Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 18. szám
Csányi helyzetjelentés: A nullszaldá és <x Búzakalár z Amikor betoppanunk a csányi Búzakalász Termelő- szövetkezet portájára, éppen Szekszius Mihályt, a járási hivatal elnökét búcsúztatják. Látogatása nem rutinjellegű volt! Fontos kérdést vitatott meg R ai György elnökkel és legközvetlenebb munkatársaival. A jobb, gyümölcsözőbb munka érdekében szükséges változtatni a termés- szerkezeten, éspedig a zöldség, valamint a kukorica javára! Igaz, valójában nem nagy területről van szó. A gazdaság 3600 hektárnyi földjéből .189 hektáron termesztenek különböző zöldséget, az idén megemelt kukoricaterület sem több 400 hektárnál, ám ha itt beválik a számítás, az döntően kihat az egész növénytermesztési ágazat eredményességére. Előtérben a dinnye A korábbi esztendőkben nem volt különösebb jelentősége a csányi közösben a dinnyének, amely immár a zöldségek közé soroltatott. Inkább a paradicsomot szorgalmazták, valamint prita- minpaprikát termesztettek nagyobb" mennyiségben. Azaz: a nagy mennyiség csak vágyálom volt! A termelő- szövetkezetben nincs lehetőség az öntözésre, ilyen célú beruházást sem tudtak eszközölni, így aztán rendre elmaradtak az eredmények. Csányban kedvezőnek tartják a megváltoztatott termésszerkezetet, amely jobban tekintettel van a természeti és anyagi adottságokra. így sokat várnak a 124 hektáron tervezett dinnyétől, amiből 180 vagonnyit lekötöttek a ZÖLDÉRT-nél, 30 vagonnyit pedig Gyöngyös -ellátására szánnak. Hogy kik fogják a dupláiéra-,.növesztett dinnye- földet, megművelni? Jó feltételeket biztosítottak részeshetövé azután, hogy ebben az évben 400 hektáron vessen kukoricát a Bűzakalász. A növény itt nem csupán biztonságosabban termeszthető, hanem takarmányozási szempontból is nagy hasznára válik a gazdaságnak. És szinte alapfeltétele annak, hogy idei 42 millió forintos termelési tervüket — összefüggésben a szarvasmarh -tartással — teljesíthessék. A kor szavára egyébként olyan formában is hajlanak a szövetkezeti tagok, hogy 1978-ban már 110 hektár háztáű földön lesz kukoricájuk, szolgálandó a sertéshizlalást, a húsprogramot. Sütőtökből csemege Visszatérve a zöldségtermelés szerkezetére, elmondjuk: óvatosan terveztek Csányban! Inkább a biztonságra törekedtek. Ilyenformán a dinnyénél például hektáranként 150 mázsás hozamra számítanak. S az is a dolgok lényegéhez tartozik, hogy a zöldség és kukorica előtérbe helyezése nem ment az egyéb növénytermesztési munkálatok rovására. A mostani nagy hidegekben hótakaróra vágyakozik 1000 hekfáradozik, hogy a kintlévőségeket behajtsa, a zárszámadáskor ne mutatkozzék deficit. Ami igen nagy szó az 1977-es év rossz időjárási viszonyai nyomán! A másik nagy „harci feladat” a géppark téli javítása, fölkészítése a kora tavasszal induló talajművelő, növényvédő munkákra. A műhelyviszonyok kedvezőtlenek, olykor az alkatrész után is napokat kell csavarogni az országban, ami meglehetősen hátráltatja e feladatok pontos, jó teljesítését. Ilyen körülmények közepette nem irigylendő a könyvelés helyzete. Legfeljebb az szolgál némi nyugvásul az egyenleg munkálóinál. hogy a csaknem tízmillió forint értékű terméskiesést, ami elemei károk miatt következett be, bizonyos százalékig pótolja a biztosító vállalat. De amit nem sikerült eljuttatni a fogyasztókhoz? A zöldborsó, paradicsom, miegymás? E kérdések nullszaldónál is bántják a társadalomért szintén felelősséget érző csányi szövetkezeti gazdákat, vezetőket. S igazi gyógyír csak az idei év jó eredménye lesz, amiért velük együtt szurkolunk. Moldvay Győző Papp Istvánné és Rai Györgyné könyvelők a zárszámadáson dolgoznak (lent). A cement — hétköznap 6. Mutatom az útitársaímnak... I Kora délelőtt kisütött néhány órára, és mindkét értelemben derűt hozott a nap az építkezésre. Vidámabb volt a rengeteg vasbeton közt csupán hangyányinak tűnő ember, és az építkezés megtűrt vendégeként magam is jobb jobb kedvre derültem. Megtűrt voltomon azonban ez sem változtatott, A nagy építőipari vállalat ugyanis erősen őrről a lapra, amelyben számukra két sérelmes cikk is megjelent. Ezek azt tartalmazták, hogy nehézkesen halad az építkezés, úgymond: alacsony munkaszervezés, rossz összhang, laza munka- fegyelem. gondatlanság miatt. Az építőket természetesen mélyen sértették a szerintük érdemtelenül és megalapozatlanul, a helyzet alapos ismeretének hiányában megírt cikkek. Üzemi lapjukban, a 31. ÁÉV Híradóban „Nyílt levél Bélapátfalváról” c. cikkükben adlak kifejezést tiltakozásuknak, megfogalmazva, hogy mint eddig mindig, most is eleget tettek a dolgozók a vállalatvezetőség kérésének, és az első szóra vállalták, hogy eljönnek erre a távoli munkahelyre. Elmondják azt is a cikkben, Mutatom az útitársaímnak... (A szerző felvétele) Patai Tibor és Tóth László a K—70-es erőgépet készítik elő a tavaszi munkákra (fenti képünk). (Fotó: Szabó Sándor) munka tekintetében, így a 35 százalékos termelési érték reményében olyan családok is a faluban maradnak, amelyek korábban távolabbi vidékekre szerződtek el. Ide sorolhatjuk többi között Fábián Sándort, Palik Jánost, Simon Ferencet S ami külön haszon az „üzletben”: a diny- nyekertészek betakarítás után vetés, műtrágyázás dolgában is segítik a gazdaságot. Megértő partner Csányban igen meleg hangon nyilatkoztak a Hatvani Konzervgyárról, amely az 1978-as esztendő . tervezése kapcsán megértő partnernek bizonyult, ' A szövetkézét alapvető érdekét figyelembe véve nem -ragaszkodott 180 vágón paradicsom szállításához, felével is megelégedett. Továbbá eltekintett attól, hógv a szerződésben foglaltak szerint pritaminpaprikát is szállítsanak telepére a csá- nyiak. "Ez a gesztus tette letárnál több búzavetésük, 190 hektár árpájuk, s 130 hektár időben földbe juttatott repce, amivel eddig nem is foglalkoztak. Új növényt említettünk? Akkor illő szót ejtenünk a sütőtökről, ami ugyancsak friss jövevény a Búzakalász zöldségterületének idei cikklistáján. Tíz hektáron próbálkoznak vele, eleddig Csányban ismeretlen partner, a Dunakeszi Konzervgyár biztatására. Az üzem jó árat ígér érte, s tőkés exportra szánt konzerv- csemegét készít az igénytelen növény terméséből. Rai György szerint: semmi jónak nem lesznek elrontói, s ha a tíz hektár a szerződésben foglaltak szerint fizet, a jövőben mindenképpen tovább szorgalmazzák.a sütőtök termesztését.. , I Két tűz között így is jellemezhetjük a pillanatnyi helyzetet Csányban. a t e r m e 1 ő s v ö y et ke z e t portáján. Egyrészt mindenki azon i beszámoló taggyűlésekről jelentjük Kenyér és politika Érdemtelenül kevset foglalkozott a vezetőség beszámolója a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat egri párt- alapszervezetének beszámoló taggyűlésén a gazdaságpolitikai kérdésekkel. Igaz, hogy egy taggyűlés nem termelési tanácskozás, de mégis több szó eshetett volna arról, hogy az alapszervezet, a vezetőség miként, milyen módszerekkel segít a gazdasági feladatok megoldásában, miként gyakorolják a gazdaságszervező, irányító, ellenőrző tevékenységet. Mindezek a témák pusztán csak érintve voltak a beszámolóban, mint ahogyan arra is csak utalás történt, hogy az elmúlt évben, különösen augusztus 20-a után problémák voltak Egerben a kenyérellátásban. Lehet, hogy az újságíró túlzottan a fogyasztó oldaláról, s egy kicsit szubjektiven vizsgálja a kérdést, de úgy érzi, hogy arról is eshetett volna szó a beszámolóban, hogy a megyeszékhelyen és a csatlakozó ellátási területen bizony sokszor a kenyér minőségével is problémák voltak, és vannak. Nos, egyoldalú lenne a taggyűlésről alkotott kép, ha nem tennénk hozzá, hogy a beszámolót követő vitákban, a felszólalások jóvoltából, már reálisabb kép bontakozott ki a vállalat tevékenységéről. a kommunisták példamutásáról, az alapszervezet gazdasági munkát segítő, irányító, ellenőrző határozatainak megvalósulásáról. A felszólalások hangsúlyozták, hogy a vállalat igen nagy arányú rekonstrukcióba, kezdett, többek között az egri kenyérgyárban is, és bizony nem könnyű úgy kenyeret sütni, hogy közben folyik az építkezés, a gépek szerelése is. A rekonstrukciós munkák zömmel saját kivitelezésben folynak, s ez különösen nagy terheket ró a vállalatra. Az, hogy a gondokon, a problémákon sikerült enyhíteni jórészt a dolgozók, különösen pedig a kommunisták áldozatvállalásainak tulajdonítható. Szó esett arról is, hogy további jelentős lépéseket kell tenni a munkafegyelem megszilárdításában, az igazolatlan hiányzások megszüntetésében, az anyagi ösztönzés módszereinek tökéletesítésében. S miután az 1978-as esztendő még nagyobb feladatokat jelent, ezért még fegyelmezettebb, még körültekintőbb munkára van szükség. Különösen azért, hogy a tei'vezett és kivitelezés alatt álló beruházások időre megvalósuljanak. Nagyon helyesen — az is megfogalmazódott, hogy a lakosság jó minőségű kenyérrel való ellátása korántsem csak ellátási, hanem politikai kérdés is. Éppen ezért szükséges, hogy a sütőipari vállalat kommunistái fokozott erőfeszítéseket tegyenek a minőség iavítására, a választék bővítésére. - - • ••**.*• ' (kaposi) hogy az előző gyárak építésénél jelentős kollektív és egyéni sikereket értek el. Bizonyíték: a beremendi és a hejőcsabai cementgyárak építéséért a minisztérium által megítélt nívódíj. Mindez tagadhatatlan, csakúgy, mint az, hogy több más, magas kitüntetés férh- jelzi eddig végzett munkájukat. Mi — írják a „Nyílt levélben” — „akik egész életünket a szabad ég alatt, tűző napon, esőben, fagyban töltjük”, eddig minden munkahelyünkről emelt fővel távoztunk”. Az ezzel kapcsolatos, nem hivatalos beszélgetésekből kikitűnik : bizonyosak abban, hogy ez most is így lesz, szégyenkezni valójuk most sincs, mert bár a kétszer is módosított tervüket nem tudták hozni, a tervezett létszám kétharmadával (háromezer helyett kétezer dolgozó!) — mint mondják — nagy erőfeszítések és áldozatok árán teljesítették eredeti vállalásukat, jóllehet, ez meghaladta valamennyi korábbi év vállalását. Termelési kérdésekkel azonban most csak annyiban foglalkozom, amennyiben az természetesen érinti.. — és sok szempontból meghatározza! — a dolgozók közérzetét, élet- és munkahelyi körülményeit. Innen az előbb említett „nem hivatalos” kitétel a termeléssel kapcsolatban, és innen, hogy több időm marad az ismerkedésre a kétségkívül hatalmas, impozáns építkezés területén, kénytelen-kelletlen másokra hagyva a többi kérdés megvitatását és megnyugtató módon való eldöntését. Süt a nap, vidámabbá és gyorsabbá válik a nyüzsgés az építkezéseken. A jégpálya lassan latyakká válik, de ezzel sem ember, sem gép nem törődik, mindenki megy a maga útján, mindenki végzi a dolgát. Tóth János szintén ács, most jár az ötvenedik évében, brigádvezető, tizenegyszeres kiváló dolgozó, és tulajdonosa a Munka Érdemrend ezüst fokozatának. Rövid, göndörödő haja őszbe csavarodik. — Milyen időközönként látja a családját? — Sajnos, én csak kéthetenként utazom. Vagy a cementgyárat kellett volna a Nyírségbe tervezni, vagy nekem kellett volna ide telepedni. Űjfehértói vagyok, de amúgy hajdúdorogi születésű. — A munkásszálláson lakik? — Ott. Ahhoz képest., ahogy tavaly volt, most elég jó. Tavaly nem volt fűtés, azt. nehéz volt kibírni: A vattakabát felső zsebéből sárga colstok és jellegzetes; piros ácsceruza áll ki. Visszakanyarodunk az otthonhoz, a családhoz: két lánya és egy fia van, meg egy hároméves kisunokája, igen boldçg. velük. Felépült a családi ház is, a gyerekek „sínen” vannait. probléma nincs, ha csak ez a nagy távolság nem, de ezt ugye, vállalni kell. — Akkor hát nem bánta meg, hogy ezt a mesterséget választotta? — Nem én, azt ugyan nem. Már gyermekkoromban is szerettem fúrni-faragni, és a mai napig is tudok benne gyönyörködni. Jó rágondolni, milyen szép munkát végeztünk Visontán, például, meg szerte az országban. Ügy, hogy elégedett lehetek. Ha nem lennék az nem töltöttéin volna itt el 25 esztendőt. — Ebben a hűségben azért van egy kis szerepük az anyagiaknak is, vagy nem'’ — Van. Annak mindenü.í: szerepe Van. Arra törekszünk, hogy nagyobb darab kenyeret tudjunk hazavinni. Itt meg annyit keres az ember, amennyi szükséges neki. — Akár 7—8 ezerét is? — Nyugodtan. Kölcsön nélkül építettem fel én is a házamat. a két kezemmel :r g a sógoraim segítségével. ,i/, a helyzet, hogy szegény náz- ba nősültem, nyolc sógorom van, ha mi nekifogunk, megcsináljuk. Volt olyan év. ha hiszi, ha nem. hogy öt házat építettünk fel, így lett nekem is saját telkes portám, csak egy vele a gond, hogy a víz még nincs bevezetve. — Nem nagy ár a portáért az a sok távoliét? — Árnak az, nagy ár, nem azt mondom. Mert azt, hogy egyhetenként mentem haza, valahogy megszoktuk, ezt a két hetet, ezt már nehezen. De a sorsommal én ki vagyok egyezve. Meg aztán, tudja, úgy vagyok vele, hogv azt tartom: jobb messziről, szeretni egymást, m.int közelről gyűlölni. Ha nem lenne így, ember előtt én ki nem jelenteném. — Lélekkel hát bírja. Egészséggel is? — Nagy panaszom nincsen, de egy telepített üzemben azért ugye, más a helyzet? Nyáron hűvösben, télen melegben dolgoznak. Mi nyáron annak vagyunk kitéve, hogy megsülünk, télen pedig majd megfagyunk. így aztán, most, hogy az ötvenet töltöttem. bizony, érzem, kikészíti az embert. Esténként, ha bemegyek a melegre, a sok kint. töltött óra után valósággal lecsap à meleg, akkor hiába az újság, hiába a tévé, csak elnyújtózom, és érzem ahogy a hideg húzódik ki a csontomból. Mindig pontosan tudom, hogy hói jár: most a térdemnél, most a lábam szárán, most a bokámnál.... A vastag kabátban nehézkesen mozog Tóth János, aki odahaza a kőművesmunkát is csakúgy csinálja, mint itt az ácsot, előrehajol, és nehéz kezével mutatja a lábán a hideg útját. Aztán kiegyenesedik. felnéz: — El azért mégse cserélném. Mert a világot járva sok-sok szépet lát az ember. Elmondtam a fiamnak is. milyen volt a Bélkő, amikor igazi nagy hó volt rajta, és rásütött a nap, az olyan szépséges volt, hogy mi, az egész brigád, megálltunk, és úgy gyönyörködtünk. Nagyobbrészt alföldiek vagyunk, minálunk nem lát ilyet az ember ... Hát, ez lenne, ugye, az egyik, a másik meg, hogy magunk is sok szépet csinálunk. És ez a legfontosabb. igazábul ezért nem cserélném el. Mert azt nekem senki nem pótolná, hogy amikor néha megyek Pestre a vonattal, aztán arra érkezünk, Visonta felé, igaz, elég távol megy tőle a vonat, de látom a Gagarint, és hát. a vonaton az ember ugye beszélget, és akitor, amikor odaérünk, akkor nem fordulok el, hanem inkább oda mutatok, mutatom az útitársaimnak, hogy nézzék csalt, azt a kéményt én is építettem ... B. Kun Tibor » f (Vége.) ' 1978. január 31., szombat
