Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
Egy brigád a szocialista címért... A bodonyi Mátraalja Termelőszövetkezet gépeket nyű- tó, nehéz területi adottságú. A termelőszövetkezet gépműhelyében dolgozó szakemberekre tehát sokszor hárul nehéz feladat, különösen most, télen, a felkészülés idején, „Az erő- és munkagépek tavaszi munkára történő felkészítése az alkatrészgondok mellett is komoly megterhelést jelent — mondja Tóth Pál, az egy éve alakult Petőfi brigád vezetője. — Kilenc társammal együtt úgy gondoltuk, brigádban köny- nyebben mennek a dolgok. Szervezettebben tudunk egyes feladatokat megoldani, no meg gyorsabban is, ami nem utolsó szempont. Reméljük, jól csináltunk mindent és a zárszámadó közgyűlés majd jól értékeli a munkánkat és megkapjuk azt a jogot, hogy a naplóba majd azt irhájuk: a Petőfi Sándor szocialista brigád.“, Fent: Kallós Károly és Vince Ferdinánd, a gépmű- j hely vezetője, egy SZK—5-ös kombájn hiányzó alkatrészeit pótolja. Bahn: Sokszor nines alkatrész — mondja Varró Mihály —, amit tudónk, megpróbáljuk magunk eiké- ssiteoL (Fotó: Perl Márton) A verseny folytatódik Látogatóban egy építőbrigádnál Az ajtók, ablakok helyén most még műanyag fólia feszül. Csendes az építkezés környéke, nemigen járkál kinn a szabadban senki. „Téli munka” •— ez szerepel röviden a naplókban a programozó túljegyzésekben. Vagyis, dacolva, hideggel, hóval, esővel, dolgozni kell,-lehetőleg benn a félig kész épület falai között; 'Nem is annyira a munkások miatt van a füles, hanem azért, hogy a beton, a habarcs meg ne fagyjon. Bereczfci Bertalant és a brigádját kerestem az egri Csebokszári-lakótelep építkezésén, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkahelyén. Az egyik ía- házirodában akadunk össze, egy pillanattal előbb ért be kintről a művezetővel, hogy elszámolja a teljesítményeket,. — Itt most csak a brigád felét találjuk — mondja —, a többiek a kórházépítkezésén dolgoznak. Negyven fölötti a létszámunk, ennyi ember egy helyen nem mindig foglalkoztatható. Nekem meg aztán naponta el kell lennem mindegyikhez. Az n gondom, hogy legyen anyag a kezük alatt, elosztom a munkát, irom a teljesítményeket; ha meg valahol be kell állni, én is megfogom a szerszámot. Kőműves vagyok. Bereczkí Bertalan több mint húsz esztendeje dolgozik ennél a vállalatnál. A naptól, széltől cserzett arcú ember átélt itt már nem egy nehéz időszakot Ha nem i§ becsülték egyformán, de az ilyen szakemberekre azért mindig szükség éolt. A múltról beszélgetve a jelenhez érünk; az épülő négyemeletes lakótömb nyersbeton lépcsőin ballagunk fölfelé, a brigád tagjait keressük. — Itt is van egy csoport — hajtja félre a fóliafüggönyt az egyik lakás bejáratánál a brigádvezető. Émelyítő füstszag csap meg bennünket, néhány szippantás után tüdeje, gyomra tele az embernek. — Fejfájdító levegő, meg lehet ezt szokni? — A szeneskosarak ilyenek: füstölnek. Egyelőre nincs jobb megoldás -- válaszolja. — A légbefúvás nem lenne jó, mert csak kimegy a meleg a réseken. Ez viszont jól átmelegíti a falat, nem fagy meg a beton. Műszak végén megrakják az emberek a kosarat, másnap reggel kiszellőztetnek. Napközben legtöbbször ki is teszik ezeket a fűtőalkalmatosságokat, mert valóban nem mindenki bírja a gázt. Nagy Jánossal, Zombori Lajossal, Kovács Alajossal fogunk kezet. Mindannyian kőművesek, együtt rakják a válaszfalakat, ezekben a lakásokban. Elmondom, azért kerestem meg éppen őket, mért ez a brigád hívta ki versenyre az összes többit: vállalják az idénre tervezett lakások befejezését egy hónappal az év vége előtt. Ehhez aztán mindenki csatlakozott. — Megvalósíthatónak tartják ezt a felajánlást? — Nem akartunk mi a levegőbe beszélni. Persze, hogy megvalósuljon a vállalás, annak azért lennének egyéb feltételei is — kezdi a brigádvezető. — Ide például kellene néhány kisebb gép, amivel nemcsak könnyebben, de gyorsabban is lehetne dolgozni. Ketten is ugranak, mutatják, hogyan fűrészelik az üreges gipszpanel-válaszfa- lakat. A szerszám bizony inkább faágakat nyesni volna jó. Maguk hajtogatták alkalmasra a fűrészfogakat. — Egy vágókoronggal pillanatok alatt darabolhatnánk. Aztán a beállításhoz is kellene a lábnyomású emelő. Nem azért, mert nehezek ezek a válaszfalak, de azzal pillanatok alatt a helyükre emelhetnénk őket. Korszerű technológia van itt, de sokat elvesztünk időben, ha keverjük ilyen régi módszerekkel — magyarázza Nagy János. — A vállalat most kért 127 millió forint feljesztést, úgy tudjuk, ezt mind gépekre költik — mondja Bereczki Bertalan. — Daruk, markolók kellenének a kisgépek mellett, meg több teherautó. Amikor ez a bérelt daru valamilyen hiba miatt leáll, nekünk föl kell szólni Pestre, mert csak az ottaniak javíthatják. Azok meg általában visszaszólnak, hogy nem tudnak jönni. Egy-két nap állás bizony gyakran előfordul. Hát ilyenekre gondoltam, amikor a feltételeket , említettem, áz ember — három dimenzióban Hl. A feje tetejére állított logika Azt mondjuk: anyagmozgató. De a közhasználat szerint inkább segédmunkás, mint anyagmozgató. Ha viszont őt magát megkérdezzük, akkor nem titkolt büszkeséggel így szól: — Raktári dolgozó vagyok Hát ez is számít? Változtat a lényegen valamit? Ügy látszik. Mintha még kísértene a múlt, amikor a címekre annyira érzékenyek voltak az emberek, és ezért is találták ki azt a sokféle elnevezést, amik a hivatali beosztásokban legtöbbször a pénz mennyiségének változásával - sem jártak együtt, de arra már alkalmasnak bizonyultak, hogy a poros akták to- logatói között rangbéli elkülönülést okozzanak. Vigasz a vigasztalanságért Akkor. De időben hol vagyunk már attól az „akkortól”! 9 a s Aki még nem próbálta, el sem tudja képzelni, mi az, egész nap cipelni a húszharminc kilós ládákat. Le a teherautóról, fel a teherautóra. Be a pincébe, ki a pincéből. — Szusszanni Is van azért Idó közbe-közbe — jegyzi meg a rend kedvéért Csaba Imre. A cég, ahol a munkakönyvét immár hosszú évek óta őrzik, eléggé kacifántos nevű. Ügy hívják: Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat gyöngyösi gyáregysége. Ezek után egy valamirevaló rakodómunkás azonnal ösz- szerázkódik, mert arra gondol, hogyan képes bárki egész nap csak szesz nélküli löttyöt kortyolni. Se egy kis pálinka, se egy kis bor, se egy párás nyakú üveg sör? Hogyan tud így élni egy magára kicsit is adó anyag- mozgató? — Reggel valami komolyabb étel, amit bicskával kell szelni, de utána tej. És általában is a főzelék. A húst megeszem, de nem vagyok oda érte. Mindenem a főzelék. Bármi lehet, akár egy kis zsíros, paprikás — Es a munkafegyelem? Ennél a kollektívánál persze ez a kérdés szinte felesleges. Aranykoszorús szocialista brigád, tavalyi munkája alapján joggal pályázik a vállalat kiváló brigádja címre. A vezető hirtelen össze se tudja számolni kiváló dolgozói címeit, de a többiek közül is sokan büszkélkedhetnek hasonló kitüntetésekkel. Teljesítményük mindig a terv fölötti volt ezekben a hetekben is. — Ez a brigád az utóbbi években úgy összejött, hogy itt ellógni nem is jut eszébe senkinek. Ha például nincs anyag, akkor igyekszünk mindjárt átállni valami másra. Meg lehet nézni a segédmunkásokat: nálunk több asszony is dolgozik. Nemigen veszik észre őket, de meg kell mondani, tisztelet, becsület a helytállásukért. Otthon, amikor innen hazamennek, főzni, mosni kell mindegyiknek. Ráadásul nem egy közülük busszal jár be ide. — Sokat szidják az építőket. Én úgy vagyok vele, ha mi jól csináljuk a dolgunkat, nem lehet lelkiismeretfurda- lásunk — teszi hozzá Kovács Alajos. — Vannak persze, akik nem szolgálnak a szakma dicsőségére, de ha mi megtesszük, amit kell, miért fogadjuk el azt, ha úgy általában rossz a vélemény rólunk. — Szóval van itt még tartalék, — összegzi a véleményét a brigádvezető. — Még itt nálunk is. Át lehet adni ezeket a lakásokat egy hónappal előbb, ezt jól tudjuk mindannyian, ezért is Vállaltuk, hogy folytatjuk a versenyt Elhihetik: mi megtesszük a magunkét. Bekell Sándor szafttal is, csak főzelék legyen. Früstök előtt egy féldeci, napközben semmi, vacsora után pedig legfeljebb két üveg sör vagy nagy- fröccs. A folyadékra szükségem van. Tessék! Akárha az egészségügyi felvilágosító munka eredményes pélaaja is lehetne. Lehet ettől józanabbul élni ? Egy anyagmozgatónak, egy raktári munkásnak ... Kik döntik akkor magukba számlálatlanul a krigli söröket, a kísérő féldecikkel? Ügv látszik, a feje tetejére áll a világ azonnal, ha valaki kérdezni mer egészen egyszerű, emberi dolgokat Mosolyogjunk vagy mérgelődjünk? Aligha válaszol a tanító néni kérdésére a negyedik osztályban bárki úgy: — Én segédmunkás szeretnék lenni. Hogyan lesz mégis az valaki? — Otthon azt akarták, hogy kőműves legyek, de én a motort szerettem nagyon. Szerelőnek mentem volna, ha özvegy anyámnak nem lett volna szüksége arra, hogy a szőlőben is, a ház körül is, de mások földjén is legyen mellette valaki, aki segíti a munkában, de a gyerekek felnevelésének költségeit előteremteni is. ö még így volt gyerek, Valamikori játékok nélküli ifjúságát nem nehéz elképzelni mai szikár alakja után, deresedő, egyenes szálú, a homloknál már felkopaszodó haja után. Csupa ín, csupa csomós tzomzat, vastag, kémé^ csontokkal, és annyi (Barázdával az arca minden részében, mintha vetés alá szántotta volna fel a szorgos igyekezet. Hosszú bőrkőténye kétséget kizáróan a mesterségének jelvénye is, cégére. — Az iparból nem lett semmi aztán. Maradt a föld, de én azt is ott hagytam, mentem a pincegazdasághoz. Egy kis kitérővel jutott el a mostani munkahelyére. De mindig a keze után élt meg, akkor is, amikor még tanfolyamra is elküldték az ország végébe, hogy jobban értse, mit, miért kell csinálni a pincében, milyen gondoskodást igényei a szőlő leve ahhoz, hogy valamikor jó zamatú bornak mondhassák. Ügy tetszik, őt mégiscsak segédmunkásnak teremtette a sors. ■ ■ B — Nincs nekem más kívánságom, mint az, hogy végre a magaméban lehessek, rendeződjék ez a her- ce-hurca a volt feleségemmel. Már elváltunk, annak rendje-módja szerint, de még a holmiját nem vitte el mind. Az egyik szobában marad bútor, csak a másikba kell majd venni újat. Nem valami cifrálkodóra gondoltam, valami modern- ra, hanem olyan nekem valóra. Egyszerűre, jóra. — Egyedül él? —- Még igen. A volt feleségem elment, a gyerek már önálló, családos, az az Illető pedig, akivel majd összekötöm a sorsom, még nem lakik a házamban. Tudok én főzni is, ha kell, mosni is, mert házias vagyok, se a csavargást nem szeretem, se a kocsmázást, az igaz, valamikor, hajaj, nagyban ment a kártya, a huszonegy, nyertem is, nem mondom, de egy fillér nem maradt belőle soha, mert elrepült, ha még annyi lett volna is, de most már inkább magamnak való vagyok, otthon maradó. Ha a munkatársakkal, a kollégákkal összejövünk, akkor is csak egy-két üveg sör mellett cigarettázgatunk, beszélgetünk. — Menny! a jövedelme? — Elég szépen kapok, háromezren felül, ebből futja arra is, hogy elmenjek kirándulni a többiekkel, Pestre is, az egész üzemmel együtt, de azért, tudja, nem jól van az, hogy a központban a magunkfajta jóval többet kap, pedig neki nem kell cipelnie a ládát, csak azt kell megmutatnia, hová tegyék le, honnan vigyék ki, mert a rámpára rakodnak, nem is pincébe, mint mi, mégis többet kapnak. Mondja, igazság ez így? Innen könnyű volna eldönteni, de most nem akarok figyelni a kérdés kihegyezett élére. — Mennyit emel meg naponta? Hány mázsát? Akkora számot mond, hogy ijedten kérdezem visz- sza, aztán az ismétlés sem jelez mást. Képtelenségnek tűnik És akkor ez az ember elégedett? Mégő magyarázza, hogy nem kell belésza- kadnia, már az is pihenés, ha rámol ezt-azt az udvaron, két fuvar között És hogy az a háromezer-valamennyi is jól hangzik a fülének, de elég ahhoz is, hogy mindent elérjen, megkapjon, megvegyen, amit akar, amit igények Ha legalább egy szemernyi ’ elégedetlenség borzolná össze a szavait, felhősítené meg a hangját. De nem. Mj van ezzel az emberrel? Nézzem, vizsgálgassam, mint egy csodabogarat? ■ ■ ■ — Olyan ősszetartők vagyunk ml, mindnyájan a családban, kivéve a volt asszonyt aki itthagyott A gyerek is nagyon rendes, törekvő, beosztó. De a rokonok is. Ott van az a ház, kétszobás, nem régi épület Mindig kell rajta valamit javítgatni, mert ha az ember megvárja, amíg nagyobb munka lesz rajta, az sokba kerül. Ha szólok, jönnek segíteni azonnal, így aztán könnyebb. — Ha úgy megkérdeznék, mi szeretne lenni, mit mondana rá? — Nem kell nekem senk! cifrasága, pénze, autó se. csak, ha eladhatnám. Pedig valamikor volt nekem motorom is. Kisebb is, nagyobb is. Nem mondom, az orvosokat megbecsülöm, mert azok sokat dolgoznak. Mondják, hogy az nem is munka, de hát a gyógyítás, a másokért való fáradozás, az a csoda, amit tudnak művelni, amikor elesett valaki, se élő, se holt már, és akkor az orvos megint embert csinál belőle. Aztán se éjjele, se nappala. Hát az valami, az olyan, hogy le a kalappal előtte. De ha nem tudom mennyi pénze van is, akkor sem irigylem tőle, meg senki mástól sem irigylek semmit, ahogy azt sem mondanám, hogy valamelyik munka szégyellni való lenne A munka az munka, azt csinálni kell, meg kell felelni neki. Keze fejével végigsímit csuparánc homlokán. — Ezt tudnám én mondani. Ennyi telik az én egyszerű felfogásom szerint. Nézze el, ha valahol elvétettem a szót ■ IS u De jő volna’ most valami nagy bölcsességet összemarkolni és az elámuló olvasó elé odaírni. Nem megy. Egyébként is tartok attól, hogy a mozaik még nem maga a teljes kép, bár az egész is a mozaik-darabokból áll össze, ha van egy rendező eszme, amely a részletekbe belelátja már kezdetben is az egészet. Nem könnyű feladat. (Folytatjuk.) G. Molnát Ferenc Mmma£\ 1978. február 5„ vasárnap
