Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-04 / 30. szám
Az ember — három dimenzióban II. Előítélet, hol vagy? Eri 300 ezer autóvillamossági cikk O Az Autóvillamossági Felszerelések Gyára a hazai igények kielégítése mellett termelésének 30 százalékát exportra szállítja. Autóbuszokhoz és nehézjármúvekhez indítómotort, váltakozó áramú generátort, elektronikus feszültségszabályozót, valamint dinamót állítanak elő. Váltakozó áramú generátor végellenőrzése (MTI fotó: Balaton József) Több gyermekkocsi — 3,5 millió farmer — Mezőgazdasági kisgépek Ötven milliárd forint értékű áru 68 országból Az idei fogyasztásicikk-im- port több mint 12 százalékkal növekszik. A szocialista országoknak mintegy 10 százalékkal, a nem rubel elszámolású piaccal 16 százalékkal emelkedik a forgalom, ösz- szességében 68 országból 51.5 milliárd forint értékű fogyasztási cikket hozunk be. Az import a jobb, a vá- lasztékosglabr áruellátást segíti. A belkereskedelem importpolitikájának megfelelően a behozatal 90 százaléka az alapellátást, a hiánypótlást, a tömegigények kielégítését szolgálja. Ezért elsősorban itthon nem termelhető, nem gyártható termékeket vásárolunk. Kávéból, citromból, fűszerekből, halfi- léből például minden igényt kielégítő mennyiséget hozunk bé. Déligyümölcsökből általában az előző évek szintjének megfelelő ellátás várható. A tavalyinál több devizát biztosítottak gyermekkocsik beszerzésére, ily módon a 30000 darabos többlettel teljesen megszüntethető a hiány. A tőkés importból származó farmerbehozatal 40 százalékkal növekszik : az idén hazai és importforrásból egyébként már csaknem 3.5 millió kerül forgalomba, . Tavaly időnként zavar mutatkozott az ingellátásban, ezért több mint 36 százalékkal növelik importját. Lemezjátszóból, a tavalyi 53 ezerrel szemben 69 ezer érkezik külföldről. Hasonló céllal vásárolnak csaknem hetvenezerrel több karórát, s további tíz százalékkal növelik a mezőgazdasági kisgépek és szerszámok tőkés importját. Érvényesítik azt az előírást, hogy nem hozható be olyan cikk, amelyből a folyamatos ellátásról nem tudnak gondoskodni. A százezer hektoliterrel 1.7 millió hektoliterre emelt sör behozatalát például természetesen a nyári csúcsidényre koncentrálják: egyébként ezzel is csak javul, de korántsem oldódik meg az ellátás. Személygépkocsiból százezret, ötezerrel többet hoznak be a tavalyinál, a megrendelők száma azonban időközben több mint 350 ezérre növekedett. A Belkereskedelmi Minisztérium előírta vállalatainak, hogy importból származó műszaki fogyasztási cikkeket csak megfelelő alkatrészekkel együtt szerezhetnek be. Erre a célra évről évre növekvő összeget, az idén egymillió dollárt biztosított a minisztérium. (MTI) Iroda. Olyan, mint a többi. Jellegtelen, agyontipizált bútorok, deszkából, lécekből kiformált hasábok, erre vagy arra az oldalukra állítva, ahogy éppen a tervező annak idején papírra vetette. Előjegyzési naptárak, íróasztallámpák, nylonfüggönyök, brokátsötétítők, szekrény tetejére felbillentett aktatartók,'* telefonok és diktálás. Egy kis előtér következik, abból nyílik a szokásos házipresszó, a szokásos berendezési tárgyakkal, hogy ha olyan vendég érkezik a főnökhöz, akkor meg lehessen kínálni jól hűtött üdítővel, friss feketével, de — uram bocsá’ — esetleg egy pohárka konyakkal is, a repiből. Csinos, fiatal nő az asztal mögött, amelyhez jobbról az írógép csatlakozik, bal kézre pedig a telefonok esnek. o o o o — Nem akarok itt megöregedni, mert sajnálom azokat a nőket, akik elnyű- vik magukat az írógép mellett. Én ugyan nem vagyok titkárnő, sem gépírónő, adminisztrátorként dolgozom, de gépelek is, a főnököm mellett titkárnősködöm is. Meddig maradhat egy nő az írógép mellett? — Meddig? — Amíg fiatal, karcsú, amíg mutatós. így van, ezt kár lenne tagadni. Nálunk, az egész országban ez a felfogás járja. Tehát nekem is gondolnom kell arra, mi legyen velem. — Ebből az is következik, hogy nyugtalanítónak tartja a helyzetét? Bizonytalan? •— Azzal, ami most van velem, azzal teljesen elégedett vagyok. Semmi okom a panaszra, nemcsak itt, a munkahelyemen, hanem a kinti életben sem. Nem azt mondom, nincsenek ismerőseim, akik jobb anyagi körülmények között élnek, de nem irigylem tőlük. Ha hozzám eljön valaki vendégségbe, meg tudom kínálni egy pohár itallal, ha nem is Napóleon konyakkal; meg tudom kínálni valamilyen étellel, ha nem is állok úgy, hogy csak azért dobok ki egy csirkét, mert tegnap nem tudtam már megsütni. Ha pedig egy napot állt a hűtőben... Tudja, hogy van ez? — Nem szeretne több pénzt? Nem szeretne jobban élni ? t — Tisztázzunk valamit. Ha nekem több pénzem lenne, akkor sem kellene több ruha, mint amennyi van, több ékszer, mint amennyi van. hanem csak utaznék. Előbb az országban mennék el mindenhová, ahol eddig még nem jártam, aztán külföldre. Az az enyém amit láttam Nem ? A kérdés ott marad válasz nélkül a levegőben. De csak azért, hogy kerülő úton jussunk el a feleletig. o o o o — Tulajdonképpen hogyan él Földi Jánosné, a Gyöngy- szöv adminisztrátora? — Tulajdonképpen jól, ha nem is kell a fogunkhoz verni a forintot, de szórni sincs lehetőségünk. Van egy lakásom, amit még anyám fizetett be. A férjem a Mátra Szállóban dolgozik, felszolgáló. A kettőnk jövedelme azonban jóval kevesebb, mint bárki gondolná. Hiába, hogy a férjem pincér, nem dúskál a borravalóban. — A férjének valamikor tekintélyes mennyiségű nyeremény jutott a lottó telitalálatáért. Az oldalvágásnak számító megjegyzést nem kerüli ki. — Ez igaz. De nehogy azt gondolja valaki, hogy azóta is felvet bennünket a pénz. Épített annak idején egy szép házat, vett egy szép kocsit és jutott a nyereményből a rokonoknak is. szórakozásra is. Akkor még nem voltam a felesége, hadd jegyezzem meg. A házat később eladta, az is tény, hogy a takarékban is van bizonyos mennyiségű pénze. De ha a mostaninál jobban akarnánk élni, akkor a takarékban levő pénzhez kellene nyúlnunk. — Tehát? — Tehát jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk, és ha azt mondtam az előbb, ebben a munkakörben nem szeretnék megöregedni, azzal csak a beosztásommal együtt járó közfelfogást minősítettem. A közfelfogás pedig olyan erő, amivel szembeszegülnie egy ilyen filigrán nőnek, mint ő, aligha érdemes és célszerű. o o o o Csinos asszony, nincs olyan férfi, akinek a szeme meg ne akadna rajta. Valami belső feszültség észlelhető azonban a mozdulataiban, a feje tartásában, ahogy esetenként, talán már szokásból, hátra igazítja hullámos, szőke haját, ahogy a cigarettája hamuját erőteljesen leveri, gyors váltakozással rakja egymásra a lábait, zárja- nyitja szemhéját. — Nagyon szerettem volna jó eredményeket elérni a szer- és a talajtornából. Az első nosztalgikus megjegyzés, amely egy álom, egy nem is alaptalan ábránd emlékéről fújja le a port, az idő porát. — Valamikor megnyertem a megyei bajnokságot és akkor szép jövőt jósoltak nekem. Ebből semmi sem lett, és hogy országos bajnokságokon nem juthatott el a dobogóra is, az nem csupán rajta múlott. De ezeket a részleteket már nem firtatjuk. Minek feltépni egy régen behegedt sebet? — Csalódott tehát? — Nem hiszem. Hazudnék, ha azt mondanám, érzéketlen lettem, de inkább úgy kell mondanom, egy álommal lettem szegényebb. — Fáj? — Fáj? Az túlzás. Talán már nem is sajog. Csak egy elmúlt része a valamikori ifjúságomnak, az életem egészének. A szavak erzelmek összecsapásáról, hullámzásáról, belső feszültségekről, vajúdásokról, nehezen elhatározott döntésről árulkodnak mindenképpen. O O O O — Kiket tud csodálni? Kik azok. akikre felnézhet, akikre azt mondhatja, ez igen, ezek elértek valamit? — Nincsenek ilyenek. Semmiféle beosztás nem késztet ámulatra. Különböző munkát kell elvégezniük, különböző emberek, ez a természetes, ezt az élet követeli így meg. Hogy az egyiknek több a jövedelme? Ez igaz. Tudom én is, vannak egészen nagy összegű jövedelmek. Azt sem vitatom, meg is dolgoznak érte, bár elképzelhető, hogy annyival több munkát nem lehet végezni, mint amennyivel több az ilyen személyek, családok jövedelme, mint az átlag. De mindenképpen valami pluszt kell adniuk ennyi pénz eléréséért. Szerintem a személyiségüket csorbítják erőszakolják meg. Állandó készenlét, mindig azt nézni, mit akar az, akitől függők, és mindig azt mondani neki, amit hallani szeretne, még akkor is, ha mások jelenlétében esetleg másként beszélek... Ez nem nekem való. Ezt én nem bírnám. — De az sem szerencsés dolog, ha valakinek mindig van hangos véleménye, mindig ellenzékieskedik. — Tudom. Senki sem szereti, ha beolvasnak neki. De én lenyelni sem tudom a véleményem Nem is akarom. Hogy ez nem praktikus magatartás ? Bizonyára nem mindenki egyformán ítéli ezt még. — Van olyan munkakör, amit sehogy se szeretne magának? — Nem tudom. Ha nincs kényszerítő körülmény, akkor bizonyos munkákat nem szívesen végeznék, de ez nem jelenti, hogy én bárkit lenéznék, vagy kisebbnek tartanék csak azért, mert ezt vagy azt a munkát végzi. Ezen már mindnyájan túlvagyunk. Ez már nem kérdés nálunk. Előítélet, hol vagy? o o o o Az adminisztrátornő, ha fiatal és csinos, nem álmodozik ruhakölteményekről, csodapalotákról, ékszerekről és drága prémbundákrol. nem akar majd valamikor valaki lenni, hanem azt. mondja: innen arrébb kell lépnem, hadd jöjjenek a helyembe a fiatalok, a még fiatalabbak, akiknek még karcsúbb a derekuk, még hullámosabb a hajuk, még jobban dekorálják a főnökhöz vezető útat, ő pedig keres majd magának egy olyan nyugis helyet, ahol meg lehet öregedni, de úgy, hogy a mostani fizetése is emelkedjék néhány száz forinttal. Csak ennyi az egész? Ügy látszik, bizonyos korábbi feltételezéseinket felül kell vizsgálnunk és jobban a realitásokhoz igazítani. Ne titkoljuk azt sem, hogy bizonyos zavar. értetlenség is eluralkodik bennünk, ahogy visszaidézzük a fiatat es csinos adminisztrátorhő szavait. Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy az ő véleménye csak egyetlen adminisztrátor felfogását jelzi csupán. (Folytatjuk) G. Molnár Ferenc ! Mmm Q 1978. február 4.» szombat ^J[ Á szakmája: kohóolvasztár Jó két évtizede öntödében kezdett — a Selypi Cukorgyár házi műhelyében dolgozott néhány esztendőt betanított munkásként — aztán, egy kis kitérővel, megpróbálta, hogy másutt hatha jobb lenne. Gépszerelő-tanfolyamra jelentkezett, kitanulta a traktorok minden csínját-bfnját, majd nyeregbe ült a szarvasgedei határban, odahaza. Megbecsülték, szerették az ismerős körben Kurunczi Sándort, a nógrádi gépállomáson hamar csoportvezetőt csináltak belőle. Am, különös — emlegeti ma is — igazából sem a szerelőcsarnokban, sem pedig a traktor nyergében nem találta a helyét. A kemence — úgy érezte — egyre húzta, valahogy mind jobban hiányzott neki a tűz, a forma, az öntés izgalma, érdekessége, szépsége. S addig-addig vágyakozott a szakma után, amelynek meggondolatlanul hátat fordított, hogy egyszer, hirtelen elhatározással visz- sza is tért hozzá... — Egy régi, selypi munkatársam „protekciójával” sikerült bekerülnöm az apci Qualitálba — idézi Kurunczi Sándor a ma is frissen élő emléket — a vas után,, az alumíniumhoz.. Először a kokiüaönféshéz ‘oázfottak 'be, majd áttették, a vegyeskohászathoz. Végül pedig a tümbgyártóknál kötöttem ki... Voltam tömbadagoló, később kiemeltek főolvar tárnak, sőt, két esztendeig még művezetőnek is. Nagy tisztességnek tekintettem mindezt, hiszen valójában ekkor még papírom sem volt a kohászatban! No, mondani sem kell, természetein a tőlem telhető legnagyobb akarattal, lelkesedéssel iparkodtam végezni mindennapi munkámat. S úgy vélem, meg is feleltem a bizalomra. Hanem azért az a műveze- tósködés, hallja az valahogy csak nem tetszett. Éev darabig kínlódtam, viaskodtam önmagámmal, mígnem nyíltan előálltam a kérésemmel: mentsenek fel a posztról. Szerencsémre meg is érteitek, nem akadékoskodtak a főnökeim. így azóta megint csak főolvasztár vagyok. Legfeljebb helyettesítem az új művezetőt, ha a szükség úgy kívánja. S teljesen jól érzem magamat ! Indulástól dolgozik az apci gyár legújabb csarnokában. Az első kínálkozó alkalmat: megragadta, hogy ide jöhessen, s élvezettel látott munkájához. Menet közben azonban, sajnos, sok elpárolgott a jókedvéből — magyarázza —, mert az új munka- . hely igazából többet ígért, mint adott.' Kiderült, hogy az üzem szinte lele van „gyermekbetegségekkel”. Meglehetősen alacsony a gépesítettség színvonala, sokat kell az embernek cipelnie, nagy a strapa. Eleinte még egyszerű targoncájuk sem volt, úgy kellett kis négykerekű kocsin húzogatni az udvari hulladékból guberált alumíniumot. Kerül-fordul, a szekérke rúd ja mellé állt maga is fontosabb teendőinek végzése helyett, ha azt akarta, hogy haladjanak. Mégsem haladtak úgy, mint szerették volna, mert a kemencékből a legváratlanabb időoontok- ban jöttek elő a rejtett hibák! Szóval — beszéli beleizzadva — cseppet sem volt könnyű megbarátkoznia az üzemmel, s bizony még mindig nem leányalom, ami itt van körülötte! A hányossá- gok. hibák azonban tagadhatatlanul csökkennek. S vigasztaló, jó érzés számára, hogy ezért ebben az ő akarata, igyekezete is benne van. Kurunczi Sándor kohász, fóolvasztar valami húsz ember parancsnoka. Beoszátá- sában művezetőjének feladatain osztoz'k. A program alapján műszakról műszakra felméri kollégájával a teendőket, szétosztja a gárdát, szemrevételezi, s útjára indítja a rendelkezésre álló anyagot. Vezényli az öt kemence . és az „öntőjáncpk” munkáját, irányítja a'kiszolgálókat. S ha kell, amolyan előmunkásféle, aki hol az egyik, hol a másik emberének helyébe lép, megmutatja, mit, hogyan lehet jobban is csinálni. Folyamatos a munkarendje —, hat műszak után kétnapos a pihenője —, ha úgy hozza a sor: dolgozik szombaton, vasárnap, húsvétkör vagy éppen karácsonykor. Tudja, érzi, hogy amit csinál, tehetné könnyebben, kényelmesebben is, mehetne máshová az egészségét sem kímélő sajátos szakmából. Szakításra azonban még nem gondolt — bizonygatja. — Eszébe sem jut, hogy feladja ezt a férfiembernek való mindennapos, kemény harcot, s új kenyér után nézzen. Legfeljebb dörmög egyet, vagy éppenséggel mond egy cifrát, ha már nagyon rossz a kedve, de folytatja a munkát, ahol abbahagyta. S bármilyen fárasztó, vesződséges egy-egy napja, a társadalmi munkát, a kommunista műszakot is újra meg újra vállalja, — ha szükség van rá. Szépen keres, Kiváló Dolgozó kitüntetése van, s jutalmul háromszor kapott már dupla nyereségrészesedést. Ugyan miért ne várná már ki itt az „obsitját”, a nyugdíját is... ? Gyóni Gyula
