Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

/ Heti külpolitikai összefoglalónk A hét címszavakban: Héttő: Carter elnök megbeszélései Új-Delhiben Deszal indiai mi­niszterelnökkel — Kettészakadt az indiai nemzeti kong­resszus, Indira Gandhi új pártot alapított — Ecevit ka­pott megbízást az új török kormány megalakítására. Kedd: A lengyel külügyminiszter Moszkvában — Carter Szaud- Arábiában tárgyal — Bumedien algériai elnök Irakba uta­zott Szerda: Szadat és Carter találkozása Asszuánban, az amerikai el­nök továbbment Párizsba — Begin elégedetten nyilatko­zott a Cartertől kapott tájékoztatás után — Tárgyalások Rómában a kormányválságról Csütörtök: Mitterrand nyilvánosságra hozta a francia szocialisták vá­lasztási programját Péntek: Carter Párizsban találkozott Francois Mitterrand-nal — Amerikai közlések egy hármas, amerikai—egyiptomi—izra­eli „elvi nyilatkozat” kimunkálásáról a Közel-Kelettel kapcsolatban Szombat: J A „Szadat-ellenes” arab front csúcstalálkozójának készü­letei tovább folynak — Schmidt kancellár Bukarestben tárgyal — Waldhelm Törökországba, érkezett a ciprusi tár­gyalások előkészítésére ^VWVVWVNAA/VWWVVWWOSAAAA/WV^AAAA-VSAAAíVWNAAAAAAAAAAAezW A hét 3 kérdése Carter amerikai elnök be­fejezte a fél világot felölelő körútját, amely még a múlt esztendő utolsó napjaiban kezdődött. Párizs és Brüsz- szel volt a két utolsó állo­más, ahol a Fehér Ház urá­nak a nyugat-európai, a kö­zös piaci és a NATO-problé- mákat kellett számba vennie. Hogyan tekint ma Amerika Ny ugat- Európára ? Ennek az „atlanti világ­nak” — és ugye milyen tá­gak a földrajzi fogalmak? — a legkeletibb csücske a Fe­kete-tengerre és a Földközi­tengerre néző Törökország. A hetek óta tartó kormányvál­ság most megoldódni látszik. Mi várható az új Ecevit-kor- mánytól? Az indokínai félszigeten testvérháborúvá alakui-e a vietnami—kambodzsai konf­liktus? — ez a kérdés joggal nyugtalanítja a haladó vilá­got, amely visszaemlékezhet arra, hogy néhány éve még együtt harcolt a két nép az amerikai imperializmus el­len. Hogyan tekint ma Ameri­ka Nyugat-Európára? Abban a pillanatban, ami­kor Carter elnök Párizsba ér­kezett, a washingtoni pénz­ügyi hatóságok több mint 20 milliárd dolláros alap létesí­tését jelentették be az inga­dozó dohár értékének bizto­sítására. A hírrel a dollár árfolyama elmozdult a mély­pontról, ahová a múlt héten jutott, a nyugat-európai (és a japán) pénzemberek pedig föllélegeztek. A túl ala­csony dollárárfolyamok ugyanis addig sok gondot okóztak Frankfurtban és Pá­rizsban, Londonban és Zü­richben: például azzal, hogy megnehezítették a nyugat­európai exportot Amerikába, ugyanakkor megnövelték az amerikai termékek konkur- renciaiehetőségeit Nyugat- Európában. Carter elnök a megenyhült pénzügyi-gazdasági légkör­ben nagyobb hiteit követel­hetett szavainak, amelyekkel az USA és Nyugat-Európa kötelékeinek szoros voltáról szónokolt. Emellett nyilván tudatosan keresett történelmi jelképeket is: ezért látoga­tott el Normandiába, az 1944. júliusi amerikai partraszál­lás színhelyére. íme, Ameri­ka nem hagyja cserben Eu­rópát ... Giscard d’Estaing, a fran­cia köztársasági elnök is el­kísérte erre a történelmi-po­litikai kirándulásra. Az ötö­dik köztársaság első elnöke, De Gaulle tábornok aligha tette volna meg ezt: ő soha­sem bocsátotta meg, hogy Eisenhower, a szövetséges haderők főparancsnoka és a partraszállási hadművelet („az Overlord”) irányítója ót nem vonta be az előkészítési munkába és csak akkor en­gedte meg, hogy megjelenjék Normandiában, amikor az amerikai, brit és kanadai csapatok már rég megvetet­ték lábukat francia földön. Carter nagy érdeklődést tanúsított Mitterrand, a szo­cialisták vezetője iránt: ki tudja, 1978 márciusában olyan helyzet is előadódhat, hogy a baloldal győz a francia választásokon. az sincs kizárva, hogy a szocia­listák eredményének külön súlya Mitterrand-t teszi meg miniszterelnök-jelöltnek... Párizs után az amerikai elnök Brüsszelben fejezte be fél világ körüli körútját. Kü­lönösebb újdonságot a belga (és közös piaci, no meg NA­TO) fővárosban tett látoga­tása nem hozhatott. Termé­szetes az USA elkötele­zettsége a NATO mellett, amely az amerikai imperia­lizmus érdekei szerint tevé­kenykedik, az is magától ér­tetődő, hogy az Európai Gaz­dasági Közösségtől együtt­működési készséget, nem pe­dig vetélytársi törekvéseket vár el az USA valamennyi monopóliuma. Különösen Brüsszelben sajnálták — s ezt egy hónap­pal ezelőtt NATO- és közös piaci diplomaták e sorok írójának őszintén elmondták —, hogy egyhónapos késede­lemmel került sor Carter út­jára és ottani látogatására. Ha december elején jött vol­A francia kommunisták választási stratégiája A párizsi kongresszusi pa­lotában szombaton reggel megnyílt a Francia Kommu­nista Párt országos értekezle­te. amelyen 3000 küldött dönt a márciusi választásokon kö­vetendő stratégiáról. Georges Marchais, a párt főti tkára. beszámolójában ar­ra hívta fel a párt tagjait, hogy a választások március . ' 2-i, első fordulójára össz­pontosítsák erőfeszítéseiket és nyitva hagyta a második for­dulóra követendő taktika kérdését. ÜÍ7S. január 8., vasárnap Georges Marhcais kijelent- tette : „Csupán néhány hét van hára a választásokig, és mivel a szocialista párt ma­kacssága nem teszi lehetővé a visszatérést a közös prog­ram tiszteletben tartásához, nem tette lehetővé és jelen­leg sem teszi lehetővé a megbeszéléseket ,a központi bizottság egyszerű és világos javaslatot tesz az országos érekezletnek : óriási csatát kell indítani annak érdeké­ben, hogy március 12-én, a kommunista párt jelöltjei kö­rül tömörüljenek azok az erők, amelyek lehetővé te­szik a mérlegnek egy igazi Változás felé történő elmoz­dulását. Ez az egyedüli esz­köz, az egyedüli út a siker­hez.” na, mint ahogyan ez az ere­deti tervben szerepelt, a kö­zös piaci csúcsértekezlettel és a NATO miniszteri tanács­ülésével egybe lehetett volna hangolni, s akkor nagyobb súlya, messzehangzóbb vissz­hangja is lett volna, mint így. Mi várható az kormánytól? új Ecevit­Igen, Törökország — „at­lanti ország”, még ha sok ezer kilométerre van is az Atlanti-óceántól... Bizo­nyos „atlanti érdekek” is je­lentkeznek akkor, amikor sürgetik a_ ciprusi kompro­misszumos' megoldást, az Égei-tenger olaj mezőinek felosztását, hogy így a görög —török ellentétet legalább is enyhíteni lehessen, ha éppen felszámolni még nem is. Az­tán az sem közömbös az at­lanti világ szempontjából, hogy Törökországban — a NATO számára veszedelme­sen — felgyülemlett az elé­gedetlenség az Egyesült Ál­lamok kongresszusának ma­kacssága miatt. A washingto­ni Capitóliumon változatla­nul nem akarják megszavaz­ni a Törökországnak szánt katonai segélyprogramot. (Márpedig a NATO legutób­bi ülésén egy török újságíró kérdésére maga Luns, az észak-atlanti szövetség főtit­kára is kénytelen volt elis­merni, hogy az amerikai utánpótlás elmaradása a tö­rök hadsereg ütőképességét rendkívüli mértékben vissza­vetette, s tulajdonképpen a NATO-t is meggyöngítet­te.) A török politikának állan­dó tényezője, hogy — NATO- tagság ide vagy oda — nem zárkózik el a Szovjetunióval való kapcsolatok fejlesztése elől. Szovjet segítséggel szá­mos nagy ipari beruházás épül Törökország területén, legutóbb pedig a Fekete-ten­ger alatt a föld mélyén ta­lálható ásványi- kincsek kö­zös kiaknázásának terveit is megkezdték megvalósítani. Az Ecevit-kormánytól várni lehet, hogy tovább halad ezen az úton. Visszatérve a török—görög viszonyra: valószínű, hogy most már valóban megindul­nak a tárgyalások Athén és Ankara között. Mindkét részről szilárdabb belpoliti­kai helyzetű kormány kezd­het alkudozásba. (Emlékeze­tes, hogy az ősszel Görögor­szágban választások voltak, ezek Karamanlisz miniszter- elnök helyzetét megerősítet­ték.) Most Ecevit is a népi tá­mogatásra hivatkozva láthat hozzá a döntő tárgyalások­hoz ... Testvérháborúvá alakul-e a vietnami—kambodzsai konfliktus? Visszaemlékezem a ver- sailles-i Vietnam-konferen- ciára: vagy hét éve Párizs mellett a haladó erők világ­méretű seregszemléjére ke­rült sor, békeharcosok és tu­dósok, politikusok és művé­szek, tömegszervezetek kép­viselői ezerszámra gyűltek össze, hogy követeljék az amerikai agresszió abbaha­gyását, Vietnam és általában Indokína népeinek független­ségét, békéjét. Kambodzsai küldöttekkel beszéltem ott, akik hitet tettek Délkelet- Ázsia népeinek közös, anti- Imperialista céljai mellett, elkötelezték magukat a kö­zös harcra. És most testvér­háborúra kerülne sor a teg­napi harcostársak között? A kambodzsai magatartás mozgatórugói ma még ke­véssé ismertek. Csak egymás mellé tudja az ember állíta­ni azt a tényt, hogy a kam­bodzsai vezetők Kína barát­ságát keresik, hogy a pekingi példához igazodnak, hogy a kínai befolyásnak engednek, illetve e befolyás kiterjeszté­sének útját egyengetik. Vietnam kész bármikor és bármilyen szinten tárgyalni a két ország között felmerült problémák megoldására — közölték a hét végén Hanoi­ban. A külügyminisztérium ilyen értelmű nyilatkozata a szocialista Vietnamnak azt a_ hntározott törekvését tük­rözte. hogy nem engedi test­vérháborúvá fajulni a hely­zetet. Ha át is lépték a kambodzsai határt a vietna­mi egységek, amint Pham van Dong, a VSZK minisz­terelnöke hangsúlyozta, ez­zel önvvédelmi akciót hajtot­tak végre csupán. A határok kérdéséről —, s egyébként tudnivaló, hogy rögzített ha­tárok a két ország közt soha­sem voltak! — sürgősen tár­gyalásokat kell kezdeni. Pálfy József Az Országos Anyag­os Árhivatal közleménye egyes fogyasztói árak 1978. jan. 9-i emeléséről A világpiaci árak növeke­dése miatt — összhangban az 1978. évi népgazdasági terv előirányzataival — emelni szükséges egyes fo­gyasztói árakat. Az áremelé­sek azt célozzák, hogy a tény­leges költségeknek a terme­lésben és fogyasztásban va­ló nagyobb fokú érvényesí­tésével csökkenthető legyen az állami költségvetésből fo­lyósított ártámogatás. A pörkölt kávéfajták fo­gyasztói ára 45 százaléktól 55 százalékig terjedő mér­tékben, átlagosan 50 száza­lékkal emelkedik (arányosan emelkedik az eszpresszó ká­vé ára is). A nescafe 30 szá­zalékai drágul. Az áreme­lést az indokolja, hogy a nyerskávé import ára az utóbbi hónapokban bekövet­kezett csökkenés ellenére még ma is magasabb, mint ami a fogyasztói árból meg­térül. Átlagosan 25 százalékkal drágulnak az édesáruk. Ezt elsősorban a kakaóbab im­port árában bekövetkezett nagymértékű (két év alatt mintegy két és félszeres) emelkedés, valamint az 1975 decemberében végrehajott — és az édesiparban akkor nem érvényesített — cukoráreme­lés indokolja. Az új árak ki­alakításánál fontos cél volt a kereslet és kínálat össz­hangjának a javítása. Ennek megfelelően az egyes termé­kek, választékok ára nem azonos, hanem eltérő mér­tékben emelkedik. Átlagosan 22 százalékkal lesznek drá­gábbak a cukorkafélék, mint­egy 30 százalékkal a kakaó­porok, 33 százalékkal a cso­koládé és a csokoládés áruk, 15 százalékkal a nugárok és 13 százalékkal az édesipari termékkörbe tartozó lisztes­áruk (kekszek, nápolyi, tea­sütemények stb). Egyes idényjellegű csokoládékészít­mények (pl. csokoládés füg­gelék) áremelkedése az átla­gos mértéket meghaladja. A kávé, kakaó és csokoládé ár­emelkedése a cukrászati ter­mékek áraiban is érvényesül. Átlagosan 8 százalékkal emelkedik a déligyümölcs Berlini telex Ki kiáltott és kik kiabálnak? AZ AKCIÓ, még mielőtt elkezdődött volna, összeom­lott. Kidolgozói bizonyára meg voltak győződve róla, hogy művük eredményes lesz, nyugtalanságot, bizony­talanságot kelt, de nagyot té­vedtek. Inkább alátámasztott egy régóta ismert bizonyos­ságot: a szocializmus ellen­ségei a békés egymás mel­lett élés időszakában sem adják fel régi céljaikat, új eszközöket alkalmaznak, de azért ragaszkodnak néhány régi módszerhez is. Ilyen például a hamisítás. A nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom története jó néhány esetet ismer, amikor hamis „dokumentumokkal” igyekezett az ellenség zavart kelteni. A sok régihez most társul egy új .is. A hamisít­vány neve: „az NDK-beli szervezett ellenzék első kiált­ványa”. Az „okmányt” a hamburgi Der Spiegel adta közzé, de még mielőtt nyomtatásban megjelent völna, a nyugat­német rádió- és televízióadók nagy lelkesedéssel jelentették be létezését. Arról beszéltek, hogy „a Német Szocialista Egységpárt magas- és közép­szintű funkcionáriusai szer­vezetet alapítottak a .demok­ratikus kommunizmus' kiví­vására”. S hogy ez az új ..párt” minden bizonnyal je­lentős hatást gyakorol majd az NDK életére, a „szakádás- nak az 'NDK-t vezető pártban még nehezei! felmérhető kö­vetkezményei lehetnek”. Nos, arról a nem ritka esetről van szó, amikor az éhes disznó nemcsak makkal álmodik, hanem önmaga gondoskodik a takarmányról is. Alig néhány órával az­után, hogy a nyugati rádiók és tévék rázendítettek, ber­lini hivatalos körök is fog­lalkoztak az üggyel. Tudtul adták: a nyugatnémet hír­szerző szolgálatokkal foglal­kozó szervek előtt már rég­óta ismeretes volt, hogy ké­szül egy ilyen dokumentum. Csakhogy a „demokratikus kommunizmus” apostolai nem az NDK-ban, az állító­lagos NSZEP-funkcionáriu- sok között keresendők, ha­nem a nyugatnémet hírszer­ző szolgálatnál. A Szövetségi Hírszerző Szolgálat, a BND puüachi központjában, ahol már régóta folyik különböző koholt „dokumentumok” előkészítése. „Platformokat” és „nyílt leveleket”, „irány­vonalakat” és „koncepció­kat” dolgoztak ki, hogy azo­kat majd mások, nem léte- !ző „kommunisták” nevében közreadják. A Spiegel „vi­lágszenzációja” egyike ezek­nek a termékeknek. MA MAR — néhány nap­pal a pamflet megjelenése után — a nyugatnémet sajtó, amely olyan nagy örömmel és várakozással nézett a „do­kumentum'’ megjelenése elé, sem tudja titkolni csalódását a „rossz minőség” miatt. S a vita azon folyik, hogy hon­nan származik az „okmány”. Mert hogy nem azoktól, aki­ket a Spiegel jelez, annyira nyilvánvaló, hogy már nem is vitatható. Higgadtabb nyu­gatnémet körökben már in­kább azt feszegetik: vajon kiknek állt érdekében ez a provokáció? És mik lesznek a következményei ? Azoknak az NSZK-beli erőknek, amelyeknek seho­gyan sincs kedvére a két né­met állam közötti kapcsola­tok további normalizálása, annyit sikerült elérniük, hogy ismét nem az NDK— NSZK közötti tárgyalások továbbfolytatása, a különbö­ző, még nyitott és rendez­hető kérdésben való meg­egyezés, hanem ez az ostoba és aljas „kiáltvány”-ügy az elsőrendű téma. EURÓPA FONTOS TÉR­SÉGÉRŐL VAN SZÓ, a két német állam viszonya az ál­talános európai enyhülés és a nemzetközi helyzet szem­pontjából is igen fontos. És ezért nem lehet egy kézle­gyintéssel napirendre térni egy ilyen kísérlet felett. Na­gyon erős még azoknak a hangja, akik nem képesek, nem hajlandók a békés egy­más mellett élés egyre terje­dő nyelvét beszélni. Az ilyen akciók összeomlása után olyan törmelékek maradnak, amelyeket el kell takarítani, mielőtt tovább lehetne men­ni az ésszerű, a célhoz, a békés egymás mellett élés megszilárdulásához vezető úton. ^ . Pintér István fogyasztói ára. Ezt az im­port árak évek óta tartó folyamatos emelkedése mi­att megnövekedett állami támogatás mérséklése teszi indokolttá. Az átlagos ár­változáson belül a citrom ára kilogrammonként I Ft.- tal (5 százalékkal), a na­rancs és a banán ára pedig 2. Ft.-tal (7—9 százalékkal) emelkedik; a datolya és a mazsola 10 százalékkal lesz drágább. A takarékosabb anyag- gazdálkodás érdekében —• a világpiaci árakhoz' igazodó­an — felemelésre kerültek a vaskohászati termelői árak. Énnek megfelelően emelkedik a vaskohászati termékek, néhány gépipari termék, valamint a vasbe­ton termékek és kábelek fo. gyasztói ára. így pl. a fi­nomlemez fogyasztói áre­melkedése 21 százalék, a gáz- és vízvezetékcső ár­emelkedése átlagosan 25 százalék, a mezőgazdasági szeráruké átlagosan 60 szá­zalék, a csavaroké 20 száza­lék, a szegeké 16 százalék. A kerékpárok fogyasztói ára átlagosan 12—15 százalékkal drágul, és emelkedik több vastömegcikk fogyasztói ára is. A vaskohászati termékek áremelése ellenére változat­lan marad a főként alacso­nyabb jövedelmű, illetve gyermekes családok vásár­lásaiban számottevő egyes termékek, pl. a centrifugák, a nem automata mosógépek, a boylerek, a gyermekko­csik, és a járókák fogyasz­tói ára. Az ezek termelésé­ben bekövetkezett költség- növekedést továbbra is az állami költségvetés fedezi. A vaskohászati termékek áremelése növeli a lakossági építkezések költségeit. An­nak érdekében, hogy a la­kosságnak a lakásépítéssel kapcsolatos készpénzfizetési terhei számottevően ne nö­vekedjenek, módosított kerülnek telfeltételek kalmazásra. hi­al­Fflemelték a lakásépítési és vásárlási kölcsönök felső határát A vaskohászati termékek árának emeléséből adódó épí­tési költségnövekedés ellen­súlyozására, azért, hogy az érintett családok készpénz- terhei csak kismértékben nö­vekedjenek, a kormány a la­kásépítéshez és -vásárláshoz nyújtható kölcsönök felső határait január 1-től felemel­te. A rendelkezés szerint, a többszintes lakásépítéshez és a hagyományos családiház­építéshez 20—20 ezer forint­tal több hitel adható. Az előzőeknél nagyobb mértékben emelték a hitel felső határát a családiház­építés korszerű, csoportos for­máinál, figyelemmel az elter­jesztésükhöz fűződő népgaz­dasági, településpolitikai ér­dekekre. Nyugdíjasoknak OTP-kölcsön a telefon- belépési díjhoz Az Országos Takarékpénz­tár vezérigazgatóságának döntése értelmében a nyug­díjasok kölcsönt kaphatnak a telefonbelépési díj kiegyen­lítéséhez. Ezentúl tehát azok a nyug­díjasok, akik a postától érte­sítést kapnak a telefon fel­szerelésére, annak igazolásá­val, belépési dijkjölcsönt igé­nyelhetnek a lakóhely sze­rint illetékes OTP-től. A hi­tel felső határa a bekapcso­lási díj teljes összegének 75 —80 százaléka.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents