Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
A borotva élén? Termés- ember egyensúly Az ÁIB tapasztalatai A fiatalok munkahelyi beilleszkedésének eredményeiről, gondjairól Talán kissé szokatlan dolog, ha a cikk szerzője, rögtön az első mondatban arra kéri olvasóját, hogy az alábbiakat ne vegye túlságosan komolyan. Mert a most következő írásnak van ugyan némi alapja —, ha az olvasó venné a fáradságot és esetleg különböző szakkönyvekben utána is nézne a dolognak, megfelelő tudományos érveket is fellelhetne a mondandó védelmében —, de azért sok benne az aggályoskodás, a túlzott pesszimizmus is ráüthető bélyegként a cikkre, s különben is, ami most következik, annak inkább olyan íze van, mintha tudományos- fantasztikus könyvben olvasná az ember. A kérdés —, amelyet az említett kissé túlzó, kissé szokatlan megközelítési módszerrel körbejárunk — az ember élelmiszer-ellátásának a helyzete. Túlzott aggodalomra persze nincs ok, hiszen a WHO — az Egészségügyi Világszervezet — jelentése szerint az utóbbi három év folyamán „az emberiség élelmiszer-ellátásának a helyzete nem romlott.” Ez meglehetősen nagy szó, hiszen az elmúlt ezer esztendő alatt az emberiség szaporodási gyorsasága tízezerszeresére emelkedett, s ez aligha mondható el az élelmiszer-termelésről. De nem az a célunk, hogy olyan bonyolult — még filozófiai síkra is kiterjedő — vitában próbáljunk ítélkezni, hogy a szaporodó emberiség igényével lépést tud-e tartani az élelmi szer-termelés vagy sem. Eár ebben a témakörben is igen érdekfeszítő és sokszor szélsőséges nyilatkozatok hangzottak már el eddig is, s fognak még elhangzani nyilván ezután is Jelenleg az a legfrissebb FAO- — Élelmezés- ügyi és Mezőgazdasági Világszervezet* -*Mélentés óva- j! tos megfogalmazása a mérvadó, amely szerint „az etn- I beriség élelmiszer-ellátása továbbra is labilis.” Akadt már ettől jóval ha- tásvadászóbb megfogalmazás is, amikor Boerma —• á FAO akkori igazgatója — a hetvenes évek elején úgy fogalmazott, hogy a világ élelmiszer-ellátása a borotva jól kifent élén táncol, mivel a föld lakosságának élelmiszer-szükséglete egyetlen szezon időjárásától függ. A később bekövetkezett szárazság — Afrikában 200 ezer ember halt éhen — igazolni látszott ezt a kijelentést. Most azonban ne az alacsony terméseket vegyük szemügyre. Bár elgondolkodtató, hogy tavaly a megtermett búza mennyisége 8 százalékkal volt kevesebb a világon mint egy esztendővel azelőtt, s az idén hárommillió tonnával csökken a búzaexportáló országok tartaléka. A bő termésű táblákat figyeljük inkább, a magas hozamokat és a fehérjegyárakat, ahonnan tonnaszámra ontják a mesterséges fényben, légkondicionált teremben tartott baromfitonnákat. MIT BÍR EL A NÖVÉNY? Az egyre szaporodó emberiség élelmiszer-ellátása a mezőgazdaságban is kikényszerítette az iparszerű termelési rendszereket, és megindult egy folyamat, amely minőségileg különbözik minden eddigi mezőgazdasági termeléstől. Közgazdasági nyelven úgy is fogalmazhatnánk, hogy lezárult, az élelmiszer-termelés extenzív szakasza, a többlettermés eléréséhez nem vehetünk igénybe több földterületet a növény- termesztésben. A többlet elérése csak úgy lehetséges, ha ugyanazon a területen sokkal nagyobb hozamot tudunk elérni. A növényeket tehát a legkülönbözőbb genetikai és vegyi hatások érik, hogy erőltetett ütemű fejlődéssel többlettermést adjanak. A növényekből kierőszakolt magas termésnek azonban visszahatása is van. A nagy termések annyira igénybe veszik a növények „szervezetét” —, mivel minden energiájukat egyirányúan a többlettermésre fordítják —, hogy jelentősen csökken védekezőképességük, kevésbé lesznek ellenállóak a betegségekkel, járványokkal szemben. Ügy is mondhatnánk, hogy az egyre több pénzzel előállított — műtrágya, gép stb. — növényi terméket egyre nagyobb költséggel kell megvédeni — vegyszerek — a környezet ártalmaitól, s a kártevőktől. S az még csak a jelentéktelenebb ügy, hogy hatvánvo- zódva növekednek a ráfordítások, de a dolog biológiai oldala már veszélyesebb. Berendezkedhetünk-e hosszú távra úgy, hogy instabil növényi szervezeteknek legyünk kiszolgáltatva, az ördög bajúszát cibálva, nem tudván, hogy meddig bírja el genetikailag a nagy megterhelést egy-egy fő táplálékot nyújtó növény. És akkor még nem is említettük a technikai veszélyt; mi történne akkor, ha valamilyen okból nem tudnánk idejében eljutattni a földekre a megfelelő műtíágyákat, vegyi anyagokat, növényvédő szereket. Nagyobb csapás lenne ez a legnagyobb szárazságnál is, hiszen a nagy hozamú búza- és kukoricafajtákat már az ember, csakis az ember tudja megvédeni, önmagukat nem tudnák fönntartani a technika és a vegyipar nélkül. Még egy izgalmas kérdés; milyen földeket hagyunk hátra — nem is olyan messzire — unokáink fiainak? Meg tudia vajon emészteni a termőföld, ez a vékonyka réteg bolygónk felszínén, a tonnaszánfra évtizedről évtizedre rá omló szintetikus szerek garmadát? KATICABOGÁR ÉS A VEGYSZER •Leskelődnek ffiég további is. Az ugyan már ismert, hogy a növényvédő szerek használata rjem teljesen veszélytelen jájék. És itt nem csupán a táplálékban fölhalmozódó, a gyümölcsök héjaira rárakodó vegyszerekre kell gondolni. Olyan esetek fordultak elő, hogy • egy-egy- • védekezés során kipusztulhatnak olyan természetes mikro-, vagy makroorganizmusok, amelyek a biológiai egyensúly fenntartásában nélkülözhetetlenek. Volt már tömeges katicabogár-pusztulás vegyi anyagoktól, s a levéltetvek ijesztő mértékben szaporodtak el a pirospöttyösök hiánya miatt. Angliában számították ki, hogy a szigetország pókjai egy esztendő alatt négymillió tonna legyet pusztítanak el. Mi lenne a következménye, ha egy szántóföldi vegyi „hadjáratnak” áldozatul esnének a pókok? Persze annak a lehetőségét jobb nem is említeni, hogy vissza is lehet élni esetleg a vegyszerek hatásával. Ma már komoly kísérletek folynak, hogy hogyan lehetne természetes úton növelni az előállítható fehérjemennyiséget. Igen1 kecsegtető eredményeket mondhat magáénak az algakutatók csoportja. Az algák roppant tömegű tenyészete igazi megoldási lehetőséggel biztat. Az algából bármilyen étel elkészíthető, s még a legínyencebb falatozó sem tud kifogást emelni ellene, olyan ízletes „rántott karaj” is süthető belőle. A jelenlegi szaporodási ütemet figyelembe véve az emberiség az ezredfordulóra megduplázódik. Ugyanannyi földterületnek kétszerany- nyi lakost kell eltartania. Épülnek ugyan rohamléptekben a baromfigyárak, ahol leggyorsabban lehet előállítani az emberi táplálkozás számára nélkülözhetetlen fehérjéket, de ott is túl nagy a veszély. A technikai és biológiai egyáltalán. A világon évenként felnevelt több milliárd hibrid baromfi csak alumínium istállókban, mesterséges fény mellett, mesterséges hőmérsékleten, olaj- és gázkazánok biztonságában, mesterséges immunanyagok adagolásával, nreoízen adagolt tápkeverékkel tartható életben. Ha egy órára kinyitnánk a baromfigyárak ajtaját, ablakát, ezek a hibrid csirkék a „kinti” levegőben levő bacilusoktól, vírusoktól azonnal elpusztulnának. Elég. ha a technikai feltételek láncolatából csak egyetlen is hiányzik. Abban a pillanatban vége az életüknek, és abban a pillanatban fenyegető fehérjehiány léphetne fel. PÁRBESZÉD A TERMÉSZETTEL Igaz, túl sok a „ha” ahhoz, hogy a borotva jól kifent éle valóban veszélyes is legyen. De a borotva éle valóság! A világ élelmezésének, a tápláléknak a kérdése nem oldható meg öntörvényűén ön" magunkban, igazi párbeszédet kell folytatni a természettel, s csak úgy lehet eredménye ennek a dialógusnak, ha mi alkalmazkodunk a természet törvényeihez, és úgy próbálunk olyan egyensúlyt elérni, hogy az az egyik tárgyaló fél érdekét se sértse. A jövőbeni — talán nem is olyan távoli jövő — fennmaradás csakis ezeknek a „tárgyalásoknak” az eredményétől függ Valóban igaz, hogy ehhez a tárgyaláshoz a legkevésbé fegyverekre van szükség. A fegyverkezés veszélyét olyan szempontból is mérlegre kellene tenni, hogy amíg az emberiség ezzel a problémával van elfogíalva, eddig nem tud valójában hozzákezdeni a jövő súlyos gondjának megoldásához. Az igazi gond pedig hamarosan kopogtatni fog ajtónkon. Kétezerben nem csupán dupla mennyiségű ember kér majd enni, dupla mennyiséget ugvanakkora termőföldről. Akkor a jelenleg szó szerint éhező országok is normálisan kívánnak táplálkozni. Ehhez pedig a jelenlegi termesztési rendszerek nem elegendőek, maximális biztonsággal termelhető élelmiszerekre * van szükség. A borotvát nem szabad to-. vább ■ élezni. Szigethy András Elégedett-e azzal. ahogy lapunk bírál? Erre a kérdésre 1971-ben 69 százalék válaszolt igennel, 17 százalék nemmel. Ez az arány 1977-re sem változott lényegesen. Ekkor az olvasók 69,2 százaléka mondott igent. A korábbi felmérés egy közbülső kategóriát is beiktatott, akkor az előfizetők 14 százaléka „a nem mindig” feletet adta. Ilyen megkülönböztetés nem szerepel az 1977-es tájékozódásban, s ezért egy csoportba kerültek a bizonytalankodók és a nemmel válaszolók: ők alkották a 30,8 százalékot. Igaz, az összehasonlítás az eltérő kérdésfeltevés miatt nem lehet tökéletes, ám a részletek jelzik, hogy 1977- ben jóvaj többen kifogásolták az általánosságokba burkolózó, a lényeges prcrblé- mákat a csak „szőrmentén” érintő másokat, mint hat évvel ezelőtt. Igen sokan írásban is indokolták véleményüket. Érdemes ezekből a legjellemzőbbeket felsorolni. Idézzük először az elismerő szavakat. — Nevelő hatású írások látnak napvilágot, amelyek meggyorsítják a hibák kijavítását. — Tárgyilagos, építő jellegű cikkeket olvashatunk. — A kritika általában találó, az érintettek a legtöbbször intézkedtek. — Helyes, ha a lap nem húzódik vissza, s vállalja a visz- szásságok nyílt feltárását. Annál is inkább, mert ez a tevékenység visszariasztja az önkényeskedőket, a helyi kiskirályokat. Az elégedetlenség összetevői is sokatmondóak. — Tájékoztatni kelleng az olvasókat arról is, hogy eredAz utóbbi esztendőkben lényegesen javultak a faitalok pályakezdésének, munkahelyi beilleszkedésének feltételei — állapította meg az Állami Ifjúsági Bizottság, ösz- szegezve az országos tapasztalatokat, s megjelölve a további teendőket. Mindinkább terjed az a gyakorlat, hogy a vállalatok, intézmények már szakmunkástanuló éveiben fokozott gondoskodással övezik a diákmunkásokat. A kapcsolat, a törődés azonban még nem elég hatékony. Erre utal, hogy helyenként a végzős szakmunkások 65—70 százaléka nem annál a munkahelynél helyezkedik el, amelynél a gyakorlati idejét töltötte. Arra van szükség, hogy mielőbb elterjedjenek a követésre méltó jó példák. A Győri Vagon- és Gépgyárban, valamint a Csepel Vas- és Fémmüveknél például a szakmunkástanulók üzemi gyakorlatukat már a leendő munkahelyükön, a befogadó szocialista brigád pat- ronálása mellett töltik. A KGM és a NIM legtöbb vállalatánál — a munkahely megszerettetése érdekében — a szakmunkástanulók tanulmányi idejét beszámítják a törzsgárda tagságba is. Az Egyesült Izzónál „mérnökóvoda” keretében foglalkoztatják a kezdő mérnököket, vagyis részletes terv alapján és rendszeres értékelés mellett irányítják munkájukat, bei’leszkedésüket. A Miskolci Postái gazgatóságpál a „tanítómester” mozgalmat honosították meg Az Öbuba Mg. Tsz-ben. a pályakezdő fiatalok betanítását, kezdeti munkavégzését nyugdíjasok segítik. átadva több évtizedes szakmai tudásukat A székes- fehérvári Könnyűfémműben igazgatói utasítás írja elő a kézdő szakemberek tervszerű foglalkoztatásának rendjét A Tiszamenti Vegyi Művek kollektívájának is szívügye a ményes volt-e a bírálat. — Néha olyan általánosságban fogalmaznak, hogy nem lehet megérteni: tulajdonképpen miről is van szó? — Aki kritikát ír, ne felejtse el, hogy emberek sorsát mérlegeli. — Általában húzódoznak attól, hogy a felelősöket egyértelműen megnevezzék. — Jó lenne mindenről őszintébben, névreszólóan megnyilatkozni. — Ügy tűnik, ritkán és túlságosan óvatosan közelítik meg a kényes témákat. — Olykor annyira óvatosak, hogy az olvasó csak hosszas tanakodás után fejtheti meg azt, hogy mit hibáztatnak. Ön miről írna bíráló cikkeket? 1971-ben így vélekedtek az olvasók, akiknek többsége egyértelműen jelezte: miről írna. — A lakáshelyzetről. Az állami és a szövetkezeti lakások elosztásáról. — Az egri idegenforgalom szervezeti hibáiról, az idegenforgalomban rejlő szellemi és anyagi töke kihasználatlanságáról. — A megye területén rosszul működő termelőszövetkezetekről. az eredménytelen gazdálkodás okairól. — A fiatalok fegyelmezetlenségéről, szülők felelősségéről. — A családi házakat építőket megkeserítő tanácsi szervek munkájáról. — A különböző szolgáltató és javító vállalatok hanyag tevékenységéről — A mátrai üdülőhelyek rossz ellátásáról. — Eger város külterületeinek elhanyagoltságáról. — A külföldi és a belföldi turisták mostoha, szervezetlen ellátásáról. — A falusi fiatalok szórakozási, kulturális lehetőségeinek hiányáról, a sok helyütt vegetáló KISZ-életről. fiatal dolgozók támogatása : felkeresik a leszerelés előtt álló fiatalokat és tájékoztatják Ókét az újbóli munkába állas lehetőségeiről. A diákévek után a fiatalok egyik legfőbb gondja az otthonteremtés. A Videoton Rt. nemrég bérlőkijelölési jogot vásárolt, s ily módon is enyhít a pályakezdők lakásgondján. Ezen kívül kamatmentes kölcsönt biztosítanak négy-nyolclakásos társasházépítkezésekhez s a kölcsönben részesülők fele fiatal: az Országos Szakipari Vállalat pályakezdési kölcsönnel támogatja ifjú dolgozóit. Az elkövetkező időszakban elsősorban a pályakezdők foAz előbb említett konkrét gondok egy részét az elmúlt hat év alatt megoldották az illetékesek, ezért inkább az általános jellegű javaslatok érdekesek, hiszen ezek az 1977-es felmérés válaszai közt ismét megtalálhatók. Ráadásul a fogalmazás hangsúlyosabb, nyomatékosabb. Az olvasók ekkor a következő témákat sorolják. Kérve, hogy a munkatársak írjanak: — A tsz-ek által megtermelt, de az útszélen mázsaszámra szétszórt termékekről. — A munkaidő-kihasználás buktatóiról. — Arról, hogy az egyes üzemekben anyagilag miként becsülik meg az iskolai végzettséggel társult szorgalmat. — Az élelmiszerek — a konzervek és a hentesáruk — minőségéről. — Az üzemi és munkaszervezés hiányosságairól, a munkásszállítás nehézségeiről. — A munkamorálról, amit igen kevesen tartanak be. — Azokról, akik kevés munkával sok pénzt szereznek. — A tervszerűtlen városfejlesztésről. — Az építőipar meglehetősen laza munkafegyelméről. — A tsz- vezetöségek nem mindig dicséretre méltó munkájáról. — Az akadozó szolgáltatásokról. — Az orvosi hálapénzről. — A kéz kezet mos rendszerről. — Az új lakótelepek egyhangúságáról. — A hatalommal való visszaélés számos, nem publikált eseményeiről. — A tanácsi irányítás tévedéseiről, a bürokrácia útvesztőiről. -- Miért nem oldják meg a kis falvak nehézségeit? — A beküldött panaszok sorsáról. — A városokat elcsúfító, az utcákat elzáró állványerdők, gödrök mielőbbi eltávolításáról. — A kocsmák egyre gyorsabb ütemű szaporodásáról. — A kispolgári nézetek (erjedéséről. — A hatalmaskodásról. gadasára szükséges figyelmei fordítani, s rendszeresen foglalkoznak velük — állapította meg az Állami Ifjúsági Bizottság. A fiatalokkal való egyéni foglalkozás még gyakran háttérbe szorul. Annak ellenére ugyanis, hpgy jelenleg patronál a KlSZ-szerve- zet az egyéni feladatvállalási rendszer keretében, a szocialista brigád a brigádvállalás révén, és helyenként a gazdasági vezetők által kijelölt megbízott is, a pályakezdő fiatalok csupán egyharmada érzi munkájában a közvetlen Segítséget. Szükséges az is, hogy mielőbb kialakítsák a patronálok fokozott erkölcsi, anyagi elismerésének formáit. (MTI) az anyagiasságról. — A műn* kaügyi viták sorsáról. Az összehasonlítás számos lényeges motívumra derít fényt örvendetes, — és ez a bizonyos fokú tudati fejlődésre utal —, hogy igen sok előfizetőt foglalkoztat a munkahelyi, az üzemi, a szocialista demokrácia helyzete, ezért sürgetik a vezető és beosztotti kapcsolat emberibbé formálását, a még fellelhető torzulások minél hamarabbi orvoslását, a határozott fellépést az önkényeskedés, a hatalmaskodás ellen. A felelősségérzetet jelzi, hogy a munkamorál, a munkaidő-kihasználás részkérdéseit vetik fel, méghozzá a jobbítás szándékával. A leggyakrabban előforduló témakör a kereskedelem, ennek számos hiányossága. 1976-ban az írások csupán C.8 százaléka foglalkozott vele. Ugyanilyen sokan ostorozzák a kispolgári létet, a közömbösséget, azok életmódját, akik kizárólag magukra gondolnak, másokkal egyáltalán nem törődnek. Ügy véljük, hogy ez a felmérés — a kérdőívek eljutottak a megye három városába, valamint a négy járás községeibe, lényegében területileg is arányosan térképezte fél az igényeket. Igaz, a kiküldött 2100-ból csalt 507 érkezett vissza. A jelentős többség nem válaszolt, ám az is tény, hogy akik elmondták észrevételeiket, azok voltaképpen a lap régi olvasói közé tartoznak. s ők nemcsak most, hanem 1971-ben is megnyilatkoztak, tehát javaslataik mindenképpen hasznosíthatlak, s a lényegeket türözik.' Érdemes ezen eltöprengeni ! Dr. Nosticzius Fet n«j (Vége) i , NWÜSÛ O 1978. január 29„ vasárnap 4 0 zengő szobában A Magyar Tudományos Akadémia Akusztikai Kutató Intézetében vizsgálják a beszéd és a hallás sajátosságait, valamint ott próbálják ki a különféle akusztikai elemeket, berendező* seket is. Képünkön: akusztikai hangelnyelők mérése a zengő szobában. (MTI fotó — Balaton József felv. — KS) Szemtől szemben az olvasóval Mennyit ér a bírálat? / V
