Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
f %sr áh Heti külpolitikai összefoglalónk Vires terrorakció Belfastban Két kép, két hír A hét címszavakbanHétfő: Budapestre érkezett a jamaicai kormányfő — Szadat előtt a pápa kifejtette: Jeruzsálem számára külön státust kíván — Blumenthal amerikai pénzügyminiszter Bonnban Schmidt kancellárral tárgyalt Kedd: Izraeli—palesztin tűzpárbaj Dél-Ubanon földjén — Olasz szakszervezetek tanácskozása a gazdasági válságról — Az amerikai bányászok folytatják hosszú ideje tartó sztráj- ; kukat Szerda: Leonyid Brezsnyev fogadta Dzsullud líbiai kormányfőt — Kekkonent további hat évre megválasztották a Finn Köztársaság élőkévé Csütörtök: Oajan találkozója Vance amerikai külügyminiszterrel — Feltartóztattak Kenyáhan egy egyiptomi repülőgépet, amely Szomáliába szállított fegyvereket — lan Smith megegyezése Rhodesiában az úgynevezett „mérsékelt” fekete vezetőkkel Péntek: Moszkvában véget értek a szovjet—líbiai kormányfői tárgyalások — Olaszországban Andreotti eszmecserét folytatott a hat párt vezetőivel 9zombat: Az amerikai politika „megmagyarázására” bizottság érkezett Etiópiába — Bejelentés arról, hogy március 6-án az , izraeli hadügyminiszter, március 14-én Begin látogat el - Washingtonba — A borzalmas belfasti merénylet ismét ! 'eszültté tette a helyzetet Észak-lrországban A hét 3 kérdése 1. Bonnban majdnem belebukott a kormány a terrorizmus elleni új törvény parlamenti vitájába. Valóban csak egyetlen szavazaton múlnék a Schmidt-kormány léte? A német történelem második „vaskancellárjának” kikiáltott Schmidt (az első Bismarck volt!) éppen, hogy csak túljutott a terrorizmus- törvény Buntestag-vitáján. Egyetlen szavazatnyi többséggel szavazták meg a szociáldemokrata és szabaddemokrata honatyák a sokat vitatott törvényt, amely a terrorizmus elleni küzdelemben az eddiginél több jogot ad a rendőrségnek. (A telefonok lehallgatására éppúgy, mint egész háztömbök átkutatására.) De néhány szociáldemokrata képviselő is nemet mondott az új törvényre, mondván. hogy há így" megy tovább. akkor a „jogállam” a Rajna partján „rendörállam- má” válik. Márpedig tragikus történeti tapasztalatok figyelmeztetnek azon a tájon... Viszont miért erőlteti akkor a Schmidt-kormány az ilyen antiterror-törvényt? Főként azért, mert így akarja kifogni a szelet a jobboldali ellenzék — a Strauss—Dreg- ger páros — vitorláiból. Az SPD vezetői attól tartanak, hogy a nyugatnémet kispolgár (éppúgy, mint a befolyásos nagypolgár) megvonja bizalmát a kormánytól, ha bizonyítottnak látja az ellenzék és a jobboldali sajtó vádjait: a szociáldemokraták szíve a terroristákhoz húz.,, Straussék természetesen kevesellték, a törvényjavaslat ellen szavazó szociáldemokraták pedig sokallták a terrorizmus elleni intézkedéseket. így alakult ki a furcsa szavazási eredmény. Ennek láttán viszont sokan azt rebesgették: valóságos forgatókönyv szerint alakult ki. Minden szavazatról 'őre döntöttek.., viszont Így tüntették fel, mintha "Inden voksért külön csata oiyt volna. Minden képviselt hazatrombitáltak, volt, akit Ausztráliából hoztak vissza voksolni! Persze, a bonni belpolitikai küzdelem mögött világpolitikai érdekek megütközését is észre lehet venni. Nyilván nem véletlen, hogy a Bundestagban akkor nyomorgatja a 'obboldali ellenzék Schmidt kancellárt, amikor a tőkés világ pénzügyi és gazdasági ■'adszínterén az Egyesült Álamok vezetőivel kell neki megütköznie. Blumenthal, amerikai pénzügyminiszter, a hét elején Bonnban újból megpróbálta rávenni Schmid- tet és pénzügyi szakembereit, hogy hozzanak nagyobb áldozatokat a tőkés világ válságából kivezető intézkedések megtételével. Természetesen: az USA-helyzet és az USA érdekében. Schmidt — 1918. február 19., vasárnap ismét nemet mondott. Az „egyszerre szövetséges és ve- télytárs” jellege megmaradt az amerikai—nyugatnémet viszonynak. 2. Afrikából érkezett számszerűen a legtöbb bír hét nap alatt: az etióp—Szomáliái ellenségeskedésekről, a rhodesiai (zimbabwei) alkudozásokról, a namíbiai hatalomátadás körüli huzavonáról. Van- e közös jellemzőjük a számos afrikai küzdőtéren folyó, különböző harcoknak? „A fehérek szerencséje, hogy nem minden fekete — egyformán fekete.” Jó ideje már, hogy Párizsban ezt a szellemesnek szánt aforizmát egy, a fekete Afrika ügyeit igen jól ismerő politikus idézte előttem egy korábbi gyarmati ország nagykövetségének fogadásán. Ez a régi rómaiak „Oszd meg és uralkodj!” elvének mai afrikai alkalmazásának az alapja lehetett: a fehérek mindig kerestek olyan feketéket maguknak, akik hajlandók voltak a gyarmati uralmat elfogadni, támogatni. Ma olyanokat. akik segítenek a hátvéd- harc minél hosszabb időre való elnyújtásához. Rhodesiában, a holnapi Zimbabwéban, mondjuk Mu- zorewa püspöknek hívják az ilyen fekete politikust... ö és még néhány „mérsékeltnek” mondott társa, a héten aláírta a megállapodást lan Smith fajüldöző kormányával, e szerint tíz éven át nem változtathatja meg Rhodesia alkotmányát a létrehozandó, színesbőrű többségű parlament sem, mert abban annyi fehér képviselő marad, hogy a szavazatukkal „leblokkolják” a többségi döntést. Ezek után olcsó dolog volt úgy feltüntetni, hogy Smithék jelentős engedményt tettek az „egy ember — egy szavazat” elv elfogadásával, s azzal, hogy ennek alapján alakul majd meg Rhodesia jövő parlamentje. De a feketék többsége nem tükrözheti ott az ország etnikai viszonyait, a fehér kisebbség megmarad a döntő változtatások akadályozójának. Természetesen ez a megegyezés korántsem jelenti az utolsó szót Zimbabwéban: a hazafias erők képviselői kijelentették, hogy csak még hevesebben folytatják harcukat. Érdekes, hogy csupán Londonban keltett megelégedést a salisbury-i megállapodás híre, már az USA-ban nem. Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, aki már többször tárgyalt a rhodesiai válságról, fenntartásait hangoztatta. Namíbiában (a korábbi Dél- nyugat-Afrikában) is hasonló a helyzet. Az etióp—Szomáliái ellenségeskedések heti híreiben az a döntő jelentőségű elem, hogy az etióp hadsereg mind inkább visszaszorítja a Szomáliái betolakodókat. Carter elnök már figyelmeztetni is szükségesnek tartotta Etiópiát: ne vonuljon be Szomália területére! Ezzel egyidőben Washington már „magyarázni” próbálja eddigi magatartását, láthatóan azzal a szándékkal, hogy megkísérelje korábbi, addis abebai pozícióit visszaszerezni. Ez az amerikai szándék is jelezheti, mennyire fontos ország fekete Afrikában Etiópia. 3. Az Egyesült Államokat hosszú évek óta nem ráz- kódtatta meg olyan nagyarányú sztrájk, mint a bányászok mostani munkabeszüntetése. Új erőpróbát jelent-e ez Carter elnök számára? Határozott igennel lehet válaszolni, hiszen Carter elnök beavatkozását és a hírhedt Taft—Hartley-törvény, a sztrájkjogot korlátozó törvény alkalmazását hozhatja, 180 000 amerikai szénbányásznak tizenegy hete tartó sztrájkja. Az elnököt annak idején a választási harcban a szakszervezetek támogatták, most bizonyítania kellene, hogy viszonozza segítségüket a szén- és acélmonopő- liumokkal szemben. Carter számára a bányászsztrájk azért is erőpróba, mert sokat emlegetett energiatakarékossági terveit keresztülhúzhatja. Ohio, Pennsylvania, Indiana és Thenessee államokban a szénkészletek már szinte teljesen kimerültek. Pedig Carter éppen azt hirdette, hogy a szénnel eredményesen helyettesíthetik a drága olajat. Mi több, még az USA kereskedelmi mérlegének alakításában is fontos szerepe lenne a szénnek, hiszen több milliárd dollár export- bevétele van az Egyesült Államoknak szénből. S most mindezt kockára tette a nagy sztrájk. A munkabeszüntetés révén a bányászok maguk magasabb béreket akarnak kiharcolni, most esedékes ugyanis a háromévenként megújítandó szerződésről a munkaadókkal való tárgyalás. A szakszervezetet a küzdelem vállalására késztette a bányászok sok, úgynevezett vadsztrájkja, az olyan munkabeszüntetés, amelyhez nem kérték ki a vezetők véleményét. S a vadsztrájkok közben tömérdek összetűzésre került sor a rendőrséggel, igen sok bányász került a börtönbe. Súlyos társadalmi megrázkódtatást okozott az USA-ban a bányászok megmozdulása. 15 ember életét kioltó terrorakció zajlott le Észak-lrországban. A főváros közelében fekvő Castlereagh egyik szállodájának éttermében, ahol az esti csúcsidőben több mint 400 vendég tartózkodott, gyújtóbomba robban, s pillanatok alatt lángba borította az épületet. A rendőrök, akikel öt perccel a tragikus esemény bekövetkezése előtt Ismeretlen telefonáló figyelmeztetett az időzített bombák robbanására, közvetlenül az óriási detonáció után érkeztek a helyszínre. A lángokban álló épületből 15 halottat és több tucat sebesültet vonszoltak ki. A merénylet időpontjában a helyi ifjúsági motorosklub tartott díjkiosztó ünnepséget az étteremben. Az embertelen terrorakciót feltételezések szerint az IRA ideiglenes szárnyának tagjai követték el. A szélsőséges szervezet, amely 1969. óta küzd a terror minden eszközének a britek észak-írországi jelenléte ellen, ilyen véres akciót utóljára 1971-ben követett el egy belfasti borozóban, ahol szintén 15 ember esett áldozatul az IRA merényletének. Washingtoni béketörekvések — fegyverszállításokkal James Carter amerikai elnök azzal indolkolta az Egyesült Államok újabb milliárdos fegyverszállításait a Közel-Keletre, hogy mind Izrael, mind Szaud-Arábia és Egyiptom Washington „szilárd szövetségese”. Az elnök nem válaszolt a kérdésre: hogyan egyezteti össze a közel-keleti béketörekvéseket a fegyver- szállítások folytatásával —, hiszen ennek következtében egy esetleges új háború pusz- títóbb lehet, mint valaha. A kongresszusi kedélyek csillapítására Carter megjegyezte: az Egyiptomnak szállítandó amerikai gépek „távolról sem olyan korszerűek” mint amilyeneket Izrael kapott és kap. Tovább zuhant az amerikai dollár árfolyama, a frankfurti tőzsdén 2,0585 nyugatnémet márkáért jegyezték. Ennél alacsonyabb még sohasem volt a tőkés világ vezető valutájának az árfolyama. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Hans Apel, az új nyugatnémet hadügyminiszter és elődje, Georg Leber a bonni kabinet új tagjainak eskütétele után a díszszemlén. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Éhség az atomkorszakban IV. A megoldás 4. A kép, amit felvázoltunk, sötét, de — sajnos — igaz. Vajon ez azt jelenti, hogy az emberiség, amely eljutott a sztratoszféra valószínűtlen magasságaiba és a tengerek hihetetlen mélységeibe, a földfelszínen nem tudja eltüntetni az éhség Dainoklesz- kardját? Semmiképpen. Az ember valóban a lét koronája. Amit eddig elért, biztosíték arra is, hogy nem szabad — és nem is kell belenyugodnia a dolgok jelenlegi állásába. Éppen hatvan esztendeje kezdődött meg a világon az a folyamat, amely máris bebizonyította, hogy az éhség nem valami „eleve elrendeltetett sorscsapás”, hanem olyan jelenség, amelyért emberi közösségek kiáltó egyenlőtlenségen alapuló jellege nagymértékben felelős. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom által elindított súlyos láncreakció olyan országokban következett be, amelyek súlyos örökséggel szembenézve, a szegénység körülményei között kezdték építeni az új életet. Történelmi mércével nézve igazán villanásnyi idő telt el a szocialista világrendszer megszületése óta. Mégis elmondhatjuk — és ezt ma már Nyugaton sem tagadja,' tagadhatja senki —, hogy a szocializmus és éhség egymást kizáró fogaltnak ! AZ ÖRDÖGI KOR „KIEGYENESÍTÉSE” Ez pedig önmagában Is csattanós válasz a pesszimisták, Malthus hívei számára. Mint ismeretes, Malthus teremtette meg azt a tant, amely szerint az emberiség szaporodása megoldhatatlanná teszi a világ élelmiszergondjait — ezért elkerülhetetlenek a népességet alaposan „megritkító” háborúk. A marxisták nemcsak mélységes antihumanizmusa miatt vetik el ezt a tant, hanem azért is, mert egyszerűen — nem igaz. Fenti példáinkon már láttuk, hogy a családtervezés elve bizonyos jómódot feltételez, e jómód elérését viszont megnehezíti a családtervezés hiánya. Ez valóban ördögi kör, de nem át- törhetetlen. Mi kell a probléma megoldásához? Milyen tartalékai vannak az emberiségnek, amelyek segítségével kitörhet az ördögi körből? Kezdjük egy olyan adattal, amely önmagában is érzékelteti à megoldás bizonyos realitását: jelenleg a világon napi (!); egymilliárd — nem tévedés, napi ezermiilió — dollárt költenek fegyverkezésre. Nem ke!l nagy képzelőerő annak megértéséhez, hogy ennek az ijesztő számnak számtalan létfontosságú vonatkozása van. A legkézenfekvőbb természetesen az: ha ezt az iradat- lan összeget a földkerekség élelmiszer-termelésére költenék, a problémák legalább nyolcvan százaléka szinte automatikusan megoldódnék. De nemcsak a pénzről van szó. EGY HARCI GÉP ARA A modern mezőgazdasághoz öntözőművek, korszerű ipari ts közök egész sora kelj' beleértve az agrár-légiflottát is! Ezek előállításához a rengeteg pénzen kívül nyersanyagok tömege és óriási mennyiségű emberi-ipari munkakapacitás szükséges. A fegyverkezési hajsza csökkentésével mindez megteremthető lenne. Manapság egyetlen modern, szuperszonikus harci repülőgép ára megközelíti — egyes típusoknál meghaladja — a húszmillió (!) dollárt. Azt a szakemberek tudják, mennyi élelmiszert lehetne „előállítani” húszmillió dollárból. Azt azonban a laikusok is tudják, hogy — sokat... Sokat segíthet a megoldásban a genetika, a biológia számtalan új vívmánya is. Fentebb ugyancsak láttuk, hogy ezek bevezetése pénzbe kerül. Ha a leszereléssel kapcsolatos szovjet javaslatok akár csak részben megvalósulnának, kevesebb éhező gyermek lesz a világon. TENGERI TARTALÉKOK A legutóbbi FAO-konferen- cia határozata szerint a legszükségesebb tennivalók a következők lennének: 1. Hárommilliárd dolláros pénzalapot létesíteni azonnali gabonavásárlásra a legín- ségesebb körzetek számára. 2. Felszólítani a kormányokat, növeljék segítségüket a fejlődő országok számára. (Nagyon sok függ e segítség jellegétől. A szocialista országok például úgy segítenek, hogy annak eredményei tartósak legyenek; hogy az a segítség új létesítményeket, tehát új munkaalkalmakat, szakképzett munkaerő gyarapítását és a tőkés világtól való kisebb függőséget jelentsen. 3. Nemzetközi mezőgazdasági „tartalékbank” létrehozása, amely természeti katasztrófa (szárazság, árvíz, stb.) esetén azonnali támogatást nyújthat. 4. Felszólítani a legnagyobb nyugati gabonatermelőket, mindenekelőtt Kanadát és az Egyesült Államokat, „változtassa meg eddigi önző agrár- politikáját, a szükölködőkre is gondolva...” Az éhség elleni küzdelemben mind nagyobb szerepet kaphat a világóceán. Hála a modern halászflottáknak, 1950. óta világszerte megkétszereződött a tengeri termékek fogyasztása. Máris ezek a termékek szolgáltatják az oly fontos állati fehérjék 13 százalékát és a tudósok szerint ez az arány belátható időn belül megkettőzhető. Igen, az értelmes célokat követő ember elég erős lehet ahhoz, hogy véglegesen elűzze az éhs< g ősi rémét. Harmat Endre — Vége — (
