Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
Falugyűlés Ivádon Huszonhármán - hatszáznegyvea fa uheü képviseletében Tar Sándorné vb-titkár a tanács beszámolóját tartja. Ivády Isi-tón. kérdésére az elnökség tagjai és a falugyűlés résztvevői egyaránt felkapták a fejüket. — Mostohagyerek lett-e Ivád? — gondolkodott hangosan. — Mert az járja a faluban, hogy amióta a pétervásári közös tanácshoz tartozunk, azóta nem törődnek a gondjainkkal! Szeretném most azt hallani, hogy ez nem egészen gy van, s hogy erőteljesében fejlődik majd ez a telelés is, hadd lássa a lakosa gondoskodást... •> 0 O Való igaz, télvíz idején egy ideg: helyiség egyáltalán ein vendégcsalogató —, de ■ -m is vendégmarasztaló —, ' lek ellenére a „teljességre ■m törekvő” tanácsi beszámoló után perceken belül ■ egforrósodott a levegő. f \mint Tar Sándorné vb-tit- I : ár letette a gépelt szöveget, s leült az elnöki asztalnál, Egymás után kértek szót az emberek. A hatszáznegyven falubelit képviselő huszonhárom ivádi közül kilencen álltak fel, hogy elmondják a lakosság gondját-baját. Az egyszerűen fogalmazott mondatokból kitűnt: ezekből van éppen elég. Kovács Gyula például a Kossuth _ utcai árokrendezést követő állapotokról szólt: „sok helyen az utcabeliek hagyták elpiszko- sodni, eltömődni a vízlevezető csatornát.” — A tavalyi falugyűlésen is felvetettük, hogy a Petőfi utcában mindössze 150 méter hosszú járdára lenne szükség, hogy ne kelljen az embereknek az úttesten közlekedniük — vette át a szót Ivády István, aki arra is kitért, hogy az Ady utcai jár, dákat viszont fel kellene újítani, mert az arra közlekedő, meg-megforduló traktorok egy sor helyen már tönkretették. Hasonló témákról beszélt még Molnár János, Ivády Antal, Ivády Bálint és Ivády Sándor is. Szót kért a falugyűlésen a község pártalapszervezetének titkára, Forgó István is. — Amit elmondtak a lakosság képviselői, azok valóbán gondot jelentenek itt — mondotta. — Sokan felvetették, hogy kinek a kötelessége megoldani a problémákat: a tanácsnak-e, vagy a helybelieknek. Az a véleményem, hogy rhind a két félnek egyformán kell dolgoznia a község fejlődéséért. Előfordult azonban, hogy a helybeliek, például a KISZfiatalok jó kezdeményezése — gondolok itt a tereprendezésre, a virágosí- tásra, a kerítésfestésre, a sportpálya megóvására — a tanács rugalmatlansága miatt bukott meg. Ezekre a kérdésekre vissza kell majd térnünk. .. Mint ahogy vissza kell térni a Márkus Péterné óvónő felvetésére, vagy az Ivády Joachim által elmondottakra, Az apróságok nevelője nem kis aggodalommal beszélt a tsz-től megvásárolt kastély állapotáról, amelyben — szükségszerű társbérletben? — óvoda és birkahodály is megtalálható...! Az elnökségben helyet foglalók szorgalmasan jegyezték Ivády Joachim szavait is: baj van a közvilágítással, de legfőképp a lakossági szolgáltatásokkal. Nem lehet például fuvart kapni a fa, a szén, vagy az építőanyag hazaszállítására. Akik segíthetnének — az áfészesek és a költ^gvetési üzemiek —, azok is tagadóan rázzák a fejüket, az indokuk: kapacitáshiány. .. o G O Jó másfél óra múlva jutott szóhoz ismét a nagyközségi közös tanács képviselője, Tar Sándorné. Becsülettel sorra vette a gondokat, volt, amire kapásból válaszolt — például a társadalmimunka- kezdeménÿezések támogatásával foglalkozó felvetésre —, volt amire időt, türelmet kért. S tett egy ígéretet, miszerint a közeljövőben a helybeliek képviselőivel együtt bejárják az egész települést — erre a közös „tennivaló-felmérésre” egyébként bennünket, újságírókat is meginvitált —, hogy a tanács tettekkel válaszolhasson a kérdésre: mostohagyerek-e a Pétervásárához tartozó öt kisközség között Ivád... Szerinte: nem! A kérdés eldöntésére az ivádiak jogosultak, akik egy esztendő múltán, a következő falugyűlésen — remélhetőCsak tiszía forrásból A gyermekek egészségvédelme a legfontosabb — mondta Márkus Péterné óvónő. leg — a szemmel látható gyarapodás jó érzésével kérhetnek és kémek is majd szót... Szilvás István — A fának arca van, a fának lelke van. Még a félredobott tuskónak is. Csak utat kell találni hozzá. Ki kell bontani S megmutatni a világnak... Akár művészi hitvallás lehetne Kiss Pál néhány mondata, amivel bevezeti találkozásunkat, beszélgetésünket a hatvani kórház kis éjszakázó szobájában. Holott a Jászárokszállásról tíz eszten- ‘deje ide került műtőstől ml sem áll messzebb, minthogy az elhivatottak mezében tetszelegjék. — A fafaragás, amit ilyen lelkesen, szorgalommal művelek, jószerint nagyapámtól ragadt rám. Otthon, a családi házban, a búboskemence mellett, gyerekként sokszor elcsodáltam kézügyességét Egy szál bicska. S ahogyan villog a lámpafényben, varázslatos díszt kap tőle az erdőn vágott pásztorbot. Máskor madárrajz, virágminta kerül a sípra, furulyára. Szóval onnan van az én tudományom, s első munkámat, a faragott fényképtár- tőt is nagytatának ajándékoztam. ★ Nézem munkáit, amelyek a családtól, az éjszakai pihenés óráiból ellopott időben készülnek, sötét karikát rajzolva a negyvenöt esztendős férfi szeme alá. Bot, mángorló, sulykoló, szőlőmintás kanál, majdhogynem egzotikusnak tűnő busófej, Mohács népszokásait idézve. — De ez az igazi, a jászsági, amit a borotvatartón látnak! Ezek a leveles virágok, meg az állatfejek. Kos, bárány, kecske. S ha elkalandozok, szülőföldemtől messzebb eső tájakra, akkor is csak tiszta forrásból, a népművészetből merítek. Ide jön hozzám minden rejtelem például Manga János kitűnő könyve révén, ami a magyar pásztorfaragásokkal foglalkozik. Vagy ott a néprajzi lexikon, amit Ortutay Gyula szerkesztett. Abban szintén sok hasznos eligazítást, ötletet találok. Hogy miért mindez? Könyvek búvárlása, alkalmatos jávor és éger fölkutatása, meg a fával bajlódás lopott órái? Talán pásztor őseim ütnek vissza, talán tudatlanul az egyensúlyt keresgetem. A belső megnyugvást, letisztulást. Mert amikor kinyílik egy virág a sulykolón, s gyönyörködte- tőn kelleti magát, mindig könnyű boldogság borzong bennem. Tudom, hogy nem fizetik agyon az egészségügyieket. Egy műtősnek hálapénz se pottyan. Bujkál bennem a gyanú, hogy tán kiegészítő kereset származik ebből a szenvedélybőL De nehéz az ilyesmit megkérdezni ekkora hit és elragadtatott lángolás közepette. Később maga Kiss Pál említi. — Otthon és itt sokan tudják, miféle mániám van. Látták is olykor dolgaimat S próbáltak rendelni. Mindenféle tárgyat. Majd fizetnek érte. Elhárítottam! Ha adok valakinek a munkáimból, akkor az olyan, akihez valami közöm van. Becsülöm, tisztelem, szeretem. És természetesen nem fogadok el forintot. Feleségem, gyerekeim ezt már szóvá tették. Én viszont hajthatatlan vagyok. Ajándék az élettől, amit tudok. Illetlen tehát áruba bocsátani. Egy kiállítás? Ahol sok hasonszőrűvel együtt bemutatkozhatna az ember? Az még esetleg (Fotó: Szabó Sándor) elmegy. Hogy megosszam a szépet. ★ Aki megosztaná velünk a szépet: valójában ingázó. Méghozzá duplán. Két-há- rom naponként fordul Hatvan és Jászárokszállás között, ahol portájukon kis műhelyt is épített már magának, s fölszerelte saját készítésű szerszámokkal Lehető, szabad keddjein pedig Budapestet célozza meg, hogy a Néprajzi Múzeum és a TIT nép- művészeti előadásait hallgathassa, saját zsebre. — A könyveken kívül ea az én nagy segítségem. Hof- man Tamás, Balassa, meg a többi jó koponya. És nem csupán a tárgyi tudásuk elámító. Jól át is adják. Élmény minden találkozás, minden összejövetel. Azt hiszem, engem már nem lehetne elválasztani a faragástól, a népművészettől. Ügy ütött szivem, mint az első szerelem. S hajtásai akként kötődnek hozzám, mint fiam, lányom, feleségem. Hát többi közt ezért se tudnám pénzre váltani a kosfejes kanalat, sűlykolót.. Moldva? Győző *1 Æimms 78. február 5., vasárnap . Baj van a lakossági szolgáltatással — szólalt fel ivády Joachim. (Fotó: Perl Márton)-3/srey ■■ MM’Si ■Mm*TH — Álljunk meg! Kovács a fékre lépett. Szöllős felkapta a fejét. — Mi van? — Menjünk be! Kelletlenül kinézett az ablakon. Sötét volt odakint. Ásított. — Hová? — A művelődési házba. — Nem volt még elég? Keceli kinyitotta az ajtót. — Jössz? Szöllős morgott, de nem akart egyedül maradni a kocsiban. Kovács bezárta az ajtókat és utánuk szaladt. Zene szólt odabent — Biztosan bál van — mondta Szöllős. Keceli már eltűnt az előcsarnokból, amikor beléptek. Lécráccsal elkerített büfé volt a sarokban. Régi kocsmák kármentős söntésére emlékeztette Szöllőst. — Mit iszol? — Semmit. — Colát? — Nem. — Teát? — Azt inkább. De biztosan nincs. — Ülj lel A büféablak túl alacsonyan volt, Szöllősnek mélyen le kellett hajolnia, hogy be , „iía'*.' v.űau-,v. . tudjon nézni. Megkocogtatta az üveget. — Mi tetszik? Sovány, szalmasárga hajú nő volt a kiszolgáló. A fáradtság átütött az arcára kent festékrétegen. — Mindenekelőtt egy forró teát. És sorolja el, szép ifiasszony, hogy mit tudna még adni? Italt természetesen... A nő megvetően elhúzta a száját. — Nincs tea. — Cola? — Az van, de meleg. — Adja gyorsan, nem nekem lesz! A nő letette elé a bontott üveget. — Adhatok pálinkát, konyakot, likőrt. — Egy fél konyakot kérek. Meg egy poharat a coléhoz. A büfésriő végigmérte, mondani akart valamit, azután mégis hallgatott. Kiöntötte a konyakot, Szöllős közben odavitte Kovácsnak a colát. — Nincs tea. — Nem kérek colát. Kovács eltolta az üveget. — Hagyd csak! Felmelegszel idebent és jól fog esni. Visszament az ablakhoz, — Kilenc húsz — mondta a nő. Három középkorú férfi beszélgetett a sarokban. Üvegből itták a sört és cigarettáztak. Szöllős fizetett és indult volna, de az egyik odalépett hozzá. — Jó estét kívánok! Kit tisztelhetünk az elvtársban? Szöllős meglepődött, de megmondta a nevét, — És milyen ügyben? Már ha szabad kérdezni. Vagy csak szórakozgatunk egy kicsit? Szöllős nem válaszolt rögtön, hát hozzátette: — Mert látszik, hogy nem idevalósiak. — Újságíró vagyok — mondta Szöllős és indulni akart, de a férfi megfogta a karját — Az nagyon jó! Ha szabadna egy kicsit alkalmatlankodni ... De igyunk is közben! Sört vagy konyakot kérhetek? — Semmit. — Akkor majd később. Tudja, elmondok én magának valamit, amiből olyan cikket írhat... Meg fogja köszönni nekem. Lehalkította a hangját és közelebb hajolt. A cigarettától és a sörtől bűzös volt a lehelete. Szöllős elfordította a fejét, nehogy felkavarodjék a gyomra. Egy darabig hallgatta a szélesen hömpölygő, sok kitérővel előadott történetet, azután hirtelen fölemelte a kezét. — Ezt nem nekem kellene elmondania. — Hát kinek? — A megyei tanács elnökének. — Viccel? — Nem. Szöllős közelebb hajolt. A száján vette u lélegzetet, hogy ne érezze a másik sör - és füstszagát. — Ugyan, mikor mondhat vám el neki? P- Most rögtön. Kovács felé bökött az Hajával — Át akar verni? Azt nem ajánlom! Szöllős a szivére tette á kezét , — Az elnök elvtárs néha kimegy titokban a területre. Ilyenkor a kocsit is maga vezeti. Azt hiszi, szaladgáltam volna itt az itallal, ha nem 6...? Lehet, hogy megszid, mert elárultam, de ezt a nehéz ügyet csak ő intézheti el. — Ügy gondolja, hogy egyszerűen csak menjek oda hozzá? — kérdezte a férfi bizonytalanul. — Nagyon tiltakozik majd, nem vallja be, hogy ő a megyei tanács elnöke, de maga ne törődjön ezzel, csak mondja el az ügyét. Az a fontos, hogy az elnök elvtárs tudjon róla. A férfi letette a sörösüveget a büfé pultjára. — Ezt tényleg komolyan gondolja? " Szöllős biztatóan mosolygott. A másik felvette az üveget, ivott, újra letette. A homlokán kiütött a verejték. Azután nagyot sóhajtott, eltaposta a cigarettáját, kiitta a maradék sört az üvegből és elindult. Sárga félcipő és sötétkék ruha volt rajta, ritkuló hajából korpa hullott n vállára. Kovács türelmesen várt, hozzászokott a késői hazatérésekhez. Elterült a széken, a lábait kinyújtotta. Töltött a Colából, ivott egy kortyot, de a langyos létől felkavarodott a gyomra. A művelődési házat nemrégi nyitották meg, , a tágas előcsarnokban még a kiömlött italok és a füst szagán át is érződött a friss mész illata. Kovács lehunyta a szemét és megpróbálta kiválasztani ezt az illatot a sok nehéz szag közül. (Folytatjuk*
