Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-20 / 17. szám
/ A feladat rendet teremt A cement — hétköznap 5. Nem szabad félni Pedagógusok számára ismert tétel, hogy sohasem a felügyelet, hanem a megfelelő feladat nélkül maradt fiatalok a fegyelmezetlenek. Az a tanár, aki jó elfoglaltságot, önálló munkával megoldható leckét képes adni az osztályának, hosszabb időre is magára hagyhatja diákjait, távozása ■ után sem lesz rendetlenség. Rendet tart a feladat. Ez a régóta és számtalanszor beigazolódott pedagógiai tapasztalat nem csak az iskolák világában igaz. A megfelelő feladatok, és ezek végrehajtásában az érintettek megfelelő érdekeltsége kiváló fegyelmező erő a mindennapi munkában, a vállalati gazdálkodás menetében is. Napjainkban mindezt nem haszontalan újra és újra végiggondolni. A munkaidő jelentős hányada ugyanis a vállalatok többségénél változatlanul nincs megfelelő mértékben kihasználva. A különféle számítások a munkaidő 15 (egy óra 12 perc)—25 (2 óra) százalékában jelölik meg a munka közben haszontalanul elfutó idő mértékét. Bizonyos, hogy ezek az értékek helyenként (még egy-egy vállalaton belül is), egyénenként és időszakonként erőteljesen változnak. Azt azonban mindenképpen mutatják, hogy a jobb gazdálkodás a munkaidővel a gyárak többségénél az egyik fő tartalék. Esetenként számottevő beruházást, főként a kaVasdzsungelben... (A szerző felvétele) Pénz helyett ötlet Vajon lesz-e a siránkozásból műszaki fejlesztés? Aligha. Pedig sok vállalatnál siránkoznak ezekben a napokban, amikor a beruházásokat visszafogó intézkedésekről van szó. Igaz, ami igaz, az elmúlt évben alaposan megnőttek a vállalati beruházások. Hogy ennek káros következményeit elkerüljük, ebben az évben nem lehet nyakra-főre beruháznunk. Az újításoknak, ésszerűsítéseknek most ebből a szempontból is jóval nagyobb a jelentőségük, mint eddig volt. A vállalati dolgozók szellemi potenciálja olyan erő, amely beruházások nélkül is előre viszi a műszaki fejlesztés ügyét. Sokat segít ebben az újítási feladatterv, ami akkor igazán jó, ha nem a műszaki fe'esztési tervtől függetlenül jön létre, hanem ahhoz szorosan kapcsolódik. A tapasztalatok azt mutatják, a jól megfogalmazott vállalati problémák mindig rátalálnak megoldójukra. Volt már. arra is példa, hogy nem kellett a vállalatnak költségbe vernie magát, a műszaki fejlesztési tervbe állított beruházás helyett az egyik vállalati ezermester megtalálta az egyszerű és olcsó megoldást. Mindehhez nem kell más, mint jól ösz- szeállitott újítási feladatterv. Hasonló lehetőség a dolgozók ötleteinek érvényesítésére az ötletnapok szervezése. Nem ritkán hangzik el olyan Ötlet, amely az egymástól függetlenül gondolkodó újítók agyában nem született volna meg. A vállalati tervek teljesítése nem mindig csak beruházásokkal érhető el. A «eltérni kapacitások kiaknázása a vállalati műszaki fejlesztés bőséges tartaléka. Gőz .lés*«* pacitást bővítő beruházások jelentős hányadát — lehetne elkerülni az eddiginél jobb munkaidő-kihasználással, azzal például, ha kevesebbet állnának a gépek, s a gépek mellett az emberek. AZ EGYES EMBER SZEREPE Az időveszteségek egy része közvetlenül az egyéni fegyelmezetlenségekből adódik. A munka menetében, tempójában, sőt még a termékek minőségének alakulásában is túlságosan nagy az egyes ember akaratának, pillanatnyi kedvének, szándékának szerepe, legalábbis, ahol nem szalagszerűen szervezett a munka. A legtöbb helyen sem a normák, sem a technikai eszközök; gyártási eljárások nem képesek megfelelő keretekbe foglalni a teendők láncolatát. A vállalati munkahelyek jelentős része, ennek következtében, sok szempontból egyszemélyes, egygépes „műhellyé” válik, ilyenformán funkcionál, vesz részt a termelésben. Ez is egyik oka a lazább termelési fegyelemnek, de annak is, hogy a termelékenység a legtöbb gyárban jelentősen elmarad a nemzetközi átlagoktól. A termelékenység alakulása (tehát a munkaidő, a munkaerő és a géppark kihasználása szempontjából) ui. az a döntő, hogy a dolgozó a műszak alatt hogyan képes gazdálkodni az idővel és a rábízott gép kapacitásával. A HANGSÚLY A SZERVEZÉSEN VAN Pontosabb normákkal persze, sokat javítható ez a fajta gázdálkodás, de tartósan annak van hatása, hogy a termelőberendezések, a gyártási technológia és a termelés szervezete mennyire képes feszessé tenni az egyes ember feladatát, mennyire képes egységes termelési láncba kapcsolni az egymásután következő munkafázisokat és gépeket. A géppark összeválogatásá- val, a technológia kidolgozásával és a gyártási folyamat megszervezésével olyan helyzetet kell kialakítani, hogy A közös összefogás, a jól összehangolt munka eredményeként. tavaly megyénkben is növekedett a kisgazdaságokban a termelési kedv és javultak a termelési feltételek. Mint a megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén is elhangzott: 1977-ben az előző évihez képest 110 százalékkal nőtt a fővetésű zöldségtermő terület., kisgazdaságainkban. Az értékesített zöldség mennyisége pedig a korábbi 4008 tonna helyett tízezer tonna volt. Harmincezer négyzetméterrel növekedett a fóliás zöldségtermő terület is. Erinek érdekében a tsz-ek, az áfészek és a szakcsoportok mintegy 6 millió palántát értékesítettek a kistermelőknek. Az áfészek vetőmag-, műtrágya- és növényvédőszer-for- galma tavaly mintegy 5 millió forinttal emelkedett. A vetőmageladás megduplázódott, a műtrágya, a növény- védőszér és a szaporítóanyag 1,3—1,6-szeresére növekedett. Nem kielégítő azonban a kisgép- és eszközellátás, bár ebben is van javulás. A nagyüzemileg nem mű- «■ellKtő területekből 1977-ben közei 8*3 hektárat vontak az egymás után következő munkahelyek ne csak egymás kiszolgálóivá, hanem ellenőreivé és serkentőivé is váljanak. Hogy a tempót vagy a munkadarabok minőségét ne az egyes ember hangulata, munkakedve szabhassa meg —egyik nap így, a másik nap úgy. Év közben, esetleg lazább, év végén tempósabb ütemet véve fel —, hanem egész éven át a technológiai osztály által kiszámított, legcélszerűbb és gazdaságosabb ütemesség és rend érvényesüljön a gyártás menetében, hétfő reggel és szombat délután, január elején és december végén, egyaránt. A korszerű technikára, technológiára épülő, jól szervezett gyártásban nincs mód a fegyelmezetlenségre. Illetve rögtön nyilvánvaló lesz, ki a ludas az esetleges mulasztásban, az időveszteségért, a gyengébb minőségért. MEGSZŰNIK A „LÖTYÖGÉS” Az emberek többsége szerint a „lötyögés”, az egymásra, a gépre, az anyagra várás fárasztóbb, mint az állandó, a feszes munkatempó, amelyben minden és mindenki a helyén van és minden idejében megérkezik. Ahol egyértelműek, testre szabottak a feladatok, s azok végrehajtásához valamennyi feltételt mások — a munkamegosztás keretében — folyamatosan ás kifogástalanul megteremtenek, ott aligha van szükség különösebb fel- ügyeletre, biztatásra, a fegyelem szilárd és a lógásra hajlamosak sem képesek hátráltatni a munkát. Ahol tehát örökösen a munkafegyelemre, a fegyelmezetlen munkavállalókra panaszkodnak, ott — bizonyosak lehetünk benne — eddig még keveset tettek a korszerű technika és munka- szervezés meghonosításáért. A technika és a szervezéstudomány mai szintjén a korszert nagyiparban fegyelmezetlen emberek nincsenek, nem lehetnek — csak gyengén szervezett gyárak. művelésbe a kisgazdaságok. Kilencven hektáron telepítettek háztáji szőlőt. Növekedett a hízósertés-felvásárlás is. Az 1976. évi 32 590-nel szemben tavaly 49 ezret értékesítettek. A jelentős károkat okózó tavaszi fagyok ellenére a kisgazdaságokból felvásárolt gyümölcs mennyiségé 2.9 százalékkal volt több, mint egy évvel előtte. Az áfészek a MÉSZÖV irányítással bővítették készleteiket vetőmagokból, növényvédő szerekből, takarmánytápokból és műtrágyából. A termelés növelése ' érdekében 19 új szakcsoportot szerveztek a megyében: Előadásokat, bemutatókat és tapasztalat- cseréket tartottak a kisgazdaságoknak és szerződések alapján átvették felkínált árujukat. A termelőszövetkezetek a Heves megyei TESZÖV közreműködésével főleg a háztáji termelés szervezéséhez, a talajmunkák szervezéséhez , és a termények szállításához nyújtottak hathatós segítséget. A háztáji szarvasmarhaállománynak rendszeresen szálas és tömegtakarmányo- kat, valamint alomszalmát, biztosítottak. Az állami támogatáson túl a termelőszövetkezetek sefiítőCsattogva, rángatva, zakatolva kúszik fel velünk a fal mentén a torony oldalán a lift. Nem tűnik túl biztonságos szerkentyűnek, pedig az. Csak egy titka van: nem szabad félni tőle. Mint máskor is, hasonló helyzetben ehhez próbálom tartani magam. Ügy érzem, sikerül, és már mosolygok rajta, hogy az előbb a biciklis művezető majdnem lépre csalt. Mert mi van, ha azt mondom neki, hogy Szilágyitól is van engedélyem? — Érdekes, hogy én nem tudok róla — válaszolta volna —, ugyanis én vagyok Szilágyi. Nagy rándulással megállunk ég és föld között. Hogy az égtől pontosan mennyire vagyunk, azt nem tudom, de a földtől 80 méteres mélység választ el. Ha most leszakadna... ! Nem szakad le, nyugodtan a tetőre lépünk, ahol, csakúgy mint lent — emberek dolgoznak. Néhány szót váltunk velük, nincs semmi probléma, minden oké, főnők, aztán megnézzük a panorámát, amely a borongós idő ellenére is pompás. A hófol- tos hegyek enyhén hullámza- nak, minden tiszta, nyugodt, és a Bélkőről csendes kavicscsörgésként érkeznek ide a nagy erejű robbantások hangjai. Eszünkbe jut, hogy a mun- kásszáláson Köböl Jóska bácsi nekünk adott egy verset,, az a címe: Jóslat! készsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tavaly mérséklődött a szarvasmarha-állomány csökkenése a kisüzemekben. A Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat az Állattenyésztési Felügyelőséggel együttműködve tenyészállat-kihelyezési akciót szervezett. Az igényelt állatokat folyamatosan biztosították a kisgazdaságoknak. A Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat néhány esettől eltekintve ellátta abraktakarmányokkal a kisüzemeket. Ennek érdekében tavaly bővítette elárusító helyeinek számát. A Hevés megyei, Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat több műtrágyát. növényvédő szert, és kisgépet árult mint korábban, de a kisgazdaságok növekvő igényeit tavaly nem tudta zavartalanul biztosítani. összegezve megállapítható, hegy az állami és a helyi intézkedés, valamint a mező- gazdasági nagyüzemek aktív segítségének eredményeként 1977-ben a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelése jelentősen növekedett megyénkben, is. A még meglevő problémák mielőbbi megoldására azonban további intézkedésekre vari szükség. íme, néhány sor a versből: „Vigyázz magadra, Bélkő, Amíg ez a gyár fölnö, Ennek malmába kerülsz, Ezen aztán nem derülsz. Bélkő, ezt jól vésd az agyadba, A gyár mégsem lesz veled haragba. Az igaz, hogy mindig kisebb leszel, De soha-soha el nem veszel.” Enyhe nosztalgiával nézzük a gerincen harapott hegyet, aztán újra a munka, a csúszózsaluzás szépségei, és néhány nagyon szép emlék közül egyet Brazina András elmesél. — A 32. születésnapomon történt: igen nagy versenyben álltunk a váltóbrigáddal. Kerek egy méter nyolcvanat csúsztak előttünk, és ha figyelembe vesszük, hogy már dz egy méter önmagában is jónak számít... Szóval, fel volt adva a lecke, és mi neki- ugrottunk a fiúkkal, úgy hajtottunk, mint még soha. Délben odajön hozzám a haver: „Na, öcsi, jól vagy?” „Jól.” „Miért, mennyit csúsztatok?” Azt az arcot látni kellett volna, amikor szép lassan megmondtam neki : „Ket-tő-hat- va-nat.” Mit mondjak, nagyon jó érzés volt, a győzelem érzése lehet ilyen. — Akkor itt hadd kérdezzem meg: kit becsül? — Egyszerű:. légy ember. Az embereket én nagyon szeretem, és nem is lehet az vezető, aki más gondját-baját nem érzi át. Azt hiszem, nálam ez nem hiányzik, és büszke vagyok rá, hogy nekem is részem van az emberek nevelésében, hogy elértük: le lehet tenni és ott lehet felejteni az órát, a zuhanyozóban. Legbüszkébb pedig arra vagyok, hogy azt mondják rám: építő! Ha pedig egy világjárt építővel is akar beszélni, jöjjön, bemutatom, a barátom és a keresztkomám is, Püspöki Ferencnek hívják. Mint ahogy fel, ugyanúgy le is botladozik velünk a torony mentén a lift, aztán már egy jól fűtött lakókocsiban beszélgetünk Püspöki Ferenccel. Kettejük barátságának nem akadálya, hogy utóbbi tíz évvel idősebb, testalkata gyengébb, és beszédstílusa sem a csörgő, rohanó pataké, hanem inkább a megfontoltabb, mélyebb folyamé. — Hol- is kezdjem...? Piliscsabai vagyok, és most már 14. éve csúszózsaluzom. Az itthoni munkáim közt számon tartom a visontai csúszást, aztán a tatabányai 160 méteres hőerőmű-kéményt, meg a leninvárosi 250 méterest, azt hiszem, ez Magyar- ország legmagasabb tornya. — És a külföldi utak? — Mondom azt is: Egyiptom volt az első, Heluanban dolgoztunk, a Nílus mellett, kb. 30 kilométerre Kairótól.. Vasgyárat építettünk, 180 méter volt a legmagasabb pontja. Aztán Törökország követ- kezelt. Először egy Iskande- run nevű városban voltunk De előtte Törökországban volt egy érdekes esetünk : amikor a hőerőmű igazgatója megtudta, hogy magyarok vagyunk, odajött hozzánk, és azt mondta, föltétien menjünk vele, mert van itt egy magyar ház, azt mindenképpen meg kell nézni, mert abban egy magyar király lakott. Elmentünk vele,, már az utcát is úgy hívták, hogy Magyar utca. Aztán meglett, a ház is, elég elhanyagolt állapotban. De rajta volt a tábla, és azon az állt, hogy Kossuth Lajos lakott abban a házban. Jól szétnéztünk, aztán megpróbáltuk elmagyarázni az igazgatónak, hogy Kossuth bizony nem király volt, hanem éppen ellenkezőleg ... A legérdekesebb külföldi utam talán Japán volt. Nem azért, mert éz esik tőlünk legtávolabbra, hanem ... — oe inkább elmondom: — Egy majd Kecskemét nagyságú, Yokaichy nevű városban dolgoztunk, egy üveggyár kéményét csináltuk, úgy 250 kilométernyire Tokiótól. A kéményt 110 méteresre tervezték, és amikor rn» elértük ezt a magasságot, jelentettük, hogy kész. De nem, de nem — magyarázták ők —, csak menjünk továbo. Mit volt mit tenni, mentünk. Könnyű volt ellenőrizni, hogy hol tartunk, mert egy acélbot készült mérörúd volt beépítve a kéménybe. Annyit még kiadtak, hogy a Ili méter li) centiméteres magasságon fejezzük be a munkát. Ügy is történt. Pontosan annyi lett. A japánokat roppant izgatta ez a kérdés, nem is tudom, hányán ellenőrizték, hogy pontosan megvan-e a 111,1 méter. Megvolt pontosan. Akkor jöttek a nagy köszönö- mök és egy valóságos bankett. Ott végre megtudtuk, miért kellett nekünk a kéménnyel pontosan ennyire csúszni: a város neve, a Yokaichy négy egymás mellett levő egyest jelent, ezért kellett olyan nagyon vigyázni, hogy 111,1 méter legyen. Ügy történt, legyen nekik, megérdemlik: ha egyszer annyira igazi lokálpatrióták ... És nem bánta meg Püspöki Ferenc sem a külföldi utakat. — Nem is annyira az anyagiak miatt — mondja —, há- nem az, hogy olyan helyekre jutott el az ember, ahova a saját erejéből igencsak sohasem tudna eljutni, így sok helyen jártam, sok helyen megfordultam, sokat tapasztaltam, és a kint töltött. 70—80 napok alatt — általában ennyi ideig voltunk egy- egy országban — lényegében világ látott ember lettem, A kiadós beszélgetés után Püspöki Ferencnek még dolga van az építkezésen, az én toliam viszont, szó ami szó, kicsit száraznak érezte a torkát, megállított egy üveg sört. Mivel rászolgált, elvittem a Katicába. Igaz, ott az egy üvegből végül három is lett, mert magam is' segítettem az ivásban, de míg a sörökkel csendesen birkóztunk, érdekes felfedezésre tettünk szert: jó néhány olyan új ismerősünk jött be egy italra, aki a „hivatalos” beszélgetéskor nyíltan „vallotta", hogy ő ugyan meg nem iszik egy üveg sört, vagy egy féldecit sem... De miket is beszélek: valóban nem: egy üveg és nem egy fél deci volt, arhit. ezek a jóemberek : megittak ott a Katicában. B. Kun Tibor (Következik: Mutatom az utitársaimnak. 1 Nfinnirnn A I fw *-4***r2 tLíj 1978. január 20., péntek Gerencsér Ferenc---------------------------------------------------------------------. 7 Zöldség, gyümölcs, sertés Több áru kistermelőktől
