Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
A bunker HÁROM ESTÉN At néztem a tévéjátékot, A bunkert, Zsoldos Péter és Boldizsár Miklós játékát Megvallom, szombat este, amikor a játék végére értünk, nem lettem sokkal felvilágosultabb, mint az első este elején. Az egyetlen alapszabályt, hogy ugyanis a félvilággal érintkezni nem szabad, az egyetlen ismert berendezés által nem nagyon igyekeztek áthágni az idegzetüket rosszul előkészített emberek ott lenn, a mélyeben. Aztán megpróbálták önmagukat is adni. Az olaszról hamar megtudtunk mindent, illetve csak annyit, hogy olasz, azt is, miért kell neki a pénz, de azt nem, hogy az oda lekényszerítő sorsbeli ok milyen egyéniséget takar, jellemének mik voltak azok a gyengéi és erősségei, amikkel együtt oda érkezett. Beténferegtek tizennégyen ebbe a lezárt birodalmba, ebbe a leplombált szerkezetbe, amit kívülről figyeltek. Mik is? A tábornok, aki hatalmi helyzeténél fogva bölcsnek akar látszani; az ezredes is, aki egy lépcsővel lej- jebbről segíti a tábornokot ebbeli szándékában; majd az őrnagy, aki tudja, hogy a feljebbvalói által nem végezhető adminisztratív kérdéseket neki kell megoldania. De ki küldte őket? Milyen megegyezés alapján? Mi a viszonyuk a Főszerkesztőhöz? Hol vannak és mire vannak garanciáik? Aztán itt vannak az orvosok; a pszichológusok, akik egymást sem igen értik. Talán azért, mert erkölcsiekről van szó és ebben a kérdésben fontos az, ki milyen hangsúly- > lyal veszi észre ebben a játékban a hatalom jelenlétét? Talán azért is lennének négyen, hogy még így se bírjanak egyensúlyban maradni az egyenruhásokkal? Tizennégyen ott lenn, tudják, ki is mondják, hogy ők a kísérleti „fehér egerek”, akik a kísérlet minden veszélyét vállalják a szerződés okából, amit mi nézők, nem Ismerünk. Pedig Itt nincs is semmi külső veszély, minden luxuskivitelben adott, az étterem, a konyha, a szobák, a játéklehetőségek, sakk, stb. Itt az egyetlen veszélyforrás a tizennégy ember együttesében van. Abban, hogy együtt vannak. így tehát az idő nyomasztó múlása, az egybe- zártság gyötrelmes atmoszférája lenne a téma, a főszereplő, vagy az a meglepetés, ahogyan majd az ismeretlen, bői, a tizennégy közül egyből, vagy többől a téboly kitör. A kísérlet szervezői azonban semmit nem akartak a véletlenre bízni, ezért a katonák is —, milyen egy- ügyűen! — beépítenek egyet a maguk emberei közül, a kutatók is , de vajon tudták-e ezt a tábornokok — ; egyet maguknak. Miért? Kik t eilen? Eredmény? Azt értjük, hogy előbb, j utóbb konfliktus termelődik ebben a sűrusségben —, amit j nem érzünk eléggé —, de azt nem vártuk volna, hogy egy nehezen elhihető vakbélprobléma borítsa fel egy lélektani kísérlet egyensúlyi állapotában lévők idegeit. Sok a tizennégy „fehér egér”! Nincs idejük arra, hogv önmagukat durva külsőségeiken túl megmutassák. Ebbe a bunkerbe — ha rajtam áll — maximum öt egeret engedek be és nem harmincezerért, hanem díjmentesen és parancsokat osztogatok nekik, vagy ingerlem őket, ha már kísérlet; tehát szervezem bennük az ellenállást, serkentem őket arra, hogy a veszély elleni biztosításra törjenek: s ha kell, ismerjék fel azt a lassan felderengő és a játék végén alkoholmámorral lepQjüMm 1978. február 7., kedd lezett vadságot, amely a félelem okából tör ki „az egyik fehér egéren”, jelen esetben Longon. A vég, ahogyan a katonák beavatkoznak, nem old meg semmit, talán arról gondolkodtat el, hogy az erőszakra erőszakkal kell válaszolni. A játék által felkeltett miértek legtöbbje megválaszolatlan maradt. A kitűnő alapötlet így megy tönkre, a dramaturgia hibái miatt. Pedig mennyi jó színész vett részt benne?! Farkas András A pénz kemédiűin A PÉNZNEK van komédiája, de nincs szaga. A pénz beszél, míg a kutya csak ugat. Van, aki megéri a pénzét, s van, aki pénzéhes. Ha nem is a pénz körül forog a világ, de a világ tengelyének megkenésében némi szerepe azért van a pénznek. Amelytől mindig meg akarunk szabadulni, de amelynek hálójába mind jobban belegabalyodunk. A pénznek van tudománya, mégha a tudománynak nincs is mindig pénze, hogy minden oldalról alaposan megvizsgálja az egyenértékes szerepét. Mindezek után éppen itt volt az ideje, hogy a televíziónak legyen pénze ahhoz, hogy a pénz komédiáját, Furcsaságok a pénz körül alcímmel műsorra tűzze, a maga eszközeivel megvizsgálandó- an: kell-e a pénz, vagy sem? A téma kimeríthetetlen. Amióta a pénzt feltalálták — állítólag a föníciaiak, de ők is inkább megtalálták — nem akadt költő, drámaíró, sőt népdalköltő sem kerek e világon, aki ne írt volna szerelmes, csúfolódó, átkozódó, kesergő, könyörgő, fityiszt mutató sorokat a pénzhez és a pénzről. így aztán a szerzők, mégpedig egyiptomi, görög, római, reneszánsz, vagy éppen mai szerzők lenyűgöző hadserege menetel a szerzők — és nem a pénzszerzők — irodalmi és törté2. Valaki megállt mellette. Azt hitte, hogy Keceli jött vissza, de egy szélesen mosolygó idegen volt. Szótlanul nézték egymást, azután az idegen kissé összeütötte a sarkát, és meghajolt — Kerekes. — Kovács — mondta kelletlenül. Fáradt volt, nem akart beszélgetni. — Tudom, hogy az elnök elvtárs nem akarja elárulni, hogy a megyei tanács elnökének tetszik lenni, de én tudom, és ha már így össze- találkoztunk, ugye, szeretném elmondani, hogy ... — Nem én vagyok ... — Nem, nem! Én egészen biztos vagyok benne, hogy ... de nyugodt lehet az elnök elvtárs, én nem árulom el... Meg tetszik engedni? Leült és az asztal fölött egészen köze; hajolt Kovácshoz. — Én tudom, hogy titokban tetszett kijönni, inkognitóban, mondhatnánk ügy is, mint Mátyás király régen, elnézést a tréfáért, de hát nem is erről van szó, ugye, hanem egy olyan ügyről, ami az én ügyem, de szinte közügy vagyis nemcsak szinte, hanem valóságosan is az, mert ín raktáros vagyok itt a léeszben. vagyis a téesz melléküzemágában ugye ahol ci1 rokseprűket kötnek, és most nelmi országútján, úgy kínálva fel csodálatos szellemi portékáját, hogy a válogató a bőség zavarával küszködhet az utolsó leheletéig, vagy az utolsó forgatásra szánt forintjáig. Nos, ami a televízió „komédiáját” illeti, ebben bt- ■ zony a zavar volt fölösen és sokkal kevésbé volt érezhető a bőség. Nem arról van szó, hogy például Mándy István ószeresei a maguk nemében nem voltak remek figurák, hogy a színészek ne nyújtottak volna igazán jó szándékú alakítást, hogy az elhangzó dalok interpretálása ne lett volna méltó mondjuk a pénzhez nagyon is szakértő Brechthez, illetőleg Weillhez, sőt, önmagukban még talán a riportok is érdekesek lettek volna, egyike itt, másika mondjuk egy csendes vasárnap délután. Együtt, együttesen árulkodtak arról, hogy Lehel Judit, a szerkesztő és Szirtes Tamás, a rendező nem gondolta át eléggé sem terjedelmében, sem mélységében: mit akarnak és mit lehet? Az a különleges helyzet állt elő — vagy talán nem is különleges? —, hogy külön- külön minden alapanyagnak megvolt a maga íze, zamata ehhez a péntek esti műsorvacsorához. Ám amikor az egész összefőtt, tanácstalanul tehette le az ember a képzeletbeli villát: uramég, ebben van valami, de mi lehet az? Mert együtt, együttesen, az ízek egymást oltották ki és a szósz, akarom mondani a szöveg nem összekötötte a jeleneteket, hanem minden mondat eltávolította az egymást követő műsorszámokat. Ha belegondolunk, hogy már csak ama pénzszűke miatt is, egyhamar nem lesz módja a televíziónak a pénz rangjához — és most irodalmi értékkel mérek — méltó újabb estet szentelni sem a pénz hatalmának, sem a pénz komédiájának, akkor figyelemre méltó különösen: elszalasztottunk egy nagy lehetőséget. Mi: közösen. A televízió szerzői, rendezői és mi, a nézők. azt mondják, hogy négyszáz- zal több seprűnek kellene lenni, de papír az nincs semmiről, mert olyan nagy az összevisszaság... — Szöllős küldte magát? — Tessék? — Ki küldte ide? — Magam is észrevettem, hogy az elnök elvtárs, hiszen ki ne ismerné, a népszerűség ugye ... attól az újságírótól csak megkérdeztem, hogy jól gondolom-e, mert hogy inkognitóban... — Nem én vagyok a megyei tanács elnöke — mondta Kovács. — Gépkocsivezető vagyok, két újságírót vittem körbe a megyében. Átverték magát, ha... Kerekes cinkosan elmosolyodott. — És az újságírók viszik oda az italt a gépkocsivezetőknek? Láttam ám! Elhiszem. hogy az elnök elvtárs... — Nem vagyok elnök! — ... nem akarja elismerni, hiszen akkor az inkog- nitónak semmi értelme ... — Nem elismerni nem akarom. tényleg nem vagyok a megyei tanács elnöke! Megmutassam a személyt igazolványomat? Kerekes Izgett-mozgott a széken, sűrűn törülgette a verejtéket a homlokáról, a nyakáról, azután kigombolta az ingét és a melléről is. — Ha az elnök elvtársnak ez kellemetlen — mondta kínlódva —, én nem monA Rádiónapló januári száma a jól zárult gazdasági év után háromórás utazásra vitte hallgatóit. Téli utazás volt ez, és a műsor szerkesztője, Dolgos János, az ország különböző pontjain készült hangképekkei tette szemléletessé a barangolást. Úri, Dáka, Sály, Borsodgeszt, Korpád, Tokod, Jászladány vezetői és lakói szólaltak meg a riportokban és Rétsag is mint egy emlék, mert az utazás kommentátora, Z s ar- nó ez ai professzor gyermeksége éveit idézte a lelkes pedagógus házaspárra emlékezve. Néhány mondat a szerkes :tő bevezető szavaiból; „Soáa ilyen gazdag, szorgos esztendő. Bő termést adott a kukorica, a tejhozam jelentősen emelkedett az eltelt évben. A falu közepén, a szélben toporog az orvos, várja a tejszállító kocsit, hogy lebírja a sarat azon a nyolc kilométeren oe- tege küszöbéig. Korcs kutya bámul egy másik küszöbről a vonat után, benn magányos öreg gazdája most szívja a tegnapról félretett utolsó Kossuthot A sínek két oldalán a falvak világa. Mozgásuk lassú, de hatalmas erejű, mint a kontinenseké... Merre halad a falu? Épületeinek, kerítéseinek rendje vajon milyen gazdasági és tudati rend törvényeihez igyekszik igazodni?”' Az elmúlt évtizedekben, a nagyüzemi gazdálkodás elterjedésével megváltozott a falu arculata, embereinek magatartása, szokásaik, életvitelük. A nagyüzemi termelési mód, a gépesítés új kultúrának megteremtését tette lehetővé, de nem tette lehetővé azt, hogy az oromfalas vagy sátortetős házakban lakók tudata megváltozzék. „Ami ma a magyar faluban zajlik, az gyakorlatilag egy történelmi méretű átalakulásnak egy része, ahol a magyar specialitások csak motiválják ezt az átalakulást. Az élelmiszer-termelés az egész világon átalakul, de átalakul bázisa is”. (Zsarnóczai Sándor) Ennek jele, hogy a falunak kettős arca alakult ki. Egyrészt él még a régi, a csak mezőgazdasági bázis, de már megjelent az új, a kihedom többet, hogy elnök elvtárs, beszéljünk úgy, mintha csak sofőrnek tetszene lenni. Kovács a nagyterem ajtajához rohant. El akart vegyülni a tömegben, hogy Kerekes szem elől tévessze. Alacsony, borostás képű ember állt elébe. Jegyet kért tőle, de Kerekes félrelökte az útból. — Erre tessék, elnök elvtárs ... azaz... bocsánat. Kovácsot mellbe vágta a zaj. A túlfűtött teremben nehéz verejtékszag keveredett a rosszul égő olajkályhák bűzével. Átfurakodott a táncolók között, de Kerekes a nyomában volt, és a túlsó falnál utolérte. Az arcán még mindig ott volt a mosoly. Mondott valamit, de a hangja nem hallatszott. A zenekar közelében voltak, csak üvőlt- ve lehetett volna beszélni. Kovács érezte, hogy nem bírja sokáig a hangorgiát és a sűrű levegőt, amely mintha megtapadt volna a tüdejében, egyre jobban fojtotta. Rossz helyen állt meg. a bámészkodó csoportok közötti, szűk átjáróban, pillanatonként megtaszította valaki. Lassan a legközelebbi ajtó felé húzódott. Kerekes mindenütt követte. Az ajtó rosszul kivilágított, hideg folyosóra nyílt. Kovács mély lélegzetett vett. — Jólesik egy kis friss levegő — mondta Kerekes mosolyogva. — Biztosan melegünk volt odabent. Meg ez a zene! Miért nem lehet ezt betiltani, kérdem én, a jó ízlés nevében? Kovács nem válaszolt. — Szóval, hogy folytassam ez a seprűügyet... én az elnöktől sem ijedtem meg. Azt feleltem neki: vannak jóembereim odafönt, akik nem lyezett gyárrészleg. És még egy. A magyar munkásosztály fele falun él. Ez azonban nem jelent gyors átalakulást a társadalmi szerkezetben, nemcsak azért nem, mert a bejáró munkások életüknek, munkaidejüknek csak egy részét töltik el a gyárban, hanem azért sem, mert fenntartják a régi mezőgazdasági kisüzemet, földet müveinek, állatokat tartanak. Van község (Úri), ahonnan naponta 1000—1100 ember jár el dolgozni, szabad napjaikon, vagy munka után azonban saját gazdaságukban tevékenyek. Más a helyzet azokban a tagközségekben és aprófalvakban, ahonnan a lakosság új életlehetőségeket keresve elköltözik. Ezek a 25—30 éves fiatalok nem vállaljak elődeik életformáját, s idők során városlakókká válnak. Ismét más az élet üteme a faluközpontokban. A sályiak ma büszkék arra, hogy ilyen nagy tanácsuk van, Borsodgeszt lakói viszont azt panaszolják fel, hogy a községfejlesztési adót nem náluk használják fel. Az rendben is lenne, hogy ezekben a községekben is megkapják az alapműveltséget a gyerekek (ha elvégzik az általános iskolát), de megoldatlanok művelődési problémáik. A lakások rendezettebbek, vonzóbbak, mint a művelődési házak, amelyek fokozatosan elvesztik funkciójukat és korábbi presztízsüket. Hiányoznak a klubok, a keskenyfil- mes mozik többet ártanak, mint használnak, nem jut el a könyv az emberekhez. (A moziüzemvezető filmesztétiKlubkönyvtári besorolást kapott az az egerszalóki művelődési intézmény, amely eddig meglehetősen mostoha körülmények között működött. Az igen rossz ,árgyi feltételek szinte lehetetlenné tették az érdemi munkát A községi tanács rendbe hozatta az elhanyagolt állapotban levő épületet, s a helyi termelőszövetkezet is partnernek jelentkezett a köfogják hagyni, hogy egy ilyen piszlicsáré ügy miatt engem meghurcoljanak. Én, kérem, majdnem alapító tagja vagyok a szövetkezetnek. Aki engem támad, az a szövetkezeti mozgalmat, szinte azt is mondhatnám, hogy a mi szocialista rendünket... Valami megmozdult a folyosó távoli, sötét sarkában. Vízcsobogás hallatszott, majd egy vödör csörgése. Kerekes ingerülten odakiáltott: — Ki az? Egy asszony jött elő a sötétből. Vízzel teli vödröt és felmosórongyot hozott. Foszlott, kék köpeny volt rajta; szürkülő haja az arcába lógott. Lecsapta a rongyot a padlóra, és nehézkesen térdre ereszkedett. — Ne zavarjon bennünket! — tnondta Kerekes. — Fontos megbeszélésünk van. — Ha olyan fontos, beszéljék meg odakint. Fel kell mosnom a követ. — Nem érti, hogy menjen innen?! Ez az elvtárs itt, a megyei tanács elnöke! Hozzá ne érjen a koszos rongyával a cipőjéhez! — Hagyja csak! — Kovács intett, hogy folytassa. Kerekes zavarba jött, nem akart beszélni az asszony előtt. — Muszáj most felmosni, mert később, a nagyterem takarítása miatt már nem lenne rá idő. És az igazgatónő ezt nagyon szigorúan veszi. Mindennek ragyogni kell. — Menjünk vissza a büféhez — mondta Kerekes. — Majd ott nyugodtan elmondom ezt az ügyet. Indultak volna, de az asz- szony hangja megállította őket. — Ha szabadna valamit... Kovács visszafordult. — Tessék! Az asszony még mindig térdelt. — Ha meg tetszene hallkai, a pedagógiai elveit hallgatva arra gondoltam, hogy scha ennyi okos fej íem mondott még vélen—nyt, nem tett javaslatot a falu közművelődésének fellendítéséről, de arra is, hogy hol vannak a kezek, amelyek tesznek is valamit a túlver-, balizált népművelésért?) Volt idő, amikor azt hittük, hogy a nagyüzemi kollektivizmus meg fogja teremteni az emberi kapcsolatoknak korábbinál többszálú kötődéseit, de kiderült, hogy a munka nem összetartó erő (még akkor sem, ha sok Helyen szállóigévé vált „gyerekek, ne bántsuk egymást, hisz egy csapatban focizunk”!), mert a 6—7000 hektáros gazdaságok emberei nem képesek áttekinteni a termelés egészét, s az egyre izmosodó szövetkezeti demokrácia lehetőségeivel élve sem képesek beleszólni a nagyüzem életébe. így aztán nem marad más számukra, mint a munka, a szerzés, az új ház és ebben régi önmaguk, majd fáradt órák a televízió képernyője előtt. Pedig a „Röpülj páva” helyett valami újat kellene adnunk. A jövőt. A Rádiónapló riportjai, a vendégek észrevételei nem szórakoztatnak, inkább ösz- szefüggéseket teremtenek, fontos kísérői a tűnő éveknek, mert befejezett munkákra, érlelődő gondolatokra, tennivalókra mutatnak rá, jelenünk, életünk, s fejlődésünk egy-egy pillanatát őrzik. Érdemes útközben is rátekinteni ezekre a pillanaösszefogás zös fenntartáshoz. Egyelőre azt vállalja, hogy a népdal- kórust patronálja, azaz gondoskodik a költségekről. A felújított helyiségben hétfőn tartották a mezőgazdasági könyvhónap iárási rendezvénysorozatának a megnyitóját is. Előadás hangzott el a szőlőtermesztés kérdéseiről, majd az egri központi néptáncegyüttes adott műsort. gatni az én nagy bajomat.. én olyan hálás lennék ... imába foglalnám a nevét. Kerekes felnevetett. — Pont a maga imájára van szüksége az elnök elvtársnak! Ne zavarja jelentéktelen magánügyekkel! Az asszony lehajtotta a fejét, és a rongy után nyúlt. — Hát, hiszen igaz... — motyogta. Kovácsot egy pillanat alatt úgy elöntötte a düh, hogy beleszédült. — Tűnjön el! — sziszegte Kerekesnek. — De elnök elvtárs... én csak... — Takarodjon! A keze ökölbe szorult A másik megérzett valami' az indulatából, mert óvau, an hátrább lépett, de a mosoly közben sem tűnt el az arcáról. — Hát, akkor majd más alkalommal... úgy látom, a szituáció most nem megfelelő. Az előcsarnok felé hátrált. Kovács visszafordult, de az asszonyt már nem látta sehol. Kopott, nagy iratszekrény állt a folyosó végében, régi iratok, brosúrák, törött pingpongütők, poros makettek selejtezés előttj utolsó állomása. Keskeny ajtó nyílt mellett, földig érő szélvédő függöny takarta. — Itt ment ki — gondolta Kovács. Koromsötét volt az udvaron, hiába meresztene a szemét Azután valami mjt hallott. Meg akarta kérdezni, hogy a takarítónő van-e ott, de nem tudta a névé* — Halló! — mondta oi- zonytalanul. Nem jött válasz, hát még egysze ».ólt: — Ki az? Borízű hang válaszol* a sötétből: — Miért ordítasz, te ’it*»’ lye?! (Folytatni*.! Gyurkő Géza Jjj 3 rs rey * *ïtm Arte toki a. Ebergényi Tibor Egerszalóki
