Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

Ëgy „A” gyerekről — ketten — Eleinte te is velük mo­solyogsz, amikor feléd dől egy pohár és huncutkodva rád néznek. Aztán egy Idő után rosszkedvű leszel, ha a barátnőid, kollégáid szóba hozzák a dolgot. Kezdesz fél­ni. Furcsán, sajnálkozva néznek rád Napról napra fokozódik az idegességed, és egyszer csak ott állsz egy fehér ajtó előtt, amire az van kiírva, kopogtatni ne tessék. Pedig akkor talán már kiabálni szeretnél. A rendelő — mint a többi. Akár az kórházi, akár ma­szek — tiszta, fehér, orvos- ságos üvegekkel, fertőtlenítő­szaggal, hűvös, szigorú mű­szerekkel teli... Az asztal előtt a beteg, mögötte az orvos. •k — Vannak, akik egy fél év után jönnek el, vannak aki­ket öt évig is visszatart a félelem, hogy esetleg végér­vényesen kimondjak, nincs remény. Mikor belépnek, ha gya­korlott az ember, már ar­cukról leolvassa mi követke­zik: — Doktor úr, nincs gye­rek ... Meddőség — műszóval ste­rilitás — az orvostudomány ma már mind ritkábban^ használja a szót, melv nem' is olyan régen még élőhalot­tá tehette az asszonyokat. Hiszen a meddő nő „legszen­tebb hivatására”, az anyaira nem volt alkalmas. A meg­vetés, jobb esetben a sajná­lat, egész életen át kisérte. Pedig — mint ahogy a sta­tisztikák igazolják — a gyér- mektelenségért csaknem öt­ven százalékban a férfiak a felelősek. Ha egy nő manapság föl­keresi a nőgyógyászt, addig — úgymond — szóba sem állnak vele, amíg kétséget kizáróan be nem bizonyoso­dik, hogy csakis ő lehet a beteg. Sokaknak már itt kez­dődik a kálváriája. Hiszen a -férfiak, ha a férfiasságukról :van szó.... ", — Karcsi rendes, de hát mégis éjszakákon át tartó beszélgetések, bátorítgatás. a hobbifelszerelés teljes föl- újítása kellette mire elszán­ta magát. Amikor meglobogtatta a negatív leletet, nagyon meg­örültem. Mi nők ugyanis mindent kibírunk, ha a cél a gyerek. ★ — Az ok földerítéséhez rengeteg türelem kell. Az emberek talán tudatlanság­ból. talán buta beidegződé­sekből, rettenetesen szégyen, lösek, ha a házasságukról kell beszélni. Pedig az első kérdések elkerülhetetlenül a szexuális életre vonatkoznak. Hiszen előfordult már olyan eset, hogy kiderült a „med­dőséget” az Okozza, hogy a féri az esküvő óta katona. Persze a dolgok ritkán ilyen egyszerűek. Fölvesszük az adatokat, aztán megkez­dődik a „nyomozás”. Fejlő­dési elégtelenségről van szó, hormonális zavarról, gyulla­dások. betegségek okozta ká­rosodásról? Néha többféle a bai. Előbb egyiket kell kike­zelni. aztán a másikat... A •vizsgálatok akár hetekig is elhúzódhatnak. ★ — Míg el nem terjed, hogy „Orvosnál” voltál. addig vonogathatod a vállad. Majd később, még ráérek. De azután...! Ki ezzel bíztat, ki azzal, állandóan gyógy­szernevek ütköznek beléd, orvoscímek... És akkor el­kezdődik a rohanás... — Akkor még elég „kez­dő” voltam Nem ismertem a szakszavakat. Az első or­vos magyarázott valamit, de csak annyit érzékeltem, hogv meg akar nyugtatni. Még nem tud semmi blzo­1918. január 15., vasárnap nyosat, várni kell, jelentkez­zem egy hét múlva. /Nem mentem vissza, hanem ma­szek alapon fölkerestem azt az orvost, akii a legtöbben ajánlottak. Aztán még egyet. Egyik ezt mondta, másik azt, gyógyszereket is kaptam, de nem mertem szedni, mert már teljesen elbizonytala­nodtam. A férjem látta, hogy már teljesen ki vagyok bo­rulva. azt mondta, hagyjuk az egészet, maid csak lesz valami. Akkor már minden éjjel egy kislányról álmod­tam... ★ — Az elmúlt években na­gyon sok gyerek született. Sok a gyermekgondozási se­gély hatására, és sok azért is, mert egy nagylétszámú korosztály lépett a szülőké­pes korba Ma már „csende­sedik” a demográfiai hul­lám Mind fontosabbá válik az úgynevezett steril házas­ságok fölszámolása. Annál inkább, mivel érthető mó­don éppen azok az anyák, akiknél nehezen születik meg az első, a legnagyobb örömmel vállalják a máso­dikat, a harmadikat... ★ — Közeledett az ötéves házassági évfordulónk. Volt egy gyerekszobánk — hi­szen amikor megkaptuk a lakást, szinte ez volt az első, amit berendeztünk — volt kilencven mesekönyvünk, egy kosár játékunk. Ha hoz­zánk a vendég családostúl jött, az biztos, hogy a gye­rek nem unatkozott. De ha nem volt vendég ... Aztán kezdődött megint élőiről az egész. Orvosok, gyógyszerek, fürdők, szana­tóriumok, külföldi kezelés, közben már megszereztem a nőgyógyászati orvosi tan­könyvet, szakfolyóiratokat olvastam, beszéltem Czeizel- lel, kissé tekervényes úton sikerült eljutnom a Meddő­ség Kutató Intézetbe... Ott került aztán rá a papírjaim­ra, hogy sterilitás. ★ — Az orvosnak pszicholó­gusnak is kell lennie. Vajon Néhány barátommal együtt éppen kocogtunk a Rock Greek parkban egyik reggel, amikor megjelent a fejünk fölött egy repülő csészealj, és nem sokkal utána tökéletes leszállást hajtott végre. Nyílt az ajtó és tizenkét zöld em­berke szállt ki belőle. Egyikük négy csillagot vi­selt a vállán, úgy tűnt, ő a csoportvezető. — Kérem vigyenek minket a vezérükhöz — szólalt meg. Mi zavartan néztünk egy­másra — Mit mondott? — kérdez­te Sullivan. — Azt mondtam, vigyenek minket a vezérünkhöz. Hát nem értenek angolul? — Nekünk tulajdonképpen nincsen vezérünk — szólt a barátom, Guggenheim. — De elnökünk van, mond­tam én. — Lehet, hogy Robert Byrd szenátorhoz kellene vinnünk őket. Neki több hatalma van, mint az elnöknek — vélte Lindstrom. — Én nem vagyok olyan biztos benne — kontrázott Redfern — Russe! Long sze­nátor az igazi hatalom ebben az országban. Semmilyen ja­vaslatot nem fogadnak el az ő jóváhagyása nélkül. — No, és Tipp O’Neill? A kongresszusban ö a legna­gyobb adu. A négycsillagos zöld em­mivel nyerheti meg a beteg bizalmát? Mert ha nem sike­rül, az nagyon nagy károkat okozhat. Egy-egy betegség kezelésére több módszer is elképzelhető. Ha a beteg dok­tortól doktorig szaladgál, és egyiknél sem „tart ki" csak késleltetheti a gyógyulást, és talán még az orvost is félre­vezetheti. Ha valaki azzal állít be. hogy itt is voltam, ott is, amott is, és nincs eredmény, mit lehet mondani? ★ — Vagy két éve várat'« nul rosszul lettem. Nehezen szántam el magam, hogy még egyszer orvoshoz men­jek, három hónap is beletelt. De akkor már késő volt, csak utólag tudtam meg, hogy volt egy gyerekem. Ez (gy roppant szomorúan hangzik, de én mégis mintha újjászülettem volna Senki­nek nem beszéltem róla. hogy mi történt, úgy hogy, amikor egy fél év múlva ismét ter­hes lettem a rokonaim el sem akarták hinni, orvosi igazolást kellett kérnem róla. A többi már csak mese. Feküdtem otthon, feküdtem a kórházban, megint otthon, ... igyekeztem nem gondolni semmire... Még most is olyan furcsa az egész. Tíz évig vártunk rá. Etetem, tisztába teszem, sír. mosolyog... A múlt hé­ten vittem le először leve­gőzni. és amikor néhány kis­mamával összeakadtam, ak­kor jöttém rá, hogy már évek óta nem merek belenézni egy babakocsiba, évek óta elkerülöm a környékünkön a játszótereket, és gondosan megfeledkezem a mikulásról. A kórházban gyakran di­csértek: Maga igazán megér­demli a gyereket, maga tény­leg mindent vállalt érte! Mindent a gyerekért... elég fellengzősen hangzik. Eltelt kilenc év, aztán kilenc hó­nap, azóta már csak legyin­tek. Az őröm most kezdődik... Németi Zsuzsa berke türelmetlenkedni kez­dett. — Nem érünk rá egész nap várakozni. Döntsék el már végre, kihez visznek. Mi úgy hallottuk, hogy Kissinger a maguk vezére. — Az tavaly volt. Manap­ság Kissinger csupán a Geor­getown University egyik pro­fesszora. — Nézze, mi hosszú útról jövünk és fáradtak vagyunk. — szólt a kis zöld emberke. — Odavisznek végre a vezé­rükhöz, vagy sem? — Nagyon szeretnénk — felelte Guggenheim bocsánat- kérőén —, de ebben a pilla­natban senki sincs a kor­mánykeréknél. — És akkor hogyan halad­nak előre, ha senki sincs a kormány keréknél? — kérdez­te a zöldek vezére. — Nem nagyon haladunk — előre, biztosítottam róla. — Mindenki csinálja a maga kis dolgát. Az elnök bejelen­ti, hogy ő akar valamit, s a kongresszus bejelenti, hogy ó mást akar, azután megszüle­tik a kompromisszum, ami egyiküket sem elégíti ki. Sze­retne talán találkozni Arthur Burns-szal? — Miért, ő a vezérük? — Nem. de ő rendelkezik az ország pénze felett, és Car­ter elnök idegrohamokat kap tőle. A zöld emberke azt hitte, hogy ugratjuk. Piszkosszürke, kiábrándító kora reggel fedi a gyártele­pet Cs pős. januári hideg van, a környező, hófoltos he­gyek is rosszkedvűek A vi­lágosodni nem akaró égre súlyosan rárajzolódik a sok épületóriás, meg a karcsú és hatalmas daruk megannyi kontúrvonala Hajnali 4 fél 5 lehetett, amikor emberek százai kel­tek fel morcosán, borostásan, hogy le ne késsék az ócska autóbuszt, hogy munkakez­désre elérjék ezt az utált, ezt a szeretett helyet. Ezt a borzasztó és megborzongató Bélapátfalvát, ahol az élet nevében halálra ítélt hegy tetejéről nappal és éjszaka mennydörgésszerű robaj hal­latszik: dühödten szuszogó, csattogó fémfogak tépik, mar­cangolják, emésztik a hegy hatalmas köveit. „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére. Isten képére teremté őt." (Mózes I. Könyvel És az ember gyárat épít, és formálja a gyárat az ő ar­cára, és az egyre növő, izmo­sodó gyár hasonlóképpen formálja az embert. Formál­ja, gyúrja, megedzi, és óriás lesz mind, aki b'rja ezt a roppant tenyerű őrlőmalmot, és törpeként kerül ki a gyen­— Minden országnak kell hogy legyen vezére — ízólt, s megfenyegetett minket va­lamivel, ami lézerpisztolynak látszott. Kérem — bizonygatta Red­fern, —, mi igazán szeretnénk segíteni. De eddig soha senki nem kérte, hogy vigyük a vezérünkhöz. Carter meg­ígérte, hogy 6 a vezérünk lesz, de még csak most pró­bál beletanulni. Az Egyesült Államokban nem olyan köny- nyű vezérnek lenni. Ha a Szovjetunióban szálltak vol­na le, már régen elvitték vol­na magukat a Kremlbe. A kis zöld emberke mondott valamit a többi zöld ember­kének. amit mi nem értet­tünk. Mindnyájan egyszerre kezdtek fecsegni, majd a zöl­dek vezére hozzánk fordult. — Az embereim tudni sze­retnék, hogy miután maguk­nak nincs vezérük, kiván- ják-e, hogy én legyek az? — Én nem bánom — felelte Guggenheim. — Nekem nyolc — egye­zett bele Redfern. — Szabad a vásár, a tiszt­ség magáé, ha akarja — mondta neki Lindstorm. — De az udvariasság úgy kí­vánja. hogy Fritz Mondáié­iul azért tisztázza a dolgot. — Miért, ő kicsoda? — A kormány nevében ő intézi a világűrrel kapcsola­tos kinevezéseket. (Fordította: Zilahi Judit) A gyár, a csúnya, a szép, a ge. Kétezer ember küszködik itt a gyárral a gyárért, és e küzdelem végső célja most: a cement. A súlyos, szürke por. A cement! Mint qpnerá'kivltelező —: megszámlálhatatlan partner- « ai <s? Ai'ami Építőipari Vállalat építi az új bélapátfalvi cementgyárat A gvt- a* országos nagv lakás- építési prog’-am megvalósítá­sának egyik hazai bázisa lesz. Gyors kérdezz-felelek Sztancsik Andrással, a vál­lalat párttitkárával: — Hány emberre tervezték ezt a gyárat? — Háromezerre. — És hányán csinálják? — Kétezren. — A hiányzó ezret hogyan tudják pótolni? — Pótolni ennyi embert nem lehet, legfeljebb a hiá­nyukat enyhíteni Munka- szervezés. vendégmunkás, honvédség: minden lehetsé­ges módon. — A „biztos” kétezer mi­lyen gárda? — Mit mondjak? — két­ezerféle. Minden ember más és más. és ez nálunk is így van. Akad jó is, rossz is. meg még jobb és még rosszabb. — Mondjon egy jót. — Egyet nem tudok, de sorolhatom: G. Nagy Ferenc, Olasz Sándor, Győri Mihály, Palotai György, de ő már a Gén- és Felvonószerelő Válla­lattól. és sorolhatnám tovább. — Mi az, amit kimondot­tan szeret? — A becsületes munkát. — És amit nem szeret? — Az iszákosságot. Aki ná­lunk iszik, az nem él meg. (Kerek egy hetet töltöttem a bélapátfalvi kiemelt beru­házás építkezésén. Láttam sok jót és rosszat is, hallot­tam igaznak ható, kemény szavakat, amelyekről kiderült, hogy nem, vagy nem úgy Igazak ,és hallottam plety­kákat, amelyek nem biztos, hogy nem igazak. Es — jól­lehet, az építkezés eredmé­nyessége szempontjából bizo­nyára nem meghatározó, de ide tartozik —, az antialko- holizmus prófétái közül né- hányan korábban egyáltalán nem voltak bornemisszák, azonban vagy a szervezetük, vagy a beosztásuk, vagy egvütt a kettő nem bírta: le kellett állniuk. Az is igaz ugyanakkor, hogy ezt inkább kocsmai körökben, afféle „tudni véljük”-módon mesé­lik, ha úgy hozza a szó.) A jók között G. Nagy Fe­renc nevét említette először a párttitkár, alighanem így őt is illeti elsőként a szó. A derűs tekintetű, most 42. övé­ben járó férfi az ácsbrigád vezetője, és amellett hogy az építőipar kiváló dolgozója, már tulajdonosa a Munka Érdemrend ezüst fokozatának is. A 15-ös főépítés-vezetőség megborzongatő. (A szerző felvétele) 1 az övé, és mint itt mindenki^ nek — az arca piros a h g- től Csak rá kell nézni, éa előre tudja az ember a á-5 • laszt. mégis megkérdezem: — Elégedett ember? — Nős vagyok, 19 éved nagylányom van — miéri iá lennék elégedett? Meg az' mi a szakmámban, a műnkig* után is megbecsülnek Nem hiszem, hogy panaszra lenne okom. — Tehát szereti a szakmád ját? — Ebből kell élni És, rv*-% inkább: hogy mindig m 1 valami mögöttünk. Jóleső tr- zés tudni, hogy ezt a gyárit, azt a hőerőművet mi csinál­tuk, hogy abban az én mun­kám is benne van En mán keresztbe hosszába bevándo­roltam az országot ezzel á vállalattal, sok jó dolog része­se voltam. G. Nagy Ferenc keze alntfl jelenleg 56 ah dolgoznak te ha a katonák is besíáHnak a munkába akkor 100—1-20 an is vannak­— Mit vár az embereitől? — Hogy tisztességesen be­csületesen éljenek, erejük sn és tudásukhoz mérten. N ;g is kapom ezt a kollegáktól. — Mindig így volt? — Azt nem mondhatnám.' Szerintem ég és föld az. ami a húsz évvel ezelőtti és a mai emberek között van Fegyel­mezni persze, nekünk is keli, ha a helyzet úgy hozza Mi­vel az emberek számára az anyagiak a legfontosat ,k, anyagiakkal fegyelmezünk. — Van valami ennél a rál- lalatnál, amivel nem ért egyet? — Nemigen. De a munkás­szállás tavaly csapnivaló \ioH, í pedig korábban kényelmes helyeken laktunk, meg is érdemeltük. Most viszont előfordult, hogy bungalókban, asztal mellett kellett aludni, mert a munkásszálláson hi­deg volt. Egyszerűen nem volt fűtés. Most már ez a múlté, de néha-néha még előadódik. — Anyagilag hogy jön ki? — Mint mindenki más, az ér­deme szerint Ezt a pénzt kis vállalatoknál is sokan meg­kapják, de sokkal kevesebb áldozatot hoznak érte, mint mi, akik többségében távol dolgozunk az otthonunktól. Néha a honvágy is elkapott már, annak ellenére, hogy felnőtt az ember... De a verklit csak kell tekerni, dolgozni kell. — Mi az, amit legjobban szeretne? — A lányom egyetemre készül. Tavaly nem sikerült, most újra megpróbálja tehet­sége is van hozzá — azt szeretném nagyon, ha az si­kerülne 8 Kun Tibor (Következik: A „rossz lány”, meg a Munkát Art Buchwald: Különös találkozás i A cement — hétköznap I. Távol az otthonunk

Next

/
Thumbnails
Contents