Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

A Habsburgok

Ha kimondom ezt a szót, hogy Habsburgok, Európa különféle tájain más. és más jut az ember eszébe.. A franciáknak, alighanem az jut emlékezetükbe, hogy a Habsburgok voltak a 89-es forradalommal szembeszálló európai feudális reakció egyik fő szervezői, az angolok pedig éppen bennük látták a kontinentális Európa hatalmi egyensúlyának legfőbb bázisát. Kelet-Európa kisebb nemzetei hol alávetett nemzetiségként, hol megtévesztett pártfogóként gondolhatnak rájuk. Nekünk magyaroknak sincs egyértelmű ítéletünk. Történelmünk egyes szakaszaiban nemzeti függetlenségünk legnagyobb ellenfelei voltak, a múlt század közepén pedig éppen v'lük szemben kellett megvívnunk polgári átalakulásunkat. 1867-ben meg velük kötöttünk kompromisszumos egyezséget, hogy nagyhatalmi birodalmi ábrándjainkat valóra váltsuk.

A Habsburgok, mint Európa egyik legrégibb uralkodó családja, igen fontos szerepet játszottak a kontinens életében.’ Természetszerűleg a recenzensnek arra célszerűbb kitérni; mi az, ami a könyvből magyar tanulságként leszűrhető? Miként adódott, hogy Magyarország'koronáját a XVI. század utolsó harmadában megszerezték, s 1918-ig megszakítás nélkül birtokolhatták. <

A XV. század közepén mind nagyobb szerepet játszó Hunyadiaknak már kéttős ellenséggel kellett szembenézniük; az ország déli határain már ott voltak a törökök, Hogy évszázadokig veszedelmes ellenfelei legyenek a középkori magyar államnak, s egyben ellenfelei legyenek a központi hatalmat megerősíteni akaró királyi törekvéseknek, illetve a Habsburgok, akik építve az oligarchikus villongásokra mindenképpen Magyarország trónjának megszerzésére törekedtek- Magyarország akkori urai, választva a két .rössz köziül a kevésbé rosszat választották, a Habsburg orientáció mellett döntöttek. Ügy’alakult, hogy Magyarország 1571-től a Habsburg birodalom része lett, s megtartotta birodalmon belüli különleges státusát egészen’ 1918 őszéig.

A témában igen járatos két történész — Gonda Imre'és Niederhauser Emil — azt kutatja, hogy egy nem túl jelentős' feudális családból, a körülmények kedvező alakulása folytán,’ miként lett európai kihatású uralkodói család? S miként'sikerült egy • világbirodalmat, s a’ későbbiekben egy európai dunai monarchiát összekövácsolniok.

‘ Magyarország a késő-középkorban, itt nem. részletezhető ,.kbk következtében, nem rendelkezett nemzeti uralkodó családdal. A rendek,..min,t. említettük, bizonyoskényszerűségből választották a • Habsburg orientációt. A török magyarországi uralma alatt szövetségesként, mint potenciális lehetőség csakis a Habsburgok jöhettek számításba--A török kiűzése meg egybeesett a. Habsburgoknak Nyugat-Euröpából váló kiszorulásával; így a. Habsburgok kénytelenek voltak kelét felé terjeszkedni. Ennek’ a terjeszkedésnek való szem- bészáljás volt a Rákóczi,szabadságharc. A könyv árnyaltan, a. korabeli európai külpolitikái: hatalmi viszonyokét - is figyelőmbe véve, elemzi ezt a Habsburg terjeszkedést, r ■

Üj fejezet a Habsburg birodalom történetében a XVIII. és a XIX. század: Az előbbin felvilágosult uralmi kormányzási formát, az utóbbin részben megújított abszolitizmúst. illetőleg felülről, végrehajtott polgári - átalakulási, korszakot értünk. Lényegében a XVIII. ; században, alapozódik meg a dunai monarchia. A Mária Terézia által erősen szorgalmazott centralizációs politika nem tálált ugyan . egyértelmű helyeslésre a magyar rendek között,-de mivel annak gazdásági intézkedéseiből maguk is' hasznot húztak, elfogadták azt, ' a XIX. századot tárgyaló fejezetékből világosan. kirajzolódik, a soknemzetiségű birodalomban a Habsburgoknak a magyar kérdést kéllett legkomolyabban venniök. Elsősorban Azért, mert a birodalom további sorsát a magyar fél mész-, szeménően befolyásolta. A, kibontakozó magyar:polgári áts alakulást csak késleltetni' lehetett, de visszaszorítani már aligha. ; ■ . • • .

*. A- könyv a gazdag ,és számszerűségében is felduzzadt Habsburg irodalomnak is fontos darabja. A szerzőpárosnak sikerült'olyan monográfiát alkotnia, mely a nemzetközi irodalmon túlmenően épít azokra a magyar .történelmi eredményekre, mçlyek egy-egy korszak részletesebb problémáit taglalják. Az olvasó előtt pedig világos kép rajzolódik’ki arról, hogy a Habsburg család, mely évszázadokon át fontos szerepet- vitt a kontinens történetében, egy jelenség volt, s az 1918—21 között bekövetkezett detronizációk a megfellebbezhetetlen történelmi ítéletet jelentik fölöttük. (Gondolat, 77.) '

r . SZŐKE DOMONKOS

i

MADÄCH IMRE;

Egy nyíri tetőn

Kopár homok ameddig lát szemed,

Domb domb. után mint órjás sirmezőben. Poshadt mocsár lent, fent fehér mezében. Mint kósza lélek, egy-egy nyír mered. Mély hallgatás — mint föld alatti hane Hallik csak a bölömbika nyögése, Bibic-sírás — varangyok ümmögése,

Míg széltől űzve nyargal a katang.

A dombhajlás-ban néma temető,

Nincsen kerítve, árnyas fák nem állnak Ürül a porlamlok nyugodalmának.

Csak árvalányhaj, ami benne nő.

Sötétlő fejfák állnak föld felé Hajolva, hosszú, egyhangú sorokban, 'tint sors betűi, melyekkel nyugodtan Múlandóságunkat följegyezé;

Nem hirdetvén reményt, sem földi hírt. Csak kérlelhetetlen számokban mutatva : Hány élet folyt a mindenség dalába,

Mely mint kitépett hang magába sírt.

S a délibáb, ez édes, csalfa kép.

Ha néha báját még itt is kitárja.

S tündén éltet költ a sirtanyára,

Mint dús szivünk,, ha a, világba lép •

Egy förgeteg jö, s széjjel tépve hull Foszlányokká a képzelet világa,

\ kék eget fövényfelleg takarja,

Más nem marad, mint a fejfák alul. Méltóbb tanyát nem lelhet a halál.

Itt ég, föld gyászol összeolvádottan. Természet s ember cslllámló zajában Ellentétet vérző.szűnk nem talál.

155 éré született Madách Imre

KLASSZIKUS NEMZETI DRÁMA IRODALMUNK HALHATATLAN ALKOTÓJA SZÁZÖTVENÖT ÉVE SZÜLETETT. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL KEVÉSBÉ ISMERT VER SEI KÖZÜL KÖZLÜNK EGYET.

VWWVAAAAAAAAAAA/WAAAA/W\AAAAA/WAAAAAAAAAAAAAAAAA»W\AAAAAAAAAAA/W AAA/W\AAAA/WW>AAA/VVWWV\T''*

Karthago

Karthago ismét élő varos lesz. A harmadik pun há- : borúban, az időszámítás előtt 146-ban teljesen lerombolt város Hannibál városa — nemzeti park tesz. Rendbehozzák a két közeli tavat, Karthago történelmi központját, ahol annak idején az . áldozatokat bemutatták, s a várost a Földközi-tengerrel ösz- szekötő csatornát.

Az tJNESCO-programmal összhangban a különböző országokból érkező régészek már néhány éve munkálkodnak a város újjáépítésén. I

A turisták özönét váró tuniszi kormány megfelelő kulturális, Idegenforgalmi programot dolgozott ki.

Molnár Gabriella: Az eleven liget

A maja írás

Jurij Knorozov ismert szovjet filológus 1977-ben megkapta az Állami díjat az egykor Latin-Amerikában élő ősi nép, a maják írásának megfejtéséért. Ehhez a néphez és kultúrájához kapcsolják a tudósok a mai napig megmaradt műemlékeket, az ősi városok romjait, a piramis alakú templomokat, kézírásokat.

Knozorov 1952. óta próbálja bizonyítani, hogy az alapelveket tekintve a maja írás nem különbözik az ókori világ írásának hieroglifa-rendszereitől.

Kidolgozta a maja írás megfejtésének' élvét,"-ennek segítségével a kutatók el tud—i ed ták olvasni a szövegelcet. 1975- ben a szovjet tudós publikálta a fordításokat én kommentárokat tartalmazó, A maják hieroglifikus irasa című könyvet.

Az írás megfejtésének kulcsát az egész világon elismerik. À tudós szerint a kézírás elolvasása csupán az első lépés a feliratok elolvasásához.

A szovjet tudós egyik legutóbbi munká ja egy harci ütközetet ábrázoló edény jeli iratának lefordítása.

V^^VSAAAAAAAAAAAAAAA/lAAAAAAAAA/Ü^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/l^AAAAAWtAAAV^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA» >AAA/A<V

5AAAA/WWS

I ’/T rafikonok föl-leszökő vonalát .. , mutatják a gyár munkaügyi osztályán. A fluktuációt .jelző vonulatok sokmindent elárulnak. A déresédó hajú osztályvezető úgy áll a grafikon’ alatt, mint; csillagász 3 világűr térképénél. Pálcájával a papírt kopogtatja, s. folyékonyan o)vas a jelekből. „Nézze, ez a hullámvölgy a tsz-melléküzemágak virul.asanak köszönhető — mondja. — Valamikor úgy -mentek el innen 'az. emberek, mint a süllyedő hajóról, vissza sem fordultak. Az ok: néhány, száz forint. Azután rájötI

tek, hogy drága árat fizettek a több pénzért. Korszerűtlen gépeken kellett dolgozniuk, szociális ellátá- suk a nullával volt egyenlő, s Hiá- ' ba volt ipari múlt a hátuk mögött, j ’ a"kezdetbe csöppentek ...” A pál- > ca .leszállás előtt még köröz, majd í ■ lecsap a fölfelé igyekvő - vonalra: ? megkezdődött a visszaáramlás.

$ '‘'Elég-e a grafikon? Elég-e egy } föl-le mászkáló vonal annak szetn- ' . léltetésére, hogy mit jelent a ? gyárnak a sok ki- és belépő dolgozó? Igaz, hogy olvasni lehet a vonalakból. Az is igaz, hogy a grafi- kon viszonylag egyszerű jeleket közöl, de ez csupán a felszínes vizsgálódáshoz elegendő — hacsak nem vándormadarakról van szó. Am a kilépőknek csak kis százaléka vándormadár, akinek szíve sem dobban, szeme sem rebben, ha maga mögött hagyja a gyárkaput. Az osztályvezető mintha csak a morfon- dírozásomat hallgatta volna, ellép a trafikontáblától. az íróa«rtatf>ókban kotorászik, s a megtalált papírost a kezembe nyomja: „Mi nem hagyatkozunk' csypán a számokra, az okokra is kíváncsiak vagyunk!” Nézem a papírost. Adatszolgáltató lap” — ez áll a tetején. Alatta rovatok, aláhúzandó szavak, megválaszolandó kérdések, majd tizenkilenc különböző ok, ezek egyikének vagy másikának a bekartkázá- sával lehet megindokolni a kilépést. Az adatszolgáltatási lap kitöltött rovatait minden esztendő végén a gyár számítógépébe táplálják, s majd az előre megadott szempontok szerint összesítve, statisztikahalmazt kapnak vissza. „Mindenre fény derül’... — nyugtat meg az osztályvezető, aki feltétlen híve a számítógépes módszernek.

[“Nobókocka nagyságú ablak előtt áll a’szaki, tétova mozdulattal veszi kezébe a tollat. Most kapta meg. az adatszolgáltatási lapot. Hiába mondja, hogy. ez felesleges tortúra, nagyon . jól tudják azt odafent; hogy ő miért lép ki innen kilenc év. ,után. Az ablak mögött üiő mákszemnyi kislány hangja megélesedik: „Tessék kitölteni, mert ez •-igazgatói utasítás! Vagy talán úgy siet, hogy már eny- nyi ideje sincs? „Nem sietek, aranyom ...” — enged a szaki, aztán veszi a tollat, a lapot, és félrevonul. Nem kell faggatnom, kifakad magától: „A fene egye meg, hát még búcsúzáskor sem kérdez meg senki! Azt hiszik, hogy bármelyik vezető papírfecnikkel helyettesíthető? Karikázzak, ikszellek kilenc

évet?” Aztán legyint. A kilépés okául az alacsony bért választja, de karika helyett szívet rajzol köré. Végül újra hozzám fordul: „Vajon ezt megérti-e a számítógép?”

A számítógépet azonban nem izgatják az ábrák. Annyit jegyez föl az egészből, hogy X. Y. a 8-as ponTamás Ervin:

Kilépett?

tot választotta, kevesli a fizetést, ezért mond fel a vállalatnak. A grafikon, a statisztika, a bérkérdések csoportjába suvasztja a kilépőt, pedig ;— jól emlékszem ■— a szaki nemcsak a pénzt, hanem az emberi törődést is kevesellte. Talán, ha valaki megkérdezte volna tőle, miért mutat hátat kilenc év után a gyárnak — visszafordult volna ... Ámde senki sem kérdezett tőle semmit. Maradt az adatszolgáltatási lap és a 8-as pont.

X/áratlan kipattant botrányok- “ ban nem hiszek. Vannak előzetes tünetek, beszédes jelek, amelyeket értelmezni kell. Fejtörésre késztető és megfejtendő jel például, ha valaki évek után, törzs- gárdatagként, búcsút vesz a munkahelyétől. Ilyenkor semelyik statisztikának sem hiszek. Abban pedig főként nem, hogy valaki néhány száz forintért vette kézbe a munkakönyvét. A bérkérdések rendszerint ágas-bogas problémák, például jó néhány részletelem rejtőzhet

bennük. Például: hosszú évek óta várt, megérdemelt, de meg nem kapott fizetésemelés; megszerzett bizonyítványok, amelyeknek semmi hasznát sem vette az, aki tanultab- bá, képzettebbé lett a perspektí- vátlanság; a be nem váltott ígéretek ...

Maszek lett B. Mondják: azért, mert így jobb neki. B. a fél életét a szövetkezetben töltötte. Csakugyan jobb így? Az öreg előveszi a kitüntetéseit. „Hogy jobb-e így? Azt hiszi, belevágnék?” — kérdezgeti, hiszen azt az ipart ő semmi áron sem váltotta volna ki, csakhogy a becsülete nem árú. Hosszú évekig tartó mahinációval tették lehetetlenné a helyzetét. Szakképzet- leneket ültettek a fejére, akik nem értettek a munkához, de. értettek a hízelgéshez. Nem volt más választása, felmondott. Az ipari tanulókat azért még ő tanítja. Azt szereti csinálni, s különben sincs helyette más. A szövetkezetiek széttárt karral sajnálkoznak: B. maszek akart lenni, hiába marasztalták.

baj, hogy elment”. A végeredmény £ B. és T. esetében azonos, tehát a £ jelek is könnyen összecserélhetők £ Pedig mennyire más ez a két tör- ? ténet, ez a két életút ! A jeleket ele- £ mezni illik, hiszen csak így világo- > sodhatnak meg a tanulságok: amíg 5 B. mögött a munkahely ludassága. > addig T. mögött a pénzéhség, a Î mindent kihasználó önzés húzódik ï meg. Véletlenül sem szabad hát a > kettőt közös nevezőre hozni. s

Egyik napról a másikra fogta az s orvosi táskát Z. és elment abból a > városból, amelyben született, ca- i nuit, ahol apja, testvére él. Ki kér- > dezte meg, hogy miért? Abban a % gyárban, amelyben P. dolgozik, y egymást marják a vezetők. A ter- S mékeik keléndők, az üzem „hozza > magát”, de fölszökoben a fluktuá- £ ciós grafikon. Mindenki tudja, hogy £ többet termelhetnének, ámde a ke- > ' nyértörések miatt nincs idő a fej- £ - törésre. Figyelmeztetik-e majd £ őket? £

Czivesen látnék egy-egy gyár- <; j ^ ban rendhagyó rendezvényt: <

a kilépettek fórumát. Természete- 5 sen olyan üzemekre gondolok, ame- £ lyekből rengetegen mentek el az £ utóbbi esztendőkben, s Csak a szá- 5; ráz statisztikák őrzik kilépésük ; okait. Mit mondanának, akik el- > jönnének a találkozóra? Egyálta- > Ián : hányán vennék a fáradságot ; hogy részt vegyenek ezen a főre- ; mon? Abban biztos vagyok, hogy J aki elfogadná a meghívást, monda- £ nivalója is lenne, mert nem a > íossz termés és nem üres kalaqd- l vágy késztette a fölmondásra. Ab- j ban sem kételkedem, hogy az ; ilyen fórum szolgálna annyi tanul- £ Sággal, mint egy szürke termeié-; *- értekezlet. Csakhá* M az a bá*- ember, aki megri é? • £

T szintén nemrég Váltotta ki az • • iparengedélyt. Pecsenyesütő lett: az üzemmérnökből. Régebben a húskombinát ösztöndíjasaként tanulhatott a főiskolán. A diploma után egyik beosztás sem tetszett neki, vezetési stílusa pedig az embereknek nem volt ínyére. Végül a raktárban dolgozott, s ünnepnapok előtt az anyja sütödéjéhez vitte kisegítőnek a „jobbakat”. Az, üzemmérnököt is gyakorta lehetett látni a fortyogó zsír körül. A húsgyárban eltöltött évek persze nem voltak haszontalanok: munkáslakást,

kamatmentes kölcsönt kapott az üzemtől, s csak ezután állt odébb. „Túlontúl szerette à pénzt — tárja szét a karját az igazgató. — Nem