Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-12 / 10. szám

r 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! (Nëwmuh AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXIX. évfolyam, 10. szám ÄRA: 80—, FILLER 1978. január 12., csütörtök Púja Frigyes Etiópiában Megbeszélés Kómában ADDISZ ABEBA Púja Frigyes külügymi­niszter — amint a TASZSZ hírügynökség jelenti —szer­dán megérkezett Etiópia fő­városába, Addisz Abebába. Négynapos hivatalos láto­gatásán a magyar diplomácia vezetője tárgyalásokat foly­tat etiópiai kollégájával, Fe­leke Gedle Giorgisszal a két­oldalú kapcsolatokat érintő kérdésekről, valamint a köl­csönös érdeklődésre számot- tartó nemzetközi problémák­ról Ütján több afrikai országot felkeres, így — Etiópiát kö­vetően — ellátogat Angolá­ba, Mozambikba, Kongóba és Tanzániába. A Magyar Népköztársaság teljes mértékben támogatja az etiópiai forradalmat, és a szocialista Etiópiával fenn­tartott kapcsolatok tovább­fejlesztésére, az együttműkö­dés erősítésére törekszik — je’entette ki megérkezésekor adott nyilatkozatában Addisz Abehában Púja Frigyes. RÓMA Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere— útban Etiópia felé — rövid időre megszakította űtiát Rómában. Külügyminiszterünk Rómá­ban tálá’kozott T.uciano Radi olasz külügyi államtitkárral, aki ebédet adott tiszteletére. Az ebéden jelen volt Palo­tás Rezső, hazánk római nagykövete is. (MTI) Összekapcsolták a Szojuz 27. űrhajót az űrkomplexummal Fantáziakép a Szojuz 27, és lásáról MOSZKVA Szerdán délután, moszkvai idő szerint 17.06 órakor a kedden felbocsátott Szoiuz 27. űrhajót összekapcsolták a Szaljut 6. űrállomásból a Szoiuz 26. űrhaióból álló komplexummal. Az ű'•komp­lexumban így már négy űr­Megkezdődött... a* űrkomplexum összeknpeso­(A Die Zeit im Bűdből) hajós tartózkodik. Az első hivatalos jelentés szerint Dzsanlbekov és Makarov, a Szojuz 27. két utasa öt napig marad az űrállomáson, majd visszatér a fö’dre. Roma- nyenko és Grecsko folytatja a munkát. „Az egyesített expedíció megkezdi munkáját” — ezek­kel a szavakkal búcsúzott el a négy szovjet űrhajós: Jurij szeölelkezett Romanyenko, Georgij Grecs­ko, Vlagyimir Dzsanibekov és Oleg Makarov szerdán este a szovjet televízió nézőitől. A közvetítés nézői világraszóló jelentőségű látvány szemta­núi voltak: a Szaljut 6. űr­állomásra, ahol Romanyenko és Grecsko immár több, mint egy hónapja végzi munkáját, megérkeztek a látogatók: a Szojuz 27. űrhajó utasai. Az összekapcsolásra moszk­vai idő szerint 17.06 órakor került sor. A földi irányító központból Jeliszejev űrha­jós, a kiváló mérnök, a Szov­jetunió kétszeres hőse kö­szöntötte a Szojuz 27. sze­mélyzetét, de szívből jövő üd­vözletüket küldték — egyelő­re csak rádión át, az űrállo­más túlsó végéről — a Szoiuz 26. személyzetének tagjai is. A személyes találkozóra csak mintegy három órával később kerülhetett sor: előbb ellenőrizni kellett, valóban pontos-e az összekapcsolás nem illan-e el a levegő. E’őbb Romanyenko és Grecs­ko tért ezután vissza az űr­állomásra és a „bejáratnál” várta társait. „Több mint egy hónapja nem láttunk már földi embert" — jelezte tré­fásan Romanyenko, hogy igazolja izgalmukat. Amikor lassan felemelke­dett az összekötő járat fede­le, elsőnek Dzsanibekov al­ezredes, az új űrhajó pa­rancsnoka „úszott” be az űr­állomásra, közvetlenül mö­götte jött a fedélzeti mérnök, Makarov. A földi nézők szár mára Is megható jelenet volt, amikor a négy szovjet űrha­jós — mintegy 300 kilométer­re a föld felszínétől — ösz­■ti Oregvédelem NEM OLYAN RÉGEN úgy adódott, hogy rövid időré vendége lehettem egy magára maradt idős bácsinak az \.nna-- völgyben meghúzódó maroknyi kolónia egyik szoba-konyhá­jában. Akarva se tudnám elfelejteni azt az igyekezetét, ahogy jócskán megkurtult mozgási képességével, asztmás mellkasá­val serénykedett a hamvadó parázsú tűzhely mellett. Vala­mikor, erős férfi korában, a szomszédos hegyet apasztotta, s a finoman szitáló porral szívta tüdejébe a levegőt. Gond-át most a szomszédasszony gyermekgondozási segélyen levő lá­nya viseli — mintha az öreg lenne a másik gyermeke Job­ban telik így a magányban mindig ugyanazt az arcát mutató idő. Kerül az asztalra ebéd, s mi kell más egy lassan min­dennel leszámoló embernek? — gyakran vacsorára Is marad néhány falat A gondozásért, hivatalos nevén házi szociális gondozás­ért, hétszáz forintot kap a fiatalasszony: jól jön kiegészítés­nek a gyes mellé. Csakhogy egykettőre elszalad az a har­minchat hónap, s a környéken nincs asszony, aki az emlékei, régi levelei, kitüntetése között matató bácsikát majd ellássa. Nem az akarat hiányzik az öregből, az erő hagyta cserben. Még annyi sem maradt mutatóban, hogy elvigye va'—-’kor szilaj lábait az olyannyira imádott patak partjára, a Mba, vagy ha kedve tartja — sa nyugdíja sem ellenzi —, az ital- bóltba egy sörre. Mi lesz vele? Mi lesz a munkáséletük végére megrok­kant, elhasználódott, társtalanul maradt többi öreggel? Ak’fc ott hasaltak a lövészárkokban két világháborúban, erejük megfeszítésével dolgoztak, kuporgattak, gyerekeket nemzet­tek, szültek — mi lesz velük? Mi lesz velük? — kérdezem. Pedig tudom a leckét: „társadalmi gondoskodással kell be­aranyozni öreg napjaikat”. Valamennyi tanácskozásnak, amely a szociális gondoskodás hogyanjait vitatja meg, ez s summázata. A tapasztalatok azonban lomha igyekezetről árulkodnak. A gyakorta emlegetett példák, akár a fehér hol­lók, s főleg túlságosan tetszetősek. Legbeváltabb forma az öregek napközi otthona. Bekerülni azonban a legtöbb helve« semmivel nem könnyebb, mint például az orvostudományi egyetemre. S akkor még nincs, aki megtisztítsa ünnepek előtt az egyedül élő öregek ablakát, felvágja a fát, behordja az ut­cáról a vizet, koccintson születésnapon, ünneokor. Árról nem beszélve, hogy vásár- és ünnepnapokon az öregek napközije is szünetel, márpedig akkor is kellene a főtt étel. A házi szociális gondoskodás is lényegében gyerekcipő­ben topog. Megszállott vagy kevésbé megszállott szervező gondozónők — fizetésük nem különösen magas, pedig jó "é- hányuknak tíz falu öregei miatt fáj a fejük — járnak ház­ról házra, s próbálják rábírni a jóságos szomszédokat, hogy ugyan nyitnák már rá az ajtót Józsi bácsira, vagy Erzsiké nénire, aki olyan egyedül él. Még fizet is érte a tanács. Az­tán ha ráállnák: vagy kijönnek egymással, vagy nem. A gondozást s a vele járó terjedelmes adminisztrációt többnvire olyanok vállalják, akik még — úgy, ahogy — bírják magu­kat: ám hamarosan nekik is jól jönne majd egy kis segítség. Leginkább a pénzért teszik, a mellékesért a napi egyszeri látogatást. így az esetek többségében éppen a legválságosabb pillanatokban nincs senki az öregek mellett. Kisipari módszerrel nem oldódik meg az öregvédelem, csak elszánt, következetes, szervezett társadalmi összefogás­sal. A brigádok többnyire húzódoznak az ilyen jellegű fel­adatoktól, legfeljebb egy-egv akciót: festést, tüzelőlehordást, karácsonyi ajándékozást vállalnak magukra. S ki ne feled­jem: évente egyszer, öregek napján fehér asztal mellé invitál­ják az egykori szakikat az üzembe. Az öregek meg ott ülnek megilletődötten, s zavartan kémlelik, ki hiányzik megint a tavaly még ittlevők közül... KÖZTUDOTT, mennyi és milyen sok fajta teher nyomta a vállunkat. De ezek között az öregekkel való törődés semmié­vel sem kevésbé fontos, mint például a már gyakorlatban iS polgárjogot nyert gyermek- és ifjúságvédelem. Az esetleg^- ség a szociális gondozásban éppen olyan ártalmas, mintha a beteg hetente csak egyszer kapná meg a felgyógyulásához naponta nélkülözhetetlen gyógyszert. Vagyis az öregvédelem folyamatos — divatos szóhasználattal élve —. állandó tenni­való. Lelkiismeretünk s az a tény, hogy előbb-utóbb vala­mennyien gondozásra szorulhatunk, diktálja ezt. Még akkor is, ha az öregek olvkor rigolyásak, gyanakvók, s bizony nem fogadják el bárkitől az ételt, a jo szót. Kertész Péter Dr. Schultheisz Emil sajtótájékoztatója A VOLÁN Tröszt A hideg Időiárás ellenére elkezdődött a munka a tamamérai Tarnamenti Termeln«röve kezet földiéin, A kemény, fagvos talajon fejtrágvázzák a gabonát az IFA gyártmányú gépko­csikra szerelt Tornádó típusú géppel. (Fotó: Perl Márton) Sz egészségügyi ellátás fontos társadalompolitikai feladat A lakosság egészségi álla­potáról, az egészségügyi ellá­tás helyzetéről és a további feladatokról tartott sajtótájé­koztatót szerdán a Parla­mentben dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter. A tárca a közelmúltban jelen­tésben számolt be a kormány­nak az egészségügyi törvény végrehajtásának eddigi ered­ményeiről, az ellátás helyze­téről, valamint az alapvető célokból együttesen fakadó további feladatokról. A kormány megállapította, hogy a lakosság egészségügyi ellátása társadalompoliti­kánk egyik igen jelentős ré­sze — mondotta bevezetőjé­ben. — Jelentésünkben ab­ból indultunk ki, hogy a la­kosság egészségi állapotának megőrzését, javítását egyet­len szaktárca nem képes megoldani, ez tehát kormány­zati feladat. Az egészségügyi tevékeny­séget döntően befolyásolja a demográfiai népmozgalmi helyzet. Hazánkra az idősko­rúak magas és növekvő ará­nya jellemző. A nyugdíjas- korúak részaránya ma már meghaladja a 20 százalékot; ezzel és az arány további nö­vekedésével számol az egész­ségügy a feüesztési tervek összeállításánál. — Az elmúlt évtizedekben nőtt az átlagos életkor, és kedvező az eredmény a halá­lozás alakulásában is.. A vár­ható élettartam növekedése azonban megtorpant és ked­vezőtlenül alakul egyes mun­kaképes korosztályhoz tarto­zó — elsősorban férfi — lako­sok halálozása. A kormány határozatának megfelelően ezért a jövőben a korábbinál is nagyobb részletességgel kí­vánjuk megismerni a lakos­ság egészségi állapotát. En­nek érdekében széles körű általános megbetegedési vizs­gálatokat szerveztünk. Az egyik vizsgálat statisz­tikailag megbízható mintavé­telen alapul, felöleli az ország egész területét, és mintegy 25 ezer állampolgárt érint. Tel­jes éven keresztül figyelik a „mintába” került embereket, havonta egyszer meglátogat­ják őket és rögzítik az orvos­beteg találkozások adatait. Befeíezésként szűrővizsgá­lattal győződnek meg arról, hogy nem szenvedett-e valaki olyan rejtett betegségben, ame'yre az év során nem de­rült fénv. Egy másik vizsgálat során Balassagyarmat, né­hány Baranya illetve Haidú- B'bar megyei teleoülés lakos­ságának te’jes körű megfi­gyelését végzik el a szakem­berek. Jelentősen feilődött a gyó- gyító-megp’őző ellátás. 1960- ban még több mint 3000 lakos jutott egy általános orvosi körzetre, ma ez a szám a 2600-at sem éri el. Az üzem; orvosi napi órák száma 1960 végén 3340 volt, 1976-ban már 7000. Számottevően nőtt a járóbetegek szakorvosi el­látására fordított munkaidő. 1960 végén 10 ezer lakosra 71 kórházi ágy jutott, 1976-ban több, mint 86. A járóbeteg­ellátás nagyarányú fejlődé­sével is összefügg viszont a gond: a jelenleginél több kórházi ágyra, főleg az idült, hosszú ápolást igénylő bete­gek ellátását szolgáló úgyne­vezett krónikus ágyra van szükség. Az elmúlt években — esz­tendőnként — 150 millió kö­rüli betegforgalmat rögzítet­tek hazánkban, s eszerint át­lagban egy-egy lakos évente több mint tizennégyszer je­lent meg orvosnál. Tekintve, hogy sokan egyszer sem ke­resték fel a rendelőket, nyil­vánvaló, hogy mások gyakran feleslegesen sokszor Ez adód­hat a beteg hibáiából. de a betegek ok nélküli küldözge­téséből is. Ez utóbbival kap- cso'.atban kiemelte az egész­ségügyi miniszter: nem sza­bad a betegeket további vizs- gá'atra. vagy keze1 éve kül­deni akkor, ha az állapotá­nak megfelelő, korszerű e'lá- I tást ott is biztosítani lehet, I ahol először jelentkezett. I terveiből A múlt évben nagyütemű teljesítmény-növeléssel, több mint 1,3 milliárd utas '68 millió tonna áru elszállítá­sával különösebb zökkenők nélkül teljes körűen elláta feladatait az ország legna- ’ gyobb közúti közlekedési szervezete, a Volán — jelen­tette be szerdai saltótájékoz- tatóján Tapolczai Kálmán a Volán Tröszt vezérigazgató­ja. . Tehermentesíteni tudták az ősz} csúcsforgalom ideién a vasúti közlekedést azzal, hogv átvállalták a 30 km-en belüli áruszállításokat. A tervek szerint a tavalyi-' nál 6 százalékkal'több, mint­egy 1,4 milliárd utas elszál­lítása vár a Volán vállala­tokra, amelyek tovább javít­ják a távolsági és a helyi autóbuszközlekedés utazási körülményeit. El akarják ér­ni. hogy a kiemelt városok helvj közlekedésében már csak új típusú autóbuszok járjanak. A Volán 177 millió tonnás áruforgalmi terve 5,5 száza­lékkal halad!a meg a tava­lyi erős tellesítméhyt. A vállalat külön intézkedési nroyramot dolgozott ki az esetre, ha a tervezetmél nagyobb áruszállítási felada­tok adódnak. Enn“k alanián a "csúcsforgalmi idős-a'-v>an egymillió tonnával tudja tö­veim teljesítményét a Volán«' I

Next

/
Thumbnails
Contents