Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

Közösködő község — egyéni gondokkal Falugyűlés Ludason » Ennek a 985 lelket számlá­ló községnek semmije sincs, amely csak az övé lenne. Az áfész például a ludasiak ke­reskedelmi ellátása mellett még négy községről gondos­kodik. A takarékszövetkezet­hez három kisebb település tartozik, a termelőszövetkezet pedig Ludassal együtt öt fa­lu lakóinak ad munkát. A ta­nácsuk is közös — Detkkel. — A társas együttlét miatt még sohasem panaszkodtak a ludasiak — mondta Koncsos István, a detki. közös községi tanács elnöke. — 1973-ban „kötött házasságot” a két szomszédos település, de ez a házasság eddig úgy tűnik, nem végződhet válással. O A falugyűlés kezdete előtt beszélgettünk a tanácselnök­kel. — 1954-ben kerültem Lu­dasra, tulajdonképpen együtt nőttem fel az itt élő embe­rekkel. Mindenkit név sze­rint ismerek, de nemcsak a nevüket tudom, hanem azt is, mi bántja őket. Ez nagy könnyebbség nekem is és a ludasiaknak is. Tőlem még soha nem kapott senki írás­beli idézést. Ha valakivel „összezördülésünk” van, akár az utcán megbeszélhetjük... — Emiatt persze szeretik az elnököt... — Szeretik... ? — gondol­kodik el mosolyogva Koncsos István. — Talán... De nem is ez a fontos, hanem az, hogy megosztják velem a gondjai­kat. — Tehát milyen kérdésekre számít a falugyűlésen? — Biztosan ma is megkér­dezik, miért nem lehet min­den üres üveget visszaváltani a boltban. Aztán azt is kér­dezik majd, mikor lesz újra saját fodrásza Ludasnak... — Nem valami „súlyos” kérdések... — Messziről nem. De itt helyben ezek is súlyosak. — Tehát minden rendben? Vízhálózat, villany, utak, jár­dák. .. ? — Na igen. Pontosan olyan nehéz ezeket megoldani, mint az ország bármely más tele­pülésén. De ha hiszi, ha nem, nálunk minden rendben Igaz, a vízvezetékünkből még 130 méter hiányzik a teljességhez, de ez mindössze négy csalá­dot érint. — Ök is ludasiak, jogosan reklamálhatnak a hiányos­ság miatt. — Persze, jogosan, és rek­lamálnak is. — Mégsem az üvegvissza­váltás a legsúlyosabb kér­dés. .. A tanácselnök mosolyog a „kötözködésemen”. — Minden kiderül öt óra­kor. o A szépen berendezett álta­lános iskola egyik osztályter­mét jelölték ki a falugyűlés színhelyéül. Negyed hatkor még alig vannak húszán. Fél­órával a meghirdetett kezdés után már vagy hatvanan szo­ronganak a tanteremben. A résztvevők -számaránya tulaj­donképpen nem rossz a lako­sok számához viszonyítva. Fiatal azonban egy sincs. Szinte mindenki a nyugdíj- korhatáron túl, vagy annak közelében lehet. Egyre inkább meggyőződésemmé válik: va­lami új divat alakul ki a községek fiataljai körében: „nem részt venni a falugyű­lésen. .. !” Vajon miért nem érdekli őket lakóhelyük jele­ne és jövője? o — Holnapután lesz két esztendeje, hogy a községben falugyűlést tartottunk — kezdi beszámolóját a tanács­elnök. — Az elért eredmé­nyek elismerése mellett szól­nunk kell majd a hiányossá­gokról is. Nincs titkunk egy­más előtt. A tények egymás után so­rakoznak: az elnök szavaiból kiderül, hogy az idei költség- vetési keretük 3.8 millió fo­rint, fejlesztésre azonban a tavalyi ötmillióval szemben mindössze másfél millió forin­tot kaptak. Az eltérés a múlt évben épült egészségház „ro­vására” írható, amellyel szí­vesen büszkélkednek, hiszen csaknem minden mejgtalálha- tó itt, amire a lakosság jó közérzete, egészsége szem­pontjából szükség van. — A belterületi utak hosz- sza elérte a tíz kilométert, ugyanennyi a villanyvezeték hossza is — folytatja a ta­nácselnök. — Ludason egyetlen olyan utca sincs, ahol ne lenne jár­da. A vízhálózat is kiépült, mindössze 130 méter hiány­zik, amelyet még az idén igyekszünk pótolni. O — Nem igaz, hogy minde­nütt van járda, — mondja az első hozzászóló, Temesi Jó­zsef nyugdíjas. — Például a főutcában csak az egyik ol­dalon van járda, a sógornőm tegnap is elesett, mert ő ép­pen azon az oldalon lakik, ahol hiányzik a járda. Kü­lönben, ha sár van, az autók össze-vissza csapkodják a há­zakat. Akár társadalmi mun­kában is vállalnánk. hogy tényleg minden utcában le­gyen járda. — A járművek is hibásak, illetve akik vezetik, mert egyik-másik munkagép fel­hajt a járdára, és darabora töri a betont — teszi hozzá Dége Aladár (szintén nyug­díjas). — A falu szépségére is jobban kellene vigyázni. Például a futballpálya mel­letti bombatölcsért telehord­ják szeméttel. Hát hogy néz az ki? Talán a népfront meg­szervezhetné, hogy ott min­den este legyen felügyelő, aki a szeméthordókat elkapja. — Még ebben az évben be­tömjük azt a bombatölcsért, Aladár bácsi — mondja a ta­nácselnök. — És ha már bele­szóltam, hadd válaszoljak a járdaproblémára is. A fő­utcán valóban hiányzik négy ház elől a szilárd talaj. De egyenlőre ne számítsanak a pótlásra. Nincs pénzünk, na ez az igazság. O A „Fórum Ludasórum” — elnézést az ókori rómaiaktól a nyelvtörő plágiumért, — hét óra tájban fejeződött be. Jó néhány, a kivülálló számá­ra apróságnak tűnő kérdés hangzott el, a tanácselnök va­lamennyire válaszolt. A jó hangulatú, csaknem baráti beszélgetésen egyetlen hibá­ja volt: hiányoztak a fiatalok. Bendó János Mint már közöltük, teg­nap, pénteken délelőtt l„ t- ta zárszámadási közgy ' ét az egerszóláti Béke Terme­lőszövetkezet. A rendezvény jelentőségét fokozta, hogy a közös gazdaság ez alkalom­ból vette fel a vietnami nép hős vezetőiének Ho Si Minh- nek a nevét. Az ünnepségen többek kö­zött megielent és az elnök­ségben helyet foglalt Nguyen Phu Soai. a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, Vaskó Mi­hály, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága tagja, a Heves megyei pártbizottság első titkára. A résztvevőket Szálkái Miklós, a tsz párttit­kára üdvözölte, maid Dér József elnök ismertette a ve­zetőség beszámolóját. Ezt kö­vetően került sor a névfel­vételre. Dér József beszámolóját tartja Tanácskoztak az Agria Búlorovár u szocialista brioádvezetői Idei gazdasági feladataik­ról, a munkaverseny kiszéle­sítéséről tanácskoztak pénte­ken az Agria Bútorgyár szo­cialista brigádvezetői. A gyár beruházásaihoz jelentős ex­portfejlesztő hitelt kapott, így az idén is az a legfonto­sabb feladat, hogy a válla­lati szállításokat maradékta­lanul teljesítsék. Erről szólt Szalai Ferenc igazgatóhelyet­tes is a tanácskozáson, s eh­hez kapcsolódtak a brigádok vállalásai. Emellett a kollek­tívák a minőség javítására tettek felajánlásokat, s tár­sadalmi műszakokat is vál­laltak, amelyek bevételét is­kolák, óvodák támogatására fordítják. A 33 brigád közül kettőt javasoltak arany koszorús fo­kozatú kitüntetésre. A József Attila felületcsiszoló brigá­dot pedig magasabb kitünte­tésre javasolta a brigád ve­zetői tanácskozás: a szakma kiváló brigádja cím váromá­nyosai. Zárszámadás Egerszóláton Ho Si Minh nevét vették fel Á forradalmár néptanító 100 éve született Czabán Samu A nagykövet köszönti a szövetkezet dolgozóit. (Fotó: Szántó György) 56 elutasítva — 67 jóváhagyva Központi támogatás az építőipar gépesítésére A MAGYARORSZÄGI szo­cialista tanítómozgalom ki­magasló egyénisége 1878. feb­ruár 17-én született Rozs­nyón. Apjának öt gyermeké­ről kellett gondoskodnia. Az átlagosnál jóval nagyobb te­hetségű, legkisebb fiú — Czabán Samu — sike­resen végezte el 1897- ben Eperjesen a tanítóképzőt, ben Eperjesen a tanítóképzőt, s kapott oklevelet. Egy évig próbaéves tanító a Pest megyei Alberti (Al- bertirsá) községben, majd ugyanitt véglegesítették. 1902- ben került Nyitra megyébe, Miava helységbe, ahol szin­tén nemzetiségi iskolában ta­nított. Itt került először szembe az úri Magyarország képviselőjével, a főispánnal, aki arra akarta rávenni, hogy a helyi képviselőválasztásról készített hamis jegyzőköny­vet hitelesítse. Czabán Samu tanító úr megtagadta ezt. A megyei urakat ez a nem várt ellenállás annyira felbőszítet­te, hogy Czabán Samunak fiatal feleségével együtt az or­szág déli csücskében levő Te­rnes megyei Klopódiára kel­lett költözködnie egy hét le­forgása alatt. A miavai tanító működés­ről kiállított bizonyítvány pedig azt tanúsítja, hogy „... a tanításban szakértel­mével fáradhatatlan szorgal­mával, buzgalmával, lelkese­désével. s kiváló ügyességével — kit'nö eredménvt ért el. mely által a szülők bizalmát, s az iskolai hatóság telje“ . Ifjprrl oid.gIte C HELYÉN IS a rég; problémák vették körül: a nén nyomóra, pusztulása, a segítő kéz hiánva A tanító együtt érzett a szegényekkel, hamar megnyerte az egyszerű emberek bizalmát. Gazdakört .vezetett, miközben önmagát is állandóan továbbképezte. A Wekerle-uradalom sze­génysorsú lakói melletti ki­állását a hatalmasok felfor­gatásnak, lázításnak tekintet­ték. A cselédházakat sűrűn látogató tanítónak ismét mennie kellett... „A veszedelmes tanító” kö­vetkező állomáshelye Nagy­szénás, az orosházi járásban. Segítőtársai ebben az időben a polgári radikális Zigány Zoltán és a szociáldemokrata, később mártírhalált halt So­mogyi Béla Viharsarki idő­szaka alatt, 1912-ben lett Czabán Samu a szociálde­mokrata párt tagja. A tanítók gondjairól és a közoktatás helyzetéről cikkei jelentek meg az ellenzékinek számító szaklapokban (Közoktatás, Ü.i Korszak) Megválasztották az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnökévé. El­nöki beszédében követelte többek között a felekezeti és községi iskolák államosítását. Harcot hirdetett a tanítók anyagi és társadalmi függet­lenségéért. Ugyanolyan poli­tikai jogokat követelt szá­mukra. mint amilyenekkel a nagybirtokok urai, a tőkések, a papok rendelkeztek. Beszé­de a tanítói érdekéken jóval messzebbre mutatott: „Az ■gyes országok őrülétes fegy­verkezése valóságos árkává lesz a népeknek Az a felfo­gás uralkodik, hogv a nemze­tek közti ellentéteket csak a fegyverek küszöbölhetik ki. Mégis^meggyőződéssel kell hir­detnünk, hogy a jövendő győztese az a nép lesz, ame­lyik kultúráját magasra eme­li, kifejleszti a munka és ■munkás szeretetét, és lerom­bolja a kiváltságos osztályál­lamot. Az így felszabadított gazdasági erők feltartóztatha­tatlan haladása egyszersmind legnagyobb biztosítéka lesz a békének is. Örök igazságként hirdetnünk kell, hogy nemze­tünk újjászületése a nép fel- emelkedéséhez van kötve, minden erőnek, hatalomnak kútforrása a nép.” 1914-ben izgatás címén el­bocsátották állásából... A szociáldemokrata párt közbenjárására a fővárosban kapott munkát. Óradíjasként inasgyerekeket oktatott. Há­rom év múlva az óbudai Vö­rösvári úti iskolában végle­gesítették. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt óbu­dai elnöke, egyben a mun­kásotthon kulturális életének irányítója lett. Háborúellenes agitációt folytatott az óbudai gyárak munkásai között. AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRA­DALOM alatt a Közoktatás- ügyi Minisztériumban dolgo­zott szemé'vzeti ügyek elő­adójaként. A Tanácsköztár­saság alatt az elemi népisko­lai ügyosztály vezetője. A III. kerületben a munkástanács elnökévé választották. Te­vékenyen vett részt a Buda­pesti Munkástanács éc a Ta­nácsok Országos Gyűlése munkájában is. Tagja lett a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. . A Tanácsköztársaság megr döntése után letartóztatták és súlyos betegen házi őrizetben tartották. Az illegális párt segítségével átjutott Cseh­szlovákiába, Kassára. Az ot­tani elvtársak ismerték Cza­bán tevékenységét, és rozs- nyói születése alapján meg­szerezték számára a cseh­szlovák állampolgárságot, így lett ismét tanító a cseh­szlovák területen lévő Bereg­szász magyar nyelvű elemi iskolájában. Később családja is utána ment. Énekkart szer­vezett, gyermeklapot indított, magyar nyelvű olvasóköny­vet állított össze, s minden tudásával azon fáradozott, hogy emelje az ottani ma­gyar oktatás színvonalát. Üj Korszak címmel kommunista szellemiségű antifasiszta új­ságot szerkesztett vejével, II- ku Pállal együtt. Elnöke volt a Szovjet Barátok Körének. KÁRPÁTALJA horthysta megszállása után Czabán Sa­mut a csendőrök megkínoz­ták, majd börtönbe vetették. A szenvedéseket nem élte túl. 1942. december 16-án hunyt el Nagyszőllősőn (ma Vinogr radov). Iskola, kultúrház. ut­ca, tér viseli Czabán Samu nevét, akihez Ady Endre A magyar tanítóhoz című ver­sét írta. Győry Dezső A ve­szedelmes ember című regé­nyes életrajzban. Bihari Mór pedig A tanító című tanulmá­nyában állított emléket alak­jának. , ■ __ .Vida Sándor A z építőipar munkaerő­gondjait enyhítik, kapacitá­sát növelik azok az újabb beruházások, amelyekhez pá­lyázat útján négymilliárd fo­rint értékű állami támogatást és hitelt kapnak központi erőforrásokból az ágazat szervezetei. A múlt év köze­pén hirdették meg a pályá­zatot, amelyre 139 vállalat és szövetkezet nyújtotta be ja­vaslatát, összesen 8 milliár- dot kértek központi erőforrá­sokból, s jóllehet valamennyi pályázó indokolt fejlesztése­ket javasolt, szelektálni kel­lett közöttük. A pálvázatot értékelő bizottság eddig 56 javaslatot elutasított, a 67 legjobbat pedig jóváhagyta. Ennek alánján 3.5 milliárd forint értékű központi támo­gatással és a pályázók saját erőforrásaival csaknem öt- milliárd forint értékű fej­lesztés valósul meg. Néhány héten belül döntenek továb­bi 16 javaslat sorsáról, illet­ve a mintegv 500 millió fo­rint értékű állami támogatás és hitel odaítéléséről is. A pálvázat alapvető célja, hogy még az V. ötéves terv hátralévő éveiben erősítse az építőipart. A kivitelezési szektorok közül a leghatéko­nyabban dolgozó állami épí­tőipar vállalatai kapták a támogatás csaknem 80 száza­lékát. A szövetkezeti építő­iparban a lakásépítésre kon­centrálták a hozzájárulást és egy új építési módszér szé­les körű elterjesztését, a ka­pacitás jelentős növelését tették lehetővé. Az építőipari gépesítés leg­nagyobb hazai szervezete, a nagy építőgépeket kölcsönző, bérbeadó Építőipari Gépesítő Vállalat kapta a legtöbb tá­mogatást; több mint egymil- liárd forint beruházással korszerűsíti gépparkját, 32 százalékkal növelj teljesítmé­nyét. A pályázatok alapján országszerte megerősödő1 gép­állomány jobb ellátására pe­dig az Építőipari Gépgyártó Vállalat majdnem egymilli- árd forint értékű beruházás­sal kétszeresére bővíti eép- alkatrészgyártását és gép a- vító karbantartó szolgáltatá­sait. Mmsia£} 1978. február 18., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents