Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
Az ÜTINFORM Jelenti... Segítség az utazóknak Még egy kis erőfeszítés, még egy kis kötélhúzás... Lékek a jégen _ É* ha a nap sütne? _ Az más, akkor szép l enne. Igen szép. de így nem az, így csúnya, szürke. Ügy nézem, havazásra áll, pedig az most ide nem hiányzik- Csak hó ne legyék, mert akkor nem látjuk a jég alatt a vetést. Hiába, ilyen ez a mester- ség. A halász lábánál hosszú nyelű fejsze. Lehajol, felemeli, törzse íjként hátrafeszül, egy pillanatra mozdulatlan lesz ebben a helyzetben, megáll a fejsze is fent, a feje felett, aztán megindul előre, lecsap, és mintha nagy üvegtábla sikoltana, úgy hallatszik a csattanás, és a megharapott vastag jégpáncélból jelrepülnek a szépséges jégszikrák. „Aki nem látta Granadat, nem látott csodát’“ — tarja egy spanyol mondás, és bizonyára nem is alaptalanul. Mi most itt, Poroszlón, ha nem is. csodának, de csodálatosnak érezzük a jégéi való birkózás harmóniáját, jóllehet, hogy a halász, aki félkör alakú léket vág ß jégbe, azt mondta, nem szép most, ilyenkor, mert a map, az adja meg az igazi •Varázsát: fényesebben csillogna a fejsze élé, szebben szikráznának a jégszilánkok, mint így, a szürke ég alatt a befagyott Tisza-ágon. Meg kell adni, bizonyára Így igaz ez, a munka azonban így is szaporán halad: tízlépésenként sorakoznak a lékek a jégen. Tízen vannak a halászok is, mindenki pontosan végzi a maga dolgát és a nagy háló —, amely sohasem lehet olyan jó, hogy javítgatni, foltozni való ne akadna rajta — a vezérlőzsi- nórokkal együtt a jég alá kerül, izgalmas, nehéz szakaszához érkezett el a halászat. Gondtalanul úszkáló halak csoportja látszik a jég alatt — Itt maradnának, ha most ide is vágnának egy léket? — Dehogy maradnának, elmennek a gazemberek, aljasok ezek. Pedig milyen szépen ballagnak, az anyjuk jómin- denit Ballagjatok csak, ballagjatok, ha majd leolvad, ladikkal ráúszunk, aztán szépen kiszedjük a jómadarakat. — Csak tán nem haragszik a halász a halra? — Csak amennyire szükséges. Mi ezt az ágat eddig jól megnyírtuk, már vagy ötven mázsa kijött belőle. Míg megállunk a néhány szavas beszélgetésre, a nagy, 180 méter hosszú háló a ve- zérrúd segítségével szépen halad a jég alatt — Kárász volna itt a legtöbb — magyarázza a halász —, tán két vagon is megtelne velük, de mikor hálóznánk, kihevernek a partra, úgy, hogy a háló nem éri, akárhogy is igyekszünk, nem tudunk ártani neki... Hej! — kiált át váratlanul a szomszéd léknél álló társára —, állj meg, Lajcsi, mert a kötél viszi, nehogy elrontsuk ezt a tanyát! — Tanyát? Hol itt a tanya? — Hol lenne: ez az, amit csinálunk, erre mondjuk, hogy tanya, vagy vetés. Közben az emberek erőteljes, mégis óvatos mozdulatokkal húzzák a hálót, tréfálkoznak: — Most jön a nagy hal! — Itt a nagy hall Eltelik vagy két óra a nagy munkával, mire végre feltűnik a háló a kiemelő léknél. Aztán egyesével jelentkezik a zsákmány, a halászok feszülten figyelik, és hangosan mondják: — Törpe, kárász, ponty, csuka, ez retur, ez megy vissza, ez méret alatti. És a nagyhasú háló egyre súlyosabb, egyre nehezebben boldogulnak vele az emberek, de így jó. ebből látszik, hogy nagy volt a fogás, ezúttal is szerencsés tanyát terítettek a tiszai halászok. A rengeteg hal halomban tündököl a jégen, és a halászok: Gulyás Gyuri bácsi, Gacsal Lajos, a brigádvezető, Balasi Imre, mint a fiatalabb korosztály képviselője, aztán Kovács István, Csepregi Gábor, Hajdú Sándor, meg Nagy József, aki most a neveket sorolja és Czövek Sándor, az elnök- helyettes — mind nagy örömmel szemlélik a zsákmányt. — Igazán nagy halat lehet erre fogni? — Fogtunk egy akkorát, hogy amikor kivettük a partra, és Gergő bátyám lánya ráült a hátára, hát nem érte a lába a földet, pedig II éves forma volt már a kislány. — A legnagyobb halat ki fogta? — Tóth Jani bácsi. — Hogy történt az eset? — Régen volt, 1929 márA háló. a nagy tiszai háló — mindig rászorul egy kis szakszerű foltozásra, de legeslegjobban a lehalászás előtt. dúsában, lapsolóval halásztunk, az a fenékháló Hatan voltunk, két ladikkal, azt a kettőt összeakasztottunk, és egyszer csak láttuk, hogy jön fel a nagy, szürke test, olyan nagy volt, mint a hétszentség. Nagy küszködve kiszedtük, öt centi híján három méter volt, 140 kiló. Aztán persze, eladtuk, 480 pengőért Gondolják el, milyen pénz volt az, amikor egy kiló marhahús 80 fillérbe került... Mire Jani bácsi szavai nyomán kikerekedik a nagy hal története és még néhány másik nagy halé, felforr az üstben a finom tisztái halászlé. — Megadnák-e a receptjét? — Miért ne, ha kérik, de javallanám inkább, hogy kerüljön erre, aki szereti, kóstolja meg, mert igencsak érdemes. B. Kun üboi Ilyenkor, télvíz idején naponta olvashatjuk lapjainkban a címet: Az ÜTINFORM jelenti. Alatta a szöveg hol hosszabb, hol meg rövidebb, függvényeként az időjárásnak. Tartalma nélkülözhetetlen híradás a közutakon folyó építési munkálatokról, a veszélyes szakaszokról, az esetleges elterelésekről, hóakadályokról. Szolgáltatás ez a javából, amelyre nagy szükségük van a közlekedőknek. A téli hónapokban sűrűn csörög a telefon Budapesten az ÜTINFORM ügyeletén, a Népköztársaság útján. Kattog a telexgép, az ügyeleti szobában most éppen Moldován Éva és Gara- zsi György né „tartja a frontot”. Akad munkájuk bőven: Baranya, Szolnok, Békés, Heves és a többi megye küldi egymás után a pillanatnyi helyzetnek megfelelő összesítő jelentését. A falon hatalmas, az országos úthálózatot feltüntető térkép, s a jelentések nyomán rövidesen kialakul a legfrissebb kép. A mágneses térképen sárga színű téglácska jelzi, ha járhatatlan valamelyik útszakasz. A zöld szinű arra utal, hogy ott csupán fél nyomsávon lehet közlekedni. A kék pedig óva int a száguldástól, jelentése: Vigyázat! Jegese- dés! Gyors a tájékoztatás, egy pillantás a kódtérképre, s máris leolvasható minden fontos tudnivaló. — Az elmúlt év végéig naponta kétszer változhatott csak a mindenttudó térkép — mondja Virágh Lajos, az ÜTINFORM vezetője. — A KPM megyei közúti igazgatóságaitól hajnalban és kora délután kaptuk meg a szükséges információkat. Ezzel a módszerrel azonban nem tudtuk elég gyorsan nyomon követni a valóságot, hiszen a közbeeső időszakban alaposan megváltozhatott — akár kedvezően, akár pedig kedvezőtlenül — a helyzet. Szó, ami s?ó, akadtak itt emiatt szép számmal kellemetlen meglepetések az elmúlt években Előfordult, hogy autóbuszt ejtett foglyul a váratlanul kitört hóvihar. Máskor meg tragikus baleset miatt kellett valahol átmenetileg elterelni a forgalmat — A KPM közúti főosztályának döntése alapján változtatunk az eddigi \írközlé- si gyakorlaton — mondja Virágh Lajos. — A mostani rendszer kétlépcsős, megmarad a megyéktől naponta érkező összesített adatközlés. Ezen kívül minden változásról értesítenek bennünket telexen, vagy URH-hálózaton. Szerte az országban mintegy háromszáz személygépkocsi végez útellenőrző szolgálatot A tapasztalatok szerint átlagosan 3—4 óránként járja be minden ügyeletes a maga területét. Persze, a főútvonalakat gyakrabban átfésülik, mint a mellékutakat. És nemcsak az ügyeleti kocsik, hanem még a hómarók is fel vannak szerelve URH- val. S az őrjáratok miközben helyzetjelentést adnak, prognózist is készítenek. A legtapasztaltabbak gyakran már a széljárás megváltozásából is tudják, hogy arra felé mire kell felkészülniük az autósoknak. És ha hull a hó? Több ezer gép áll készenlétben. Működésbe lép a gépesített apparátus: sószóró autókat, hóekéket, hómarókat vetnek be a közúti Igazgatóságok üzemmérnökségei, ha szükséges, küldenek segédcsapatokat a Volán-vállalatok, végső esetben — ha elzárt településről sürgősen orvoshoz, kórházba kell valakit szállítani — segít a honvédség is. Erre azonban — szerencsére — ritkán kerül sor. Az viszont már mindennapos jelenség, hogy az autósok vidéken járva nem tudják, hová is fordulhatnának felvilágosításért. Pedig a közúti igazgatóságok szívesen állnak az érdeklődők rendelkezésére. — Somogy megyében már lehet látni a címet és a telefonszámot feltüntető táblákat — mondja Marnitz László közlekedési mérnök. — Rövidesen a többi megyében is, hiszen a KRESZ kimondja< hogy csak az abban elfogadott közlekedési jelzőtáblákat szabad használni A majdani megoldás: a nagy „1” betűt feltüntető — információra utaló — tábla alatt kiegészítő táblákat Szerelnek fel, rajta a keresett címmel, te lefonszámmal. F. Gy. Métmöa 1978. január 29« vasárnap ...és előkerül a víz alól a csapkodó, ficánkoló, csillámló, finom húsú tiszai hal — mázsaszámra. Fotó: Perl Márton) A fema: az idegen nyelvek tanítana Az egyetemi és főiskolai lektorátusok szakbizottsága Gyöngyösön Köztudott, hogy minden felsőoktatási intézmény oen kötelező az idegen nyelv, az orosz tanítása, amelynek ellátására az egyetemi és főiskolai lektorátusok szervezetét hozták létre. Az is köztudott, hogy ennek a feladatnak minél eredményesebb végrehajtása még sok nyitott kérdést is felvet: szervezeti, személyi és didaktikai vonatkozásokban is. A felsőoktatási intézmények idegennyelvű szakbizottsága a minisztérium tanácsadó szerve. A legutóbbi ülését szombaton tartotta meg Gyöngyösön, a mezőgazdasági főiskolán. Több mint húsz személy vett részt °zen a tanácskozáson, amelyet a házigazda szerepkörében Ho- dászy Miklós a gyöngyösi főiskola igazgatója köszöntött,' A bevezető előadást dr. Ra- konczai János, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola lektorátusának vezetője tartotta meg. Ezt követően a gyöngyösi tapasztalatokról dr. Pál Imre, a főiskola lektorátusának vezetője adott számot. Tájékoztatást kaptak a szak- bizottság tagjai a Bakuban megrendezett nyelvi konferenciáról és a szintetikus olvasás: készség kifejlesztésének feladatairól is.
