Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

Reggeli MEGSZŰNT A HAJNALI, a munkakezdés előtti félde­ci zés — legalábbis a kocs­mákban, a nyilvános vendég­látóhelyeken. Hogy valójá­ban mennyire lesz eredmé­nyes a miniszteri rendelet, amely megtiltotta a szeszes italok forgalmazását a kora reggeli órákban, hogy csök­ken-e az üzemi, a közleke­dési balesetek száma, javul-e a munkafegyelem, az majd csak később derül ki. Az al­koholizmus remélhető mér­séklődéséről is csupán hóna­pok, évek múltán kaphatunk képét. A szeszárusitás korlátozá­sának hatását azonban a vend églátó vállalatok, szö­vetkezetek máris érzik. Szá­mukra az eredmény aggasz­tó. Mivel az egész vendéglá­tó üzlethálózatban túlnyomó többségben vannak kocsmák, illetve azok a bisztrónak, esz nres szónak, falatozónak, büfének meg ki tudja, mi mindennek nevezett üzletek, amelvek elsősorban alkoho­los italokat árusítanak, a forgalom korlátozása az egész szakmának okoz nagy gondot. Annál is inkább, mi­vel a szeszes italok értékesí­tésével könnyebben, gyorsab­ban, kevesebb befektetéssel lehet nagyobb haszonra szert tenni, mint bármi mással. Sőt, tulajdonképpen, egy kis­sé leegyszerűsítve azt is mondhatjuk: a kocsmák tartják el az éttermeket. Törik hát a fejüket a ven­déglátó vállalatok, szövetke­zetek vezetői : most mihez kezdjenek? Honnan, miből, hogyan pótolják azt a for­galmat, amit idáig reggelen­te a szeszes italok értékesí­tése révén értek el? Mert ha a vállalat forgalma csökken, az nagy baj; kevesebb a le­hetőség a béremelésre, az üzlethálózat karbantartására, fejlesztésére, rosszabb lesz minden mutató,- még a vál­lalat megítélése is. A bajból különféleképp próbálnak kilábalni. Az „élelmesek” ' kivételezésért, kedvezményért kilincselnek. A belkereskedelmi miniszter rendelete ugyanis kimondja, hogy bizonyos helyeken — például városokban, üdülőhe­lyeken, főútvonalakon — a tanács az idegenforgalom érdekében felmentést adhat a szeszkorlátozás alól. Vagyis van lehetőség arra, hogy né­hány, kijelölt vendéglátóhe­lyen már reggel 9 óra előtt is árusítsanak bort, sört, pá­linkát. Más vállalatok meg úgy döntöttek, hogy fel sem húz­zák 9 óra előtt a redőnyt. Nem nyitnak már ki reggel 6-kor egy sor olyan falato­zót, bisztrót sem, amely az ital mellé legalább pogácsát, szendvicset, sőt főtt ételt is kínált. Ez kényelmes, túlzot­tan is kényelmes álláspont, amiből senkinek sincs hasz­na. AKADNAK OLYAN VÁL­LALATOK, szövetkezetek is, amelyek a legkézenfekvőbb, de a fogyasztó számára a legellenszenvesebb eszköz­höz: az áremeléshez nyúltak. Felemelték egyes ételek ha­szonkulcsát, gondolván, hogy a nagyobb bevételből kárpó­tolják magukat az elvesztett reggeli italforgalomért. Lehet, hogy ez meghozza a várt gazdaság; eredményt, de az erkölcsi elismerést aligha. A napokban kaptuk a hírt: az Utasellátó Vállalat 1978. évi januári forgalma 16 szá­zalékkal maradt el az 1977. évi januári mögött, aminek okát természetesen a szesz­korlátozásban látják. Ügy döntöttek, hogy a forgalom növelése érdekében bővítik az ételek kínálatát, választé­kát, újabb tej árusító pavilo­nokat állítanak fel és eladó automatákat helyeznék üzembe. Nem tudhatjuk még, mennyi valósul meg az Utas­ellátó terveiből, de egy biz­tos’: ez az a magatartás, amely egyaránt szolgálja a saját és a társadalom egészé­nek érdekét. Meglehet, hogy a hajnali féldecizők ezután sem fog­nak műszakkezdés előtt tej­jel koccintani — ez az ő dolguk. Ám a munkába siető emberek sokaságának éppen az a gondja, hogy házon kí­vül jóformán sehol sem le­het olcsón és gyorsan meg­reggelizni Vannak, akik az élelmiszerboltokban vesznek kenyeret, felvágottat, és az utcán, a villamoson állva kapják be a hideg falatokat, Mert meleg teát, tejeskávét, kakaót, tányéron vajat, pék­süteményt, rántottét, legfel­jebb a szállodákhoz tartozó éttermekben kapni, igen drá­gán. Pedig reggelit minden ven­déglátóhelyen lehetne és kel­lene kínálni; erre még a leg­elhanyagoltabb kocsmában is akadna mód, csak a szán­dék hiányzik. Hát még a konyhával, hűtőgéppel ren­delkező bisztrókban, falato­zókban! És milyen népszerű az a néhány tejárusító pavi­lon, amely itt-ott városok­ban, megmenekülve az ok­talan lebontástól, még mű­ködik. Vennénk forró regge­li italt, szendvicset, édességet automatákból is, ha találkoz­nánk velük munkába menet. De csak kevés akad, még ke­vesebb működőképes álla­potban. A REGGELI SZOLGÁL­TATÁSA a vendéglátásnak olyan kötelezettsége, amelyre a társadalom igényt tart, de amelyet a szolgáltató — eny­hén szólva — elhanyagol. A szeszárusítást korlátozó ren­delet talán, remélhetőleg rá­kényszeríti az egész vendég­látó szakmát, hogy figyel­mét az ételek forgalmának fokozására fordítsa. Igaz, sok tejet, szendvicset, kaszinóto­jást, kell eladni ahhoz, hogy az italok elvesztett forgalmát pótolják. Nehéz lecke ez a vállalatoknak, szövetkezetek­nek. De ha megoldják, hiva­tásukat teljesítik: a fogyasz­tó igényét elégítik ki. Gál Zsuzsa Gyöngyös gyarapodó gyára 10 év legsikeresebb esztendeje a KGV-nél „Ketten” a sikeres munkaverseny részesei közül: Patócs Ferenc és a gyár legértékesebb gépe, az automatikus portálmaró Az új üzemcsarnok, amelybe most költözköd­nek — mutatja Benei László, a t'orgácsolóüzem vezetője (Fotó: Szabó Sándor) Nemrégiben hivatalosan is mérlegre tették a tavalyi esz­tendőt a Könnyűipari Gép­gyártó Vállalat 4. számú Gyárában, Gyöngyösön. S mint korábban sejtették, szá- mítgatták: a mérce jót mu­tatott. — Egy évtizedes történe­tünkben, minden eddigit fe­lülmúló a sikert — beszéli érthető örömmel, elégedett­séggel Lakatos Imre igazgató. — Az előző 94-ről 131,2 mil­lió forintos értékűre nőtt a termelésünk kisebb létszám­mal is, az eredményünk pe­dig meglehetősen közel állt hozzá, hogy megkétszereződ­jék. .. Amíg sokáig a száz­milliós árbevétel is „bűvös számnak” tűnt a részünkről, most egyszeriben nemcsak elérhetővé vált, hanem mesz- sze magunk mögött maradt! S egyetlen gazdasági muta­tónk miatt sem szégyenkez­hetünk. Aztán, többet is mond a fejlődésről: — Jelentős profiltisztításra, struktúra-változásra került Mire költik a kommunista műszakok bevételeit? Erre a kérdésre keresett választ egész megyére kiterjedő vizs­gálatában a közelmúltban a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsának közgazdasá­gi osztálya. E felmérés ered­ményeit egy másik fórum, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága is megvitatta. Fon­tos témáról van tehát szó; nagy értéke van a dolgozók lelkesedésének, az így össze­gyűjtött forintok sokat segít­hetnek közös céljaink meg­valósításában. Ugyanakkor jelzi ez az érdeklődés e mun­ka elismerését is: a dolgozók­nak joguk van ahhoz, hogy társadalmi műszakjaik jöve­delmének sorsát pontosan is­merjék, s lássák: érdemes volt dolgozni. A megyei tanács vb tavaly az SZMT-vel közösen jelölte ki azokat a fejlesztési célo­kat, amelyekhez a kommu­nista műszakok bevételeit is felhasználták. Társadalmi és vállalati érdek is, hogy ebből a pénzből elsősorban gyer­mekintézményeket kell épí­teni így kezdték meg az elő­készületeit az elmúlt évben Egerben 100 férőhelyes óvo­dának. hatvan férőhelyes bölcsődének. Gyöngyösön. Hatvanban pedig száz-száz kisgyermeket befogadó óvo­da megépítésére kerül sor ebből a pénzből. A vezető testületek azt is javasolták : a három városon kívül dol­gozó gazdasági egysegek j kommunista műszakok béré bői a körzetükhöz tartó/' községek fejlesztését is. tánv gassák Az együttes munka iyi sikeres volt az elmúlt évbe.i látva a célt, a szocialista ko zösségek aktívan, nagy lelkt sedéssel dolgoztak a pihenő napjukon szervezett műsza kokon. Munkaverseny-fel - ajánlásokban, jubileumi vál­lalásokon is megfogalmazták ezt az elhatározásukat. Nem A lelkesedés forintjai fordult ejő, hogy az ilyen plusz műszaknak a tervtelje­sítésbe kellett volna „besegí­tenie”. Különösen kiemelke­dő sikere volt a vasascente­nárium alkalmából rende­zett kommunista szombat­nak: megyénkben több mint tízezren álltak a gépek mellé ezen a napon, s a részvételi arány a legtöbb üzemben a 90 százalékot is elérte. A tá­mogatás fontos célokat szol­gait; bölcsődék, ovodák, nap­közik, iskolák mellett klü- bok. sportlétesítmények kap­tak ebből a pénzből. Az egész évi bevétel csaknem kilenc­millió forint volt, ebből a Vállalatok az illetékes taná­csok számlájára mintegy hat­milliót fizettek be. A legtöb­bet, az egész összegnek csak­nem a felét a gyöngyösiek ad­ták. Példák a legjobbak kö­zül: F elsőtárkányban, Bél­apátfalván, Egercsehiben, Lőrinciben, Viszneken, Aba- sáron volt kiemelkedő a tár­sadalmi műszakok bevétele. Ezekből a pénzekből ter­mészetesen nemcsak annak a tanácsnák jutott, ahol az il­lető vállalat központja van. hanem azoknak a községek­nek is. ahonnan a dolgozók “lejárnak a munkahelyükre. Mi valósítható meg ezekből az összegekből? Egerben •a múlt évben elsősorban a lyermekintézmények beren- lezésére adták ezt a pénzt, gy részét pedig tartalékoltál: (Z új óvodára, bölcsődére. iyöngyösön a bevételek és a oünkafelajánlások együtt húr elegendőek az új óvoda loz. az építkezés jövőre meg ■s kezdődik. Hatvanban ha­sonlóképpen dicséretes ered ményeket hozott a dolgozók aktivitása, társadalmi mű­szakok hozzájárulásával 1977-ben ötven óvodai- férő­helyet adtak át, s újabb öt­ven átadását tervezik az épü­lő lakótelepen. Felsötárkány- ban. Bükkszéken, Bátorban lehet még számítani terven felüli óvodaépítésekre társa­dalmi munka révén. A dolgozók összefogása persze nemcsak a túlteljesí­tések miatt kívánatos, hiszen a legtöbb község csak egy ré­szét kapja meg e beruházá­sai költségének, s így a ter­vekben is számítanak a tár­sadalmi akciókra. Nagy összegekről van tehát szó, és céljaink megvalósítá­sához is nélkülözhetetlen a társadalmi munkák többlet­értéke. Éppen ezért szerve­zésüknek, hasznosításuknál? is jelentőségükhöz méltó mó­don kell történnie: vigyázni kell a hatalmas, érzékeny erőre, a dolgozók lelkesedé­sére. Szóvá tettük már ko­rábban, hogy néhány me­gyén kívüli központú üzem­ben, gyáregységben nem tud­nak arról, mi lett társadalmi műszakjuk bevételeivel. Pél dául az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, gyáregységében Gyöngyösön, Egercsehi bá­nyaüzemében, s néhány ha­sonló munkahelyen. Nem ál­talánosítható, de nem is fi­gyelmen kívül hagyható ese­tek ezek; bármilyen indokolt lehet ennek a pénznek az összegyűjtése,, a munkahelyi demokráciát sérti, ha arról nem tájékozódhat az érték forrása, a dolgozó kollektíva. A tapasztalatok szerint a helyi tanácsoknak sem jön mindig jól a társadalmi se­gítség Többletet, terven fe­lüli lehetőséget ad a munka értéke megvalósulhat na­gyobb bölcsőde óvoda. De ennek fenntartásához szintén több pénz kell, erre pedig a szigorúan, tervezett költ­ségvetésből már nem futja. Az összegek rugalmas, a célt jól szolgáló csoportosítására van szükség ahhoz, hogy ilyen árnyékai ne legyenek a. szabadon elhatározott, a kö­zösség erejét mutató akciók­nak. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága köszönetét mon­dott azárt a nagyszerű akti­vitásért, amellyel az üzemi kollektívák, különösen az el­múlt évben, segítették lakó­helyük, a megye fejlesztését. A szakszervezeti bizottságok, KISZ-szervezetek hatékony, mozgósító erői voltak a mun­kaakcióknak, amelyekre a jövőben is számítanak. A testület kéri, hogy a politikai eseményekhez, évfordulókhoz kapcsolódó versenyben az idén is rendezzenek kommu­nista műszakokat, kettőt-hár- mat az esztendő alatt. Hogy az erők ne aprózódjanalc el, a bevételeket az e célra létre­hozott gyermek- és ifjúsági intézményfejlesztési alapra célszerű befizetni. Az idén is felhívást tesz közzé a megyei tanács, az SZMT és a KISZ megyebizottsága, s a társa­dalmi munkaakciók szervezé­se mellett nagyobb hangsúlyt kap az üzemek, intézménye­ket támogató mozgalmának kiszélesítése is. Tervszerűen már az első negyedévben ki­dolgozott program szerint ér­demes ezeket a műszakokat szervezni, s a célok megha­tározásában a fejlesztések is­mertetésében. a helyi taná­csoknak is jobban közre kell működniük. összehangoltan, az erőket összefogva lehet igazán jól gazdálkodni a lelkesedés fo­rintjaival. Hekeli Sándor sor nálunk az elmúlt évben. Csökkentettük az alkatrész­készítést, s számottevően nö­veltük gépgyártásunkat. Te­vékenységünkben kialakítot­tuk, remélhetően meg is ho­nosítottuk végre a nagy szé­riát: a Zsiguli árával nagy­jából egyező cipőipari csóko- zó berendezésből már nem kevesebb, mint háromszázat szállítottunk megrendelőink­nek. Gépeinknek több. mint nyolcvan százaléka külföld­re került. Exportunkban érez­hetően nőtt a tőkés piaci részarány: gyártmányainkat az USA, Kanada, Görögország és az NSZK egyaránt vásá­rolta. Ami tagadhatatlanul jóleső elismerés valamennyi­ünk számára! Első hallomásra egysze­rűbbnek tűnnek mindezek, mint amilyenek valójában. Meggyőzően vallja ezt az üzemben Berzéki Tibor, az egyik — éppen benn tartóz­kodó — külső szerelő is. — Hogy csupán a cipőipari csákozónál maradjak — ma­gyarázza —, voltaképpen új termékről van szó. . Ha ha­sonló, hidraulikus gyártmá­nyaink voltak is eddig, bi­zony szoknunk kellett eme­zekhez. Nemkülönben ahhoz, hogy amíg azelőtt, évente legfeljebb negyven-ötven gép került ki a kezünk alól, most egyszeriben ennek a többszö­rösét kívánták! Szóval: nem ment könnyen. Sokat izzad­tunk, amíg a megrendelése­ket végül is teljesítettük! A nem mindennapi felada­tokon a gyár egész kollektí­vája osztozott, de — ahogyan mondják — különösen a szo­cialista brigádok tettek so­kat a sikerekért. Szocialista brigádban, a Gagarin nevét viselő zöld­koszorús csapatban dolgozik Patócs Ferenc marós is, aki leplezetlen büszkeséggel újsá­golja. hogy az üzem legdrá­gább és legügyesebb munka­gépét kezeli. — Jól megjegyeztem ma­gamnak — beszéli —, annak idején hatmillió forintba ke­rült ez a portálmaró. Négy fejjel működik, egyszerre négy munkadarabot is felfog­hatók rá. Automata előtolású praktikus berendezés, nekem inkább csak figyelnem kell, hogy mit csinál. Ez a figye­lem, persze felelősségteljes is: ha nem veszem kellő komoly­sággal a dolgom, súlyos hibá­kat véthetek. Szó szerint sú­lyosakat. mivel nemegyszer öt-hat mázsás alakt.részeken is dolgozom. S ha nem va­gyok elég figyelmes, ha el­rontom a munkadarabot, már maga az anvagkár is jelentős! Gépét, hűséges társát dicsé­ri a marós — jóllehet, maga sem akármilyen munkás. Mint kiderül: már korábbi helyén, az Egvesült Izzó tmk- la hatosai között is kiváló dől gozó volt, s itt a Könnyűipa ri Gépgyártó Vállalatná’ szintén kapott ilyen kitünte­tést. — Efféle kitűnő embere' brigádok nélkül, bizony meg nézhetnénk magunkat! — kapcsolódik beszélgetésünk be a versennyel is fogiáikor szb-titkár, Budai Oszkár. — Igazán megoldanak minden feladatot, amivel csak talál­koznak műszakjaikban. Idő­ről időre becsülettel' elvégzik a munkájukat, s mindig ki­találnak valamit, amivel gaz­daságosabbá tehetik a terme­lést. Lehet, hogy egy kicsjt „haza beszélek” — folytatja mosolyogva —, mert éppen a mi műhelyünk együtteseiről van szó, de kikívánkozik be­lőlem: a „Mező Imre” és az „Ady Endre” szocialista bri­gádok például százezer forin­tokat megtakarítottak a fo­nókannák új szabási tervének kialakításával. Olyan mód­szerre térték át, amellyel még a korábbi hulladékok is hasznosíthatók, s értékes im­portot pótolhatunk! Budai Oszkár műhelye egyébként — költözködik, A gyár ugyanis ezekben a na­pokban új, 3400 négyzetméte­res csarnokkal gyarapodott, s benne a szerelők mellett he­lyet kaptak a fonókannások, az alkatrészkészítők is. — Gyarapszunk, gazdago­dunk — veszi vissza a szót Lakatos Imre igazgató. — Az V. ötéves terv során, össze­sen 50 millió forintos beruhá­zás megvalósulásával számo­lunk. Terveink mintegy 60 százalékát már valóra is vál­tottuk. Az új csarnokkal meg­szüntetjük az eddigi üzem zsúfoltságát, 1000 négyzetmé­teres új raktárunk a tárolást teszi könnyebbé, gondtala­nabbá. A továbbiakban kor­szerűsítjük közműhálózatun kát. Olyan derítőrendszer; építünk, amely megakadá­lyozza a környezetrombolást, megszünteti az eddig fizetett bírságokat, s felújítjuk, meg­felelőbbé tesszük kábelrend­szerünket. S több más melleit újabb gépeket, berendezése­ket vásárolunk. A gyöngyösi gyár így még alkalmasabbá válik kijelölt feladatainak elvégzésére. Az idén — amint a munkáról halljuk még — nem tervez­nek növekedést a termelés­ben. Lényegében a tavalyi szintet tartják, de a gyártáson belül ismét tovább növelik a csákozó gépek arányát. Az év során már félezret készítenek a keresett termékekből, s új piacra, Mexikóba is visznek belőlük. Programjuk a minő­ség további javítása. ami a munkaversenyt folytató 38 brigád szocialista szerződései­be, vállalásaiba is bekerült. — A tavalyi év eredményei alapján, talán esélyesek va­gyunk a „kiváló gyár" címre — beszélik többen is — ám, hogy megkapjük-e a régóta várt kitüntetést, még a jövő titka. Az idén azonban azon leszünk, hogy ha most nem is, jövőre feltétlenül rászolgál­junk a megtisztelő elismerés­re! Gy. Gy., Hmmiscy 1978. március 15., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents