Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
Vállalat lett a szövetkezetbe! r Úgy mint eddig? Január elsejéig a megyeszékhelyen három cég képviselte a bútoripart : egy gyáregység, egy önálló vállalat és egy szövetkezet. Már többször is szó esett róla : munkaerő híján csak egymással megegyezve vagy egymás rovására fejlődhetnek. A termelés koncentrációjának igényével felszínre került egyesítésük kérdése is. A BUBIV 7-es gyára és az Agria Bútorgyár egymástól eltérő profilja, fejlődése magyarázat az egymás mellett élésre. A szövetkezet tagsága viszont az elmúlt évben úgy határozott, hogy megszünteti külön létét és beleolvad a korszerű üzemmel rendelkező Agria Bútorgyár kollektívájába. Az elhatározás persze nem ment egyik napról a másikra. A több mint negyedszázadot megért szövetkezet nyilvánvalóan erősen kötődtek ehhez a közösséghez. Nem dolgoztak veszteségesen, termékeiket el is tudták adni, bár a korszerűség követelményeivel lépést tartaniuk már egyre nehezebben sikerült. Telepüket viszont hamarosan felszámolják; szüksége van a területre az épülő északi lakótelepnek, így onnan máshová kell . költözniük. Olcsóbb, gazdaságosabb, kevesebb beruházást igényel a vállalattal való összeolvadás, s korszerűbb körülmények között nagyobb értéket is tudnak előállítani a dolgozók. Ennyi az indok. Mindezt össze kell .vetni az ember, az egyén sorsával, s úgy végrehajtani egy hasznos döntést, hogy senki se érezze károsultnak magát. A vállalat fizet A bútorgyár munkaerőgondjait, ha vqltak, igencsak megoldja az összeolvadás: Jaguar 1-től alig néhány, dolgozó kivételével egységesen csatlakozott hozzájuk á szövetkezet. 390 dolgozóhoz több mint száz. Ennek nemcsak örülni lehet, ez feladatokkal is jár. — Az állóeszközöket és a forgóeszközöket, az egész felszerelést kifizetni nekünk több mint négymillió forint kiadást jelent, s ezekből nem is tudunk mindent hasznosítani, — tájékoztatott Kormos Pál igazgató. — Ugyancsak az idei kiadásainkat növeli az is, hogy a szövetkezettől átvett törzsgárdisták a bútorgyár kollektív szerződése alapján legalább IS százalékkal többet keresnek , mint azelőtt. S azt is mindjárt hozzáteszem : egyelőre ugyanazt, ugyanúgy és ugyanott csinálják, mint eddig. — Tavaly egy időben értékesítési gondjai is voltak a vállalatnak. Nagyobb létszámú közösségnél erre még jobban kell figyelni, hiszen a bútoriparban is verseny van kialakulóban a piacokért ... — Az értékesítési nehézségünk csak átmeneti volt ugyan az exportban, a kérdés azonban mindenképpen ftdökolt. Olyan profilt kell ualakítani, amely tartós jö- őt; hoz, biztosítja az eddig erzett hírnevünket. Élnünk ell azzal a lehetőségünkkel, ogy ' munkaerőhiány már em akadályozza fejlődésün- :et. .Az- idén befejeződő behúzásaink az új gyár épi- • ének utolso szakaszát je- ztik. Lapgyártó gépsor érezik, s ezután szekrénysort ot is tudunk az ülőgarni- u-ákhoz gyártani. Igen nagy *. érdeklődés ezek iránt, síitáit ülőgarnitúráinkat is óbban megveszik, ha stílustan megfelelő szekrénysorodat tudunk adni hozzájuk. Nagyobb lehetőségek ígérkeznek iev például a szovjet exportban is. Taktikai terv — a szövetkezet telepe a övő év közenéig dolgozik, akkor lebontják, s a munkások a gyárba jönnek át. Az új üzembe kerülnek s fokozatosan megvalósítjuk a két- műszakos termelést is — lesz tehát helyük, munkájuk. Akkorra elkészülnek a kiegészítő szociális létesítmények, amelyek elegendőek lesznek a nagyobb létszámhoz is. Az idei, átmeneti évre egyébként taktikai tervet dolgoztunk ki. A hagyományos termékeinkből valamivel kevesebbet terveztünk, van viszont egy nagyobb megrendelésünk a Honvédelmi Minisztériumtól egy épület teljes berendezésére. Jórészt egyedi gyártmányok lesznek ezek, zavarnák is a gyári technológiát, viszont a volt szövetkezeti telepen, besegítve szakemberekkel, gyártani tudják az ott dolgozók. Az első negyedév után a hagyományos, korszerűnek nem mondható termékek készítésével leáll a telep, és ezt kapja feladatul. Biztosítjuk a stabil, nyereséges munkát, ugyanakkor folyamatosan megtörténhet az átállás: más minőségre, más teljesítményre. Mert ez is nagyon fontos. — Végleg lemondanak a szövetkezet termékeiről? — Fotel, heverő és gyermekíróasztal készül ott még néhány hónapig, teljesítve az eddigi megrendeléseket. Ezek közül az érdeklődés a gyer- mekíróasztal iránt elég nagy ahhoz, hogy az év végén újra folytassuk a gyártását. Korszerűbb kivitelben, jobb minőségben, a lapgyártó gépsor kapacitását felhasználva úira megjelenünk vele a piacon. — Kiadásokról^, veszteségekről beszéltem, persze ez nem jelenti, hogy a bútorgyár nyűgnek erezné az egyesülést. Tudtuk előre, vállaltuk is ezeket s a beruházási összegeinket úgy csoportosítottuk át, hogy ki .tudjuk fizetni. így együtt nagyobb jövője van a vállalatnak is, s én biztos vagyok abban, hogy bizonyítanak az ott dolgozók. Igazodnak a nagyobb fegyelemhez, teljesítményekhez, hiszen több megbecsülést is kapnak érte. Bizonyítani akarnak A szövetkezet volt műszaki vezetője, a mostani telepvezető, Czicza József kalauzolt a telepen. A fiatal szakember Itt tanulta az asztalos szakmát, s végezte el a faipari szakközépiskolát. — A változásról régebben tudomást szereztek már a dolgozók, kezdetben elég sok volt a bizonytalanság is — mondta. — Végül azonban, azt hiszem, megváltozott ez a hangulat, ma már bíznak a jövőben. Ezt mutatja, hogy alig mentek el más cégekhez, s akik elmentek is, többségükben nem nagyon hiányoznak. A munkafegyelemmel voltak bajok év közben, ezért is maradtunk el a tervünktől, de év végére újra helyreállt a rend. — Én személy szerint még nem tudom, mi lesz velem. Most telepvezetőként dolgozom, s ha ez megszűnik, a mérnökök között kevés lehet az én szerepem. Szeretnék tovább tanulni — ahogy ezt majd a vállalat érdekei kívánják. Persze, nekünk most mindannyiunknak bizonyítanunk kell, hogyan tudunk dolgozni. Ifjú Szabó József kárpitos és Boros Miklós gépműhelyi csoportvezető véleménye a bizonyításról egyforma: — Az itt dolgozók ott is megállják a helyüket, ez biztos. Ismerjük a gyárat, sokan kezdték a szövetkezetben a szakmát az ottaniak közül. Anyagilag jól jártunk, ez már kiderült. Vannak olyanok akik azt mondják, hogy csak addig maradnak, amíg a telep dolgozik, de valószínű, addig ők is meggondolják. Az érdekeket ezúttal, úgy tűnik, sikerült összhangba hozni. Igaz, bátran csak akkor mondhatjuk, hogy teljes a siker, ha mindkét fél bizonyított : a gyár is, a volt szövetkezet dolgozói is. Most még minden máradt a régiben, de azért ez nem sokáig lesz így. A körülményekre egyébként jellemző az ottjártunk után érkezett hír: a telep felületkezelő üzemét ellenőrzés után azonnal bezáratták a munkavédelmi ellenőrök. Sürgős munkavédelmi intézkedésekre van szükség másutt is, hogy még ezt az egy esztendőt legalább kihúzhassák itt a dolgozók. Ilyen gondjuk biztosan nem lesz a korszerű, új gyárban... Nem egy sikeres beruházás Az idén nem épül meg az egri sportcsarnok Hekeli Sándor Bár nincs róla pontos statisztikánk, de egészen biztos: a sportolási lehetőségek, illetve a sportlétesítmények tekintetében Eger igencsak az utolsók között kullog a megyeszékhelyek, de még a nagyobb városok sorában is. Az általános iskolák többségében nincs tornaterem, a középiskoláké kicsi, elavult, és réges régen, kinőtték már a hallgatók a főiskola — ahol testnevelés szakos tanárokat is képeznek — az egyetlen szűköcske női és ugyancsak egyetlen férfitor- natermét is. És még nem is szóltunk a minőségi, valamint a tömegsportolókról, akik szintén sokan vannak, és jóformán egyetlen tágas, koszerű fedett pályájuk, csarnokuk sincs. Mindezekről természetesen legkevésbé a sport szerelmesei, a kocogni vágyók tehetnek. és az igazsághoz tartozik továbbá az is, hogy eddig az ilyen jellegű beruházásokra sajnos igencsak vékonyan jutott a város, a megye pénztárcájából. De hagyjuk a múltat, beszéljünk inkább a jelenről. Annál is inkább, mert bár csoda nem történt, de, mint képünk is bizonyítja: épül már az oly régóta várt sport- csarnok Eger városában is. Majd 40 millió forintba kerül, küzdőterének- hossza negyvenkettő, szélessége pedig huszonhat méter lesz, egy-egy izgalmas sporteseményen ezer szurkoló buzdíthatja majd kedvenceit. Ne szégyelljük bevallani: a beruházás költségeinek előteremtése korántsem volt könnyű. És most úgy látszik, hogy elkölteni még nehezebb lesz. Mert bizony, a kivitelezés egészen másképpen halad, mint ahogyan a tervek, a szerződések ígérték. Az eredeti programban ugyanis az építkezés résztvevői legkésőbb ez év október 30-ra ígérték a csarnok megépítését. Sőt ! A generálkivitelezőnél, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál sokáig még annak lehetőségét sem zárták ki, hogy az építők már augusztus 20-ra elvégzik munkájukat és november 7- én, akár az ünnepélyes átadásra is sor kerülhet. Nos, augusztus, illetve november még igencsak messze van, mégis azt kell mondani, hogy ebben az évben nem készül el a csarnok. A „naptárt” már módosították is: a Heves megyei Beruházási Vállalat 1979 11. negyedévét jelölte meg a befejezés újabb határidejének Mi az oka a késének, a lemaradásnak, a tervszerűtlen munkának? A kérdések elhangzottak a városi pártvégrehajtóbizottság legutóbbi — a vb tagjai, mint beszámoltunk róla korábban, a helyszínen is megtekintették az építkezést — ülésén is. S mi derült ki a válaszokból? Egyebek mellett az, A GAZDASÁGI szabályozó rendszer elsődleges feladata, hogy a gazdálkodó egysegeket a népgazdasági terv teljesítésére ösztönözze. 1976-ban a legutóbbi szabályozómódosítás célja az volt, hogy a megváltozott világ- gazdasági feltételeknek megfelelően segítse elő az V. ötéves terv valóra váltását. A bevezetett módosítások általában kedvezően hatottak : felgyorsult a gazdasági növekedés üteme, nőtt a munkatermelékenység és ennek nyomán a tiszta jövedelem, a gazdálkodó egységek bátrabban nyúltak tartalékaikhoz és takarékosabban gazdálkodtak. A pozitívumok mellett azonban tapasztalható volt, hogy a gazdálkodó egységeknél az előirányzottnál "nagyobb pénzeszközök maradtak fejlesztési célokra, ami a beruházási piac feszültségeit növelte, a szabályozás nem ösztönözte kellően a minőségi fejlődést, s nem csökkent kielégítő mértékben a gazdaságtalan termelés. A gazdálkodó egységek nyomására engedve bővültek az egyen! ' támogatások és kedvezmények. Az idén a gazdasági szabályozó rendszer kisebb mértékben ismét módosul. Ezeket a- módosításokat,, legalábbis azok lényégét, a gazdálkodó egységek már 1977 októberében megismerhették, az OT hivatalos lapja is köGazdasági szabályozók 78 zölte, s így az 1978. évi vállalati tervek kidolgozásánál a módosításokat már figyelembe Vehették. Elsőként említendő a vas- kohászati termékek és a villamos energia termelői árának átlagosan 22, illetve 25 százalékkal történt felemelése, azt a célt szolgálja, hogy az árarányokat is javítva ösztönözzön a takarékos anyag- gazdálkodásra. Az árnövekedést elsősorban a vállalati gazdálkodással kell ellensúlyozni, s csak szerény mértékben lehet továbbhárítani. Ez utóbbit >s előzetesen be keli jelenteni az Országos Anyag- és Árhivatalnak. A külkereskedelmi szabályozásban két változás van: a nem rubel viszonylatú exportban csökken az állami visszatérítés azoknál a vállalatoknál, amelyek a szakágazati átlagnál magasabbat élveztek a múltban. Ennek célja, hogy a vállalatok csökkentsék a gazdaságtalan termékek kivitelét. A másik módosítás, amelyet a. szocialista szerződéses árak fokozatos növekedése tett szükségessé: a trans7fe-ábi' is rubel forintárfolyamának csökkentése. A szocialista külkereskedelemben, mint ismeretes, 1975 óta a szerződéses árakat évenként felülvizsgálják, a megelőző öt év tőkés piaci árainak figyelembevételével. Ily módon a szocialista külkereskedelmi árak és árarányok folyamatosan közelednek a világpiaci árakhoz, eközben azonban külső értesz Jő erőt jelentenek, aminek ésszerű csökkentésére eseten ként szükség van a transzferábilis rubel árfolyamának módosítására. A mostani árfolyamváltoztatásnak kettős hatása lesz: csökkenti a szocialista import költségét, a kivitelnél pedig az exportáló vállalatok forintbevételét. Az árfolyammódosítás várhatóan szocialista viszonylatban is az exportstruktúra átalakítására ösztönöz, kényszerít. Az 1978. évi szabályozómódosítások egyik fő célja: a vállalati fejlesztési források képződésének mérséklése. Közvetett módon a termelői árváltozás és az árfolyam- csökkentés is ilyen hatást vált majd ki. Ettől függetlenül egyéb intézkedések, módosítások — a különféle mentesítések és kedvezmények szűkítése — is mérsékelni fogják a vállalati beruházási vásárlóerő növekedését. A BÉRSZABÁLYOZÁSBAN nincsenek alapvető változások, azok kiigazító jellegűek. A termelőszövetke zetekre érvényes szabályozó rendszerben is csak kiigazító jellegű módosítások léptek életbe. Ezek között szerepel a bruttójövedelem adómentes határának a felemelése. A gazdasági szabályozók 1978. évi módosításait általánosságban tehát az jellemzi, hogy az alapvető előírások, szabályok csak kevéssé változtak. A gazdaság egészét érintő ár- és árfolyamváltozások mellett elsősorban az egyedi szabályozók — pénz ügyi kedvezmények és mentes tések — módosultak, éspedig azokon a területeken, vállalatoknál, ahol a gazdálkodás valóságos feltételei a számítottnál kedvezőbbek. A gazdálkodás és a nyereségrealizálás szigorúbb feltételei — paradox, de, érthető módon — növelik, erősítik a vállalatok anyagi érdekeltsé gét a hatékonyság javításában, mert csak ezen az úton haladva biztosíthatják a megfelelő nyereséget. A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSE viszont hozzájárulhat a külgazdasági egyensúly javításához, az életszínvonal tervezett növeléséhez. (W, « hogy a mulasztók listáján az Építéstudományi Intézet áll az első helyen. Először is, késve kezdett hozzá a csarnok vasbeton pilléreinek és gyűrűinek gyártásához, aztán szintén csorbát ejtett a szállítások határidején is. Ugyancsak az intézet számlájára írandó az is, hogy áz osztrákoktól vásárolt szerké- zetépítési technológia — sajnos. Egerben próbálják ki elsőként — ugyan olcsóbb a korábbinál, csak éppen nincs hozzá megfelelő szakember- gárda és kivitelezői gyakorlat sem. Késik továbbá a tető szerelése, téli szünetet tartanak az intézet hegesztői is, mert a rendkívül igényes munkát ilyen hőmérséklet mellett nem lehet végezni. Az említett mulasztások, késedelmek, igen fekezően hatottak, illetve hatnak ma is a tanácsi építők munkájára is, mert a generálkivitelező nemcsak a saját feladatát nem tudja határidőre teljesíteni, de alvállalkozóinak, az Országos Szakipari Vállalatnak és a,Csőszerelőipari Vállalatnak sem tud megfelelő munkaterületet biztosítani. Vitákból, egyeztetésekből, magyarázkodásokból természetesen nincs hiány, csak éppen a munka nem úgy ha lad, ahog-yan kellene. Senki sem vitatja: a megye lakásprogramjának megvalósítására a tervezett oktatási intézmények vagy például a megyei kórház határidőre és jó minőségben történő megépítésére nagyobb szükség van még a körcsarnoknál is. Erre azonban mégsem hivatkozhatnak a csarnok építői. Már csak azért sem, mert nem a lakások, a kórház építése miatt késik a szóban forgó beruházás, ' hanem, mert ezt az építkezést nem .megfelelően készítették elő és a gyenge rajtot most a rossz folytatás követi. Arról aztán nem is szólva, hogy a tervezőit megfeledkez- tek az eredményhirdető tábláról (!), márpedig ez egy sportcsarnokban aligha számíthat luxusnak. És menet közben derült ki továbbá az is, hogy ha nem módosítják a terveket, akkor a csarnokból nem tud majd közvetíteni a televízió. A gázvezetéket is olyan területre jelölték ki, ahová biztonsági okokból a TIGAZ nem járult hozzá a vezeték megépítéséhez. A felelősségen lehet és kell is majd osztozniuk a beruházásban részt vevő építési szervezeteknek, de azon aligha vitatkozhatnak, hogy az eddiginél sokkal szervezettebb és Jiatékonyabb munkára van és lesz szükség. Koós József ÆmûmaCp 1978. január 32,, vasárnap
