Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-20 / 17. szám

Filmszemle Fábri Zoltán Magyarok című filmjével kezdik Pécsett Február 13. és 20. között, ismét Pécs városa ad otthont a X. magyar játékfilmszem­lének — jelentették be csütörtökön, a rendező bi­zottságnak a Magyar Sajtó Házában megtartott tájékoz­tatóján. A program szerint Fábri Zoltán Magyarok című alko­tásának február 13-i, hétfő esti díszbemutatóját követő­en, délután 17 és 10 órai kez­dettel, naponta két előadás­ban — a pécsi Petőfi Film­színházban — peregnek majd azok a filmek, amelyeket kö­zönség előtt eddig még nem vetítettek. Kedden, a szemle második napján, Zsombolyai János: Kihajolni veszélyes és Dárday István : Filmregény című alkotásai szerepelnek a programban. Szerdán Dömöl- ky János: Amerikai cigaretta és Sára Sándor: Nyolcvan hu­szár, csütörtökön Schiffer Pál : Cséplő Gyuri és Gaál István : Legato, pénteken Gazdag Gyula : Kétfenekű dob és Mihályfi Imre: Közös bűn, a szemle utolsó napján pedig Rózsa János: Csatatér és Rényi Tamás: K. o. című filmjeit vetítik. Ezekkel csak­nem egyidőben, két-két dél­utáni és egy esti vetítésen, a Kossuth Filmszínházban láthatók majd a tavalyi já­tékfilmszemle óta készült és a mozik műsorán már szere­pelt magyar játékfilmek. Ugyancsak délutánonként, két-két vetítésen — a pécsi ifjúsági házban — mutatják be a fiatal filmesek Balázs Béla-stúdiójának alkotásait, s ezeken a vetítéseken a já­tékfilmszemlék új színfoltja­ként, helyet adtak a filmmű­vészeti főiskola hallgatói ál­tal készített filmeknek is. A szemle — amelyre csak­nem 800 vendéget, közöttük több mint 100 külföldi szak­embert várnak — ismét jó alkalmat nyújt az időszerű filmszakmai kérdések tisztá- *ására. A szakmai tanácsko­zások fő témája ezúttal: „A magyar film és közönsége” lesz. Ugvanakkor a szakma képviselői megvitatják el­múlt évi játékfilmtermésünk kultúrpolitikai, esztétikai, formai és szociológiai tanul­ságait is. (MTI) A Budapesti Fiiharmóniai Társaság Zenekarának egri hangversenye A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát vezényelte Kóródi András Az Országos Filharmónia hangversenysorozatának ke­retében hétfőn este a Gárdo­nyi Géza Színházban a Buda­pesti Fiharmóniai Társaság Zenekara lépett fel. A műsor­ban Gluck Iphigenia Aulis- ban című operájának nyitá­nya, Petrovics Emil Fuvola­versenye és Beethoven III. szimfóniája, az Eroiça sze­repelt. Évek óta, évadzáráskor leginkább az elismerés hang­ján szoktuk nyugtázni, az Országos Filharmónia mű­sorpolitikáját. Az egyes hang­versenyek anyagának össze­állítása gondos munka ered­ménye, figyelembe veszi a közönség igényeit és nevelő hatású amellett, hogy min­dig ügyel arra: a közönség, ez az érdekes, ez a nehezen kielemezhető zenebaráti tár­ság megkapja azt az élményt amelyet a zenétől elvár. Ez alkalommal mintha a műsorszerkesztés merészebb lett volna az eddigieknél. És negatív hatással! A Gluck- nyitány és Petrovics Fuvola­versenye, így, együtt nem lel­Kerámiakiállífós az egri Megyei Művelődési Központban (Fotó: Szántó György) kesítette fel az egri közönsé­get. A művek értékét vitat­ni balgaság lenne, hiszen Gluck zenetörténeti jelen­tősége közhely, Petrovics Emil pedig egyike jeles hazai kortárs-zeneszerzőinknek, akit eddigi -sikerei Is ajánla­nak a pódiumra. Mégis vala­hogy ez a két mű egymás után nem hozta lázba a hallgatósá­got. A Gluck-nyitány nem­csak időben, stílusban, lelkű, letben is bizonyos távolságra van a mai közönségtől. A XVIII. század operai szomo- rújátékalnak borongós, elmél­kedő hangulata a drámára, lelki és történési konfliktu­sokra hangolt és azokra éhes, vagy rászoktatott, rászokott mai közönségének — idegen világ. Tudjuk, hogy Wagner- nek igaza van, amikor ezt az operai nyitányt zárt egység­gé teremtette, mert a benne rejlő gondolatok megérdemlik ezt a pódiumra állítást. S mi mégis elsiklunk a formai megoldások szépségén, mint­ha valami szemre tetszetős, de nekünk már szokatlan és kényelmetlen stílbútort szem­lélnénk, amelyről alig hisz- — szűk el, hogy ülőalkalmatos­ságnak készítették. És minő az ember? A tartalom sem tesz kíváncsibbá, talán éppen a forma miatt. És ez annál inkább feltűnőbb, mert ha Bach, vagy Mozart szólal meg, felkapjuk a fejünket. Vagy ez lenne az újítók, a formateremtök sorsa, mint Glucké? Aztán itt van a Fuvolaver­seny! A közönség nem a szak­mai részét kutatgatia, innen onnan nem is érdekli, hogy ez a fuvola, mint szólóhang­szer a saját lehetőségein be­lül mit tud hozni egy ver­senyműben, hanem inkább azt érzi —, mert esetleg még nem játszott sohasem fuvo­lán —, hogy ez a hangszer nem tud küzdőpárja lenni egy zenekarnak. Még egy ka­maraegyüttesnek sem, amikor az érzelmek, a gondolatok harcából az élményt ki kell kerekíteni, felszínre kell hoz­ni. Nem az zavarta — véle­ményünk szerint — a közön­séget, hogy ebben a műben itt-ott idegen reminiszcenci­ák hallhatók, talán Inkább az, hogy a zenekar minden áhí­tatot keltő munkája ellenére, nem éreztük ennek a hang­szernek a lenyűgöző hatását. Egy szólista, mindegy, hogy milyen szerszámmal és mi­lyen módon, de ki akar fej­teni valami nagyot, valami egyénit, *mí ajándék a kö­zönség számára. Ez a húsz­éves mű — 1937-ben írta Petrovics Emil — sokat őriz a megfrás idejének korszaká­ból, akkori lángolások és ra­jongások emlékét idézi ben­nünk is, akik már akkor is jártunk koncertekre. De az emlék, a régi törekvések új­bóli megszólalása egy fuvo­lán — nem rendít meg. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara azonban alkalmat kapott ezen az es­tén, hogy hangulatba hozza az egri közönséget. Az Eroica szépsége, sodró gondolatai, akár a hős dicsőítésénél, akár meggvászolásánál a nagy em­beri élmények fensége, akár a scherzóban, vagy a finálé­ban a köznapibb emberi ter­mészet fellobogása feledtette a hangverseny első felének lelkiállapotát. Kórodi And­rást és a zenekart hosszan tapsolta a hálás közönség. Prőhle Henrik fuvolaművé­szetét nyilván méri ez a mű, mert lehetőségei és tudása szerint mindent megtett a si­kerért. A zenetörténeti beve­zetőket, kedves és indokolt ajánlásaival Pándi Mariann mondotta el­(Farkas András) Kenyér és füge Amikor még nem volt ennyi személyautó, nem kellett ennyi parkírozó, amikor még nem ment ilyen jól, nem kel­lett ennyi ruha, cipő sem. Alig egy évvel ezelőtt még országos gond volt a farmernadrág és időnként haragosak vagyunk, ha eltűnik az üzletekből egy-egy megszokott árucikk. Tele vagyunk tehát gondokkal! Vannak természetesen komolyabb gondjaink ij: Olvasni lehet az újságban, hogy a megyében örvendetesen szaporodik a vezetékes ivóvízzel ellátott települések száma és a Mátra üdülőtelepei sem panaszkodhatnak már jó ivóvíz hiánya miatt. Igen ám! Ez az érem egyik oldala, ahogyan mondani szokás. De nyomában gondként jelentkezik a másik, hiszen ahol korszerűbb, több a vízfogyasztás, ott több a szennyvíz is, amelynek megint csak korszerű elvezetéséről illő lenne gondoskodni. Ennyi pénzünk pedig nincs! — Mi újság elnök elvtárs? — Jaj! Nagy a problémánk! — Üj óvoda kellene! — Ügy tudom, építik. — Igen ám, de berendezésre, személyzetre Is szükség len­ne, méghozzá úgy, hogy nem Is szerepelt a korábbi terveink­ben. — Gond, valóban nagy gond... A napokban találkoztam egy feldühödött emberrel. — Hallgasson meg, mert különben szétrobbanok az ide­gességtől! — Ml hát a nagy baj? — A karácsonyfa. — A karácsonyfa? Most, egy hónappal karácsony után? — Igen! Akkor öröm volt, most gond! Értse meg! Nem tudom hová tenni a karácsonyfát. Mert ugyebár a kukába nem fér, az udvarra nem engedik. Hová vigyem hát, könyör­göm? Tényleg igaz! Tessenek csak megfigyelni, hogy mennyi levedlett karácsonyfa van még most is az erkélyeken. — Maga hová tette? — Belegyömöszöltem a kocsi csomagtartójába és kisur­rantam vele egy mellékútra, ahol azután kidobtam. — És ön? — Nekünk plafonig érő karácsonyfánk volt. Még most az erkélyen van, de szombaton szépen összevágom, és én is ki­szállítom valahová. Szóval így vagyunk! A karácsonyfa öröm is, meg gond is. Bizonyára akad előbb-utóbb illetékes minden városban, településen, aki majd ezt a problémát is megoldja. Bizony! A növekedés gondjai ezek: Sok a cipő, kevés a suszter. Sok az autó, kevés a garázs, sok a lakásigénylő,* kevés a lakás. —• Tényleg kevés? — Soha ennyit nem építettünk, mint az elmúlt ötéves tervben! Gond és gond között különbség van! Akinek kenyere nincs, az ölni is képes, de aki pillanatnyilag narancsot, meg fügét, nem kap, várja meg türelemmel a következő szállít­mányt. .. Szalay István Részlet a kiállításról (Szántó felv.) Idestova csaknem egy esz­tendeje annak, hogy az egri Megyei Művelődési Központ­ban megvalósult egy régi óhaj, létrejött az amatőr keramikus szakkör. Az agyag megmunkálásában rejlő ér­dekes lehetőségek annak idején nem egy lelkes fia­talt vonzottak, e fazekasság­ból kialakult művészeti ág­hoz. Igaz. a technikai fogások elsajátítása, a korong keze­lésének, a2 égetés módjának megtanulása nem volt egy­szerű feladat, ám a kitartóak ma már a kezük nyomán mind szebbre sikerülő tá­Ci NÊIMSM 1978. Január 20., péntek lakban, vázákban, ivóedé­nyekben gyönyörködhetnek. A legügyesebb munkákat a közönség is megtekintheti az egri Megyei Művelődési Központ szőnyeg'olyo5Óján, a szerdán megnyílt kiállítá­son. Az egy esztendő termését bemutató tárlaton tizenhat szakkörös csaknem száz al­kotása szerepel. A haszná­lati és dísztárgyak egy-egy csoportján a különböző eljá­rásokat; az égetet len, az égetett és a mázas technikát is megfigyelhetik az érdek­lődők. A már kezdeti próbálko­zásra Is kellemes 'vonalú és harmonikus színezésű kerá­miák bemutatója február 10-ig tart nyitva. Magnós tárlatvezetést a szakkör irá­nyítója, Kocsis József né mond. Nehéz elkezdeni. Ma Magyarországon szinte lehetetlen. Mégis, a kezdők dolgát sze­retném megkönnyíteni, né­hány — az életből ellesett — ötlettel: Hogyan ne igyunk? Hogyan menjünk bele a já­tékba — látszólag? Hogyan kerüljük el a sértődéseket? Különösen az ünnepek az egymásba érő ivászatok Idő­szaka. Ha valaki elég ügyes és csalafinta, valamint fel­használja az itt olvasható ötleteket (nem másolja, ha­nem alkalmazza őket) akkor... nos, akkor száraz torokkal, megmentett önbecsüléssel ér át az új esztendőbe. 1. — Gyógyszert szedek. Ezzel a felkiáltással elősze­dünk a zsebünkből egy irgal­matlan nagyságú átlátszó üvegfiolft, tele ökölnyi pi­rulákkal. Ezeket csörgetjük, rázogatjuk, mutogatjuk, míg a kívánt hatást el nem érjük. Csak az első stádiumban használható, később, ha már közepesen spicces a társaság, ahol mindezt műveljük, még kérnek is a lábköröm-gyul- ladás elleni lila tablettából. Mi a nem jó? Nyugtatót vettem be... Válasz: Ugyan, öregem, a sör a legjobb nyugtató, le­gyen szíves főúr, a barátom­nak, két üveg nyugtatót, illet­ve sört hozni, mit szabadko­zol, én a múltkor teljesen ki­borultam, hazamentem, elal- vás előtt bekaptam két Kini­zsit, úgy aludtam reggelig, mint a bunda. Általában is javasolható: Ne konkretizáljuk, milyen gyógyszerről van szó: Gyógy­szerről, és kész. Célozzunk rá, hogy esetleg többféléről is. Tegyünk homályos utalást ar­ra, hogy ha most innánk, az orvos azonnal kiírna a táp­pénzről. „Ezt akarod, cim­bora?” Jelenésem van a főnöknél. 2. — Ezt szomorúan jelent­sük be, lógó orral. „Tudjátok, hogy van, nem mehetek a színe elé, ha a pofájába lehe­lek egy fél barackot.” A ha­tásfok jobb, ha ígéretet te­szünk, hogy a kihallgatás után leisszuk magunkat a sárga földig. 3. — A barátnőm nem sze­reti. .. Sokérteíműen, sokat sejtető- en hangsúlyozzuk. Gyakran nézzünk az óránkra, majd kis idő múlva távozzunk. Pi­káns arcot vágva intsünk bú­csút. A megértés nem marad el. Rossz: A feleségem nem szereti... A leitatáshoz vezető legbiz­tosabb út „Azt hiszed, az enyém szereti? Miért pont te legyél különb? Ki vagy te, hogy ennyire megjátszod ma­gad? Stb.-T - -, _____ 4. — Fusiznom kell! Rossz: Dolgoznom kell! Mint említettem az efféle ötletek „bedobása” csak az első fázisban használható. A második, esetleg a ne­gyedik körnél más trükkhöz folyamodjunk. Először is, fogadjuk el, hogy mi is részesei vagyunk ennek a remek hangulatú ivászatnak. Csak semmi fel­tűnés! Csak semmi szabad- kozás. (Megjegyzem: úgyis hiába). A poharat vegyük kézbe, „melengessük”, ezáltal nem lehet látni, mennyi van benne. Ezután már több le­hetőség is kínálkozik. 1. A „megnyalt” pohár. Az egészségünkre, felkiál­táskor szánkhoz visszük a poharat, és ivás nélkül letesz- szük. Majd egy óvatlan pilla­natban kicseréljük a szom­széd üres poharával. (Ez az én poharam, ez a te poharad, stb. Persze, némi kézügyesség sem árt). 2. Poharunkat teli hagyva letesszük, és eltávozunk, va­lami ürüggyel Nyugodjunk meg, visszatértünkkor poha­runkat üresen fogjuk találni. Rossz: poharat véletlenül kiborítani. Figyelmet kelt, azonnal te­letöltik, kollektív ivási alka­lom. 3. Vizet csempészni a pálin­káspohárba. Sajnos, csak átlátszó italok esetén válik be. Persze, ha kéznél vannak egyéb színes üdítő italok, akkor ezekkel lehet ügyeskedni. A kockázat nagy! Lebukás esetén ugyanis bepótoltatják az elmulasztott köröket. 4. Testvérivás, kilöttyentés- sel. Átöleléskor partnerünk há­ta mögé visszük a poharat, és ott könnyedén, csuklóból meglöttyintjük. (Nem árt ott- hoa gyakorolni). Lélektani hadművelet. A csábítás elkerülése v »gett nézzünk ki magunknak -egy ellenszenves részegségbe íe- rülő arcot, és meditáljunk! Valahogy Így: — Na. ugye, gyönyörű mi? A bamba kifejezése? Ahogy csuklik-nyeklik? A szemgo­lyója szinte beleesik a pohará­ba? Vajon mit bámul ott? Reszket a keze! Ne fordítsd el a tekinteted! Ilyen akarsz lenni? Ilyen ázott ürge? ilyen höbögősszá jú alak? Ilyen lelkitoprongy? A többiek sem különbek. Vihognak, hülyeségeket fe­cserésznek. Fújják a füstöt egymás pofájába. Látod, mennyivel különb vagy te. Fölébük nőttél, ki­magasodtál ebből az ocsmány presszóból. Te itt most a jó­zan emberiséget képviseled. Vadak között egy európai. Úgysem kaptál prémiumot. De legalább megmutatod ezeknek! Ezek persze kaptak. Van nekik miből tivornyázni. Az ivócimborák összetarta­nak. Ezek... Még inni sem tud­nak. Hol vannak a régi szép idők? Amikor még én dik­táltam a tempót! Amikor ki­ugrottam a zenekar elé! Na, gyerekek, azt húzzátok el, hogy Akácos út.. % Nem törekedtem teljesség­re. Csak néhány ötletet __ m ódszernek egyiket sem ne­vezném — gyűjtöttem csokor­ba. Esetleg, ha akadna vállal­kozó, aki elméletileg is fel­dolgozná a témát, mondjuk Ilyen címmel adhatna kézira­tot a kiadónak: Kezdő anti-! alkoholisták kézikönyve. Addig is, míg a könyv el-’ készül : Egészségünk... szóval, óvjuk egészségünket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents