Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-19 / 16. szám
Kollektív bölcsességgel Különösebben bizonygatni sem kell, hogy nincs két egyforma zárszámadás. Évenként változnak a szövetkezetek eredményei, mint ahogyan változnak a gazdálkodás körülményei is. Ez utóbbi alatt nem csupán a leesett csapadék mennyiségét, a napfényes órák számát értjük, sokkal inkább azt a gazdaságpolitikai, közgazdasági környezetet, amelyben a szövetkezetek gazdálkodnak. A mostani zárszámadás, a jó terméseredmények ellenére sem lesz — vagy lehet — megszokott, úgynevezett „rutin” évzáró. Mert bár a közgyűlés „forgatókönyve” azonos az előző évivel, a szövetkezeti elet, a gazdálkodás kérdéseinek súlya egyre inkább növekszik. A közgyűlésen ugyanis nem csupán hátratekintenek a szövetkezeti gazdák az elmúlt évre, hanem előre is. Sőt elsősorban előre: A tavalyi gazdálkodás tapasztalatait is ebben az esztendőben kell hasznosítani. Nem'kisebb kérdésekben kell állást foglalniuk, mint: hogyan tudják jobban hasznosítani az anyagi és az élő- munmunka ráfordításokat; a termelés tényezőinek jobb összehangolása; a munka szervezettségének javítása; a termelési szerkezetnek az adottságokhoz való igazítása; az állóeszközök jobb kihasználása. Tehát a gazdálkodás, a termelés fejlesztése az idén sem lesz könnyebb, mint az előző években. A PARTSZERVEK FELADATAI A termelőszövetkezeti párt- szervezetek egész esztendőben együtt éltek, dolgoztak a szövetkezeti gazdákkal. A párt általános és gazdaságpolitikája ismeretében mutatták az utat a gazdálkodás nehézségei közepette. Most a zárszámadások előkészítése és lebonyolítása időszakában ugyancsak bokros teendőik vannak a pártszervezeteknek. A mérlegek, beszámolók készítése a szövetkezeti tisztségviselők eá‘ á szakemberek feladata, de aa már félre-i érthetetlenül pártpolitikai feladat, ísőgy a záfszámadá-. sok légköre olyan legyen, amely biztosítékot nyújt az idei esztendő nem könnyű feladatainak teljesítésére. A termelőszövetkezeti pártszervezetek vezetőségei az elmúlt években sok-sok politikai tapasztalatot szereztek a tagság között végzett politikai munkában. A legtöbb alapszervezetben kialakultak a zárszámadás előkészítésének módszerei is. De éppen a gazdálkodás bonyolultságának növekedése, a szövetkezeti demokrácia fejlődése követeli, hogy a pártszervezetek száműzzenek a politikai munkából minden formális elemet, s fordítsanak nagyobb gondot a politikai mondanivalójuk gazdagítására. Valóban nem könnyű a szövetkezetek mai mérete, taglétszáma mellett biztosítani a közgyűlés munkajellegét — de lehet. Ha a szövetkezetek vezetőségei minden problémát a közgyűlésen akarnak megtárgyalni a tagokkal, akkor megoldhatatlan feladatra vállalkoznak. A zárszámadást akkor értelmezzük helyesen, ha azt nem szűkítjük le a közgyűlésre. A politizálás és a vita fórumainak kell tekinteni a közgyűlést megelőző ágazati, üzemegységi, vagy brigádértekezleteket is. A szövetkezetek fejlődésének jelenlegi fokán a demokrácia gyakorlásának leghatékonyabb fórumai a munkahelyi megbeszélések. Itt bátrabban mondanak véleményt a tagok, véleményeik, javaslataik nem vesznek az általánosságba, hanem nagyon konkrétak, személyreszólóak. A pártszervezetek azzal segíthetik az alkotó légkör, a kollektív bölcsesség kibontakozását, ha a kommunisták élenjárnak a gazdálkodás, a szövetkezeti élet gondjainak megvitatásában. Helyes, ha az egyes munkahelyek dolgozói egy-egy társukat bízzák meg azzal, hogy a közgyűlésen szólaljon fel, mondjon nevükben is véleményt, tegyen javaslatokat. AZ ELŐZETES TAGGYŰLÉSEK FELELŐSSÉGE Szövetkezetük elmúlt évi gazdálkodását a kommunisták a közgyűlést megelőzően taggyűlésen vitatják meg és fagyják jóváí 'A' sfcööótkefce- tek kollektíváivá! szemben- í rendkívül nagya pártszerve- ?- zetek felelőssége, ugyanis a tsz-tagok zömmel elfogadják a pártszervezet véleményét. Nem mintha ez „kötelező” lenne; de-sokéves tapasztalatból tudják, a párt politikája a tsz-tagság érdekeit szolgálja. Két olyan, látszólag formai, lényegében azonban tartalmi hiba ismétlődik évek óta a párttaggyűléseken, amelyek megszüntetése elengedhetetlen. Az egyik: a taggyűlést, a közgyűlés előtti napori tartják. A másik, a termelőszövetkezet elnöke a közgyűlési beszámolót olvassa fel a taggyűlésen. A pártszervezetek vezetőségeinek nőm szabad megalkudnia azzal a gyakorlattal, hogy későn kapnak tájékoztatást a szövetkezet eredményeiről. A kommunistáknak ugyanis nem csupán megismerni kell szövetkezetük gazdálkodását, hanem állást kell foglalniuk, értékelniük kell a gazdasági vezetés munkáját. De szerepük ezzel nem fejeződik be. Ahhoz is időt kell adni a kommunistáknak, hogy a taggyűlés határozatait megismertessék a tsz-tagok- kal. Arra sincs szükség, hogy a taggyűlésen aprólékos dolgokról is beszámoljon a termelőszövetkezet elnöke és arra sem, hogy a számadatok tömkelegében elvesszen a lényeg, tisztázatlanul maradjanak azok az emberi viszonyok, amelyek megszabják egy-egy szövetkezet eredményes gazdálkodását. A párt- szervezetek vezetőségei követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy olyan fontos kérdésekről adjanak tájékoztatót, mint a tagság és a vezetőség kapcsolata, a szövetkezeti demokrácia érvényesülése — a vezetőség és á szövetkezeti bizottságok munkájának értékelése — az egyéni, a csoport-, és a társadalmi érdekek összhangjának érvényesülése, a jövedelemfelhasználás, a gazdálkodás fejlesztésének kérdései. A zárszámadás a termelőszövetkezeti élet fontos eseménye. A tagsag lezárja az előző esztendőt, határoz a jövedelem felhasználásáról, s meghatározza az új esztendő gazdálkodásának főbb irányát. N.agy-nagy jelentősége mellett ugyanakkor valóban ünnepi ejsemény is. Kár lenné tehát ezt; a- fontos színfoltot száműzni a közgyűlésekről. De akkor lehet ok á gondtalan ünneplésre, ha a szürke hétköznapokon megteremtik ennek a feltételeit a szövetkezeti gazdák. Mihök Sándor Versengő asszonyok JÓ KIS EGYÜTTESKÉNT tartják számon az Egri Vasöntödében a „Fazola Henrik” szocialista brigádot. Becsülete, rangja van a magkészítők aranykoszorús csapatának, a lelkes női társaság azonban többet akar: — Tavaly már beneveztünk a „Vállalat kiváló brigádja” címért kürt versenybe is! — újságolja Dobó Jánosáé, a gárda vezetője. — Nem volt kis ára merészségünknek, hiszen eredeti vállalásunkat' többször is ál kellett Írnunk a magasabb mérce miatt, de a „viszakozz!"-ról szó; sem lehetett. Ha he héznék látszott is vállalkozásunk, csak hozzáfogtunk! Aztán a fiatalasszony részletesebben is elmeséli társai karéjában a történetet. Az úját, amelyet az, elmúlt; évben megtettek. — Egész gyáregységünk feladata volt s természetesen maradt is a meglevő termelőkapacitások jobb kihasználása — mondja — amiből nekünk főleg az olasz automata berendezés 'gazdaságosabb üzemeltetésé jutóit. No, lehetett mit' tennünk, ; hiszen .a gép új - korában,. 1976-ban csupán egy' műszakban dolgozott! Első mondásra,, első nekirugaszkodásra egyszerűnek ' látszott- elhatároznunk, a nrűszákszám-növélést, ám a terv., megvalós'tása már korántsem volt ilyen könnyű. Mért az az igazság,' hogy asszonyok vagyúnk mi itt, mindahányan, méghozzá legalább' i kétgyermekes anyák! Aligha ■ kell ikülönösebbén hangsúlyozni, hogy a -család eléggé leköti az embert'; főzünk, mosunk; takarítunk odahaza, 'jószágot nevelünk a falusi portán, kerül-fordul, a kertben akad dolgunk. Szóval sok mindent meghány- ttmk-vetettünk, sok mindent megbeszéltünk odahaza s itt az öntödében, egymás között, míg. végül is döntöttünk. Szerencsére, megértöek voltak a családtagok, a férjek, s itt benn, a munkatársak is. Az otthoniak egy sor családi gondon, feladaton osztoznak velünk, a brigádtagok pedig elnézték, hogy aki kisebb leányt, fiút nevel, az továbbra sem éjszakázzon. Igazán, csak a legnagyobb elismeréssel említhetem idősebb társaimat, akik zokszó nélkül vállalkoztak a nagyobb áldozatra! Például Szuromi Sándor- nét, aki Dormándról jár be mindennap, s ha éjszakás, a fél nyolcas busszal már indul, s bizo'ny nyolc óra is van reggél, mire hazaér... SZURÓMINÉ SZAPORÁN bólingat az öntőmagsütő kemence mellől: jól mondja a brigadéros. Aztán mosolyogva. megjegyzi, \ hogy1 persze, azért meg is fizetik ezt az áldozatot : a pótlékoktól havonta, .legalább ötszáz'forinttal1 vastagabb a borítékja. Majd megint elkomolyodik: • o ' — Csak. nagy strapa ez! — magyarázza. -t-;. Hosszú; igen hosszú így a nap, s a nagy része idegenben,, úton, meg az üzemben telik'. Az öntödében, á kemence mellett nehéz a..levegő: szúrós, szagos,. ha, megszoktuk1 is, .kelle metlen. , A . munka még a pótlékokkal.' sincs túlságosán megfizetve. 'Istenemre,, ha nem ilyen jársaság közé járnék — dicséri a körülötte állókat -7— ’ meggondolnám, hogy még éjszaka is utazgassam! Nos, de szeretem ezt a brífcádot. " iOI '4Wóm 'mbyom benne. S eszembe sincs, hogy kiváljak az együttesből! — Egy szó, mint száz — folytatja Dobó Janosné, segítségül véve immár a csapat két brigádnaplóját is —: ha sokra nem is jutottunk tavaly, ennek a irányá gépnek azért a régi egyről 2,i-re növeltük az átlagos műszak- számát! S ezzel mi is tettünk valamit a „nagy kalapba'1.. Az olasz automata mellett Előházi Lászlóné ügyeskedik. Hozzáértő, gyakorlott mozdulattal kezeli az okos berendezést, amely egymás után készíti az öntőmagokat. — Hogyan tanult meg olaszul? — tréfálkozom, a berendezésre mutatva. — Könnyen, gyorsan — válaszolja az, andornaktályai munkásnő a legnagyobb természetességgel. — Mint ahogyan utóbb a brigád legújabb tagjai, Gégény Árpádné és Pető Árpádné is! Vállalásunk volt az is, hogy betanítjuk az új munkatársakat. Am, igazán nem kellett velük kírílö- danunk, annyira akartak ők is! Előháziné — s társai is — jókora azbesztkesztyűkben végzik fejadataikat, rakosgatják a forró öntőmagokat. A -mag éget-, füstöl, eszi az erős kézvédőt is. A brigádta- goknak mégis megtakarításuk van .— a kesztyűből is. Mert, mint beszélik: tavalytól rendszeresen igazgatják, var- rogatják 1 a feslő anyagot, hogy tovább tartson. Tudják, ugyanis, hogy az új drága, s a célra jó darabig megfelel a stoppolt is. Ezért addig nyűvik, am'g valóban használhatatlan nem lesz. — S nem ez az egyetlen mes takarításunk — büszkéiA cement — hétköznap 4. Tengerésznek jelentkeztem A vasbeton árboc tetején. (A szerző felvétele) Sokat megfordulok ezekben a napokban a szak- szervezeti bizottság titkáránál, a főnökök közül úgyszólván csak ő tud rám időt szakítani, bár neki is megvan a maga gazdasági beosztása, kitűzőként dolgozik. Éppen a Báder-féle ügyet tárgyaljuk, magyarázza, s azt, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű, mert ugyan voltak itt szebb napjai a brigádnak, amikor valóban bedolgozták azt a bizonyos 40 köbmétert, a minőség azonban nagyon gyenge volt, de amíg el- '-letefótt" nézni, addig élnéztgkf Jíojit ,már nem óle-... hét, .azt sokkal, többéi, kötözné be a vállalat... Nagyjából' itt tartunk, amikor a munkásellátás dirigense nyit be a szobába, az igen indulatosnak látszó Kiss Sándorné személyében. Keményen pöröl az szb-tit- kárral, mert odakint kökekedik a brigádvezető —: anyagból, energiából már az első félévben csaknem 60 ezer forintos értéket sikerült „megspórolnunk”. Többet, pontosabb adatot csupán azért nem mondhatok, mert még most végzik az összesítést az irodában... Különben lényegesen túlteljesítettük termelési tervünket, újítottunk is s a megígértnél több társadalmi munkát végeztünk. Két kommunista műszakban is részt vettünk! Ügy vigyáztunk magunkra, egymásra, hogy nem volt balesetünk, s úgy törődtünk gépeinkkel, hogy a hibánkból nem történt semmiféle kiesés műszakjainkban. Ahogyan időnk engedte: tanulgattunk is, s szakítottunk néhány órát a távollévő kismamák meglátogatására. Az egyiknek éppen az akkoriban kapott újítási díjból vettünk ajándékot. GYÖNGYBETŰK ŐRZIK a gonddal vezetett naplóban a „Fazola Henrik” szocialista brigád hétköznapjainak, ünnepeinek emlékeit. Kitüntetésről, jutalomüdülésről, közös külföldi kirándulásról olvasok Dobó Jánosné, Szuromi Sándorné, Cseh Jánosné, Kristóf Józsefné, Előházi Lászlóné. Demencze Józsefné, Gégény Árpádné és Pető Ar- pádné csapatának krónikájában a kisebb- nagyobb munkasikerek mellett. Minden évről többet, s tavalyról talán a legtöbbet. Forgatom a lapokat, s nézem a csapatot. S őszintén kíváncsi vagyok már magam is: vajon tényleg úgy sikerült-e az elmúlt esztendő, mint ahogyan ezek az asszonyok szerették volna, ahogyan akarták... ? Szurkolok nekik. ‘ * ' Gyóni Gyula mény hideg van, az emberek meg hiába kérnének forró teát, nincs, aki adjon. Pedig két asszonyt is felvettek erre a posztra, és most egyik sincs, sehol senki, az emberek meg fagyoskodnak, várják a teát. ' Győrfi István szerencsére nem ilyen hirtelen természet, így nagy vita mégsem lesz az ügyből, ember is akad végre, aki kiméri a teát. Mikor aztán becsukódik mögöttük az ajtó, megjegyzi a titkár: — Most legalább láthatta: az emberekkel való törődés... —j Igen,1 igen, kétségkívül.-; És nem sokkal később már magam is kívül, az étterem körül kószálok. Mivel az ebéd ma sem sokkal vonzóbb, lemondok róla, sétálgatva várom á találkozást a már régi ismerősömnek tekinthető Brazina Andrással. Annak idején ő mutatta be a munkásszállást, és megígérte, hogy most lifttel felvisz a legmagasabb szintre .. Sétálgatok tehát, és várok miközben körülöttem zúgó motorral húznak el a megrakott teherautók, bulldózerek, deszkák puffannak, kalapácsok kopognak, és a sok féle hang összetalálkozásából valami sajátos zene alakul ki. Gondolom, egy nagy munka szép zenéje ez. Közben a Brazina Andrással folytatott beszélgetést idézgetem magamban. A csú- szózsalúzók 35 éves csoport- vezetője igen jó képességű és jó megjelenésű fiatalember. Sötét, divatos frizurájával, kék és mindig friss lobogá- sú tekintetével, a széltől és hidegtől cserzett arcával igen jó benyomást kelt, könnyen hihetné az ember, hogy nem. is dolgozik itt, hanem csak beöltözött: munkást alakító színész, aki a forgatás szünetében nyilatkozik ... Nos, a helyzet nem egészen ez, de van benne valami. Még ném.járt itt olyan riporter. — legyen az filmtől, tévétől, színes magazintól, vagy éppen, mint jómagam: napilaptól, helyi újságtól, egyszóval: akárhonnan —, hogy meg ne találták volna Bandit, aki nemcsak a szakma elitjének számító „csúszásban” mester, hanem legalább ennyire a nyilatkozásban is. Az újságírónak szinte nincs is más dolga, mint hogy jegyezze a szavait, amelyeket kellemesen rekedtes hangon mond ki: — Nős vagyok, Cegléden lakunk, van egy 11 éves kislányom és egy négyhónapos fiam, a lakatosszakmát tanultam ki, és mióta a 31-es foglalkozik vele, azóta én csinálom a csúszózsaluzást. Az iskola elvégzése után tengerésznek jelentkeztem, de mire felvettek volna, akkor én mar itt dolgoztam, és meg is éreztem közben, milyen nagy munkát végeznek itt az emberek, így aztán maradtam. — Pedig az építőipar aligha hasonlítható a tengere- szethez. — De, egyben igen: ez is éppen úgy vándorélet, meg abban, hogy tavasszal és ősszel itt is tenger van: sártenger. De mi itt úgy vagyunk vele. hogy minél nagyobb a megpróbáltatás, annál nagyobb az öröm, hogy mégis megcsináltuk. De atért, persze — emlékezem vissza a szavaira —, nem szabad azt hinni, hogy itt nincsenek bajok: tele köcsög nem mind tejfel, van berutc aludttej is. Mindenesetre, amikor megláttam azokat a hatalmas tetőszerkezeteket, mindjárt elragadott a fantáziám, és nem is csalódtam, mert rengeteg szépség van ebben a munkában. Mást ne mondjak, Égerben, a vár alatt két nagy víztartály van, azokat kellett utófeszf- teni — az kb. olyan, mint a hordók abroncsozása, csak nem annyira egyszerű... vagy Ozdon a hídfeszítés a fogaskerekű fölött... Ezék olyah munkák, amikhez önmagában kevés az erő, ezekhez már ész kell, értelmet pedig nem lehet boltban venni. — Megbecsülik tehát a vállalatnál a szaktudást? — Meg. De a hozzáértés mellett hajlani is kell. Szerencsére, én jól bírom, volt- mar úgy, hogy négy nap, négy éjszaka egy hunyori- tásnyi alvás nélkül dolgoztam. Az embereimet is erre akarom nevelni, hogy szeressék és értsék, és fizikummal is bírják. Ehhez van egy j[ó módszerem: amikor ráérünk, drókoTi át focizunk, kispályázunk. Aki ott megedződik, az fent is bírja, a falon Vannak, akik szerint ez egyszerűen csak játszadozás nekem mégis ez a véleményem. ..^MennyLa.,jövecfelm,e? — "Vén úgy, hogy a tízezer összejön, de engem nem ez tart itt, mert én akkor sem mennék el, ha máshol többet ígérnének. Itt nagyon jók a munkatársaim, nincs szekálás, nincs furkálás. — Mit tart legszebbnek a munkájában? — A bontást. Amikor .a zsalu az épület felső szintjére ér, le kell bontani, az igen, ahhoz már kell valami: 70 méter magasságban, 20 centi savval a, talpunk alatt...! Igen, abban van fantázia. Ezt mi nagyon szeretjük, és ezt mindenki tudja, hogy mi, a 17-esek ilyenek vagyunk. És ha kell, segíteni is tudunk. Itt van például ez a cigányfiú, akit Arsene Lupinnek becézünk — itt mindenkinek van valami találó neve —, odajött hozzám, hogy magukhoz mehetek-e, főnök? — Végignéztem rajta, láttam, hogy a kabátján minden gomb más-más színű. Na, mondom ez az én emberem, és azóta is nálunk van, és keres annyit, hogy el tudja tartani a családját, pedig hét gyereke van ... Biciklis férfi állt meg mellettem, amikor ideértem a gondolataimban. — Jó napot — mondja, és ahogy ránézek, látom erőteljes, fekete férfi köszönt rám. — Jó napot. — Maga az újságíró? . — Én vagyok. — Igaz, hogy fel akar menni a tetőre? — Igaz. Van engedélye? — Van: a csúszások főnökével megyek fel. — Annak is van főnöké, a művezető, Annak is engedélyezni kell. Ügy hívják, hogy Szilágyi. — Of .vem ismerem. — De most már igen.—én vagyok az. B. Kun Tibor Következik: i Nem szabad félni i Mpnfiirnn A 1978. január 19., csütörtök *
