Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

„Háztuznézöben” a PEVA

Kuba-az építész szemével

Kuba, a Karibi tenger legnagyobb szigete — amelyről, elragadtatásában már a felfedező Kolumbus Kristóf azt írta naplójában 1492-ben, hogy: szebbet a világon sem látott !

így vallja Kőteleky Dénes, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállaiat műszaki igazgatóhelyettese is, aki a közelmúltban tanulmányúton járt a távoli országban. Mondja: órák hosszat tudna mesélni benyomásairól, emlékeiről — maga készítette színes diasorral is illusztrálván a nép- köztársaságban tett „kirándulását” — a valóban csodálatos tájról. Havanna felhőkarcolóiról, Varadeoról, a kellemes és népszerű üdülőhelyről, vagy éppenséggel CienfuegosróL, a hatalmas „cukorkikötőről”, ahol évente 40 gyár kétmillió tonnányi terméke kerül „behajózásra”.

Közelebb áll azonban hozzá a szakmája, inkább az építész szólal meg benne:

— Az Építésügyi Tájékoztatási Központ meglehetősen népes csoportjával érkeztem Kubába — beszéli — amelynek fővárosában a tavasszal, áprilisban nagyobb magyar kiállítás rendezéséről van szó. Szakmai bemutatónkat, amolyan segítségadásnak szánjuk, miután az itteniek bizony még támogatásra szorulnak. S ennek kapcsán gondoltak cégünkre: mint rendszergazdák, igazán bemutathatnánk mindjárt a PEVÁ-t

is. Természetesen örömmel kaptunk az alkalmon, a boldogok lennénk, ha kubai barátaink is megismerkednének a korszerű alagútzsalus technológiával alkalmazták.

Miközben a tanácsi építők képviselője ezzel próbálkozott — élvén a lehetőséggel — nyilvánvalóan iparkodott maga is közelebb kerülni a vendéglátók építőiparához.

— Mii látott, mit tapasztalt?

— A Kubai Népköztársaság, mint ismeretes, meglehetősen szegényes örökséget kapott, a szocialista országnak számos hiányosságot kell pótolnia. A miénkkel párhuzamos ötéves terv — amely egyébként még csak az első az ország életében — hivatott többi között az építőipar új alapokra helyezésére is. 1977. január 1-én kezdődött ez utóbbi folyamat, miután feltétlenül szükséges már e szakma fejlődésében is az erőteljesebb ütem. További ipari létesítmények kellenek, s az ezek miatt eddig eléggé háttérbe szorult lakásépítéseknél pedig különösen kívánatos a tempó fokozása. Ugyanekkor folytatódik a kulturális forradalom, amelynek hatására például az írástudatlanok száma 10 év alatt 25-ről három százalékra csökkent — s ez a jelenlegi 300 mellett további 800 középiskola felépítését követeli... A tennivalókhoz Camanayagua- ban évi kétmillió tonna kapacitású ce" mentgyárat létesítenek — amellyel Kuba a latin-amerikai országok között már egyenesen az első helyre kerül a cementtermelésben — míg Marielben vasbetonelemeket előregyártó üzem lesz.

— Megtekintettük egyebek mellett a Havannától 10 kilométernyire épülő új, „Ala- mar” lakótelepet, ahol már most 25 ezren élnek, az 1982- es befejezésig pedig 150 ezren találnak otthonra. Kubai tervezésűek a lakások, amelyek kétfélék, s a' hagyományosnak mondható technológia alapján megvalósuló ötszintes, illetve az előregyártóit elemekből összeállított 12 szintes házakban készülnek. A kisebbek két, a nagyobbak három hálószobásak — ahogyan mondják — s 60, illetve 72 négyzetméteresek. Ám, mint hallottuk: lesznek majd egy, valamint négy hálószobásak is, a kisebb igények kielégítésére, illetve a nagycsaládosoknak. Milyenek ezek a lakások? Nos, nekünk mindenesetre szokatlanok, hiszen — a sajátos klíma miatt — nincs kéményük, a szobák között ajtó helyett csupán ajtókeretek vannak. S a konyhát helyettesít® főzófülke sincs teljesen leválasztva a szobáktól... A kubaiak viszont szemmel láthatóan örülnek, ha az egyikbe, vagy a másikba beköltözhetnek, mivel a korábbiaknál tagadhatatlanul jobb körülmények közé kerülnek.

— Még meglepőbb, még érdekesebb volt számunkra az,

ahogyan ezek a házak, ezek a lakások épülnek — folytatja Kőteleki Dénes. — Kivitelezésüket ugyanis többnyire 30—10 tagú mikrobrigádok- ra bízzák. A brigádtagokat pedig az egyes ipari üzemek választják ki dolgozóik közül, s kötelezik valamennyiüket, hogy öt esztendőt töltsenek az építőipar szolgálatában. Munkájukat a Szovjetunióból vagy a KGST más államából itt levő szakemberek irányítják, fizetésüket pedig üzemüktől kapják. S utóbb az üzemek döntenek az elkészült lakások szétosztásáról is. A szervezeti forma gyakorlatilag a vállalatokat helyettesíti. A nagyobb, a 600—1000 dolgozót is tömörítő „építő brigádokból” csak az 1977-es év elején szerveztek 30 kísérleti vállalatot, amelyek már nem az államtól kapják a működésükhöz szükséges pénzeszközöket, hanem önállóan gazdálkodnak. A próba azonban minden bizonynyal sikerrel járhatott, mert amint értesültünk: 1978-tól

már 230 ilyen vegyes profilú állami építőipari vállalat lesz.

— Mi az, ami különösen tetszett?

— Nos, föltétlenül dicséretesnek tartom, hogy bár, mint mondottam, még csak épül az „Alamar” lakótelep, a negyednek alig egyhatoda készült el, de már áll, működik például a napi 12 ezer adagos konyha, fogadja vásárlóit a nagyáruház, iskolák vannak, s versenyuszodát látr tám. őszintén meglepett, s elnyerte tetszésemet: a lakótelepre egy 600 dolgozót foglalkoztató női konfekcióüzemet is létesítettek, hogy az itt élő lányoknak, asszonyoknak ne kelljen a fővárosba, vagy még távolabb utazgatniuk munkáért.,'. S, hogy mást is említsek: csak elismeréssel

szólhatok arról az óriási kulturális fejlődésről, amiről hallottam, amit magam is ta pasztaihattam. A kubaiak iskolarendszere, az, ahogyan támogatják a tanulást: valóban példás, igen tiszteletre méltó. Mint a szocialista országnak még számos szép eredménye!

Győni Gyula

Túl a

mélyponton

Ez bizony, hullámvölgy volt a javából Évek hosszú sora óta nem teljesítette a termelési tervét a gyöngyös- oroszi ércbánya. Évek hosszú 6orán át folyt a vita: a meghatározott terv feszessége vagy a bányászok „lezsersé- ge” rejti-e magában az okot.

Parázs viták alakultak ki, olykor a vállalat irányító szerveivel, olykor a helybeliekkel. Az évek jöttek és mentek, a lényegen azonban vajmi kevéske változott. Még a kisebb követelményekkel szemben sem tudtak megfelelni az orosziak. Ezekről a nehézségekről többször hírt adtunk, hangoztatva, hogy a fordulatnak csak be kell következnie egyszer, remélve, hogy nem a távoli jövőben.

Most már kétségek nélkül állíthatjuk. 1977 meghozta a gyümölcsét. Hogyan?

Amikor Flórián Gusztávval az oroszi ércbánya igazgatójával a legizgalmasabb kérdésre keressük a választ, megjegyeztük:

— A vezető garnitúrából néhány személy elment.

— Igen, többen kaptak olyan állást, amelyben a jövedelmük az ittenihez képest növekedett — kapjuk a választ. — De nem lenne reális, ha most mindent azzal magyaráznánk, hogy az itteni vezetők közül néhányan újak a posztjukon. Tehát ők „megmutatták^. Ugyanis a mai eredmények a tegnapi erőfeszítésekben gyökereznek, máról holnapra valami nagyon nagy változást a bányászatban sem lehet produkálni.

Tehát egy folyamatról van szó, állapíthatjuk meg. Hogy miről pontosan, annak a lényegét két dologban lehet megjelölni. Az egyik: milyen minőségű ércet lehet fejteni, a másik, mennyi g feltárt

tartalék, amely a folyamatos, tervszerű kitermelést biztosítja.

Az idén jobb minőségű ércet bányásznak, mint tavaly, mondja az igazgató. De nincs hiány az előkészítéssel sem, a jövő évi tervezett ércmennyiségnek már a nyolcvan százalékát feltárták.

Senkinek sem kell tehát 1978-tól tartania.

Ha nem félnénk a túlzástól, most megtehetnénk, hogy csupa nagybetűvel írjuk le: 1977. december 10-én teljesítették a tervüket. Ölomszín- porból 2300, cinkszínporból pedig 6080 tonnát termeltek. Az év végéig hozzáadtak még 110 tonnát az ólomból és 230 tonnát a cinkből.

Kell-e ettől kellemesebb tény — annyi év után?

De a feltárásnál és az előváj ásnál is hasonlóan szép adatokkal találkozunk. Az előbbinél száz, az utóbbinál több mint kétszáz méter vágat lesz a plusz szilveszterig.

Ha ilyen jól ment minden, annak a pénzügyi elszámolásokban is meg kell mutatkoznia

A könyvelés is ezt igazolja. Ügy számítottak, hogy az eredményük tizenhét milliót tesz majd ki, a tényleges mennyiség azonban 23—25 millió között várható. Ezt a többletet azonban nem maguk értékesítik majd. hanem a vállalathoz juttatják el, ott pedig szétosztják a különböző üzemek között. Ez az a bizonyos „nagy kalap”, amelyből azok is részesülhetnek, akik önerejükből nem tudnának ilyen plusz forintokat felmutatni. Korábban az orosziak „köszönhették meg” a többieknek, hogy nekik is jutott a közös kasszából, most ők „törlesztenek”.

Arra is lehetőség nyílik, hogy a dolgozóknak a bérét mintegy öt százalékkal növeljék az orosziak 1978-ban.

A forint mindenkinek számít.

Most sincs teljes létszám Orosziban. Háromévenként ugyan kinevelnek 20—25 vájárt a felnőtt dolgozók közül, de a nyugdíjba menők száma sem kevés. Ha 1978-ban fel tudnak venni még legalább harminc embert, akik között ha tíz vájár lesz, elégedettek lehetnek, akkor jut elegendő munkáskéz mindenhová.

Utánpótlásuk a messzi környék Naponta a dolgozóik kilencven százaléka ingázik az otthona és a munkahelye között Még Salgótarjánon túlról is szállítanak az autóbuszok ércbányászokat Gyöngyösorosziba.

Mert a lakás. .

Lakásvásárlási kölcsönnel támogatják azokat, akik Gyöngyösön az OTP segítségével akarják ezt a gondjukat megoldani. Az új bányászokat a telepen juttatják lakáshoz.

A föld alatti munka hatékonyságát az új módszerek átvételével is igyekeznek elérni ezzel a bányászok munkáját is hasznosabbá téve. Így például 1978-ban kipróbálják a szelektív tömedékes fejtést, aminek az a lényege, hogy a meddőnek a jó részét

Szilveszterkor szolgálatban

Amíg mi vidáman köszöntöttük az új évet, nem feledkezve meg természetesen az óesztendö méltó búcsúztatásáról sem, nem kevesen voltak olyanok is, akik a szilveszter vidámsága helyett a munka fegyelmével köszöntötték 1978-at. Amikor most nekik is boldog új esztendőt

kívánunk, bemutatunk hár- mat azok közül, akik szilveszterkor szolgálatban voltak.

Vas LAszlóné, az egri telefonközpont dolgozója

Erős János főápolő, a mentő megyei szolgálatvezetője

Megállás nélkül tartott a fuvar egész éjszaka. A taxis Vtsnyei László. (Fotó: Perl Márton)

Hétfőn

Lottó- és jutalomsorsolás a Népstadionban

bent hagyják, tehát a válogatást már a fejtésnél elkezdik. A fúrókocsival való vágathajtás is előrelépést jelent, mert ezzel a feltáró vájárok igénybevételét javítják. A fúrógépeket egy szerkezetre szerelik. Üj fejtési rendszer meghonosításán is fáradoznak majd. A fekűben hajtják ki a vágatot. Véleményük szerint ezzel a módszerrel a biztonságot fokozzák majd.

Megannyi új eljárás, mind a hatékonyság szolgálatában, és mindenekelőtt a bányászok érdekében.

— Mi adta az eredmények kulcsát? — kérdeztük meg.

— A bányaüzem. Jó minőségű ércet fejtettek és biztosították a mű termelését — kaptuk meg a választ.

A kutatóvágatok célja a várható ércvagyon megállapítása. Ezt a tevékenységet a műszaki és földtani osztály végzi, a megfelelő számítások segítségével is kimunkálva, mit várhatnak a megkutatott területről. Ha ők jó ércet találnak, eredményesebb lesz a fejtés, ennek következtében a színpor „kinyerése” is kevesebb fáradozást igényel.

Tehát a bányaüzem munkája az alapja a végeredménynek.

— A jó munkát végző brigádok közül is ki kell emelnünk a Bállá János által vezetett 31-es, a Bózsik Pál irányításával dolgozó 32-es és a Lesziák László vezetésével működő 25-ös szocialista brigádot. Nálunk számokkal különböztetjük meg ezeket a kollektívákat, azért nem tudok brigádneveket sorolni.

ök tehát a jók között is a még jobbak.

De a végeredmény, hogy túliutottak az évek óta tartó mélyponton, az a közös erőfeszítések következménye.

___Gs Múlná? Ferenc

1

978 első lottóhúzását, a decemberi jutalomsorsolást hétfőn a Népstadion sajtótermében rendezi a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság.

A húzáson a 49. játékhét szelvényei között összesen 1290 tárgynyereményt sorsolnak ki. Főnyereményeké 3 Zsiguli és egy Tarabant személygépkocsi.

Az igazgatóság közzétet te az új év első hónapjának sorsolási naptárát. Sssennt —

a jutalomsorsoláson kívül —« január 6-án Csepelen, 13-án Újpesten, 20-án a Vili. kerületi Gutenberg Művelődési Házban, 27-én pedig Kőbányán húzzák a lottó 1—& heti nyerőszámait,

19Î& január L, vasárnap i