Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
Mezőgazdaságunk... A tudomány eredményeire épül mezőgazdaságunk harmadik forradalma Kisfüzest domboldal Széna boglyas udvarok Közeleg 1980, az újabb évtized nyitánya. Hogy mit hoz az új évtized, miként változik a termelés és a fogyasztás szerkezete, az nemcsak a jövőkutatókat érdekli, hanem mindenki szamára izgalmas kérdés. Annyi bizonyos, hogy tovább növekszik majd az élelmiszerek iránti igény, több húsra, tejre, tojásra, búzára, kukoricára, zöldségre és gyümölcsre lesz szükség, mint eddig. MEGFELELŐ ADOTTSÁG A mezőgazdaság és vele együtt az élelmiszer-termelés jelentősége tehát világszerte fokozódik. így a magyar mezőgazdaságé és élelmiszer- iparé is, amely a hazai ellátáson túl jelentős árukivitelt valósít meg. Tavaly például mezőgazdaságunk egymilli- drd dollár értékű árut expór- tált a tőkés piacokra és iél- milliárd rubel értékű élelmiszert juttatott el a szocialista országokba. Ez is igazolja, hogy mezőgazdaságunkra a 80-as években is komoly feladatok hárulnak az élelmiszer-termelés fokozásában. Mezőgazdaságunk az utóbbi két évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül. • Technikában és technológiában, főleg az íparszerű termelési eljárások meghonosításában és elterjesztésében európai színvonalat ért el, ami a szocialista gazdálkodás sikerét bizonyítja. A hatvanas években, főleg a XX. és a III. ötéves tervben mezőgazdaságunkban is megteremtettük a szocialista tulajdonviszonyokat, ami forradalmi változást jelentett A 70_es évek mezőgazdasága pedig, amely a IV. és az V. ötéves tervidőszakot öleli fel, újabb minőségi változáson ment keresztül, és korszerűen gépesített, nagyüzemi árutermelő gazdasággá vált. Ez a korábbihoz képest új vonásoEgy rendelet akkor éri el célját, ha beválik a gyakorlatban. Régi igazság ez. De az sem mai igazság, hogy vannak rendeletek, amelyek átmeneti kényszerhelyzetet igyekeznek megoldani. Ha ez a kényszerhelyzet tartós marad, a rendűiét sem változik. Erre példa a Belkereskedelmi Min’sztérium 1976. augusztus 9-én hozott rendeleté, amely az üzletek nyitva tartási idejének megváltoztatását szabályozta. A módosításra több okból is szükség volt A kereskedelem közismert munkaerőgondja mellett azért is, mert a hetvenes évek közepére szinte valamennyi munkahelyen bevezették a szabad szombatokat Megváltoztak a vásárlói szokások. Feleslegessé vált a vasárnapi nyitva tartás az alapvető élelnv szercikkeket árusító boltokban is, hiszen a háziasszonyok már pénteken délután és szombaton délelőtt bevásárolták. Nem volt szükség a szombat estig tartó üzemelésre sem. A rendelet azonban nem tette lehetetlenné a vasárnapi élelmiszervásárlást, mert előírta, hogy minden városban az arra kijelölt vendéglátó egységek déli tizenkét óráig biztosítsák a vásárlók kenyér-, tej- és péksütemény-ellátását. A Heves megye' Tanács kereskedelmi osztálya a minisztériumi irányelvek körültekintő megvalósításával elérte, hogy a rendelet megszületése, illetve életbe léoése óta eltelt alig másfél év alatt a megye lakossága gyorsan alkalmazkodott a megváltozott nyitva tartási időhöz, és ma már sehol sem panaszkodhatnak a kenyér-, tej- és péksüteményellátásra. kát rejt magában. Érzékenyebb lett a piac változásaira és működését közgazdasági szabályozók irányítják. Jellemzője az is, hogy ezekben a nagyüzemekben már jóval kevesebb ember dolgozik, mint korábban és a munka nagy részét elvégzik a gépek. Az egyre kevesebb kézi munkaerőt modern technikával pótolják. A 70-es évek mezőgazdaságában még keveredik a régi és az új, hiszen a nagyüzemek mellett a termelés több mint 30 százalékát a háztáji és kisegítő gazdaságok adják. Ezekre pedig 1980. után is nagy szükség lesz. A következő évtizedben a hazai élelmiszer-termelés további fejlesztése jó alapokról indul és további sikerekre számíthat. NEMZETKÖZI SZEREPKÖK Amint dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter legutóbbi tájékoztatóján hangsúlyozta: nagy vonalakban már kirajzolódtak a 80-as évek mező- gazdaságának körvona’al. Arról van szó, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt programnyilatkozata, illetve a KözDonti Bizottság múlt év október 20-i ülése meghatározta a hosszú 1 ávú gazdasági épfíőmunkánkai. Ezen belül élelmiszergazdaságunknak továbbra is árutermelő, do a piac igényeihez jobban igazodó és főleg export jellegűnek kell lennie ahhoz, hogy nemzetközileg is megállja helyét. Lényegesen újról tehát nincs sző, csupán a mostani termelést kell magasabb színvonalra emelni! Amellett, hogy továbbra is legfontosabb cél a zavartalan hazai élelmiszerellátás lesz, mezőgazdaságunk nem nélkülözheti az árukivitelt. A versenyképesség fokozására A szakigazgatási szervekkel és a KPVDSZ területi szervezeteivel közösen a három Heves megyei városban tizenhat élelmiszerboltot jelöltek ki, amelyek szombatonként, az általános zárási időtől eltérően 18—19 óráig tartanak nyitva. A vasárnapi kenyér-, tej- és péksüteményigényeket 14 vendéglátó egység hivatott kielégíteni.. És hogy ezt sikerrel teszik, bizonyítja egy számadat : a múlt esztendő utolsó negyedévében a kijelölt vendéglátó egységek 23 ezer liter‘tejet és 31 ezer darab péksüteményt árusítottak, amely kevesebb lágyan, mint a rendelet életbe lépésé előtt eladott mennyiség, de jól példázza a vásárlók alkalmazkodását a megváltozott körülményekhez. Heves megye bizonyos szempontból egyedi helyzetben van, hiszen az üdülési idény alatt el kell térnie az esztendő egyéb évszakaiban alkalmazott nyitva tartási rendtől. Ezért az üdülőhelyeken néhány életmiszerbolt vasárnap is üzemel. A rendelet eredményeként javult a kereskedelmi dolgozók munkakörülménye, enyhült a „leterheltségük”. Többségük mostanában már valóban pihenéssel töltheti a szabad szombatiát és a vasár- nanokat A oéntekre és szombat délelőttre i „áttolódott” csúcsforgalmi időben viszont még nvndig gyakran éri jogos bírálat az akadozó kiszolgálást, a szolgáltatások (házhoz szállítás, előrendelés felvétele) körüli huzavonát. Összességében megállapítható, hogv a tulajdonképpen kényszerből született rendelet végül is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Létjogosultságát a gyakorlat igazolta. (bendó) segítségül kell hívni a tudományt, a tervezőket, az újítókat, a gyártókat, akik bátran kezdeményeznek és nem idegenkednek az új módszerek elterjesztésétől. Ez lesz a legfőbb jellemzője a 80-as évek mezőgazdaságának, amikor újabb nagy termőképességű, illetve termelékenységű növény- és állatfajták lépnek be a termelésbe. A műszaki forradalom új vívmányai, a nagy teljesítményű gépek és berendezések segítik az ember munkáját, aki idejét főleg az irányításra, a jobb munkaszervezésre fordíthatja. NÖVEKVŐ ÁRUKIVITEL így várható, hogy a közkedvelt és a világpiacon „jegyzett” magyar alma, baromfihús, illetve fűszerpaprika mellé a jó minőségű hústermékek, a friss zöldség-, gyümölcs, a gabona, és bor is felsorakozzék. A tudomány eredményei segítenek azon is, hogy a 80-as években megszűnjenek azok a ma még meglévő eltérések, melyek nagyüzemeink között vannak. A természeti körülményekből adódó eltéréseket a tudományos módszerekre alapozott talajjavítással, öntözéssel és jégelhárítással megszüntethetik. ' Hogy ezek az elképzelések megvalósuljanak, ahhoz elengedhetetlen, hogy a munka mellett részt kapjon a szakmai képzés és főleg a folyamatos továbbképzés, mert enélkül nem képzelhető el a tudomány legkorszerűbb eredményeinek mindennapos hasznosítása. A 80-as években tehát mezőgazdaságunk a felszabadulás óta sokak véleménye szerint harmadik forradalmi szakaszába lép, ami újabb minőségi változást eredményez. Legfőbb jellemzője, hogy a tudomány eredményeire épülő gazdaság lesz. A további fejlődés az élelmiszer-termelésben sem nélkülözheti a modern technikát, a biológia, a kémia, a műszaki tudományok új eredményeit, mert csak így válik valóra a minőségileg kifogástalan termékek gyártása és exportja. Mint azt a Központi Bizottság 1977. október 20-i határozata is aláhúzta: „Ennek további fontos szerepe lesz a fejlett tőkés országokkal folytatott külkereskedelmünkben, és egyre inkább a szocialista áruforgalomban is... ” A következő évtizedben a tudomány eredményeit hasznosító élelmiszergazdaságunk még inkább azt szolgálja, hogy javuljon a gazdaságosság és növekedjék az árukivitel... Mentusz Károly A HAZAK ÜGY HÚZÓDNAK a hegy lábához, mintha a metsző szél elől keresnének menedéket, s a szénaboglyák is bástyaként védik a havat hordó fuvallattól a porták melegét. A nap hétágra süt, az égen felhő sincs, mégis a kutyák felborzolt bundával vakkantanak a léckerítés mögül. Hideg van. Kisfüzes háztetői fölött kéményfüstöt kavargat a völgybe beszökő huzat. A falu főterén, a tanácsháza előtt, ahol minden szerdán van ügyintézés, pár ember toporog a hóban, várja a buszt, Pétervásárára mennek. Innen mindenki eljár dolgozni. A kis faluban, ahol kétszáznegyvenen laknak, nincs munkaalkalom. Ki a szajlai, ki a pétervásári ' té- eszben, vannak, akik távolabb keresik meg a pénzt, hogy aztán estére hazatérve a hegyek közé zárt faluba, megint együtt legyen a család. Napközben üresek az utcák. Csak a nyugdíjasok és az asszonyok vannak otthon, akik vigyáznak a jószágra. Mert Kisfüzes lakói ma is büszkén vallják, hogy ők azok, akik még a mai világban is komolyan őrzik a hagyományt; alig akad ház, ahol ne lenne tehén, kisbor- jú vagy malac a hátsó udvarban. Az oldalakon felkapaszkodó utcák kerítése mögött a téli napban megvillan a ku- korieagórék aranysárgája, a színek alatt takarmány, a havon a villáról lecsúszott széna törmeléke mind azt jelzi, hogy itt még nem üresen, elhagyottan állnak az istállók. Almádi Ágostonné meleg konyhájában arról beszél, hogy azért itt is csökken évről évre a jószágot tartó gazdák száma. Amikor nyolc eszendővel ezelőtt ő lett a tejbegyűjtő, akkor még kétszer annyi tehén volt a faluban. Tavaly negyvenkettő volt, de még attól a negyvenkettőtől is 124 liter tejet vett át a háztáji gazdáktól és adott át az egri tejüzemnek. — Az a baj, hogy a fiatalok már nem szeretik az állatokat — mondja. — Az én két fiam még nagyon szeret velük foglalkozni, de ha megnősülnek, az ő házuknál már biztosan nem lesz tehén. Mondja meg, hol van ma olyan fiatal lány, aki hajnalban felkel és azzal kezdi a napját, hogy kimegy az istállóba? MÉG EGYETLEN FIATAL házaspár van a faluban — Bíró Józsefék —, akik teheneket tartanak. A férfi 39, az asszony harmincéves A második tehén után — Bimbónak hívják, — húszezer forint támogatás jár, és bizony nem is jött rosszul az autóvásárláshoz, A falu másik végében Végh Mihály bácsival találkozunk. Eladta a tehenet. Az öreg bent sétál az udvarban, köhécsel, krákog, nagyon nem akar beszélni róla, mert hogy olyan nehezen vált meg tőle, de hát muszáj volt, mert ő már öreg, ráadásul meg Is betegedett, hát nem bírta ellátni rendesen a jószágot, ahogy illett volna. El kellett adni. Kovács Gyula nyugdíjas viszont nemhogy eladott volna tehenet, hanem vásárolt a téesztői kettőt. így van most négy tehén a háznál. A gazda végigvezet bennünket az udvaron, ahol földbe süllyesztett téglasilők sorakoznak, megmutatja az istállóban a beszerelt vízvezetéket és önitatórendszert, s aztán amikor már nem olyan hivatalos a beszélgetés, azzal is eldicsekszik, hogy neki volt először feiő- gépe a háztájiban. Az NDK- bcl hozatta. Az igazi nagy újság azonban most jön. Az egyik tehénnek már feketetarka kisborja lesz, mert amerikai Holstein-Friz fajtából való kitűnő tulajdonságokkal rendelkező egyed- től való a szaporítóanyag, amelyet a Füzesabonyi Mesterséges Termékenyítő Állomástól vásárolt. Októberben várható a nagy esemény. Az első fekete-tarka kisbor- jú biztos hagy szenzáció lesz a háztáji gazdák körében. A magyartarka és a Holstein keresztezése sok tejet adó utódot ígér. A tej pedig >ól fizet a háztájiban is. Zsírszázaléktól függően, hat * for rint fölött literenként AZ ELMÚLT HÓNAPBAN például 5363 forintot kapott kézhez a leadott tej után Végh Szántó György ne, azaz hogy örzse néni, az utcában ugyanis így szólítja mindenki. — Pénz, pénz — mondja a szemüvegét igazgatva. — Nemcsak azért csinálja az ember. Olyan nagyon nem is vagyunk rászorulva. Az uram még dolgozik a téesz- ben, a lányom már férjhez ment, családja van. Nekik is megvan mindenük. Nekünk egész életünkben volt tehenünk. Negyvenkét éve, hogy ide jöttem férjhez, azóta nem múlt el egy év sem,' hogy jószág ne lett volna a háznál. Tudja, azért soáa nincs az ember egyedül, mert hát ezek a drágáim — lápogatja meg az istállóban a két tehén hátát — élőlények. Persz olyan időszak is volt, amikor a teheneknek köszönhettük, hogy volt valami pénzünk. Emlékszem rá, hogy á túrót, tejfölt bepakoltam a hátiba — azt a vállra akaszható fonott szatyrot hívják úgy — és éjszaka az erdőn keresztül átgyalogoltunk a többi asz- szonnyal Mátraballára. Onnan indult a vonat Salgótarjánba, ahová a piacra jártunk árulni. Volt, mikor Ózdra mentünk. Akkor még Pétervásáráig toltuk be a megrakott bicikliket. Hát ez már régen volt. Most itt ván a tejbegyűjtő a faluban. Télen naponta egyszer van átvétel, nyáron kétszer. Oda Hordjuk a tejet, jó pénzt is kapunk érte. Az igaz, hogy nem fiatalok már a tehenek, de még mindig elég jól adnak. Amíg az ajtóig kísér bennünket, elmesél még egy történetet, amikor a két kis- borjú kiszökött az erdőre két évvel ezelőtt, és mekkora volt az öröm, amikor hazataláltak. AHOGY A FALUBÓL sétálunk kifelé, á dombbá szelídülő hegyoldalban teheneket jártat egy férfi. Ketten odaszegődnek mellé beszélgetni. Rágyújtanák. A cigaretta füstje összekeveredik a hidegben párázó lehelettel. Az erdőről jöttek haza és a kaszálóról beszélnek, ahöl tavaly az a jó fű termett. Szigethy András ; Nwiisu 0 1978. február 26., vasarnap Almádi Ágostonné: — Mondja, melyik mai lánytól lehetne elvárni, hogy hajnali ötkor a iehénistállóban kezdje a napját? (Fotó: Perl Márton) A gyakorlatban bizonyította helyességét Megváltozott nyitvatartás
