Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-18 / 42. szám
A fekete kalóz Olasz film Ventimiglia grófja kalózzá lesz másik két testvérével együtt, hogy szülei haláláért, vagyonának elvesztéséért és társadalmi rangjának szerte- foszlásáért elégtételt vegyen a bűnösön, Van Gould kormányzón. Ez a személyes indítéka annak a nagy küzdelemnek — a film írója és rendezője, Sergio Sollima szerint —, amely végül is Venezuela szabadságához vezetett, azaz Venezuela akkor így szabadult meg egyik gyűlölt zsarnokától. A film látványos, a folyton változó helyszín romantikus és számunkra mindenképpen egzotikus. Tengeri felvételeket tartunk illúziót keltőknek, utcai jeleneteket, színes vásári sokadalmat természetesnek. Elámulunk — a néző hajlamos erre — mekkora formagazdagság élvezhető a kosztümökben menynyi szín és változat a nők toalettjeiben és milyen távirati stílusban elsuttogott mondatokban tudják leszólni az előkelő gyarmati hatalmasságok egymást. A kalandfilm nyüzsgése azzal a pompával akar hatni, amely a régmúlt történetet elénk varázsolja. Aztán azzal Is, hogy az elengedhetetlen párharcok és tömegverekedések — ebben a filmben a halottak számát nem is Igyekszünk megállapítani — mennyi ötletet dobnak piacra. A főhős magától értetődően nemcsak a szerencse fia, minden helyzetből és minden képtelenségből kivágja magát; akik mellette vagy érte küzdenek, azok legalábbis félistenek, ahogyan a filmrendező és író elképzelte. A közönség tódul ezekre a filmekre, mindenütt táblás házak előtt peregnek ezek a színes kockák. Talán azért, mert az ember szórakozás közben élvezni akarja azt a küzdelmet is, amelynek végén ott a győztes igazság, a maga szeplőtelenül tiszta kiadásában. Eszébe se jut a nézőnek elgondolkozni mindazon az egyéni sorson, ami a nagy kavargásban fel-feltű- nlk. Mint ebben a filmben a verekedések szüneteiben is. A film történetének Dél- Amerikájában nemcsak a hatalom mindenre elszánt hitványai söprik be az aranyakat, döntenek élet és halál sorsáról. Akadnak itt a második sorban, a félárnyékban az egymást gyűlölő spanyolok, olaszok és flamandok között néhányan, akik arcélükkel és jellemükkel kiütnek ebből a tarkaságból. Itt van a vérbajos spanyol grand, aki megőrizte társadalmi rangjának megfelelő gőgjét, de ugyanakkor ember is tud lenni, mert a lovagi erényekre nemcsak megtanították, azokhoz tartotta is magát. Vagy az a másik, a Morgan, ötletesen felépített mondatokból szövődik közte és új gazdája között a hűség, párbeszéde, hogy aztán mindvégig önmaga szintjén legyen igazi férfi a felemé’- kavarod ásban. S amikor a filmről szólván néhány kitűnő jellemszínész alakítását dicsérjük, nem hallgathatjuk el az operatőri munka kapcsán azt a hatást, amit az erődök megostromlá- sáról készült felvételek keltettek bennünk. Ezek az erődítmények és méreteik nyo- masztóak, jelzik még a feledékeny utókornak is, menynyit kellett tűmiük-szenved- ntük a hódítóktól az őslakóknak, és hogy ezek a szegény színesek mekkora ellenállást fejtettek ki, ha a hatalom ekkora monstrumokban érezhette csak biztonságban magát. A rendező a fekete kalóz arcát nagy műgonddal alakította ki, feltűnően íelkunko- rított bajússzal, nagyszélű kalappal. Valami festményről másolhatta őt, mert ez a kép nagyon cizelláltnak tűnik. Mint ahogyan a szőke Hono- rata is inkább egy divatlap címfotójának hat, pedig eleven asszony, aki szeretni is tud. Kabir Bedi és Carole Andre — ők ezek — csak annyira és úgy hatnak, hogy mellettük Mel Ferrer alakítása Van Gould szerepében különös figyelmet érdemel. A film operatőrje Alberto Spagnoli. A slágerzenét, ezt az édes-hízelgő olasz lágyságot Guido és Mauritio de Angelis írták. Némely képvágásban szinte sajnáltuk, hogy a zenét is elmetszették a képpel együtt. Farkas András néma dosszié Magyar film Amikor megnéztem A néma dosszié című új magyar filmet, amelyet Falus György novellájából Mészáros Gyula rendezett — egészen a vetítés végéig nyugodt voltam. A sztori autóbalesettel kezdődött, majd egy hallgatag kém leleplezésével folytatódott. Aztán megindult a nyomozás is, több derék nyomozóval —, s ez a tény már eleve mozgalmassá tette a filmet. Láthattam két gyilkossági kísérletet, egy postás álruhás betörőt, ezenkívül nőt fecsegőt, nőt titokzatosat, nőt precízen dolgozót, szorgosát, sőt egy feleségj elöltet is és egy barátnőt (a nőt tehát alaposan körüljárták). És volt autósüldözés is, volt titkos lakás, egy rádióadó, meg verekedés, meg minden... Nem hiányoztak a magasabb régiók sem. A rendőrök szerették a Jókai bablevest, valamint a növényeket i— tehát egyéni arcot kaptak. A főhős végig néma volt, így lehetett izgulni, hogy vajon mikor szólal meg. A szálak kellőképpen kuszálódtak, s már előre örültem annak, hogy tíz-tizenöt féle magyarázatom közül egy majd csak beválik. 4 Aggódni csak akkor kezdtem, amikor az utolsó képsorok vetítésére került sor. Már elkapták az egész bandát, már leleplezték a főnököt, már a vallomáshoz készülődött a főhős, s még mindig nem lehetett semmit sem érteni. Nem tudtam meg, hogy a virág nevű banda mit kémkedett és miért kémkedett. Hogy a főnökasszony, ha valóban a barátnője volt az elfogott kémnek, miért próbálta meggyilkoltatni, ha viszont csak bajtársi kapcsolat volt közöttük, akkor miért küldött neki a férfi névnapjára egy mindent leleplező virágcsokrot. A banda vezére miért mással űrfttette ki lakását. És ha azért, hogy elterelje magáról a gyanút, akkor miért rendezte meg saját álmeggyilkoltatását, amiből azonnal kiderült, hogy mégiscsak ő az egyik legfontosabb személy... A kérdőjelek fölsorolását még hosszan lehetne folytatni, de sajnos nincs miért. A film ugyanis befejeződött, még mielőtt mindenre elfogadható magyarázatot adott volna... Egy krimitől általában nem várnak túl sokat — a magyar krimivel szemben pedig még engedékenyebbek a nézők. Legtöbbször elég annyi, hogy lássanak egy izgalmas, váratlan meglepetésekkel teli, mégis logikus történetet, ennek megfelelően egy fordulatos, netán bravúros — és persze logikus — nyomozást. És a végére egy csattanós és logikus leleplezést, amely az összes maradék titokra fényt derít A minimális logikához viszont méltán ragaszkodik a közönség. Ennek hiánya ugyanis teljesen kívül rekeszti a szurkolókat a cselekményen. Bármilyen furcsa, a logi- kusság hiányában azohnal „fájni kezd” a mondanivaló, a jellemrajz, a jó színészi- alakítás, netán a szép képek hiánya is. így történt ez e film esetében is..., mely ezúttal hiába sorakoztatta föl az üres krimielemeket, a lényeg mégis elmaradt. S így végképp nem mondott semmit a néma dósszié. (németi) A régi kudarc csak rossz emlék... Ú] utakon a hatvani közművelődés Jó két évvel ezelőtt csak a gondok sokasodtak. A Zagyva-parti város közművelődési intézménye csak névleg volt a helyi művelődés központja. A légkört személyi torzsalkodások mérgezték. Olyannyira, hogy az érdemi munkával már senki sem törődött. A művelődés- ügyi osztály akkori munkatársai esetenként tétlen szemlélődésükkel, máskor meg átgondolatlan intézkedéseikkel csak súlyosbították a helyzetet. A kultúra háza elárvult. Nem is csoda, hiszen hiányoztak a közönséget vonzó rendezvények, s végül már csak egy-két kiscsoport vegetált. A nyitva tartás *fiajd- hogy felesleges volt, hiszen csak néhanapján tért be valaki, s az is csalódottan távozott Job!) tárgyi feltételek A kudarc határozott és gyors cselekvést követelt. Az új hatvani vezetés nem is késlekedett. Az igazgatói teendők ellátásával gyakorlott népművelőt bíztak meg, akit nem riasztottak el a mostoha körülmények. Lényegében mindent újra kellett kezdenie. Az épület tatarozása, az elavult berendezés cserére várt. Jogos igényeit megértették, s a tanácsi támogatás összegét évi 280 000 forintról 400 000-re növelték, s akkor sem szűkmarkúskodtak, amikor ez is kevésnek bizonyult. Most már indulhatott a festés, megvásárolhatták a legszükségesebb bútorokat. Ezt követően hozzáfoghattak a tartalmi tevékenység megalapozásához. A régi gárda kicserélődött, s így már nézet- eltérések sem akadályozták a munkálkodástA megfontolt igényfelmérés alapján a kis közösségek szervezésében láttak fantáziát. Ezek száma egyre gyarapodott, s így a lakosság minden rétegének és korosztályának szórakozást, hasznos, ismeretszerzéssel egybekötött kikapcsolódást kínálhattak. 1977-ben rendszeresen működtek a nyugdíjasokat, a kismamákat, a szocialista brigádtagokat, az ifjúmunkásokat, a fiatal utazókat, a magnósokat, a gyermekeket, a könyvbarát kisdobosokat tömörítő klubok. A kamarazenekar — noha mindössze másfél esztendeje alakult — igazolta életképességét, g fellépései ma már eseménynek számítanak. A díszítőművész szakkör sikeres kiállításokkal jelentkezett. A képzőművészet diákkedvelői az alkotómunka fortélyaiból kaptak ízelítőt. Az Irodalmi színpad műsorairól mindenütt elismeréssel szólnak. Sz nbázi előadások, hangversenyek A nagyközönség kívánságairól sem feledkeztek meg. A Déryné Színház előadásaira kiadott bérletek mind gazdára találtak. Az általános és középiskolás tanulóknak hirdetett hangversenyeket általában telt ház tapsolta meg. A művészeti nevelést segítették elő a Hatvani Galéria országos visszhangot kiváltó tárlatai. Szinte valamennyit megtekintették — méghozzá csoportosan — az üzemek dolgozói, s a Lenin Termelőszövetkezet tagjai, valamint a diákok. Ameny- nyiben kérték, — s legtöbbször ezt tették — szakszerű kalauzolást is biztosítottak számukra. Az ifjúság örülhetett a beatkoncerteknek.s a szabadtéri színpad teraszán szombatonként rendezett táncesteknek. Ez a sokrétűség tovdbbrá is érvényesül. A munkásművelődés érdekében néhány érdekes tervet szeretnének megvalósítani. A 3—6-ig elnevezésű program a szabad idő eltöltéséhez ad majd ötleteket. Ennek keretébe illeszkedik a Fórum-sorozat. Itt, szó esik a munkahelyi demokráciáról, a várospolitikai kérdésekről, a közéleti- ségről. Hagyományossá teszik a hatvani zenei napokat, esztendőnként a művelődési központ lesz a házigazdája a kamarazenekarok megyei fesztiváljának és a színjátszó csoportok találkozójának. Egyetemi—főiskolai előkészítő tanfolyamokat indítanak. A brigádok kulturális vállalásainak teljesítését közművelődési vetélkedővel könnyítik meg. Számítanak a Népszínház új kezdeményezéseire: a rendhagyó irodalomórákra, a pódiumelőadásokra, a szerkesztett lírai műsorokra. Ezeket a pedagógusok hasznosíthatják, hatékonyabbá formálva az oktatást. így válik be a helyes elképzelés, s a bőséges kínálatból Kossuth-Iüzetek A Kossuth Könyvkiadónál füzet alakban megjelent Pozsgay Imrének az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiáján, Szocialista társadalom és humanizmus címmel elhangzott előadása. Valóság és tudat címmel £ Mömm tűit. teoruar 1&* szombat ugyancsak a könyvesboltokba került az 1977-ben Bala- tonaligán tartott agitációs és propagandatanácskozáson elhangzott előadások szövege. A kötetben közreadták Győri Imre: Gazdasági építés és tudatformálás, Lakos Sándor A szocialista demokrácia »gyes kérdései, Grósz Ká •oly: A pártpropaganda néhány időszerű feladata és Tóth Dezső: Hazafiság és internacionalizmus című előadását. LEV SEIN YIN: TèteromvoK, WM: Amit el akarok mesélni, 1957-ben történt, Moszkvában, röviddel a Világifjúsági Találkozó előtt. Az Október című lapnál dolgoztam. Egyik napon a titkárnőm közölte, hogy valaki keres Leningrádból. Néhány másodperc múlva már egy sovány, átható tekintetű férfi lépett be. — Jó napot, Lev Romano- vics... Megismertem. A Kardinális volt, a maga idején a leghíresebb zsebmetsző. — Remélem, abbahagytad a szakmádat...! — szóltam. — figyelőre még nem.. és ön''öz. mint tava^-talt bűn- 'igy1 s-ak emberhez litikai ’•V5> iöUem most el. — Politikai okból . ? Mesélni kezdett. Két hónappal a Világifjú“ági Találkozó előtt néhány régi zsebtolvaj levélben azt javasolta neki, hogy Tombovba rendezzenek találkozót. A találkozóra rendre meg is érkeztek, elsőként Rosztovból Hólyag és a Doktor, majd hatan Asztrahánból; Ogyesszából a Pörsenéses és a Francia, Szibériát a pufók Fomka Bolt képviselte, Moszkvából a Galamb érkezett. A Kardinális végignézett a küldötteken. — A zsebmetszők első területi konferenciáját megnyitom — mondotta. — A napirenden egyetlen pont szerepel: miként tudjuk a Világ- . ifjúsági Találkozót a legjob' han hasznosítani? Előttünk a VIT — folytatta. — A kül földiek ezrei jönnek, találkozókat és telvomi'ásoka* rendeznek. Egyszóval, nagy lehetőségeink nyílnak. Mégis van egy probléma... — A zsebéből papírlapot húzott elő, orrára helyezte aranykeretes szemüvegét. — Közülünk senki nem ellensége a szovjethatalomnak. De ha hűek akarunk maradni a hivatásunkhoz, az alábbi előterjesztést el kell fogadnunk... És olvasni kezdte a papírlapról : „A népi demokráciák, Afrika és Ázsia küldötteit nem károsítjuk meg, csak a kapitalista országok, elsősorban a NATO-államok küldötteit.. Az értekezlet résztvevői megél ienezték. Csak a Doktor ellenkezett. — Miért kössük meg a kezünket? Nekem mindege, hogy kinek a zsebébe nyú- 'ok! Hangos szóváltás keletk' zett. — Szilen-lum! — csapott az asztalra a Kardinális. — mindenki érdeklődése, cépï zettsége, Ízlése szerint választhat. .. \ Közös fenntartás A kudarc ma már esak rossz emlék, hiszen a kilábolás tény. Mégsem az eredményekkel büszkélkednek, hanem az eddiginél is többet akarnak nyújtani, s ezért keresték az emberek megnyerésének új útjait. 1977. júniusában — megyénkben először! — megöl, dották a közös fenntartást. A Duna Cipőgyár hatvani egysége, a Hatvan és Vidéke ÁFÉSZ, a takarékszövetkezet, az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat, a Szociális Foglalkoztató, az ipari szövetkezetek igazi mecénásként évi 200 000 forintot ajánlottak fel a közművelődés támogatására. Ennyivel több pénzzel gazdálkodhatnak, s, így a kultúra házának 1978- as költségvetése elérte az egymillió forintot. Természetesen a szerződő felek sem járnak rosszul, mert a támogatás fejében szolgáltatások sorát kapják. Képviselőikből létrejött a közművelődési tanács, s ennek tagjai összeállítják az óhajok listáját. Az üzemekhez eljutott a kínálat jegyzéke, s tolmácsolhat! ák saját igényeiket is. TtT-elő- adásokat tartanak számukra, műsorokkal jelentkeznek náluk, a dolgozók beiratkozhatnak a különböző kiscsoportokba és szakkörökbe. Továbbképző tanfolyamokat szerveznek részükre, s a dolgozók Iskolájának foglalkozásairól is gondoskodnak. A szétszórt, kis összegek így egy kalapba kerülnek, s ez a summa valamennyi tél számára jól kamatozik, hiszen nem ötletszerűen, hanem átgondoltan használlak fel az Ismeretgyarapitásra, a tájékozottság bővítésére. A népművelők feladatai kétségkívül sokasodnak, ám mégsem sajnálják az áldozatot, ugyanis közelebb jutnak a valósághoz. Nem íróasztal mellett terveznek, hanem pontosan tudják, hol, mit várnak. A régi receptet — ennek köszönhetik, hogy gyorsan felszámolhatták a korábbi gondokat — alkalmazzák ám sokkal tapasztaltabban, körültekintőbben mint valaha. Csoda-e ha egyre több hatvanit nyernek meg a művelődés nemes ügyének.. ? Pécsi István Csak egymás után beszéljünk! Viharos tanácskozás kezdődött. Végül is a határozatot — a Doktor kivételével — elfogadtuk. — És miért jöttél hozzám. ..? — kérdeztem a vendégemet. — Érdekelne a véleménye — mosolyodott el. — Mert olyan problémáink merültek fel, hogy vajon hogyan Ismerjük meg, ki jött Keletről és ki Nyugatról..? — És az, hogy ez az egész határozat egy nagy iisznó- ság, nem merült fel közöttetek? — kérdeztem haragosan. — Az, hogy azok is, akilc Nyugatról jönnek, többségében a mi barátaink, akik esetleg az állásukat is elveszíthetik azért, mert el mer* tek ide jönni...? És ti meg akarjátok őket lopni? Kardinális elkomorodott. Majd felállt és így szólt: — Igaza van. Lev Romano- vícs! Ez Valóban nem jutott eszünkbe. Ez disznő*ág! ösz- szehívjuk az újabb tanácskozást. Egy ilyen dolgot nem '-hét semmiképpen «zeniesí- zni! Oroszból fordította: Antalfy István
