Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
Szihalom közelről À falut mir messziről látni, hiszen olyan sík, lapos erre a vidék, mintha legyalulták volna. Ügy szemre semmiben sem különbözik a környékbeli falvaktól. Sok háza szabadtéri múzeumba illene — tornácosak, patyolatfehér homiokúak, még nádtetejű is akad közöttük: Az öreg hajlékok mellett jól megférnek a friss, új házak — szép és szemet nyugtató ez a falukép. A házak sorát a 3-as főút vágja ketté, úgy fűzi fel a falut, mint kaláris szemét a vastag fonál. S ez a kalárisról vett hasonlat annyiban is igaz, hogy az itt élők legalább olyan büszkék lakóhelyükre, mint első nyakláncaikra a lányok. A szihalmi öntudat egyik tolmácsolója , a hetvenéves Jéger József, így magyarázta: — Bizony, régi település a miénk. Nagy és ma is élő múlttal. Itt, kérem, kezdettől fogva már az őskorban is éltek szihalmiak ■,. HOL ÄRPÄD SATRA Állott... — Miről híres Szihalom? Akit csak megkérdez az ember, a válasz legelőbb a falu gazdag hagyományait említi, A néprajz és népművészet értékes emlékeit, a régmúlt történelmi idők dokumentumait sorolják. Szihalom fennállásának ezredik esztendejét közelíti, s. ezt a tényt nemcsak régészeti leletek, hanem okiratok bizonyítják. A százdi apátság alapítólevelében, amelyet Péter comes adott ki 1067 táján, többször is említik e lakott helység nevét. Utal például az oklevél a százdi monostor Szihalom környékén fekvő birtokain egy útra, amely a besenyők sírhalmaihoz vezet, de megemlíti ugyanennek a birtoknak határjárásában a besenyők kútját is. Az úgynevezett Kosz- périum-halom megásásakor fel is tártak egy gyermeksírt, amelyből bizánci mellkereszt és egy díszes edény került elő, a pogány temetkezés jellegzetes melléklete. Tudós földrajzi helynév- gyűjtőnk. Pesty Frigyes, más bizonyítékokkal is szolgál a település múltjáról: „A község Ny-i részén van egy 20 láb magas halom, amelyet a nép Árpád várának vagy földvárnak nevez. E halom az, amelyen Árpád sátra állott Ez valószínű is, mert az éppen itt kezdődő Alföldre innen Igen szép kilátás nyílik, továbbá e halom oldalában embercsontokra, régi fegyver- és edénydarabokra akadtak, melyek urnaalakokat mutatnak.” Néhány évé ugyancsak földrajzi neveket gyűjtöttek a községben, s akkor az idősebb adatközlők — Kovács MUTATVÁNY A vonat rándul egyet, majd fokozatosan gyorsítva kigurul az állomásról. A férfi az indulással egyidőben rajtol a pulttól, s egy borosüveg nyakát szorítva fut a szerelvény íelé. A kerekek egyre sűrűbben csattognak a sínen. A férfi odaér, egy ideig párhuzamosan rohan a szerelvénnyel, majd megpróbálja elkapni a lépcső korlátját. Elsőre nem sikerül. Az utasok, peronon állók dermedten nézik, a pirossapkás forgalmista leengedi még tisztelgő kezét, rákiált De ő süketen, az erőlködéstől torz arccal lohol a vagon mellett. Most már az üveget is eldobja, újra próbálkozik. Elkapja a korlátot A vonat nagyot ránt rajta, lábai már csak a levegőben kalimpálnak, míg végül megtalálják a lépcsőt. Nekifeszíti magát a csukott ajtónak, majd ijedten kezdi rángatni. Zárva. A robogó vonat kanyarba és, s a férfi görcsösen kapaszkodó, tehetetlen alakja eltűnik előlünk. A 70 éves Jéger József új olvasnivalót visz haza a könyvtárból. Aki kiszolgálja: Zelei István (balról). (Fotó: Szántó György) András, Kovács József, Sári Ferenc, Sári Máté, kiknek életkora 74-től 84 évig terjed — újabb érdekes mondával a sokat emlegetett maga* halomról. Ezek szerint ré- ges-régen nagy csata zajlott itt. A vezérek közül is sok'an odavesztek. A csata végeztével az egyik életben maradt vezér így sóhajtott fel: „Jaj, a színe-java itt halt...!” Ezért tették a halom elé a szi-tagot és azóta nevezik a falut Szihalomnak. Sokkal hihetőbb a falu nevéről Anonymus magyarázó tudósítása: „Árpád vezér az Eger vize felé tartván, itt megpihent, s övéivel több napig e tájon tartózkodott. Azt a halmot, amelyen számára leveles színt készítettek, Ze- nuhalumnak nevezték.”. Vagyis Szin-halomnak. Ha akarnánk, tovább utazhatnánk az időben, hiszen minden századra jutott itt harc, áldozat és szenvedés. KÖNYVEK KÖZÖTT Néhány éve jártam itt utoljára, s Zelei Istvánnal, a község párttitkárával beszélgettünk hosszan a könyvtár csendjében, ahol feleségének segédkezett. Zelei István így jellemezte a szihalmiakat: —■ Nemcsak az a szép és csodálatos az itteni emberekben, hogy egyenesek, kedvesen vendégszeretők, hanem az is, hogy érdeklődőek, sok mindenről lehet beszélgetni velük. Szeretik a könyvet, szenvedélyes olvasók. Az értelem világlik ki minden cselekedetükből. A könyvtárban most barátságos meleg fogad. Zelei István igen elfoglalt, mert bár kora délelőtt van, nagy a forgalom. Fiatalok és idősebb emberek adják egymásnak a kilincset, olvasnivalót válogatnak a 6000 kötet közül. Még az év elején járunk, de a beiratkozott olvasók száma már most túlhaladta a háromszázat. És nap mint nap jönnek az újabb beiratkozok. Ahogy a könyvtáros mondja, hét végén könyvekért kopogtatnak az ingázó, eljáró munkások is. Mikor mennek a vonathoz, ott látni kezükben a könyvet is. Aztán azt bizonygatja, hogy a mai élet minden jelensége és minden gondja jelen van Szihalmon. Nem nagyon nő a lélekszám, mert a fiatalokat „elszívja” az ipar. A fiatal párok a nagyobb településekre igyekeznek, Füzesabonyba, Egerbe, ahol tár- sasház-építésbe neveznek be, mert számukra nem vonzó már a falusi porta, a kertes, udvaros hajlók. Pedig itt is mindent megtesznek azért, hogy az emberek jól érezzék magukat. Még a legkisebb utcában is van már vezetékes víz, és épül a szép művelődési ház három és fél milliós költséggel, amit augusztus 20-án avatnak majd. A könyvek között feltűnik a 70 éves Jéger Józsi bácsi kicsit mór meghajló alakja. Szatyornyi könyvet hozott, s most válogatja az újabb olvasnivalót. — Az apám, nagyapám is igen szeretett olvasni — mondja —, és gyermekkoromban a betűkhöz szoktattak engem is. Négy gyermekem van és öt unokám, de ők is mind könyvet szerető embeVázlatok A sínek közt valaki a törött borosüveg darabjait szedegeti EGZISZTENCIA Hajnali két óra. Ilyenkor már néptelenek az utcák, s az aluljáróban is csak egy magányos hatvan év körüli férfi álldogál. Nehéz, bokáig érő télikabátjából csak szakadt, rojtos aljú nadrágja, elnyűtt munkásbakancsa látszik ki. Áll a lámpa alatt, vállával a falnak támaszkodva, kopott, bőrkötésű könyvet olvas. Lépések koppannak a köveken. Egy fiatal pár sétál el mellette. Kíváncsian végig- mérik, odébb megállnak, visszafordulnak. A férfi félénken fordít hátat nekik, még a könyvet is összébbhajtja. A lány hozzálép, kérdez valamit. Az öreg ráemeli szürke, borostás arcát, hidegen, elutasítóan1 válaszol. A lány elnézést kér, köszön, közben lopva a könyvre pillant. A vékony sárga pergamenlapokon latin szöveg volt. CSŐK * Az éjszakában akár egy test is lehetne. A lány lábujjhegyre állva simul a fiúhoz. Fejét hátrahajtva öleli a másikat A fiú szelíden hajol a szájára, a vékony derékon átfonja karjait. A félhomályban szinte szétválaszthatatlanul csó- kolóznak a járda közepén. A sarkon idős házaspár fordul be. Lopva a fiatalokra néznek, de szó nélkül mennek tovább. Lassan, öregesen lépkednek el mellettük. Az asz- szony csendben mond valamit a férjének, fehérkesztyűs keze lassan kicsúszik a kabát zsebéből és esetlenül nyúl felé. A férfi halkan morog valamit, a botját átveszi a bal kezébe. Kézenfogva mennek, s néha a válluk összesimul. (cziráki) rek. Van, hogy egy héten kétszer is eljövök ide a könyvtárba. A történelmi témák és az útleírások a kedvenceim ... VAGYAK A JÖVÖRÖL Egyetlen embert sem ismerhetünk igazán, amíg nem tudjuk róla, hogy szereti-e az édesanyját és a szülőföldjét. Szihalmon a fiatal nemzedék tagjaitól kérdeztem: szeretik-e falujukat, s ha nem itt, akkor hol szeretnének lakni? Második kérdésem az volt: hogyan képzelik el Szihalom jövőjét? A kérdésekre az általános iskola ötödik és hetedik'Osztályának tanulói válaszoltak. Kitépett irkalapokra rótták véleményüket. Az ötödikesek közül egy fiú akadt, aki arra a kérdésre, hogy szeret-e Szihalmon élni, lakonikusan így válaszolt: „Nem nagyon.” A többiek szeretik falujukat, s nem szívesen válnának meg a csendtől, a tiszta, jó levegőtől. A hetedikesek közül három lány adott nemleges választ, s indokaikat is részletesen felsorolták: városban jobbak az életkörülmények, több lehetőség van a szórakozásra, tanulásra és arra, hogy munkát találjon az ember. Egy lány viszont így írt: „városban mindenért pénz kell, és ki győzi ezt?” Másikuk válasza: „Én szeretek Szihalmon élni, mert barátságos kis falu, jó érzés végigmenni rajta. Az emberek kedvesek." Egy fiú azért nem menne városinak, „mert már 10-kor nem lehet tévézni, de itt addig nézem, amíg nekem tetszik.” Ugyancsak érdekesek azok a válaszok, amelyek Szihalom jövőjéről szólnak. Ötödikes leány: „Szebb és nagyobb lesz es mindenki vigyázni fog a tisztaságra.” Hetedikes leány: „Szihalmon szép parkokat lehetne közös összefogással, társadalmi munkában létesíteni. Az Iskolások biztosan segítenének. Szeretném, ha minél hamarabb több szórakozóhelyet építenének, de csak a középkorúak számára.” Sokan új üzletekről, áruházakról szőnek terveket, sürgetik a művelődési ház építésének befejezését, mozit, új emeletes iskolát kérnék. Egy hetedikes fiú a nádasházak lebontását kívánja. Többen gondolnak gyárra, hogy a szüleiknek ne kelljen minden nap messzire utazgatni. Szép vágyak, komoly tervek mind. Hogy megvalósulhat-e valamennyi? Szihalom ifjú nemzedéke nagyon hiszi. Pataky Dezső Tallózás a Megjelent a Hevesi Szemle legújabb száma, amellyel a közművelődési folyóirat immár hatodik esztendejébe lépett. Az irodalom és művészet című rovat Rinyai László két miniatűr novelláját, Ka- rácsondi Imre verseit, Kálno- ki László versfordításait, valamint Arcok és sorsok címmel a Hatvani Galéria port- ré-biennálénak írásos visszhangját kínálja az olvasóknak. A fiatalkorú bűnözés visz- szaszorítása társadalmunk legfontosabb feladatai közé tartozik. A bűnözés helyzetéről , okairól, valamint az ellene való harc módozatairól Kovács Pál írt tanulmányt a Jelenünk című rovatba. Szintén e helyütt olvasható Szecskó Károlynak *00*mm*> HÁRMASBAN (Fotó: Perl Mártonl Védett tájak Jssiösvsisyelf a Bükki nemzeti Parkban Újabb területeket von védelem alá ez évben is — természeti értékeink megóvására — az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. Ugyanakkor, a már védett 300 ezer hektárnyi területen intenzív fejlesztések kezdődnek, hogy ezek a vidékek mindinkább a lakosság, a kirándulók érdekeit szolgálják, hogy valóban közkinccsé váljanak. A Bükki Nemzeti Parkban most az a legfőbb feladat, hogy a természetszerető nagy- közönség számára megteremtsék a turizmus, a kirándulás feltételeit. Elkészítették a Bükk területhasználati programját, s a látogathatóság szempontjából három területkategóriát határoztak meg: I. zárt területek; II. korlátozottan látogatható területek és III. szabadon látogatható területek. A kidolgozott tervek alapján a Bükki Nemzeti Park területének mintegy 95 százalékán csak kis mértekben korlátozzák majd a lakosság igényeit. Ezen belül, az összterület 38 százalékán elsődleges helyet foglal el az okszerű, természetismereti, egész« ségügyi — üdülési és sporto-! lási — céllal gazdagított fejlesztési program. Megszabták a Bükki Nemzeti Park lehetséges építményeinek építésze-' ti előírásait, ezek szerint kizárólag nyeregtetős, cserép„ zsindely és műemléki pdlvre- déses tetőszerkezetek kialakítását engedélyezik. Ezek a létesítmények elsősorban a különböző tudományos kutatások feltételeinek biztosítását szolgálják majd. A Bükk nemzeti parkjának korlátozottan és szabadon látogatható területein a táj értékeit bemutató „tanösvényeket” alakítanak ki, útmutató és tájékoztató táblákkal. Fogadóközpontokat építenek a nemzeti park Borsod és Heves megyei „bejáratainál”. Heves megyében két fogadóközpont épül, Felsőtárkányban és Szilvásváradon. A. fogadóközpontokban filmvetítés és szó-í beli tájékoztatás segíti a nemzeti park értékeinek megismerését, s a „tanösvényeken’' is szakképzett vezetők kalauzolják majd a látogatókat. (kyd) ! Hevesi Szemle legújabb számában a társadalomtudományi kutatókról és társadalomtudományi kutatásokról szóló elemzése, amellyel a szerző a megyénkben e területen kialakult helyzetről ad képet. Rivacsok — bohócok — amatőrök? Kérdezi Jónás Zoltán írása címével az amatőr színjátszó mozgalomról. A tanulmány írója tizenegy megyei csoportnál végzett szociológiai felmérést az elmúlt esztendőben. E vizsgálódás eredményeivel, a tapasztalatok ismertetésével igyekszik választ adni a fön- tebbi kérdésre. A demográfiai problémák sokakat foglalkoztatnak napjainkban. Bodnár László a Heves me1 gyei helyzetről tájékoztatja az érdeklődőket. A Haza és nagyvilág című rovatban Tóth Mariann jelentkezik izgalmas lappföldi útirajzával. Szabó Ervinre és Lejikey tábornokra Drávícz- ki Imre, illetve Kovássy Zoltán emlékezik a Múltunk jelene fejezet cím alatt. Érdekes írásokat kínál a folyóirat a Tudományos műhely hasábjain is. Többek! közt Zsögön Éva a gyógyítómegelőző intézmények rendszerének fejlesztését sürgeti e helyütt. Dobóné Bencsik Margit a Keresett és megtalált harmónia című tanulmányában Szabó Lőrinc Tü-J csökzene című kötetének ~ej4 tett szépségeit tárja föl Bakos József az írásjelek reto-j rikáját elemzi írásábaA Könyvespolc rox ..ban Kádár János Aimée Beek- man és Nodár Dumb^^za köteteiről olvashatnak az éra deklődők. • -i
