Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

Huszonnégy karátos alkatrészek

Az emlékezetünkből régen kihullott főhercegnő, Auguszta asszony legmerészebb álmában sem gondolhatta, az általa vezetett, sok egyszerű embert megtévesztő mozgalom jelszava, a „Gold gab ich für Eisen”, hat évtized elmúltával is híveket toboroz. Az Aranyat — vasért! jelszó az első világháború éveiben dívott, s Auguszta ezzel énekelte ki a szekrények mélyéről a szegények apró kincsét, a bér- málási láncocskát, az esküvői gyűrűt, s adott helyébe vasgyűrűt, az említett jelszóval vésetten, örök tanúként az illető honleányi, honfiúi buzgalmára. S lám, manapság is szép számmal lelünk honleányokat, honfiúkat, akik aranyat adnak vasért, pontosabban már- már annyit áldoznak egy fémdarabra, mintha az legalábbis huszonnégy karátos aranyból készült volna. Félre a tréfával: az alkatrésztermelés és -ellátás krónikus gyengélkedése sokakat rávett az önellátásra, a házon belüli gyártogatás- ra, kerül amibe kerül alapon, a fontos csak az, hogy legven.

Egyszerűbb, köznapi eszközeink is 10—150 alkatrészt foglalnak magukba, bonyolultabb holmijainkban pedig — mint amilyen egv televíziókészülék, egy gépkocsi, a szerszámgép — az alkatrészek száma több száz, több ezer.

Sűrű eset: az alkatrészt fölhasználó cég szó nélkül tudomásul veszi a gyártó kikötötte feltételeket, hiszen nincs más választási lehetősége. Illetve van: beleunva

az örökös kiszolgáltatottságba, a kényszerhelyzet fedte hátrányokba, vagy éppen abba, hogy szóba sent álltak a gyártók a megrendelővel maga rendezkedik be az alkatrészek előállítására. Gépet, munkaerőt, szerszámot teremt erre a célra, legtöbbször jóval hatékonyabb tevékenységektől vonva el eze- ketr's' nekilát a kis sorozatú, nagy költségű „termelésnek”.

Különböző reprezentatív vizsgálatok egyöntetűen igazolták, a kiskereskedelmi forgalomba kerülő alkatrészek túlnyomó részét — a lakosság ellátását szolgáló árukról van szó! — közüle- tek vásárolják fel, mert más módon nem juthatnak azokhoz. Ugyancsak fölmérések bizonykodnak arról a, logikai úton is következtethető tényről, hogy a kényszerűen megszervezett alkatrésztermelés ráfordításai — a megszüntetett kooperáció helyettesítése — átlagosan négyszer, tizenötször (!) nagyobbak a szükségesnél, a társadalmilag indokoltnál A rúdacélból esztergálással készült kötőelemek, magyarán csavarok, az egyedi darabként összebütykölt tolózárak, szelepek korántsem kizárólagos képviselői a botcsinálta alkatrészgyártók erőfeszítéseinek, sőt, a kisebb jelentőségű, tipikus esetek közül valók. Mert hiszen vállalkozó híján rukkol elő présszerszámokkal a nagy műszerüzem, készít zárógép-alkatrészeket a konzervgyár, meghaitóten- gelyeket a műanyagfeldolgozó, villamos forgógépek részegységeit a mezőgazda- sági eszközök előállítója.

Reális helyzetfelismerést tükröz tehát az a határozat, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésén fogadott el, s amely — a hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről szólva — kimondja: „A gépipar fejlesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és széles körben felhasználható előgyártmányok, alkatrészek és részegységek hazai gyártásának és külkereskedelmi forgalmának növelése, s ennek révén mindinkább a ,gépépítés’ megvalósítása.

Ehhez a célhoz nem vezet könnyen járható út mert hosszú időn át a végtermék foglalta el az uralkodó helyet, mind a szemléleti, mind az ösztönzési — javadalmazási — tényezők sorában. Az érdekeltség hiányának, illetve tökéletlenségének tudható be, hogy az alkatrész- gyártónak semmiféle haszna nincs beépített termékeinek nagy tömegű exportjából, ezért egy idő elteltével úgy dönt — van rá példa tucatjával! —, eladja közvetlenül az alkatrészeket külföldön. A hazai felhasználó viszont hoppon marad, nem képes teljesíteni exportszállítási kötelezettségeit... Bűvös kör? Rosszul kialakított kör! S nemcsak a külföldi érdekeltségek. hanem a hazai piac kielégítése esetében is rosszul záródik e kör, a csoportérdekek túltengése, illetve a helyi érdekeltség teljes hiánya miatt készülnek azután a huszonnégy karátos alkatrészek.

Nálunk jóval fejlettebb iparú országok importjában az alkatrészek és részegységek aránya háromszor, ötször nagyobb a mi jelenlegi eredményeinknél. Kamatoztatják ezek a cégek a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket, s azért, mert ez a leggazdaságosabb megoldás. Idehaza azonban e tények ismeretében is még mindig csak a vitáknál tart a vállalatok közötti kooperáció jobb feltételeinek megteremtése, az ösztönzési rendszer folyamatos finomításának lehetősége, az új technológiák — a hidegalakítás, a porkohászat, a fémhelyettesítő műanyagok stb. — alkalmazhatósága. A megoldás lépcsőzetes, központi intézkedések éppúgy szükségesek hozzá, mint bátor vállalati kezdeményezések, szakosodási megállapodások ugyanúgy, mint forgalmazási rugalmasság A viták fontosak, de csak vitákkal nem jutunk semmire. Ezért a nézetek csatálát most már döntésekké, intézkedésekké, programokká kell formálni, s minél rövidebb idő alatt, mert addig valamennyiünk ^ zsebe bánja, hogy napról napra ezerszámra készülnek a huszonnégy karátos alkatrészek.

Veress Tamás

Mit tesznek ISSQ-íg

Iránytű

a kisgazdaságoknak

Érdekes feladatra vállalkozott a múlt évben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai karának üzemszervezési tanszéke. Dr. Guiltier Vilmos főiskolai tanár és munkatársai: dr. Joó Kálmán, dr. Somodi Miklós, Soltész Sándor és Dankó Mária, a domoszlói, valamint az egri körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet felkérésére, 1990-ig szóló programot dolgozott ki a patronált kisgazdaságok fejlesztésére.

A felméréshez még nyáron hozzáláttak. Sokszor megfordultak a falvakban, beszélgettek emberekkel és adatokat gyűjtöttek. Az elmúlt, több mint fél esztendő alatt, a vizsgálatok nyomán elkészült a már említett fogyasztási szövetkezetek által támogatott kisgazdaságok fejlesztési terve.

Dr. Gullner Vilmos íróasztalán két vaskos, táblázatokkal és ábrákkal teli, gépelt tanulmány fekszik. Már csak az utolsó „simításokat” végzik a kéziraton, aztán végleges formában elkészítve, hamarosan nyomdába kerül.

— Több ezer felmérést végeztünk Domoszló környékén és Egerben, illetve a megye- székhely környékén — idézi fel a vizsgálatok eredményeit a tanszékvezető. — A Mátra alján: Domoszlón, Kisná- nán Markazon, Vécsen ésVí- sontán, továbbá Egerben, Novaion, Ostoroson, Noszvajon. Andornaktályán és Verpelé- ten, ahol csak megfordultunk, mindenütt nagy segítséget kantunk a helyi tanácsoktól Felmértük, hogy a 12 községben milyen. a lakosság összetétele, mennyi a, termelőszövetkezetek által támogatott

háztáji gazdaság, hány ipari munkás, szövetkezeti tag, alkalmazott és nyugdíjas él az egyes településeken. Kik azok, akiknek már van bérbe vett földjük, és kikre lehet számítani a jövőben az újabb földterületek művelésénél. Megállapítottuk, hogy az említett települések hatarab an mintegy 3000 hektáron folytatnak háztáji gazdálkodást és ezen felül a fogyasztási szövetkezetek irányításával, több mint ezer hektár föld szervezettebb, jobb hasznosítására kínálkozik lehetőség. Kidolgoztuk, hogy a nagyüzemi művelésre nem alkalmas földeken főleg a fogyasztási szövetkezetek támogatásával, az adottságoknak legmegfelelőbb fóliás zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelést valósíthatnak meg. A Domoszló környéki községekben házi nyúl tenyésztéssel is foglalkoznak, eredményesen.

— Vannak ennek hagyományai ?

— Domoszlón például több éves múltja van a kisállattenyésztésnek. 1976-ban 176 mázsa házinvulat értékesítettek a fogyasztási szp- vefkezeték közreműködésével. főleg tőkés exnortra. Kifizetődő a tenvésztése ■ . hiszen a felvásárlási ára csaknem kétszerese a baromfinak Ugyancsak érdemes 2a- lambtenvésztéssel is foglalkozniuk. mert az is éno oly jövedelmező. Felméréseinkből kiderül, hogy mind a kél viz'eált körzetben sok a gyümölcsös a kiskertekben Problémát okoz viszont-, hoev sokféle gvümöWsel foglalkoznak A termelés azonban még vem szervezett és nem megfelelő, a, yönémifédelem sem. Így jó minőségű^ a pi-ac igényeinek megfelelő árut nem is várhatnak túlzottan a fogyasztók. Ezért javasoltuk, hogy az ÁFÉSZ-ek közreműködésével, ahol szükséges, a kistermelők újítsák fel ültetvényeiket. Ehhez a szövetkezetek 50 százalékos kedvezménnyel adjanak facsemetéket. Indokolt ez, hiszen a szervezettebb gazdálkodással magasabb színvonalra emelhető a kisgazdaságok gyümölcstermelés. Példaként említem, hogy Visontán olyan sok a kiskertekben levő diófák száma, ha csak mindegyikről 10 kilogrammot leszednének, akkor valamennyi lakóra 50 kiló jutna. Hasonló a helyzet Egerben és környékén, ahol különösen sok a szilvafa, csak nagyobb gondot kellene fordítani a termelésére. Ezt látva, javaslatot tettünk a szaktanácsadói hálózat bővítésére. Akik ezzel foglalkoznak, adjanak rendszeres szakvéleményt a kistermelőknek. a telepítéstől a növényvédelmen át, egészen a betakarításig, minden munkaművelethez. Javasoltuk azt is, hogy községenként hozzanak létre úgynevezett mintakerteket. ahol rendszeres bemutatókkal segítik elő a szakszerű termelés elsajátítását.

— Milyen a kiskertek gépesítése?

— Sajnos még nem megoldott. A már em’ített falvakban a kisgazdaságok tulajdonosai is vásároltak már és az AFÉsz-ek is adnak géneket,. Csakhogy ezek drágák és nehezen beszerezhetők Ezért — am'nt azt tanulmányunkban is kifejtettük — a fogyasztási szövetkezetek leanenek a gépesítés gardái is Ésszerű lenne, ha több gépet vásárolnáEihunyt Jakuiert Ede

íjra kitüntették a recski szállítóbrioádot

(Tudósítónktól)

A MÁV vezérigagatóság és a Volán Tröszt által alapított vándorzászlót évek óta „sorozatban” nyeri el jó munkája elismeréseképpen a recsk—parádi vasútállomás MÁV—Volán komplex brigádja. Tavalyi munkájuk értékelése még tart ugyan, de a napokban tartott brigádértekezleten már büszkén szólhattak róla: túlteljesítették a forgalom növelésére tett többletvállalásukat is. A Miskolci Vasútigazgatóság versenyében, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma tiszteletére hirdettek meg, ez a brigád első helyezést ért el.

Ünnepi brigád gyűlésükön ebből az alka’omból a KPM vasúti főosztálya és a Volán Vállalat képviselői köszöntőt- j ték a dolgozókat és átadták az I ekő helyezett kollektívának járó dicsérő okleveleket és jutalmakat.

Szűcs Ferenc

Budapesten január 19-én, 94 éves korában elhunyt Jakwert Ede. 1905 óta volt tagja a pártnak, s nevét a megyei tanács épületében el helyezett márványtábla őrzi 1919 májusában nevezték ki Heves megye kormánybiztosává. Rendet teremtett a megyében s a Vörösőrsés mellett megszervezte a műn- kászászlóaljat. A második ellenforradalmi kísérletei vaskézzel fojtotta el. Fegy verrel a kezében személye sen vett részt az ellenforra dalmárok üldözésében. A megyében több szociális létesítményt szervezett.

A Tanácsköztársaság megdöntése után Sümeghy Béla. aki a kommün alatt a detek- tívcsoport főnöke volt. kél tiszti különítményessel letartóztatta Jakwert elvtársat és Egerbe hozta, jakwert elvtárs is rajta volt azon a listán, amit a tisztikülöoítmé- nyesek a ki végzendőkről állítottak össze. Az Egerben tartózkodó román trónörökös azonban nem engedélyezte a

kivégzést. Maga elé kisértette Jakwert elvtársat és érdeklődött a megye igazgatásáról Ekkor kérte a trónörököst, akadályozza meg. fogy a tis/tíkiiionítűién,, • sek •s cinkosaik bejárhassanak a ogházha és a letartóztatott öket-férfiakat állat módon ónozhassák. A trónörökös -zt azonnal el is rendelte.

Jakwert elvtárs fogolycsere alapján került ki a Szovjetunióba, ahol mint kitűnő zakember rövidesen művezető lett, majd egy hajógyár vezetőjeként dolgozott. Huszonöt év után jött haza, és 1969-ben a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmasai több fényképet ajándékozott a Dobó István Vármúzeumnak. Kormánybiztosi tevékenységéről, a gyorsított eljárási tárgyalásáról bőséges dokumentációt őriz a múzeum. Személyében megyénk egyik kimagasló alakja hunyt cl, aki erélyes kézzel védte a munkások és a parasztok hatalmát, a Magyar Tanácsköztársaságot.

Erdő a homoktalajon

Kereken tízezer hektár egy év alatt

Fásítással az erózió ellen

Ezer hektárral nagyobb területet erdősítettek, fásítottak az elmúlt évben a tervezettnél: összesen 9500 hektáron ültettek fákat —, állapította meg a MÉM erdészeti szakembereinek összesített elemzése. A terület nagyobb részén célcsoportos beruházásként állami támogatással hajtották végre a telepítést.

A telepítések helyét a racionális földhasznosítás jegyében jelölték ki, nagy figyelmet fordítottak arra, hogy főként a mezőgazdaságilag nem művelhető területekre kerüljenek a fiatal erdők, ligetek. A telepítések kétharmada a mezőgazdasági

nak és ezeket rendszeresen kölcsön adnák a kistermelőknek, illetve a szakcsoportoknak. Emellett a növényvédelem is szervezettebb lenne, és időben végre is hajtanák azt, ha az ÁFÉSZ-ek létrehoznának permetlékeverő telepeket. Ott a, növényvédő szereket rendszeresen elkészítve megvásárolhatnák a kistermelők. Programunkban javaslatot tettünk Egerben, a Braun- és a Bajusz-völgyben a városi tanács által tavaly bérbe adott 160 hektárnyi terület hasznosítására is. Ehhez 1585 családnak ad támogatást az ÁFÉSZ, főleg az adottságuknak megfelelő gyümölcs- és szőlőtelepítéshez. Az egész feladat környezetvédelmi, illetve talajvédelmi rendezést is magába foglal. Tehát olyan növények termelését javasoljuk, amelyek nemcsak védik a földet, hanem a környezetbe is jól beilleszkednek. A várhatóan növekvő, jobb minőségű áruk elhelyezésére a fogyasztási szövetkezeteknek bővíteniük kell a tárolóteret és nem utolsósorban növelni a hűtőteret, hogy nyáron sem legyen fennakadás a könnyen romló' termékek elhelyezésével.

— A program műszaki fejlesztést is előirányoz?

— Feltétlenül, miután 1990- ig szóló tervről van szó. A két fogyasztási szövetkezet a kisgazdaságok termelésének elősegítésére több mint 140 millió forintot irányoz elő, főleg az üzlethálózat korszerűsítésére, zöldség- és burgonyatárolók létesítésére, valamint gépek vásárlására. Számításaink szerint,, Eger és Domoszló környékén a következő 15 esztendőben a 4—5 ezer kistermelő programjavaslatunk alapján, megtízszerezheti árutermelését. Reméljük, hogy a távlati fejlesztési terv kidolgozásával főiskolánk is hozzájárul, hogy a két körzetben több zöldség, gyümölcs, szőlő kerüljön a kisgazdaságokból a hazai és a külföldi piacokra.

Mentusz Károly '

nagyüzemek területére jutott.

A termelőszövetkezetek kereken 6000 hektár mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területet hasznosítottak erdősítéssel, az állami gazdaságok mintegy 1300 hektárt. Legnagyobbrészt a gyenge homoktalajokra ültettek ki csemetéket, főként a téeszek területein, A legnagyobb összefüggő erdőket, ligeteket Bács-Kiskun megyében „alapozták” meg tavaly, összesen 900 hektáron: Pest megyében 630, Csongrádban 570, Somogybán 425, Szabolcs-Szat- márban 330 és Hajdú-Bihar megyében 280 hektárt fásítottak. A homoktalajokon gyorsan növekvő igénytelen fajok nevelkednek. Gondoltak a dombvidéki erodált, lejtős talajok hasznosítására is : ugyan a homokvídékhez képest kisebb arányban, de ezeken a részeken is figyelemre méltó telepítésekre került sor, 250—300 hektáros területen ültettek fiatal csemetéket. Veszprém, Tolna Borsod es Nógrád megyékben. A dombvidéki talajokon meghonosodó fák elejét veszik a további eróziónak, a szél pusztító hatását is mérséklik, ily módon a fásított területeken megkezdődhet a földek — igaz, hosszú ideig tartó, de mindenképpen kívánatos — regenerálódása.

Az erdőkből 1977-ben, az egy évvel korábbihoz képest három százalékkal több fát, összesen 7.1 millió köbmétert termeltek ki — éppen annyit, mint amennyit az V. ötéves terv 1977-re előirányzott. Ily módon a kitermelés és a fásítás között egészséges aránvok alakultak ki. (MTI)

Új tápszerüzem a Phylaxiában

A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat új tápszerüzemet létesített a mesterségesen nevelt borjak takarmányozására. Hazai alapanyagok felhasználásával évente 50 ezer tonna borjútápszert állíthatnak elő. Képünkön az új üzem irányító központja.

(MTI'fotó — Balaton-József felv. — KSJ

/