Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

Légszonda a város falóit A törvényt meuetőzve — Hét körzet, 59 mérési hely — Harminc légszennyező lorrás Egyre több szó esik ma­napság a környezetünk vé­delméről. Világszerte óriási erőíeszítéseket tesznek a vi­zek, a táj, a közvetlen kör­nyezet túlszennyeződésének megakadályozására. A fo­lyókba, a tengerekbe ömlő olaj és szennyvíz, a levegőbe kerülő kipufogógáz, az üze­mek kéményeiből felszálló égéstermék és korom ma már hovatovább nem szennyezet­té, hanem túlszennyezetté te­szi a környezetünket. Az ENSZ környezetvédelmi bi­zottságának egyik ülésén hangzott el a súlyos megál­lapítás: ha rövid időn belül nem teszünk intézkedéseket ebben az ügyben, akkor az emberiség óhatatlanul elpusz­títja a saját környezetét... 1 Hazánkban a közelmúlt­ban törvényerőre emelték a környezet védelmét. Ezután — de már ezt megelőzően is — egy sor intézkedés történt országszerte a táj, a víz, a levegő, a lakóhely tisztasá­gának megőrzése érdekében. Heves megyében a levegő- szennyezettség mérését 1969- ben kezdték meg a KÖJÁL szakemberei, akik a próba- üzemelést végző Gagarin Hő­erőműnél és a környékén ál­lították fel az első légszon­dákat.- Kiderült ugyanis, hogy a 200 méteres kéményből fel­szálló füst és korom — az tijő* 'réstől függően — a „szellők szárnyán” 15—20 ki­lométeres körzetbe is eljut. Mennyire szennyezi ez a le­vegőt, veszélyes lehet-e ez az égéstermék a Mátra flórájá­A Gagarin Hőerőművel kezdődött Jerszi László vegyészmérnök mintát vesz az Aeromat készülékkel. szennyeződést tapasztaltak. Hatvanban — a városok kö­zül ez a legrosszabb leve­gőjű — a megengedettnél öt­ször több port, kormot és gázt mutatott ki a levegőben a műszer. Ez betudható an­nak hogy itt még többnyire a hagyományos fűtést alkal­mazzák, s a város szívében két nagyüzem is dolgozik. De az uralkodó szelj árás is „lu­a közeljövőben talán lehető­ség nyílik arra, hogy egy. egy vizsgálatkor megállapít­sák egy új berendezés segít­ségével a szennyeződés ere­detét is, azaz azt, hogy hon­nan „fújja a szél” a port. a kormot, a fojtogató égéster­mékeket a városok fölé. Ek­kor válik lehetővé az is, hogy keményebb kézzel in­tézkedhessenek az illetékesek A KÖJÄL laboratóriumában Plllnyl Éva és Horváth Tibor dolgozza fel a mintákat. (Fotó: Szántó György) ra? A mérések a tervezőket igazolták, rük úgy számí­tottak, hogy a hőerőmű a megengedettnél nein szeny- nyezheti jobban a távolabbi környezetét Az Itt végzett mérések — ma már 1G helyen „dolgoz­nak” az erőmű környékén a gyűjtőedények és a légszon­dák — adataiból kiderült, hogy a havi 16,6 gramm ra! szennyezettségi értéknél csak ritkán mértek többet a szak­emberek, akik erről azonnal értesítették az erőmű veze. tőit Ami pedig a környező településeket — főként a mátraiakat — illeti, nincs kü­lönösebb gond a levegő tisz­taságával. Természetesen nemcsak a Gagarin Hőerőmű környékén végeznek méréseket a KÖ­JÁL szakemberei. Mint Nagy Kálmán főmérnök elmondot­ta, a megyét hét körzetre osztották — Eger, Gyöngyös, Hatvan. Vlsonta. Bélapátfal­va, Lőrinci és Parádsasvár —, s ezekben 59 mérőhelyet ál­lítottak fel. Az adatok, ame­lyek grafikonokra és a kü­lönféle vizsgálati területek táblázataiba kerülnek. nem mindig megovugtatóak. Bél­apátfalván például mértek már a megengedettnél t’zsser nagyobb légszennyeződést is, Parádsasváron viszont ólom­1978. jaauar 8., vasárnap das”: idehordja a selypi me­dence üzemeiből származó szennyező anyagot is. Remélhetőleg a korszerűbb technológiára való áttérés, az új gyárak — bélapátfalvi ce­mentgyár, a Mátravidéki Hő­erőmű — belépésével, s az átalakítások nyomán tisztább marad a levegő ezeken a részeken is. A három város közül egyébként Egernek a legtisz­tább a levegője. Gyöngyösé is elfogadható, s ez jellem­ző a megye településeinek zö­mére is. Valamennyi helyen megtalálható azonban a harminc levegőszennyező for­rás többsége, mint például a hagyományos tüzelés, a köz­lekedés vagy az elavult üze­mi technológia. A környezet, védelmi szakemberek a mé­rések adataiból igyekeznek kiszűrni ezeket a forrásokat. Csak 1974-ben 1441 levegő- tisztasági vizsgálatot végez­tek, ezek tapasztalatai alap­ján értesítették aztán a ja­vaslataikról az illetékeseket arról, hogy hol szorít leg. jobban a cipő. Bár sokan ké. telkednek az adatok „hitelé­ben”, a városok legmaga­sabb pontjain a legkritiku­sabb helyeken felállított ké­szülékeket nem lehet be­csapni: az ülepedő port ha­vonta, a lepegőgízok és a korom szennyező hatását kéthetenként mérik, több. speciális légszonda segítségé­vel. Ha minden 'gaz — mond­ta s KÖJÁL főmérnöke —, az idegenforgalmi terület, a lakóhelyek levegőjét szeny. nyezőkkel szemben. Hogy a mostaninál egész­ségesebb, tisztább levegőt szívhassunk a tüdőnkbe min. denütt. Szilvás István Bezár a csemege — kinyit a csemege Csiki-csuki; üzleti módra Azoknak volt Igazuk, akik úgy vélekedtek az estébe nyúló tanácskozás után — még nincs vége. Hiába je­lentették ki az irányító szer­vek képviselői és a vállala­tok igazgatói: most már min­denben megegyeztünk, a pon­tot csak nem sikerült kiten­ni a mondat végére. Másnap még egy rövid tár­gyalás, az időpontok egyezte­tése következett, hogy a hét közepén megszülessen a jegy­zőkönyv, amely már minden érintett fél aláírásával bizo­nyítja, annyi megbeszélés, egyeztetés és megállapodás után végre minden tisztázó­dott. — Ha az építők is így akarják — jegyezte meg va­laki, nem csekély kétkedés­sel a hangjában. No, igen, az építők...! ★ Tulajdonképpen néhány üzlet felújítása az egész. Il­letve, nem elég pontos a fo­galmazás: Gyöngyös lakos­ságának ellátása a kulcskér­dés. És amikor a különböző érdekeket kellett egyeztetni, akkor ez vált a hangsúlyos­sá, érthetően. Az egész megbolydulást a Fő téri csemegeüzlet okozta. Minden gyöngyösi úgy neve­zi ezt a boltot: a Hangya. Mert valamikor az volt, a boldogult emlékű Hangya szövetkezet üzlete. Rajta maradt, mint a Mérgesen a Mérges., Ezt a Hangyát már rég bezáratta volna a KÖJÁL, ha nem határozzák el az egész épület korszerűsítését. Ennek egyik következménye, hogy az üzlet födémjét is ki kell cserélni. Tehát a mun­kálatoknak még egy töre­déknyi szakaszában sem le­het árusítani ebben a bolt­ban. Egy üzlet nem a világ, mondhatná bárki. És ez igaz is lenne, ha a tőle nem mesz- szire levő Csemege vállalati „nagycsemegének” is nem kellene a közeli jövőben be­zárnia, ugyancsak az épület rekonstrukciója miatt. Ez már két üzlet. De még mindig nem a világ. Menje­nek a kedves vevők néhány utcával árrébb vásárolni. Ügy van, tapsolhatunk az ötletnek. De hová? Ugyanis a két üzlet for­galma havonta „csupán” né­hány milliócska. Ezt az ára­datot még a távolabb levő, immár a íeszítettséggel küsz­ködő Április 4. téri fmsz-üz- let sem tudja átvenni. Itt van a kutya elásva, ahogy szokták mondani. A város központjában levő, két nagy forgalmú csemegeüzlet bezá­rása a lakosság ellátását ve­szélyeztetné. Ennek a fele­lősségét ki vállalhatja? ★ Ha a tanácsi építők nem hónapokkal azután kezdenek hozzá az iparcikkáruház fel­újításához, mint ahogy on­nan kiköltözött az üzlet, ak­kor a kisáruház a volt Gyön­gyös étterem helyiségéből már visszamehetne az eredeti he­lyére. Akkor a volt Gyön­gyös étterembe beköltözhet­ne a volt Hangya. Ha a volna ott nem volna. Pedig olyan szépen elter­vezték és elrendezték annak idején, és minden stimmelt is. De az építők... ! Most aztán mi legyen? Ne részletezzük. A tanács­kozások, megbeszélések, egyeztetések sokasága önma­gában bizonyítja, sok ember­nek sok alkalommal főtt a feje a kérdés helyes válaszá­nak megfogalmazása miatt. Mert annak semmi értelme nem lenne, hogy a kisáruház csak azért költözzön ki a volt Gyöngyös étteremből, hogy a helyébe menjen a volt Hangya — néhány hét­re, mert ezt a létesítményt meg vissza kell adni a Pa­noráma vállalatnak, hogy hozzákezdhessen ott a kor­szerű étkeztetési lehetőség megteremtéséhez. Ha ezt csinálnák, akkor hónapokra kikapcsolnák az ellátásból a nagycsemegét, a volt Hangyát és a kisáruhá- zat is. Ez pedig. Miskolczy László, a megyei kereskedelmi osztály helyet­tes vezetője nehéz helyzetbe került az egyeztetés alkal­mával. Melyik megyei vál­lalat érdekét nézze? Első a lakosság érdeke, mondták ki töprengés nélkül. — Ügy gondolom, nincs más megoldás, mint amit a városi tanács kér, amit Ke­resztesi Lajos elnökhelyettes terjesztett elő: a mostani por­celánüzletet ideiglenesen át kell engedni az élelmiszer- bolt céljára. Végül is Báry József, az iparcikk kiskereskedelmi vállalat igazgatója —, ha nem is lelkesedve — kényte­len volt az érv előtt megha­jolni. — Be kell látnunk, hogy ezt az áldozatot meg kell hoznunk Gyöngyös lakossága érdekében. Hangoztatom, ez áldozat, mert a vállalat dol­gozóinak érdeke nem ezt kí­vánja meg. Bízom benne, hogy a mi dolgozóink is meg­értik, ebben a helyzetben mást nem tehettünk, hiszen a lakosság élelmiszerrel való ellátása elsőrendű feladat. Az ellátásért felelős szer­vek képviselői megkönnyeb­bülten sóhajtottak fel. Mind­ez pedig történt a tizenkette­dik órában. A Hangya bezárt január 5-én. Ugyanezen a napon megnyílt a tejboltból átala­kított fűszer-csemege üzlet a piactéren. A porcelánüzlet helyén a Hangya február 6­Barátság sirató Integettünk egymásnak, és lépteinket sem lassítva tovább mentünk. A sarkon a gesztenyefánál megáll­tam, s percekig néztem Im­re távolodó alakját. Meg­őszült, mégis jól tartja ma­gát, és tulajdonképpen sok­ra vitte. Valami szíven ütött. Egy városban, kis városban élünk, mégis az utóbbi években valósággal elhide- gültünk egymástól, pedig valamikor alig vártuk az esti sétákat, az éjszakába nyúló „holnap folytatjuk” dnmapartlkat. Hol vagytok mézízű beszélgetések, örömmel várt találkozások? Annak idején forv:aságok nélkül találunk egymásra. Megszerettük és hosszú évekig kiegészítettük egy­mást. lehettünk nyolcan-tí- zen kivétel nélkül huszon­évesek. lm.rg hiányzott nekem, én Gézának. Gáza Farká­nak, Ferkó Ernőnek, Ernő Jenőnek, János Vincének, szóval mindenki hiányzott mindenkinek. Világunk észrevétlenül tágult, ismereteink egymás által bővültek, élményeink sokasodtak, ami nem csoda, elvégre tizen egymástól tíz felé messzieső foglalkozást képviseltünk, és ebből is ragadt ránk valami, meg abból is. Emlékszem, ami­kor Imre hónapokig bete­geskedett, egymásnak ad­tuk a kilincset. Biztos va­gyok benne, hogy gondos or­vosi kezelés mellett nekünk, barátainak is köszönhető, hogy felépült, makkegész­séges. Vigyáztunk egymásra. Almainkat, vágyainkat, terveinket megosztottuk, serkentettük• biztattuk ba­ráti körűnk olykor elbi­zonytalanodó tagjait. Va- lam ennyiünknek része van abban, hogy történetesen Ferkó aki fiatal szakem­berként került közénk a hetvenes években országos hírű vezető, az ötszörös él­üzem címmel kitüntetett gyár élén. Mennyi ideje is, hogy jól megvagyunk egymás nél­kül? Hirtelenében meg­mondani sem tudom. Ügy kezdődött, mint a kopaszo­dás: észrevétlenül. Talál­kozásaink megritkultak, pedig hányszor megbeszél­tük, hogy majd holnap, m.ajd legközelebb, aztán szépen megfeledkeztünk az egészről. Valami mindig közbejött, később már a fogadkozások is elmarad­tak. Mi történt? Űj barátok jöttek, vagy talán az autó, a televízió, a hitvégi ház, a hobbykert szól közbe Nem tudom. Még mindig ott ál­lok a sarkon a vastag tör­zsű ges-t-nyefánál, s ba­rátságsirató hangulatban nézek Imre távolodó alak­ja után. Szekulity Péter án nyitott. A felújítási mun­kákat végző építőipari szövet­kezet kötelezte magát, au­gusztus 1-től lehetővé teszi, hogy a Hangya az eredeti helyén a berendezkedést meg­kezdje, és augusztus I9-én is­mét a vevők rendelkezésére állhat ennek következtében. A nagycsemege március végéig árul, az építőkkel va­ló megállapodás szerint jú­nius közepéig kell türelmes­nek lennie. A porcelánbolt a Rákóczi utcában, a volt klubhelyisé­gekben február 6-án kezdte meg az árusítást. A raktári készletének egy részét a Szö­vetkezet utcai vegyesboltnak adta át ideiglenes jelleggel; Majd amikor a Hangya visz- szaköltözik eredeti helyére, aj porcelánüzlet is birtokba ve-, szí újra a régi helyét. A kisáruház egyelőre ma­rad a volt Gyöngyös étté-' remben, méghozzá április 10-ig. És ha az építők is úgy akarják, az ő esetükben a tanácsi építőipari vállalat szakemberei, akkor a Fő té­ren május 1-én nyitnának ki Ismét — annyi hónap eltel­tével. Mindezt a lakosság tájér koztatására közöljük. A lényeg az, hogy az ipar­cikk kiskereskedelmi vállár lat felelősséget bizonyító ál­lásfoglalása tette lehetővé a. gordiuszi csomó megoldását ★ Kényes kérdés, mondtákj erről ne beszéljünk. Az új-, ságlró már megszokta, hogy úgynevezett kényes kérdé­sekkel is kell foglalkoznia aa olvasóktól kapott felhatal­mazás alapján. Ez a kényes kérdés pedig az építői vállalkozás. Történt ahogy történt, bi-. zonyára mentség is van rá, magyarázatnak sincs híján senki: hónapok teltek el, amíg a kisáruház kiköltöztem tése, illetve az érintett lakó» klhurcolkodása után meg-, kezdték a munkát az építők. Ez az, aminek nem sza­bad előfordulnia. Lehet, hogy a vállalkozó nem tudott kitérni a kérés elől. Lehet, hogy vajszívű volt, amikor így vagy úgy elkötelezte magát. Utána pedig következett az akadály közlése. Ezért vagy azért, vagy mindkettőért — nem tud a munkához kezdeni. Tudomásul kell vennünk, hogy az építőipari kapacitá­sunk pontosan olyan, ami­lyen. Akkor sem tudnak több munkát elvégezni, ha a legszívhez szólóbban győz­ködjük őket. Legfeljebb megunják, hogy mindig ne­met mondjanak, mindig ők legyenek a rossz fiúk. és rá­hagyják a megrendelőre — jó, elvállaljuk. Ha nem ilyen „kényszer- helyzetben” mondanak igent, akkor is, amikor nemet kel­lene mondaniuk, még rósz-, szabb. Egy szó, mint száz: nem­hiába foglalkozott az ország- gyűlés is a beruházások okán az építőipari kapacitás­sal. El kell érnünk, hogy itt is egyezzen a kimondott szó a tettel, ne kelljen vissza­táncolni soha, még a leg­hangzatosabb Indokok mis t sem, de semmiképpen a szo­kásos sablonkifogások alap­ján. A feladat elvállalása vagy visszautasítása előtt mérle­geljenek az érdekeltek, és ezt követően mondjanak fe-, lelős kijelentést. Ez a gyöngyösi példa aa országos egészhez viszonyít, va csak egy jelentéktelen tö­redék. A gyöngyösieknek vi­szont fő kérdés. Aztán az is igaz, hogy a legnagyobb gondok is az apró részletek-: bői állnak össze. Ennek okán időztünk any- nyit ennél a sajátos gyöngyö­si csiki-csuk'nái mégha a hó­napokig tartó vajúdás után végül is helyes megoldás szü­letett. A többi már az építőkön — a tanácsiakon és a szövet­kezetieken —■ múlik. Bizony­nyal ők is látják ezt. ü. Moiuú Feren*

Next

/
Thumbnails
Contents