Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
ÄIMyMMMMWMS/WWVWVNAAAAAAAAAAA/VWAAAAA/VVWWyAA/VWMAAWWV Kombájn és szedőgép — Múzeumba való — mutatott a brigádvezető a kombájnra, amely ott rozsdásodott egy hozzá méltó roggyant csűrféle eszkába alatt — Múzeumba? Kombájn? — hüledeztem, szerintem teljesen jogosan, de mint kiderült, a brigádvezető szerint semmiképpen sem okosan. — Oda hát? A cséplőgép mellé, meg a gőzeke mellé... — .. .meg a faeke mellé... — Ügy van — helyeselt, nem figyelve fel, vagy nem is akarva közbevetésem gúnyos szándékára... — Pontosan úgy. A faeke a maga módján és a maga Idejében éppen olyan forradalmi találmánya volt a mezőgazdaságnak, mint nálunk ez az ósdi SZK—4-es kombájn... — legyintett. aztán ballagott tovább, én utána, dünnyögve, dohogva. értetlenül, mert hogyan is lehet egy kombájnt a fészer alá lökni, aztán meg kikiáltani múzeumi tárgynak. Egy kombájnt! Nyár volt még, hogy e párbeszéd és gyászbeszéd elhangzott a kombájn ürügyén és tetemén, fel is jegyeztem én a dolgot valami fecni papírra, hogy ezt nem lehet nem megírni, mármint azt, hogy egy kombájnt csak úgy.. meg múzeum..de jól is megy nekünk... Aztán a fecni papír valahogyan elkeveredett a dzsungel rendű és rangú fiókom papír, toll, notesz, meg egyéb liánbozótja között, és ezzel együtt el is feledtem volna az egészet, ha... Ha minap jósoröm el nem vezényel az országos és szakmai eszmecserére, melynek keretében a nyomdaipar nem is távoli jövőjéről, az újságkészítés új módszereiről esett szó. Okos is, jogos is, szamár is, meg oktalan is. Ahogyan az már a2 ilyen, meg másfajta, meg mindenfajta tanácskozásokon szokás. Mindenütt a világon. Miért lennénk hát ml, újságírók kivételek akár e kérdésben is. Nos, ezen a tanácskozáson esett szó arról, hogy nem kell sok idő, évtized se tán’ és a hagyományos, immár ötszáz éves. ólommal dolgozó nyomdászat, s vele együtt a sajtó Is áttér a számítógépes fényszedés forradalmian új módszerére. SZK—4-es kombájn és számítógépes fényszedés. Hogy kerül ez össze? Csak úgy, hogy e nem is jóslatok, hanem konkrét tervek hallatán megjelent előttem a nyomdaipari múzeum képe, s a múzeum rekvizítumal között e képen ott láttam so'-'-'-’oi a ma legmodernebbnek tartott, vagy vélt Linotype szedőgépeket például. S azt is elképzeltem magam előtt és magamban, hogy miként háborognak majd a néhány év múltáni nyomdászok, sajnálván és méltatlannak is érezvén e szedőgépek múzeumba lökött sorsát. És hány, és hány olyan szedőgép lesz szerte az országban, amelyek felett eljárván az idő, egy ideig ott rozsdásodnak majd a nyomdák hátsó traktusaiban, várván, hogy valaki legalább egy olvasztókemence révén megszánja őket. Ama fészerbéli SZK-kombájn — tíz, vagy tizenöt éve? — a maga idejében a magyar búzatáblákon a technika csúcsát jelentette. Lényegében az SZK volt az. amely feltette a pontot az „i”-re, vele és általa lett tulaídonkéo- pen gépesített Magyarországon a búza termesztése. Ha nincs SZK-kornbájn, amaz elsők közül való, olyas, amiivet ott láttam a fészerben a tűnt idők búzamezőire visszatű- nődnf egyszerűen megoldhatatlan lett volna a néoélelme- zés elemi foka is. Nem volt munkáskéz az aratáshoz, nem volt a csépléshez, nem lett volna a termesztéshez. Ami lett volna, az is hetekig, ha nem hónapokig vágta volna azt. amiről talán a végén csak a biológusok derítették volna ki. hogy az az izé, ott a keresztekben, az acélos magvar búza lenne. Ha lenne. Nekem az SZK volt a mezőgazdaság forradalma. A I kombájn — így ment be a köztudatba, hiába próbáltak akár még a zsumalisták is jó magyar szót találni a nevé- «« nem sikerült. Olyan erős volt a fogalom! — a kombájn tehát, mint az első csók, szent és sérthetetlen volt előttem úgy is mint gép, szerkezet, forma, képesség, kapacitás, és úgy is, mint fogalom. És ekkor ott találkozom első szerelmemmel az utcasarkon rongyos öregen! Csak bűnt követhettek el vele szemben. Csak vétkezhettek ellene — mi is lehetne hát az ember első gondolata más? Pedig — most már félre a költői hasonlattal — kiöregedett a konstrukció, kicsi a kapacitás, egyszerűen eljárt felette az idő. Az SZK—4-es helyett e kombájnok unokái, j vagy dédunokái, aztán meg NDK-s társaik dolgoznak a I mezőgazdaságban, sokkal termelékenyebben, alacsonyabb szemveszteséggel, nagyobb gyorsasággal, mint tisztes elődeik. I A számítógépes fényszedésre se került volna soha sor, ha az ólommal dolgozó sajtó és nyomda frigyéből nem szaporodott volna el olyannyira a betűéhes utódok egyre növekvő és egyre mohóbb nemzedéke. Bizony közhely: a régi átadja a helyét az újnak. Bizony közhely: az új a régi talaján, miatta, vagy okán születik. És bizony közhely: ez mind így igaz. — Múzeumba való... — mutat a brigád vezető a kombájnra, amely ott rozsdásodik a fészer roggyant teteje alatt. — Bizony oda... — mondom immár, vagy hogy Inkább mondanám, ha ez a beszélgetés most zailana le. Mert néha azért nem is olyan elvetni valók a mi tanácskozásaink. És a „mi” alatt legkevésbé sem csak az újságírókat értem. #W1^^l^^*i^AlAAA/VNA^VVVV\A/VV\AA/V\/S/\/VVVVVVVVVWWVVVWWVNA/\A/VV% JfityG/lflíifíl Kiss Attila: rr Űrhajózás D ó Ismerősünk Nemes- kürty István. Sokoldalú ember, termékeny alkotó, így ismeretségünk is különböző oldalról formálódik. Mint filmes ő írta forgatókönyvvé Gárdonyi Géza halhatatlan művét az Egri csillagokat, a közelmúltban pedig mint az Agria Játékszín lelkes támogatója felfedezte és átdolgozta a várszínház számára Heltai Gáspár mesefüzérét, amely Magyar Dekameron címen aratott nagy sikert. A várszínház idei évadjában is közreműködik, mint dramaturg, a bemutatók előkészítésén munkálkodik. És természetesen olvassuk müveit, mostanában a legújabbat, amelyben szabadságharcunk honvéd hadseregéről mond nagyon érdekeset és fontosat. Ismerjük hát Nemeskürty Istvánt. Mégis keveset tudunk róla. Életrajzáról például aüg-alig valamit ... — Olyan különös és kemény körülmények között nevelkedtem, melyet meggyőző emberi hittel rövid beszélgetésben nehéz elmondani. Egy szigorú intézetben, fegyelemben éltünk, ahol a „magán-olvasást” tiltották, ezért hát könyveimet lapokra téptem. Ha csak egy percem akadt, elolvastam mondjuk húsz sort... — A filmre valószínűleg azért figyeltem fel, mert egyszer, amikor nagyon beteg voltam, kezembe került Kis- péter Miklós „A győzelmes film” című kötete. Ennek hatására megrendeltem a Cinema című olasz film-folyóiratot. Amikor hosszú esztendők múltán újból elővettem a régi lapokat, meglepődve láttam, hogy Antonioni, Lattuada, Fellini és Aris- tarco neve is szerepel szerzőinek sorában, vagyis jó- néhánv (ma már köztudottan baloldali) neoreallsta. Ezért «-ámómra a film és a művészet báloldalisága kezdettől fogva egyet jelentett... — Életrajzának további adatai már többi-kevésbé ismertek: bölcsészkar, olasz—magyar szakos tanári dioloma. tanítás, lektori munka a Magvető Könyvkiadónál 1959 óta a filmgyár ... Miképpen lett a szorgalmas filológusból író, a dokumentum-esszé művelője? — A történelemmel más a kapcsolatom. R°a0*a gyűjtöm hazánk tö”táPelmAP»k ..furcsaságait” Üsvszólván kamasz fellel megSreztem. milvep gvaiá-nto-an becsapjuk maminkat. Ma no->+c«ab- ban fogalmaznék: rájöttem, A történelemről r • ? — írni! hogy rengeteg nemzeti betegségnek, deformációnak az oka a nacionalizmus. Ezért kérdezem újra és újra a történelmi időket. Az emberek döntéseit vizsgálom az adott helyzetben, s nem úgy, hogy én már tudom, másnap mi lesz velünk! Háborús és történelmi vétkességeinkről írtam tehát realista önvizsgálatot, s nem mindenáron fel- ' mentő ítéleteket könyörgő védőbeszédeket. Mert az is meggyőződésem: nem kell hamut hinteni a fejünkre. Rá kell viszont végre döbbennünk arra: volt, van és lesz döntési felelősségünk! — Ez a nézete lett volna az írásait ért támadások céltáblája? A nemzeti önvizsgálatról beszélni hovatovább divat. Egyes vélemények viszont a Nemes- kűrty-könyvek („trilógiájára” gondolok természetesen) a szükséges deheroizá- lásnál is többre: egyfajta „elidegenített” történelem- szemléletre biztattak,.. Jogos-e ez a feltételezés? — Kerülővel, de egyenesen válaszolok... Az 1848—49-es szabadságharcról megjelent könyvemre készülve az érdekelt: mi okból, milyen hatásra kötelezték el magukat a császári és királyi hadsereg tisztikarának oly gyakran német, szlovák vagy román tagjai a magyar szabadságharc mellett. Valójában egyre ha- tározotttabban tudom: a világforradalomért harcoltak. Vagyis a nemzeti mellett már akkor ott volt az igen erőteljes nemzetközi indíték! A mi szabadságharcunk épp az ilyen, a szűk hazán túlmutató mozzanatai miatt került oly rangos helyre az európai és egyetemes történelembe is. — Az én türelmetlen „de- herolzáló" indulatom, „hazaárulásom” mögött tehát az arányérzék, a helyes önértékelés vágya munkál. Hiszem, hogy a nemzetiszintű görögtűz is eltakart egy értelmes, nemesak önmagát ismerő, békét szerető humanista közösséget. Épp csak ennek a képét ..átfestette" az álnemzeti, éltörténelmi tudat, mely a millenniumban alakult ki — Azt írja trilógiája előszavában. hogy nem történész. s~<ít7'í,'c csupán „a történelemről írni”. Azt jelentené ez, hogy nem törekszik a kévéssé vagy egyáltalán nem tudott felfedezésére, lényegi szemléletmódosításra, csupán hiteles rögzítésre, szépírói népszerűsítésre? — Ha olvasóm nem esik át lelki katarzison, semmit sem ér a munkám. Népszerűsíteni szép dolog, de én csak úgy döbbenthetek mindannyiunk személyes felelősségére, ha az eseményeket újonnan feltárt összefüggéseiben ábrázolom. Tudatos tehát doppingolási szándékom: elcsodál- kozásra és továbbkérdezésre szeretnék biztatni. Ki, mikor, mit és főként: miért tett? — kérdezze meg csak mindenki újra és újra. — Én nem hiszek a leegyszerűsített értelmű történelmi szükségszerűségben. Minden cselekvésnek o,ca van. Az ember dialektikus lény, s nem azonos tegnapi önmagával. Épp ezért egyáltalán nem tisztelem azokat, akik. hivalkodnak vele: meg sosem inogtak, mióta vannak, változatlanok. Mindenki változik, s ha helyesen dönt: a jó irányába. Csöppet sem lennék büszke, ha ma is olyan lennék, mint mondjuk harminc esztendeje... — A személyiség történelemformáló szerepét szeretné tehát tárgyszerűbben bizonyítani „történelmi forgatókönyveiben? ” — Teljes történelmi hitelességre törekszem. Figuráim sohasem mondanak mást, mint amit valóban mondtak; mégis meg kell adni alakjuknak a szükséges lélektani hitelt — Ebben a feladatban valóban nagyon sokat segít a film ismerete, technikája. Talán olyasmit jelez e módszer: eljön az idő, amikor a művész verset ír, színdarabot, * ugyanígy filmet is készít (ő maga!) — aszerint, hogy közlendőjének melyik forma felel meg legjobban. Arany János, ha élne, lehet, hogy holnap egy másik Toldit vagy Buda halálát — filmmé alkotna meg. Mert a film természetesen nemcsak technika, hanem — közhely ez már — látásmód is. — Pedagógus-szenvedélylyel ír, s most is így szólt hivatása és szép kedvtelése tárgyáról (vagy inkább alanyairól). Hadd kérdezzem meg hát: miért hiszik olyan sokan, hogy az utókor számára csak száraz csűrés- csavarás, unalmas ismerethalmaz a történelem? — Voltam annyi Ideig tanár, hogy erről talán érdemes szólnom. Lényegében elkerülve a tapkönyv-kérdést. El tudom ugyanis képzelni, hogy a tankönyv száraz, magyarán tényszerű, higgadt támaszték, forrás és adattár legyen. A tanár ne legyen száraz! Vallom, a tanár „minősége" etikai kérdés, hisz sosem a tankönyvre, mindig a tanárra emlékezünk. A diák ezért — a személyes kapcsolat hőfokától érezze kényszerítve magát, hogy a hallottaknak utánanézzen. — A magam (olvasmányosnak ítélt) könyvét, stílusát ajánlanám ezek szerint az iskoláknak? Szó sincs róla! Nem bánnám persze, ha a pedagógusok haszonnal forgatnák. Ha például azt éreznék, hogy a könyvek szerzője személyes kapcsolatba került a történelemmel Ha írásomnak csupán a szenvedélye hatna. már értelme lenne írásomnak. Nádor Tamás
