Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

Asszonyok a kokillák mellett Pillanatok a műhelyből A januártól egyesült Dél-Heves megyei Építőipari Szövetkezetben több részlég működik Vu építőipari tevékenységen kívül különböző vastermékek készítésével is foglalkoznak. Felvé­teleink a tarnamérai üzemben készültek. Manapság sokszor megál­lapítjuk, hogy az üzemekben a nők tulajdonképpen azért vannak (maradtak) hátrá­nyos helyzetben, mert annak idején minden szakképzett­ség nélkül kezdtek el dol­gozni. Betanított munkások maradtak, mert így hozták a — sokszor rajtuk kívülálló — körülmények. A betanított munkás bérbesorolási lehető­ségei rosszabbak az ese­tek többségében, mint a szakmunkásoké, még ak­kor is,, ha ezek az asszo­nyok — mert többségükben asszonyokról van szó, — tíz­tizenöt év alatt szerezték már annyi gyakorlatot, mint a szakmunkások. A papír vi­szont hiányzik, és ha a pa­pír hiánycikk, akkor sok vita nem lehet. Tulajdonképpen ez indítot­ta az Apci Qualitál különbö­ző szintű vezetőit (a nőbi- zottságíól a gÿàr vezetőjéig) kérjék, hogy az egyes beta­nított munkákat: szakmunká- si rangra emeljék. Legutóbb, ha jól emlékszem rá, a II. országos nőkonferencián szó volt erről, de szót emeltek ennek érdekében a szakszer­vezeti küldöttértekezleteken, az ifjúsági parlamenteken, egyszóval mindenütt, ahol csak kérni, beszélni lehetett a témáról: ;,Legyen a köny- nyűfémöntés szakma az ön­tő szakmán belül.” S mivel az országban egyedül itt fo­lyik ez a munka, de itt (Vi­szont 250—300 nőt érint, az­zal is beérték volna, hogy a szakmunkásképzés csak erre az üzemre legyen érvényes, de legyen A kérés nem talált meghallgatásra, ez azonban nem jelentette azt, hogy min­denről lemondtak. KERESTÉK, MEG IS TALÁLTAK a módját annak, hogy az asz- szonyok, ha rátermettek és kedvük is van hozzá, tanul­janak. Az első lépés tulaj­donképpen az volt, hogy megszervezték az öntőipari szakközépiskola kihelyezett tagozatát. Évente indul most már egy-egy osztályban ta­nítás, s az elmúlt nyáron érettségizett az első csoport. A csoportokba, ha nem is á várható arányban, de jelent­keztek nők. Hatan közülük már technológusi beosztásban dolgoznak, négyen most ké­szülnek a technikusi minősí­tő vizsgára. Akik vállalták, tulajdonképpen kettős dolgot vállaltak. S most nem arra gondolunk, hogy a gyermek- nevelés, az otthon, a háztar­tás, és a napi munka után éjfélekig hajlanak a köny­vek fölé, hanem arra, hogy bizonyítják, lehet, kell és ér­demes tanulni. A másik lehetőség, amire az idén bukkantak rá, az ön­tő szakmunkásképzés. Ügy gondolták, ha nem lehet ön­álló szakma a könnyűfémön­tés, akkor egy kicsit speciali­zálva a tananyagot, megta­nulják azt, amit az öntő szakmunkásoknak tudniuk kell. Itt készülnek fel egy év alatt, megfelelő gyakorlati idő után a szakmunkásvizs­gára, amit majd a csepeli szakmunkásképző iskolában tesznek le. A tanulmányi osztály munkatársa papírlapokról számokat olvas: a számok mögött változó asszonyi sor­sok vannak. Az idén 35-en készülnek fel a szakmunkás- vizsgára, a tanulók fele nő. Öt-tíz évé dolgoznak az ön­tésnél. ül LEHET VEZETŐ? — beszélgetünk. Valahogy úgy fogalmazódik meg: az, aki egy fokkal jobban ért a tennivalókhoz, mint azok, akiket vezet. Mindegy végső ioron, hogy nő, vagy férfi. Ha ez így igaz, ha valóban ez az alapkövetelmény, nézzük, hogyan igazolják ezt a szá­mok. Huszonhat csoportve­zető van a gyárban, közülük tizenkettő a nő. Harmincegy művezetőből viszont csak kettő. Itt ismét csak vissza- j kanyarodunk a tanuláshoz. ' Anélkül nem megy a dolog. Illetve erdekes dolgot mesél­nek. Az egyik nő különösen rátermett vezető. De hiány­zik a gyakorlat mellől az el­méleti tudást igazoló papír. Nem váltották le a 'beosztás­ból, hanem megkeresték szá­mara a megfelelő módot a tanulásra. Ősztől speciális öntőtanfolyamra iskolázzák be. Így a gyakorlat mellé, melyből jelesre vizsgázott, máris megszerzi . a kellő el­méleti alapokat is. Feljebb már nem valami rózsás a helyzet. Négy osz­tályvezető-helyettes nő, osz­tályvezető nincs. De ez nem egészen a vezetés hibája. Volt ilyen posztra is jelölt, de az nem vállalta. Gyere­kek vannak, a férje is tanul, s amíg a férj nem fejezi be vizsgáit, nem vállalt maga­sabb beosztást. Mindeneset­re várományosa az osztály­vezetői posztnak. Hogy ki és mennyit vállal, efölött ismét csak el lehet meditálni. Mert érdekes mó­rion. amíg a hivatalos vezetői beosztást,, bármilyen szint­ről is van szó, nehezen, hú­zódozva vállalják az asszo­nyok, — s ez erre az üzemre is jellemző, — addig a tár­sadalmi vezetői poszttól már nem idegenkednek annyira. Például a Qualitálnál 28 női brigád vezető van, a brigád- vezetők több mint egyhar- mada. S a dologban az az érdekes, hogy kimondottan női brigád nincs is. Hogy miért vállalják sokszor szí­vesebben a több munkával és csak erkölcsi elismeréssel, de semmiféle anyagi plusz- szál nem járó munkákat szí­vesebben, mint a gazdasági jellegű vezetői posztokat, ar­ra még nem sikerült választ kapni. Talán A KÖZÉLETI SZEREPLÉS ALAPFOKÉ ISKOLÁJÁNAK TARTJÁK a társadalmi vezetést a nők, s úgy érzik, ezt kell kijárni, mielőtt gazdasági munkában is vezetést vállalnak? Lehet, van benne jócskán igazság, hiszen ezen az úton talán Munkával ünnepelnek. Ezerkilencszázötvenhárom- ban alakult meg a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tar­tott ünnepi ülésen mindazok a. tudósok, művészek részt vettek, akik korábban is azért kardoskodtak, hogy a lakosság mind szélesebb ré­tege gyarapítsa tájékozottsá­gát. Ezt követően hamarosan létrejöttek a megyei szerve­zetek is, hiszen mindenütt akadtak olyanok, akik cse­kély tiszteletdíjért vállalkoz­tak arra, hogy a . kultúra ér­tékeit közkinccsé tegyék. Egy rádió és lemezjátszó így történt ez szúkébb pát­riánkban is. A lelkesedés nem ismert akadályokat. A későbbi függetlenített mun­katársak egy' kis szobában szorongtak. Áz . akkoriban korszerűnek tartott eszköz­tár mindössze egy rodióból, s egy öreg lemezjátszóból állt. Mindez nem zavarta okét, mert töretlen buzgalommal szerveztek, s toborozták az őket készségesen segítő ér­telmiségieket. Az eredmények bizakodásukat igazolták. 1958-ban a városokban és a községekben ezer előadással szolgálták a szellemi felemel­kedést, a következő esztendő­ben 1200-zal, s 1960-ban már 2600-zal. A 75000-es hallgatói létszám 78600-ra, majd 15360ü-ra nőtt. Mefikétszere­könnyebb megtörni a társa­dalmi előítéleteket, enyhíte­ni a fenntartásukat. Azt a nőt, aki hosszabb-rövidebb ideig jól végezte társadalmi megbízatását, talán jobban elfogadják vezetőnek. A nő, ha társadalmi munkás, akkor tanul és tanít, s ez már egy kicsit ígéret a jövőre. Arról nem is beszélve, ahhoz, hogy igazán elfogadtassák egy női vezető férfi és női munkatár- sái előtt egyaránt, még egy nemzedékváltásra van szük­ség. A mai harmincéves már jobban érti mindezt, a hol­nap harmincévese minden bizonnyal megmosolyogja a konzervatív elveket. Ismét számok a tanulásról. Meo-tanfolyamra jár 26 munkás, közülük 24 nő. De tanulnak nők az úgynevezett vízlágyító-laboráns tanfo­lyamon, a darukezelők kö­zött és a targoncavezetők kö­zött is. Összeszámolva mindenkit, több mint száz asszony ta­nul. És ez a szám akkor ta­lán még elgondolkodtatóbb, ha összehasonlítjuk egy má­sikkal. Az üzemben rendsze­res szakmunkásképzés folyik. Ide viszont alig három-négy lány jelentkezik évente. Ugyanakkor később, felnőtt asszony fejjel, háztartás és gyermek mellett vállal­ja a szakmunkásképzést. Tá­lán a szülők hatása ez? Tanulni kell. Ám azért van még jócskán, aki kimaradt ebből az általános tanulás­ból. részben kora, részben a család visszahúzó ereje miatt. Ebben a gyárban erre a kor­osztályra is gondolnak. A besorolásoknál a 10—15 éves gvakorlatot egyenrangúnak veszik a szakmunkával. Kü­lönösen az öntőknél. Mert van erre lehetőség, csak meg kell keresni a szahálvok be­tűi között. Az Apci Qualitál vezetői — különböző szinten sokszor emellek szót a nők helyzeté­ért. De a beszéd mellett meg­keresték. keresik ma is a legjobb megoldásokat. Deák Rózsi Huszonöt éves a TIT ződött a tagok tábora is. Ké­sőbb —, amint javultak a tárgyi adottságok — egyre sokrétűbbé formálódott a te­vékenység. Mozgalmas, tar­talmas szakosztályi élet bon­takozott ki, s újszerű ren­dezvények sorával próbál­koztak meg. A hatvanas évek elején megindult az igen ha­mar közkedveltté vált ide- gennyelv-oktatás. A mind több jelentkezővel kitűnően képzett, gyakorlati, tapaszta­latokkal felvértezett pedagó­gusok foglalkoztak. A. gazdagodó kínálat egyre több érdeklődőt vonzott. 1976-ban például 243516-an kísérték figyelemmel a jól felkészült szakemberek 4223 előadását. TIT-csoportok, -klubok verbuválódtak. s ezek zöme színvonalas mun­kát produkált. Természetesen az is sokat jelentett, hogy az egyes programok színesebbek, élményadóbbak lettek, hiszen ielenleg mintegv egymillió- kétszázezer forint értékű szemléltetőeszköz áll rendel­kezésre. Külföldi vendégek Nem feledkeztek meg ar­ról sem, hogy a megyeszék­hely . történelmi nevezetessé­gei. építészeti remekei kül­földiek tömegét csalogatják a barokk városba. A meglé­vő adottságokra alapozva hirdették meg előbb a mű­emlékvédelmi, .majd a film- művéxeti tagozatú nyári egyetemeket. A kezdeménye­zés bevált, s a számos ország­ból érkező vendégek — jöt­tek még Észak- és Dél-Ame- rikából is— elismeréssel szól­tak a látottakról, hallottak­ról, s hazatérve szinte vala, mennyien újabb híveket szer­veztek. Fontosnak tartották —. s ez nagyon lényeges — az igé­nyek felmérését. A terveket ezekhez igazították, s hasz­nos időtöltést ajánlottak nemcsak a közép- és felsőfo­kú vegzettségűeknek, hanem a termelőszövetkezetekben és az üzemekben dolgozó fizikai munkásoknak is. Országos központjuk - választmányai rendszeresen ellátják a szer­vezetet igen jól hasznosítha­tó segédanyagokkal. Szabad­egyetemek A jubileumot nem látvá­nyos külsőségekkel, hanem .az eddiginél sokrétűbb mun­kával óhajtják ünnepelni. A háztáji és a kisegítő'gazda­ságokban szorgoskodók szá­mara — megyénk valaníeny- nyi településén — két-három — négy előadásból álló soro­zatot hirdettek. Az érdekelte­ket mezőgazdasági kérdések­ről, értékesítési lehetőségek­ről, jogi témákról világosít­ják fel. azaz olyan ismeretek­re tesznek szert, amelyeket a hétköznapok során kamatoz­tathatnak. Eljutottak, az üzentekhez, a vállalatokhoz, az ipari szövet­kezetekhez is. A jelenlegi eredményekkel mégsem elé­gedettek, szeretnének jóval többet nyújtani. Ezért együtt­működési megállapodást köt­nek a Szakszervezetek He­ves megyei Tanácsával, s kö­zösen térképezik fel: hol, mi­re van szükség. Az 1918-as polgári forrada­lom, valamint a KMP meg­alakulásának évfordulójára tájékoztató kiadványokat je­lentetnek meg. Az idén öt szabadegyetem — a nemzetközi politikai, az irodalmi, a közgazdasági-jo­gi, a földrajzi és a kémiai — indul, így a tudomány ba­rátok. a nekik leginkább tet­szőt választhatják. A hagyo­mányokhoz híven 1978-ban is változatos program várja a magyar nyelv, a képzőmű­vészet. a csillagászat rajon­góit. Az utóbbiak az egri csillagda létrejöttének két- szézéves jubileuma alkalmá­ból emlékülésen vehetnek részt. A már meglévő testvérkap­csolatokat, erősítő a szeptem­beri bolgár ismeretterjesztő hét, hiszen számos helységben esik majd szó Targoviste me­gye életéről, gazdasági, kul­turális sikereiről. A TIT-csoportok sem ma­radnak magukra. Mindenho­vá elküldik a munkálkodást megkönnyítő diavetítőket és a kért diasorozatokat, remél­ve, hogy élnek a tehetőségek­kel, s mind több embert nyernek meg a művelődés, a tanulás ügyének. Szégyellem maga m. Hát még ennyit sem tudok? Pedig azok, akik ezt a két szöveget összeállították, olyan magától értetődően használják ezeket a játékos betűszavakat, mintha már a- bölcsődék is ettől lennének hangosak országszerte. Csak én nem ismerem a jelentésüket. Inkább leharapom a nyel­vem, minthogy bevalljam tá­jékozatlanságomat, határo­zom el menten. Emiatt nem hagyom kinevettetni magam még a pályásoktól is. Aztán felragyog egy titkos reménysugár bennem. Hátha nem vagyok egyedül elmara­dottságomban, hátha akad­nak még jelentős számban olyanok, akik sem az MKE, sem az AGROPL.AN vagy AGROHÁN jelentését nem rázzák ki csak úgy a kisuj- jukból. Akkor pedig minden nagyon egyszerű. Bánjunk csínján ezekkel a játékos, nagyon huncut, bar 'jó hangzású betűszavakkal. Hátha" nem mindenki ..be­avatott”. Vagy: csatoljunk hozzá­juk használati utasítást is. !—ár) éj pn Hifiin C\ /fyC|UI»rn(7 • ;.SÄ rr.'rr­(pectií) S WW. február t., szerda Havonta mintegy száz szerelő- akna-ajtó készül el a lakatos­részlegnél (Fotó: Szántó György) Csínján vele.' Olvasom a meghívó szö­vegében, hogy az MKE hol és mikor tanácskozik legkö­zelebb Minden világos és érthető, de a három betű rej­télyét sehogy sem tudom megfejteni. Találgatni pedig nincs merszem, nehogy gro­teszk végeredményig vigyen el a fantáziám. Aztán kezembe kerül egy jegyzőkönyv, amiben előbb az AGROPLÁN, majd rövid­del ezután az AGROHÁN riaszt meg. Ha igaz, akkor a plán az tervet jelent, a hán pedig kpkas lenne német nyelven, ha nem hiányozna belőle egy h-hang. Az ágro mind a két változatban ugyanaz. A szövegből azon­ban most sem világlik ki. hogy a plán az valóban terv-e és hogy mire vélje az ember a hán-t? Az elkészült asztallábakat ellenőrzi Szabó Bcláné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents