Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Ötuenéues Midce^ iMIo&ass©... Szinbád terápiája ötvenéves Mickey Mouse. Persze, mit számít ez a halhatatlanságban! ... Mert ez » kis fekete, jelentéktelen egérke ma már a filmművé. szét halhatatlanjai közé tartozik. Persze Mickey Mouse története bizonyos fokig azonos Walt Disney sorsával... Mert mégiscsak Wglt Disney volt előbb. Éppen ezért vele kezdjük. Tulajdonképpen megható karriertörténetnek látszana a nagy amerikai rajzfilmes életének felidézése. Szegény családból származott, és eleinte szinte semmi sem sikerült neki. Tízévesen állt munkába, előbb újságokat árult, majd limonádét, aztán a képzőművészeti főiskolára iratkozott Chicagóban... Egy vendéglői újságnál alkalmazták mint rajzolót... Aztán a Kansas City film részvénytársasághoz került. Meglehetősen naiv történeteket rajzolt tündérekkel, királyfiakkal, főleg reklámcélokkal Itt készíti el a hajdani raktárban a Csizmás kandúr és a Piroska és a farkas rajzfilm változatait. De ezeket sohasem mutatták be. Disney-1 üldözte a balszerencse. Minden vállalkozása kudarcba fulladt. Ügy döntött, elhagyja Kansas City-t és Hollywoodba költözik. És itt egy szép napon régi-régi slágert hallgat, amelynek főszereplője egy mezei egér. Disney megpróbálja lerajzol, ni ezt az egeret. Ravasz és meglehetősen emberi külsejű egérke kerekedik ki a ceruza alól. Mortimernek kereszteli. De felesége tiltakozik. Sokkal inkább Mickey. Miért ne Mickey-Mouse? Es aztán ez az egérke beköltözött Disney-vel a stúdióba. Ezer és ezer vázlat készül, amely egyre kevésbé hasonlít ahhoz a mezei egérhez, amely a múzsa szerepét vállalta. Elkészül az első két kisfllm. 1927-ben a nézők már találkozhatnak vele. De nem figyelnek fel. Ekkor jelenik meg a hangos film és e.z mindent elsöpör. Disney meglátja a nagy lehetőséget. 1928-ban megszólaltatja Mickey Mouse-t. És ez hat. A premier hatalmas ünneplésbe torkollik. Másnap Mickey és Disney arcképei együtt szerepelnek a legnagyobb amerilcai napilapok élén. 1929-ben már Walt Disney Burbank-i stúdiójában 16 rö. vidfilm főszereplője az agyafúrt kisegér, 1932-ben nem kevesebb, mint 23 filmben tűnik fel. Ma Burbankban jónéhány utca viseli Walt Disney hőseinek nevét. Van Mickey utca, van Donald ut. ca és Pluto utca. Mickey lassan minden szerepet betölt. Lesz tengerész, tanár, katona, énekes, torreádor, sportrepülő, farmerkertész, és karmester. Szembeszáll örök ellenségével, a macskával, síel, repül, tengeren hajózik, vagyis mindent tud. És mivel Mickeynek szíve is van, 1934-ben megteremtik számára a partnert, Minniet. Ma Mickey 120 filmben szerepel és másik 100-ban jelenik meg barátai, Pluto ku. tya, Donald kacsa, Bambi, vagy Horace mellett. Walt Disney egy hatalmas iparág vezetője lesz, amely most már nagy tőkét tud befektetni a produkciókba. így aztán elkészül a Hófehérke, az első egész estét betöltő rajzfilm, amelyet száz és száz millió ember tekintett meg. Ügy tűnik, Mickeynek befellegzett. De a helyzet egészen más. A harmincas években hetente ötezer levél érkezett a nem létező kisegér címére. Harmincnyolc múzeumban vendégszerepeit, csaknem ötmillió ember előtt, ötvenéves pályafutása alatt Mickey több mint száz dijat kapott, köztük két Oscar-dijat is, és 22 nyelven megjelenő kétszázmillió könyv és újság mesélte el kalandjait. Mickey a politikával is foglalkozott. 1930-ban Hitler betiltotta a Mickey-filmeket, mivel a „Mickey a lövészárokban” című produkcióban a kellemetlen macskák serege német katonasisakot viselt, és Hitler a német nemzeti önérzetet érezte ezzel megsértve. És Mickeyről nem feledkeztek meg a második világháborúban sem. A kisegér filmjei rendre szerepeltek a frontkatonák előtt, és nagyobb sikerük volt, mint a hajdani, csodálatos szépségű szexbombának, Mae West- nek, akiről pedig azt állították, hogy egy hadsereg is elszégyelli előtte magát, még akkor is, ha nem tesz mást, csak a Bibliát olvassa. 1955-ben a televízióban is megjelent, amikor megalapította a Mickey Mouse Clubot. Nemrég 90 perces film született róla, amely hihetetlen kalandjait foglalja ösz- sze. A francia Henry Salvador „Helló. Mickey" címmel nagylemezt szentelt emlékének. Mickey Mouse-t senki sem látta szomorúnak. Csak egyszer, 1966 decemberében, Walt Disney halálakor, amikor a Paris-Match címlapján megjelent a síró Mickey képe. Nemlaha György (Fotó: Tóth Gizella) Sírvers, merő szórakozás, ból: Huszárik Zoltán, Élt 9 hónapot az anyja ölében. Ma; nyugtalanul o világ ölén. Találó bizony ez a versike, amellyel egy rosszul időzített kérdésre válaszolt _ Huszárik Zoltán, a csodálatos színekben, sajátos képsorokban és zenében gondolkodó filmrendező, aki szinte magában hordozza a Krudy-hős Szindbád érzelmeit, élettempóját, nyugtalanságát. A közérzetéről faggattam 1976 télutóján, amikor font a hótakarta Bükkben a Budapesti mesék című filmet forgatták. Nem volt éppen szerencsés a kérdés, hiszen az említett filmet nem Huszárik vezényelte, színészként állt a kamera elé: egy vézna, szemüveges figurát alakított Ablakost, aki saját testén, pontosabban életén lepdíti tovább á film sárga' villamosát. S ilyen szituáció közepette kopogtattam a kérdéssel: milyen a közérzete? Döbbenten jegyzem az alkalmi strófát, s nyomban elhatározom : egyelőre nem írom meg ezt a beszélgetést. Majd. Később... Huszárik nem hagy időt a tépelődésre. — Ha egy filmrendező filmet csinál, akkor jól érzi Az első Itt nyugszik Három találkozás Huszárik magát, ám ha nem dolgozik, akkor bizony elég kutyául. Mostanában rossz passzban yagyo.k, valahogy nem jönnek össze a filmjeim. Készen áll a Kodolányi forgatókönyvem, szeretnék filmet csinálni Füst Milán egyik nagyszerű regényéből a Feleségem történetéből, töröm aie. jem egy Bartók-filmen, érdekel Csokonai is, de mindenek előtt o Csontváry-téma foglalkoztat. — Ez öt film. Vagyis, Huszárik dolgozik, alkot. — Persze hogy dolgozom. Csakhogy én olyan vagyok, mint az elefánt, hosszú a kihordási időm. S a témákat mindig azért hordozza, for- , mái ja az ember, mert bizton reméli, meg is születik a film. Hogy mást ne mondjak, egy gyereket is úgy érdemes megcsinálni, ha biztosak vagyunk benne, meghalljuk majd üvölteni, sírni, ka- carászni. Nos, mostanában néhány próbálkozásom, hogy úgy mondjam, elveiéit. — '-ért a keserűség, « rossz ngulat? — Inkább türelmetlenségnek, nyugtalanságnak nevezném. Évek óta nem csináltam játékfilmet, a Szindbád volt az első és az utolsó is. — Ez igaz, ám a Krúdy- film nemcsak sikert hozott, hanem a mérce rangjára emelkedett. Ha már itt tartunk, megkérdeztem: az alkotás folyamatában gondől-e a közönségre? A kritikusok véleményére7 — Kosztolányi egy mondásával válaszolok, amely valahogy így hangzik: az ember munka közben senki mással nem foglalkozhat, csakis önmagával. Én ehhez tartom magam. Csak azzal törődöm, csak az ingerel, hogy a film. amit csinálok, jó legyen. Hogy hogyan fogadják, az már nem rám tartozik, s nem i* tudom megítélni pontosan a különböző vélemények igazát. Filmjeim visszhangjára igazán nem panaszkodhatok. Engem tulajdonképpen még senki nem bántott, a kritikusok sem. — A Kosztolányi-moniás szépen hangzik ugyan, de vajon elegendő-e, ha egy rendező csak önmagával foglalkozik? — Egyszer megkérdezte tólem egy újságíró, hogy mivel foglalkozom, akkor azt mondtam, hogy magammal. Mire vagy kíváncsi? —• kérdezte, hát önmagomra, mert nem ismerem eléggé magamat, s ezért nyugtalan vagyok — feleltem. — Ez a nyugtalanság vezetett a Csontvár y-témahoz? — Ez is, meg a tehetség csodálata. A készülő film tulajdonképpen egy perlekedés a zseni mítoszáról. Ez egy belső vita, a filmrendező, a filmíró és egy szerencsétlen fickó a színész között, akit kiszemelek Csontvárynak. Mindez két síkon játszódik az egyik saját magamban — ez kísérlet arra, hogy felderítsem ki volt ez az ember és mi a titka annak, hogy valaki zseni legyen — míg a másik szféra a valóságos Csontváryról szól. E kettő természetesen találkozik, perel egymással és nyilvánvaló, hogy a filmbéli rendező vállalkozását legyűri a nagy ember, vagyis Csontváry győz. Remélem. 77-ben elkészül a film, amelynek főszerepét a szán ész-Csontváryt barátom, Latinovits Zoltán játssza. — Az a sirvers nem hagy nyugodni. Mintha keserűség törne ki a sorokból. — Ami a keserűséget illeti, az bizony gyakori vendég nálam, de azért túlteszem magam rajta. Ha jól meggondolom, * szerencsés vagyok, mert sok mindennel foglalkozom, Ha már nagyon nem mennek a dolgaim, tehát érzem, Hogy ebbem az évben, vagy a jövő esztendőben nem csinálok filmet, akkor van néhány kisegítő műfajom. Sokat rajzolok, könyveket csinálok, illusztrálok a kiadóknak, ugyanakkor nagyon érdekel a színház js. A közelmúltban remekül éreztem magam, életem egyik legszebb két hónapját töltöttem Debrecenben, ahol Örkény Macskajátékát rendeztem, emellett terveztem a díszletet és a jelmezeket Is. Ez az én munkaterápiám. Most pedig játszom a Budapesti mesékben. Igazán boldog vagyok, hogy Szabó István meghívott erre a szerepre. Időm van, szívesen csinálom, igaz. olyan ez, mint amikor a hóhért akasztják, hiszen nem én irányítom a forgatást, csupán végrehajtom a rendező instrukcióit Ilyenkor legjobb, ha az ember egyszerűen kikapcsolja azt, hogy 6 is rendező. A sírversnek pedig külön története van. Hamarosan bemutatják új rövidíilme- met, amelyben egy háború okozta totális ha Iái-látványnyal szeretném rádöbbenteni az embereket arra, hogy ezzel nem lehet játszani. A Ursitz József: A mélyből a napvilágra 6. A hitelt a ledolgozott műszakok után állapították meg, de beleszámították a család létszámát is. Ez a kötöttség jó fegyvernek bizonyult sztrájkok ellen is. Talán furcsán hangzik, de az orvosi rendelő sem hiányzott a kolóniáról. Orvost azonban csak a meghatározott napokon láthattak a bányászok. Elmaradhatatlan tartozéka volt a kolóniának a csendőr- laktanya, amelyben mindig megfelelő létszámú fegyveres őrs állomásozott. Már említettem, hogy a bányászok sok-sok évtizeddel ezelőtt külországokból érkeztek hozzánk, megtartották a nemzedékek során is anyanyelvűket, gyakran keverték azt a magyarral, valójában hibátlanul már sem az anya- , nyelvükön nem tudtak beszélni, sem a magyar nyelvet nem sajátították el tökéletesen. . A bányászok másik rétege jaz úgynevezett vidéki bányászok voltak, akik eredetileg uradalmi cselédként dolgozlak, vagy a falusi szegénység soraiból kerültek ki. Az ő számukra a bánya gazdasági és társadalmi felemelkedést hozott. Nyugodt megélhetést biztosítót, bár ez a megélhetés nagyon gyakran csak a minimális igények kielégítésére adott lehetőséget. Ezért ragaszkodtak a bányához, és nem csak ragaszkodtak, hanem szinte erejük megfeszítésével dolgoztak abban a reményben, hogy az évek során sikerül annyi pénzt ösz- szekuporgatniuk, amelynek segítségével egy kis házat, egy kis földet tudnak szerezni, mert falun a ház és a föld jelentette az életet. Ettől a gondolkodásmódtól ők sem tudtak elszakadni, a bánya sem változtatta meg a felfogásukat. Miért vonzotta a bánya a férfiakat? Az előbb már néhány anyagi természetű okot igyekeztünk felsorolni, most ha úgy tetszik, lelki, pszichikai magyarázatot próbálunk megfogalmazni. A bányában az egy ember, az egy munkás soha nem dolgozhatott biztonságban. A bánya megkövetelte a közösséget, az együttes munkát, az egymás segítését, az egymásért folyó küzdelmét, főként olyankor, amikor a bánya veszedelembe sodorta az ott dolgozókat. Ezek az együtt végzett, olykor hősies cselekedetek kötötték egy közösségbe a bányászokat. Az együttes erőfeszítésekről, az abban részt vevő egy-egy személy kiemelkedő tettéről' az aktív bányászok nem beszélgettek. Erről nem illet beszélniük. Annál többet emlegették a múltat azok az idősebb emberek, akik már nem szálltak le a bányába, de még ekkor is minden . idegszálukkal a bányához kötődtek, minden szabad percüket a bánya környékén töltötték el, és ha az olvasókörben, a kantinban zül ki Juthat be a bányába. A központi épület termében, az úgynevezett felolvasóban, ahol a műszak előtt a bányászok szoktak gyülekezni, most nagy csapat gyerek izgult. Várták a főmérnök urat. Az irodisták mosolyogva mustrálgatták a jelentkezőket. Egy-egy megjegyzés, gúnyos félmondat hol az egyiktől, hol a másiktól hangzott el. A fiúk mintha nem is hallották volna, hiszen minden idegszálukat a vagy a kuglizónal találkoztak össze, akkor is a legfőbb téma a bánya volt, az egykori élmények felelevenítése. Ezért mondták mindig, hogy a bányászok különleges emberek, mások, egy kicsit talán edzettebbek is, mint a többiek. A 16 éves fiúk számára az ősz jelentette a nagy fordulópontot. Így történt ez 1927- ben is. Ilyenkor dőlt el, hogy ezek közül a legénykék könagy kérdés feszítette: kegyes lesz-e a főmérnök úr és igent mond-e a kérésükre. Előbb a tévmester jelent meg, kezében egy névsort tartott. Közölte, hogy összes sen hány személyt vesz fel most a főmérnök úr. Előre felhívta a figyelmét mindenkinek arra, hogy sorrendben először a telepiek jönnek, közülük is az árvák lesznek az elsők. Utánuk következnek azok, akiknél csak egy kereső dolgozik a családban és legalább hat, vagy annál több gyerek vár kenyérre. Akik ezekhez a csoportokhoz nem tartoznak, azok ne számítsanak felvételre, legfeljebb karácsony tájban jelentkezzenek majd ismét. Aztán majd kiderül, mi lesz velük. Megérkezett a fómémők úr. — Jó szerencsét! — zengett a gyerekemberek köszöntésétől a felolvasóterem. Mindenki a főmérnök űr arcát kutatta, vajon milyen hangulatban van. Mert abban reménykedtek, ha jó a kedve, talán több fiatalt vesz föl munkába. Benn az irodában megkérdezte a bányamestert: — No, bányamester úr, lesz már termelés? — és nevetett olyan jóízűen, mintha valami Jó tréfát hallott volna. — Lesz, főmérnök űr, lesz — mondta a bányamester. — Csak azt nem tudom, honnan veszünk annyi söprót, mert ezeknek mást még nem lehet a kezükbe adni. — Oda se neki, bányamester úr, mind úgysem kerül felvételre. Döntsön közöttük az ügyesség. Hogy mit jelentett a főmérnök titokzatos megjegyzése, pillanatokkal később kiderült. Kimentek a felolvasóba, és ott a főmérnök úr közölte a piros arccal várakozó gyerekekkel, hogy most pedig birkózóverseny következik. Aki erősebb, aki legyőzi a másikat, az már bizakodhat abban, hogy fölveszik a bányába. (Folytatjuk) Zoltánnal film születése egy régebbi élményhez kapcsolódik. Amikor 1972-ben Tbilisziben' jártain, kimentem a temetőbe is, ahol a következő feliratokat láttam a fejfákoh, illetve a sírköveken: ..Eli két percet, négyei, ötöl. hatot, hármat.” Nem értettem, odamentem hát a temetőőrhöz, aki elmondta, hogy náluk az , emberek nem azt vésetik a fejfájukra, hogy hány évig éltek, hanem azt, hogy hány percig voltak boldogok. — Mi lesz a film címe? — A piacere. Vagyis: tetszés szerint... A második 1977. Miskolc. A rövidfltm- I fesztiválon a közönség és a kritikusok körében egyaránt sikert arat A piacere, ez a húszperces remekmű, amely a halállal perlekedve egy meghosszabbított élet lehetőségét szug- gerálja a nézőbe. A film elnyeri a nagydíjat, Huszárik átveszi, majd kattan a fényképezőgép és reírénsze- rűen ismétlődik a kérdés: milyen a közérzete? — Javul. Örülök, hogy a köBömaég érti. miről is van saó ebben a filmben. — És a Csontváry? — Császár István már megírta a forgatókönyvet Hiszek benne, úgy érzem, ebből film születik... És a harmadik. Részlet a forgatókönyvből. (Klubhelyiség m szüy- házban. És a harmadik Aludnék, de eljönnek értem. mert Caomtváryt kell játszanom. En nem vágyói Csontváry!,.. Ez a legnagyobb magyar festő volt. Dt hát mit számit, itt legnagyobbnak lenni? Maguk még a nevét sem ismerik. És akik látják, azok sem ismerik. Hát nem volt legnagyobb L_ Egy őrült volt!... Kiröhögték..; őrültnek tartják... Ezért' játszatják velem. Kj akarta« hogy én legyek?! Ha szeretnek. azzal is benyálaznak—1 Milyen tébolyult végzet kényszerít, hogy itt legyek ilyen? Hogyan legyék éra Csontváry!? Engem itt kita-í gaónak és letagadnak! Bejön Kriszta és Gujdór. Mindketten alacsonyaié.' Kriszta középkorú nő, tömör? és nyugodt, mint egy őskori kőszobor, Gujdór fiatalabb,’ vidám manó. Z. nem veszi Siket észre. A takarítónő arcán azt keli látnunk, hogy nem a szavakból értik azt. amit Z. mond. hanem a hangsúlyaiból, » gesztusaiból, az arcjátékából, A furcsán kitárulkozó Z.-ti figyelve, befelé fordulók, komorak és várakozók lesznds. Kriszta odaszól Z-oek: ■} — Gyere. Itt a kocsi. — Nézzék! Ezek akárhol; megtalálnak — mondja Z. — ...Nem tudtatok megvárni otthon? Gujdór kedvesen nevetve válaszol: — Minek? Horemka mond. ta, hogy zárás után még itt maradtál. — Induljunk, gyerekek. Zoli tizenegykor vár — mondja Kriszta, halkan, de szigorúan, mint egy óvó néni. Z. elindul, de senkire sem nézve elégedetlenséget akarván kifejezni, dühödten szónokol: — Zolit ö sem Csontváry’ Ne filmet rendezzen, hanem az életét.../ Próbafelvétel a filmgyárban. Várakozó, feszült izgalom. Latinovits már nem játsz- hatja el a neki szánt szerepet, ám az alkotók a művész és barát emlékének ajánlják a készülő Csontváry-filmet. Huszárik Zoltán a sok-sok jelölt közül most másodszor is megtalálta főszereplőjét: Csontváryt Innokentyij Szmoktunovszkl), a Moszkvai Művész Színház jeles színésze játssza, aki épp a közelmúltban Csehov Ivanovjá- nak címszerepében aratott sikert Budapesten. — Közérzet? — Huszárik már mosolyogni is tud: — Dolgozom, tehát jó! Ebben maradunk. Most már írhatom az elmaradt riportot. Mârkusz László
