Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
Hiteleink és a beruházások Utazásuk célja? a rendelet, az ellenőrzés és a megjegyzés A Központi Statisztikai Hi- tatai jelentéséből is kiderül: #z elmúlt évben a lakosság jövedelme, életszínvonalának növekedése meghaladta a tervezett szintet. Jó évet zártunk tehát. Ugyanakkor mégsem úgy sikerült a gazdálkodásunk, ahogy ezt öt évre előre elhatároztuk. A nemzeti jövedelem, amely anyagi gyarapodásunk legfontosabb mutatója, nem terveink szerint ' használódott fel, a felhalmozás és fogyasztás aránya másképpen alakult Tőkés importunk a tervezettnél jobban nőtt, exportunk pedig nem érte el a kívánt szintet Több pénzt költöttünk Az utóbbi hetekben napvilágot látott sok értékelés az egyensúlyhiány fő okaként a beruházások újbóli felduzzadását jelöli meg. Ismert, hogy a tervezettnél több mint 10 százalékkal léptük túl tavaly az ilyen befektetésekre fordítható kereteket. A beruházásokkal foglalkozott dr. Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is a napokban rendezett sajtótájékoztatóján, ahol a bank tavalyi munkájáról, idei feladatairól volt szó. Tőle a következőket hallottuk: „Népgazdaságunk egyensúlyhiányában nem a beruházási terv túlteljesítése a döntő ok. A legfontosabb a termelés szerkezetének, hatékonyságának változtatása és javítani keli a külkereskedelmi arányokat." Mindezt figyelembe véve js kétségtelen: a beruházások „túlnövekedésében” a tervezettnél több hitel is szerepet játszott. Különösen sokat beszéltünk az elmúlt évben arról a bizonyos 45 milliárd forintos hitelkeretről, amely külföldi kölcr< ik útján jut be a magyar gazdaságba és hosszabb távú céljainknak megfelelően a minden piacon eladható termékek gyártását segíti Megyei vállalataink közül is igen sok részesül ebből az exportfejlesztő hitelből; a Mátravidéki Fémművek történetében egyedülálló, 350 milliós idei fejlesztés például jórészt erre a hitelkeretre támaszkodik. Az V. ötéves terv első két évében 22 milliárdot adtak ki a 45-ből. 1977-ben 9 milliárd volt a terv, külön felhatalmazásra 13 milliárdot j adott ki a bank. A már elkészült beruházások tapasztalatai azt mutatják, hogy azok összességében megfelelnek a várakozásnak; akadnak ugyan vállalatok, amelyek nem teljesítették az exportfejlesztés feltételeit, de nagy számban vannak olyan gazdasági egységek is, ahol az ígéretnél nagyobb mértékben fejlesztették a tőkés exportot. Nem biztos, hogy tetszik Természetesen nemcsak ez a része fontos a hitelpolitikának. A vállalati beruházási hitelek összege a tervidőszakban eléri a 110 milliárd forintot, ezen kívül még más, központi támogatás útján megvalósuló fejlesztéseink is vannak. Az V. ötéves tervben felhasználható hitelkeret, amelyet már kiadtak a 45 milliárdból, csupán a szabályozás egyik eszköze: a vállalatoknak a mostaninál sokkal korszerűbb, a külföldi piacokhoz jól alkalmazkodó termékösszetételt kell kialakítaniuk. Ehhez kapnak több támogatást — akár terven felül is, e folyamat meggyorsítása érdekében. A hatékonyabb gazdálkodás egyik alapfeltétele a megfelelő termékösszetétel. Egy sor megszokott, de elavult termékről, s vele egyúttal elavult gyártási módról kell „leszokniuk” a vállalatoknak a jövőben. Egy sor olyan gazdaságtalan gyártmány kerül például most exportra, amely csak azért üzlet a vállalatoknak, mert ártámogatást kapnak, nem érzik a kockázatot Ezeket az ártámogatásokat, kiegészítéseket a jövőben rendre felülvizsgálják.. s a változtatások is a korszerűbb termékszerkezet kialakítására ösztönöznek. Ezek mind olyan intézkedések, amelyek nem biztos, hogy megnyerik a gazdasági egységek tetszését; hosszabb távon viszont segítik alkalmazkodásunkat a világgazdaság folyamataihoz. Javuljon a tervszerűség A vállalatoknál dolgozók úgy érzik, hogy a nehezebb időszakok csak nekik hoznak mindig valamilyen szigorítást. Emiatt — mondják — egyre verejtékesebb a munka, egyre nagyobbak a terhek a gazdálkodókon. Tapasztalatok bizonyítják viszont, hogy a „megszorítások” ellenére, nehezebb feltételek között is sikerült mindig kitermelni a megszokott nyereséget Tartalékok tehát bőven vannak. Amit viszont joggal kérnek számon a vállalatok a központi irányításon, az a tervszerűség. Folyton változtatva a módszereket, nagy számban engedni „egyedi elbírálásokat”, a mindennapi munkában bizonytalanságot okoz, s eltereli a figyelmet a fő célról, a hatékonyabb munkáról. A központi intézkedések is a tervszerűség javítását igyekeznek segíteni amellett, hogy gyorsítják a gazdasági szerkezet átalakulását. Igen nagy lett a hitel szerepe gazdaságunkban és ez a szerep a jövőben csak tovább nő. A legerősebb szabályozó eszköz, alapvető a befolyása a fejlesztések irányára, a fejlesztési kedvre. A hitelpolitikai irányelvekben leírtakra tehát mindenki ugyancsak odafigyel. Ebben az évben kevesebb beruházást támogatnak: a Nemzeti Bank hiteleinek felső határa 25 milliárd forint, s ebből 12 milliárdot adnak a több piacon értékesíthető áruk termelésének fejlesztésére. A korábbi hitel- szerződésekben — egy-két ágazat kivételével — már döntöttek az idén folyósítható hitelekről, így a „kasszában” már nem sok pénz maradt. Ahol azonban a gyorsan megvalósuló gépi beruházások a jellemzők, például a közlekedésben és a mező- gazdaságban, ott még számíthatnak hitelre a vállalatok, a közös gazdaságok. Az exportfejlesztésnél egyébként szigorúak a hitelfeltételek: a teljes fejlesztési költségnek általában három év alatt meg kell térülnie a devizahozamból. Az idei terv szerint 7—8 milliárd forinttal kevesebb összegben valósulnak meg beruházások, mint tavaly. Nemcsak hitel lesz kevesebb, mérsékelik a vállalati forrásokat is. S amiről szintén nem szabad elfeledkezni, az a munkaerő. A legkecsegtetőbb fejlesztéseket is meg kell gondolni akkor, ha azok növelik a feszültséget a munkaerő-gazdálkodásban. zavart okoznak más munkahelyeken A kis- és középüzemek — indokoltan — sokat kaptak az exportfejlesztő hitelekből, de megyénkben is sorolhatnánk példákat, hogyan gyarapították ezzel a nagyüzemek munkaerő-gondjait. Azokét, ahol ugyancsak keresett exportcikkeket gyártanak. Nehéz a kevés pénzzel okosan gazdálkodni. De hogy ne gazdálkodjunk vele okosan, azt nem engedhetjük meg magunknak... Hekeli Sándor A telefon a szokásos éles hangon felberregett. — Tessék, titkárság — vette fel a kagylót a szokásos módon a szokásos igazgatói titkárság szokásosan csinos titkárnője. — Az igazgató elvtársat kérem. — Ki kéri? — hangzott el az ilyenkor szokásos kérdés. Egy név következett. Majd újból a nem mindig szokásos válasz hangzott el: — Nem tudom adni az igazgató elvtársat, mert külföldön van. — Már megint? — hangzott el az ilyenkor már majdnem szokásos elszólás. — Tessék? — Semmi. Köszönöm. Ha megmondaná, mikorra várják vissza az igazgató elvtársat? Előzetesnek: ennyit. Van egy statisztikai összeállításunk. mert mi mindig szeretünk statisztikákat ké- sz'teni, 'mivel azokkal olyan szépen lehet igazolni, ha valamit állítunk, és azt is olyan szépen lehet igazolni, ha valamit tagadunk. A mi statisztikánk most bizonyításra való. Arról szól, hogy hét gazdasági üzem, vegyesen ipari és szövetkezeti, az elmúlt hat évben mennyit költött külföldi utazásokra, eszerint : valamivel többet, mint kilencszázezer forintot. Sok ez vagy kevés? A számok alapján semmit sem lehet eldönteni. Az utazások célja és eredményessége a lényeg. De azt is hogyan lehet teljes bizonyossággal megállapítani? Elvárható-e •minden külföldi kiutazástól, hogy annak szerződés, vásárlás, szállítás vagy más, forintokkal kimutatható haszna legyen? Hátha csak annyi történik, hogy egy gépről, ami kiválóan alkalmas — mondjuk —- az oltványok körüli munkák elvégzéséhez, megállapítják, hogy azt mégsem érdemes dollárért megvenni, mivel majdnem ugyanazt baráti országból is be lehet szerezni. Kárba veszett út volt ez? És ha fordított a helyzet? Ha egy baráti gyártmányú gép helyett talál valaki — mondjuk — az NSZK-ban egy jobbat, egy nagyobb teljesítményűt, amit érdemesebb megvenni? Akkor a baráti országban megtett utat minősítsük hiábavalónak? Csupa kérdés. Az eddigiek alapján is mindenki észrevehette, hogy egy népi ellenőri vizsgálat zajlott le a gyöngyösi járásban, és annak megállapításai adják az alapját ennek a mostani eszmefuttatásunknak. Két figyelemre méltó körülményt hadd emeljünk ki a sok közül. Az egyik: a külföldi utazásokat általában a felsőbb szervek jelölik ki, még a részt vevő személyeket is ők nevezik meg Tehát, hogy ki utazik és hová utazik, azt szinte itt. lent meg sem kérdezik senkitől. A másik: a külföldi utakról szigorúan elszámoltatják a kiküldött embereket. Nem a valutával, hanem az idejükkel. Mit csináltak, mi a tapasztalatuk, mit javasolnak, mit látnak helyesnek átvenni? Eszerint tehát nincs egy kis kikapcsolódás sem „odakint”? Bizony, általában nem luxusutazás egy ilyen külföldi kiküldetés, még akkor sem, ha valaki az éjszakájából lop el néhány órát, mert „széjjel akar nézni”, hiszen itthon * baráti társaságban csak elvárják, hogy mondjon valami „érdekeset”. Azok, akik a „felülről” szervezett utakról ház? térnek, csak a legritkább esetben tudnak extra élményeket hozni magukkal. ■ ■ ■ ■ Mert ilyen is van: A zagyvaszántói Zagyvavölgye Tsz-ből ebben a hat éven összesen négy alkalommal utaztak hivatalos útra a határainkon túlra. * Valamennyi kiküldetést a területi szövetség szervezte. A tsz-ből összesen kilencen kapták meg a lehetőséget, hogy „odakint” széjjelnézzenek. A magasabb vezetők közül az elnökhelyettes és a főA kollektív cselekvés elismerése Mázán Sándor: másodszor is Munka Érdemrend Szívmelengető öröm, hogy nagy megtiszteltetés érte néhány héttel ezelőtt Mázán Sándort, a Magyar Némzeti Bank Heves megyei Igazgatóságának vezetőjét: a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság — és egyben a megyei NEB — létrejöttének 20. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tűntették ki, és ő volt az, aki a megyei ünnepségen kitüntetett társai nevében mondott köszönetét a társadalom érdekében önzetlenül végzett felelősségteljes munka ilyen módon való elismeréséért. A néhány mondatos kis beszédében Mázán Sándor hitet tett a népi ellenőrzés jelenkori fejlődésünkben betöltött jelentősége mellett, és társai nevében is ígéretet tett arra, hogy a jövőben — csakúgy mint eddig — igyekeznek fokozni munkájuk hatékonyságát, jelentőségét. A megérdemelt kitüntetés alkalmából hivatali irodájában kerestük fel a bankigazgató népi ellenőrt, és mi másról is lehetett volna szó, mint a gyorsan elszállt húsz esztendőről — és hogy: nemhiába szállt el. — Igen. éppen húsz évvel ezelőtt, a megalakuláskor, 1958-ban kapcsolódtam be a népi ellenőri munkába Már tavasszal, áprilisban megbízatást kaptam vizsgálatokra, pontosabbban két vizsgálatra, és ezek közül különösen az egyik számított akkoriban igen nagy témának: az állományon kívüli béralap fel- használása. A vizsgálat során egy sor, a rendelettől eltérő gyakorlatot tapasztaltunk. Ennek nyomán megfelelő intézkedések születtek és megszűntek a visszásságok. Ezt elsősorban annak illusztrálására említem most, hogy már kezdetben bebizonyosodott, szükség van a szervezetre. Léte, működése az egész népgazdaság fejlődése, eredményessége szempontjából rendkívüli fontossággal bír. Azóta is, mint a megyei NEB építőipari szakcsoportjának vezetője, minden évben részt veszek 1—2 komolyabb vizsgálatban és az elmúlt két évtized alatt többször volt módom országos vizsgálatokba is bekapcsolódni. — À bankigazgatás teljes embert kíván. A NEB-nél betöltött szerepe szintén igen fontos. A két felelősségteljes funkció számos egyéb társadalmi tisztségviseléssel párosul. Hogyan férnek meg ezek egymás mellett? — Röviden, őszintén: nagyon jól. A bank irányításához igen sok segítséget kapok azokból a tapasztalatokból, amelyeket a népi ellenőrzések során szerzünk, és a képlet megfordítható, a saját munkahelyi tapasztalataink jól felhasználhatóak az ellenőrzések során. Egyébként: itt hadd jegyezzem meg, hogy sokan úgy vélik, a vállalatoknál reszketnek a népi ellenőrzéstől. Meg kell mondanom, én a húsz év alatt ilyet alig tapasztaltam, sokkal inkább azt, hogy szívesen látnak bennünket. Minden tekintetben segítségünkre vannak a vizsgálat vállalatok, kész öröm velük együtt dolgozni, és a feltárt fogyatékosságokat is igyezeknek rövid időn belül felszámolni. Nemegyszer megtörtént már, hogy a vizsgálat után, amikor kijavították a hibákat, hívtak bennünket, menjünk el újra, nézzük meg minden rendbe jött, szépen mennek a dolgok a maguk útján. Természetesen mi nagy örömmel teszünk eleget az ilyen invitálásoknak. — Van-e további fejlődési lehetősége a népi ellenőrzésnek? — Hogyne. Mindenekelőtt az, hogy sok kitűnő fiatal szakember értette meg, miilyen nélkülözhetetlen ez a munka, és lett tagja testületünknek. így az utánpótlás biztosított. Ugyanakkor mi is keressük a jobb munka lehetőségeit. Most például arra gondoltunk, hogy egy-egy megbeszélésünkre meghívunk építőipari szakembereket, akik beszámolnak majd nekünk munkahelyi tapasztalataikról, ily módon a területükön végzett NEB-vizsgálat is céltudatosabb és eredményesebb lesz. ■t— Hogyan értékeli az évforduló alkalmából kapott szép kitüntetést? — Természetesen nagyon (Fotó: Perl Márton) örülök annak, hogy a szakmai munkám elismeréséért 1972- ben kapott Munka Érdemrend ezüst fokozatát most népi ellenőrként is kiérdemeltem. Mindemelett ez a kitüntetés elsősorban mindnyájunk te- j vékenységének elismerése, hi- ; szén, ha valamire el lehet mondani, hogy kollektív i munka, akkor ez föltétien az: egy-egy vizsgálatban 30— 40 népi ellenőr vesz részt, j Így, ha elismerést, jutalmat ; közülünk csak egy is kap — j az mindnyájunk öröme, elis- ; mérésé. j B. Kun líbor I ágazatvezető vett részt a? utazásokban. Felhasználtak összesen 25 013 forintot, hogy abszolút pontosak legyünk. Mondhatná valaki, miféle külföldi út lehetett az ennyi pénzért? Mondhatnánk a gu- nyoros választ: olyan is...! Mert... idézünk : — A tapasztalatcserék a céljukat nem teljesen érték el, mivel a célul tűzött szakterületek felelőseivel nem volt megfelelő az előkészítés, és előfordult, hogy arra a területre be sem engedtek bennünket, vagy olyan személy állt rendelkezésünkre, aki csak részben tudott tájékoztatást adni. Érdemes erre a szemérmesen tapintatos fogalmazásra jobban odafigyelni. A lényege egy: az egész fáradozás fi- tyinget sem ért. Kimentünk, de minek? Nem láthattunk semmit És hiába fogalmaztunk meg kérdéseket, azokra a nekünk kiosztott ,,nem illetékes” még makogni sem tudott Ki tehet arról, hogy egy vagy több ilyen külföldi útra elküldenek kilenc embert? Igaz: mindössze csak huszonötezerért Még szép, hogy többe nem került A nagyrédei Szőlőskert Tsz elnöke, Frecska Sándor » kérdésünkre így válaszolt: — Ausztriába akartunk kimenni. Tudtuk, van ott egy olyan gép, amilyen nekünk is nagyon kellene. Három napot kértünk. Nem lehet, jött a válasz. Akkor csak egy napra. Jövünk és megyünk, csak a gépet akarjuk látni. Azt sem lehet — Kik mentek volna? — Rajtam kívül a szakterület vezetője és a gépész* Azok, akik dönteni tudnak, Ez érthető. — A vizsgálat szerint as elnök sokat utazik külföldre. — Hogyan döntsék bármiről, ha magam nem látomT A felelősség mindenben az elnöké. De ez csak az egyik oldal. A másik: nagyon szívesen kiutaztatnám én a tsz- nek akár egy egész brigádját is Nyugatra, hadd lássák a saját szemükkel az emberek, mit dolgoznak odakint a munkaidőben. Nem azért, mintha a rédei nép nem lenne elég szorgalmas, de kinek van akár fogalma is arról, milyen az élet odakint; a mezőgazdaságban, az iparban és a piacon milyen törvények uralkodnak? Az elmondottakhoz hozzátette még, hogy a külföld! útjaikat általában a különböző külkereskedelmi villa, latok szervezik, ők jelölik ki a személyeket is. Majd még egy megjegyzést tesz: — A tsz tavaly is százhxlsa személyt utaztatott ki 4 Szovjetunióba. ISII Megállapíthatjuk a szokásos módon: bonyolult Kérdések mra húzódik meg a külföldi utazások mögött. Ha tehát ezekre a kérdések e a szokásos módon akarjuk a válaszokat megtalálni, nem biztos, hogy könnyű lesz a dolgunk. Mit tegyünk? A legegyszerűbb, ha minden külföldi kiküldetést alaposan elő- és felkészítünk, és akkor sem esünk kétségbe, ha annak csupán annyi haszna van, hogy a hazajövök megállapítják: üzlet pedig nem lesz. mert ott... máshol jobbak a lehetőségek. A „nem”-nek is van haszna, sokszor milliókkal mérhetően, ha nem is rögtön, azonnal. G. Molnár Ferenc jtmmQ 1978. február lít„ vasárnap j
