Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

Hogyan dolgozott az élcsapat?

Ái egri KA EV holnapja

...és most merre...?

Pályaválasztási lehetőségek Heves megyében

Mitől nagy egy kis gyár?

Vegyük példának az egri KAEV-et, amely méretei alapján ugyan a kicsik közé tartozik, de munkáját évek óta a nagyok között emlegetik. Tegyük gyorsan hozzá: okkal és joggal. Mert az egri „kaevisták” ugyan valóban kevesen vannak, de dolgozni nagyon tudnak és szeretnek is. Egyebek mellett ezt bizonyítják azok a számok, tények is, amelyek most hangzottak el a gyár kommunistáinak összevont tanácskozásán.

Hogyan is dolgozott az élcsapat, milyen segítséget adott a 74 kommunista a gyár gazdasági, politikai feladatainak teljesítéséhez?

Maradjunk a termelésnél, nézzük meg közelebbről a kommunisták példamutatását. Javaslataik között szerepelt többek között a gépgyártás részarányának javítása, a termelési szerkezet korszerűsítése, külön napirendi pontként tárgyalták meg az üzemfenntartási osztály, a műszaki-gazdasági bizottság tevékenységét, s hatékonyabb munkára szólították fel a gyár KISZ- és szakszervezeti bizottságát is. A cselekvési programjukban is rögzített feladatok, tennivalók megértésre, elfogadásra találtak lent az üzemekben,

s fent, az irodákban is, s kiki tudása legjavát adta a jobb, a szervezettebb, a hatékonyabb munkához. Eredményeként igen számottevően javult termékeik , minősege, folyamatossá vált az anyag- ellátás, erősödött a rend, a fegyelem, s ösztönzőbbé vált a bérgazdálkodás is a gyárban. Nőtt a műszakok kihasználtsága, minimálisra csökkentették a veszteségidőt a termelésben.

Kevés gyár, munkahely mondhatja el magáról azt, amit a ICAEV-ben hallottunk: a gyárban megszűnt az egészségtelen munkaerő-vándorlás, a tavalyi feladatokat lényegében ugyanazok teljesítették, akik évtizedek óta tartoznak már ehhez a kollektívához. A dolgozók örömmel fogadták a bértömeggazdálkodás bevezetését, a jók, a példamutatók megkülönböztetett anyagi, erkölcsi megbecsülésben részesültek az elmúlt esztendőben is.

Közös volt a munka, így közös a siker is. A kommunisták azonban különösen sokat tettek azért, hogy a különböző termékek határidőre elkészüljenek, hogy elsősorban a korszerűbb üzem- és munkaszervezéssel növeljék a termelés hatékonyságát, hogy mindenki érezze az

Száz Ikarus

Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár székesfehérvári gyáregységében az idén 6500 autóbuszt készítenek, amelynek 75 százalékát szocialista országokba exportálják. A gyár kollektívája csatlakozott a munkaverseny felhívásához és az idén terven felül száz IKARUS-autóbusz elkészítését vállalták. Képünkön: hazai megrendelésre készítik az IKARUS 266-os autóbuszokat a szerelőcsarnokban.

(MTI fotó — Rózsás Sándor felv. — KS)

Tavalyi mérleg ?

345 millió forint növénykor

f A múlt esztendőben két alkalommal söpört végig jégeső Heves megye területén. Az ítéletidő jelentősen megkárosította a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok termőterületét. A május 20-i és augusztus 19-i jégverésen kívül huszonnyolc úgynevezett „viharkárnap” volt, amelyek ugyancsak kíméletlen pusztítást végeztek a növények között. Régi ellensége a termőföldnek a belvíz is, amely tavaly tízezer hektárt öntött el Heves megyében, tizennégy millió forintos kárt okozva. Nagy Veszteség érte a szőlő, valamint a zöldség-gyümölcs területeket, mindez a tavaszi fagy számlájára írható. Eger és Gyöngyös környékén nem volt ritka a százszázalékos kár sem. Néhány közös gazdaság anyagi vesztesége elérte a 25 millió forintot Az Állami Biztosító Heves megyei igazgatóságára egyébként 108 ezer 217 hektárról erkezett 1977-ben kár- bejelentés, amelyre összesen 345 millió 312 ezer forintot fizettek ki a mezőgazdasági üzemeknek. Ez az Összeg az Állami Biztosító huszonnyolc éves fennállása óta a legnagyobb volt.

ésszerű anyagtakarékosság jelentőségét, a minőség javításának fontosságát.

Tovább szélesedett és erősödött a szocialista munka- verseny is a gyárban. A brigádok az elsők között csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyhez, s felajánlották, hogy tíz hidraulikus emelőasztalt terven felül legyártanak és több mint 600 ezer forint értékű anyagot megtakarítanak. Vállalásaikat kivétel nélkül teljesítették. Ennek is köszönhető, hogy a tervhez viszonyítva 15,5 százalékkal növelte árbevételi tervét az egri gyár.

Természetesen szó esett a vezetőség beszámolójában — amelyet Merczel József, a pártvezetőség titkára ismertetett — a gondokról, a hiányosságokról és a további tennivalókról is. Javasolták a kommunisták a műszaki előkészítés, az ügyrend, az adminisztráció felülvizsgálatának mielőbbi befejezését, s azt, hogy jobban ki kell használni a gazdasági és a politikai vezetésnek a különböző termelési mozgalmakban rejlő lehetőségeket is. Nem kevésbé fontos feladat továbbá az újabb beruházásokra való felkészülés is. Még jobban fel kell karolni a tanulni vágyó dolgozókat, e szervezettebben kell tudatosítani az ideológiai munka jelentőségét a párton kívüliek között

Az iparágban, a városban, a megyében is köztiszteletnek örvendő gyári kollektíva nem kevésre vállalkozik tehát. Szorgalmuk, tudásuk, képességük azonban biztos garancia arra, hogy idei feladataikat is maradéktalanul teljesítik és az elkövetkezendő években is jogosan emlegetik majd a nagyok között az egri KAEV kollektíváját. Ez csendült ki egyébként a városi pártbizottság véleményéből is, amelyet Kovács János, a pártbizottság titkára tolmácsolt a gyár kommunistáinak.

— koós —»

A gyorsaság és a reflex ellenőrizhető a cselekvés vizsgáló műszeren. Gulyás Gábor ügyességét Kruppa Lászlóné vizsgálja.

(Fotó: Szántó György)

Nincs lehangolóbb látvány egy kelletlenül dolgozó ifjú embernél. Kelletlenül teszi a dolgát, mert annak idején rosszul választott, esetleg rosszul választottak vele pályát, tehát nem a képességeinek, érdeklődési körének megfelelően. Napjainkban már nem csupán az iskola vagy az otthon segít a helyes út kiválasztásában, hanem többek között a pályaválasztási tanácsadó és a leendő munkahelyek is.

— Milyen lehetőségek vár. ják a Heves megyei nyolcadikosokat és az érettségire készülőket?

A kérdéssel Szabó Istvánt, a Heves megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét és Fehérvári Andort, a munkaügyi osztály csoport- vezetőjét kerestük fel.

— Az általános iskolákban pontosan 3665-en, a középiskolákban pedig 4482-en végeznek az idén nappali tagozaton — mondja Szabó István.

— Nem mai gond, hogy némelyik fiatalt a szülői tekintély olyan pályára irányítja, ahol később rosszul érzi magát. Hogyan lehet ez ellen „védekezni”?

— Korántsem csak a gyerek sínyli meg a szülői szigor ilyen megnyilvánulását, hanem a népgazdaság is. Az a szakmunkás, vagy diplomás, aki csak immel-ámmal végzi a munkáját, félannyi „hasznot” sem hoz, mint az, aki kedvvel dolgozik. Annak is az ország, vagy valamelyik iparág látja kárát, ha az ifjú menet közben pályamódosítást hajt végre, mert így elfecsérel néhány tízezer forintot és néhány évet— a kö- közös kassza terhére. Nem győzzük hangsúlyozni, mi, vezetők és pedagógusok, hagy ne akariák a szülők saját meg nem valósult álmaikat; rá tukmálni a gyerekekre. Az úgynevezett divatszakmákra minden évben többszörös a túljelentkezés. Meg kell érteniük az apukáknak, anyukáknak, hogy nincs annyi fodrászra. kozmetikusra, autószerelőre és szobafestőre szükség, amennyien jelentkeznek.

— Tulajdonképpen hány szakma között választhatnak?

— összesen 128 szakmát, ezen belül 36 alapszakmát ismerünk. Ez utóbbi azokat a

A

Halászok, horgászok

NÉHÁNY ESZTENDŐVEL EZELŐTT a közélet horizontjára is felvihogtak annak a csatának torkolattűzei, amelyet a halászok és horgászok vívtak egymással. Sokhasábos, szenvedélyes nangú újságcikkek jelentek meg pro és kontra, fog’alkozott a témával a rádió és a televízió.

Mi történt? Az ősi foglalkozás, a halászat művelői a felszabadulás után örömmel vették tudomásul, hogy hazánkban a vizek és a bennük élő halak is állami tulajdonba kerültek. Ez így volt rendjén. Az új viszonyok között a varsáikat állítgató, nálóikat húzó halászok eleinte megbocsátó fejcsóválgatással nézték a parton kucorgó norgá- szokat: ha ez a kedvtelésük, csinálják. A horgászok azonban folyamatosan szaporodtak és jogokat kezdtek követelni. A jogszabályok addig a vízzel kapcsolatban csak a halastavak és a halászat fogalmát ismerték, a horgászat jzóba se került.

A halfogás eredményességét érthetően féltő halászok indították a támadást, mondván: az ő munkájukat a horgászat zavarja, a horgászok rengeteg halat vonnak °1 a közfogyasztás elől. A csata simának tűnt, ám hirtelen fordu'atot vett. Kiderült először az, hogy a horgászok korántsem védtelenek. Országosan több tízezres a létszámuk, érdekvédelmi szövetségük Is van. Tehát az .ellenfél” is szervezett. Azonban

nem ez volt az érdekes, hanem az, hogy a horgászok: bizonyítottak. Először azt, hogy a vízből horoggal kifogott hal éppenúgy a néptáplálkozás része, mint a halászat termelése. Ezen kívül azt is, hogy ők nemcsupán kiveszik a halat a vízből, hanem összerakva pénzüket, sokmillió forintért vásárolnak évente halivadékot, és azt belerakják a vízbe. Ezen túl pedig felkutattak addig mit sem érő vizecskéket, azokat behalasították, a partot gyönyörűen rendbehozatták, horgásztanyákat építettek, emberek sokaságának Diztosí- tottak kellemes hétvégét, miközben a tájat is szépítették.

A részletekbe kár is belemerülni. Az elmúlt esztendők során a vita elcsitult, az addigi ellenie1 ek sok területen ■— mindenekelőtt a természet és a vizek védelmében — szövetségesekké váltak. A horgásztábor pedig százötven- ezer főre izmosodott, ami már társadalmi tényező. Olyany- nyira, hogy a törvényt újra kellett fogalmazni. A január 1-én életbe lépett 1977. évi 30. számú törvényerejű rendelet bevezetése már így hangzik: „A halászatnak, a halgazdaságoknak és a dolgozók pihenését szo’gáló horgászatnak a társadalom érdekeivel és a népgazdaság céljaival összhangban álló fejlesztése érdekében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa” ... stb.

A törvényerejű rendelet

megadja a halászoknak, ami a halászoké, de számol a horgászattal is. Tételesen kimondja, hogy a városok és üdülőhelyek közelében levő vizeket elsősorban horgászás céljára kell hasznosítani. Ha kell, még a halászat rovására is. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete nem csupán a horgászok jogait sorolja fel, de a kötelességeiket is részletesen és tételesen meghatározza.

A IULASZATRŐL SZŐLŐ törvényerejű rendeletnek — és az ahhoz csatlakozó, a megvalósítást, a végrehajtást körvonalazó MÉM- rendeletnek — korántsem az

— csupán az — a jelentősége, hogy a halászok, horgászok szemszögéből egyaránt korszerűsítette a korábbi jog- szabályt, meghatározta jogaikat, kötelességeiket. Többről van szó: végső soron a halgazdálkodás feltétel- és követelményrendszerének — beleértve a haltelepítést és tenyésztést, az állomány védelmét, a halászatfejlesztést

— meghatározásáról. Ebben

az összefüggésben a rendelkezésekben foglaltaknak nép- gazdasági jelentőségük van; elősegítik, hogy táplálkozásunkban, élelmiszer-fogyasztásunkban növekedjék az élettani szempontból rendkívül fontos halhús. E tekintetben ugyanis nemcsak a nemzetközi átlagtól, hanem a kívánatos fejadagtól is jócskán el vagyunk maradva. j

Földeák! Béla I

szakmákat foglalja magában; amelyekből több irányú a leágazás. Például a gépi forgácsoló alapszakmába tartozik az esztergályos és köszörűs szakma. A 12íf természetesén csak a szakmunkásképző intézetekben elsajátítható szakmák száma.

— Heves megyében az 1978/79-es tanévre 1800 új szakmunkástanulót várnak az intézetek — veszi át a szót Fehérvári Andor.

— Tudomásom szerint a munkaügyi osztály a pálya- választási tanácsadó intézet gazdája is. Megfelelőnek tart. ja-e az ott folyó munkát? Gondolom, az ő segítségükre is szükség van, hogy ezt az 1800 helyet betöltsék.

— Az utóbbi néhány évben nagyon sokat fejlődött, színesedett az intézet munkája* Az ott dolgozó pszichológusok, pedagógusok jó előre felmérik a lehetőségeket, és igyekeznek a fiatalokat azokra a szakmákra irányítani ahol a legnagyobb szükség van rájuk, egyúttal képességeiknek is a legjobban megfelel. Csaknem biztosra vehetjük, hogy az 1800 szakmunkástanulói helyet sikerül betölteni, és ebben nem kevés segítséget ad a pályaválasztási tanácsadó intézet.

— Melyik szakmákkal szemben van szükség „ellen- propagandára”?

—■ Semmiképpen sem javasoljuk az erdészeti szakközépiskolát, és az óvónői szak- közzépiskolát. Ez utóbbiban például csak egy első osztályt indítanak, 35-ös létszámmal,

— Néhány iskolaszerkezeti változtatás is lesz — mondja a művelődésügyi osztályvezető. — Egyebek mellett bö. vítjük azoknak a szakközép- iskoláknak á számát, ahol az érettségi bizonyítvány mellé szamunkásbizonyítványt is kap a fiatal. Ilyen többek között az egri Gép- és Műszer, ipari Szakközépiskola, amelyben gépi forgácsoló szakmára is kiképezzük a diákokat, a gyöngyösi Vak Bottyán Mű- szeripari és Gépészeti Szak- középiskolában pedig géplakatos, elektroműszerész és mechanikai műszerész képzés is folyik.

— A megye középiskolái. ban hány osztályt indítanak az idén?

— Huszonkét gimnáziumi, 24 szakközépiskolai és 140 gyors- és gépíró osztály indul* Ezek általában 30—35-ös létszámúak lesznek. Hozzáteszem azonban, hogy gimnáziumba csak azoknak a jelentkezését várjuk, akiknek minden reményük megvan a továbbtanulásra.

— És milyen esélyeik vannak a most érettségizőknek?

— Bármelyik szakmát választhatják, számukra csak másfél-két év a képzési idő. Szeretnénk, ha például minél többen jelentkeznének gépi forgácsolónak és nyomdásznak.

— Mit tesznek az üzemek, vállalatok, hogy — nem jut eszembe jobb kifejezés —, „magukhoz édesgessék’’ a fiatalokat?

— Nagyon sok javulás tapasztalható ezen a téren is. Egvre több vállalat lép kapcsolatba az iskolákkal. A tanulókat üzemlátogatásra viszik ,sok helyen pedig szakköröket szerveznek a számukra.

— Meddig kell beadni a jelentkezéseket?

— Március 20-ig. Sajnos, egyik-másik iskola érthetetlen okokból már az év ele’én összeszedte a jelentkezési lapokat, így esetleg meggondolatlanságra, kapkodásra késztette a fiatalokat. Felesi‘’-es sietni, hiszen a szakmunkás, képző intézetek és a középiskolák is csak március 20-a után foglalkoznak a jelentkezőkkel.

Rendó János

SMkM Q

1978* február 12., vasárnap