Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
Fúj, süvölt a Mátra szele Nsmcsak kiitföiefSn A Vídróczki Népiáncegyiittes tizenöt éve Nagyon sokáig emlékezetes marad a színpadi zárókép: a Szocialista kultúráért kitüntetést alig néhány perccel hamarabb vették át, a meghatottságtól még szinte magukhoz sem tértek, a lányok szája sarka meg-meg- rándult, a szemekben köny- nyek gyűltek össze, pompázatos virágok közvetítették a hálás közönség érzéseit, a vezetők és a kar tagjai összeborultak, a közönség vastapsa egyre erősödött, aztán elindult a bátortalan hang a színpad egyik sarkából, röviddel utána csatlakoztak hozzá mások is, hogv végül felerősödjék az énekszó: — Fúj, süvölt a Mátra szele... Ezzel búcsúzott a műsor végén a közönségtől, a mindenné] kedvesebb, a tisztelt és félt, az ijedtséget keltő és az elismeréssel nem fukarkodó közönségtől a Vídróczki Néptáncegyüttes. 1 ■ ■ B Ma már csak azok emlékeznek azokra a régi napokra, akiknek hivatalból is kötelességük ez. A jegyzőkönyv tanulsága szerint 1964. január 9-et írtak, ekkor döntöttek úgy, hogy a Gyöngyösön fellelhető tizennégy tánccsoportot összevonják, rábízzák a KISZ-re, a kitérőgyárra és a művelődési házra, törődjenek ők vele, gondoskodjanak ők róla, teremtsék meg ők együtt, közösen a művészi fejlődés lehetőségét. És miután a mecénások felsorolása az együttes megnevezésekor eléggé nehézkes lett volna, elhatározták, hogy Vid- róczklra egyszerűsítik önmaguk megszólítását. Szándékuk szerint ezzel nemcsak földrajzi hovatartozásukat akarták kétségtelenné tenni, hanem a tájhoz való kötődésük belső tartozékait is, de egvben a jól Ismert Kodály- feldolgozás adta kötelezettségvállalásukat is. És milyen az élet? Esetenként a szemükre vetették, más tájakon, különböző fó- rumokon, hogy miért éppen a mátrai betyár nevét tűzték ki cégérként. Megmosolyogni való akadékoskodásnak vehetnénk az egészet, valamiféle rossz ízű és rossz emlékű fontoskodásnak, mivel szemben egyetlen szót is kár lenne vesztegetni, ha a kifogásolók nem gondolták volna halálosan komolyan az általuk megfogalmazott bírálatot. Ilyen ts van, térjünk napirendre legalább mi az akadékoskodás felett, jól tudva, hogy a kákán is csomót keresők egyhamar nem vesznek még ki. De azt is jól tudva, hogy ők csak magukat szeretnék feltornászni a hozzáértők körébe. A Vídróczki név azóta nagyon sokfelé eljutott. Olaszországtól Csuvasiáig, Dániától Törökországig, sajtót kapott a határokon túl is, elismerő sorokat a legkülönbözőbb hivatalos szervektől is. B ■ ■ ■ A gondos statisztika precízen számon tartja, hogy annak idején összesen húsz tagból állt az együttes. Molnár Lászióné és Zeltner Imre kezdte táncra szoktatni a nehezen mozduló lábakat. Sürgette őket az idő is, mert az első fellépés időpontját már ki is tűzték: április 1. Táncosok, énekesek, zenészek és színjátszók alkották az így teljessé kerekített együttest. Előbb Eger nézte meg őket, majd a hazai közönség előtt mutatkozhattak be, hogy utána gyorsvonat! sebességgel jussanak el Párádra, Szombathelyre, Sátoraljaújhelyre és Szegedre. Mindezt egyetlen hónap leforgása alatt. El tudjuk képzelni .. És mindjárt az első évben tíz napra Olaszországba mentek ki. Egy és más történt közben. A táncosok már tizenöt párt számláltak, a művészeti vezetést ráruházták Tímár Sándorra, a zenekar pedig Schubert Henrik irányításával teremtett hangulatot a tánchoz. Nem volt gond az utánpótlás sem: harminc „tanuló” bajlódott verejtékezve, lihegve a próbákon, azzal a szent elhatározással, hogy ők állnak majd az „öregek” helyére, ha megérik az idő. Maradjunk még egy pillanatra a statisztikánál, mert érdekes számokat jegyezhetünk fel Az együttes repertoárjában több mint ötven tánckompozíció szerepel, va- • lamennyit előadták már, a tagjai között eddig majdnem száz nevet tartanak nyilván és „összetáncoltak” több mint tíz házasságot, családi ünnepséget, névadót is. Egymás között, természetesen. Az valami különösen szép és megható, amikor a „lakodalmast” igaziból járják, a menyasszony és a vőlegény a valódi anyakönyvvezető előtt írja a nevét az okmányra. Ilyenkor mintha még jobban kitennének magukért a táncosok, még őszintébb lenne a hangulat, a megeievení- tés, hiszen a valóságot játsz- szák, az élet egyik legszebb eseményét élik át, a pártában lévők egy kis reménykedéssel, netán írigykedéssel, a már családosok pedig az emlékezés meghittségével. Nem volt soha táncos felvonulás a Vidróczki útja eddig sem. Kisebb és nagyobb szelek kavarogtak, áthevült viták izzították fel a légkört körülöttük, belső és külső erők csa- tároztak, egyenetlenségek és a nagy nekirugaszkodások sem maradtak el, de művészi pályájuk soha nem szenvedett törést. Ehhez kellettek megszállott lelkületű művészeti vezetők és kellettek táncot nagyon szerető „tagok’’. Történhetett bármi, látszatra válságos percek is jöhettek, soha nem veszítették el a hitüket abban, hogy amit csinálnak, azt csinálniuk kell, és ahogyan ezt csinálják, az nem lehet rossz mód. Persze mindezt kisebb és nagyobb hőfokú siker nélkül mégsem lehetett volna bírni. A külföldi szereplések lehetősége is bizonyára jó volt arra is, hogy a csüggedőkbe újabb erő szálljon. Es ahogy fényesedet! az együttes neve, a Vidróczki egyre több fiatalt vonzott magához és magába. Tudták azt a felelős vezetők is, hogy az utánpótlás felkészítése mindenben egyenlő rangú feladat a szinpadkész műsor kialakításával. Említettük már, a Vidrócz- ki-név nemcsak földrajzi, hanem tartalmi kötelezettségeket is kifejez. A palócság, a palóc népművészet, ezt lehet a legtömörebb fogalomként előhozni. Ez a törekvés még úgy is igaz, hogy a táncosok járják két fellépés között a falvakat, gyűjtik a még élő táncfigurákat, hogy a koreográfus segítségével „műsorrá” ötvözzék, szerkesszék, formálják. Az is magától értetődő, hogy fő szándékuk nem okoz egyoldalú befelé fordulást, mert mindent szeretnek és eltáncolnak, ami szép, ami nekik is kedves. Mostanában például a környező vidék nemzetiségeinek művészetét elevenítik meg valóban átütő sikerrel, új vezetőjük, Heksch Katalin művészi irányításával. Művészeti értékeik legeleje az átélés, és ennek következtében rövid idő alatt sikerül hangulatot teremteniük, magukkal ragadni a közönséget, olyan féktelen jókedvre deríteni a széksorokban ülőket, mint amit -éreznek ők maguk is, vagy a lírai ellá- gyulás olyan mélységeit kifejezni, ami mozdulatlan némaságra kényszeríti a velük együtt lélegző nézőket. Naivitás lenne azt gondolni, hogy ehhez nem kell .valami hitetlenül biztos technika: Ennek olyan foka, ami általában már csak a hivatásosoknál lelhető fel, és ami már olyan beidegződöttség, hogy a könnyedség érzetét kelti a közönségben. Olyankor is, amikor a pruszlikok és a borjú szájú ingek alatt kis patakokban csorog a verejték, az izmoknak szinte alig lehet már parancsolni, hogy a nagy igénybevétel ellenére is pontosan úgy engedelmeskedjenek, mintha most kezdték volna. Mennyi munka van ebben. A Vidróczkinak saját légköre van már. A Vidróczki már nem másol, hanem önmagát adja. A Vidróczki már név a szakmában és a közönség körében. (Fotó: Dózsa Balázs) Ehhez az is kellett, hogy jó zenekar álljon mellette egyenrangú partnerként Ez sem ment magától, ebben is voltak nézeteltérések is, viták is, sértődések is, míg végre a sok-sok erőfeszítés elvezetett a helyes stílushoz. 9 ■ 9 ES Ma már a tánckar és a zenekar egységes egészet alkot, egységes stílust hordoz, egymást erősíti és táplálja. Nem soroltuk fel a díjakat és az okleveleket, fesztiválok helyeit, csupán azt említettük, hogy az együttes elnyerte a Szocialista kultúráért kitüntetést és álljon Itt az is, 1975-ben a Kiváló együttes minősítést is méltán érdemelték ki. Céltalan és fölösleges lenne bizonygatnunk, hogy a Vidróczki-név nem a mátrai betyárt, hanem a táj, a néprajzi egység művészetét képviseli olyan színvonalon, ami örömére szolgál szülőhelyének, Gyöngyösnek és a tá- gabb környezetnek, az egész megyének. Amikor a színpad záróképéné! felhangzik a búsongó dallam: — Fúj, süvölt a Mátra szele . .... a nézőtéren halk sóhaj- terjed gyűrűzve szét, mert vége az előadásnak. Hogy utána egy másik előadásra kezdje el a készülődést a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes. G. Molnár Ferenc Ki minek mestere f Napirenden: az iíjúkommpüláíí tavalyi munkája A munkahelyi KISÍ£aIa|£| szervezetek ezekben a hetekben személyre szólóan érté*- .kelik az ifjúkornmunisták ta-» valyi munkáját, s az ered-; menyekre alapozva — meghatározzák idei teendőiket.’ A feladatok nagyok: 1978« ban a dolgozó KISZ-esek valamennyi termeléssel összefüggő akciójukat a hatékony és minőségi munkavégzés szolgálatába állítják. Amint a KISZ Központi* Bizottságának ifjúmunkás osztályán az MTI munkatársának elmondóttták: a termelési mozgalmak, akciók alapjának továbbra is a szocialista és az ifjúsági brigádokat tekintik. Ahol a fiatalok száma és a gazdasági- körülmények lehetővé teszik, ifjúsági brigádokat szerveznek, mintegy „előiskolájául” a szocialista brigádmozgalomnak. (Nápjainkbarr a brigádmozgalomban mintegy 600 ezer fiatal vesz részt.) Az elkövetkező hetekben, hónapokban fontos feladat: valamennyi munkahelyen ismerkedjenek meg a KISZ-esek a szocialista brigád vezetők V. országos tanácskozásának útmutatásaival, “hasznosítsák az ott elhangzottakat. Az ifjúsági szövetség javasolja, hogy az értelmiségi munkakörökben is szervezzék meg az ifjúsági brigádokat; a fiatalok e munkaközösségei tartalmas munkakapcsolatokra léphetnének munkásbrigádokkal, kölcsönösen segítve egymást feladataik teljesítésében. Ebben az esztendőben Is fiatalok ezreinek nevezését várják a népszerű Ki minek mestere? és a Ki minek szakértője? vetélkedőkre. A vetélkedőket valamennyi KISZ-szervezet a gazdasági és a szakszervezeti szervekkel, a tudományos egyesületekkel közösen rendezi meg. S ami ugyancsak lényeges a termelést segítő erőpróba nyitva áll nemcsak a KISZ- tagok, hanem a KISZ-en kívüli fiatalok számára is. Február végéig közzéteszik az Alkotó Ifjúság pályázat és kiállítás munkahelyi felhívásait Csapatlátogatáson „Számíthatnak ránk barátaink” QMmkM Iut*«. tpbruar 12., vásár nap A városban nem érezni igazán a hideget, de itt a dunántúli hegyek karéjában tél van: erősebb a szél, megmaradt a hó is. A gyakorlótér az erdőszélen kezdődik. Autóbuszunk a meredek úton lassan közelíti meg a bemutató színhelyét, ahol a hazánkban állomásozó szovjet csapatok egyik alakulata harcászati gyakorlatát tartja. LATHATATLAN ELLENSÉG Magas, őszülő hajú tábornok Leonyd Lubgan vezérőrnagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnokának képviselője. Tizethét évesen, még a Nagy Honvédő Háború éveiben lépett a hadseregbe, széles mellén kitüntetések szalagsávjal jelzik katonai érdemeit, ö körvonalazza a látottakat: Az erdő szélén gépesített lövészalegység készül fel az elképzelt ellenség visszaverésére. A harcosok ellenőrzik felszereléseiket: a vegyvédelmi öltözéket, gázálarcot. Ez a védőruha nagy jelentőségű lehet a harcban: nem csupán a gáztámadás esetén, de a vegyi fegyverek és a rádióaktív csapadék ellen ts oltalmat jelent. A lövészárkokból golyószórós lövészek igyekeznek elhárítani az „ellenség” légitámadását. Vagv ötszáz méterre, talai- közelben helikon ter húz el, az alaesonvan támadó repülőgépeket telzi. A kiserdő szélén ásott mélyedésben kézi légvédelmi rakétát tartó katonák állnak. A hosszú cső, amelyet vállukon tartanak, olyan rakétát indíthat útjára, amely vadászkutyaként veti magát az ellenséges repülőgépre, s még az aránylag nagy magasságban száguldó vadászgépeket is utoléri, megsemmisíti. Ezek a „nyilak”’ bebizonyították képességüket már a vietnami háborúban is. A katonák egy másik csoportja a gyújtóanyagokkal szembeni védekezést gyakorolja. Villámgyorsan ugrálnak ki a lángoló harckocsimakettből, fedezékből. Hosz- szú köpenyükkel, oltókészülékkel, fenyőágakkal fojtják el a lángokat. A lombok alatt közben már felkészültek a korszerű lánctalpas lövészpáncélosok. Ezek a gyors, páncélozott járművek a mai gyalogság megbízható harceszközei. A toronyban gépágyú van, s a lőréseken keresztül a bent ülő katonák géppisztolyai is tűz alatt tarthatják a területet A most hatvanéves szovjet hadsereg élenjáró századának katonái tizennyolchúsz évesek. Iga’í nemzetközi század. A fiúk valamennyien elvégezték a tízosztályos iskolát, s legtöbbjüknek szakmája is van. Az egyik katona Közép- Ázsiából került Ide. Uktán Dzsu'hekovnak, az Üzbegisztán! Szamarkand lakójának nem lehet valami kellemes a hideg szél. a csizmákon is átható fagyott hó. Nehezen forgatja az orosz szavakat. Páncélozott terepjáró a havas mezőn (MTI fotó — Friedmann Endre felv. — KS) otthon telefonszerelőként dolgozott, s szeretne sokat megtudni Magyarországról. Szintén a szovjet Dél szülötte Artur Szimonjan. örmény fiú, Bakuból való. Vékony termet, az ember igazán nem gondolná, hogy ökölvívó. Otthon is helyezéseket ért el. tavaly ötödik lett a Déli Hadseregcsoport bajnokságán. ö otthon már elkezdte a főiskolát is. levelező tagozaton egy évet végzett a ba- kui vasútmérnöki egyetemen. Rajparancsnokuk, az „öreg” Vlagyimir Mihajlov, 21 éves és nős. Érthető, hogy talán ő várja leginkább a postát. Tizenöt nemzetség fiai szolgálnak az alegységben. Először oszlopban haladnak, majd vonallá alakul át a támadó század. Fölöttük helikopter köröz. Hihetetlen sebességgel törnek előre a soktonnás acéljárművek. Két harcjármű most megáll, „kilőtték” őket, a katonák elhagyják. helyüket és gyalogosan haladnak előre... HÖSÖK EMLÉKE A bemutató után a vendéglátók a laktanyába várnak. A parancsnok a há'ótermek- be vezet: a falon fiatal katonák arcképe, s a Szovjetunió Hőseinek kijáró aranycsillag. A szovjet honvédelmi miniszter parancsa alapján az alakulat két ifjú nősét, Tumár Őrmester és Nozarov közkatonát örökre az első század első szakaszának állományába vették. Kettő az 59 harcos közül, akik megkapták a hősök aranycsillagát. Utunk az egység művelődési központjába vezet. A parancsnok bemutatja a tévé-központot. Az „igazi” stúdió zártláncú rendszer központja. Innét sugározzák a századok kultúrtermeibe a magyar tévé műsorát és az alakulat saját programját is. Nem csupán a parancsnok szólhat közvetlenül Katonáihoz, de filmeket is vetítenek és önálló műsort is adhatnak Műhold segítségéve) hamarosan Moszkvát is vehetik. A laktanyának van katonákból alakult beat.-zenekara, női kórusa, amely magyar népdalokat is szívesen ad elő. A látogatást Budapesten, az ideiglenesen hazánkban állomásozó Déli Hadseregcsoport parancsnokságán fejeztük be. Vendéglátóink: Fedőt Krivda vezérezredes* a hadseregcsoport parancsa; ka és helyettese, Iscsenko altábornagy, politikai csop t- főnök. Mindketten a Szov ett Hadsereg vezetőinek ahhoz a csoportjához tartoznak, amely közkatonaként a háború legnehezebb éveiben *é- pett a hadseregbe, tiszt lett, a háború utáni években tették meg a tábornoki csillagokig vezető utat. Krivda vezérezredes elmondotta: „Jó a kapcsolatunk a helyi szervekkel, megyei pártbizottságokkal, tanácsokkal, vállalatoKkal, gazdaságokkal. Katonáink és tisztjeink fontosnak ’ártják, hogy a barátságot Közös munkával is erősítsük. Ezt példázzák az együttesen felépített barátság-parkok Budapesten és a vidéki városokban, katonáink társadalmi munkája szerte az országban. Iscsenko altábornagy hozzátette: „Jobb lenne, persze, ha nem lenne szükség ránk, de nyugodtan mondhatom, hogy bármely oajban, természeti csapás elhárításában, mezőgazdasági munkák dandárjában számíthatnak ránk barátaink”. *.«-»- : ___________ fii- &
