Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
EDWARD LUTCZYN: A boszorkány 1. A falu utoUó boszorkáját — a szépséges Leokádi- ít — az elmúlt héten égettük meg. 2. A falu szélén az erdő mellett lakott, amerre mostanában nagyon furcsa dolgok történtek. 3. Az emberek beszélték, hogy maga a Lucifer látogat ja éjjelenként. 4. ...és hogy éjfélkor kimegy a mezőre mérges gyökereket szedni. 5. ... ezekből aztán varázsr italokat főz. 6. A gyerekeket megveri a izemével. 7. A teheneknek elapasztja a tejét. 8. Tanúk voltak... — Saját szememmel láttam! Még a saját tehene tejét is elapasztotta. 9. Ennek fele sem tréfa! Egyik nap meglestük öt a bíróval az istállóban. Ha mindez igaz, máglyán égetjük el a boszorkányt! 10 Es az emberek igazat beszéltek! (Varga Magdolna fordítása) WEÖRES SÁNDOR: Behavazott falusi házak Ernyedten tartva terhüket alusznak a tanyák. Mit álmodnak a hó alatt? Sár-szikkasztó tavaszi szellőt, rügyet, csirát, bimbót, virágot — Körülugatják mind a kutyák: A háztető szalmája gabonát nem terem soha többé, tavasz, nyár ugyan éleszti, hiába — Mégis, csakazértis, vágyakoznak a tél végi sugárra. RÓZSA ENDRE: Dúdolgatő Mondhatom-e, hogy szeretem? Hiszen már azelőtt szerettem, mielőtt megszületett volna, mielőtt megszülettem. Elhagyhatom őt, tudom-e? Hisz minden változásban, őbenne is csak mást szerettem, és őt, ha bárki másban! Meddig tarthat a szerelem, ha a légmaradandóbb benne az. ami visszahozhatatlan, mielőtt elérhető lenne? „Az emberekkel mindig mennyi baj van!" Aranyláz svájci módra A kozmoszból jóit vendég A kozmoszból érkezett vendég azért volt figyelemre méitó, mert nem volt neve. Az újságok az űrből jött férfinak nevezték, a csillagok küldöttének, vagy egyszerűen űrembernek, a hivatalos rendezvényeken viszont barátunknak titulálták. Úgy szólították, ahogy lehetett, és kétségtelen volt, hogy zavaruk valamiféle vidámságot váltott ki belőle. A tudományos-fantasztikus irodalom kedvelőinek elárulhatjuk, hogy a kozmoszból jött vendég kibernetikus robot volt, az 1250. generáció tagja, aki körülbelül egymil- liószor nagyobb ismeretmeny- nyiséggel rendelkezett, mint az átlagos földlakó és két és fé’ óra alatt megtanult szlovákul. Az egyéb tudományos irodalom kedvelőit bizonyára érdekli, hogy a pszichológus az űrember intelligen- cia-hánvadosát 2000—2500-ra becsülik. Egv ilyen személyiség kétségtelenül rászolgál arra, hogy neve legyen, méghozzá nem is akármilyen. Hosz- szas vita után a földön kívüli civilizációkkal létesített kapcsolatok tanácsa úgy döntött, hogy az Albert Einstein nevet adják neki, kifejezve ezzel a gesztussal azt a tiszteletet. amit az ember érez a kozmosz távoli lakóinak géniusza iránt Az űrember meghatódott mosollyal mondott köszönetét és kijelentette, hogy ez a megtiszteltetés kötelezi őt. Másnapra kitalálta a relativitás elméletét. Papír és ceruza nélkül. Az izgalomtól kivörösödött a fülünk, összehívtuk a tanácsot, meghívtuk az űrembert is, és óvatosan megkérdeztük tőle, nem akarja-e, hogy inkább Michelangelónak hívjuk. Udvariasan beleegyezett. Két nap múlva megláttuk őt a közeli kőbányában, ahol éppen Dávid szobrát fejezte be. Elakadt a lélegzetünk. Az űrembert egymás után neveztük el Beethovennek, van Goghnak, Dosztojevszkijnek, Edisonnak, Flemingnek és ő játszi könnyedséggel megkomponálta a szimfóniákat, megfestette a napraforgókat, megírta a Bűn és bűnhődést, kitalálta a vil- lanyégőt, felfedezte a penicillint és ígv tovább. Képességei lázba hozták a világot, egy idő után azonban megszokottá vált, majd végül — bocsánat a kifejezésért — unni kezdtük. Akkor valakinek eszébe jutott, hogy az űrembernek — akit akkor éppen Madame Curie-nek neveztünk — valamilyen átlagos nevet kellene adni, amely még soha senkit nem tett világhírűvé. Például ilyet, hogy Domino Kohucik, vagy valami hasonlót. Az űrember beleegyezett. Még akkor éjjel rajtakaptuk, amint éppen egy zsák lopott cementet cipelt a hátán épülő kéglijéhez. P/émium a nemdoMnyzlnak Az iparilag fejlett országokban minden tízezer 45 évnél idősebb emberből 33 a dohányzás Okozta tüdőrákban hal meg, A dohányzás elleni számos intézkedés még nem járt jelentős sikerrel. Egy japán műszergyártó vállalat tulajdonosa elhatározta, hogy a másik oldalról közelíti meg a problémát. 1988-tól kezdve külön prémiumot fizet azoknak a munkásoknak, akik lemondtak e káros szenvedélyről. Az eredmény nem váratott magára: a dolgozók jelentős százaléka felhagyott a dohányzással. — A tulajdonos aki maga js szenvedélyes dohányos, a saját szavaival, már semmi sem segít, már húsz éve egyfolytában, naponta elszív három doboz cigarettát. Korán kezdi „Senki se mozduljon! Rablótámadás! Fegyver van nálam!” _ ezekkel a kiáltásokkal hatoltak be egy normális munkanapon az egyik detroiti cukrászdába. Az eladónők elképedve néztek a rablóra, aki alig látszott ki a pult mögül. Hogy semmi kétség ne férjen szándékához, a 12 éves gengszter azonnal közölte követeléseit: ..Minden tortát, süteményt a táskámba!” Az ügybe a rendőrség is beavatkozott. A vizsgálatnál kiderült, hogy a félelmes fegyver csupán egy csavarhúzó volt Olsák szRiolfinglian Néhány évvel ezelőtt a Luzern közelében fekvő Wieger Várába becsapott a villám A vár leégett. A katonai hatóságok megvásárolták a leégett kastély romjait, de úgy látszik, a kanton pénztárában nem volt elegendő pénz a restaurálási költségek fedezésére. pAtkái Tivadar: állunk egy udvaron egyszer megcsókolta a szeműm „aztán a tízóraid megedd!" nem ettük bizony — madarainkat Iakattuk jól megcsókolta másszor is szeműn. de akkorra az iskolapadok nem engedtek bennünket vissz: soh'i többé földes szobáinkba sem az istállók öléhez a valahányadik napon már csak postaládáinkat lestük — ha volt J— azután azt se álmodni még álmodtunk küszöbről cipó-arcokról és az útról töprengtünk az útról ahol a legszebbet veszítettük el hát karácsonykor majd veszünk hely-jegyet s feketeszép ruhánkban állhatunk egy udvaron térdig a hóban: nincs földes szobánk Jászol sincs csak a világ kerítései vesznek körűi! Ez csak sajtóhiba..?! A svájciak arany iránti szeretetére alapozva, a klon- dikei aranyláz szabályai szerint szerencsejátékot tartottak. A felkelő nap országába érkező turisták nem panaszkodhatnak a szórakozási lehetőségek hiányára. A szórakoztató ipar buslness- manjei azonban még mindig tudnak újat kitalálni: Tokióban klubokat nyitottak az egyedülálló nők szá. mára. A gésák szerepét férfiak játsszák. A klubokban társalogni, táncolni lehet. Természetesen nem ingyen. A vendégek nem zsugoriak: a legszerencsésebb „szmoklngos gésák” havonta 7000 dollárt is megkeres, nek. A mezőn, a leendő „középkori” vár helyén különböző számjegyekkel ellátott farönköket ástak el. A számjegyek annyi gramm aranynak feleltek meg, amennyit a szerencsés aranyásó kaphatott, ha megtalálta valamelyik rönköt A dijakra pontosan egy kilogramm „igazi” aranyat tettek félre. A tuskók keresésére szerencselovagok tucatjai indultak. Csák olyan szerszámokkal dolgozhattak, amelyekért egy külön kasszába befizettek. Végül megadták a jelt, kezdődhetett a munka! Volt, aki a térdén csúszott, volt, aki tüzetesen kigyomlálta a terepet, egyesek a korhadt fadarabokat és a rozsdás csőmaradvá- nyokat tanulmányozták, mások a földet kopogtatták. A legbuzgóbbak óriási gödröket ástak, amelyekben egy középméretű teherautó is elfért volna. Az eredmény lesújtó volt:, mindössze 290 gramm arany egyenértékű farönköt sikerült kiásni. A ravasz hatóságok azonban elérték, amit akartak: az aranylázban égók majdnem 1000 köbméter talajt forgattak meg. az ásókért befizetett összeg pedig elegendő, hogy a hamu helyén „új” középkori várat emeljenek. Felemelték... Híte-es párbeszéd néhány pár beszédéből — Fiacskám, szeretném közölni veled, hogy felemelték a... — Tejóatyaúristen, már megint... — Mondom, felemelték három... — Latos. ne kínozz. .. Tudtam. Három. Ismerem már ezt. Három, százalék, de he ez a három, százalék, beOVÜrúrik á másik env százalékba. az ismét tovább irttürá-lk.... Te. Tajos. hát mi van itt, elionvzés? Annyi a gyűrű... — Mondom. Malvinkám felemelték... — Hnllgttam már. Ji/fonátnit Ty pm vorn tnl- hűlne. Tin az rarnioi- Mert. h azol-rak O.Z ű-sAnolOm rok. mert a ráAlánnk' men mSrt neketf 1 s hiszel- (jmlkien hűlve raostok hnost most máz nnif láolrt nn/m amollir Fs l-Uzhen, fölemelik,. . . TT-lsten, n.z ember esek fii itthon. töri manót a fóriáárt, a két éhes szálú evnerm epéértés ha eov órára nem kervcsolia be az visá. got, máris felemelik... Mennyivel is, Lajos? ~r Malvinkám, mondani akartam már, de soha sem hagysz szóhoz jutni. Vegyél már végre, az istenért, lélegzetet is. Megmondtam már, hogy három és fél... — Megvan. Ez az! Három és fél... Az előbb még csak hármat mondtál... Határozottan emlékszem, hogy azt mondtad, hárommal emelték fel. Es tessék, eltelik egy perc, máris féllel több... Mi van itt, mi lesz itt? Percenként emelik? Es hárommal, meg féllel. .. Mondd még egyszer, ugye, rosszul hallottam, nem emelték fel... Ugye, hogy nem? Lajos, ne hozd rám és a konyhapénzemre a frászt, mondd, hagy nem emelték fel... — De szívem, értsd meg..., illetőleg hadd mondjam el, hogy megérthesd, hogy igenis felemelték... — Jaj, istenem!... Jól hallottam. Felemelték. Megint. És hárommal. Sőt három és féllel. Nem eggyel, ami ha továbbgyűrűzik, az is sok, vagy mondjuk kettővel, ami azért már egyenesen rengeteg... Nem. ök újból emeltek és kereken hárommal, illetőleg három és féllel emeltek. Hát ebbe belé lehel pusztulni... — Hallgass már, az isten szerelmére... — Hallgassak..., hallgassak... Jó, mi? Amíg én itt hallgatok, addig odakint újabb három és fél százalékkal emelik az árakat.,. — Ki beszélt itt most az árakról? — Hogyhogy ki? Most mondtad, nem is egyszer mondtad, Lajos, hogy felemelték, sőt nem is három százalékkal, de három és fél százalékkal emelték fel az árakat... Ez hallatlanul sok, kérlek. Hallatlanul sok! — Én nem az árakról beszéltem,.. Felemelték a fizetésem, három és fél száz forinttal, de te soha sem hagyod az embert kibeszélni... — Mennyivel, joskám? — Három százzal! — Három és száz forinttal... te még oda vagy ezért! Még kerek négyszázra sem tellett. Csak három és fél száz forintra... Hallatlan, hogy ez milyen kevés... Hallatlan. ., Laés fél fél Es Gyurkó Géza A különböző nyomtatványok szövegében előforduló minden hibát a legtöbbször a címbeli nyelvi formával minősítik. Sokszor még olyanokat is, amelyek nem vonhatók bele a hibázásnak ebbe a körébe. Erre vonatkozik ez a humoros ítélet is: „Cikkeiben hemzsegtek az íráshibák, melyeket jóakarói sajtóhibáknak minősítettek”. Ennek a hibázásnak különben nagyon gazdag irodalma is van. Az Üstökös című élclap már az 1850-es években külön versezetben szólt a publicisztikai kiadványokban megjelent szedéshibákról. À versezet címe: Siralmas ének a sajtóhibákról. Példatárában valóban azokat az értelem- zavaró, bántó és humoros hibákat sorakoztatta fel á szerző, amelyek a nyomtatványok szövegébe a téves szedés miatt kerültek bele.. íróink, költőink inkább a humor jegyében ítélkeztek a sajtóhibákról. Reviczky Gyula például nem véletlenül ír a betű-filoxéráról a sajtóhibákkal kapcsolatban. A nyomtatványokban megjelenő hibákról az a vélemény is kialakult, hogy „könyvet, újságot sajtóhiba nélkül elképzelni sem lehet”. A sajtóhibák megszüntetésére irányuló buzgalomról pedig általában úgy ítélkeztek, hogy ezt a feladatot éppen úgy lehetetlen teljesíteni, mint a kör négyszögesítését. A sajtóhibák típusairól is sok szó esett már. A leggyakoribbak a betűcserék, a betűkimaradások: igazság-gazság; fordította-ordította; lénylégy; betű-tetű, stb. Igen veszélyesek az értelemváltoztató sajtóhibák: agyam- ban-ágyamban; tölgyek alatt- tőgyek alatt; terrorista-teno- rista, stb. Igen kellemetlenül érintették az olvasókat azok a sajtóhibák, amelyek irodalmi ízlését is sértették. Az egyik kiadványban pl. a Szózatnak e két sora így jelent meg: „Hazádnak rendetlenül (?) Légy híve, oh, magyar”. Az a fiatal költő sem örült annak, hogy „lássam meg magam szemedben” vallomása ilyen formában került az olvasók asztalára: „lássam meg magam szemeiben (?).” Költőink néha el-elhumor- kodnak a sajtóhibás szóalaknak a helyessel való párba- állításával. Csak 'egy példát ennek bemutatására: „Szeresse ön ámbár a sajtot,/ > útálja ön ámbár a sajtói (Tóth Árpád: A Désy-láz). Dr. Bakos József j VVVSA^VVNAAAA/WVVVVVVSAA/WVWV ÁAAAAAMA/WWWSA
