Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-12 / 10. szám

Szombathy Kálmán Jánoska Bélán«- Szepesi János Pothorszky Jőzsefnc Ad -mcsik György­(Fotó: Perl Márton) Nyugdíjasok az üzemben „Csak hosszabb szabadság...” A munka megáll néhány perccel a műszak vége előtt. A brigád tagjai körbeveszik idős munkatársukat, a bri­gádvezető megköszörüli a tor­kát. Kezdődik a köszöntő, előkerül az egész délelőtt féltve dugdosott virágcsokor és ajándék. Puszi, jó kíván­ságok, pihenj sokat, rád fér, vigyázz az egészségedre. Va­laki kihúzza a dugót a boros­üvegből, s. isznak nyugdíjba vonuló társuk egészségére. Akinek hirtelen könnybe lá­bad a szeme. „Ugyan, miért sírsz, inkább örülnöd kelle­ne” — mondják a többiek. „Úgy érzem, hogy ma már sokkal kevesebbet érek, mint egy nappal ezelőtt” — vála­szolja az kedvetlenül. Régi aprócska emlék egy üzemből. Csak az utolsó mondat miatt nem felejtet­tem el. ★ Az asztalnál öten ülnek: nyugdíjasok, nyugdíjas korú­ak, a VFLAT1 egri gyárának dolgozói. Mindannyian régi, megoecsült emberek itt. Es van még egy közös vonásuk: a nyugdíjkorhatár elérése után mindannyian jelentkez­tek, “hogy 'tovább akarnak dolgozni. A legutóbbi nyug­díjastalálkozón éppen az igazgató mondta itt a gyár­ban, hogy aki akar maradni, mindenkire nagy szükség van. Hiányzik a munkaerő, kü'önösen az ilyen tapasz­talt, gyakorlott. — Tizenhét évig voltam csoportvezető, már a gyár jogelődjénél is dolgoztam — kezdi Szombathy Kálmán. — Szerszámlakatos a szakmám, szerettem a műhelyt és 1972- től, amióta nyugdíjas vagyok, minden évben ledolgozom azt az időt, amit lehet. Örülök annak, hogy hallgatnak rám, tanácsokat kérnek tőlem. Az­óta is volt már több újításom, apróbb-nagyobb ötletek. Én most is csak úgy tekintem azt az időt, amikor nem já­rok ide, hogy csupán hosz- szabb szabadságon vagyok... — Hatvan éves leszek már, de még nem vagyok nyugdíjas — folytatja János­ka Bélámé. Sztk-ügyintéző- ként dolgozom, ennyi év alatt mindenkit • megismertem, s ez fontos ehhez a munkához. Tavaly már egyszer elhatá­roztam: nincs tovább, me­gyek nyugdíjba. Be is_ adtam a felmondásomat. A főnököm behívott, gondoljam meg. szí­vesen tartanának még itt. Még egyszer hagytam, hadd kér­jenek, de a harmadikat már nem vártam meg — gyorsan visszavontam a felmondást. — Aki úgy élte le az életét, hogy évtizedeken át embe­rekkel foglalkozott, nehezen tudja abbahagyni. Az egész­ségem bírja, a gyerekeim felnőttek, otthon már nincs mivel lekötnöm magam. Ha mégis elmegyek nyugdíjba, föltétlenül kérem, járhassak vissza dolgozni, mégpedig úgy, hogy a 840 órát» osszuk el: minden hónapra jusson egv kevés. Szívesen beszélnek, szinte mindegyikük egyszerre akar­ja mondani. .Mert ugyanaz a gondolatuk is. —1 HetVenhárom éves esz­tergályos és műszerész va­gyok — mutatkozik be Sze­pesi ’János. Ahogyan itt a többiek, magam is dolgoztam már á. VILATI élődjénél is. Hatvanöt éves koromban mentem nyugdíjba; azért hogy több évem legyen, mert 1945. előtt nekem hosszabb megszakítás volt a munkavi­szonyomban. De azóta is mindig visszajöttem a 840 órára, sőt még 600 óra pót­időt is kértem tavaly. Higgye el, nemcsak a pénzért. Ott­hon áz ember, ha el is tesz- vesz, egyszer csak elkezd azon morfondírozni, hogy a társadalom számkivetettje. Maguk, fiatalok, nemigen érthetik ezt; életerőt ad az embernek, ha valahol el van foglalva. Alapító vagyok, em­lékszem, én esztergáltam azt a dobozt, amibe az iratokat rakták az alapkőletételnél. Ugyanabba a brigádba járok vissza, ahol annak idején is dolgoztam. — Én először négyórás munkaidőben voltam itt a konyhán ebédkiosztó, később kerültem teljes műszakba — mondja Pothorszky Józsefné. — A kevés nyugdíj miatt já­rok vissza dolgozni és lehető­ségem is van, hogy egész évben vállaljak munkát. Ad­dig nagyon kellett a pénz, amíg a gyerek el nem került a háztól, most meg kedvem is vaui, bírom is, hát csinálom tovább. Jó közösség a mienk, szívesen jövök be, meg hát latom, szükség is van a mun­kámra. Adamcsik György tavaly érte el a nyugdíjkorhatárt, de rokkantnyugdíjas már 1969. óta. Leszázalékolása után másfél évre jött vissza dolgozni. Először a rendé­szetre, később meg „térmes­ter”, mindenes lett; aki min­denkit ismer, s akit szintén ismer mindenki. — En azelőtt pék voltam, kérem, nekem nincs nagyobb iskolám. A szemem nagyon meggyengült, abban a mun­kában nem tudtam dolgozni. A szamarammal fuvarozgat- tam, s azzal együtt is vettek fel ide, 1958-ban, a vasipari vállalathoz. Kis kordén szál­lítottam az oxigénpalackokat. Most, hogy rokkantnyugdíjas­ként dolgozom, ellenőrzőm a raktári anyagokat, nem ke­veredtek-e össze, nincs-e a szabad ég alatt olyan, aminek árthat az idő. Egyszer mond­tam a főnökömnek, nagy ez a terület, jó volna valami bi­ciklit szerezni nekem. Hát képzelje, két hét múlva kap­tam is egy szép kemping­biciklit, .azzal karikázok most. Nagyon jó’esett, hogy ilyen hamar teljesítették a kéjrése­met. — Hónapokkal azelőtt, hogy a nyugdíjkorhatárt el­értem, elhatároztuk a felesé­gemmel, most már végleg abbahagyom. Dë a nagy elha­tározásból bizony az lett : ma­radtam tovább hatórás mű­szakban. Közel is van a gyár, meg szeretek is az emberek között lenni. Én nem vagyok iskolázott, de sok minden ér­dekel, s ezek a fiatal tanult emberek olyan szívesen be­szélgetnek velem. Minek mennék, amíg szükség van ram? , * ★ Kilencen az idén is elérték a nyugdíjkort a gyárban. De mindannyian nem mennék el; a létszámhiány miatt nagy szükség van rájuk, s Ők is hasonlóképpen vélekednek, mint a megkérdezettek. Ba- kondi Ferenc, a személyzeti osztály vezetője a szociális bizottság felmérését mutatja. A munkahellyel egyik nyug­díjasunk sem szakította meg a kapcsolatot, kérik, hogy\ is­meretterjesztő előadásokat látogathassanak, sokan veszik igénybe a nekik is felaján­lott jogsegélyszolgálatot. örülnek, ha szükség van rájuk, hálásak a legkisebb fi­gyelmességért. Megérdemlik a nagyobb figyelmet is. Hekeli Sándor szú folyamat adja meg, amely a dohány palántázásá­nál kezdődik és a szivardo­bozok lezárásával ér véget. De a válaszhoz tartozik az is — ez a szakemberek egy­öntetű véleménye —, hogy a világ legjobb dohánytermő földjei Kubában, Pinar del Rio tartományban találhatók. Itt termelik azt a kreol szí­nű dohányt, amely a leg­jobb szivarburkoló. A kubai parasztemberek évszázados tapasztalata, do- hányszeretete párosul a szi­getország dohánytermesztés­re rendkívül alkalmas klí­májával és talajával. A do­hánynevelés — így mondják Kubában — külön tudó­A szivar A kubai férfiak csaknem 80 százaléka szivarozik. Egy kiadós ebéd vagy vacsora aligha képzelhető el anélkül, hogy ne a rangos szívnivaló- val fejeződjék be. Rágyújta­ni az egy külön élvezet. És egy kicsit ceremónia, az év­századok alatt kialakult szo­kás rögződése. Már kezdődik azzal, hogy amikor kínálják a szivart, a dobozból nem lehet kivenni az elsőt. Az embernek ujjaival meg kell érintenie kettőt-hármat, hogy lássák: a tapintással is tudod érzékelni, melyik a jobb, az ízletesebb. A cigarettával el­lentétben. udvariatlanság, sőt tiloi másnak tüzet adni. Mindenki saját maga „csa­varja” a lágot a szivar köré. Ez is egy külön szertartás, éppúgy mint az. hogy a ha­mut tartani kell 2—3 centi­méter hosszúságig. Mert aki ezt nem tudia. az rögtön el­árulta, hogy járatlan a sziva­rozás tndománvában. A kubai szivar: márka. Az egész világon keresett cikk. A szigetország 102 szivar­gyárában mintegy 5—600 tí­pust készítenek. Méretük rendkívül változó. Van öt, de akad 80 centiméteres is. • ’ 1 ■* »***•>%■ Minősítik, osztályozzák a szivart Az utóbbit, az úgynevezett csoportos szíváskor „fo­gyasztják el”. Főlég falun még mindig dívik, hogy a trópusi estéken . kiülnek a teraszra, tizen, tizenötén. Be­szélgetnek, énekelgetnek, közben a középre helyezett kollektív szivar szép lassan füstté válik. Tulajdonképpen mi a ku­bai szivar titka? Miért ke­resik a világ számos orszá­gában azokat a szivarokat, amelyen ez olvasható: „Hecho en Cuba” — Készült Kubában. A márka rangiát, hírnevét az a gondos, hosz­m'ány. Rendkívül aprólékos és gondos munkát igényel. S azt, hogy adják meg. a mód- ját, Végezzék el azt a sokfaj­ta tennivalót, amit e kényes növény igényel. De amíg a szivar eljut a boltokba, sok mindenen megy keresztül a dohány, hosszú a folyamat a rágyúj­tásig. Az igazi szivart csak kézzel lehet készíteni. (A gépnek nincs lelke — mond­ják a szigetországbeliek.) A kubai szivargyári munkás szó szerint a tíz uijával ala­pozza még á világmárka hí­rét. Az asztalra leterít , egy Újabb milliárdos vállalat Szakszervezeti tanácstagok és bizalmiad ülése a Finoimzereivémo) árban (Tudósítónktól:) Megyénk nagy gépipari vállalatánál, az egri Finom- szerelvenygyárban az idei tervek mellett ezekben a na­pokban jogos büszkeséggel beszélnek az elmúlt év telje­sítményeiről is. Mint az a különböző vállalati fórumo­kon már elhangzott, a gyári kollektíva 15 százalékkal tel­jesítette túl eredeti tervét és ezzel 1977-ben egymilUárd 20 millió forintos árbevételt teljesítettek. Először jutottak túl a Bervában az egymilli­árdos termelési értéken! Kü­lönösen értékes ez az ered­mény, ha figyelembe vesszük, hogy a gyártmányok sokféle­sége, a szigorú minőségi kö­vetelmények és a gyakran változó piaci igények sok ne­héz feladatot adtak a finoin- szerelvénygyáríaknak. Az idei tennivalókat a na­pokban munkásgyűlésen vi­tatták meg a gyár dolgozói, ahol a szocialista brigádok munkaverseny-vállalásaikkal csatlakoztak a Lúng-gépgya- riak felhívásához. Szerdán pedig az 1978. évi termelési és szociálpolitikai terv jóváha­gyására felhatalmazott szak- szervezeti tanács és a bizalmi testület együttes ülésére ke­rült sor. Az üzemi demok­rácia kiszélesítését szolgáló új fórum ez az együttes ülés, ahol többek között megjelent Dorkó József, az SZMT ve­zető titkára, Kővágó Béla, a vasasszakszervezet központi vezetőségének képviselője és Dienes Sándorné, a vasas­szakszervezet területi szer­vezője is A SZOT határozatának megfelelően a vállalatok munkáját érintő fontos kér­nedves, úgynevezett fedőle- velet. Speciális késsél méret’ re vágja széleit, majd bele­helyezi a köpenyt, majd a belső levelekkel együtt hen­gerré sodorja. De közben vigyáz arra, hogy ne legyen se túl kemény, se túl laza. Fontos, hogy meglegyen a súlya, színe, mérete, simasá­ga és gyúlékonysága. Amíg egy munkás egy műszak alatt 120—150 szivart tud készíteni, addig a gép ennek ötvenszeresét. Az utóbbit csak egy-két szivargyárban használják Kubában. Az elkészült szivarokat —, hogy a nedvesség elpárolog­jon — egy hónapig zárt szekrénybe helyezik. Ezután kezdődik az osztályozás, cím­kézés. celofánozás, dobozo­lás. Típus, szín, méret és aroma szerint. Mert a meg­rendelők kívánsága igen sokféle. Amikor például a harmincas években Churchil, a későbbi államférfi Havan­nában járt, nagyon ízlett ne­ki egy szivarfajta. Azóta — a névhasználatot ő engedé­lyezte — több százezer ké­szül a 18 centiméter hosszú Churchil szivarból. Azt mondják, életében mintegy 300 ezer darabot szívott el. De genfi tartózkodása ide­jén Lenin is gyakran betért Zino Danidot dohánvüzleté- be kubai szivart vásárolni. Liszt Ferenc élete végén ko­lostorba vonult, de arra en­gedélyt kért. hogy a kubai szivaradagját elszívhassa Kubában talán a H. Up- mann gvár termékei a leg­kedveltebbek. Ez a gvár 1844-ben alakult, s az idén már 30 millió darab szivart gvárt. dupláiét a forradalom előttinek. Che Guevara is ezeket a szivarokat kedvelte. De gvakran lehet látni Fidel Castro kezében is. Egy híres szivarozó sze­rint: ezt a különleges szívni- va!ót minden érnék, minden- faita gvönvörűség számára teremtették. , mert a legne­mesebb örömökkel áldja meg az embert. Király Ferenc désekben, mint például a té ­vék jóváhagyásában, a m >- ben közösen dont a szakszer­vezeti tanács és a biz.abúi testület. A Finomszerelvén; gyárban szerdán rendezi-jt tanácskozás, tehát mint ' ifi forma, a következő évek gy<j- korlatának kezdete is egyben. Száznyolcvanon képviselik itt a Finomszerelvénygyár dol­gozóit, s ezúttal is olyan kér­désekben döntöttek, amelyek­nek hatását éppen azok érzik, akik bizalmat szavaztak a tisztségviselőknek. Kócza Imre vezérigazgató a tervfeladatok ismertetésé­nél mar 1,1 milliárdos terme­lési értékről beszélt, a len­dület tehát az idén is folyta­tódik. Nagyok a feladatok 1978-ban; ezt a jelenlévők is érezték, mert hozzászólásaik­kal, kérdéseikkel több olyan problémára hívták fel a vál­lalat vezetőinek a figyelmét, amelyek akadályai lehetnek a célkitűzések valóra váltásá­nak. Hozzászólásában el­mondta a szákszervezeti bi ­zottság véleményét a tervről Czibik. Márton, a szakszer­vezeti bizottság titkára is. , A testület jóváhagyólag el­fogadta a termelési progra­mot és a szociálpolitikai terv­javaslatokat, amelyek közt egyik legfontosabbként a la­kásépítés támogatása szere­pelt. Mint azt Vigh Endre, megbízott gazdasági igazgató előterjesztése is tartalmazta: erre a célra az idén több mint egymillió forintot költ a vállalat. Fesztbaum Béla Tudom, nem zseniális e megállapítás: a kereskedelem arra való, hogy kereskedjék. De igaz! Még akkor is, ha néha a kereskedők feledkez­nek meg erről. Mint Eger­ben, a nem is olyan nagyon régen, igen nagy — hozzá kell tenni, hogy jogos — ováció­val felavatott DOMUS Áru­házban. Itt ugyanis 1977. de­cember 27-től 1978. január 11« ig tartott a leltár. Még ha ünnepek is voltak közben, még ha az áremelések „be­gyűrűztek” is a DOMUS Áruház helyi berkeibe, ak­kor is, tizennégy napig tar­tott zárva Heves megye leg­nagyobb bútoráruháza. Tudom, nem kapnék igaz képet, ha a napi forgalmat egyszerűen megszoroznám a tizennéggyel, s úgy számol­nám ki: mennyi pénztől esett el a vállalat, mert ennyi ideig nem kereskedtek egri dolgozói. Mert, hogy bútor- vásárláshoz az év vége és az év eleje nem kimondottan a legjobb idő. Állítólag. Persze az is lehet, hogy ma tnár ez sem így igaz. Tudom, hogy az első év nemcsak a keres­kedésben. de a leltározásban is hoz gondot, éppen a ke’lö gyakorlat hiánya miatt, Ám azt is tudom, vagy legalábbis hiszem, nem lehet jó üzlet- politika és nem lehet köve­tendő kereskedelmi módszer a tizennégy napos leltározás. A budapesti Skála Áruház úgy leltározott, hogy közben be sem zárta kapuit a nagy­érdemű vásárlóközönség előtt. Fogalmam sincs, ho­gyan csinálták, de megcsi­nálták. Talán mert ott na­gyon szeretnek kereskedni? Még ez is elképzelhető! (gyúr kő) 1978. január 12., csütörtök Hmüsiß 0 Leltározunk és nem kereskedünk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents