz. — Hogy milyen frankó ez is! Csak marha kicsik az ágyak. Te, idenézz .. .tudod micsodák ezek? Játékok! Kisautó, mintha igazi lenne, ilyen kicsi és mintha igazi lenne... meg baba, igazi ruhában, idenézz, milyen gyönyörű ruhája van, nem is igaz, miiven gyönyörű a ruhája és te! Te, ez lehunyja a szemét! Idenézz! Ha így csinálok vele, lehunyja a szemét! Csuda frankó. Meg ez is... mi a franc ez? — Építőkocka. — Persze, tanultuk is, hogy ez az építőkocka. Te, hogy mennyi frankó játékuk lesz a gyerekeinknek! Hányat is vállaltunk, hármat vagy négyet? — Kétszobásért négyet. Te, mintha innen jönne az a ... — Hát ez meg mi? Mindketten letérdelnek, úgy lesnek a játékpolc alá. Hátul, szorosan a fal mellett sötétszürke, csíkos szőrmeféle. A szőrmeféle egyik végén domborulat, a domborulat közepén szabályos, kerek lyu”.. A domborulat &*»án, a lakkozott parkettával érintkező részén mintha megko1978. március 18« csütörtök . A Filharmónia sorozatában Az Egri Szimfonikusok hangversenye (Fotó: Szántó György) Az Egri Szimfonikusok adták hétfőn este az Országos Filharmónia egri sorozatában azt a hangversenyt, amelyen két Mozart- és egy Schubert- mű szerepelt. A Filharmónia — úgy látszik — jól ismeri az egri( zenekar értékeit és nem véletlenül választotta ki ennek a három alkotásnak a megszólaltatására az egri együttest. Mozart muzsikája, a köny- nyed és örömet árasztó líra, a játékosság és a szellem elevensége elmélyült zenélésre készteti a zenekart. Már a műsor nyitószámánál, a Szöktetés a szerájból nyitányánál feltűnt, milyen fegyelmezetten és tiszta zenéléssel követi az Egri Szimfonikus Zenekar a karmesteri irányítást, pedig ez a középső részénél, amikor is Belmonte szerelmes szerenádjának motívumai szólaltak meg az egyébként is álomvilágnak tűnő operai mese közepéből, a zenekar újabb csatát nyert, ismét meghódította a hozzá hű egri közönséget. Farkas István és együttese ezúttal megérde- *melte~ a^íeíjésT ëïfsmerést. Az A-dúr klarinétverseny szólistája Kovács Béla volt. Ez a zenei alkotás az érett Mozart művészetét mutatja be, időrendi sorrendben utolsó hangszeres kompozíciója. Ebben a bölcselkedő zenében, — a hallgatóság mindig is hajlamos beleérezni egy-egy műbe valamit a sorsból és a pott volna a prém, alóla sárgásfehér, leginkább csontra emlékeztető tárgy látszik ki. A tárgy két egymáson fekvő félkörből áll, a két félkör érdekes módon, tűhegyes ki- szögellésekkel kapaszkodik össze. A férfi kivesz egy hosszú hasábot az építőszekrényből, a prém közepébe döf . A kocka átszakítja a szőrt, belül üreges, a kocka mozgatására újabb sárgásfehér tárgyak bukkannak elő. Ezek hosszúak,, domborúak, mintha ezekre lenne feszítve a szőr. — Te, ez egy macska. — mondja a férfi. — Macska? Még macskájuk is volt ezeknek a rohad- taknakl Hozd a táskát! A férfi futólépésben behozza az előszobából azÜJ- HONTELEPlTÉSI EGYSÉG- CSOMAG feliratú táskát. Egy légtelenített nylon ta- sakból csíramentes gézmaszkot vesznek elő, szájuk és orruk elé kötik. Gumikesztyűt húznak. Bakelit csipesszel egy fóliazsákba rakják a szőrt, és a szétpotyogó csontokat. A nő egy tubusból spray-t permetez szét, nehéz, lila köd telepszik a padlóra. A férfi a zsákba dobja a bakelit csipeszeket, tubusból kinyomott, tejszínhabszerű ragasztóval lezárja. A nő kispricceli az egész doboz tartalmát, már derékig állnak a sűrű, lila ködben. Visszamermek a nagy szobába. Az ajtórepedéseket ön- tapdós fóliaszalaggal zárják el. Az egész művelet néhány percig tart, látszik, hogy minden mozdulatot igen sokszor begyakoroltak. A gézmaszkot és a gumisorsszerűségből — ebben a klarinéton előadott vallomásban Kovács Béla egy szólóhangszer teljes ökonómiáját megcsillogtatta felső fokon, megmutatván, hogyan lehet egy ritkán hallott szóló hangszeren úgy folytatni párbeszédet a zenekarral, hogy végül is a zene legyen a győztes, a diadalmas. A magától értetődő könnyedség, amellyel Kovács Béla ezt a nem könnyű teljesítményt nyújtotta, hatott a közönségre. A műsor második részét Schubert G-dúr miséje töltötte ki. Olykor a nagy nevektől megittasodottan, a zenetörténeti nagyságoknál pedig az elfogult kegyelet által is vezettetve felsőfokú jelzőket szoktunk használni akkor is, amikor azok nem indokoltak. Ritkán szoktuk megkérdőjelezni a műsorszerkesztés amúgy is komoly gondokkal terhelt munkáját, de ezt a választást, mármint a Schubert-misének az előadását most vitatjuk. A fél óráig sem tartó mise — azon kívül, hogy eleget tesz a liturgikus követelményeknek és a kor szintjén felmondja az érzelmi leckét és az ájta- tosság bizonyos közhelyeit — nem adja a nagy Schubertét., azt, aki a zenei köztudatban él. Igaz, tizennyolc évesen írta ezt a művet, de néhány felcsillanástól eltekintve ez a zene nem az az extatikus kesztyűt egy másik zsákba dobják. A férfi a két zsákot kiviszi a lépcsőházba, az ajtó mellé állítja. A szemben levő lakás ajtaja mellett egy ugyanilyen műanyag zsákban csecsemőcsontváz. — Azért szörnyű — mondja a nő, — hogyan dolgoznak ezek az egészségügyiek. Nem tudom, miért engedik, hogy az egészségügyiek így dolgozzanak. — A vén szarosok miatt. Az egészségügyi is tele van vén szarosokkal. De a szervezési, az frankó. Ott fejek vannak. Komputer, meg minden. Ott nincs kecmec. Ázért akartam én is a szervezésihez kerülni, de nem sikerült a tesztem. — Mi lesz ma a tv-müsor? — kérdezi a nő. — Csak holnap kezdik. — Miért csak holnap? — Mit tudom én. Mondták, hogy csak holnap kezdik. — Mert a kulturálisban is az a sok vén hülye. Akkor mit csináljunk? Nem vagy éhes? — Nem. — Tudod mit? Akkor csináljunk egy gyereket. Baromi uncsi lesz néggyel vacakolni ... — De megéri! — Megéri, de baromi uncsi 1 esz. Essünk túl rajta minél előbb, nem igaz? — De. Pláne, ha egyszer úgy sincs műsor. Vetkőzni kezdenek. Ruháikat szabályosan összehajtják, és egybevágóan egymásra helyezik. Amikor már meztelenek, a nőnek eszébe jut valami. — Majdnem elfelejtettem! Ciki lett volna, ha elfelejtem. Az ŰJHONTELEPITÉSI vallomás, amit zenei gondo-- latok, elsöprő szenvedélyek vezérelnek. Minden összehasonlítás torzít és téves, de ha arra a vállalkozásra gondolok és arra a sikerre, amikor tavaly nyáron az Egri Szimfo-i nikusok az Esztergomi Énekkarral bemutatták Egerben Liszt Esztergomi miséjét, ak- kor igaztalan is vagyok, da annyira mégis alapos lehet ítéletem: a közönség nemcsak) ragyogó előadást kapott akkor az élő zenében, az éld zenétől, hanem tartalmat isj Itt a Benedictus és az Agnus Dei-n kívül alig-alig érezzük a lelkesültségnek, a téma által megkívánt pátosznak et jelenlétét. Nem ettől a muzsikától jön lázba a mai közönség, úgy igazából! Pedig az Állami Operaháa szólistái — elsősorban Zempléni Máriára gondolok, de megtette a kötelességét a te-: nor, Prevoz János és a bariton, Gáti István is — a KIS52 Központi Művészegyüttes Egyetemi Énekkara (karigazgató Tóth Béla), az Egri Szimfonikusokkal vállvetve mindent megtettek a siker érdekében. Jancsovics Antal karmestert sem ‘lehet hibáztatni, hogy a hatás csak olyan és annyi volt, amilyen és amennyi. Bár a közönség lelkesen köszönte a produkciót. A zenetörténeti bevezetőt Pándi Mariann zenetörténész mondotta el. (farkas) j CSOMAG-ból egy fényes kartonra nyomott képet vesz elő. Feláll az ágyra, a kartont hozzáméri az ágy fölött függő néhány kép keretéhez. Az egyiket megfelelőnek találja, leakasztja. Felhasít.'a hátán a védőpapírt, a keretben levő képet körmével kifeszegeti, a padlóra dobja. A padlóra pottyant fényképről egy ismeretlen férfi és egy asz- szony, fejüket kissé egymás felé biccentce közrefognak két gyereket. Az egyik gyerek fiú, tíz év körüli lehet, a leány hat. A leány hajában masni, a szülők arcáról néhány ránc ki van retusálva. Mind a négyen mosolyognak. A nyomtatott kartonkép fél centivel nagyobb, mint a keret. — Ezek a rohadtak még egy normális keretet se voltak képesek készíteni — mondja az ágyon álló nő. — Hagyd a fenébe —mondja a férfi az ágyon fekve, — majd felteszed holnap. — Ne légy hálátlan. — Akkor tépj le a fejéből fél centit. Marad még neki. — ízléstelen ipse! A nyomott kartonképen egy ötven körüli férfi ül, valamilyen nyugágyfélén köny- nyedén hátradőlve. Egyik keze a nyugágy karfáján, a másikban napszemüveget lóbál. Arcán magabiztos, álszerény mosoly, fiatalosnak akar látszani, de húsos, széles szája petyhüdt. A kép alatt római antikva betűkből felirat A S. COHEN, A NEUTRONBOMBA ATYJA. — Elvégre mindent neki köszönhetünk — mondja a nő. (Végei
