Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-04 / 30. szám
Pejkó negyvenezerért, csizma ezerötért Végeladás, nincs maradás! avagy: Ahol hisznek a nevelés varázslatában üggyel-bajjal betűzgetem azoknak a városoknak és falvaknak a nevét, ahonnan a leveleket küldték: a Moszkva környéki Borogyino, Kalinyin és Sztariea városok, az ismeretlen kis Sztarsevici falu... Onnan, abból a távoli, Volga melléki falucskából küldte utolsó levelét a katona. Ugyanonnan jött az értesítés is az elestéról.., Újra meg újra elolvasom a régi leveleket. És mindany- nyiszor mintha hallanám a felejthetetlen drága hangot. Ez a nyájas, halk hang a háborúról, a katona hőstettéről beszél nekem, és arra tanít, hogyan kell élni. — Honnan vannak ezek a levelek, apa? — kérdezi a piros dossziéba bele-belepil- lantva Natasa. — A háborúból — felelem a lányomnak. — Háború már régóta nincs, de te még mindig olvasod és olvasod őket. — Natasa! Nem lehet elfelejtenünk azokat, akik a mi boldogságunkért harcol- tak, akik elestek a harcban. Ezeket a leveleket az apám, a nagyapád írta. A nagy háború katonája volt. A fasiszták akkor Moszkva felé törtek. Nagyapád pedig, mint a többi Egy igazi vásár: a vásárai vásár A fiatalasszony zavart, nehezen találja a szavakat. — A kislányommal van valami- baj .. Talán kedvét szeghették... A korábban életvidám, másodikos gyerek elém állt, s azt mondta: „Anyu én nem megyek többet ebbe az iskolába ... Költözzünk el innen, írassál be máshová." „Kérdeztem tőle: miért, mi történt? Magába roskadt, nem válaszolt... Fogalmam sincs, hogy mit tegyek . Ugye, segítenek...? Néhány mondat után megnyugszik, s körülményeiről beszél. Férjétől egy éve vált el. A gyárban töltött műszak után otthon a háztartás megannyi tennivalója várja. Nem irigylendő sors, s most szeme fénye, a számára legkedvesebb apróság is gyötrődik. A tapasztalt pszichológus feljegyzik az adatokat, biztat és megoldást ígér. Legközelebb újra találkoznak, s kezdődhet az elemzés, az érzelmek megannyi mozgatórugójának feltérképezése, a végleges diagnózis kialakítása, s a hatékony gyógymód ajánlása. Sokan érkeznek ilyen elkeseredetten a Heves megyei Nevelési Tanácsadóba... Az intézmény 1972-ben alakult. Az itt tevékenykedő pszichológus, gyógypedagógus, ideggyógyász szakorvos egyaránt arra törekszik, hogy a 3—18 éves, válságba került fiúk, lányok lelki sérülését orvosolja. Óvodák, iskolák küldik őket, olykor a gyámhatóság javasolja vizsgálatukat. Kopogtatnak a szülők is, esztendőről esztendőre egyre többen. 1973-ban 387 páciensük volt, a múlt évben viszont már 981. Pillanatnyilag 1700 fiatalt tartanak számon, s rendszeresen figyelemmel kísérik jövőjük formálódását. .Az iskolaérettség megállapítása is lényeges feladatuk. Azt szeretnék elérni, hogy lehetőleg senki se veszítsen tanévet, és csak akkor kerüljön gyógypedagógiai intézetbe, korrekciós osztályba, ha arra feltétlenül szükség van. Állandó kapcsolatot tartanak a pedagógusokkal, közösen vitatják meg a tennivalókat, hiszen csak együttműködve Egy piros irattartóban háborús leveleket őrzök. Ezeknek a leveleknek nincs borítékuk, bélyeg sincs rajtuk. Háromszög alakúra vannak összehajtva. A papír háromszög egyik oldalán — házunk címe, a másikon — tábori posta pecsétje. — Ha a háromszöget szétbontjuk, kockás irkalapot kapunk. Az egész oldal tele van írva tintaceruzával. Sietősen, úgy-ahogy van teleírva. Hisz ezeket a leveleket a harcok szüneteiben, fedezékben, mécses halvány világánál írták. A fasiszták bármely pillanatban rohamra - indulhattak, úgyhogy mielőbb be kellett fejezni a levelet és elküldeni a családnak. Ott úgy vártak minden kis hírt a frontról, mint a legnagyobb örömet. Ha pedig sokáig nem jött levél, akkor aggódott a család: „Csak nem esett el a katonánk?!...” A levelek megsárgultak a régiségtől, a lila sorok szétfolytak a papíron, úgyhogy nem sikerült rögtön elolvasni, mi van odaírva. Nagy •Razumnyevies elbeszélését a Szovjet Irodalom februári számából közöljük. Magyar a magyar, vásár a vásár: legnagyobb siker — a lacik onyha. Ni csak, ni csak, mit nem látok: görbe csőrű, sárga, zöld, kék, csivitelő papagájok. meg, mintha tudná, mit várnak tőle, nagyokat ugrik, nekiiramodik, kényesen lépked — aztán elkel negyven- czcrórt Gyerünk tovább a sátrak közt. Mert mi minden csuda van itt: papírsapka, csengettű, műanyagjátékok, passzirozó, és csizma, de mint QMÊSË& 1978. február U szombat nya, trombita, buksza, kiskosár, tessék csak tessék! Végeladás, nincs maradás! Két fiatal összebújik a pa- pagájos ketrec előtt, persze, szerelmesek, és a fiú papagájt akar venni a lánynak, de aztán inkább egy csókban maradnak. Abból több van — saját készlet. Legnagyobb sikerük mégis a finom falatoknak van: megcsiklandozza az orrot és az íny kis érző gombácskáit, s már nyílik is a buksza, mert jó üveg sör, meg mustáros házikolbász nélkül nem Sátrak, színek, hangzavar. Alku. Hangos kiáltozások. Kavargó tömeg, ínycsiklandozó illatok. Üvegek, poharak koccanása, hosszú, szomjas kortyok. Ha nem csípne keményen a hideg, ha nem lenne olyan fagyos a föld, hihetnéd: majálisba csöppentél hirtelen. ■ Hát az nem. Majálisnak, nem majális, de vásárnak vásár. Téli, január végi kirakodó vásár. Ilyen persze, volt is lesz is. De ahol most volt: Pétervá- sárán. Vásár, Vásárán! — ez igen, így már megéri. Vegyüljünk el néhány percre a tömegben. — Halló, halló, itt a jó tó- rökméz, mellettem művirág, szép virágszálaim, el ne menjenek, csak itt vegyenek! — Asszonyom, leesett... na, ne tessen megijedni, a törökméz ára esett le, 7-ről 6 forintra! Ha-ha-ha... ! Ide csak mindenki, itt a török- péti. .. ! A szőke fiatalember sikamlós szöveggel csalogatja az emberekét', akad is vásárló, ha nem is annyi, amennyit szeretne, de sebaj : vásárra a törökmézes nem tud ráfizetAmott szép lovat fognak ki a hámból, csizmás, kalapos emberek alkusznak keményen. — Kezet rá, koma, eb, aki bánja! — Sodrott félvér, próbálja ki! — kínálja Pajkost büszkén a gazdáia, de a vevő se rest, megfuttatja, megugratja a szép kétéves lovat. Az Büszkén vágtat Pejkó, a csillagos homlokú kétéves: negyven ezerért kelt el. a tükör olyan a szára, és jó bőrből való, vastag a talpa. — De szép csizma, bátyám. Hol vette? Ha nem lenne párja, mondhatnók: páratlan jószág ez! — Megvolt az ára is. — Hogy vette? — Ezerötért. — Na, akkor viselje egészséggel. — Isten áldja meg. Mi minden van ebben a vásárban? — nézzünk szét, emberek ! Akad még egy-kettő: gúmúlik el a vásár í—i, ha vásár. Ez az volt: jó, téli kirakodó vásár. Pétervásárai színes, tarka vásár. Kép és szöveg: B. KUN TIBOR mutathatnak fel rangos eredményeket. s Varga Lászlóné pszícho- pedagógus 1973-ban került a tanácsadóba. Azóta számos nehéz esete akadt. Néha megtorpant, de nem adta fel a küzdelmet. A töprengés, a vívódás nem volt hiába. Érről vallanak feljegyzései. Ezekből válogattuk ki a legjellegzetesebbeket. A 3 éves Jutka egyre mozgékonyabb, engedetlenebb lett, s az intő szóra semmiképp sem hallgatott. Folyvást a lakásban futkosott, akaratoskodott, követelőzött. Anyja — bármennyire is igyekezett — nem boldogult vele. — Kiderült, hogy 7 hónaposán, 80 dekásan született, s túlérzékenysége innen fakadt. Ügy véltem, ezt a vonását csak közösségben vetkőzheti le, ugyanis itt a többiek hatnak rá, megszokja a követelményeket, és igazodik társaihoz. Ezért intéztük el — bizony nem ment könnyen — óvodai felvételét. Azóta másfél év telt el, s mintha kicserélték volna, a régi tüneteknek már nyomuk sincs. A válás nem mindig zökkenőmentes. Az egykori házastársak olykor egymás ellen hadakoznak, s mindegyik a saját érdekét nézi. Ezért érvel, perlekedik, arra egyáltalán nem gondolva, hogy a csakazértis-versengés a gyermekek számára az igazi gyötrelem és az igy szerzett keserű élmények még felnőtt korban is kísértenek. Z. Mátyás két kislánya közül az egyikért kardoskodott. Nem a szeretet vezényelte, csak tartásdíjat nem óhajtott fizetni. Addig ügyeskedett, míg elérte célját. Az elsős Évát neki ítélték. Anyjától, testvérétől eltiltotta, és a rideg parancsot következetesen végrehajtotta. Az apróság fura viselkedésére az iskolában figyeltek fel. Nevelői hiába kérdezték, meg sem szólalt, a tanulástól is elment a kedve. — Nem bírta elviselni, hogy megfosztják a kötődéstől, ezért adódtak a neurotikus problémák. Itt tettekre volt szükség. A gyámhatósághoz fordultunk, kérve, szovjet harcos, nem akarta engedni őket. De Rzsev városa környékén, Sztarsevici faluban elesett. — Most ott van a nagyapa sírja? — Írtam Sztarsevicibe. Érdeklődtem apám felől, azt válaszolták: nincsen sírja a faluban, és senki sem tudja, hol van. — Biztosan valahol az erdőben — találgatja Natasa. — Menjünk el oda, és keressük meg. — Magam is gyakran gondolok erre, Natasa. De hát mind eddig azt vártam, mikor nősz meg annyira, hogy együtt indulhassunk a keresésére. — Én már megnőttem any- nyira — mondta komolyan Natasa. — Ha így áll a dolog, az idei nyáron, mihelyt téged elengednek vakációra, engem meg szabadságra, útra kelünk. Végigmegyünk a háborúnak azokon az útjain, amelyeken annak idején nagyapa járt... — Nem igen tudjuk meg, milyen utakon járt... — Es a frontról kapott levelek? Azok majd megmutatják, merre kell menni. Meg- megállunk azokon a helyeken, ahonnan nagyapa ezeket a leveleket küldte. — Táskába tesszük őket. Aztán amikor elindulunk a nagyapa útján, elővesszük és fennhangon elolvassuk mind. — Rendben van. De magunkkal visszük ezt a régi kis füzetet is az én gyermekkori ákombákomjaimmal — mondom iskolai naplómat mutatva a lányomnak. Az első naplóbejegyzés épp azon a napon kelt, amikor anyuval megkaptuk a frontról azt a két szomorú levelet. Makai Imre fordítása hogy változtassák meg a ko« rábbi határozatot A gyermek érdeke ugyanig mindennél előbbrevaló.,. | & A másodikos gimnazista Kati otthon egyre több gondot okozott. A könyveke, elő sem vette, rendszeresen el- csavargott, előfordult, nogy napokig nem ment haza. Laza erkölcsű társaságba keveredett, és szexuális partnereit is gyorsan váltogatta. A figyelmeztetés, a feddés, a fenyegetés nem használt. A javulást meg sem ígérte, tanárai sem bírtak vele. Az értelmiségi család tehetetlen volt és azonnali orvoslást várt. — Eleinte bizalmatlanul méregedett. Később ráleltem a megfelelő hangnemre, s nem számonkértem, hanem érdeklődtem, és ő ha lassan de csak megérezte az őszinte törődést. Találkozásainkkor arról beszélt, hogy ügyesen rajzol, fest, szobrokat mintáz. Szeretett volna a képzőművészeti gimnáziumba menni, de szülei letorkolták: „Nincs is tehetséged, csak nem képzeled, hogy Protektor után futkosunk.” a lekicsinylés dacot váltott ki, a folytonos követelés ellenállásra sarkallta. A korábban erős érzelmi szálak meglazultak, most már másokhoz vonzódott, és úgy élt, cselekedett, ahogy tőlük látta. Ha gyermek- és ifjúságvédelmi intézetbe kerül, talán jó útra térítik. Majdnem így döntöttem, de végül csak visszaléptem. Ajánlottam: hagyja abba a középiskolát, s az ország egyik városában legyen ipari tanuló. Olyan helyen, ahol kiaknázhatja művészi adottságait és a kollégiumi környezet is jó hatással lesz rá. Öröm elmondani, hogy megváltozott, és olyanná lett, mint társai. a Három sorsot villantottunk fel... A többi talán nem ilyen kirívó, ám valamennyi gyógyírt kíván azoktól, akik nemcsak hisznek a nevelés varázslatában, hanem élnek is vele. / Pécsi István Pályázat — ifiú pedagógusoknak Kitűnő téma — fiatalokról, röviden így jellemezhetn k a SZOT ifjúsági bizottságé, :s a Pedagógusok Szakszervezete által meghirdetett pályázati felhívást, amelyet „A szakmunkástanulók körében végzett szakszervezeti nevelőmunka továbbfejlesztése” címmel tettek közzé. A pályázaton a szakmunkástanulók politikai, kulturális nevelésében, a szakma- és mun- kahelyszeretetük, közösségi gondolkodásuk fejlesztésében, sajátos érdekvédelmük ellátásában kialakítható módszerekről várnak tanulmányokat a pályázathirdetők. A pályázaton — a kiírás szerint — a szakmunkásképző iskolák és kollégiumok elméleti és gyakorlati tárgyakat oktató pedagógusaira, valamint a szakmunkástanulók nevelésében, oktatásában közreműködő üzemek, vállalatok dolgozóira számítanak. A javasolt témakörök a következők : — Szakmunkástanuló fiatalok szakszervezeti taggá nevelésének lehetőségei, formái, módszerei; — az iskola és az üzem lehetőségei, feladatai; __a tanuló alapszervezetek m űködése, a nevelőmunka és az érdekvédelem segítése, irányítása az szb-k által; — osztályfőnökök, szakoktatók, üzemi dolgozók szerepe a szakmunkástanulóknak a szakszervezeti mozgalomba való beilleszkedése érdekében. A pályaműveket a meghirdetők 1978. április 30-ig, három példányban, a SZOT ifjúsági bizottsága, Budapest, VI., Dózsa György itt .Hjf! címére kérik j
