Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

Nem szokványos, emberi arcokat is bemutató krímisorozat a Tetthely című NSZK-tévésorozat. Képünkön A leszámolás­epizód védőügyvéd főszereplőié bizonyítja be, hogy a jog és a törvény értelmezése, valamint alkalmazása meglehetősen kétértelmű lehetőség a szövetségi köztársaságban. Jo«i esetek A JOG körülbilincseli éle. tünket. A jog megvéd ben­nünket A jog a társadalmi viszonyok kifejezője. A jog olyan felépítmény, amely visszahat az alapra. A jog végigkíséri életünket egészen a halálig, de sokak szerint megelőzi születésünket és jó­val túléli halálunkat is. A jog labirintus, amelyben még a bennszülöttek is nehezen igazodnak el, olyan mint a feleség, se vele, se nélküle. Vég nélkül lehetne sorolni a szellemes és szellemtelen, igaz, vagy csak igaz mázú megállapításokat. Gyűjte­ményt lehetne kiadni a jog­gá! kapcsolatos aforizmákról, a jogról és a jogtalanságról szóló irodalmi műveknek se szeri se száma. És ki nem volt már bíróságon az éle­tében, a jognak e tipikus hajlékában, akár mint alpe­res, vagy felperes, akár úgy mint tanú? Ha még nem volt, biztos, hogy lesz, ha már volt, nem biztos, hogy nem lesz megint. Minél szer­vezettebb egy társadalom, minél szabályozottabbak az emberi viszonyok, óhatatlan, hogy annál jobban körülke­rítse, vagy helyeseben mond­va, minél határozottabban kijelölje a társadalom egé­szének és benne az egyedek lehetséges és szabályos út­ját. Ám más dolog a jog, mint fogalom, mint aforizma, mint irodalmi nyersanyag és egé­szen más a jog, mint a hét­köznapok gyakorlata és szük­ségessége. Aki tegnap még a joggal és a jogászon viccelő­dött, az ma tanácstalan és keresi a jogát és a jogászt, kisebb, vagy nagyobb ügyei­ben, lapozgatja az újságok szerkesztői üzeneteit, fordul s rádióhoz, a televízióhoz ta­nácsért, segítségért A jogon lehet viccelődni, de a joggal még tréfálkozni sem. Valamikor Magyaror­szágot a jogászok országának nevezték, pedig a három­millió koldus országa volt, akiknek jogra szükségük lett volna ugyan, de ahhoz nem jutottak, jogászra hát sem­miképpen sem volt így kény- szerültségük. Ma Magyaror­szágot a törvényesség orszá­gának nevezzük és emiatt valóban szükség van a jogra és a jogászságra: a jog szak­embereire. De, hogy a jog tudata, szükségessége és egy­ben félelmetesséeének örök­lött képzete a teljes igazság és a teljes valóság képében jelenjék meg a közvélemény tudatában, hogy a közgon­dolkodásban uralkodóvá vál­janak a „jog" elemek és a jog elemi igazságai, — nos, ahhoz kitűnő fórum a Jogi esetek televíziós sorozata. MI EZ A MŰSOR? Elöljá­róban is: ízig-tárig televíziós műsor. Esetek és tanulságok, riportok és riporterek; tör­vények és törvénykezések; áldozatok és szakértők; em­beri sorsok. Nem véletlen, hogy éppen mert emberi sorsokról szólnak, emberi vi­szonyokról, a mindennapi élet buktatóiról, egyes embe­rek intimnek tűnő, magán­életéhez tartozó, de mint rendre kiderül, nagyon is ál­talánosítható, társadalmi szintű jelenségeiről, nos, hogy éppen mindezért is olyan nagy e sorozat népsze­rűsége. Ismeretterjesztő so. rozat? Feltétlenül! De nem­csak jogi ismereteket nyújt, sőt merem leírni, hogy nem is' a tulaidonképpeni esetek és azok törvényszerű elinté­zési módjairól, a megfelelő paragrafusok citálásáról van szó e program keretében, mint sokkal inkább az olyan köztudat kialakításáról, mi­szerint a legfacsartabb ügy is feloldható a szocialista ál­lam törvénykezési rendsze­rének keretei között. És az olyan társadalmi köztudaté, amelyben e műsor kapcsán, segítségével is kialakulnak a jogi gondolkodás legalábbis csírái. Tehát társadalompo­litika sorozat is. Az a tény, hogy széles körben igyekeznek bekap­csolni a kamerák és a kép­ernyők előtt ülő milliókat, valamiféle nagy és közös né­pi törvényhozás szintjére emeli e műsort, legalábbis abban az értelemben, hogy szembesül a józan, bár lai­kus ész a törvénnyel és azok szakembereivel. Milyen megelégedettség, hogy az esetek nem is kis többségé­ben a józan és elfogulatlan laikus „ítélkezése”, vagy le­galábbis ítéleteinek iránya egybeesik a törvény, a szak­ember álláspontjával. KURIÓZUM ESET a 17 éves fiú, aki magára vállalja az apaságot? Feltétlenül. Ku­riózum a maga nemében az apasággal meggyanúsított férjé is a legutóbbi adásban, és természetesen kuriózum az elhagyott és más által megművelt föld tulajdonjo­gának vitája is. De miért lenne ez baj? Ezeket a ku­riózumokat az élet produ­kálta, — ha úgy tetszik, így, nagy É-vel — amely sok esetben Izgalmasabb történe­teket ír, mint a legfantázia­dúsabb író. És miért kellene „mindennapi”, kis ügyek szá­raz megmagyarázásával el­riasztani a jogtól kicsit amúgy is mindig óckodó át­lagembert, amikor voltakép­pen a legkisebb tyúkper is izgalom, dráma, tragédia le­het azok számára, akik al- és felperesek az ügyben. Társadalmunk számos je­lenségét, közte nem kevés kóros jelenségét járta már körül ez a műsor, amelynek szerkesztői, közreműködői mind magabiztosabban érzik és értik: mit kell tenniük, hogy a közgondolkodásban mind mélyebbre fészkelje be magát a jog és a törvény, meg az iránta való bizalom és az érte való érdeklődés. Kíváncsian várom, mi lesz a kerttel amely nem azé, aki megműveli — valamikor hangoztattuk a jelszót: a föld azé, aki megműveli —, s mi lesz az ifjú apával, aki csak az egykori „művelet” gyümölcsét mondhatja majd magáénak, — és vajon mondhatja-e? A KÍVÁNCSISÁG persze a az esetnek szól, tudom ... De a jogi esetnek. Sőt: esetek­nek! 2. Két hét múlva Somogyi urat — a gyilkost — törzs­vendéggé léptette elő, egy hó­nap múlva már csak úgy em­legette: Szegény, Jancsi ba­rátom, úgy szerette ezt a Hannát, ahogy manapság már nem is divat szeretni. Egyszer behozta hozzám, hogy megmutassa: Neked jó szemed van, öregem, pincér vagy te, ránézel egy vendég­re és megmondod, mi van a veséjében, mit szólsz hozzá, , mi a véleményed? Én csak a fejemet csóváltam; Nem lesz ennek jó vége, Jancsikám... Nem tudnám megmondani, miért, de éreztem, hogy rossz vége lesz ennek... S közben 20—30—50 forintért árulta a bal kettes asztalkát. És akkor a pincért behív­ták a Központba. Az igazgató leültette, feketével, konyak­kal kínálta, barátságosan el­beszélgetett vele, mint ember az emberrel és közölte, hogy ők már régen fölfigyeltek a tehetségére, csak ez ideig A Visszatérés-nek — Kendi Mária dokumentumjá­tékának — hangképei a sza­badulásnak csak néhány per­cét rögzítették, azt a reggelt, amikor R. János, szakmun­kástanuló előtt megnyíltak a börtön kapui és elkezdhette új életét. Egy keserves csa­ládi tragédia emlékképei bomlottak ki a túlságosan ts jól szerkesztett történet lap­jaiból. A szerző az író gon­dosságával bejárta a békési tanyavilágot, mindenkivel be­szélt., aki ismerte a részeges R. Jánost, az apát és a csa­lád életkörülményeit. Meg­szólalt a hatóság, a szomszéd, kocsmai szesztestvérek, szü­lők, édesanya, a tantestület tagjai, s maga a gyilkos. A bírósági ítélet helyessé­gében, a büntetés felfüggesz­tésének indokoltságában nincs jogunk kételkedni, mégis a történetet hallva kér­dések tömege lepi meg az embert. Hogyan történhetett meg, hogy egy kamasz, aki még az állatokat is szerette, indulatában vagy elkesere­désében megöli apját? Ho­gyan lehetséges, hogy noha a környéken — szomszédok és hatóság — mindenki ismerte a családi élet zűrzavarait, senki egy lépést nem tett a helyzet megváltoztatása érde­kében? Hogyan lehetséges, hogy a hivatal a „családi ügy” belterjes jelszavára hivatkoz­va nem intézkedett? Hogyan élhetett a feleség, öt gyermek édesanyja 18 évet a részeges férj mellett? Miért nem sza­kította meg a házastársi vi­szonyt az első gyermek meg­születése után? És folytathat­nám a kérdések sorát, mert nem is a harmadéves szak­munkástanuló tettének köz­vetlen okát kereste a hall­gató, hanem annak lélektani, társadalmi eredőit. Mi történt hát? Az utolsó este a fiú azért ment el a kocsmába, hogy apját haza­vigye. Még énekelt is a ked­véért, csakhogy hazatérjen. Ütközben szokása szerint fe­nyegetőzött, mondta a magá­ét, szidta feleségét, öklét fiá­nem sikerült alkalmas mun­kakört találni a számára. Most azonban — tekintettel az óriási forgalomra, amit a kis helyiség már nem bír föl­szívni — a Neptunuszt átépí­tik, kibővítik, egy osztállyal följebb sorolják, föltöltik a személyezetet, és a személy­zet élére ót jelölték ki fópin- cérnek. S a vezér meleg kéz­szorítással búcsúzott tőle, az ajtóig kísérte, aztán odaszólt a titkárnőjének: Jucika le­gyen szíves jegyezze: az át­épített Neptunuszba főpincér_ nek... hogy is hívják ezt az alakot? Nézzen utána, és majd ne felejtsen el emlé­keztetni. A pincér, akit egyébként Nagy Jánosnak hívtak, és mindenki azonnyomban elfe­lejtette a nevét is, az arcát is, szédelegve támolygott ha­zafelé. ötvenéves volt kicsi és sovány, agglegény és árva, és évek óta nem ihatott egy po­hárka szeszt sem a gyomor­fekélye miatt. Eddig úgv tud­ta magáról — mert harmic- éves pályája bizonyította —, ra emelte. Lehet, hogy az ön­védelem, Inkább a felgyűlt és tehetetlen keserűség késztet­te a fiút tette elkövetésére. „Mindig szolgálatkész, az órákon mindig aktívan sze­repelt, amit osztályzatai is bizonyítottak. Szakmáját szerette Az állatokkal való bánásmódja kifogástalan ... Választott szakmája elősegí­tette volna, hogy a társada­lom hasznos tagja legyen, mivel tervei a jövőt tekintve nagyon reálisak, megalapo­zottak voltak” — így a tan­testület. „Okos, szorgalmas gyerek” — mondják a szom­szédok. Mit akart R. János? Látva a családi élet romjait, békés családot akart, aho­gyan barátainak szülei, aho­gyan a tanyaszomszédok él­nek, együtt látni a nagycsa­ládot, az öt gyereket és a halk szavú édesanyát. Nem elérhetetlen vágyak, milliók életformája ez nálunk. De az okoskodó részvétlenség, a szemforgató be nem avatko­zás és kényelem magára hagyta ezt a fiatalembert. Mi, vagy ki adhat fel­mentést a gyilkos tett elköve­tése alól? Senki, mert az embernek bármennyire is esendő, élnie kell. Talán az Új tantervek szerint tanít­ják már a szerb-horvát, a német, a román, a szlovák és a szlovén nyelvet a nemzeti­ségi nyelvoktató iskolák első és második osztályaiban. A nyelvoktató iskolák első két osztályában kezdődött el szeptemberben az új iskolai dokumentumok bevezetésé­nek folyamata. Azóta alig több mint fél év telt el, s ennyi idő'kevés ah­hoz, hogy a tapasztalatokból messzemenő következtetése­ket lehessen levonni A pe­dagógusok és a szülők véle­ménye alapján azonban meg­állapítható: sikerült céljaink­hoz közelebb jutni. A tan­anyag kiválasztásánál mesz- szemenően figyelembe vet­ték, milyen nyelvi ismeretek­hogy semminek se lenne jó, de a legrosszabb pincérnek. Csapnivaló memóriája olyan fokú szórakozottsággal páro­sult, hogy ha rossz volt a lift és gyalog ment föl a lépcsőn harmadik emeleti lakására, következetesen padlásfeljáró­nál kötött ki, és még vissza­felé is ritkán találta el elő- szörre a harmadik emeletet. Olyan ügyetlen szervező volt, hogy ha egy asztalnál három­félét kértek tőle, oda tudta vinni négy-öt részletben. Fe­ledékeny volt, lassú, kétbal­kezes, arckifejezése akaratán kívül olyan savanyú, hogy a vendégeket fölingerelte, s nem volt kedvük borravalót adni. Már réges-rég bele is nyugodott, hogy ó a Neptu- nus?ra van ítélve, innen megy nyugdíjba, s mert a nyugdíja a tejre és a gyógy­szerekre sem lesz elég, na­ponta más vendéglátói nari egységben fog ebédmaradékot kunyerálni, amit a szerencsé­sebb kollégák nem tagadnak meg tőle. Most az örömtől részegen támolygott hazafelé, s gondolatban hálásan szoron­gatta az ismeretlen gyilkos kezét. — Csak így tovább, fiú! Agyon kell lőni! — motyogta, biztatta, mint a meccsen a jobbszélsót. és szinte sajnálta, hogy arra a három konyakra annak idején nem hívta meg a megboldogultat. Igazán megérdemelte volna. A Neptunusz átépítése két évig tartott, s ezalatt minden­ki elfeledkezett a boldogta­lan szerelmespárról, akik a bal kettes asztalnál felezték be tragikus életüket. Minden űj nap megszülte a maga úi tragédiáját, s az emberek a bűnöket és a vért csak frissei) időben történő beavatkozás megmentette volna az apa életét? így hát marad a jövő, a fiatalember reális és meg­alapozott tervei. Én ebben a jövőben, a srácban hiszek. A dokumentumjátékok fon­tos pontjai a műsorszerkezet­nek. mert a jelen tragikus, vagy a jövőbe mutató pilla­natait rögzítik, még akkor is. ha a szerzők extrém eseteket dolgoznak fel. Szerkesztésük fáradságos, körültekintő munkát igényel, mert az író­nak hitelességre, a valóság hű ábrázolására kell törekednie, s ez az elszürkülés veszélyé­vel jár. A FK—576/1975. sz. gyámügyi irat zörgő monda­tai közé illesztett történet is magában rejtette ezt a ve­szélyt. Bizonyos, hogy R. Já­nos legnagyobb gondja a széteső család egyesítése volt, dé nem lehetett magá­nyos harcos, hiszen barátai, osztály- és munkatársai kö­pött élt, ezért is hiányoztak ebből a fájdalmas történet­ből a kortársak, a barátok, az élet reményteljes percei, a meg-megcsillanó napos oldaL Ebergényi Tibor kel, készséggel érkeznek a' gyerekek a szülői házból az iskolába. Anyanyelvét ugyan­is szinte minden gyerek más­más szinten birtokolja és lé­nyegesek a táj nyelvi eltéré­sek is. Mindezt figyelembe vették a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák tanterveinek összeállításánál is. A nemzetiségi nyelvet ok­tató iskolákban például már a második osztályban elkez­dődik az olvasás és az írás tanítása. Eddig a gyerekek a harmadik tanévig csupán be­szélgetés és képes nyelvköny­vek segítségével tanulták anyanyelvűket. E változtatás, a sokoldalú nyelvi befogadás alapján hatékonyabb lesz a nyelvoktatás. szeretik, mint a gyümölcsöt, legfeljebb egv-két naposán, romlatlanul. Egy első osztá­lyos kislányt reggel fél nyolc­kor iskolába menet megöltek, meggyalázták a várhegy ol­dalában. Egy külvárosi OTP-t világos nappal fegyveresek kiraboltak, a két női alkal­mazottat a WC-ben találták meg, tarkólövés végzett ve­lük. A Lenin körúton fegyve­resek rabolták ki a postát, és lopott autón elmenekültek. Az emberek a tv előtt ültek, a napilapok hírrovatait bújták, és ha nem történt semmi, ak­kor elmentek színházba, mo­ziba, megnézték a Rómeó és Júliát, az Othellót, A sakál napját, a Gyilkosság az Ori­ent Expresszen-t, a Bankrab­lást, a Scotland Várd vendé­gét A pincért is elfelejtették. Amikor az új Neptunusz megnyílt kék csempével — nyugatnémet import —, zon­gorával, szőke zongoristával és saját slágerrel, s Jucika bevitte az igazgatónak az an­nak idején följegyzett szö­veget: főpincér — Nagy Já­nos — a főnök ingerülten dobta a cetlit a papírkosár­ba. — Ki ez a Nagy János? Mit zavarnak ilyen hülyes ük­kel? Az igazgatóság két nő­nappal ezelőtt kijelölte az új főpincért, Böröcki elvtárs unokaöccsét. Később az igazgatót u le­váltották. Minek kellett a Kutyaszorító utcába tizenhac- milliós költséggel ilyen fényes kávéházat építeni, ha abba a kutya se jár? Csakugyan mi­nek kellett? Senki ’e Wen- ki nem emlékezett rá. (VÉGEI _______* A betegség, meg az , Nem tudom, ki hogy van vele: számomra úgy tűnik, dühöng nálunk az influenza. Ennek jegyében az orvosi rendelők forgalma megtöbbszöröződött, arat az ! Napjainkban így minden tisztelet az orvosoké kell hogy legyen, mert éjjel-nappal talpon vannak, gyógyítanak, ren­delnek. fekvő betegekhez mennek, s teszi ezt közülük nem egy _ maga is lázas betegen. Ilyenkor különösen vissza­tetsző. hogy akadnak emberek, akik erre nincsenek tekin­tettel, és évek óta begyakorlott — vagy éppen frissen fakadt — hipochondriájukkái konokul zaklatják a nélkülük is ép­pen eléggé igénybe vett orvosokat Hallottam egy férfiúról, akinek „rosszullétei” a tv-műsor véget értével jönnek elő. és éjszakáról éjszakára felzörgeti a kimerüli orvost A doktor kilencszer udvariasan végig­hallgatja. megnyugtatja, tizedszerre pedig eltanácsolja, mire a páciens vérig sértődik. Jobban tenné pedig, ha belátná: képzelt betegség és a járvány — nem járnak egy cipőben. Reméljük, a téllel együtt hamarosan elvonul az A, is. Ak­kor újra jöhetnek a bütykök, a szorulások, az ideges reme­gések, amit most, hogy e tapintatlanokra gondolok, magam is erősen érzek. Rohanok is az orvosomhoz, dupla brómot s tyúkszemtapaszt kérek. Mert, ugye, az egészség a fontos, imm eu a vacak A,J (ku-ti) Gyurkó Géza qALCjScZf TR46CPI434 Üj tantér vek a nemzetiségi iskoláknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents