Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
A beszámold taggyűlésekről jelentjük Nyíltan, őszinte szóval À termelési tervet, ha csekély is a lemaradás, nem sikerült teljesíteni. Nem tudták maradéktalanul végrehajtani a jubileumi munkaversenyben pluszként vállaltakat sem. „Jóllehet az elért eredmények mögött kemény munka van, nagyon sok nem várt akadállyal kellett megküzdeni, mégis azt kell mondanunk, az egri üzem kollektívája ennél többre képes. . Évek, részletes, alapos bírálat: Menyhárt József, párt- alapszervezeti titkár beszámolóját 58 párttag hallgatta az elmúlt év munkáját értékelő, s az idei esztendő feladatait meghatározó taggyűlésen a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egri üzemében. A hallgató először azt hihette erről a számokat, adatokat bőségesen tartalmazó beszámolóról, hogy itt most csak gazdasági munkáért felelős kollektíva ül. S aztán hamarosan kiderült: itt mindenki felelősséget érez az üzem munkájáért, még az is, akinek nincs felelős, vezető beosztása. Mert az olajtermelés, a helytállás a mostoha és egyre mostohább körülmények között az az olajmezőn, politikai munka is. A párttagok példamutatásán is múlik a szervezettség, a fegyelem. A pártalapszervezet tavaly két alkalommal számoltatta be az egri üzem vezetőjét a gazdálkodás eredményeiről. Javaslatokat dolgoztak ki a feladatok közös megoldására és közben is sokszor elemezték, hogy milyen elhárítható okai vannak a termelés nehézségeinek. Méltán volt tehát részletes a beszámoló; összefoglalta az egész évi pártmunkát is. Az egri üzem termelése az idén tovább csökken, újabb kutakat kellett végleg bezárni, A legkülönbözőbb kísérletekkel, égetéssel, vízbesaj- tolással igyekeznek tovább tartani a termelés szintjét. A készlet itt fogyóban van, de közel a reménység is: sikerrel kecsegtetnek a geológiai kutatások Verpelét térségében, s a hamarosan kezdődő feltárásoknál kiderül majd, mekkora olajmező várja a bányászokat. Nyíltan, őszinte, kemény hangon szóltak munkájukról a hozzászólásokban is a résztvevők. Nem felejtve el, hogy az például szép siker volt: több mint egymillió köbméterrel teljesítették túl földgáztermelési tervüket, s ezzel összevetve az olajtermelés 99 százaléka sem tűnik lemaradásnak. A fegyelmezetlenség azonban sem a gazdasági, sem a pártmunkában nem engedhető meg — csendült ki a véleményekből. A minősítés, amelyet Mar- moly György tolmácsolt az egri járási pártbizottság képviseletében, szintén ezt tartalmazta: Különösen gazdaság-ellenőrző tevékenységében alapos munkát végzett a pártalapszervezet. A nyílt, őszinte hang pedig a bányászok között természetes... (hekeli) Demokratikus fórumokon vitatják mos a vállalati szociális terveket — A vállalatok általában tervszerűen, a feladatokat helyesen rangsorolva hajtják végre középtávú szociális tervüket — állapították meg a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium illetékes osztályain. E tervek 1977. évi eredmé- ményeinek részletes értékelése a vállalatok feladata, a téma éppen ezért került naoi- rendre. A vállalati vezetőknek a kollektív szerződés végrehajtásáról szóló beszámolójával egvidejűleg a szociális terv végrehajtásáról is tájékoztatást kell adniuk, és azt meg kell vitatni a dolgozókkal. A tájékoztatás során lehetővé kell tenni, hogy a dolgozók széles rétegei megismerjék a munkakörülmények javítására-tett intézkedéseket és azok eredményeit, az oktatás, a közművelődés helyzetét. a szociális létesítmények kanacitásbeli és minőségbeli változásait, az egves szociális juttatások, kedvezmények alakulását. Egyebek között arról is részletesen • szólni kell, hogy az egyes pénzügyi forrásokat, például a fejlesztési vagy a részesedési alapot milyen arányban érintik a szociális költségek, mennyi társadalmi munkát vettek igénybe, milyen tapasztalatokat szereztek a más vállalatokkal vagy a tanáccsal közösen létesített szociális intézményekben, és ki kell térni arra, hogy hol, milyen mértékben és miért maradtak el a tervtől. A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT illetékes osztályai felhívták a vállalatokat, hogy az 1978. évi szociális terv legyen szoros összhangban az üzemfejlesztéssel, a szervezés korszerűsítésével. Gondoskodjanak például arról, hogy a szociális létesítmények az új üzemrészekkel egyidejűleg készüljenek el, a munkerő-átcsoportosításokat kapcsolják össze a dolgozók megfelelő képzésével. Ugyanakkor a jóléti, szociális, kultúrális és sportlétesítmények fejlesztésénél, működtetésénél is érvényesüljenek a hatékonysági, a gazdaságossági követelmények. Folytatni kell a munkásosztály helyzetének javításáról szóló párthatározatból adódó feladatok végrehajtását. Egyebek között tovább kell fejleszteni a munkásellátási juttatásokat és szolgáltatásokat A szociális tervek fontos része, hogy a vállalat hány dolgozóját milyen módon akarja lakáshoz juttatni, és hogyan oldja meg főleg a többgyermekesek, a fizikai munkások üdültetését. A tervek kidolgozásakor azt is vizsgálják, hogy saját erőből vagy társulási formában hogyan létesíthetnének vagy bővfthetnének üzemek bölcsődét, óvodát, ezzel is segítve a gyermekgondozási szabadságon lévő és dolgozni kívánó anyákat abban, hogy munkahelyükre mielőbb visz- szatérhessenek. (MTI) Kiváló újító ' (Futó: Szántó György) Fiatal gyerekként, főleg nyári- dologidőben, a felnémeti kovácsok műhelyében leste-el először a vasasszakma .szépségeit. Figyelt a kovácsok ügyes mozdulataira, amint a tűzben felizzott vasból új alkatrészeket formáltak, az akkor még kezdetleges Hoffer-tráktorokhoz és cséplőgépekhez. Az ötvenes évek közepén történt mindez, amikor a fel- németi fogatos, fia. Nagy Lajos kovácstanulónak jeletke- zett az Egri Állami Gazdasághoz, az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát elődjéhez. A Sas úti telepen tanulta a mesterséged ahol, akkoriban asztalosok, lakatosok, kerékgyártói? és kovának dolgoztak együtt Huszonnégy esztendeje már ennek. Azóta is ott találni, csakhogy ma már az egri Vasút utcai palackozóval szemközt, a borászati tmk- üzem vezetője. A kovácsszakma mindig tetszett, nekem J— idézi a kezdetet Nagy Lajos. — Ez az ősi mesterség nyújtotta a legtöbbet ahhoz, hogy a vasas szakmát megismerjem. Az állami gazdaságot az ötvenes évek végén átvette a Gyön- gyös-í-Eger vidéki’ Pincegaz- dág, a mai borkombinát elődje. 1962. új korszak nyitányát jelentette nekem is és a többi magamfajta munkásnak. , Akkor vettük át a tanácsi építőktől ezt a mai telephelyünket, amely központi gépjavító műhely lett. Akkoriban helyezték üzembe Magyarország első vidéki borpalackozó üzemét Egerben, az ár- nyékszalai főpincészetben, ahová francia gépsort hoztak. Én oda mentem üzemelő lakatosnak. Három műszakban dolgoztunk a társaimmal, de a sok fáradság mellett számtalan újjal, addig ismeretlen műszaki problémával találkoztunk. Nagy Lajos , már ott kitűnt első újításaival. — Mindig élményt jelentett a palackozó gépsor működtetése — sorolja tovább emlékeit. — A napi munka során felvetődött problémák ösztönöztek,,az újításra. Először egy védőberendezést szerkesztettem a gépsorhoz, aztán pedig dugóadagolót a palackokhoz. Ez fából készült hengerrel működött, nagyon kezdetleges' volt. mégis újdonságnak számított a modern borászatban. Ma már csak emlék, hiszen a dugóadagolő hengere bronzöntvényből készül. Persze ezt akkoriban el sem képzelhettük. A valamikor kovács és lakatos, ahogy egyre több újdonsággal találkozott, úgy nőtt benne a tiágy, hogy tovább tanúljon és üj ismereteket szerezzen. Nagy Lajos ezért beiratkozott az egri gépipari technikum esti tagozatára. melyet sikerrel el is végzett. — A hatvanas évek derekán 12 szakmunkással — mondja elismerően—, borászati javítóműhelyt alakítottunk ki itt, a mai telepen. Ennek a vezetője lettem és az vagyok ma is. Ahogy a kombinátunk fejlődött, úgy' korszerűsödött a szőlőfeldolgozás és a börpálackozás. Az utóbbi tíz esztendő különösen sokat hozott a műszaki fejlesztésben. Űj szőlőfeldolgozó gépek és borpalackozó automaták kerültek ide is. A Vasút utcában a nagy teljesítményű palackozó gépsor beállítása számos új problémát vetett fel. Kezdetben sokan megfordultunk ott műszakiak, szerelők, és gyakran beleképzeltem magam, ha én ott dolgoznék a szalag mellett, mit tehetnék a termelés fokozásáért. Arra gondo'tam, hogyan mehetne könnyebben a munka. Így születtek meg a nehéz fizikai erőt könnvitő újítások. Ezek egvike volt a cimkézőgép, melyet öten szerkesztettünk. — Egy-egy újítás tehát leginkább a napi munkából adódik. Figvelmeztetés ez, jelzés az embernek, hogv egy dolgot, folyamatot hogvan'lelehet ésszerűsíteni. Igaz, sok A cement — hétköznap 3. Munkásarisztokraták? 3. Továbbra is a Katicában hallottakon töprengek. Azoknak a szabolcs-szatmári fiúknak ugyan nem volt igazuk a munkásszálló-ügyben (legalábbis az esti tapasztalatok szerint), hiszen mindenütt rend volt, láttam, hogy két szépen felszerelt konyha áll rendelkezésükre, elektromos főzőlapokkal, modern hűtőgépekkel. A játéktermükben vadonatúj pingpongasztal, a tv-teremben korszerű készülék, amit senki sem nézett. A KISZ-klubban színes tévé is van, de aziránt sem sokkal nagyobb az érdeklődés. Ez tehát egy lenne. Viszont. panaszkodnak az ebédre is, hogy nagyon gyenge. Unszolnak, legalább egyszer próbáljam ki, amire ugyan nem került sor, de látni láttam — és ez untig elég volt: vala- mit-visz-a-víz levesek, gyenge főzelékekhez adott kis feltétek és diáklányoknak való ízes bukta..., mégha mindez csupán hat forintba kerül is — ilyen munka végzéséhez mint kalória-utánpótlás, egyszerűen alkalmatlan. — Az esetemet, a szögki- húzóval, azt hallotta-e? — Nem. — Akkor figyeljen. Azt már biztosan észrevette, mi minden van itt szanaszét dobálva a telepen. Én megláttam egy szögkihúzót, belefagyva a földbe, csak egy kicsi állt ki a nyeléből. Ha az tavaszig ott marad, akkor vége. Nekem meg pont egy ilyen kellene otthon. Nagy nehezen kiszedtem, megtisztogattam, indultam vele haza. Hát nem elkap a rendészt Mit viszek? Mondom, szögkihúzót. Most szedtem ki a kőkeményre fagyott sárból, mert ezt itt eldobálták, ez nem kell senkinek, de nekem kell, és ha el akarja venni, belévágom. Biztos látta rajtam, hogy felment a pumpa: elengedett. — Ha ennyi a panasz — kérdeztem —, miért nem keresnek otthon munkát? — Mert Szabolcsban még most sincs. Ide eljárni még mindig inkább megéri, bár amit végül hazaviszünk... Mert mi van? Az, hogy egy- egy reggeli itt nemigen jön ki húsz forintból, itt reggelire álmatlan éjszakát, töprengést okozott már, de utólag sohasem bántam meg, mert mindig újat jelentett. Higgye el, nem a pénzért csinálom, hanem azért, mert jóleső érzés látni azokat az ésszerűsítéseket, amelyeket együtt végeztünk, a kollégáimmal. Mert a korszerű borászat ma már nemcsak a biológia, kémia újabb eredményeitől függ, hanem a gépesítéstől, a műszáki fejlesztéstől is. Ezek nélkül nem lehet jó minőségű termékeket előállítani. Nagy Lajos amellett, hogy ötszörös kiváló, dolgozó, ötleteiért, eredményes újításaiért nemrég megkapta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól, illetve az Országos Találmányi' Hivataltól a kiváló újító címet. — Nem számítottam erre a megtiszteltetésre; de úgy érzem, hűen kifejezi, hogy megtaláltam a helyem a borászatban. Huszonnégy éve vagyok ennél a vállalatnál. Igaz, kétszer foglalkoztatott a gondolat, hogy itt hagyom és máshol keresek boldogulást. Aztán rájöttem, hogy ezt mégsem teszem, mert a vállalat elősegítette a fejlődésemet, szakmailag és emberileg egyaránt. Több mint két évtized távlatában úgy érzem, hogy itt megtaláltam önmagamat. Két fiam van, a kisebb vonzódik inkább a műszaki pálya felé. Amikor otthon zárat, vagy olajkályhát javítok, ő a legszívesebb segítőm, fiatalon kezdtem a szakmát, egészen fiatalként fogadták el első újításaimat, melyeket most sem idősen tovább folytatok. Életelememmé vált ez, amelyben mindig segítenek a munkatársaim, nélkülük, azt hiszem, nem értem volna el ezeket az eredményeket. tVlentusz Károly A munka esztétikuma — ez is meg kell enni a 20—25 deka kolbászt, vagy egy ]ó adag szalámit a velevalókkal, különben nemhogy dolgozni de egyszerűen csak kint lenni a hidegben, még azt sem lehetne. Ha fél liter tejet reggeliznénk két kiflivel, nem bírnánk. Ennyit a kiadásokról, még arról, amit éppen együtt tapasztaltunk: bizony, hogy a 10—12 órai fagyoskodás és a nehéz munka után jólesik az a féldeci, meg hozzá a sör, és nem haragszanak meg érte, ha a kolléga is kér egy rundót. .. — Szóval, nem viszünk haza sokat, de otthon még ilyen munkára sem lelnénk. Bár lenne, dehogy is jönnénk akkor ide, az isten háta mögé! És ebben a keserves sóhajtásban sajnos már sok az igazság. Magam is tapasztaltam, hogy egy hozzáérte böngésző sok mindent összeszedhetne a gyár területén, amiből aztán komoly pénzeket árulhatna ki, és ez annak ellenére így van, hogy a törvény az ilyen eldobált dolgok „felkarolását” is, mint pl. a szöghúzó, törvénysértésnek tekinti — és nem is alaptalanul Mindezek ellenére sem szabad egy percre sem arra gondolnunk, hogy ez lenne jellemző Bélapátfalva építőire. Az ilyen pontoknak számos ellenpontjuk van, és ezek az ellenpontok nemcsak azt bizonyítják, hogy a munkásság így, egy munkaterületen belül is alaposan rétege- ződik, hogy a fejlettségnek eléggé erősen eltérő fokozatainál tartanak; elkerülhetetlenül szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy vannak munkásarisztokratáink is — jóllehet nem a régi értelemben. Arisztokratává teszi őket elsősorban kiemelkedő szakmai tudásuk, amelyet mind a főnökeik, mind a beosztottjaik elismernek, mert nem is lehetne el nem ismerni. Az elismerés erkölcsi és anyagi összetevőkből áll. Az előbbi jólesik, az utóbbi — kétségtelenül megérdemelten — igen magas jövedelmekhez segíti a szerencsés férfiút. Ennek megfelelően kitűnő anyagi körülményeket tud biztosítani magának és családjának, ugyanakkor pedig munkahelyén valóságos áhítat veszi körül. Tisztelőiből kész slepp alakul ki körülötte, és — talán ő maga sem veszi észre —, ennek megfelelően kezd viselkedni. Néha egy kicsit szigorúbb, néha egy kicsit elnézőbb, olykor határozottan visszautasító, máskor a szükségesnél nyájasabb. Miután a bélapátfalvi építkezésen találkoztam néhány ilyen „arisztokratával” meggyőződésemmé vált, hogy jó lenne alaposan megnézni ezt a kérdést. Mert nagyon jó, kitűnő dolog az igazi, a mesteri szaktudás, a rátermettség. de annál rosszabb, ha eme iótvla'donsáqok viselője dölyfössé, környezete pedig — már ami a beosztottakat illeti — szolgalelkűvé válik. a cementgyár. (A szerző felvétele.) E kis, és talán nem haszontalan kitérő után nézzünk =gy másik, semmivel sem kevésbé fontos kérdést: van egy ci- gánybrigádja ennek az építkezésnek, o Báder-brigád. Több mint három évvel ezelőtt, verpelétiekből verbuválódott ez a csapat, és Györfi István szb-titkár véleménye szerint is általános megelégedésre dolgoztak, olyannyira, hogy megszerezték a szocialista címet. Most baj van a brigáddal Vezetőjük, Báder Attila szinte egészségtelenül nagy darab ember, 115 kilós, és bizony, ez a súly zavarja a mozgásban, hamarabb kezd szuszogni ugyanattól a munkától, mint a kevésbé súlyosak, pedig még csak 35 éves. Brigádtagjai közt az őí általánosával a legiskolázottabb embernek számít, de négyen már a nyomába eredtek, estire járnak, aztán, ha maM utolérik a főnököt, együtt folytatják. Legalábbis: így tervezik. Csakhogy — most nem valami fényes a helyzet. — Mi a baj, Attila? — Kevés a pénz. — Azt is mondja meg, miért? — veti közbe az szb- titkár. — Mert olyan munkát adnak, amivel nem lehet keresni, az útra fagyott cementfoltokat, amiket elcsurgatnak a billenősök, azokat felka- pargatni. Vagy a mésznél de ott meg olyan norma van, hogy aki azt mondja, tudja hozni, az vagy csal, vagy hazudik, mert azt teljesíteni nem lehetséges. Most meg a csatornabetonozáson vagyunk, az aljazatot betonozzuk, de az se hoz sokkal többet. Pedig itt 2—3 családja van mindenkinek, kereset alig, pedig télen is épp úgy kell a kenyér, mint nyáron, ha nem jobban. Fizetési cédulákat mutat Báder Attila. A végösszegek alig ütik meg a kétezret. — Ami hozzájön, arról is szóljon — biztatja a teljes igazságra Győrfi István, de ö kedvtelenül dünnyögi: — Az se sok, és azt is levonják a nyugdíjhoz. A feleségem Verpeléten, a keverőüzemben dolgozik, többet keres, mint én, amellett, hogy 8 órás műszakban van, én meg, ugye, itt... Nem mondom, amíg pénzes munkát adtak... Most az megy, hogy nem dolgozunk, de kérdem én, hogy az első létesítménynél miért dolgozott ugyanez a brigád? —, mert pénzes munka volt: 40 köbméter betont is bedolgoztunk egy nap. de akkor meg is becsültek bennünket, most meg ilyen semmi munkát adnak, zúgolódnak az emberek. Azt tervezzük, hogy leszámolunk, és keresünk 'óbbat magunknak, Mert. ugye, az ember már olyan hogy oda megy. ahol nagyobi szelet kenyeret szelnek. B. Kun Tibor (Következik: Tengerésznek jelentkeztem.) MmsöjÖ 1978. január 18., szerda
