Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-15 / 39. szám

edd tstl belpolitikái kommentárunk: Talapzalfárgyalások VALAMENNYI HÍRÜGYNÖKSÉG JELENTET- E, hogy a francia fővárosban ismét tárgyalóasztalhoz ilt egy négytagú görög és egy hattagú török delegáció. \z úgynevezett kontinentális talapzatról folyó több­éves, látványos szakításokkal terhes tárgyalássorozat legutóbb tavaly júniusban, az akkori török választá­sok miatt — vagy talán csak azok ürügyén — szakadt félbe. A dilemma lényege: kihez tartoznak a tengerfel­szín alatt fekvő vitatott térségek, illetve szigetek. A görögök szerint a dolog egyszerű. A kérdéses tenger alatti területek általában görög felségvizek alatt húzódnak és ez önmagában is eldönti a vitát. A törö­kök ezzel szemben a vita fellángolása, 1974. óta azt vallják, hogy e területek —, amelyek közül nem egy csak néhány kilométerre van a török partoktól — egy­értelműen az ázsiai kontinens „talapzatához” tartoz­nak, így tulajdonjoguk Ankarát illeti. A MOST ÚJRAKEZDŐDÖTT tárgyalások részt­vevői nem véletlenül hangsúlyozzák: a megbeszélések időtartama nem korlátozott és a felek „nem sajnálják, majd az időt és energiát” a megegyezés elérésére. Az egymással hagyományosan rossz viszonyban lévő két ország kontinentális talapzatvitája ugyanis erősen „olajszagú”: a kérdés lényege éppen az. hogy ezekben a tenger alatti térségekben néhány esztendeje tekintélyes mennyiségű olajat találtak. Ez magyarul annyit jelent, hogy a tárgyalások célja az olajkincsen való „igazságos” osztozkodás. JÓSOLNI NEM LEHET, de ezúttal valóban van némi remény arra, hogy hosszabb távon a megbeszé­lések némi eredményre vezessenek. 1. Mind Athén, mind Ankara most viszonylag stabil kormányt mond­hat a magáénak. 2. Bizonyos esélyekkel kecsegtetnek a Ciprussal kapcsolatos megbeszélések. 3. A NATO igyekszik nyomást gyakorolni a beteg déli szárny két kulcsállamának közeledéséért. Helmut Schmidt bonni kancellár ennek jegyében ajánlotta fel közvetítő te­vékenységét, Waldheim ENSZ-főtitkár gépezete is eb­ben az irányban igyekszik hatni. Nem utolsósorban ennek az eredménye, hogy márciusban valószínűleg sikerül zöldasztalhoz ültetni a görög és a török kor­mányfőt Bécsben. Nem vitás, hogy a bécsi tárgyalások sikere vagy kudarca alaposan befolyásolja majd a pá­rizsi megbeszélések kimenetelét is. Harmat Endre Éhség az atomkorszakban I. Taleb tehene Lövöldözések közepette tanácskozott a libanoni parlament A feszültség újabb élező­dése, bombarobbanások és szórványos lövöldözések kö. zepette ült össze Bejrutban kedden a libanoni parlament. A képviselők 72 szavazattal egy ellenében jóváhagyták a libanoni—szírlai egyesített haditörvényszék létrehozásá­ra vonatkozó törvényterveze­tet, amelyet Szárklsz állam­fő elnökletével a kormány határozott el. A libanoni és szírlai bírákból álló bíróság ítélkezik majd a libanoni jobboldal és az arabközi erők múlt héten kirobbant össze­csapásaiért felelős személyek ügyében. Kedden Bejrut központjá­ban ismét bombák robbantak és a város több részéből ér­kezett hír összecsapásokról az arabközi békefenntartó erőkhöz tartozó szírlai kato­nák és a libanoni hadsereg jobboldali erői között. A szembenálló felek a hírek szerint rakétákkal és akna­vetőkkel lőtték egymást. Bár a „zöldsisakosok” — az arab- közi erők — mindent elkö­vetnek az újabb incidensek megakadályozása érdekében, Zsoldostoborzás Szomáliában ADDISZ ABEBA, BONN, HAMBURG Etiópiái katonai vezetők közölték, hogy értesülések szerint mintegy 5—13 ezer külföldi katona vesz részt Szomália oldalán az ogadeni harcokban. A Reuter angol hírszolgá­lati iroda Jelentése szerint egy Mandred Du Mont név­re hallgató hamburgi zsoldos- toborzó eddig már 150 nyu­gatnémet férfit „irányított Szomáliába”. A zsoldostobor­zó újsághirdetést adott fel azzal, hogy „munkaerőt ke­res bizonyos Szomáliában végzendő munkára”. A je­lentkezőknek ugyanakkor már elmondotta, hogy egy­kori Bundeswehr katonákra van szüksége — elsősorban páncélosokra, légelhárítókra és rádlófelderitőkre. A „bi­zonyos munkáról” megköten­dő szerződésből kitűnik, hogv a jelentkezők egy hamburgi számlára havonta 2000 nyu­gatnémet márkát kapnak. CSlI-politikus eltűnése A müncheni rendőrség je­lentése szerint lakásáról tör­tént távozása után rejtélyes körülmények között eltűnt Dieter Huber, a keresztény­szociális unió (CSU) veze­tőségének külügyi referense, Franz-Josef Straussnak, a CSU elnökének közvetlen munkatársa. A DP a nyugatnémet hír- ügynökség müncheni irodája kedden a következő szövegű (hétfőn délután feladott) névtelen levelet kapta: „Dieter Hubert, Franz-Josef Strauss külügyi referensét, mj raboltuk el. Strauss most megmutathatja, mennyit ér neki a szabadság és egv em­ber élete. KGS.” A rendőrség közlése szerint nem lehet tudni, hogy kiket jelöl a ti­tokzatos KGS-aláírás, mivel ezt a rövidítést eddig még egyetlen terrorista szervezet sem használta. A müncheni rendőrség egyik vezető munkatársának véleménye szerint „minden lehetséges : politikai ember­rablás éppúgy, mint az, hogy Huber szabad akartából hagyta el eddigi környeze­tét". A CSU vezetőségének szó­vivője „szabályos eltűnési esetnek" nevezte a történte­ket. e cél elérését akadályozzák a jobboldali libanoni front egy­re nagyobb számban cirkáló és összetűzéseket provokáló őrjáratai. A bejrúti összecsapásokról Ahmed Iszkander Szíriái tá­jékoztatási miniszter egy ku­vaiti lapnak adott nyilatko­zatában kijelentette: az ösz- szetűzések izraeli—egyiptomi terv keretében történtek. A sziriai politikus elmondta, hogy a harcok kirobbantásá­nak terve tökéletesen bele­illeszkedik az újonnan létre­jött egyiptomi—izraeli szö­vetség terveibe, és a szadatl politikát elvető „szilárdság frontjához” tartozó Szíria el­len irányul. Abdussialam Dzsallud Moszkvában MOSZKVA A szovjet kormány meghí­vására kedden több napos hi-, vatalos látogatásra Moszkvá­ba érkezett Abdusszalam Dzsallud, a Líbiai Arab Szo­cialista Népi Állam Általá­nos Népi Kongresszusa Leg­felsőbb Titkárságának tagja. A líbiai vezetőt Alekszej Ko­szigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke és más szovjet veze­tők fogadták a szovjet és líbiai állami zászlókkal fel­lobogózott repülőtéren. (MTI) Külügyminiszterek Koppenhágában Koppenhágában tanácskoznak a Közös Piac tagállam- ik külügyminiszterei. A képen Owen brit, Genscher nyu c- met és a házigazda Andersen dán külügyminisztci (Népújság telefotó — AP—MTl ej) További megbízatások a Szaljol 6. legénységének Újabb szakmában szerez­tek képesítést kedden a Szal- jut 6. személyzetének tagjai: Egy régi afrikai mondás szerint a do'-'-k legrosszab- bika, amikor lesújt az éhség korbácsa. Rómában, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének legutóbbi Világélelmezési Konferenciáján — amelyen százharminc ország ezerszáz képviselője vett részt — az egyik delegátus (gy fogalma, zott: ..Az emberiség legősibb tragédiája, ha az anya nem tud enni adni gyermekei­nek”. Sajnos, ez a tragédia az atomkorszakban is jelen van, méghozzá aggasztó mérték­ben. A FAO, az ENSZ Élelme­zési és Mezőgazdasági Szer­vezete a földkerekség har­minckét országát számítja az éhségövezethez. Mivel ez a szomorú zóna magába foglal­ja az 575 millió lakosú In­diát, a 72 milliós Bangladest, a 67 millióé Pakisztánt és a 26 milliós Etiópiát is, ez any- nyit jelent, hogv a világon csaknem egymiíliárd ember rendszeresen éhezik. Nem véletlen, hogy az Élelmezési Világkonferenciát annak idején a Népesedési Vi’ágkonferencia követte: a két téma kétségtelen köl- cisKihstásban van. A földgo­lyón félmillió évnek ‘ kellett eltelnie ahhoz, amfg egv- milüárd ember népesítette be. A mai adatok szerint ti­€ Nmisiq lati. február 15. szerda zenöt (!) év alatt születik egymilliárd ember és 2000-től — ha addig nem történik lé­nyeges változás — a prog­nózis szerint kilenc eszten­dőnként nő a népesség egy- milliárd új lakossal. A tartalékok Nemrég még úgy tűnt, az élelmiszer-termelés lépést tart a népességrobbanással. A lakosság növekedésének világátlaga 1950 és 1970 kö­zött évente 2,5—2,7 százalék volt, míg az élelmiszerterme­lés gyarapodásának évi üte­me elérte az 3,1 százalékot. Ráadásul nem elsősorban az eke alá kerülő új területek­kel, hanem a termelési mód­szerek modernizálásával. Két évtized alatt negyven százalékkal nőtt a világ ön­tözött területeinek nagysága. 1938-ban tízmillió tonna mű­trágyát használtak fel vi­lágviszonylatban, 1970-ben nyolcvanmillió tonnát. Az amerikai és kanadai kor­mány ekkoriban prémiumot fizetett azoknak a farmerek­nek, akik parlagon hagyták földjeiket. A hatvanas évek­ben úgy tűnt, a fejlődő or­szágok jó részében nemcsak elkezdődött, hanem eredmé­nyesen halad a „zöld forra­dalom”. a mezőgazdaság kor­szerűsítése Ebben az évti­zedben a világ él»lmi*zer-tar- talék»i 115 é<= 154 millió ton­na közötti mennvicéget kéo- •’iseltek. va?'-i» az emberi •n'iksét'etánek mintegy ti­zennyolc százalékát. Ez annyit jelentett, hogy a Föld lakóinak akkor hat­vanhat napi élelemtartalék állt rendelkezésére. így volt még 1972-ben Is. amikor a raktárakban 209 millió tonna gabona halmozódott fel. 1973-ra ez a mennyiség 130 millió tonnára, negyven na­pi tartalékra, 1974-re 90 millió tonnára, azaz 36 napi tartalékra apadt Vészjelzések Mi történt? 1972 második felétől érkeztek a vészjelzé­sek a FAO római főhadiszál­lására. Először Pakisztánból jelentettek komoly balokat, amely pedig 1970-ben, törté­nelmében először volt kénes bűzát exportálni, majd In­diából. amely ugyancsak nem sokkal előbb nyilvánította magát — lakosságának évi 12 milliós (!) növekedése el­lenére — önellátónak a leg­fontosabb élelmiszerek ter­melésében. Aztán a Füiöp- szigetek következett, amely pedig 1971-ben először nem szorult rizsimoortra ... Hogy mi változott? Például az időiárás. Elma­radtak az aranyat érő mon. szunok Ázsiában és Afriká­ban. elsősorban a Szaharától délre eső. hagyományosan problematikus, úgynevezett Szahel-övezetben kitört a sokéves szárazság. Csontvázzá sovánvodott, elhullott szarvasmarhák szá­zai hevernek a szikkadt, izzó talajon — akkoriban ilyen képek járták he a világsaj­tót. A bibliai Józsefnek nem is lehetett olyan nehéz meg­fejtenie a fáraó hfres álmát: a világnak ezen a részén a sovány tehenek a szó szoros értelmében sovány, a kövér tehenek pedig legalábbis vi­szonylag bőséges esztendőket jelentenek. Allah útjai A Szahel-övezetre ma is az a jellemző, hogy nemcsak a vagyon és az ezzel járó társadalmi tekintély, hanem a puszta létfenntartás leg­fontosabb eszköze is a szar­vasmarha. A Niger-kSztársa- sagbeli Agadez városka la­kója, Amar Taleb nagy tisz­teletnek örvendett, mert hu­szonhét marhája és öt fia volt. A Time amerikai ma­gazin helyszínen járt rinor- tere mült időbeni számol be erről: Tabelnek már egy tehene sincs, egyik fia meg­halt. a másik haldoklott, amikor az újságíró ott 1árt és az öregnek is csak ahhoz volt ereje, hogy időnként elmormolja : — Allah útjai kifürkészhe- tetlenek. Aldo Santini olasz újság­író megrázó képet festett az övezet he'vzetéről. Santini a szenegáli fővárosból, Dakar­ból indult terepjáró gépko­csin az éhség-sűitotta terüle­tek felé. Kocsija hamarosan elhullott állatok között ha­ladt az árnyékban ötven Celsűis-fokos hőségben. Sze­negáli sofőrje minduntalan vissza akart fordulni, — Uram — ismételgette hamuszürke arccal! — hát nem akarja megérteni, hogy itt a legkisebb motorhiba is maga a halál? Harmat Endre Következik: A folyó eltűnt Romanyenko és Grecsko ez­úttal villanyszerelőként tény­kedett a rövidesen sorra ke­rülő technológiai kísérletek előkészítése során. Az ehhez szükséges különleges felsze­relést is a Progressz teher­szállító űrhajó juttatta el hozzájuk, A munka több részből állt. Előbb fel kellett szerelni egy villamos melegítő kamrát az űrállomás légzsilipjében, majd fel kell szerelniök az űrállomáson a kísérlet elvég­zéséhez szükséges műszeres irányítópultot. Elvégezték a vezetékek összekapcsolását és ellenőrizték a berendezés működését is. Az előzetes vizsga jól sikerült, a külön­böző kísérleteket majd a föl­di irányító központ parancsa alapján kezdik meg. Romanyenko és Grecsko változatlanul kitűnően van. A legutóbbi orvosi ellenőrzések mindkettőjük érverését, vér­nyomását és szívműködését változatlannak találtak a ko­rábbihoz képest, vagyis szer­vezetük teljesen alkalmazko­dott a tartós űrutazás körül­ményeihez, a káros hatáso­kat pedig rendszeres sporto­lással, gyakorlatokkal és a különleges öltözék használa­tával kiküszöbölték. Munka- képességük változatlanul igen jó, ezért a központ újabt és újabb feladatokkal bízz? neg őket. Vizsgálat a botrány miatt Nyugatnémet kémelhárítók Ausztriában A keddi osztrák lapok nagy terjedelemben foglalkoznak a nyugatnémet katonai kémel­hárítás (MAD) új, ezúttal Ausztriát is érintő botrányá­val. A kémelhárítás volt főnö­ke, Scherer a Der Spiegel című lapnak adott nyilatko­zatában ugyanis elismerte, hogy a MAD nemcsak az NSZK-ban, hanem más or­szágokban, így Ausztriában Is folytat nyomozást. Az osztrák demokratikus közvéleményt mélységesen felháborította ez a bejelen­tés. Az osztrák külügyminisz­térium megbízta az ország bonni nagykövetségét az ügy körülménvelnek felderítésé­vel. A bécsi külügyminiszté­rium közölte, hogy az NSZK ausztriai nagykövete az ügy­gyei kapcsolatos beszélgetés során megerősítette, hogy a nyugatnémet katonai kémel- hárítás 1974 folyamán meg­figyelt két, Ausztriában tar­tózkodó nyugatnémet állam­polgárt. Az osztrák külügy­minisztérium nyilatkozatában bejelentette, hogy az NSZK kormányának bocsána»kérése ellenére az osztrák fél to­vábbra is vizsgálja, milyen mértékben sértette meg a nyugatnémet kémelhárítás az osztrák törvényeket. A Volksstimme című lap az esettel kapcsolatba” hang. súlyozza: az a tény, hogy a nyugatnémet katonai ’’émel- hárítás tevékenységé1 A nut­ria területére is kitér es’tet­te, az ország semlegességének legdurvább megsértéséről ta­núskodik. I \

Next

/
Thumbnails
Contents