Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
A szövetkezetek belső ellenőrzése Nem többet—jobban Szezon után, szezon előf t A Mátravidéki Cukorgyárak eredményeiről, terveiről Alig egy esztendővel ezelőtt, 1976. utolsó hónapjaiban tartották meg kongresszusaikat az ipari, a fogyasztási es a mezőgazdasági szövetkezetek. A kongresszusok egybehangzóan megállapították, hogy a szövetkezeti önállóság, a modern vállalati gazdálkodás nem nélkülözheti a korszerű és folyamatos ellenőrzést, a szövetkezeti tulajdon fokozottabb védelmét. A szövetkezeti demokrácia szélesítésének, érvényesítésének is fontos feltétele a tulajdonosi ellenőrzés továbbfejlesztése. Ennek megalapozása érdekében tovább kell erősíteni a szocialista tulajdonosi magatartást és ezzel egyidőben az ellenőrző és felügyelő bizottságok munkáját szakszerűbbé és felelősségteljesebbé kell tenni. Csakis így valósítható meg az a kötelezettség, hogy a szövetkezetek az önkormányzat keretében maguk gondoskodjanak' a szövetkezeti ellenőrzés megszervezéséről. Ezeknek a tagság megbízásából tevékenykedő testületéknek az eddiginél sokkal jobban kell ellátniuk kötelességüket a szövetkezetek működése, gazdálkodása ellenőrzésében, a tagsági érdekek, a szövetkezeti vagyon védelmében. Önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy az eredmények ellenére sem volt elég hatékony a szövetkezetek és a társulások belső ellenőrzését segítő munkánk. Gondok mutatkoztak a megelőző tevékenységben és a feltárt hiányosságok kiküszöbölésében. Hangsúlyozni kívánom : nem elég alaposan előkészíteni a döntéseket és szakszerűen dönteni. Egyetlen közgyűlés, küldöttgyűlés, vagy vezetőség sem engedheti meg azt, hogy döntéseinek, határozatainak végrehajtását ne ellenőrizze, s ne kérje számon a megvalósítást. Tények tanúsítják, hogy a szövetkezetek működésében általában akkor keletkeznek zavarok, rendellenességek, amikor a döntések Teljes szervezetlenség és felfordulás közepette 1976. novemberében vette át a bélapátfalvi Bükkálja Tjeinél őszövetkezet irányítását Énekes István elnök. Jól ismerte a problémákat, hiszen korábban az egri járási hivatal osztályvezetőjeként gyakran nyújtott segítséget a bél- apátfalviaknak. Nehéz feladatra vállalkozott a felelősségteljes beosztással, mégis belevágott, hogy segítsen a tíz község határat magába foglaló, 6 és fél ezer hektáros gazdaság talpra állításában. A sok gonddal teli nap, álmatlan éjszaka mégsem volt hiábavaló. Bélapátfalván már jobban bizakodnak a jövőben, mint korábban. Amikor bekopogtunk az elnök szobájába, éppen a megyei tanácsnak fogalmazott levelet, amelyben kérte a testület támogatását a kedvezőtlen adottságú szövetkezet további segítéséhez. — Már nem ott tartunk, ahol 1976-ban — jegyzi meg mosolyogva Énekes István. — Akkor több mint 20 millió forint veszteséggel, illetve aiaphiámjyal zártuk az évet. így teljesen új helyzetből kellett indulnunk. Itt a Bükk aljában minden mázsa terményért kell küzdeni, mert alacsony a földek aranykorona-értéke, alig haladja meg az ötöt. A változó domborzati viszonyok között nehéz a gazdálkodás. Tavaly arra törekedtünk és ezt cselekvési programunkba is beépítettük. hogy búzából túllépjük az eddig itt. „bűvösnek” vélt hektárankénti 20 mázsás termést. Aztán olyan problémával kellett megküz- deniink, hogy csökkentsük az évenként 30 százalékos borjú-, valamint bárányelhúl- lást. Mindez nagy , veszteségeket okozott a szövetkezetlek. Ami pedig a kibontakoszakszérű végrehajtásának ellenőrzése elszakad a döntést hozóktól — mondván, hogy az ellenőrzésre más szerv, vagy személy hivatott. Az önállóság, az önkormányzat egyik lényeges alapelve, hogy a szövetkezei minden testületi szerve elsősorban maga gondoskodjék határozatai végrehajtásának ellenőrzéséről. Mindhárom szövetkezeti ágazatnál a fejlődést szolgálta a revizori irodák létrehozása. Fél évtizedes működésük tapasztalatait értékelve a kongresszusok is hangsúlyozták: a jövőben ezek a revizori irodák a megyei szövetségek elnökségeinek irányításával működjenek. Vizsgálataik terjedjenek ki a szövetkezetek gazdasági munkájára éppen úgy, mint mozgalmi tevékenységükre. A társadalmi érdekképviseleti szervek — az országos tanácsok, vagyis a TOT, a SZŐ VOSZ és az OKISZ, valamint a megyei szövetségek, a KISZÖV-ök. a ME- SZÖV-ök és a TESZÖV-ök — azt a feladatot kapták, hogy szervezzék és segítsék a szövetkezeti ellenőrzés valamennyi formájának eredményesebb működését. Vállaljanak nagyobb szerepet és felelősséget, kezdeményezést a törvényes rend szilárdítá- sában, a mulasztások megelőzésében, a tapasztalatok hasznosításában. Ne legyen félreértés: nem azt mondom, hogy több legyen az ellenőrzés, de azt, hogy jobb. Mert ellenőrzésben, annak változatos formáiban ma sincs hiány. A tulajdonosi, vezetői ellenőrzésen kívül nemcsak a szövetségek revizori irodái végeznek több-kevesebb rendszerességgel vizsgálatokat a szövetkezetekben, hanem az állami szervek is. Ismeretes, hogy a közelmúltban látott napvilágot az a minisztertanácsi rendelet, amely kimondja: a szövetkezetekben meg kell szervezni a belső ellenőrzés rendszerét. Ezt a rendelkezést komolyan kell vennünk. A szövetkezetekzást leginkább nehezítette, rendkívül alacsony volt a gazdálkodás színvonala. Ennek javításához beruházásokra volt szükség., . Nehezítette helyzetünket, hogy a szövetkézetet szanálták, s ezzel tavaly behatárolták a munkadíj, illetve munkabér- tömeget Igv minden kiadásunkat nagy gonddal és az ésszerű takarékosság szem előtt tartásával kellett tervezni. Mégis földjeinkre a korábbihoz, képest háromszoros mennyiségű műtrágyát szórtunk ki, bevezettük a helikopteres műtrágyázást és növényvédelmet, amely eddig ismeretlen volt erre. Ugyanakkor a szervestárgya- telítést robbantásos módszerrel valósítottuk meg és minőségi magvakat használtunk a vetésnél A megyei tanács támogatásával gépeket is vásároltunk, főleg a talajművelésre é« a takarmányterme- lésfe. A költségek a korszerűsítéssel valamelyest növekedtek, de nem eredménytelenül, mert az 1977-es esztendőt a korábbi 20 milliós veszteség helyett már csak minimális, egymillió forint körüli veszteséggel zárjuk. — Változtattak-e a középtávú terven? Az elnök feljegyzéseire mutat— Az új vezetőség felülvizsgálta termelőszövetkezetünk V ötéves fejlesztési tervét és néhány módosítást tett. Ennek alapján a múlt évre tervezett célkitűzéseink megvalósultak. Hogy csak a legfontosabbat említsem. nek is elsőrendű érdeke, hogy mindenütt legyen hozzáértő belső ellenőr Eleinte minden bizonnyal gondot okoz ennek a rendeletnek a végrehajtása, mert lámpással kell keresni a belső ellenőrnek alkalmas szakembereket. A mi dolgunk is, hogy segítsünk a megoldásban. Ügy vélem, Ifelyes az a megáliapítas, hogy csak a vezető testületekre, és az ellenőrző-felügyelő bizottságokra alapozott társadalmi ellenőrzés és a rendszeres vezetői ellenőrzés együttesen alkothat a kívánalmaknak megfelelő belső ellenőrzési rendszert. Akár a korszerűsített szövetkezeti,, akár a megújított ellenőrzési jogszabályokat elemezzük, megállapíthatjuk, hogy a jogalkotás reálisan figyelembe vette azokat a változásokat, amelyeket a gyakorlat kívánt. Kicsendül e rendelkezésekből, hogy a szövetkezetek a szocialista társadalmi rend szerves részeként 'működnek, a szocialista állam társadalmi és gazdasági céljaival összhangban szolgálják tagságuk érdekeit, és az állam védi és fejleszti a szocialista szövetkezeti tulajdont A három szövetkezeti ágazat országos tanácsai már értékelték a- szövetkezetek elmúlt évi eredményeit, munkáját és meghatározták idei tennivalóikat. A tapasztalatok azt tanúsítják, hogy a szövetkezetek és érdekképviseleti szerveik képesek a már elért eredményeket megtartani, továbbfejleszteni, s a magasabb szintű követelményeknek megfelelni. A szövetkezetpolitikai és állami döntések célratörő irányt szabnak a szövetkezeti ellenőrzést végző munkához, valamint az azt segítő és irányító érdekképviseleti. tevékenységhez. Megnyugtató az is, hogy idén értékelik a szövetkezeti belső ellenőrzés helyzetét és irányelvet adnak ki a továbbfejlesztésre. sokat korszerűsödött a termelés színvonala. A jövedelmezőbb gazdálkodás érdekében a helyi adottságokhoz igazodva hozzáláttunk a li- batenyésztés, illetve a juhászat fejlesztéséhez és megkezdtük a szarvasmarha-állomány tbc-mentesítését is. A szántóföldön teljes meliorációt végzünk, táblákat alakítunk ki, és megvalósítjuk az intenzív rét- és legelőgazdálkodást — Milyen célkitűzéseik vannak az idei évre? —- Miután gazdaságunkban, a fő tevékenység az állattenyésztés, ezért a termelés szerkezetét ehhez alakítjuk és fejlesztjük. A tojástermelés fokozására Mikófalván 15 ezres baromfi-törzsállományt alakiunk ki, a meglevő épületek korszerűsítésével. Előbbre lépünk a liba- és a juhtenyésztésben is. Negyvenezerre növeljük a liba- állomanyt. a szűcsi telepünkön pedig ezres anyajuh- törzsállományt hozunk létre. Az intenzív legelőgazdálkodásra tervet készíttetünk. A gyepgazdálkodás javításával szeretnénk elérni, hogy nagyszámú állatállományunk veszteségmentesen termeljen. A jó minőségű gyepeken a szarvasmarhákat és a juhokat, a gyengébb minőségűe- ken pedig a libákat legeltetjük. Az állattenyésztés korszerűsítésére szövetkezetünk csatlakozik a hernádi Március 15 Termelőszövetkezet által irányított HUNNIA- HIBljtlD iparszerű baromfitenyésztési rendszerhez. A közelmúltban tartott. MegbeJóllehet, még tart az „idei” cukor csomagolása, kiszállítása — sőt. Selypen afféle „cukorgyártást” is végeznek: kockacukorrá formálják a korábban erre a célra előkészített, félretett termékráeny- nyiséget —, valójában napokkal ezelőtt befejeződött megyénkben az igazi szezon. Olyannyira befejeződött, hogy a vállalat hatvani központjának irodáiban már javában dolgoznak a tröszt által kért kampányzáró jelentéseken — s kinn az üzemekben hozzáláttak a hagyományos nagykarbantartáshoz is. Mindkét gyártelep sokkal inkább emlékeztet az újabb készülődésre, mintsem az elvégzett munka utáni szendergésre, pihenésre. — Vajon milyen volt az elmúlt szezon, hogyan sikerült? A kérdésre Lichtenstein Józsefnél, a Mátravidéki Cukorgyárak főmérnökénél és Kiss Gyulánál, a vállalat főosztályvezetőjénél keressük a választ: — Sajnos, a legkevésbé sem kezdődött biztatóan a szezon — mondják egybehangzóan —, hiszen a körzetünkhöz tartozó hat szomszédos megye 122 gazdaságával leszerződött 22 ezer hektáros földterületből, belvizek, árinzek miatt végül is csak 20 ezerről szállítottak gyárainkba répát. Ugyanekkor az üzemeinkben — kiváltképpen Hatvanban — szinte csak az utolsó pillanatokban sikerült befejezni a felkészülést. Aki akkoriban a hatvani cukorgyárat látta, nemigen gondolhatott arra, hogy a tervezett s'art mégis megtörténik... Szerencsénkre azonban minden kedvezőbbre fordul*. A gazdaságok szakemberei, a répatermelési rendszerek, illetve gyáraink szaktanács- adói az eddigieknél is tudatosabban, eredményesebben alkalmazták a korszerű agrotechnikai eljárásokat, a jó időjárás jelentősen segítette a vegetációt. S így aztán, ha szélés alapján pedig kapcsolatba lépünk az egerszóláti, a bodonyi és a verpeléti termelőszövetkezetek által alapításra kerülő libatenyésztési társuláshoz, amelyhez a Baromfifeldolgozó Országos Vállalat debreceni telepe is csatlakozik. Szarvasmarhatenyésztésünk fejlesztésére is gondoltunk, és a viszonylag kis beruházást igénylő hegyvidéki hűsmarhatartás rendszeréhez csatlakozunk, melynek irányítója a Léhi Állami Gazdaság. Ez a kapcsolat a gyepgazdálkodás fejlesztését is jelentősen elősegíti majd. A növénytermelésben a pillangós-, és az abraktakar- mány-termeiés kerül előtérbe. Továbbra is nagy, területen foglalkozunk takarmány- búzával,. amely az elmúlt két évben is biztosította az állatok abrakellátását. Az idén kísérletképpen 70 hektáron kukoricatermeléssel is megpróbálkozunk, amely eddig még Bélapátfalván nem volt. Remélj ük, ennek is lesz eredménye. — Mit tesznek a melléküzemág fejlesztésére? — Szövetkezetünknek 1200 hektáron van erdőterülete. A faállomány hasznosítására két fűrészüzem működik. A gépek azonban nagyon elavultak és felújításra szorulnak. 1976-ban mind a két üzem veszteséges volt, de intézkedéseink ellenére a tavalyi esztendőt sem sikerült nyereséggel zárniuk. Pedig gyártmányaik: a bútorlécek, a rakodólapok, a parketták keresettek, hiszen exportra is készítenek belőlük. A két súlyban nem is, a cukorrépa megnövekedett beltartalmi értékével pótolni lehetett az említett kiesett termésmeny- nyiséget. A mezőgazdasági üzemek átlagtermései ugyanis az országosnál jobbak lettek, a répa cukortartalma pedig az átvételnél elérte a 15,6 százalékot. Amivel igazán elégedettek lehetünk. S bizonyára elégedettek a termelők is, például a hatvani Lenin tsz, a poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Tsz, vagy éppenséggel a hevesi Rákóczi, amelyeknek megállapodásunk értelmében. 14,5 Százalék fölötti cukortartalmú répáikért 420, 200, illetve 155 ezer forintos prémiumot fizettünk a vételáron kívül. . Csak dicsérni lehet a termelőket azért is, hogy a szokásosnál szakszerűbb volt a cukorrépa fejelése, s a terménnyel együtt kevesebb gaz, föld került gyárainkba... S amint a beszélgetés során kitűnik: sokat segített a MÁV, a Volán, igazán jól vizsgáztak a gyári feldolgozást előkészítő karbantartók, idegen kivitelezők is. A helybeliek — akik, élükön a szocialista brigádokkal egy sereg munkát visszavállaltak a külső cégektől, valamint a Gép- és Felvonószerelő Vállalat, az Április 4. Gépipari Művek. a Villanyszerelőipari Vállalat, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. a Mátraaljai Szénbányák Vegyesüzeme úgy megoldották feladataikat, hogy a szezonban nem Tolt különösebb üzemzayar. Mindkét gyárban a korábbinak felére csökkent az ilyenféle időveszteség. A hatvani mindössze 11 óra 25 percnyi kiesés az iparágban is ritka szép teljesítmény! — Meghozták várt hatásukat a szezon előtt végzett korszerűsítések — újságolja elégedetten a főmérnök. — A hatvani finomító üzem átrendezése, új vákuumberendezésekkel történt felszerelése, a technológia javítása (Fotó: Szántó György) üzembe új gépeket vásárolunk, ezzel a meglevő alapanyagokból várhatóan jobb minőségű termékeket gyárthatunk. Tovább javítjuk a fakitermelést és a . szállítás gépesítését is, mert csak így lehet hosszú távon nyereséges a melléküzemágunk. — Milyen műszaki fejlesztéseket terveznek? — Két és fél ezer hektáron foglalkozunk növénytermeléssel, illetve gyepgazdálko- déssal, amelyek az állattenyésztést szolgálják. Ehhez korszerű gépekre van szükség. Noha az első lépéseket már megtettük ebben is, mégis több kell. Ezért az idén három és fél millió forintért újabb gépeket szeretnénk vásárolni, s ehhez kérjük a megyei tanács támogatását. A talajműveléshez főleg traktorokat, a betakarításhoz két NDK-gyártmányú kombájnt, a takarmánygazdálkodáshoz pedig rendsodrókat. A fejlesztésekkel az idén 57 millió forint árbevételre számítunk, ami 1982-ig eléri majd gazdaságunkban a 80 milliót teljesített háromezren felük számos szép erednie yhez vezetett. Lerövidült a termény tartózkodási ideje, ezáltal kisebb volt a cukorbomlás, jobb minőségű lett a cukor. Egyidejűleg a répa minden mázsájánál mintegy 10 százalékos energiamegtakarítást tudtunk elérni, ami legalább kétezer tonna fűtőolajat jelent. Az esős időjárás következtében szeptember 20—24 között kényszerűségből 60 százalékosra visszafogott teljesítménytől eltekintve, gyáraink igazán a maximumot nyújtották. Hatvanban napi 2900, Selypen 2530 tonnás volt a napi átlagos répafeldolgozás, ami minden eddigit felülmúlt. Nem beszélve arról, hogy a hatvani gyár másfél hónapon keresztül teljesített háromezren felül, s feljegyeztük egy 3151-es hatvani, illetve egy 2823 tonnás selypi csúcsot is! Amiben, persze, benne van a szezonban foglalkoztatott valamennyi dolgozónk, nem nevesebb, mint 550 hűséges, szorgalmas, nagy tapasztalaté, ügyes nyugdíjasunk kiemelkedő igyekezete is. Aztán a főmérnök egy utolsó számadattal beszélgetésünkben is lezárja az elmúlt szezont — mindent Ösz- szevetve : 77 302 tonna cukrot gyártottak megyénk két gyárában — majd hirtelen fordulattal a mára, a jövőre kanyarodik: — Dolgozóink ütemesen végzik a nagyjavításokat, s megtörténtek az első tárgyalások a külső kivitelezőkkel is — mondja. — Legutóbb, éppen a Gép- és Felvonószerelő Vállalat képviselőivel tárgyaltunk s jártuk körül a két gyárat. Az idén is jelentős, Hatvanban és Selypen nagyjából azonos költségekkel folytatjuk üzemeink fejlesztését, korszerűsítését. Hatvanban már a tetőcsere harmadik üteme következik, modern gépműhelyt létesítünk, befejezzük egy nagy fűtőolaj-tároló építését, míg Selypen új kazán elhelyezését készítjük elő. Mindkét gyár új, holland rendszerű répalaboratóriummal is gazdagszik, szolgálván majd az 1979—80-as szezonban bevezetésre kerülő, cukortartalom szerinti terményátvételt. Ugyanekkor a vállalat területen tovább növeljük a ré- paátvevő-helyek szilárd burkolatát, a termelőkkel közös beruházással befejezzük a csorvási, s felépítjük az újabb, a nagyhegyest és két~ sopronyi répamagtároló-rak- tárakat, hogy csupán a lényegesebbekről szóljak. Készülődést emleget Kiss Gyula főosztályvezető is: —• Szállító gazdaságainkkal régen megkötöttük már az idei szerződéseket is a répára — magyarázza a búcsúzásnál. — Selypi magüzemünkben pedig, amely egyébként a Dunától keletre eső területek ellátására hivatott s valójában az ország szükségletének 70 százalékát biztosítja. becsomagolva várja felhasználását a vetni- való. Répamagunk jó minőségű, a rendelkezésre álló mennyiség csaknem háromnegyede eléri a világszínvonalat! A répatermesztéshez nem hiányzanak a kellő gépek, vegyszerek sem, s a termelőszövetkezetekben állami gazdaságokban megvan a szükséges szakismeret, tapasztalat is. Reméljük, hogy az időjárás is kedvez, s így a tavalyinál még többen bizonyítják : egyáltalán nem. utópia a hektáronkénti 70 mázsás „cukortermés”. További szívós, kitartó munkával megvalósulhat, hogy a szükséges cukrot hazai földekről biztosítsuk, sőt, ismét bizonyos cukorfeleslegre is szert tegyen az ország! Gyóoi Gyula jrnwMQ 1978. február 7„ fcedf Szabó István a TOT elnöke Jobbra találtak a Bélkő alián Mentusz Károly,-l
