Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
1 Fársáng napjain „Éneklem a fársáng napjait s Dorottyát... ... Megpendül egyszerre Izsák, fája...“ Perszé, hogy ismerősök a sorok. Csokonai és a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a farsangon. S amiért a költő és közismert sorai ím megidéztettek, történtek azok nem más ürügyből, mint éppen a farsangéból. Amelynek Kedvet szerző idejét, bálozó vigalmait most éljük, már ahol van bál, s ahol gondolnak is a bálozni akarókra. Mert tudomásul kell ám azt venni, hogy egészen más dolog elmenni egy este valahová táncolni — be kevés helyen is lehet! —. s megint más készülni egy farsangi bálra. Egy- re-e, vagy többre, de készülni. A lánynak, asszonynak már hetekkel elébb, divatlapot bújni, ruhákban gondolkodni, kozmetikushoz, fodrászhoz menni: egyszóval eseménnyé emelni a vigadalmat. Nem restellem leírni: társadalmi eseménnyé» ........ ' A férfinak is van mit töprengenie, csináltasson-e új öltönyt, hordja-e a tavalyit, avagy éppen a háromévest, vegyen ki a kölcsönzőből szmokingot, vagy mindvalahá- nyan, álarcos bálra menvén, maskarát öltsenek-e vagy sem. 1 Farsang, a bálok ideje. A különböző társadalmi rétegek báljaié, a meghívóké és a meghívottaké. Vannak hagyományos bálok, s vannak, amelyek most kezdenek önmaguknak hagyományt teremteni. Vannak országos és helyi érdekességű és érdekeltségű bálok, zártkörűbbek, vagy éppen hogy a minél nagyobb nyilvánosságot igénylőek Van sikeres és van sikertelen bál, de bál nélkül nem farsang a farsang. Ezt tanúsítják a divatlapok, s lapok divat- rovatai is, erről szólhatnak a széoészet mesterei, erről a szabók, szabónők, szövetkezetbéliek és a magánkisipart űzők egyaránt. „Éneklem a fársáng napjait...” Azon tűnődöm, hogy a háborúknak nevük van. Meg azon is, hogy olvastam a minap valahol, miszerint az 1814-es bécsi béke, volt bár olyan, amilyen volt, de mégis száz évre biztosította Európa békéjét. Tudja ég — morfondíroztam volt magamban e megállapítás olvastán, egy napóleoni méretű „világháború” valóban csak 1914-ben tört ki, de a helyi és véres háborúkról nem keveset jegyzett fel a történelem e száz esztendő alatt is. Igaz, hogy azoknak a háborúknak nem volt nevük, legalábbis olyan nevük, amelyek mintegy meghatározták volt karakterüket. Mert gondoljunk bele, volt ugye harmincéves háború, volt örökösödési, de még százéves háború is. Volt első és volt második világháború. Itt már az egyszerű sorszámnév is nevet és kegyetlen emléket jelentett. A háborúknak van nevük. A békének nincs. Európában több mint harminc esztendeje nincs háború, béke van. A világon — a helyi háborúkat kivéve (hogy a helyi) az ott élők számára nagyon is világ, azt most ne firtassuk) — fel-felütötte ugyan a fejét egy harmadik világháború veszélye —. de több mint három évtizede béke van. Világbéke! Ám a szó, a fogalom erőlte- tettnek tűnik, hogy világbéke. Nem érezzük logikus és szemantikailag is igazolható ellentétpárjaként e kilenc betűt a világháborúnak. A békének nincs neve. A béke neve: béke. Az érdekes az, vagy hogy nem is érdekes, hanem inkább boldogító tudat, hogy ma már a második olyan generáció van felnövőben, amelynek az effajta meditációnak semmi értelme: közelebbről: semmi érzelme nincs. Számukra a világbéke, a béke olyan természetes közeg, amelyen gondolkodni, amely miatt a világra rácsodálkozni kellene, érte'metlen és fölösleges valami lenne. A háború tankönyv ízű kifejezés. A tévé jóvoltából egzotikum, amelyért és amely miatt fel lehet és kell is háborodni, de amelyet a maga, a maguk szenvedésének érezni az át nem élt érzések és a meg nem félt félelmek hiánya miatt — képtelenség. Mi. akik egy hamis béke méhében fogantunk. egy véres háború poklában eszméltünk, mi mind valamennyien, még ma is és holnap is összerezzenünk egy ajtócsapásra. Bomba robban-e? Mi mindvalamennyien, a huszonnyolcasok nemzedéke, úgy vagyunk a békével, mint egy remekszép asszony szerelmével: csodálatos, de remegésre késztető is, hogy mikor veszítjük el, mert el is veszíthetjük a szerelmét Nem. nem a háborúra a háborúban születtünk. Az •'mbar sohasem születik a háborúra, se a harmincévesre, -e az örökösödésire, se a második világháborúra. Hanem -sak a névtelen, a jelző nélküli békére. Mi ezt tudjuk, mert megtanultuk, a mostani ifjabb nemzedékek nem tudatosan tudják, nem is érzik, hanem élik a békét. Tévedés! Nem keveredett ' össze két cikk egymással Nem a yomda ördöge, vagy a cikkíró feledékenysége kavarta «ze — látszólag — a két különböző témát egy írásban. \ farsang mulatozásait méltató, meg a háború és a béke ’Olgán töprengő sorok nagyon is egymás szülöttei, egymás altételezői. nem kizárói Mert gondoljunk csak bele, a vi- ág továbbra sem lebecsülepdően égető dolgai közepette, a farsangolás ím egy politikai napilap központi témája ehet. Uramég. ha ezt valaki nekem tíz vagy tizenöt évvel azelőtt mondja, nehezen hiszem. A farsangról kis színest, azt lehet írni. képes riportot közölni, azt is lehet. De egy komoly’* rovaton belül publicisztikát írni, a farsangot tár- adalmj üggyé tenni, — nem, azt semmiképpen sem lehet /éltem és mondtam volna annak idején, ha ez a gondost egyáltalán felmerült volna bennem. És nem lett volna igazam Legfeljebb úgy és abban, logy em* igazsághoz meg kellett érnie a gazdasági, a tör- énelmi és a politikai feltételeknek. Hogy a munkálkodó mber önfeledt szórakozása a politika rangjára emelessék ! A békének nincs neve. A béke: béke! Amikor egykori röltőnk után „Éneklem a fársáng napjait s Dorottyát...” A háborúban nemcsak a múzsák hallgatnak, de Izsák száraz fája, a hegedű is. 9^ r w#** Éhezők a szabad övezetből ¥ (A L’Humanitéböl) • WAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAV *AAA/VSAA/VVVvNA/V,VV%'V%A/VNA/V>A/V>/\AAAAA/>^A/VVVVSAAAAAAA., alami elkezdődött. S talán az igazi — mondogatom magamban, amikor jegyzeteimmel a tarsolyomban otthagyom Nagy Ernőt, az Észak-magyarországi Képzőművészek Heves megyei Csoportjának megyei titkárát. Kellemes barátsággal vitatkozgatunk egy kemény órát, emlegetve a gondokat és az eredményeket, eljutva addig a megállapításig, hogy minden relatív a világon. Még az is, hogy mit lehet mélypontnak nevezni... Mégsem az igazi Nem kívánjuk, hogy az olvasó a fenti rébuszokat kénytelen legyen megfejteni. Ezért elmondjuk, hogy a Heves megyében és az Egerben élő. itt alkotó képzőművészekből, szobrászokból és grafikusokból álló, nem i? nagyon népes társaság, „a csoport” egyáltalán nem érzi magáról, hogy a csúcson lenne. Sőt! Viszonyíthatunk az utolsó öt, vagy tíz, vagy még tovább, tizenöt, húsz esztendőhöz, a körkép, amit kapunk, egyáltalán nem lelkesítő. Élnek ők, — nem egy tárlaton sikereket tapasztalni nevük nyomán, tiszteséggel dolgoznak is, ahányan vannak, annyiféleképpen, mindenütt adva az egyéniséget és azt a tudást, ami nekik jutott. De mégsem az igazi — mondaná Raikin — sem az, amivel a köaönség elé lépnek, sem az, ami visszhangzik tőlük és miattuk. Érezhetően hullámvölgyben vannak és már évek óta! Pedig a számadatokat tekintve, látszólag nincs ok az elszomorodásra. A csoport vezető magva, akik szövetségi és A lap-ta gok is, tehát Blaskó János, Kishonthy Janó, Seres János és Nagy Ernő, mindenütt ott vannak, ahol az alkotásokat a nyilvánosság elé sorolják. Az Alap-tagok is jelentős erőt képviselnek: Kastély István, Kátai Mihály, Király Róbert, Katona Zoltán mellett András Gizella, Kocsis Árpád, Trojan Marian József és Balogh László is jelentkeznek a tárlatokon, sőt Dargay Lajos kinetikai alkotásaival külföldi kapcsolatokat, sikereket is teremt Ha még a fiatalok körül is szemlét tartunk, három nagyon tehetséges és érdekes egyéniség bontakozik ki a szemünk láttára: Herczeg István. Magyar István és Bolyki István. Valami már elkezdődön Töprengő beszélgetés Nagy Ernővel, a Heves megyei képzőművészek titkárával A Heves megyei csoport 1977-ben a képzőművészeti világhét alkalmából rendezett kiállítást — Füzesabonyban. A csoportnak ez az egyetlen reprezentatív tárlata volt az elmúlt esztendőben, mint ahogyan 1976-ban is csak a világhét alkalmával és csak Füzesabonyban „léptek pástra” a helyi csoport tagjai együttesen. Aki ezeket a kiállításokat végignézte, iehangolódott Az ottlátott anyag, a csoport művészi kvalitásaihoz képest vitatható minőségben és mennyiségben és ami a legfontosabb: elkedvetlenítő környezetben várta a látogatókat. Igaz, hogy Egerben nincs olyan hely, ahol ideális körülmények között, elfogadható rendezésben nyújthaná a csoport a közönségnek azt, amit tud. De azért ez az együttes ezt a lefokozást — annak érzik — erkölcsi vesztességgel ússza csak meg. Azt el hisszük, hogy Füzesabony vállalkozik egy ilyen kiállítás fogadására. de ezt a vállalkozást felül kell bírálni. Nemcsak azért, mert a legelemibb installációs készség is hiányzik Füzesabonyban, nem is csak azért, mert a terem, amelyet Füzesabony nyújtani tud, nem alkalmas egy ilyen tárlat fogadására, hanem elsősorban azért, mert az egri művészeket ismerő és Őket tárlatokon üdvözölni akaró szakmai barátság és érdeklődés Egerig eljön, Füzesabonyig nem. A csoport jelentőségének lefokozását fejezi ki ez az álláspont, miszerint a csoport a világhétre beütemezett őszi és egyetlen együttes tárlatát tartsa Füzesabonyban. Gondoljunk csak a szomszédokra ! Salgótarjánban minden évben megrendezik a tavaszi tárlatot, Miskolcon az őszit, ahová meghívnának az országból sok-sok festőt és szobrászt. És a meghívott festők, szobrászok és grafikusok, sőt a textilesek: — meg is jelennek ott, nem is egy művükkel, rangot adva annak a helyi csoportnak, amely így is beleépül a mai magyar képzőművészet eleven áramkörébe. Gondoljunk csak vissza 1 Az ötvenes évek elején, később is, mekkora mozgás alakult ki itt, Égerben? Tavaszi és őszi seregszemlék testes anyaga volt téma, amikor Salgótarjánban még csak a kezdet mozgása volt tapasztalható. Ma már a szomszéd megye székhelyén épül a kiállítási terem, mert a műteremmel együtt épített lakásokban országos érdeklődést kiváltó művészek élnek és alkotnak már hosszú évek óta. Miskolcról nem is beszélve. Ez a viszonylat és ez a „viszonylag” itt a lehangoló, ez az, ami kérdéseket termel ki és válaszokat váró kétségeket támaszt. Nem kényeztették el állami vásárlásokkal sem az utóbbi esztendőkben a csoporttagokat, pedig az élboly nem csak a megyében rendezett egyéni kiállításokon, de Salgótarjánban, Miskolcon is megállta a helyét. A tárlatokon, a szakmai zsűri által dicsérően elfogadott műveket sem méltatta különösebb helybéli állami figyelem, és az erkölcsi megbecsülés sem sokszor realizálódott díjakban. Pedig néhány művész itt is, Egerben is — a napi pedagógiai munka mellett — törekszik új utakat keresni magának és a csoportnak. Ha csak Blaskó János nemrég megrendezett műcsarnokbeli kiállítására utalunk, vagy Nagy Ernőére Hatvanban, elegendő a bizonyíték arra, hogy itt, Egerben évtizedeket töltöttek el a most már köszőbönálló nyugdí.jhatá- • rig a művésztanárok, s nincs megnyugtató állapot, amire visszatekinthetnének Az élet nem áll meg — így igaz. Ma is vannak tervek, 1978-ra. Az alkotó erő és akarat nem állja meg, bogy ne dolgozzék, teremtsen. Lesznek kiállítások 1978-ban is. Elmennek a mieink Salgótarjánba is, Miskolcra is, részt vesznek az idei és Egerben hagyományt teremteni akaró akvarell- biennálén is, összesereglenek a világhét alkalmából is, egyéni kiállításokat is szerveznek, falvakban is hajlandók felszerelni a paravánokra a képeket, tárolókba tenni az érméket, de valamiféle más rangot szeretnének, valamivel nagyobb tisztességet. Talán a megbecsülés szót is ideilleszthetnénk ehhez az igényhez. Vegyék észre őket, a szintjükön, és ha észrevették az alkotást, azt „érezhetően” közöljék is a művészekkel. Érzékeny típus az alkotó, nehezen bírja % skatulyák szögleteinek kényelmetlen nyomását. Me3;3 kilincselni sem szeret! Persze mondhatná valaki : amit itt leírtak, az túlzott érzékenységből fakad, nincs is ok már a merengésre, a duzzogásra, hiszen a megvalósulás felé elindult három műteremlakás sorsa, tervek születtek arra, hogy tetőtereket alakítsanak át műtermekké, megszüntetik a Marx Károly utcai szükségműtermeket, országos pályázatot írnak ki fiatal tehetségek idetelepítésére, gondolnak a jelenlegi erők további felkarolására is. De mindez így és együttesen sem tüntet el egy „lila” foltot a lelkiismeretünkről, miért nem tettünk eddig többet a képzőművészek helyi támogatásáért. Ez az írás bizonyára ellenkezést fog kiváltani; innen is, onnan Is Lesznek, akik azt mondják, felülről: nem volt meg az a bizonyos színt ennél a csoportnál, amely nagyobb és gazdagabb támogatást érdemelt volna. Hiányzik az átütőerő, amely Salgótarjánban és Miskolcon megvan és termi a maga eredményeit. Lesznek, akik azt mondják, alulról: a szer» vezet eddig sem tudta teljesíteni feladatát, hiába voltak a konzultációk, ígéretek De: Szabó László Egerből ment el és most Szolnokon alkot, a Corvina nem is akármilyen kiadványokban mutatja be művészetét. Somos Miklós innen távozott, hogy megfelelő teret biztosítson magának és műveinek. És ml minderre azt mondanánk: ebben az ügyben nincs és nem is lehet „fenn” és „lenn”. A rendelkezésre álló erőket össze kell fogni és tenni a kötelességünket, hogy a szomszédék- hoz képest meglevő lemaradást ezen a síkon is behozhassuk. faites AruUa§
