Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

Publikációk helyett gyártmányokat

A GYAKORLATI EREDMÉNYEKNEK híjával levő kutatásokról — nemzetközi méretekben — egy tanulságos alaptörténet kering:

Egy nyugat-európai országban, ahol az anyagi érdekeltséggel nem lehet különösebb baj, egy nagyvállalat vezetősége elhatározta, hogy műszaki újdonságok gyors bevezetésével az üzleti életben élre tör.

Felállítottak hát egy szuper-laboratóriumot. Felszerelték kitűnő eszközökkel, s ezek mellé gyakorlott, jó hírű kutatókat szerződtettek, — azután várták az eredményeket.

A történet szerint az első év kutatói jelentéseiben az állt, hogy megkezdődött vagy 30, sokat ígérő téma kutatása. A második évben azt jelentették, hogy a megkezdett 30 kutatásról megjelentettek 15 értékes publikációt, szakcikket. Ezek szerzői közül hárman díjat nyertek. Ötöt vendégelőadónak hívtak meg, neves küföldi egyetemekre.

A harmadik évben egy év alatt már 25 publikációt jelentettek meg a kutatók, és a díjat nyert, illetve vendég- előadónak meghívottak száma, az előző évinek kétszeresére emelkedett.

Egyszóval siker siker hátán. Az új, alig 3 éves kutató- intézet kezdett híressé válni. A szupereszközök, s a jó nevű kutatók meghozták az eredményeket. De milyeneket? Három éven át csak vitték a pénzt, s egy fillér sem került vissza a válallat kasz- szájába. Állítólag így ment ez ínég a negyedik évben is, amikot a vezetőség változtatott

a kutatóintézet irányításán, és az elvi jelentőségű értekezések helyett gyártmányfejlesztéssel is foglalkozni kezdtek.

Ez a történet egyébként egy a közelmúltban befejezett KNEB-vizsgálat alkalmával vált itthon is „közkincs- csé”. E vizsgálat célja az volt, hogy elemezze a hazai kutatások hatásfokát, a kutatási eredmények átfutási idejét. E vizsgálat talált hazánkban is ehhez a történethez hasonlót.

Félreértés ne essék: szükség van az alapkutatásokra is, ezek publikálására is. Ezek nélkül nincs pezsgő tudományos élet. De ha csak ez van, akkor baj van.

A TUDOMÁNYOS ELISMERÉS többnyire névre szól. Ez rendjén is van. A tehetséges, sikeres kutatónak kijár az egyéni elismerés. Az lenne azonban minden esetben az igazi siker, ha abból a köz is részesedne. S ez — legalábbis a műszaki tudományokban — csak úgy lehetsé- ges; ha a kutatások eredményét gyorsan hasznosítják a gyakorlatban is, egy-egy új gyártmány vagy gyártási eljárás formájában.

Az alapkutatással foglalkozó akadémiai kutatóintézetekben lehet persze egyértelmű siker az elvi eredmény is. Egy ágazati vagy vállalati kutatóintézetben viszont az elvi eredményt, a publikációt tekintsék inkább fél sikernek, legalábbis, ha a termelés hosszú ideig nem veszi át ezt az eredményt.

A 70-es évek elejétől napjainkig a kutatással foglalkozók száma, hazánkban több mint 25 százalékkal növekedett.

A kutatásra-fejlesztésre fordított összegek a duplájára emelkedtek. 1971. és 1975. között több mint 55 milliárd forintot tettek ki. Ezzel szemben az új gyártmányok, az új technológiák száma ebben az időszakban, az előző öt évhez képest nem nőtt hasonló méretekben. A kutatás fejlesztésére fordított erő, s annak eredménynövekedése között persze nincs közvetlen kapcsolat. De azért a nagyobb ráfordításoknak előbb-utóbb hasznosabbakká kellene válniuk.

Egy-egy kutatási eredmény gyakorlatba való átültetésének alakulásában közrejátszik kutatókon múlik. Persze ennek alakulásába közrejátszik esetleg a nem kívánatos kutatói szemlélet, vagy magatartás is. Az, hogy egyes kutatók csak abban érdekeltek, hogy saját tudományos rangjukat öregbítsék, a gyártás megkezdése akkor érdekük, ha az eredmény szabadalmi védettséget is élvez.

A MÁSIK OK, amiért lassan hasznosítják az új műszaki eredményeket, hogy a kutatási tervek olyanok, hogy más irányba viszik a kutatást, mint amerre az ipar, a távlati fejlesztési programok útmutatása szerint haladni kellene. A szelektív iparfejlesztésből ugyanis az következik, hogy a hazai iparra egyre kevésbé lesz jellemző, hogy mindent gyárt. Az ágazati, vállalati fejlesztési tervek és a kutatók egyéni tudományos terveinek összhangját is meg kell teremteni tehát ahhoz, hogy felgyorsuljon a kutatási eredmények nagyipari hasznosítása.

Gerencsér Ferenc

Szemtől szemben az olvasóval

Ki mivel elégedett?

2. — A mezőgazdasági áruel»

1 Arra is választ vártunk, hogy ki milyen kérdésekről olvasna többet?

Ezzel kapcsolatban 1971- ben ilyen javaslatok szület- tek.

— A nem működő nyilvános telefonokról.

— A parkok védelméről írjanak.

— Cikkeket közölnének az egri építkezések lassúságáról.

— A kereskedelmi dolgozók udvariatlan magatartásáról.

— Kérdezzék meg, hogy érzik magukat, amikor mint vevő hasonló modortalansá- gokkal találkoznak.

— Arról tudósítanának, hogy miért bontanak, el felelőtlenül olyan épületeket, amelyeket nem tudnak kellőképp pótolni.

— A fiatalok általános problémáiról.

— A közbiztonság állapotáról.

— A megye vízellátásáról.

— A megyeszékhely lakásépítési programjáról,

— Jó lenne, ha a saját portájukon is söpörnének. Gyakori az újságban a sok helyesírási hiba, előfordul a. zavaros, a nehezen érthető szóhasználat.

1977-ben ismét ezek az óhajok köszönnek vissza.

Az olvasók a következő témákról várnak rendszeresebb tudósítást.

— A közlekedésről.

— A virágok, parkok védelméről.

— A közélet híreiről.

— A megye távlati fejlesztési tervéről.

— A kereskedelem, az áruellátás visszáságáról.

Felbukkanak új igények is. íme egy csokorra vaió ezekből: Az előfizetők szívesen vennék, ha a lap munkatáras írnának;

látás helyzetéről.

— A főnök és a beosztott

közötti viszonyról. ,

— A tudomány újabb eredményeiről.

— A közömbösségről, a protekcionizmusról, a közvagyon prédálásáról.

— A megye munkaerőhelyzetéről.

— A pártélet eseményeiről.

— A burkolt áremelések indoklásáról.

— Az országos eseményekről.

— A lakosságot lérintő jogszabályokról.

— A munkaszervezés nehézségeiről.

— A megye közművelődéi séről, az ifjúsági klubmoz-1 galomról.

— A termelésről, az exportról.

— A mezőgazdasági termelés eredményeiről és gondjairól.

E felsorolás is érzékelteti, hogy az érdeklődési kör szélesedett. Ezzel magyarázható például az, hogy a kívánságlistán rangos helyet kaptak a politikai kérdések, a közművelődési írások. A demokratizmus mindennapjai foglalkoztatják az embereket. Ezért hallanának szívesen a vezetők és beosztottak kapcsolatáról. A felelősségtudat növekedésére utal, hogy többen emlegetig a munkaszervezést.

Néhány javaslat az újonnan kialakított igényeket jelzi. Falun és városon egyaránt folyamatos tájékoztatást kérnek a divatról, a gyermeknevelésről, a háztartási receptekről.

A válaszadók közül igen nagy százalék — 50—60 — említi, hogy hiányolja aU tudományos, a műszaki életj a technikai haladá legújabb] eredményeinek ismertetését.

A százalékos arányok egyébként is elgondolkoztatóak. Említettük már a közlekedést. A beküldött kérdőívek negyede jelzi azt, hogy sokkal széles körűbben, mélyebben, tartalmasabban kellene törődni ezzel a területtel. 50 százalékuk a kereskedelem problémáit emlegeti. Nem is alaptalanul, hiszen ezzel a kérdéssel — mind mennyiségben, mind minőségben meglehetősen keveset foglalkozott a lap. Ezt megerősíti az 1976-os évben megjelent cikkek számszerű elemzése is. A múlt évben az írások 0,8 százaléka érintette ezt a kérdést. Ugyanakkor — és az összehasonlítás is önmagáért beszél — a kultúra 21,1, a belpolitika 12,0 százalékot foglalt az összterjedelemböl.

Örvendetes az, hogy a demokratizmus témája is középpontba került. Méghozzá úgy, hogy az előfizetők nem általánosságban, nem szépen hangzó mondatokat, nem jól fésült publicisztikákat, hanem konkrét riportokat, elemző cikkeket kérnek számon. Ugyanezt tapasztalhatjuk a beruházások esetében is. Egyre többen sürgetik az oknyomozó, a mélyenszántó mezőgazdasági jellegű anyagokat. Itt elsősorban nem mennyiségi, haem minőségi szintnövelésről lenne szó. Olvasnának a zöldség-, gyümölcsárakról, a termelőszövetkezetek gépesítésének nagyon is valós gondjairól, az alkatrészellátás nap mint nap jelentkező, a termelő- munkát akadályozó hiányosságokról, a szállítás helyzetéről.

Vizsgáljuk meg az olvasói elégedettség foglalkozás szerinti mutatóit is.

Saiátos összefüggésekre derül fény, ha azt kutatjuk, hogy a különböző foglalkozásúak miként értékelik a megye eseményeiről szóló tá\ jékoztatást

! A mezőgazdaságban tevékenykedő kétkezi munkások

A beszámoló taggyűlésekről jelent,!!«

Etikus magatartás = betegellátás

Tiltott utazás ?

Olyan egyszerűnek látszik

minden feladat: ha az orvos és minden egészségügyi dolgozó jól végzi .a munkáját, mindent megtesz a betegek gyógyítása és a betegségek megelőzése érdekében, akkor etikailag is kifogástalan a magatartása, akkor pártszé- rűen munkálkodik, akkor semmi másról nem kell beszélni. Hogy jár-e taggyűlésre, elmondja-e ott a véleményét, van-e egyáltalán véleménye politikai kérdésekben, milyen a kapcsolata a munkatársaival, hogyan segíti elő az intézeten belül az integráció kialakítását, bekapcsolódik-e a politikai oktatásba és még egy sor ilyen és ehhez hasonló kérdésben mi az álláspontja, mi a viselkedése, cselekvése — mit számít?

Az orvos gyógyítson, az ápolónő ápoljon, a takarítónő takarítson, méghozzá jól, és akkor minden rendben van.

Sarkalatos tételek, alkalmasak arra, hogy tőmondatokba való sűrítéssel kimondjuk az igazságot. Mert kinek lenne más véleménye? Ki akarhatna mást? Ettől jobbat, fontosabbat?

Akarnak. Ha fontosabbat nem is, de mást is, mivel az élet soha sem szűkíthető le valamiféle laboratóriumi és steril állapotra, .mert attól sokkal bonyolultabb és ösz- szetettebb, olykor szövevényes és esetenként ellentmondásos is. Ez is kitűnt a gyöngyösi Bugát Pál kórház párt- alapszervezetének mostani beszámoló taggyűlésén. Bár ott is a legfontosabb követelményt úgy fogalmazták meg a párt tagjai, hogy az etikus magatartás legfőbb ismertető, jegye a korszerű és lelkiismeretes betegellátás.

De hát ezt is rengeteg tényező befolyásolja. Nincs elegendő orvos.

— Legnagyobb gondunk ma az orvoshiány — így szólt a beszámoló idevonatkozó megállapítása —, amely ma már nemcsak a régi, klasz- szikus hiányszakmát érinti. Az elmevonalon ma már katasztrofális a helyzet.

közül — és ez sajnálatos — mindössze 12-en küldtek be kitöltött űrlapot. Ez az elenyésző szám érdektelenségre utal, s arra figyelmeztet, hogy ezzel a réteggel az eddiginél is fokozottabban kell törődni. A kulturális anyagokat csak 25 százalékuk tartja megfelelőnek. Ez esetben arról van szó, hogy nem azt kapják, amit várnak.~~Több- ségük még a nyolc általánost sem fejezte be, tehát valószínűleg túl magas szintűnek tartják az olykor idegen szavakkal tűzdelt .film- és színházi kritikákat,"könyvrecenziókat.

Foglalkoztatja őket a mezőgazdaság is, épp ezért hasznos lenne róluk, mindennapi gondjaikról többet írni.

ök és a nyugdíjasok nyilvánvalóan elégedetlenek a kereskedelemről megjelent cikkekkel. Az utóbbi rétegnél ez különösképp érthető, hiszen meglehetősen sok szabad idejük révén módjukban áll sok helyütt szétnézni és számba venni a megoldásra váró nehézségeket, a bosz- szantó gondokat. Az idősebb korosztály —, de érvényes ez némiképp a mezőgazdasági fizikai dolgozókra is —.több információt igényel a közélet eseményeiről. Ez az óhaj teljesen jogos és viszonylag gyorsan teljesíthető.

N A szellemi foglalkozásúak (kulturális téren kevésnek (tartják a kínálatot. Erre utal a viszonylag alacsony, 41,6 százalékos elégedettségi mutató.

Figyelemre méltó az is, hogy az egyes ágazatokkal kapcsolatban csak ritkán túl nagy a szóródás. Ez a megállapítás vonatkozik a mező- gazdasági, a nem mezőgazdasági fizikai dolgozókra, az értelmiségiekre, és a nyugdíjasokra egyaránt.

Emögött — nem túlzás ezt állítani — a lap egységes, a nagyjából azonos szintű és mennyiségű tájékoztatásra törekvése rejlik.

(Folytatjuk)

Dr._ Noszticsius Ferenc

Súlyos jelző: katasztrófális. Gondoljunk bele. Szabad-e felelőtlenül így fogalmazni a beszámoló taggyűlésen? Ha pedig a szó jelentésének tudatában mégis így hangzott el a helyzet megítélése, erre a jelzésre nagyon oda kell figyelni.

Ennél a kérdésnél egységes véleményként alakult ki a

hozzászólások nyomán is, hogy nem csupán a lakáskérdésre és az anyagi körülményekre kell leszűkíteni a gondok okát. Miért fordulhat elő olyan, hogy a felvételre jelentkező, érdeklődő orvos a kollégákkal folytatott beszélgetés után szinte „elmenekül” Gyöngyösről? Vajon milyen információkat kaphatott? És miért kapott olyanokat? Ezeket a kérdéseket tették fel a kommunisták, meg is válaszolva azokra: nem szabad megengedni, hogy személyes okokból bárki elriassza az érdeklődőket Gyöngyöstől, a kórháztól.

Érdemes lenne felsorolni a hozott határozat minden pontját, hogy abból is kiderüljön, mennyire igényesen néznek a feladataikra az alapszervezet kommunistái. Ilyen követelményeknek kell megfelelniük: etikai, formális és a pártfegyelem javítása, a párt vezető szerepének további erősítése az egyes osztályokon, többet törődni a párttagok személyes gondjaival, erősíteni az egymás közötti elvtársi kapcsolatot, a véleménynyilvánítás tényét tovább fokozni, egyszóval: mindent jobban csinálni, mint eddig.

Pedig a minősítés is megállapította, hogy a kórházi pártalapszervezet jól dolgozott 1977-ben. A beszámoló is ilyen értékelést sugallt, bár a kevésbé sikeres részleteket sem hallgatta el.

Ha csak egyetlen szóval kellene és lehetne jellemezni ennek az alapszervezetnek a munkáiát, a legalkalmasabbnak az igényesség fogalma mutatkozna. Igényesség a párttagokkal, önmagukkal szemben, mindig és mindenkor, úgy, hogy a példaadás ereje másokat is a követésre serkentse.

A hevesi ÉMASZ-kiren- deltség Bláthy Ottó szocialista brigádjának tagjai Heves- vezekény községben majd nyolc kilométeres szakaszon végzik el a felső villamosve- zeték-hálózat időszerű kar bantartási munkálatait.

Képünkön Balogh János és

Kállai János szerelők a por;

Még el sem érte a közsSz get a Volán 20. számú 'ráltalat GC 73—79 forgalm end- számú piros autóbusza anu- ár 24-én reggel, amiko, a —, magának egyébként három helyet is lefoglaló — kalauznő megjegyezte a gépkocsivezetőnek: „A hortiakat. nem veszem fel".

Aztán, amikor az ózd—budapesti járat a megállóhoz ért, a kalauznő valóban érvényt is szerzett különös akaratának. Azaz, hogy nem egészen, mert valamit engedett elhatározásából: a fővárosba igyekvő egyetlen hortinak mégiscsak megkegyelmezett. Felengedte a kocsira. A többi várakozó előtt viszont szigorúan becsukta az ajtót.

Miért, miért nem utazhattak a hortiak ezen a napon, ezzel a járattal dolguk után a városba? — senki sem sejthette, s bizony máig találgatom magam is. A kocsiban ugyanis a Pestre tartó szerencsés horti volt az egyetlen álló utas, láth elfértek volna még me i le társai is, akik vele ácsorog- tak már ki tudja mióta a megállóban.

Kétségkívül bosszantó az eset. Annál is inkább, mivel például egy másik, hajszálra ilyen autóbusz — amelyik ráadásul talán szintén az említett vállalaté, hiszen Pestről érkezett — néhány óra múlva, visszafelé már mindenféle ellenvetés nélkül szinte annyi honi utast vett fel, amennyi csak elfért az ülések között. S más alkalommal, más autóbuszokon, másfelé is tapasztalni hasonlót.

Ennélfogva aligha lehet bármilyen tilalom a hortiak. vagy más illetőségű álló utasok ellen. S a kifogásolt eljárás — uram bocsá’ — önkényeskedés.

önkényeskedés — ami el-, len nem ez az első panasz.

Vajon meddig kellemetlenkednek még effélékkel a kiszolgáltatott utasoknak...?! {

celán szigetelők cseréjét végJ zik.

(Fotó: Szabó Sándor)

Mmmے

1978, január 27., péntek J

Ez pedig nem csekélység. Sőt!

(gmf)

(— ni)

Munkában a villanyszerelők