Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-17 / 14. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: A belgrádi Unis ... A leírásokból és képről világszerte ismert belg­rádi konferencia-palotában, a Száva-központban újra összeülnek a delegátusok. Sportnyelven azt mondhat­nánk, elérkezett a finis, valahol már feltűnt a cél­egyenes. Az eddig eltelt időszakban valamennyi meg­vitatott kérdésről számos javaslat hangzott el, most pedig megkezdődik az összegezés, a fogalmazás ideje. A résztvevők előtt az a távolról sem könnyű fel­adat áll, hogy valamennyi témacsokorban, „kosárban” int grálják a konferencia során eddig elhangzott véle­ményeket. Ebből a bizony most még nemegyszer ag­gasztóan gomolygó masszából kell kikristályosodnia egy olyan, valamennyi fél által elfogadható szövegnek, amely valóban jól szolgálja a tanácskozás célját: azt, hogy a világ közelebb kerüljön a helsinki záróokmány­ban elfogadott ajánlások teljes megvalósulásához. Ez lenne a most induló szakasz tartalmi feladata. Ami a dolog formai részét, mikéntjét illeti, a közös szöveg csak az úgynevezett konszenzussal, teljes egy­hangúsággal érhető el. Itt tehát az álláspontok össze- szikráztatása és a szavazással született eredmény nem elegendő, ez a munka tehát még a diplomáciai élet általában oly bonyolult tárgyalásainál is jóval nehe­zebb. A feladat mégsem megoldhatatlan. A témák elvi pillérei ugyanis — hála a helsinki záróokmánynak — adottak. Talán egyszerűsítésnek hangzik, de a megol­dás útja mégiscsak az, hogy valamennyi megjelentnek hűnek kell maradnia Helsinki betűjéhez és szellemé­hez. Ez az igény számos nyugati ország számára eddig sajnos nem bizonyult magától értetődőnek. Pedig hisztérikus hangok és hamis ürüggyel folytatott hecc­kampányok helyett a Helsinkiben általánosnak bizo­nyult magatartás, a tapintat, kölcsönös jó szándék és minden kérdés konstruktív megközelítése hozhat csak eredményt. Az viszont biztosan. Sokat segítene az általános légkör továbbijavu­lásában, ha Belgrádban sikerülne elfogadtatni az úgy­nevezett bizalomépítő intézkedésekkel kapcsolatos szovjet javaslatokat. Ezek jelentőségét jól érzékelteti, hogy az egyik közülük szó szerint így hangzik: „A Záróokmányt aláíró államok szerződésben mondjanak le a nukleáris fegyverek egymás ellen el­sőként való bevetéséről.. Í/VWVWWWVAAAA/WSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAA/S/N^ ' Deportálások Ciliiében A chilei katonai junta szombaton deportálta a betil­tott Chilej Kereszténydemok­rata Párt 12 vezető képvise­lőjét. A hírhedt titkosszolgá­lat, a DINA közreműködésé­vel végrehajtott deportálás helyét a Pinochet-rezsim ti­tokban tartja. A már pénteken letartóz­tatott és egy nappal később elhurcolt politikusok között van a szenátus egykori elnö­ke. a kereszténydemokrata párt alelnöke, Tomas Reyes Vicuna, valamint több volt kongresszusi képviselő; And­res Azocar, Samuel Jorque- ra, Belisario Barahona, Juan Reyes Solidas Enrique And­reas és Hernan Toro. A chi­lei hatóságok deportálták Ma­nuel Sepulvedát, a fémkohá­szati dolgozók szakszervezeté­nek vezetőjét és Guillermo Yongue diákvezetőt is. A 11 férfiból és egy nőből álló csoportot hírügynökségi jelentések szerint, a Cordille- rák északi részén fekvő Al- tiplano kietlen hegyvidéki te­rületre szállították. Ma kezdődnek a jeruzsálemi megbeszélések Kedden, ma nyílik meg — a tervezettnél egy nappal ké­sőbb — a jeruzsálemi külügy­miniszteri konferencia, ame­lyen az egyiptomi, az izraeli és az amerikai diplomácia vezetője vesz részt. Hétfő dél­utánra világossá vált, hogy a viták, az izraeli és az egyip­tomi részről egymást bíráló nyilatkozatok után a tárgya­lások megkezdését az tette lehetővé, hogy Egyiptom olyan kompromisszumos for­mulát fogadott el napirend­ként, amely Izraelt semmire sem kötelezi az általános rendezést illetően. A napirend a következő: 1. Nyilatkozat kidolgozása a további meg­beszélések „elveiről”. 2. Irányelvek a Judeáról, Sza- mariáról (ma Ciszjordániáról) és a gazai övezetről folyta­tandó tárgyalásokhoz. 3. A BT 242-es határozata alapján Izrael és arab szomszédai kö­zött kötendő békeszerződések alapelemei. A ciprusi elnök találkozott Denktassal Mesterséges Ito'dakkal működik a „fonó drót” Hétfőtől mesterséges höl- dakkál tartják fenn a köz­vetlen kapcsolatot a Kreml és a Fehér Ház között: a Moszkva—Washington köz­vetlen kapcsolatot szovjet Molnyija és amerikai Intel­sat típusú mesterséges höl-, dák biztosítják. Az 1973-ban erről született megállapodás megvalósítását, a kozmikus kapcsolat felvételét egyidejű sajtókonferencián jelentették be Moszkvában és Washing­tonban. Szpirosz Klpríanu ciprusi elnök és Rauf Denktas, a ciprusi török közösség veze­tője vasárnap a nicosiai repü­lőtéren, az ENSZ békefenn­tartó erők főhadiszállásán találkozott. A találkozóra Waldheim ENSZ-főtitkár je­lenlétében került sor, aki ebédet adott a két politikus tiszteletére. Mint ismeretes, a világ­szervezet főtitkára szomba­ton érkezett a földközi-ten­geri szigetországba. Ezt meg­előzően Törökországban tett látogatást, ahol tárgyalt . Ecevit török kormányfővel. A ciprusi problémát csak úgy lehet megoldani, ha ki­vonják a szigetről a külföl­di csapatokat, a menekültek visszatérhetnek otthonaikba, s olyan államot hoznak lét­re, amelvben minden állam­polgárnak joga van a sza­bad mozgásra, és szabadon választhatja meg, hogy az ország melyik részén kíván letelepedni — jelentette ki Kiprianu ciprusi elnök a he­lyi lapok által vasárnap kö­zölt interjújában. Kiprianu pozitívan ítélte meg az ENSZ szerepét a ciprusi kérdés rendezésében, s kijelentette, Ciprus kormá­nya üdvözli azt a szovjet ja­vaslatot, hogy az ENSZ égi­sze alatt hívjanak össze nemzetközi konferenciát. Ez a konferencia Kiprianu sza­vai szerint megvizsgálhatná a ciprusi kérdés nemzetközi vonatkozásait és megnyit­hatná az utat annak igazsá­gos és tartós rendezéséhez, amely megfelel az ENSZ határozatainak, is. A Maariv című jeruzsálemi lap szerint a napirend máso­dik pontja eredetileg így hangzott volna: „A Jordán folyó nyugati partjának és a gazai övezetnek kérdései”. Izrael azonban ragaszkodott a szövegezés megváltoztatá­sához, mert a fenti formula „arra kötelezte volna, hogy a csapatkivonás kérdéseiről is tanácskozzék”. A lap szerint a kompromisszumos formu­la az Egyesült Államok ja­vaslata volt, A napirend szövegébe került Judea és Szamaria pedig, amely a Jor­dán folyó megszállt nyugati partjának izraeli elnevezése, a terület jelen’egi „törvényes státusát sugallja”. Az egyip­tomi külügyminisztérium szó­vivője pedig megjegyezte, hogy a BT 242-es határozatá­ra való utalást mindkét or­szág a saját álláspontja sze­rint értékeli. Vasárnap éjszaka tartott sajtóértekezletén egyébként az egyiptomi hivatalos szó­vivő is kijelentette: „Inkább az egyiptomi, s nem az izra­eli kormány volt az, amely felülvizsgálta az álláspontját és úgy döntött, hogy a jeru­zsálemi tárgyalás fontosabb annál, semhogy ne vegyen azon részt”. Izrael a jelek szerint nem hajlandó engedni álláspontjából. Begin mi­niszterelnök hétfőn kijelen­tette, inkább lemond, mint­hogy feladja a Sinai-félsziget északi részén lévő Rafiah te­lepülésrendszert. Az izraeli külügyminisztérium szóvivő­je a kijelentést úgy magya­rázza, hogy a „kérdésről tár­gyalni lehet, de a települé­sek feladásáról nem lehet szó”. Közvetve megerősítette azt, hogy Izraelnek egyetlen célja a tárgyalásokkal: Egyiptom semlegesítése és a két ország között fennálló „de factó békeáílapot” minél hosszabb időre való elnyúj- tása, amely után különegyez- ményt remél Kairóval. Mi­közben az egyiptomi szó, i 5 azt mondta, hogy Szadat el­nök ennek a hétnek a végén dönt arról, hogy „érdemes-e a tárgyalásokat folytatni. Iz­rael kényelmes álláspontra helyezkedik. Izraeli személyin ségek szerint azok esetleg há­rom hónapig is elhúzódhat­nak.” Egyiptom egyébként bele­egyezett abba, hogy csütör­tökön újra kezdjék a kétol­dalú katonai tárgyalásokat Kairóban. Erre azonban Iz­rael nem küldi el az előzetes hírek szerint hadügvminiszte- rét, csak helyettesével, Mór- dehai Zipporittal képviselte­ti magát. Elképzelhető, hogy. Ezer Weizman hadügyminisz­ter csak a megnyitó ceremóni­án vesz részt, vagy azon sem. Mindez mutatja, hogy Izrael a tárgyalásoknak korántsem tulajdonít olyan fontosságot, mint Egyiptom. Kairói körök­ben egyébként ’ meglepetést keltett, hogy Izrael politikai delegációjának nem tagja Jeruzsálemben Eliahu Ben Elisszar, aki a kairói megbe­széléseken képviselte orszá­gát, holott ottani tárgya'á partnere Abdel-Magid meg­érkezett Izraelbe. Az izraeli lapok egyébként is hangsú­lyozzák, hogy nem a kairói konferencia folytatódik Jeru­zsálemben. hanem új sza­kaszról. „jeruzsálemi konfe­renciáról van szó”. Htéfőn Mohamed Ibrahim Kamel egyiptomi és Mosa Dajan izraeli külügyminisz­ter „gyakorlati kérdéseket vitatott meg” és közös ebé-, den vett részt. Megemlékezés Berlinben Felvonulással, koszorúzás­sal és nagygyűlésen emléke­zett meg vasárnap Berlin a nemzetközi munkásmozgalom két. nagy alakjáról, az 59 éve meggyilkolt Kari Liebknecht- ről és Rosa Luxemburgról. A hagyományos demonstráción százezrek vettek részt, köztük az NDK párt- és állami ve­zetői, élükön Erich Honecker­Kormányválság a válságban? A döntés órája Rómában Olaszországban közeledik a döntés órája. Hétfőn lemon­dott a kisebbségi keresztény­demokrata kormány. Andre­otti miniszterelnök azonban az új kabinet megalakulásá­ig ideiglenesen hivatalban marad. Azt. hogy ezután mi törté­nik Olaszországban, senki sem vázolhatja fel pontosan. Csak két dolog világos. Az egyik az hogy az 1977 júliu­sában aláírt hatpárti megál­lapodás leglényegesebb pont­jait a kormányzó keresztény­demokraták elszabotálták. A másik az, hogy mind egyér- i elm "tbb az Egyesült Államok beavatkozása az olasz belpo­litikába. A HATPÁRTI megállapodás Ami az első kérdést ille­ti: emlékezetes, hogy a júli­usi megállapodás hátterében a kommunista pártnak a vá­lasztásokon elért rendkívüli előretörése állott. A válasz­tások megmutatták, hogy az Olaszországot harminc éve gyakorlatilag egyedül kor­mányzó kereszténydemokra­ták a gazdasági és politikai csőd szélére sodorták Itáli­át. A választások után a par-; lamentben a keresztényde­jMiuar i«., livíia mokratákkal csaknem azonos erejű kommunista párt állott szemben, oldalán politikai szövetségesként egy lénye­gesen gyengébb, de így is a szavazatok 10 százaléka fe­lett rendelkező szocialista párttal. Ilyen körülmények között Andreotti keresztény- demokrata kisebbségi kormá­nya csak úgy maradhatott hatalmon, ha a parlament­ben a kommunisták — rend­kívüli mértéktartást tanúsít­va — tartózkodtak a kormány leszavazásától. Az Olasz Kommunista Párt ebbe csupán úgy egyezhetett bele, ha határozott garanciá­kat kap egy reformprogram végrehajtására. Ez volt a hatpárti megállapodás elvi alapja. Júliusban a progra­mot a kereszténydemokrata és kommunista párt képvise­lőin kívül a szociáldemokra­ták. a szocialisták, a repub­likánusok és a liberálisok is aláírták. A programmegálla­podás mindenekelőtt erőtel­jes gazdasági intézkedéseket irányzott elő. Nemcsak a vál­ság megoldására, hanem az olasz gazdaság régóta idősze­rű szerkezeti átalakítására is. Emellett előírták a rendőr­ség és a titkosszolgálat átszer­vezését. valamint a közbizton­ság megszilárdítását is. Már december utolsó nap­jaiban világossá vált. hogy a keresztén vdemokraták gya­korlati'ag szabotálják a meg- llapodást. Ekkor az Olasz Kommunista Párt a korábbi­nál határozottabb és erélye­sebb hangot ütött meg. Szük­ségprogram létrehozását sür­gette és azt, hogy ennek vég­rehajtására szülessen de­mokratikus egységkormány a kommunisták részvételével. Január 4-én, a hatpárti prog­ramot aláíró pártok tanács­kozásán a szocialisták és a republikánusok egyaránt tá­mogatták ezt az igényt. Sőt, a szociáldemokraták is elis­merték, hogy növelni kell a baloldal tényleges felelőssé­gét és szerepét a program végrehajtásában — anélkül azonban, hogy az Olasz Kom­munista Párt részt venne a kormányban. AMERIKAI NYOMÁS Voltaképpen ekkpr élező­dött ki Washington beavatko­zási kurzusa. Hazarendelték a Rómában állomásozó nagy­követet. akivel előbb Vance külügyminiszter, majd a vi­lág körüli útjáról éppen ha­zatért Carter elnök is tár­gyalt. Ugyanakkor Olaszor­szágba küldték Perry had- ügyminiszter-helvettest. Hi­vatalosan azért, hogy NATO- ügyekről tárgyaljon, valójá­ban azzal a nyilvánvaló cél­lal, hogy az olasz* hadsereg csúcsain meglevő ellenállást megerősítse a nemzeti egy­ségkormány megalakításával szemben Ezt, követte az ame­rikai külügyminisztérium szóvivőiének nyilatkozata, amelv immár nyíltan Is ki­mondotta: az USA „nem hí­ve annak, hogy a nyugat- európai kormányokba kom­munista politikusok is beke­rüljenek”. Ilyen háttérrel kell értékelni az Olasz Keresz­ténydemokrata Párt vezető­ségének január 12-re virradó éjszaka hozott határozatát, amelyben ismét elutasította a kommunista részvétellel lét­rehozandó egységkormány gondolatát. ELKERÜLNI A VÁLASZTÁST Az idő és a tényleges gaz­dasági-társadalmi feszültsé­gek azonban másfajta dön­tést igényelnek. Olaszország gazdasági válsága mélyül, a terrorakciók mindennaposak. Ilyen körülmények között az ország gyakorlatilag kormá- nyozhatatianná vált. a poli­tikai bomlás folyamatát te­hát az eddig alkalmazott módszerekkel nem lehet fel­tartóztatni Ilyen helyzetben a kereszténydemokratákra és a kommunistákra rendkívül súlyos és felelőségteljes dön­tések várnak. Egy esetleges új választás most igen ko­moly politikai feszültségnö­vekedést eredményezne, s egyben hónapokra lehetet­lenné tenne minden gyakor­lati reformintézkedést. Ez egyben az egyik fő oka an­nak. hogy a kommunista párt mtért részesíti előnyben a jelenlegi parlamenti erővi­szonyok alapján létrehozan­dó nemzeti egységkormányt. (A szakszervezetek, hasonló okokból, ugyancsak ellenzik új választások kiírását.) Várható tehát, hogy a bel­politikai harc a kővetkező na pókban éleződni fog. A meg­oldás körvonalai még nem látszanak — csak annyi bi­zonyos, hogy az eddigi mód­szerekkel nem lehet tovább kormányozni Itáliát. —1—c rél, az NS7EP KB főtitkárá­val, az NDK Államtanácsának elnökével. Beszédében Joachim Her­mann, az NSZEP Politikai Bizottságának póttagja, a központi bizottság titkára, a Neues Deutschland főszer­kesztője hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság — együtt a Szovjet­unióval, a többi szocialista testvérországgal gs mindég békeszerető erővel — ” Ht­ja a béke, a biztonság ’3 együttműködés, a meg' t szerződések és a helsink a- róokmány megvalósítása o- litikáját. Az NDK „sz~ s tőkés országgal fejleszti kap­csolatit a békés egym is mellett élés, vagyis a nem >et- közi iog normái, a szuve i- tás és a belügyekbe val, >Q nem avatkozás alapján”. A francia elnök hazair^ezet! Eiefánfcson.pariról Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök ötnapos, elefántcsontparti lá­togatása befejeztével vasár­nap sajtóértekezletet tartott, Nyilvánvaló utalással a wa­shingtoni külügymintsztériu- mi nyilatkozatára, amely sze­rint az Egyesült Államok el­lenezné a kommunista poli­tikusok bekerülését a nyu­gat-európai kormányokba d’F.staing kijelentette: Sen­kitől nem tűri el, hogy be­avatkozzék a küszöbönálló franciaországi választást menetébe. „Mindenkor világosan k fejezésre juttattuk: sent ismétlem, senkitől ném F| gadjuk el, hogy beavatkj zék a francia politikába- ai iák kialakítása ugyanis ne- "■ mi dolgunk” — mondott Giscard d’Estaing franc ■inök vasárnap vis*-zaérki zett Párizsba a nvugat-afr kai Elefántcsontpartról, ahi ötnapos hivatalos látogatá tett

Next

/
Thumbnails
Contents