Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

Minden ötödik néző Magyar filmek a mérlegen Ä mozinézők országos sta­tisztikája szerint 1977-ben több mint kétmillióval növe­kedett a magyar filmek kö­zönsége, minden ötödik né­ző magyar filmre váltott je­gyet. Figyelemre méltó ered­mény ez, jelzi, hogy érdeklő­dik a közönség. Tapasztala­taink ugyan arra intenek, hogy ne fogadjuk kritika nélkül a mozik számvetését, mégis örömmel nyugtázhat­juk, hogy végre törik a jég. Milyenek a magyar fil­mek? — Rosszak. — Akad néhány érdekes is. — Nem szeretem a magyar filmeket. ■— Miért nem csinálnak olyanokat, mint a franciák, vagy az olaszok? Ha ilyen válaszok után rá­kérdez az ember, hogy mi­ér t, vagy, hogy mit látott legutóbb gyorsan kiderül : nálunk alighanem többen vi­tatják, mint ahányan nézik a magyar filmeket. Divat, méginkább sikk, ócsárolni a hazai filmgyártást, kabaré­műsorok visszatérő témái is táplálják az ilyen hangula­tot. Amelynek cáfolása meg- inkább megváltoztatása nem elsősorban a kritikára, ha­nem a magyar filmekre vár. A jó magyar filmekre per­sze. Közvéleményünk még mindig igazságtalan a ma­gyar filmekkel szemben. Pontosabban lekezeli film­gyártásunkat és a kimagas­ló külföldi alkotások színvo­nalát, tematikáját kéri szá­mon.' Gondoljuk csak el, hogy a sokat emlegetett „bez­zeg” filmeket az olaszokat, a franciákat, az angolokat, vagy amerikaiakat hasonlít­ják össze a számarányában szerény hazai terméssel. A magyar filmgyártás az egyet­len ugyanis, amelynek egé­szét — a leggyengébb filmtől a kiemelkedő alkotásig — láthatja a közönség, míg más országok filmgyártásának mindig csak a javát. Az összehasonlítás ilymódon igazságtalan. Ám méltatlan az olyasfaj­ta értékelés is, amely a kö­zelmúltban készült filmeken kéri számon a hatvanas évek kimagasló alkotásait a nagy fellendülés nemzetközileg is jegyzett művészi produkcióit. Például egy Húsz óra, vagy egy Tízezer nap drámaisá­gát, kritikai hangvételét. Az effajta számonkérés figyel­men kívül hagyja a legfon­tosabbat, a társadalomban bekövetkezett változásokat, azt az egyszerű igazságot, miszerint a 70-es évek vége felé már rendeződtek a nagy társádalmi kérdések, más té­mák foglalkoztatják az alko­tókat, s ilymódon a film­művészet figyelme is első­sorban a kisebb közösségek felé fordul. Témaváltásról van szó, és nem a kritikai szellem, a probléma-érzékenység, vagy a közéletiség feladatáról. Legjobb filmjeink ugyanis eppenhogy közéleti töltésűek -és a hogyan éljünk és a ho­gyan élünk kérdéseire ke­resnek választ, kutatják, -elemzik az értelmes cselek­vés lehetőségeit. Ezek ma a filmművészet nagy témái, mert egyre világosabb, hogy az ellentmondások nem any- nyira társadalmi tünetekben, inkább magatartásokban, kü­lönböző visszaélésekben je­lentkeznek Ezekét a tünete­ket járta körbe az elmúlt év­ben ' a magyar filmgyártás, ezzel is jelezve hogy tulaj- ■ donképpen valós, a holnapot is meghatározó' gondokról és nem periférikus rőt van szó. Nézzük ezek után az t múlt év 18 filmjét, amely’ 6) Hmism 'Î978. január vasa, nap nyolc napjainkban játszódik. Ez jó arány, ám még ennél is örvendetesebb, hogy egy­re jobban előtérbe kerül az ironikus hangvétel a szati­rikus ábrázolás, amely bát­ran vállalja a cselekményes­séget, valamint a szórakozta­tás szándékát is. Ezt a köny- nyed, játékos stílust képvi­seli a kritikusok által az év legjobb filmjének minősített Veri az ördög a feleségét cí­mű alkotás, András Ferenc első önálló rendezése, amely kemény szókimondásával, le­bilincselő derűjével a nézők körében is megérdemelt si­kert aratott. ízig-vérig mai ez a film a güriző, pénzhaj- hászó, önsanyargató vala­mint a jómódban élni sem tudó magatartásformát, fel­felé és lefelé is bátran kine­vettető alkotás. És mindez remek színészgárdával Koltai Lajos hangulatos, szellemes képeivel. (Egyébként Koltai nyerte el a kritikusok ope­ratőri díját). A jó filmek közé kell so­rolni a Rózsa János rendezte Pókfocit is, amely egy ha­talmaskodó kiskirályt és an­nak talpnyalóit állítja előtér­be. Dömölky János filmje A kard egy eddig elhanyagolt területre kalauzolja a nézőt, ugyancsak a szatirikus ábrá­zolás eszközeivel. Elgondol­kodtató film, bár sajnáljuk, hogy a tehetséges rendező nem döntötte el egyértelmű­en milyen irányba lődözi vit­riolba mártott nyilait. Kar­dos Ferenc Ékezet című filmje nem tartozik ugyan a jeles alkotások sorába, még­is szívesen emlékezünk rá, mert hőse újtípusú ember: üzemi népművelő, akinek kudarca, magáramaradottsá- ga figyelmeztető ábrázolás­ban szól életünk mai kérdé­seiről. A sajátosan lírai filmval­lomások a lélektani ábrázo­lást tükröző alkotások nem aratták egyértelmű sikert. Még a kritika is vegyes ér­zésekkel fogadta Szabó Ist­ván nagyon szép és őszinte látomását, a Budapesti me­séket, amely mai kicsengés­sel mondja el hogyan rázód- tunk, vagy méginkább ho­gyan verekedtük egységbe magunkat az elmúlt évtize­dekben. Simó Sándor filmje az Apám néhány boldog éve is értékes lírai vallomás, csak éppen történelmi ábrá­zolása nem mondható meg­alapozottnak. Bacsó Péter új filmjét a Riasztólövést sem sorolhat­juk a sikeres művek közé, mert már-már társadalmi abszurditást tükröz a törté­net. Filmgyártásunk elég rit­kán nyúl Hunyadi Sándor műveihez. Éppen ezért fáj a csalódás: Makk Károly Egy erkölcsös éjszaka című cso­dálatosan fényképezett film­je indokolatlanul dúsította fel Hunyadi novelláját, ez­zel elszalasztott egy nagy le­hetőséget, s ilymódon csak a remek színészi alakításokra emlékezünk szívesen. Szórakoztató művekkel az elmúlt évben sem kényeztet­te el a közönséget a magyar filmgyártás Noha manapság sok szó esik a szórakozás tár­sadalmi igényéről. E témá­ban szakszerű, rutinmunkák születtek. Várkonyi Zoltán most is megtette azt, amit várt tőle a közönség: a Feke­te gyémántok , bemutatása után növekedett a nézők szá­ma, miközben sorra jelentek meg az elmarasztaló kriti­kák. A Csillagszemű — Mar­kos Miklós rendezése — a kellemes filmek közé sorol­ható, olyan alkotás, amely elsősorban a fiatalok érdek­lődését, igényét szolgálja. Az ifjú mozinézők nevelésére a gondosabb és folyamatosabb törődésre figyelmeztet a Lu­das Matyi kimagasló közön­gsikere is. Dobozy Imre és Fejér Ta­más filmjéről A királylány zsámolyáról nem sok jót je­gyezhetünk fel. Helyenként unalmas, nem beszélve ap­rói, hogy túlságosan leegy­szerűsíti a háború végnapja­inak embertpróbáló esemé­nyeit. Manosz Zahariasz filmje a Fedőneve: Lukács sem tartozik a sikerült pro­dukciók közé, Esztergályos Károly Kísértés című alkotá­sa pedig a társadalmi kérdé­sek elől egy luxus hotelbe menekítette a cselekmény fő­vonalát, míg az Ők ketten című Mészáros Márta ren­dezte film társadalmi hitele csak szociológiai értelemben elfogadható, de esztétikailag nem kap hiteles megfogal­mazást. Öröm, hogy nálunk tág tere van az alkotói kísérlete­zésnek. Ám a filmgyártáshoz nemcsak kísérletező kedvű alkotók, hanem mecéná­sok is szükségeltetnek. A mecénások pedig mi va­gyunk! És ebből az aspektus­ból nézve, érdemes megje­gyezni: egy-egy kísérlet bi­zony nagyon sokba kerül. N ekünk. Igaz, most három filmről van szó csupán, ám a tizennyolchoz mérve ez bi­zony nem kevés. Elsősorban a Sámánra gon­dolunk, amelynek képi fan­táziája csodálatos ugyan, de mögötte nem fedezhető fel az értelmes gondolat. Zolnai Pál tehetséges réndező, aki most is húszperces remekművet al­kotott, a többi azonban köz­hely, mert Hogy- a Sámán egész estét betöltő filmként került a klubok közönsége elé. Révész György Ady- filmje a Ki látott engem? is vitatható. Nemcsak gondola­ta gyenge, képi4 világa is la­pos, nem méltó a jeles cen­tenáriumhoz. Két éve egy Rákóczi-film, most pedig; a nagy költőhöz méltó Ady- ■ film lehetőségét szalasztottá el a magyar filmgyártás. A harmadik film, amelyről itjj szólni kell Maár Gyula teke­tóriája, amelyet csakis Törő- csik Mari kivételes színészi tehetsége tesz elviselhetővé. Pécsi Ildikó a Veri az ördög a feleségét című film egyik főszereplője De még így is, színházi mér­cével mérve is m e g b u k o 11 a film: olyan kevesen iiézték meg, hogy számítások szerint az egy nézőre jutó hozzájá­rulás elérte a 2500 forintot. Meggondolandó: az ilyen filmek forgatókönyvére vala­kinek, vagy valakiknek, oly­kor nemet kellene monda­ni. ★ . Mint é számvetésből, is ki­derül az elmúlt évben nem ; volt valami jó termése a ma- ■„ gyár filmgyártásnak, Lát­tunk-úgy an néhány, ötletes, .újszerű; figyelemre méltó- al­kotást, ám á művek többsége : nem..haladta' túl a középsze­rűségei. igaz’ néhány rende­zőegyéniség. mbit. például . Fábri Zoltán,. Sára: Sándor, Ranódy László, Húiszárik Zol- ’ tán most nem? mutatott be - jmcsó ‘ Miklóst is, íés'éz á kőífülmény bizony meglátszik a filmek összképén. Joggal reménykedünk: majd az idén.. : Márkusz László Kiállítás amatőr képzőművészek alkotásaiból Pályázati felhívás A Komárom megyei Tatán, a Művelődési Központban rendezik meg az idén a X Országos Amatőr Képzőmű­vészeti Kiállítást. A július 19-én nyitó kiállítás áttekin­tést ad az amatőr képzőmű­vészet és az iparművészei fejlődéséről, irányzatairól, az utóbbi években végbement változásokról. A kiállításra az utóbbi három év alkotá­saiból küldhetnek be pálya­munkákat (festmény, szobor, grafika, iparművészeti, kör- nyezetátalakítási tervek ma­kettjei) az amatőr képző- és iparművészek. A legkiemelkedőbb teljesít­ményt nyújtó szakkörök és kollektívák (stúdiók) díjai a következők: 1. díj: 10 000 Ft, két második díj : 7—7000 Ft. Két harmadik díj : 5—5000 Ft. Tíz szakkörvezetőt díjaz­nak kiváló eredmények alap­ján 2—2000 forinttal. A leg­jobb 14 egyéni alkotó 4 díja 1—1000 forint. Külön díjat kap a VIT gondolata eg- iobban kifejező alkotás A kiállításra 15. életévét betöltött szakköri tagok küld­hetik el munkáikat, szemé­lyenként és műfajonként 3— 3 darabot, egy szakkör azon­ban csak 40 munkát i-t be. A beküldött munkák zsű­rizését a rendezőszervek ál­tal felkért bizottság végzi. A beküldött anyagok egy része kiállításra kerül Tokaj­ban is, a művésztelep fenn­állásának 25. évfordulóján rendezett kiállításon, A pá­lyamunkák beküldési határ­ideje: 1978. április 24—26. (Tata, Vár alja u. 1. Művelő­dési Központ.) A pályázatot a Népművelési Intézet, - a KISZ KB, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, valamint a Komárom megyei Tanács V. B. hirdette meg. .A. megyei .tanács művelő­désügyi.' osztályának, tovább­képzési;4 kabinetje, yalámint a Megyéi Művelődési- Központ ígéretes ‘vállalkozásba fogott. Az együttműködés célja az. hogy minél több pedagógust győzzenek meg, világosítsa­nak fel arról, hogy mit te-, hetnek a mind hatékonyabb közművelődésért. Január 30-án, hétfőn déle­lőtt Egerbe, Füzesabonyba, Gyöngyösre és Hevesre hív­ják" ös’szé a. járásikban,, tevé­' kenykedőjv magyar gzakbso­kat. Először " á járási szakfel­ügyelők tájékoztatják -.őket „arról, hogy falújukban,>ani­készüitségüket. Ehhez gya­korlati ötleteket, javaslatokat , kínálnak majd* '• az MNK munkatársai, akik4 mindenütt részt vesznek a megbeszélé­seken, közösen vitatják meg az elkövetkezencjő időszak feladatait. Kunszabó Ferenc: Megbízatás 3. Megalakult a brigád, elkez­dett mozogni, de az ered­ményt majd később, most tessék végignézni, milyen, tényállást vettem föl róluk. Mindegyikről. Szép írás, mi? ... Persze, Marinknak diktál­tam, és ő is belesegített a fogalmazásba, de hát mégis, csak olyan izék ezek ... Nem hivatalosak... Tessék őket olvasni, addig én bezárom a galambokat. S. F. Három éve szakmun­kás, velem együtt végzett, jelesre. Csak a gyakorlatija lett négyes. Pedig van érzé­ke a motorszereléshez, és tud is dolgozni, ha akar. Az öregek éppen velem együtt vették volna föl a brigádba, de S. F. kijelentette, hogy semmi kedve tíz év alatt aranyeret szerezni, a nagy hajtástól, jó lesz neki rézből is, negyven év múlva. Ezután elkerült a másik műhelybe, a haverságunk is lazult, csak a sportkörben találkoztunk né­ha. Focizni kezdett. Utóbb azonban onnan is kimaradt. Akkor már KISZ-titkar vol­tam, s talán ezért említette nekem, hogy állandóan tar­talékba tették, és azért nem jön a maximális lé, de öt nem is az érdekli, hanem szerinte a fociedzőnél pofára megy a dolog ... Megérdek­lődtem, és azt a választ kap­tam, hogy nem járt el az ed­zésekre, de mikor igen, akkor se izzasztotta magát. Igazat adtam az edzőjének, és .ezt meg is mondtam S. F.-nek, é- akkor egy időre a gyárból is kilépett, a Köztisztaságihoz. Tíz-hatvan órabért vitt ma­gával, ami egy kezdőnek egé­szen komoly pénz — és tiz . hónap-múlva hatvan fillért tett rá a gyárunk, mikor visszavették! Ez a tékozló fiú . jutalma manapság mifelénk! . Persze, hogy ezek után még . csak véletlnül sem dolgozott jobban, és a vizsgálat idő­pontjában általában 60—70 százalékot teljesített — de ez a fiatalok között még a job­bakhoz teszi őt, és úgy lá­tom, hogy képes volna száz százalék fölé is menni, ha valaki vagy valami feléb­resztené benne az akaratot. . De ki, vagy mi, és mivel? B. A. Ö a szólógitáros a gyári zenekarban. Már a tan­intézetben is azt csinálta, mint bentlakó, és azt mond­ják; igen tehetséges, A nagy­szereidében, de talán az egész gyárban neki van a leghosz- szabb haja, némelyik srác azt mondja, a melóban is paró­kát hord, nemcsak a színpa­don: Hogy a lányok még job­ban bukjanak rá. Pedig ez fölösleges neki, a húgom is azt mondja, mert jóképű fiú, és hogy énekelni is szokott a mikrofonba, olyan szép, re­kedt hangon, mint Máthé Pé­ter,-hát igazán nem lehet panasza: buknak rá a lányok, és nemcsak a gyáriak, ha­nem a gimnazisták, meg a ke- .. reskedelmi szukközépesek is. —- Azt nem értein, hogy B. A. miért marad egyáltalán a gyárban, és főleg munkásnak, de a lányoknak egyszer piá- san elmondta állítólag, hogv majd bolond lett volna el­menni profinak! Mert ott egy kezdő a hidegvízre valót se keresi meg, itt, meg kapja a fizetését, , rá a kondipénzt még hozzá a fellépésekért, szereplésekért külön. Ha el­megy profinak valamelyik zenész cukrászdába, például, akkor kap régi zeneszerszá- rnok-at, valami ócska hang- erősítővel és. mikrofonnal, — a gyár pedig a legmodernebb felszerelést vette meg neki! Mehetett volna föl az irodá­ba dolgozni, de azt mondja, ott ülni kellene valami hülye íróasztal mellett, számokat összeadni, kivonni, azonkí­vül eltunyulna a sok üléstől — itt pedig jöhet, mehet, mozoghat, hogy meglegyen a kondi az esti szereplésekhez! ... A kultúrosok vigyáznak rá, mint a szemük fényére, és az igazgató külön rendel­kezést adott ki, hogy tekin­tettel az eddigi szép ered­ményekre, a jövőben még nagyobb gondot kell fordíta­ni a gyári népművelés e fon- , tos részére! Ezért aztán nem is akartam bevenni a bri­gádba, nehogy a bátyám meghajtsa, és kiessen a for­májából —, de ő maga je­lentkezett, hogy ne hagyjam ki. Kérdeztem, miért? Azt mondta, a híresebb amatő­röktől megkövetelik, hogy álljanak helyt a munka front­ján! Hát ahogy gondolja. De nem töri magát. Ha nehezebb, vagy precízebb munkát akar­nak rábízni, nem vállalja, azt mondja, remegni fog a keze! A srácok meg mind helyesel­nek, mert szeretik a játékát. Inkább rádolgoznak. • S. Sz. Velem együtt vég­zett. A szakiskolában mindig ő volt a lord, és most is az. Mari szerint nem, csak en­gem esz a sárga irigység. Annyi biztos, hogy a haja mindig olyan, mintha éppen akkor húzta volna ki a búra alól. A melóban sem hord svájcit, nehogy -lenyomja. Ezért, aztán - mindig.-attól fél, hogy valami baja esik ® fejé­nek, és a legnehezebb dölog leküldeni a motor a.lá,;Ame- lósruhája is mindig a legtisz­tább, hetente : kétszer ; viszi haza mosatni, vasaltatni; En­gem anyám kivágna, a ruhá­val együtt;, igaz, ■ náluk .a be­járónő csinálja. Az.anyja va­lami fejes egy hivatalban, - az apja meg nagyobb főnök, de hogy mi, azt senki sem tudja, mert S. Sz. : szerint : bizalmi beosztás. Vagyis államtitok. A srác különben csendes, sze­rény, a gyárban is;,.-és este a presszóban, vagy a klubban is. Az apja állítólag meg­mondta neki, hogy ha balhé derül ki rá, akkor kinyújtja. Hosszú hajat is az nem en­ged neki hordani. S. -Sz.-nek van a városban a legjobb ci­vilszerelése. A családnak .ál­lítólag Pestén a Váci .utcá­ban van a szabója; úgy, hogy­ha a srác megjelenik a prész- szóban, akkor mindnyájan taccsra vagyunk dobva. S. Sz. pedig fizeti Azt mondja. ~a keresete teljesen az övé. Egyes gyerek. Az a rejtély, hogy miért melósnak jött? Mert a bizonyítványa is min­dig kitűnő volt. Egyszer állí­tólag azt mondta egy lány- - nak; részegen, hogy - atCapja -valamikor melósként .kezdte, és1 a fiának megparancsolta, hogy ő legyen az uralkodó osztály tagja. Az viszönLbiz- tos, hogy tőlem megkérdez­te: benevez-e az ifibrigád a szocialista versenybe? És azóta is már kétszer megkér­dezte, hogy megkapjuk-e a bronz fokozatot? Állítólag, ha az aranyat elérnénk, ak­kor jelentkezne egyetemre. Estire. De ez csak pletyka. S. Sz. érti a szakmát, és nem húzza ki magát,, ha rá kell verni. .. (Folytatjuk) A pedagógusok és a közművelődés

Next

/
Thumbnails
Contents