Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-09 / 34. szám
A Bolond lány Hatvanban Bemutatkozott a Népszínház Próba a hangverseny* teremben Jól hangzó cím, amely azonban a lényegről is nagyon sokat árul el. Ezért nem tudom pontosan, mitévő legyek. örüljek-e annak, hogy a gyöngyösi művelődési ház nagytermét megtöltik a gimnázium két évfolyamának diákjaival és hangverseny címén lehetővé teszik nekik, ho"- egy próbát végighallgassanak? Vagy fejcsóválva soroljam el a fenntartásaimat egy olyan filharmóniai Ifjúsági bérlettel szemben, amely kezdettől fogva félrevezeti a gyanútlan zenekedvelő ifjút? Ugyanis a műsorfüzet azt ígérte, hogy a Zeneművészeti Főiskola Zenekara szólal meg Kocsis Zoltán és Schiff András közreműködésével. Amikor óvatosságból rákérdeztem a tervre, egy nappal á tényleges időpont előtt, azt a választ kaDtam a művelődési ház egyik szakelőadójától, hogy minden a program szerint alakul. A vizsgálóbíró (Szigeti Géza) és Jozefa (Illyés Mária) jelenete az I. felvonásból. A délutáni ifjúsági hangversenyen Kocsis Hatvanban érdeklődés előzte meg az átszervezett Népszínház első megyei szereplését, Faydou vígjátékát. — Mi legalább ennyire kíváncsian vártuk a fogadtatást, a frissen műsorra tűzött darabok és a megerősített színészgárda premierjeit — mondotta előadás előtt Le- hoczky Orsolya, a társulat vezetője. — De úgy gondolom, jó a műsorpolitikánk. Széles rétegeket elégítenek ki Svarc, Örkény, Tamási, Faydou művei, vagy például a „Halló, itt Karinthy Frigyes költő, a XX. századból” című irodalmi összeállításunk, amelyeket kollégiumokba, falusi klubkönyvtárakba szánt a direkció. S használ a színvonalnak a várszínházbeli lehetőség. a tájoló művek fővárosi műsorra tűzése, mert teljesítményük maximumára ösztönzi mind a rendezést, mind a színpadi gárdát. A társulatvezető szavait hitelesítette a hatvani Bolond lány, amely pár éve Egerben sikerdarab volt. A szellemes, némi társadalomkritikai élt felvillantó játék — Lanczina László rendezésében — kellemes estét, jó szórakozást szerzett a művelődési központ bérletes közönségének. Vagyis úgy tűnik, hogy a „vérfrissítés” mindenképpen használt. Leginkább a korábbi egyenetlenség maradt el a szerepformálást illetően. Hatvanban minden kulcsfontosságú figura kiváló megtestesítőre talált. Ezt csak aláhúzta az ötlettel! rendezés, a színészek önfeledt, ám tudatosan az egészbe épülő komédiássá. (Fotó: Szabó Sándor) A társadalomkritika mérlegnyelve Jozefa, a szókimondó szobalány és cédaságában is tisztességes háziszerető, akinek jellegzetes maszkját ezúttal Illyés Mária öltötte fel. Azon túl, hogy a szerepet elrontani nem lehet, csak dicsérni tudjuk a sablonból való kitörési szándékát, amely különösen a bíróval — Szigeti Géza — folytatott párviadalaiban hozott új vonásokat. Beaurevers bankár megtesle. sítője — Vereczkey Zoltán — kettejükhöz hasonló színvonalon korszellemet és társadalomrajzot tükröztetve jelentette a produkció harmadik tartópillérét. Kisebb szerepekben Lestyán Katalin (a bíró felesége), Szántó Margit (Beaureversné) és Balogh Béla (ügyészhelyettes) jelentették az igazi színházat. Ha a Népszínház későbbiekben is hasonlóan váltja valóra programját, illetve repertoárdarabjait kellő gondossággal teríti, a hatvani siker csak állandósulhat. Éspedig egész színházi kultúránk javára. (moldvay) Aztán a színpadon megjelent a KISZ Központi Művészegyüttesének a zenekara, és nem jelent meg Kocsis Zoltán. A nézőtéren is megjelent néhány gimnazista, és egy részük végigseppegte a próbát, más részük elmélyedten olvasott a térdére kiterített könyvből, megint mások elkezdtek tapsolni, ha a zene valamilyen oknál fogva abbamaradt. A próba vezetője, Simon Albert pedig úgy találta, hogy az egyik versenymű, J. S. Bach alkotása nem olyan tempóban hangzott fel a zárótételben, ahogy ő szerette volna, ezért most megismétlik a kifogásolt részt. Azt is kénytelen voltam megállapítani, hogy a karmesternek ugyancsak sok gondot okoztak az elsőhegedűsök az egész próba idején, mert minden figyelmét ők kötötték le, és ezért csak elvétve tudott odainteni a gordonkásoknak és a nagybőgősöknek. Vagy csak azért tetszett úgy, hogy őket elhanyagolja, mert velük teljesen elégedett volt? Azt sem tudom eldönteni, egy ilyen hangversenynek jelzett zenekari próba menynyire alkalmas arra, hogy a zenekedvelők kedvét elmélyítse, akik pedig még csak most szoktatnák rá magukat Bach „mindenek előtt való” művészi kvalitásaira, hogy ennek a próbának a segítségével jussanak el az elhatározásig, ők pedig valóban hangversenyjáró közönség lesznek, és máris rohannak az üzletbe, hogy megvegyék Bach összes versenyművét. Egy biztos, Schiff András komolyan vette, amit csinált. Az is zavarta, amikor fényképezni akarták előadás közben. Vagy ő nem tudta, hogy ez csak próba volt — hang- versenyteremben ? Mert ha valóban próba volt, akkor azt kellett volna komolyabban csinálni, és minden olyan részletnél, amivel még elégedetlen volt Simon Albert, le kellett volna kopogni a zenekart, újabb instrukciókkal ellátni őket és folytatni attól a résztől, ahonnan... Igaz, a gimnazisták elég jól érezték magukat. Nem kellett órára menniük, beszélgethettek Is, olvashattak is. Ml kell egy valamire való diáknak ettől több? Csak én maradtam kétségeimmel magamra. Végül kétségeim egy része eloszlott, miután néhány kérZoltán is szerepeli (Fotó: Szabó Sándor) désre választ kaptam. Mindé-: nekelőtt: Kocsis Zoltán elkésett az első előadásról, mert Japánból néhány órával a gyöngyösi fellépése előtt érkezett meg. De ha hamarabb jutott volna el Gyöngyösre, akkor sem tudott volna már az első' hangversenyen szerepelni, mert nem tudott volna próbálni a zenekarral. Az is kiderült, hogy a zenekar elnevezése csak attól függ, hogy... Mitől is? Ha akarják, akkor KISZ, ha akarják akkor a zeneművészeti főiskola. Ugyanis... No, 1 jó, ezt ne magyarázzuk. Van még nagyon szépen hangzó adatom, és ezzel be is fejezem kötekedésem: több mint ezer bérletet adtak el a gyöngyösi diákok körében az ifjúsági hangversenysorozatra. Ez egyben ezer zenekedve-' lő fiatalt is jelent? Ha pedig nem, milyen módszerekkel akarják őket azzá nevelni? Úgy tudom, mindenféle pedagógiai tevékenységnek alapja a fegyelmezettség és a példaadás. Az is, hogy amit Ígérünk, azt teljesítjük. Mindenben. (g. mól-) „Makk Marci és Marcsi”, „Étkezési kisokos” Ci egészségnevelési kiadványok, filmek Életparkfüzetek, „Étkezési kisokos”, mintaétlapok kiadása szerepel az Országos Egészségnevelési Intézet idei terveiben. Ezekről dr. Gonda György igazgató az MTI munkatársának elmondotta: — Az V. ötéves terv hátralevő időszakában elsősorban a mozgásra, a helyes táplálkozásra és a higiénés magatartásra szeretnénk az eddiginél jobban ráirányítani a figyelmet. Tevékenységünk középpontjában ez év első felében a mozgás propagálása ájl. Elsősorban a középkorú- ákhoz, a 40—45 évesekhez kívánunk szólni. A tapasztalatok szerint ugyanis ebben az életkorban fokozottabban kezdenek érdeklődni a testedzés, a sportolás Iránt. Hogyan őrizhetik meg, vagy hogyan szerezhetik visza az egészségüket, normál testsúlyukat, szellemi és fizikai teljesítőképességüket, erőnlétüket? Ügy vélem, meg kell és meg is tudjuk adni erre a kérdésre a választ. — Világszerte — nálunk is — jelentkező kívánság az ember és a természet kapcsolatának minél teljesebb helyreállítása. Ideális helyszínt kínálnak ehhez a — főként a parkerdőben — levő erdei tornapályák, amelyek megítélésünk szerint még nem eléggé kihasználtak. Számuk pedig ma már megközelíti a nyolcvanat. Egyebek között filmekkel, diafilmekkel, plakátokkal. Életparkfüzetekkel kívánjuk megismertetni és népszerűsíteni a mozgás- és a tornalehetőségeket a szabadban. QJÊMM 1978. február 9.. csütörtök — A második félévben elsősorban a helyes táplálkozási szokások kialakítása áll munkánk középpontjában. — Elsősorban háziasszonyoknak szánjuk „Étkezési kisokos” füzetsorozatunkat, amelyet a Vörökereszttel közösen jelentetünk meg. Sorozatban korszerű ételrecepteket adunk közre, „egészséges” nyersanyagokat, ételeket, élelmiszereket ajánlunk. Az élelmezés, a közétkeztetés felelőseihez mintaétlapokat gazdaságilag is megtervezett recepteket kívánunk eljuttatni. — Az egészségnevelés szempontjából a legképlékenyebb réteg, a gyermekek megnyerése céljából megalkottuk az egészség szimbólumát, Makk Marcit és Makk Marcsit. Szórakoztató történetek útján, eleinte csetlő- botló módon, de nagy vidámsággal tanítják a gyermekeket a helyes életmódra. Több bábfilmet, diafümet, kifestőkönyvet. képregényt, kivágót, matricát, bábfigurát készítettünk a gyermekek számára. — Céljaink időszerűségét igazolja az idei egészségügyi világnap jelszava is: „Helyes életmóddal a magas vérnyomás ellen”. Becslések szerint hazánkban a felnőtt lakosság 15—20 százaléka szenved magas vérnyomásban, azonban — sajnálatosan — a diagnosztizált eseteknek is legfeljebb a fele részesül rendszeres, szakszerű közlésben. E csendes, lappangó veszedelem megelőzésében szintén rendkívül nagy szerepe van a mozgásnak és a helyes táplálkozásnak — mondotta befejezésül dr. Gonda György. (MTI) X. Bőrömön éreztem a halál érintését. Csak egy pillanat volt az egész. Vagy még any- nyi sem, de a kemény hűvösség körülfutotta a gerincemet, s beleborzongtam. Kivert a hidegveríték. Iszonyú reccsenést hallottam magamban, idegen kiáltásokat, csörömpölést, és alám futott az ég, fölém lendült a föld... Birtoklásaink, hiúságunk fényre hozza silányságunkat, — gondoltam és ott feküdtem mozdulatlanul, mint hajdanán, amikor szánkóval szakadékba zuhantunk, s azon töprengtünk mozdulatlanul, hogy eltörött-e a gerincünk. Nyögdécseltünk: „Jaj, meg- púposodunk !.. Megpúpo- sodunk!. .” Tárgyaink birtoklása megpúposíthatja a lelket. A gyilkos szándék akkor se menthető föl, ha a tett nem sikerül. A roppant reccsenést hordom magamban. Mennyin múlott a dolog? Talán csak azon a félórán, amivel többet alhattam az előző éjszaka, s talán néhány csavar, huzal helytállásán. A jeges ujjak tapintását érzem gerincem körül, ott kergető- zik a velőig hatoló borzongás is. S azt is be kell vallanom, bár a másik halálos helyzete is megijesztett, de nem annyira, mint a magamé. A látomás hol halványabban, hol erősödve, jön velem. Engem szakít át a reccsenés!... Az M—7-es autópályán hajtok. Apám sírjához igyekszünk. Folyton az jár sz eszemben, hogy váratlanul halt meg. de még látta a kocsimat. Látta — és belehalt! Hányszor, de hányszor mesélt, álmodozott hangosan arról, hogy motorkerékpárt vesz!... Gépkocsit! Néha úgy beszélt minderről másoknak, hogy már meg is vette. Én meg összeszorított szájjal hallgattam hazugságait. S meghalt úgy, hogy csupán kopott kerékpár maradt utána. Megkésett virágokat viszünk a sírjára. Szombat van. Négyen ülünk a kocsiban. A feleségem, kisfiam, kislányom. A belső sávon megyek százhússzal. Keserűség van bennem, apám sírba vitt álmai miatt. De Igyekszem nem erre gondolni. Nem akarom erőltetni a kocsit, nézem, hol mehetnék a külső sávra, de az folyamatosan foglalt. Maradnom kell. Sose hittem volna, hogy szeretni lehet a gépkocsit Én szeretem s valójában élvezem a vezetést. Az is •szembe jut, mégse lett volna jó kihagyni a század nagy élményét, a gépkocsivezetést, és igen. a száguldás, a sebesség mámoros élményét — Vigyázz! — Feleségem figyelmeztetése rezzentett föl. Fél éve 6 is vezet, azóta nehezebb az én dolgom is.,. Fékezek, mert a külső sávról elém vágott egy kocsi, minden jelzés nélkül. Lassul az iram, s tovább tűnődhetek. A kora délutáni napsütés is megnyugtat. Ügy érzem, elég hamar alkalmazkodtak reflexeim e sajátos emberi közlekedéshez. Gyakran pillantok a visszapillantó tükörbe. A nyárvég szép ajándéka a napfényben hátra suhanó táj. Semmiféle félelem nincs ben. nem, amióta kocsiban ülök. Két éve vezetek, de nem tagadom, mielőtt útnak Indulok, még mindig lámpalázat, enyhe bizsergést érzek. De a kormányt megfogva elmúlik a szorongás. Jóleső felszaba- dultság ölel körül. A visszapillantó tükörből látom már egy Ideje, hogy mögöttem egy zöld, 1200-as Lada jön felgyújtott fényszóróval. Rápillantok a sebességmérőre: százhúsz. Ennél gyorsabban nem mehetek, ö Is tudja, tudnia kell... De csak iön. Már nem engedhetek a gondolatoknak, mert egyre jobban megközelít. A fényszórója a szemembe ka-r szabol a tükörből. — De nagyon siet — mondom hangosan, és megnézem, van-e hely a külső sávon, hogy lehúzódjak előla Nincs, Talán majd odébb. Kis gázt adok, százhúsz fölé billen a mutató. Hiába, nincs hely a jobbra húzódásra. A külső sáv foglalt, ameddig csak ellátok. A tükörből újra arcon üt a zöld kocsi fényszórójának villanása Nemcsak égeti, villogtat is. El akar menni, de nincs hely. Akaratlanul is gázt adok, nem szeretem, ha ekkora sebességgel Ilyen közeire jönnek mögém. Majdnem százharminccal megyek, de a zöld rám ragad. — Ez így nem lesz jó — mormogom, s visszafojtom a feltülekvő ingerültséget. De közben még közelebb jött a zöld kocsi. — Mit akar ez? — Most már hangosan besz. ek. Csaknem annyit nézek a oel- ső tükörbe, mint előre. A Hátam mögötti kocsi országúti fénye már folyamatosan ram vakít a tükörből. Kissé lehajolok, hogy ne zavarjon. S megint önkéntelenül nyomom meg a gázpedált. A Zebu", kislányom nevezte el így a gépkocsit, a ZB-s rendszám után, a sárga ezerötszázas még ennél a sebességnél is könnyedén meglódul. Észre se veszi négyünk súlyát. A másik kocsi kissé lemarad, de érzem, igen, inkább érzem, mint látom, hogy fokozatosan nyomul utánam. Megint fürkészek, hátha lesz hely, és a külső sávra húzódva elengedhetem ... Lehet olyan életbevágó ügy, amikor az embernek át ke1’ rág, nia a szabályt. Nincs íely.’ (Folytatjuk)
