Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
zöldség meztelenül A felelősséget nem lebet letenni A lakás mellett a javítást is Jól felöltöztették tavaly a zöldséget. Ráaggattak minden jelzőt, hogy meglegyen a kellő fajsúlya. Tanácskozások, rádió- és tévényilatkozatok foglalkoztak vele, a napi sajtó hasábjait legalább úgy elöntötte a zöld hullám, mint a Rákóczi utat Pesten, ha egyszerre szabad jelzést adnak a közlekedési lámpák. A hadjáratnak meg is lett az eredménye. Heves megyében példán] 22,6 százalékkal nőtt a zöldség termő terület az elmúlt esztendőben, az 1976. évihez viszonyítva. A nyári piacok standjain soha nem látott bőségben lehetett válogatni a zöldségfélék közül. A helyzet tökéletes ellentmondásossága, hogy ennek ellenére, sem a vásárlók, sem a termelők, sem a forgalmazók nem voltak elégedettek. Miért? Ahhoz, hogy választ kapjunk erre a miértre — olyan választ, amely hasznos a jövőre nézve is —, sztriptízt kell csinálni. Le kell vetkőz- tetni a zöldséget, meg kell fosztani minden ráaggatott jelzőtől. hogy úgy vegyük szemügyre, ahogyan az valójában van. NEM TŰRI EL A zöldségellátással súlyos gondok voltak két-három esztendővel ezelőtt Ezért született meg az a program, amely a lakosság ellátását kívánta javítani úgy, hogy a termelői kedv fokozása érdekében, 10—14 százalékos felvásárlói áremelést helyezett kilátásba. Ebbői a termelők számára fontos áremelésből semmi nem valósult még. Nem is valósulhatott, hiszen a kereslet—kínálat elve szigorúan beszabályozta az árakat. A nagy tömegű termés — megyénkben tízezer vagon zöldség és gyümölcs került felvásárlásra — a túlkínálat, természetesen leszorította a felvásárlási árakat. A nagy termés elsősorban a megnövekedett termőterületnek volt köszönhető. A terület növekedését azonban főként adminisztratív intézkedésekkel sikerült elérni. A zöldségre felkerült a „politikai növény” védjegy, s így a- termelőszövetkezetek politikai ügynek kezelvén, jelentősen megnövelték a termőterületet Ehhez hozzájárult még egy viszonylagosan kedvező Időjárás a zöldségre, s így a vártnál is nagyobb termés várt felvásárlásra, elszállításra, tárolásra. Soha olyan ellenséges hangulat, feszített légkör nem alakult még ki termelő és felvásárló között, mint tavaly. a zöldség-gyümölcs ügyben. A zöldségellátás érdekében tett lépések kampányjel- legűek voltak, magukon is viselték a gyors „tűzoltómódszer” jegyeit PIACTERVEZÉS Ezen a télen tonnaszámra állnak az elvermelt zöldség- és gyümölcsfélék a termelő- szövetkezetek határában. Voltak olyan termékek, amelyeket egyszerűen nem lehetett eladni. A termelőterület növelésekor ugyanis nem került 0 számítások közé elsősorban a piac felvevőkapacitása, másodsorban az átvételi rendszer áteresztőképessége. Raktárra termelni nem érdemes — tudjuk régóta — ma mégis állnak az el vermelt sárgarépahegyek. Nem lennének, ha előre megtervezték volna a belföldi fogyasztás várható nagyságát — hiszen az egy főre jutó, jellemzően kialakult zöldségfogyasztás a szakirodalom szerint sem növelhető lényegesen — és a küldföldi szállítási eladási lehetőségeket. Ez a felmérés elmaradt, sőt még az előre- jelzett — a megnövekedett termőterület birtokában, becslések alánján készült — termésmennyiséget sem igyekeztek a forgalmazók előre elhelyezni, az esetleges hazai piac túltelítettségé* megfelelő exportlehetőségekkel ellensúlyozni, iíH. január 22., vasárnap Előfordult az is, hogy a megyei ZÖLDÉRT-vállalatok olyan mennyiségre kötöttek szerződéseket, hogy azt sem felvásárolni, sem elhelyezni nem tudták. A szerződésnek ilyen helyzetben az egyik legfontosabb oka az volt, hogy az állami dotáció annál a cégnél csapódik le, amelyik diszponál a termék fölött. Az ilyen szerződésekből természetesen véget nem érő nézeteltérések támadtak annak értelmezésében, hogy mi a fogyasztásra alkalmas áru, s így az kerülő úton és lassan került a fogyasztóhoz. Ebben azonban fontos szerepet játszott az is, hogy a felvásárló vállalatok egyszerűen képtelenek voltak hozzájutni megfelelő mennyiségű göngyöleghez. Arra ugyanis már nem terjedt ki a figyelem, hogy a több zöldség több ládába fér bele. NEM STRATÉGIAI NÖVÉNY Lehet, hogy nem túlságosan ' szerencsés olyan kijelentést tenni, hogy a zöldség Magyarország számára nem stratégiai jelentőségű növény. Nem is az. A búzának, kukoricának stratégiai jelentősége van, mert e növények termésétől döntő mértékben függ külkereskedelmünk alakulása, a búzáért és kukoricáért valóban életbevágóan fontos nyersanyagok és energiahordozók kerülnek cserébe országunkba. A magyar zöldség — nem a konzerv — a nemzetközi piacon nem túlságosan nagy sláger. A földrajzilag jóval kedvezőbb helyzetben levő bolgár és román zöldség-, gyümölcstermeléssel nem vagyunk versenyképesek. Nem kell hozzá különösebb mezőgazdasági szakismeret, hogy ahol többet süt a nap, melegebb az idő. ott édesebbek a gyümölcsök, jobban, könnyebben termeszthetők a zöldségfélék. Déli szomszédaink stabil szállítói a nyugat-európai piacoknak, s hatalmas üvegházi felületek alól — egyedül a Bukarest melletti nagy- gazdaságnak 40 hektáros üvegházi termőterülete van, Magyarországon az összes üvegházi felület 113 hektár — programozva érlelt paradicsomszállítmányok indulnák télen is a piacokra. A magyar belső zöldégfo- gvasztást — az elmúlt esztendő tapasztalata is bizonyította — nem lehet túlzottan jelentős mértékben emelni. Inkább a zöldségellátás biztonságát, egyenletességét kellene fokozni, s feldolgozott termékekkel megjelenni a piacon. Ehhez azonban először elő kell teremteni a megfelelő felvásárló-, szállító-, hűtő- és feldolgozókapa- citást. A rohammunkával fel- duzzasztott zöldségtermesztés megelőzte mindezt. A folyamat megfordult. A tavalyi helyzetnek ez volt egyik fő oka. Arak, Árrések Még egy, döntően fontos oldalát kell megvizsgálni a zöldségkérdésnek, amely szorosan kapcsolódik a hosszú távú tervezés és a piacgazdálkodás ötvözésének kérdéséhez. A tervnek az a feladata, hogy irányt jelöljön ki a termelés számára, s ezen az irányon belül aztán a szocialista piac szabályozó szerepe a kereslet—kínálat elve. az ár orientációs hatása érvényesüljön. Mivel a zöldségtermelés felfutása java részben adminisztrációs szervezésnek volt tudható, így a fent említett tényezők közül egyik sem érvényesült úgy, ahogyan azt elvárta volna az érintett nagy hármas, a fogyasztó, a termelő és a közbeiktatott felvásárló-lebonyolító rendszer. A termelő arról panaszkodott. s megdönthetetlen statisztikai adatokkal bizonyította, hogy a zöldségfélék felvásárlási árai alacsonyabbak voltak, mint egy évvel ezelőtt. A fogyasztó arról panaszkodott. hogy a bő termés ellenére ugyanolyan magasak voltak az árak — kivéve a szezonvégi dömping- kiárusftást —. akkor viszont már alig fogyott az áru. A felvásárló vállalatok szintén megdönthetetlen statisztikai adatokkal bizonyították, hogy az elmúlt esztendőben a felvásárlói és fogyasztói ár közötti rés kisebb volt, mint amennyit terveztek, a zöldség-, gyümölcsfélékhez a lakosság olcsóbban jutott hozzá, mint egy esztendővel ezelőtt. A statisztikai adatok hitelességét kétségbe vonni nem lehet egyik félnél sem, csupán a vásárlónál, aki ugyan nem vezet statisztikát, de a pénztárcája a legbiztosabb iránytű a százalékok és az árrések között Igaz, a vásárló mindig szeret panaszkodni, s tavaly is panaszkodott, mikor piacra járt. Az áraknak legfontosabb szerepük az, hogy orientáljanak. Vásárlót és termelőt egyaránt A tavalyi árak orientálták a termelőket. Az idén a nem kelendő árucikkekből, zöldségfélékből —így többek között gyökérzöldségekből — jelentősen csökkent a termőterület, a Tárná menti Egyesült Tsz-ben például felére, a kelendő cikkekből pedig növekedett a terület- nagyság. A zöldségkérdés tehát most indul el a valódi megoldás útján. Ahhoz azonban, hogy ne kelljen ismét rohammegoldásokat keresni, szigorúan be kell tartani a sorrendet Először felmérni a tényleges igényt, létrehozni a megfelelő felvásárló—hűtő—feldolgozó kapacitást és utána ösztönzőleg hatni a termelésre. A jelenlegi szabályozás rendszere áttételesen a konzervipari zöldségtermesztésre hat kedvezően, a kézimunka igényes, friss zöldség-, gyümölcs- termelésre sokkal kevésbé. És akkor még nem is említettük, hogy a termelési szféra csupán a fele a zöldségkérdésnek. A gazdaságok egyszer is, kétszer is meggyőzhetők arról, hogy a zöldség fontos „politikai” növény, de hosszú távon nem kellően jövedelmező ágazattal foglalkozni, aligha fog valamelyikük is.Mai gazdasági szerkezetünk a józan gazdaságosság alapél vére épül. Kétségtelen azonban, hogy a lakosság ellátása nem csupán nyereségesség! kérdés, hanem valóban politikai ügy is. A kettő összeegyeztetése azonban nem hogy nem lehetetlen, hanem követelő szükségszerűség, mert ha e két fő szempontot nem sikerül arányaiban kellőképpen ötvözni, akkor a zöld hullám még sokáig kísérteni fog. Egyszer tetőzik, egyszer leapad. Az idei esztendőre a tavalyi szint tartását jelölte meg a népgazdasági terv. Hogy ez a szint ne vessen hullámokat, ahhoz feltétlenül szükséges az elmúlt esztendő hibáinak higgadt, kritikus vizsgálata. Szigethy András Minden hivatalos fórumon csak elismeréssel szólnak arról, hogy a Mátra vidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet hiánytalanul teljesítette tavaly a lakásépítési tervét. Manapság az ilyesfajta, egységes hangú dicséret nem tartozik a leggyakoribb kifejezések közé, ha a lakásépítésről kell véleményt mondani. Valamilyen apróságot, ilyen vagy olyan mértékű bírálatot talán még a legjobb esetben is hozzá szoktak tenni. Kivétel lenne a gyöngyösi szövetkezet. O 0 o Tóth János, az Ingatlankezelő Vállalat főmérnöke így mondta: — Mi azt kértük a szövetkezettől, hogy a Jószerencsét utcában a gázbekötés után végezze el a szükséges kőműves- és szakipari munkákat. Mintegy hárommillió forint értékű feladatot bíztunk volna rájuk. Arra való hivatkozással, hogy az egyeztetés során más feladatokat kaptak, ettől az ajánlatunktól elálltak. Csóválhatnánk a fejünket, ejnye-ejnye, hát még a szövetkezetiek is... ? A lakásépítés igen, a felújítás, javítás már nem? Gyorsan ki kell Igazítanunk a feltételezés sugallta következtetésünket, mert a Jókai utca 20. és a Móricz Zsig- mond utca 12. számú házak külső rendbetételét ők végzik el, nagyjából kétmillió forint értékben. — Tervezési munkákat is adtunk a szövetkezetnek, és bár az egyik feladat határideje a múlt év októberének vége volt, a másiké pedig december 30., eddig még semmit sem láttunk belőle. A legújabb értesülésem szerint az egyik tervet a közeli napokban szállítják. Arra Is kíváncsiak voltunk, marad-e olyan felújítási munka az idén, amit vállalkozó hiányában nem tudnak elvégezni. Megnyugtató választ kaptunk. Tavalyról ugyan át kellett hozniuk erre az évre egy jelentős ösz- szeget, mégis biztosították az egész idei terv végrehajtását, ami nem csekély pénzkiadást igényel: pontosan 15,5 millió forintot. Ezek szerint 1978-ban nem lesz gondja az épületek megfiatalításával az Ingatlankezelő Vállalatnak. o o o Egy híján 140 lakást adtak át 1977-ben a szövetkezetiek. Az idei tervükben 154 felépítése szerepel. Majdhogy nem felszisszen az ember, amikor megjegyzi a szövetkezet főmérnöke, Tóth László, hogy októberig csak négy lakást tudtak elkészíteni, a többit pedig az év utolsó két hónapjában hozták tető alá. Ha még azt is megjegyezzük magunknak a főmérnök szavaiból, hogy ötven személy hiányzott a létszámukból az építkezésnél, akor nő meg igazán a száz százalékos teljesítés értéke a szemünkben. Mert ebből a tényből következik a gondok sora is, amivel egész évben birkózniuk kellett. De hogyan is alakul a jövőjük? Meddig lehet minden évben feljebb tornászni az építendő lakások számát? Nem sokáig. Nem csak azért, mert az építőmunkára nem tolonganak ma már az emberek, hanem azért sem, mert az eddigi, kissé elöregedett módszerüket, a téglát téglára rakni — abba kell hagyniuk. Nem győzik. Váltaniuk kell. Űj technológiát kell meghonosítaniuk,’ amelynek segítségével, az évről évre kopó létszámuk ellenére is tartani tudják a lakásépítkezés eddigi ütemét, egy kicsit még emelve is azon. Nem finom, angolul „no fines”: ez a neve az új építési módnak, ami ugyan valójában ősrégi, hiszen korábban is, ki tudja, az idők mélyében mikortól csinálták már, kitalálták azt, hogy deszkafalak közé be kell önteni az építőanyagot. De az a régi, sarat használt, pelyvás anyagot, ez az új, a mostani, a nem finom pedig cementet és szigorúan egyenlő nagyságú kőzúzalékot. A gyöngyösiek azt is tudják, hogy ők olyan zúzalékot kevernek majd a cementbe, amelynek az egyik mérete, mondjuk a szélessége 12, a másik mérete, mondjuk a hosszúsága 20 milimé- ter. Tehát nem 13 és 21, hanem pontosan annyi, ameny- nyit meghatároztak. Az ilyen szemcsenagyságú zúzalékkal nem lehet finom felületet nyerni. Az épület külső részét be kell vakolni, a belső falfelületeket pedig gipszes bevonattal ellátni, hogy arra rá lehessen ragasztani a tapétát. Miután a zúzalékos cementet, tehát a betont nem tömörítik, a szerkezete lazább marad és emiatt a szigetelőképessége is megnő a korábbi eljárásokhoz képest. Mondanunk sem kell: külföldi találmányt vettünk meg. o o o Az új eljárást 1979-től kéz-, dik el, és azzal együtt fokozatosan elhagyják a téglázást. Mi lesz a téglagyárukkal? Jut eszünkbe azonnal. Azzal semmi, mert már be is zárták a múlt év utolsó napjávaL Vevő lenne a téglára ezután is, de munkás a tégla gyártásához. .. ! így aztán „eladó” a gyöngyösi téglagyár. Egyelőre senkinek sem kelL Mi lehet a vége? Egy téglagyárral kevesebb lesz a megyénkben. Es mi lesz a felújítási munkákkal? Tulajdonképpen semmi sem rajtuk múlik. A szövetkezet készségesen egyezteti a tevékenységét a város vezető testületéivel, tehát közös nevezőre jutnak mindig abban a kérdésben, hogy a soros munkákból mi legyen a szövetkezetiek feladata, ök pedig a játékszabályokat betartják, semmiféle esetleges ékesen szóló rábeszéléstől nem hagyják magukat elcsábítani. Csak azt csinálják, amit egyeztetnek. De azt, csinálják is. Már abban is előbbre léptek, hogy a tervezői erejüket mennyire hasznosíthatják. Maguk készíthetik el most már minden olyan épületnek a tervét, ami nem lesz magasabb négyemeletesnél. Kivéve a „nem finom” eljárással felhúzandókét. Ha nem is mondják, de titokban reménykednek abban is, hogy egyszer még ezeknek a tervei is ott születnek meg az ő rajzasztalaikon. Ha már kitanulták a módják. Dehát hol van még az! A munka végzése közben sem kell egymagukban Őrlődniük, ha úgy hozná a sors, mert minden hónapban, meghatározott időpontban ,%.beruházási vállalat összehívja az építőket, és ott nem szokás ötölni-hatolni, hümmög- ni, hanem nyílt sisakkal illik szembenézni a tényekkel. Çs, hogy ezek a havi együttlétek ne csupán valamiféle kedélyesen csevegők összejövetelének színvonaltalanságára süllyedhessenek, minden érdekelt cégtől a döntésre jogosult, első számú vezetők közül vesz részt valaki, tehát igazgató, vagy főmérnök, illetve az elnök. A városi tanácsot is általában az elnök- helyettes képviseli. Ha minden a kijelölt úton halad, akkor semmiféle kényelmetlenséget nem okoz a havonta ismétlődő egyeztető tanácskozás. Ha... Dehát a felelősség olyan, hogy azt nem lehet hol letenni, hol felvenni, az illető nagy-jó-kedvétől függően. Az van, az folyamat, az állandó. o o © A gyöngyösi Mátra vidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet tavaly 216 milliós tervet tűzött maga elé. Ezt tizenegy- millióval teljesítette túl. Az építőipari munkák 115.5 milliós tervet öleltek fel, amit szintén sikerült túlhaladniuk, most pedig két és fél millióval. Teljesítőképességük adott Ezen belül a felújítások, épület javítások mértéke is. A három építésvezetőségük közül kettő foglalkozik ezekkel a megbízatásokkal is. Az már az egyeztetések során kialakított állásponton múlik, hogy évenként hogyan módosulnak az arányok. A meghatározó elv mindig a városi tanács megalapozott igénye. És mint minden valódi eg> üttműködésnek, ennek is '•zélés ívű haszna van. G. Molnár Ferenc Vé *árut$n né fiás nek. Évről évre többen jeient-oz-sk csoportja a tanműhelyben. Ajkán a 301. számú Szakmunkásképző Intézet ben. !> vasas*,• >ák mellett, vájárokat Is U*pez- 'lónak. V _ • 'kön : a vájárt,r l ók cgj (MTI Fotó: Rózsás Sándor felvétele)
