Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
Dugó a csodacsatár Bo Widerberg, a sikeres svéd filmrendező másfél órás filmet rendezett abból az ötletből, hogy a svéd válogatottat az egbe — vagy ha nem is egészen oda —, legalább az európai élvonalba tudja vinni egy grundon felfedezett hatesztendős gólzsák, Dugó, akit otthon inkább Johann néven szoktak szidni. Ügy érezzük, a képsor senkit nem győz meg a mese valóságáról: a gyerekeknek túl nagyos, a felnőtteknek talán túl kevés olyan elemet tartalmaz, amiért figyelemre érdemesnek tartják ezt a komoly szándékú filmet. A svéd gyerekek mit kapnak ebből a meséből? A labdarúgás sztárjait egészen közelről, amint éppen Dugónak a hét medvebocs történetét' olvassák fel álmosan, mert Dugónak ez a pihentetés, a szórakoztatás a nagy csaták előtt. Kapják a stadion túlfűtött levegőjét, ahol a tömegszenvedélyek Óriási kórussá dagadnak. Talán ha a gyermeki lélek álmodozását és a labdarúgás iránti rajongását nemcsak abban tömörítené a rendező, hogy a sztárokat a gyerekek minduntalan megrohaniák aláírásért, mert igy testközelbe kerülnek a hírességekA Heves megyei Moziüzemi Vállalat is elkészítette az elmúlt esztendőről szóló számadását. 1977-ben ismét örvendetesen emelkedett megyénkben a nézők száma. Míg 1976-ban 24 ezer előadást tartottak, 2 422 000 néző előtt, addig 1977-ben már 24 840 előadáson 2 533 000-re emelkedett a közönség száma. Emelkedett a szovjet filmek nézőinek száma is, mégpedig 350 ezerről 486 ezerre. Az elmúlt esztendőben 24 új majd a reprizek- kei együtt félszáz magyar filmet játszottak Heves megye filmszínházaiban. A maSvéd film hez. De nem teszi, mert az alapötletre figyel. A gyermeki álmodozást nem éri utói itt a képsor, pedig nem egy jelenet szinte kínálja a lehetőséget: itt kell folytatni, itt kell kutatni azt, amit a gyerek romlatlan lelke érez. Bo Widerberg inkább a felnőtteknek játszik, mintha azokat akarná tanítani, nevelni egy csipetnyi iróniával. A színes képsorok nemcsak a diadal és az örömmámor pillanatait érzékeltetik, de azt is, minő háttér fedezi ezt a szórakozásnak és játéknak egyáltalán nem nevezhető futballvilágot. Ott állnak a háttérben — háttérben? — az okos emberek, akik minden részletet percre kiadagolva követelnek ezektől a fiatalemberekből, akik gyerekkorukat még be sem fejezték, máris ott vannak a nyilvánosság előtt kiterítve: a film, a tévé, a rádió, az újságok, a filmplakátok kiabálnak vissza rájuk. Van pénzük is, a társadalom maga fölé emeli őket, de ha egyszer akár az idegekben, akár az „aranylábakban” baj keletkezik, le- söprik őket mindenünnen. Azért megnyugtató, hogy ez a most mesemondónak gyár filmekből 5500 előadást tartottak, s a nézők száma 496 000-ről 541 000-re emelkedett. A közönség érdeklődése alapján kialakult a magyar filmek látogatottsági statisztikája, sorrendje is. Első helyen áll a Ludas Matyi, amelyet 254 előadáson 45 ezren néztek meg. És mert nem az abszolút számok, hanem a kihasználtsági százalék jelzi legjobban egy-egy film népszerűségét, feljegyezzük, hogy a Ludas Matyi 80,8 százalékos eredménnyel ment a megyében. Második helyen áll a februárban bemutatott Fekete felcsapott svéd filmrendező fricskázza is ezt a világot: fontosabbnak tartja az írásolvasás bármilyen szerény tudományát, mint a labda kergetéséből származó csillogást. . Elgondolkodtató és lehangoló is egyben, hogy ott is, a svédeknél is folyik a vita, az el nem dönthető: a pedagógus nevelje-e a gyermeket, vagy a szülők is? Ebben a filmben a rendező ezt a vitát a pedagógus javára dönti el. A Bergman család játszik ebben a filmben és ez az együttes akár keresztmetszet is lehet a mai életörömök végigélőiről, mi magunkról. Mert ki nem futballrajongó ebben a világbajnokságra készülő Európában? John Olsom, Hanno Guschs, Roland Sterner és Ake Strand operatőrök színes felvételei olykor mintha idegenforgalmi reklámnak készültek volna, annyira po- entirozottan színesek. Majdnem elfelejtjük megírni: ebben a filmben az évezredekkel ezelőtti magyar válogatott is játszik és milyen félelmetes hírünket kelti a svéd Vitray! gyémántok, amelynek 370 előadására több mint ötvenezren váltottak jegyet. A film kihasználtsági százaléka 64,6. Harmadik az Egy erkölcsös éjszaka, amely 56 százalékos eredményt ért el, negyedik a márciusban felújított Fel a fejjel című film, Latabár Kálmánnal a főszerepben 54 százalékos eredményt ért el. 1977 valamennyi előadását és filmjét figyelembe véve megyénk mozijai ötvenszázalékos kihasználtságot értek el. Ez az eredmény is emelkedett, hiszen 1976-ban még csak 48,8 százalékot mutatott a statisztika. Lektorátus a főiskolán Az impozáns méretű, megjelenésében mutatós, modern épület egy szerényke része az a gyöngyösi főiskolán, amelynek megjelölése így hangzik: lektorátus. A kevésbé beavatottak aligha tudhatják, mi rejlik a név mögött. Mi a feladata, mi a haszna annak, hogy a mezőgazdasági ismeretek oktatásának felsőfokú intézményében idegen nyelvű lektorátus működjék? ■ !S ■ A kollégiumi épület földszintjén, mindjárt balra, ott van az a kis szoba, amely magába foglalja a lektorátust. így igazítottak el, a kérdésemre válaszolva. Bevallom, kissé meglepetten fogadtam a tájékoztatást. A valóság azonban még ennél tovább ment: a lektorátust éppen festik, derült ki, a székhelyét áttette a kollégiumi nevelők egyik szobájába. Ideiglenesen. Tehát a helyszín nem árulkodhat semmiről, mert nem azzal találkozom, hanem csak a kollégiummal. A kollégium egy szobájával. De ha az így is alkalmas arra, hogy a lektorátust magába fogadja... Tehát bizonyos fenntartások, előítéletek alakultak ki bennem, amik a vázolt körülmények miatt keletkeztek, minden személyes elfogultság nálkül. Majd az is kiderült pillanatok alatt, hogy a lektorátus állománya két személy mindössze. A vezetője dr. Pál Imre, a munkatársa pedig dr. Juhász Györgyné. Ki ne maradjon a technikai alkalmazott és az a jellemző körülmény is, hogy még két óraadó segíti a fakultatív jellegű idegen nyelvek tanítását. Dr. Pál Imrét, a lektorátus vezetőjét munka közben találtuk. Kézzel írt jegyzetek hevertek az asztal lapján. Meg kellett kérdeznünk: min dolgozik. így jutottunk el oda, hogy összeállítsuk a lektorátus tevékenységét. Tulajdonképpen egyetlen feladatuk az orosz nyelv tanítása. Két éven át folyik ez a tevékenység, a hallgatóknak a negyedik félév után záróvizsgát kell tenniük. Hogy mi várható el tőlük ekkorra? — Szakszöveg olvasása lenne a követelmény — halljuk a megállapítást Esetünkben a kifejezés azt jelenti, az illető úgy olvas oroszul, hogy a szöveget szinte hiánytalanul érti, és legfeljebb néhány szó pontos fogalmát nem ismeri benne. Ez lenne a követelmény. A „lenne” szó használata sok mindent elárul. Azt is, hogy a hallgatók nem egyenlő szinten beszélik, használják az oroszt, amikor a főiskolára kerülnek, azt is, hogy a tanulmányaik során sem az oroszra koncentrálnak. Szigorúak a vizsgáknál, a számonkérésnél ? Adatot hallunk, hányán kényszerülnek esetenként utóvizsgára. De ha a többi tárgyból a megfelelő szintet elérte, meg lehet buktatni csak oroszból ? Mivel tud hatni a fiatalokra a tanár? Időnként a legkülönfélébb megoldásokat veszi elő. Érvel, győzködik, ügyeskedik is. És idéz a volt főiskolások leveléből, amik „utólagos elégtételt’ ’szolgáltatnak: ha akkor hallgattam volna a tanár úrra... így a szöveg, mert a munkahelyen sokszor kellene az orosz nyelvi tudás, hiszen a külkapcsolatok miatt... De a személyes találkozások is gyakoriak a külföldi partnerekkel és akkor... Eső után köpönyeg. Még jó; ha ebből a levélből az is kiderül, hogy küldője utólag gyürkőzik neki a nyelwizs-; ga letételének. ■ tf ■ Tudományos munka, kutatás. Az is kell ahhoz, hogy ez a mostani szervezeti keret, a lektorátus, a főiskola rangját jelző tanszékké alakuljon át és munkatársai főiskolai tanár címet kaphassanak. Dr. Páj Imre kutatási területe a napi munkáját foglalja magába : milyen módszerekkel lehet elérni azt a szintet, aminek a meghatározása an ismert kategória: idegen nyelvet „olvas”. Konferenciákon; külföldin és hazaiakon mondta már el a tapasztalatait erről a témáról, és hogy figyelemre méltó megállapításokat tett. az jelzi, a konferencia munkájáról szóló írásban, az orosz nyelvet tanító tanárok nemzetközi szervezetének folyóiratában is név szerint említik és idézik. Azon már csak szinte áb-’ rándozgatunk, mi lenne, ha « főiskolai nyelvtanítás nyomán a hallgatók középfokú nyelvvizsgát is tehetnének? Vonzó lehetőség lenne, de csak úgy, ha a kötelező óraszámon túl, valami speciális kollégium keretében lehetne foglalkozni a fiatalokkal a vizsgára való felkészítés vé-. gett. Nyelvtanárnak sem születik senki. És ha dr. Pál Imre életútját követjük, abból aligha vonható le valamiféle érvényes szabály: miként lehet valakiből egy idegen nyelv elkötelezettje. Kezdte a középiskoláját egy; ma már nem létező intézményben : szövetkezeti tevékenységre készítették fel ott. Aztán folytatta az ango] és német szakon felsőoktatási intézetben, majd miután ennek a két nyelvnek a tanítása ott megszűnt, áttért az oroszra, később az egyetemen is ebből szerzett oklevelet És szándéka sem volt tani-' tani. Diplomáciai pályára menti Első állomáshelye Belgrad, majd Skandinávia egyik államába akarták küldeni, amit családi okok miatt nem vállalt Egy ideig győzködték még, de amikor áthelyezését kérte a gyöngyösi szakmunkásképző intézet kollégiumába, nevelő tanári beosztásba, teljesítették a kérését Mindebből kiderül, hogy az egyenes ... Szóval, mi is derül ki mindebből? A logika ehhez kevés. Az abasári születésű, egykori diplomáciai dolgozó ma a gyöngyösi főiskola lektorátusának a vezetője. És az a meggyőződés hatja át a tevékenységét hogy az idegen nyelv után kevésbé vonzódó hallgatókat rá lehet szoktatni a nyelvtanulásra. El [ehet náj luk érni. hogy belássák! ahány nyelv, annyi ember. A lektorátus dolgozó hisz-j nek abban, amit csinálnak. I G. Slolnát Ferenc Ursitz József: A mélyből a napvilágra 20. Minden nehézség ellenére is, 1958-ban az ecsédi külfejtés már majdnem kétszázezer tonna lignitet termelt. Ezzel járult hozzá a tröszt évi tervének teljesítéséhez. Igaz, ez a kétszázezer tonna csak alig haladta meg az eredetileg tervezett termelési mennyiségnek a hetven százalékát. De már bizonyította hogy a külfejtés lehetséges, és a további munkákhoz nagyon sok tapasztalatot is adott. Ez a tapasztalat olykor keserves időket jelentett a bányászoknak. Esetenként a bajból túl sok volt. Hol itt, hol ott csúszott meg a külfejtés oldalrézsűje és maga alá temette a gépeket, a berendezéseket. Előfordult, hogy a meddőhányó vándorolt rá a szénhomlokra és ezzel lehetetlenné tette a termelést. Minden bajra azonban a koronát az 1963. évi árvíz tette rá. Március 7—16-a között, a szűcsi völgy mintegy tizenöt négyzetkilométeres vízgyűjtő területéről majdnem egymillió-háromszázezer köbméter víz zúdult a külfejtésre. Teljesen elöntötte a bányateret. Bár a külfejtés ebben az időben nem tartozott a tröszt irányításához, a bányászok mégis ott voltak, ha segíteniük kellett. Így történt ez az árvízkor is. A bányászoknak nagy részük volt abban, hogy a külfejtés széntermelése tulajdonképpen csak öt napig szünetelt. Azután ismét megkezdődött a produktív munka. Pedig, akik látták a vízzel elöntött bányát, nem merték volna megjósolni, hogy alig néhány nap elteltével, ismét működni kezdenek majd a gépek. Ahogy telt az idő, ahogy gyűltek a tapasztalatok, és ahogy más külfejtések munkájáról is sikerült tapasztalatokat szerezniük, úgy vált az ecsédi külfejtés munkája is egyre kiegyensúlyozottabbá, egyre folyamatosabbá. Igaz. a külfejtés kettős vezetés alá tartozott, ami feltétlenül gátolta a nagyobb ütemű előrehaladást. 1963 nyarán megoldódott a kérdés, a Földkotró Vállalat utódja, a Külszíni Szénbánya Vállalat egyesült a Mátravi- déki Szénbányászati Tröszttel. Ez a fordulat rohamos változást- hozott a külfejtéssel kapcsolatban. Az 1964-es évben már másfé] millió tonna szenet termelt az ecsédi külfejtés. Ez az eredmény már sokat jelentett, bebizonyította, hogy a külfejtés kiállta a próbát, sőt azt is igazolta, hogy külfejtéssel pótolni lehet a mélyművelésű bányákat. Megnyílt tehát a lehetőség ahhoz, hogy az ecsédi tapasztalatok alapján egy új, egy ennél sokkal nagyobb külfejtést lehessen kezdeni Visontán. Ezek az eredmények csakugyan nagyon fontosak voltak, de a bányászokat ettől kezdve bizonyos kétségek kezdték gyötörni. Több mint ötezer ember jövője elé kellett kérdőjelet kirajzolni. Ha a külfejtés e1 terjed, ha a külfejtéssel pótolni lehet a mélyművelésű bányákat, mi legyen azzal az ötezer emberrel, akik idáig ezekben a régi bányákban dolgoztak. Azt még valahogy megértették és elfogadták, hogy a szűcsi X-es aknát bezárták. Ennek egyik oka az is volt, hogy ott 1959-ben egyszerre 31 ember vesztette életét. Tűz ütött ki a bányában. De amikor szóba került, hogy a Petőfi-altárót is be kell zárni, majd ezt követi a rózsái IX-es és a gyöngyösi XII-es akna is, ezt már sehogy sem tudták a bányászok megérteni. Mi lesz velük? — tették fel a kérdést. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt vezetőségének minden felsőbb szerv a segítségére sietett, hogy minél kisebb megrázkódtatásokkal sikerüljön az átszervezés nagy munkáját végrehajtani. Szinte személyenként kérdeztek meg minden dolgozót, hol, és hogyan akarja folytatni munkáját, hogyan képzeli el életének további alakulását. Természetes, hogy a bányászok továbbra is bányászok akartak maradni. Megismerték már szakmájuk minden fogását, és ezért csak ebben a szakmában voltak otthon, tehát egyáltalában nem vonzotta őket a lehetőség, hogy más munkakörben kelljen dolgozniuk. Főként a 40—50 év közötti életkorúak riadtak meg attól, hogy valamilyen más szakmára képezzék át őket. A fiatalabbak könnyebben változtattak munkahelyet, mert őket az ország különböző bányavidékein a szakmájukban tudták elhelyezni. Abban az időben, a hatvanas évek közepén, még mindenütt szívesen fogadták a bányászokat, hiszen a szénbányászat leépítése akkor még nem kezdődött el. Megszületett egy új kormányrendelet, amely lehetővé tette, hogy a bányászatban eltöltött évektől függően, korkedvezménnyel lehessen nyugdíjba menni. Űj munkalehetőségeket, kereseti forrásokat is teremtettek, nemcsak a bányatelepeken lakók részére, hanem a környező községek dolgozói számára is. Különös gondot fordítottak arra, hogy a nők és a fiatalok megfelelő kereseti lehetőséghez jussanak. Petőfibányán a gépüzem és a vegyesüzem biztosított új munkalehetőségeket és megkezdte a termelést az ÉRDÉRT és a VEGYÉPSZER is. Rózsaszentmártonban, a VII-es akna külszíni épületeit felhasználva, egy műanyag- gyártó részleget telepítettek le. Gyöngyösön, a XII-es aknánál a Könnyűipari Alkatrészgyártó Üzem adott munkát a bányászatból felszabadult dolgozóknak és családtagjaiknak. Nagyon sok embernek biztosított munkát a még működő ecsédi külfejtés, majd az épülő visontai külfejtéses bányaüzem. Bár a mélyművelésű bányászat megszűnt, az új ipari üzemek letelepítésével sokkal több munkaalkalmat találtak az elhelyezkedni igyekvők. mint korábban. Mindent egybevetve, a Mátra alján a különböző települések lakói egy gazdaságosabb termelésre térhettek át a mélyművelésű bányák megszüntetése után, ugyanakkor a bányászattal kapcsolatos célfeladat sem csökkent, sőt lényegesen megnövekedett A Mátravidéki Hőerőmű 120 megawattos kapacitása mellé Visontán új erőmű épült, amelynek a teljesítménye már 800 megawatt lett. Ebből az is kiderül, hogy csaknem nyolcszor több villamos energiát ke'lett fejleszteni a Mátra al'án, mint amennyit húsz évvel korábban elterveztek. (Folytatjuk.) Farkas András Filmek és nézők a számok tükrében Két és fél millió néző — vezet a Ludas Matyi k i
