Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-24 / 47. szám

Hazánk és a világpiac (1) Átrendeződés Múlt és jelen: Dunaplast HAZÄNKBAN évről ÉVRE gyors ütemben növek­szik a külkereskedelmi for­galom. Az export és az im­port együttes értéke tavaly meghaladta a 480, az idén pe­dig a tervek szerint eléri az 530 milliárd forintot, ebben az esztendőben hazánk min­den lakosára mintegy 50 ezer forint összegű külkereskedel­mi forgalom jut. Mindez azt is jelenti, hogy hazánk — akárcsak a külkereskedelem­ben különösképpen érdekelt országok többsége nagymér­tékben függ attól, milyenek az export-import piacok, mit és milyen áron lehet eladni, beszerezni. Ez a dolog egyik oldala, a rpósik viszont az, hogy a ma­gyar külkereskedelem 0,7—0,8 százalékkal részesedik csu­pán a világkereskedelemből. Ez az arány nagyon is ala­csony ahhoz, hogy befolyá­solni. alakítani tudjuk a vi­lágpiacot. így van ez azoknál a termékeknél is, amelyekből világkereskedelmi részesedé­sünk lényegesen magasabb — gyógyszerekből például hat százalék, szalámifélékböl több mint tíz, s ugyancsak tíz százalék felett van papriká­ból, baromfiból és-almából.: Mindebből következik: nép­gazdaságunk kiegyensúlyo­zott fejlődése, illetve ennék egyik pillére, a külkereske­delmi egyensúly megteremté­se jórészt azon múlik, mi­képpen tudunk alkalmazkod­ni a világpiaci követelmé­nyekhez. Vagyis: a népgazda­ság évről évre bővülő terme­léséhez megvásárolt nyers- és alapanyagokból tudunk-e olyan termékeket gyártani, amelyeket gazdaságosan érté­kesíthetünk a világpiacon. Ezek a kérdések mindig is külkereskedelmi munkánk középpontjában álltak, ám kü_ ■--------------------------------------------1 E mberi gesztus... Régebben egy hónapig kel­lett várni, amíg az idős, nyug­díjba vonult termelőszövetke­zeti tagokhoz megérkezett a postai értesítés: megszületett a határozat és azontúl min­den hónapban rendszeresen lakásukra küldik a nyugdíjat. Felmérve az eddigi hossszas ügyintézés kedvezőtlen ta­pasztalatait a Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság Heves megyei Igazgatóságának dol­gozói egyszerűsítették a mun­kát. Az év elején a megye termelőszövetkezeteiből nyugdíjba vonult 467 tagnak januárban a helyszínen vet­ték fel a szükséges adatait, melyeket feldolgozva nem egész három hét alatt intéz­kedtek a nyugdíjjogosultság­ról szóló határozatról. A Heves megyei Igazgató­ság két munkacsoportja lelki- ismeretesen és odaadóan dol­gozott az elmúlt hetekben, hogy minél hamarabb meg­szülessenek a határozatok és az idős embereknek ne kell­jen sokáig várniuk megérde­melt nyugdíjukra. Az újszerű kezdeményezés az öregek iránti megbecsülés szép gesz­tusa. ami mindenképpen elis­merésre méltó és követendő példa más intézményeknél is. Különösen napjainkban ami­kor annyit beszélünk az ügy- * intézés egyszerűsítéséről és gyorsításáról. Az idős nyugdíjba vonuló emberek egy kis csoportját köszöntötték a hevesi Rákó­czi Termelőszövetkezetben, ahol dr. Tóth István; a Társa­dalom biztosítási Főigazgató­ság Heves megyei igazoatója valamennyiüknek átadta a nyuodsijogosultságot bizonyí­tó határozatot melyet gyor­sított ügyintézéssel kaptak kézhez. A kővetkező napok- j ban pedin mind. a 467 szövei- ke-eti nyugd'ms határidő e’gt* postán kapja meo u szükséoes határozata* A példa bizoy"-' ogy így is lehn* .^ntusi).. . Ionosén élesen vetődtek fel az 1973—1974-ben bekövetkezett olajválság, s az ennek nyo­mán tapasztalt nyersanyag­árrobbanás után. Koránt sincs szó persze arról, hogy a világpiaci hatások csak ha­zánkat érintették volna ked­vezőtlenül. A miénkhez ha­sonló gondokkal küszködik azoknak az országoknak a többsége is, amelyek nyers- és alapanyag-szükségletük je­lentős hányadát importból fedezik. Miről is van sző tulajdon­képpen? Arról egyebek kö­zött, hogy a nyersanyag-ár­robbanás után alaposan át­rendeződtek a korábbi árvi­szonyok. Az olaiválságot megelőző időszakra alapvető­en az' volt a jellemző, hogy az olcsó nyersanyagárak mellett elsősorban azok az országok tudtak eredményesen keres­kedni a világpiacon, amelyek fejlett feldolgozóiparral ren­delkeztek. A késztermékek ára ugyanis lényegesen elő­nyösebb volt mint a nyers­anyagoké. Ami hazánkat illeti, nálunk mindig is a feldolgozóipar volt a meghatározó. Lévén, hogy nyersanyagban viszony­lag szűkében állunk, a fej­lesztések elsősorban a feldol­gozóiparra irányultak. Ám nemcsak a korlátozott nyers­anyagforrások tették ezt szin­te szükségszerűvé, hanem áz a tény is, hogy a késztermék­kel való kereskedés sok­kal előnyösébb volt, mint fel­dolgozatlan termékkel meg­jelenni a világpiacon. Eme elvek jegyében fejlesztették hazánkban az ötvenes évek végétől például a híradás- technikai Ipart, amely jelleg­zetes példáját adta annak, hogy kevés nyersanyagból nagy szakértelemmel hogyan állítható elő a világpiac íté­lete szerint Is értékes termék. AZ OLAJVÁLSÁG a ko­rábban kialakult árarányokat réndezte át, sőt éppenséggel az ellenkezőjére fordította. Ennek lett egyenes következ­ménye, hogy számos tőkés or­szágban megtorpant a gazdá­sági fejlődés, s lassult a vi­lágkereskedelem bővülése is. Nálunk és a szocialista orszá­gokban a nyersanyagárak ugrásszerű emelkedése ko­rántsem okozott olyan nyílt törést, mint a tőkés országok­ban. Éspedig azért, mert a külkereskedelmi forgalom nagyobbik részét a szocialista országokkal bonyolítjuk le. Középtávú árucsereforgalmi megállapodásaink, s az eze­ken alapuló éves szerződések biztosítják, hogy üzemeinkbe folyamatosan érkezzenek a termeléshez szükséges nyers- és alapanyagok, s terméke­inknek is biztos piacai a KGST-országok. Nem mond ennek ellent az a tény sem, hogy az utóbbi években a szocialista orszá­gokkal folytatott külkereske­delmünkben is emelkedtek az arak. A KGST-országok ugyanis érthetően nem akar­ták, hogy a szocialista kül­kereskedelem árai túlságosan elszakadjanak a világpiaci áraktól ; ugyanis fékezhette volna a kölcsönös árucsere- forgalmunk folyamatos bőví­tését is. Ezért született 1975- ben az az elhatározás, hogy a KGST-tagországok a világ­piaci árváltozásokat figye­lembe véve, az addigi elve­ken nem változtatva, beve­zetik az éves árkorrekciók gyakorlatát, s egy-egy év át­lagárainak kialakításakor az előző öt esztendő világpiaci átlagárát veszik figyelembe. • Hazánknak, a szocialista or­szágokkal folytatott kereske­delmében a legnagyobb mér­tékű árváltozás —- akárcsak a tőkés országokban — az energiahordozóknál és a nyersanyagoknál következett be, miközben természetesen mi is emeltük a szocialista or­szágokba irányuló exportter­mékeink árait. Az áremelke­dések azonban lényegesen alatta maradtak a világpia­con tapasztaltaknak, ami fő­ként azzal magyarázható, hogy az ötéves csúszó árbázis következtében az áremelke­dés lecsillapítva időben el­nyújtva jelentkezik. Jól szemlélteti ezt például a kö­vetkező adat is: egy tonna szovjet kőolajért — határ- paritáson — tavaly nem egé­szen ötven rubelt fizettünk, ugyanez a világpiacon vásá­rolva és ideszállítva 105 dol­lárba került. AM MINDENT ÖSSZE­GEZVE: gazdasági' fejlődé­sünk külgazdasági feltételei megváltoztak, szigorúbbak, kedvezőtlenebbek lettek, mert az új világpiaci árarányok — termelési, export- és import- struktúránk — következtében a nemzetközi munkamegosz­tásban, árucsere-forgalomban való részvételünk feltételei — mindenekelőtt cserearányai — is negatív jelleggel módo­sultak. K. Ny. J. Hagyomány: Győri Józsefné és társai a gumicsizma-szalagnál. Ma már Duhaplas't néven jegyeik Lőrinci nagyközség fontos üzemét, a műanyag- és gumiipari szövetkezetei, amely 1976. áprilisában fúzió révén jött létre, s jelenleg 350 dol­gozónak nyújt megélhetést. Annak idején elsősorban a megfelelő munkaerő hiánya indította a szövetkezet pesti vezetőit, hogy ebben a köz­ségben létesítsenek új telep­helyet. Csorna László üzem­vezető szerint a választás jól bevált. A községből és kör­nyékéről toborzott lányok, asszonyok mihamar megta­nulták a mesterséget, szép fejlődésnek indult ; a szövet­kezet. Az előrelépést leg­szembeötlőbben igazolják az Utolsó három esztendő ter­melési értékének adatái. ' Amíg 1976-ban 76 millió, 1977-ben pedig 110 millió fo­rint árbevételre tett szert a lőrinci üzem, az idei eszten­dőben már 131 millió forint bruttó jövedelemre számít­hatnak. Három év, ötvenöt- millió értéknövekedés. Be­szédes számok... ! nak az NDK-ból egy dikat, hogy az ágazat jozni tudja 1978. végére a tervezett 20 millió forint bevételt Az érintett gépi rekonstrukció különös tekintettel bír jgy másik új gyártmány, a ,neo- acid" előállításánál. Mi fán te­rem ez a műanyag? M’re hasz­nálják? Megrendelőjük tu­lajdonképpen a végtermék, a födémszigetelő anyag forgal­mazója ; a Műanyagipari Vállalat szombathelyi telepe. Lőrinciben, évi 25 millió fo­rint értékben, az ehhez szük­séges félkész árut állítják elő, a Borsodi Vegyi Kombinát által szállított alapanyagból. Nem. nagy üzem a Duna­plast, a jelzett és érzékelte­Űj idők szele: Morvái Istvánná a drótfonót ellenőrzi. (Fotó: Szabó Sándor) Az sem érdektelen, ha kö­zelebbről szemügyre vesszük, miből termelnek ilyen magas értékű, százmillió forinton fe­lüli árut a Dunaplastnál. A tájékozódásban segítségünk­re van Ferencz András fő­mérnök is. Fő profilként vál­tozatlanul kitartanak a gu­micsizmák gyártása mellett, amiből az idén 43 millió fo­rint értékű árucikket állíta­nak elő. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a szalag­ról műszakonként ezer pár csizmának kell lefutnia. To­vábbra is jelentőséggel bír az Á szocialista brigádvezetők fóruma az élelmiszer kiskernél üzem életében az Országos Gumiipari Vállalat részére szállítandó, hagyományos méretű ékszíj, amit egy na­gyobb gyár például képtelen gazdaságosan termelni. A Dunaplast kasszájába e cikk előállítása révén 25 millió forint folyik be 1978. végéig. S ne feledkezzünk meg ugyanekkor a harmadik, több mint egy évtizede itt készülő műszaki áruról, a csigatömlőről, ami a mező- gazdaságban nélkülözhetet­len, különös tekintettel a per­metező, porozó berendezések­nél való alkalmazására. Elő­irányzott bevételüli a csiga- tömlő gvártása útján: 18 mil­lió forint. A termelési érték iga­zi felfutása mögött azon­ban új árucikkek álla­nak! Elsőként említjük a színes pvc-vel bevont drótfo­natot, aminek a készítésével már tavaly kísérleteztek, na­gyobb értékű előállítása azonban csak az idei évtől várható. Jelenleg két auto­mata fonógép végzi az ilyen tett dinamizmus azonban le­hetővé teszi a termelés to­vábbi fokozását a műanyag- és gumiipar újabb területei­nek meghódítását. ilyen szempontból döntő jelentősé­ge van annak a ténynek, hogy a lőrinci telepet az A-kate- góriájú üzemek közé sorolta . a megyei tanács. Sem lét­szám, sem technika tekinte­tében nincs sorompó a veze­tőség eiőti. Zöld az út! Hogy mennyire élnek a lehetőség­gel, azt az elkövetkező évek igénye szabja meg elsősor­ban. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy még a gépi rekonstruk­ció tovább fokozása sem old'a meg a munkaerő-helyzetet. Az automatákat is ki kel! szolgálni, de Lőrinciben és környékén ma már egyre ke­vesebb az otthon ülő, a mun­kából kimaradó, vagy a csu­pán családiénak élő asszony. Üjabb gyártmányok beveze­tésénél, a termelési tervek további feszítésénél erre fel­tétlenül figyelemmel kell lennie a szövetkezet vezető­ségének, ha jó gazdaként kí­vánja szolgálni az iparágat, valamint akik belőle élnek.. J ker’tésháló gyártását, de vár- Moldvay Győző „ipartörténet — helytörténet I97JT A túra utolsó állomása; Szalajka-völgy A meglepetés szinte teljes volt. Amikor kiderült, hogy néhány szigorítást vezetnek be a szocialista versenymoz­galomba, a versenyvállalások megfogalmazásába, akkor a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál működő szocialista brigádok vezetőinek egy része kicsit felkapta a fejét. A gyöngyö­si Fegyveres Erők Klubjának nagytermében annyian vol­tak, hogy még a tartalékszé­kek közül is elő kellett ven­ni néhányat, hiszen egy ilyen tanácskozás jelentős esemény a vállalat életében. A szocialista munkaver­seny eddig, is szén sikereket ért el náluk, gondoljunk csak a hatvani ABC-áruház Kossuth Lajos brigádiára, amely tavaly kiérdemelte a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjét. Az ő példájuk rirrn ösztönözte a hozzájuk hason­ló körülmények között dolgo­zó három másik AHéVáruhá- zat — Egerben és Gyöngyö­sön :—, hogy négyes verseny­re kellenek egymással A ró­zsái boltok pedig egymással szövetkeztek azért, hogy. mi­nél gazdagabb választékot tudjanak kínálni a kedves ve­vőknek. Ezek a példák is bizonyít­ják: a vállalatnál a munka­versenyt nagyon fontosnak tartják azok is, akik szerve­zik és azok is, akik részt vesznek benne. Ki is mond­ják: a fejlődésük égvik alap­vető lehetőségét látják ebben a versenyformában. Mégis, a mostani tanácsko­záson majdhogynem fel­szisszentek néhányan, amikor kiderült, hogy két brigádnak a vállalásait visszaadják, mert azok úgy, ahogy van­nak. .. hogyan is lehet , ezt finoman kifejezni?... elég­gé pontatlanok. Elég tekinté­lyes azoknak a brigádoknak is a száma, amelyeknek a vállalásukat ki kell még egé­szíteniük. Mert a tJszöcfalista módon dolgozni” kitétel kö­vetelményeit még csak arány­lag „könnyű” beírni, de a „szocialista módon tanulni” és a „szocialista módon élni” rubrikába csupán általános­ságokban megfogalmazott el­hal á rozá'okat feltüntetni, aligha ’ célszérű és elfogadhat tó. Nem is fogadták el. 1 Mi tagadás, az sem keltett osztatlan örömet, hogy a bri­gádoknak ezentúl hosszabb időn át kell bizonyítaniuk tényekkel az elhatározásaik komolyságát, mint ahogy kel­lett ezt idáig. Az úgyneve- vezett várakozási idők meg­nyúltak. A kezdőknek már nem lehet egyetlen esztendő alatt eljutniuk a szocialista címig. Ez is friss keletű meg­szorítás. Egy szó, mint száz: a kö­vetelmények megnövekedtek. És ez így jó. Mert arra kell gondolnunk, hogy az élet is állandóan fokozza a felada­tokat, a velünk szemben tá­masztott követelményeket. Akik az élelmiszer kiskeres­kedelemben dolgoznak, azok szinte naponta érzik ezt, ha igazán szeretik a szakmáju­kat. Bizonyára ez a tapasztalat juttatta eí. a szocialista bri- gádvezetők fórurnát arra az egyöntetű állásfoglalásra, hogy maguk is kifejezzék: helyesük a mérce magasabb­ra állítását. ...és majd megmutatják... (gmf) „Ipartörténet—helytörténet 1978” címmel jelvényszerző túrasorozatot rendez a Borsod megyei Természetbarát Szö­vetség. A hat túrából álló so­rozat február 26-án kezdődik, s az első állomás Lillafüred és Űjmassa, a Központi Ko­hászati Múzeum, illetve az őskohó megtekintése. A túrasorozat további prog ramja a következő: március 12: Telkibánya, az érc- és ás­ványbányák ipartörténeti gyűjteményének meglátoga­tása; április 4-én: űzd, a ko hászati múzeum és a szabad­téri kohászati bemutató meg- tekmtése. Április 23-án Ru- dabányára látogatnak a részt­vevők, ahol az érc- és ásvány- bányászati múzeumot keresik fel. Szép élményt ígér a má­jus 7-1 program, amelynek során Tompa Mihály lakóhe­lyét látogatják meg. Á Put- nok melletti kis faluban. .\e~ leméren, megtekintik a költő lakóházában rendezett állan­dó emlékkiállítást, majd ki­rándulnák a Mohos-tavakhoz és a Mohos-várhoz. A jelvényszerző túrasorozat Heves megyében fejeződik be, szeptember 10-én, a szil- vásváradi Szalajka-völgy szabadtéri erdei múzeumának meglátogatásával. tflWMMlO 1978. február Hé,, pentete J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents