Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-14 / 293. szám
Gyártani vagy „bütykölni ?" BOGTAN LEHETSÉGES — kérdezheti a jó memóriájű olvasó —, hogy a hazai ipar termékeinek jelentős hányada elmarad a nemzetközi pia" eokon megkövetelt műszaki színvonaltól, holott, nincs esztendő — hosszú időre visz- szatekintve —, hogy több tucatnyi tudósítás ne jelenne meg a magyar gyártmányok nemzetközi sikereiről: hol, mikor, milyen vásáron vagy kiállításon milyen jelentős díjat nyert ez vagy amaz a magyar termék. Csakhogy a nemzetközi termékseregszemléken elért sikerek és a mindennapos külkereskedelmi munkában elkönyvelhető bevételek között, sajnos, létezhet szakadék. Az egyik eredmény — például a vásárokon — a fejlesztés díjai, a másik — például a költségvetés külkereskedelmi bevételeinek alakulása — viszont a gyártás színvonalából, „félsike- reiből”, vagy középszerűségéből adódik. Lényegében abból, hogy a fejlesztés eredményeként előálló új gyártmányt — esetleg a díjat nyert prototípust — a termelés körülményei között már csak módosítva, műszaki kompromisszumokkal „bütykölve” lehet sorozatban előállítani. Az utóbbi évtizedekben, világszerte, a gazdaságban több jelentős „hangsúlyváltás” következett be. Régebben — fogalmazzuk így az egyszerűség kedvéért —, előbb általában megszületett a gyártmány gondolata, konstrukciója, azután többnyire lépésről lépésre kialakították az előállításához legcélszerűbb módokat és eszközöket. Legújabban viszont, — egyebek között az energiahordozók és nyersanyagok felértékelődése miatt is — a széles körűen kibontakozott kutatások és fejlesztések egy sor ágazatban nagyon gyorsan korszerűsítették a gyártási eljárásokat, technológiákat, tették redkívül pontossá, termelékennyé a gépparkot és így tovább. Az automatizálás egész folyamata például lényegében a termelőeszközökön keresztül— a technológiát forradalmasította. A félvezető- és számítógéptechnika hallatlanul gyors fejlődése, ugyancsak elsősorban a technológiát vitte előre. Ezt tükrözik a lézertechnika, vagy a hidegalakításos, forgácsmentes gyártási módok változatai. / Ügy fordult tehát a kérdés a világ fejlesztési laboratóriumaiban —, hogy lám, itt van ez vagy amaz a remek. új termelékeny technológia — módszer és eszköz együtt) — mire kellene felhasználni, mit gyártsunk vele? Kézenfekvő, hogy ha a fejlesztés a korszerű technológiához „keresi" a korszerű gyártmányt, akkor ennek 1 Kétszázötven megkérdezett Hogyan értény esül a bizalmiak jogköre A MEDOSZ Heves megyei Bizottsága felmérést végzett a szakszervezeti jogok érvé- -,o nyesüléséről, a bizalmiak jog- és hatáskörének gyakorlásáról. Kétszázötven bizalmit kerestek meg a kérdőívekkel, több mint háromezer szakszervezeti tag képviselőit. Tájékozódtak a füzesabonyi, a hevesi és a gyöngyös- domoszlói állami gazdaságoknál, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál, az egri, gyöngyösi, valamint a hevesi vízgazdálkodási társulatnál. A felmérés során legrészletesebben a véleményezési jogot vizsgálták, az egyetértési és döntési jogok érvényesülésének ellenőrzése mellett. Az utóbbi egyébként főleg a kollektív szerződések megkötésénél, módosításánál, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek szabályozásakor fontos. A felmérés során megállapították, hogy helyesen szabályozták ezeket a tennivalókat az alapszervezetek. Vitára általában az üzemi étkeztetés, a munkaruha-juttatás, a munkásszállítás, a bérbesorolás és a bérfejlesztés témaköreiben kerül sor. A kibővített jog- és hatáskör révén a jóléti alapok képzése és felhasználása a vállalati szakszervezeti tanács, illetve szakszervezeti bizottság döntési hatáskörébe került. Ezeknek az összegeknek a felhasználása azonban — a tapasztalatok szerint — már nem mindenütt történik rendeltetésszerűen, mivel nem készül el minden szakszervezeti bizottságnál a felhasználási terv. A szakszervezeti alapszervek véleményezési hatáskörébe tartozik a gazdasági vezető tevékenységének megítélése, minősítése. A vélemények nem eléggé kritikusak, amit elsősorban a függőségi viszony okoz. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ott alakul ki őszinte vélemény, ahol a pártalanszervezetek ebben a munkában is támogatják a szakszervezeti bizottságokat. A véleményezési jog csak a felsőbb szinteken érvénye-. sül, üzemegységi, kerületi szinteken már nem. Ezért a jog- és hatáskörök szabályozásánál az alsóbb szintekig, illetve a bizalmiakig érvényesíteni kell ezt a jogkört is. Az igazgatók és helyetteseik kinevezésénél például már „elfelejtik” kikérni a vszt, szb véleményét. A MEDOSZ-hoz tartozó alapszervezeteknél az 1976/77- es oktatási évben harminc tanfolyamon 364 bizalmit oktattak ki jogaik gyakorlásáról. A felmérés során megállapították, hogy a bizalmiak jelentős hányada felnőtt megnövekedett hatásköréhez és helyesen él biztosított jogaival. A segélyek kifizetésekor, a kitüntetések odaítélésénél és a lakástámogatások elbírálásánál szinte kivétel nélkül mindenhol meghallgatják a bizalmi javaslatát. Meg kell azonban említeni, hogy a bizalmiak véleményének kikérése sok esetben formális, ugyanis a gazdasági vezetők a termelési tanácskozásokon kész tervezeteket terjesztenek a tagság elé. Ilyenkor a bizalmi nem tud mást tenni, mint egyetértését adja, mivel előzetesen nem egyeztették, és a tanácskozáson a kitüntetésre, jutalmazásra javasoltak névsorán nem mer változtatni. Volt példa arra is, hogy az új dolgozó bérének megállapításánál nem kérték ki a bizalmi egyetértését, és olyan bér- feszültség keletkezett a csoporton belül, hogy valameny- nyi dolgozó bérét emelni kellett. Az elért eredmények mellett tehát még igen sok kívánnivalót hagy maga után a szakszervezeti jogosultságok érvényesítése, a bizalmiak jogainak gyakorlása. Ennek elősegítésére a MEDOSZ Heves megyei bizottsága az 1977/78-as oktatási időszakban Egerben, Hevesen és Gyöngyösön előadássorozatot szervez a kis létszámú mező- gazdasági üzemek, vállalatok, gazdaságok bizalmiai részére. Az első előadásra december hónapban kerül sor. Varadi Anna előállítása nem okoz majd gondot a gyártóknak: vagyis nagy valószínűséggel nem kell majd megalkudniuk a konstruktőröknek A hazai mérnök- és munkásgárda világszínvonalú szellemi kapacitását, szakértelmét jelzi, hogy nagyon sokszor lelkesedéssel és leleménnyel képes áthidalni az egy-egy új gyártmányban megtestesülő műszaki gondolat és az adott üzem esetleg elavult technológiája közötti rést. Csakhogy ezt hosszú távon és tömeges méretekben, mindig és mindenütt elérni egyre nehezebb lesz. A továbbiakban viszont a termékszerkezet-váltás és a hatékonyság javítása ráadásul éppen azt követeli meg, hogy tömégeS méretekben szülessenek korszerű gyártmányok. Egy jó szakember mindent meg tud „bütykölni”. Erre azonban a gazdaságos tömeggyártás tempójában nincs idő, sem lehetőség. Valójában, egy jól szervezett tömeggyártás sodrában még a minőségi ellenőrzés mai, „egyszemélyes” rendszereinek is át kell alakulnia: műszeres, automatikus gyártásközi ellenőrzéssé. Ez a stabil minőségi színvonal alapja. Egy-egy szállítmány gyengébben sikerült darabját a meózás után, sokfelé, még ma is, meg lehet „bütykölni”, úgy, hogy korrektül szállítható legyen. Az ilyen külön, a termelés rendes folyamatán kívüli munka azonban már drága mulatság: sok időt, erőt köt le és külön kiadást jelent. A KORSZERŰ TERMÉKSZERKEZET kialakításáért a vállalatok többségében kibontakozóban van a fejlesztő, kutató, szervező munka. Ebbe semmiképpen nem illik a „majd megbütyköljük!” munkastílus. Erre a változásra is szükséges tehát felkészülniük a gyáraknak, és nemcsak technikailag, hanem gondolkodásmódban, szervezésben is. Gerencsér Ferenc Kezdő gépészmérnök mondja: Nincs értelme az öncélú fontoskodásnak A gépekkel középiskolai tanulmányok során ismerkedett meg Komáromi Ferenc. Két és fél évig foglalkoztak járművillamossági témákkal. Érettségi előtt úgy is határozott, hogy villamosmérnöknek jelentkezik. A végső döntés mégis másképp alakult. — Többen riasztottak. Azt mondták: a felvételhez jártasnak kell lennem a felsőfokú matematika világában. Kedveltem ugyan Gaus tudományát, de úgy véltem, túl erős riválisokkal kerülhetek össze, s nem biztos, hogy belépőt kapok. Szülőfalumban, Mélykúton, nemegyszer megfordultam a termelőszövetkezetben. Anyám pénzügyi előadóként dolgozik ott Így barátkoz- tarp, ,meg azzal .a gondolattal, hogy a gödöllői agráregyetemre pályázzak. Reméltem: bejutok, s öt év múltán gépészmérnöki diplomát szerzek. Így történt! Miközben egyre többet akart elsajátítani leendő hivatása műhelytitkaiból Komáromi Ferenc, aki érdeklődését a következőképpen indokolja. — Az elmélet sokat jelent, de önmagában kevés a boldoguláshoz. Ez csak úgy képzelhető el, ha az emberből nem hiányzik a gyakorlati eligazodás készsége. Ezért nyaranta kombájnt vezettem. Nem elsősorban a pénz miatt, hanem azért, hogy alaposan szemrevételezzem a különböző masinákat és megjegyezzem a javítás megannyi fogását. Tavaly, a szünidőben, a hatvani Lenin Termelőszövetkezetbe is elszegődtem traktorosnak, s részt vettem az aratást követő szántásban. Ügy gondoltam: ió, ha szétnézek ott, ahová kerülni szeretnék. Szívesen fogadtak. Rájöttem, hogy jó kollektívára, segítőkész idősebb munkatársakra, főnökökre lelek. A Zagyva menti városban telepedett meg tehát, mert felesége — aki egyébként kozmetikus — itt jutott szövetkezeti lakáshoz. Akadt egv kis gyűitött pénzünk is, ami a fészekrakás alapvető nehézségein hamar átsegítette őket És Komáromi Ferenc azzal törődhetett, ami kezdőknek a legfonto- tosabb: a gyors beilleszkedés! RÖGTÖN MÉLY VÍZBEN Üzemeltető beosztásban a cukorrépa-betakarításhoz irányították. Eleinte kissé aggódott, mert e téren adódik mindig a legtöbb baj. Meghibásodás, műszaki problémák. Később kiderült, hogy feleslegesen nyugtalankodott, mert az idei ősz szerencsére nem volt túlzottan csapadékos. — Igaz, indulás előtt bosz- szankodtunk a késve érkező alkatrészek miatt, de aztán úgy ment minden, mint a karikacsapács. Lényegében semmi sem hátráltatta a szorgoskodást. Az átvétel is zökkenő nélkül haladt. Komplexbrigádunk valamennyi tagjára számíthattunk. Általában reggel hatkor már a táblákon voltunk, s este hétig mentek a gépek. Amíg világos volt! Végül különösen feszített tempót szabtunk, ugyanis a Cukorgyár kérésére a szállítást meggyorsítottuk. Gépsorunk tökéletesen működött, egyszer sem álltunk miatta. A finisnél a Kartali Állami Gazdaságtól is kaptunk kölcsön egyet. Mindjárt a mély vízbe került Komáromi Ferenc. Az első hónapok után mégis úgy érzi, sikerrel esett túl a tűzkeresztségen. Akkor is, ha olykor meleg perceket élt át. — A rendszergépek szerelői igen taoasztaltak, s nemcsak én voltam kíváncsi rátermettségükre, hanem ők is az enyémre. Éreztem, csak akkor fogadnak el. akkor kerülünk egymáshoz közelebb, ha lemondok az öncélú fontoskodásról. Nem szégyellem tanácsot kérni tőlük. S a kölcsönös megbecsülés mindjárt jó légkört teremtett. Ha valaki egy közösségben óhait második otthonra lelni, akkor meg kell találnia a szükséges hangnemet. MEGNŐTT FELADAT Beszélgetésünk során elégedetten újságolja a fiatal gépészmérnök, hogy anyagilag sem iárt rosszul a hatvani „házassággal” A háromezer forintos kezdőfizetés nem akármilyen summa. De ennél is lényegesebb számára, hogy adottak a szakim i továbbfejlődés, az előrehaladás lehetőségei. — Észrevettem, ha itt igyekszem, ha szorgalmam töretlen, úgy a méltatás sem késik majd. Fiatal korban a biztatónak ígérkező jövő tudata a teljes alkotóenergia bevetésére ösztönöz. Január elsejétől, az egyesülés révén, kilencezer-ötszáz hektáros szövetkezetté növünk. S bár leendő beosztásomtól még nem döntöttek, szinte biztosra veszem, hogy megnőnek a reám háruló feladatok, s valóban kibontakozhatnak ambícióim. Hogy minek örülnék a legjobban? Akkor lennék igazán boldog, ha üzemeltető mérnökeként fejthetném ki legjobb képességeimet. Ez természetesen az én egyéni vágyam. Am ettől függetlenül ott állok heiyt, ahová a megnövekedett gazdaság vezetői állítanak. KÖNYV ÉS HANGLEMEZ A munka dandárja idején Komáromi Ferencnek kevés a szabad ideje. Ilyenkor, a téli hónapokban, a hosszú estéken azonban hódolhat hobbyjának. — Igen sok lemezt gyűjtöttem — mutat a szépen berendezett szoba egyik sarkába. — Nemcsak komoly-, hanem könnyűzeneit is. Olyan gazdag az anyag, hogy akár napokig hallgat- hanám, akkor se érnék a végére. És folyton gyaraoí tóm. Beethoven, Mozart, Strauss, Skorpió, Fonográf. Ehhez társul az olvasási Azokat a műveket kedveli, amelyek a pályakezdés nehézségeit taglalják, s azokat az alkotókat, akik az értelmiségi fiatalok gondjai-ól szólnak nyíltan, őszintén. Egyébként apósa szenvedélyes horgász, vadász, s olykor hét végén vejét is magával viszi. — Nem hiszem, hogy báré melyik szenvedély rabja lennék. Hal ugvan már akadt a horgomra, de mindet visz- szaeresztettem a vízzbe. A séta. az ezerarcú, a mi-dig új meglepetésből szolgáló tm*. mészet azonban felíidít. Ezért megérj ordőn-mo-őn barangolni, folyóparton üldögélni. .. (m. gy.) A tanyagazda (Fotó: Szabó Sándor A Kisnánát Véccsel összekötő műút mentén, fenn, az oldalban áll a tanya. Alig két kilométer választja el a falutól, mégis teljesen zárt. Kevesen járnak erre, inkább csak azok, akik rendszeresen itt találnak munkát. Állat- tenyésztők. szarvasmarha- és baromfinevelők, huszonötén. A tanyának fiatal gazdája van, Domoszlai József né, aki Bekovics István brigádvezetővel irányítja a tennivalókat. Az 50-es évek végén, alig 18 évesen, édesanyjával és a maroknyi öt hold földet igazoló papírral ott volt a kisnánai szövetkezet alapításánál. Mivel szakmát nem tanult, így évekig a szőlészetben és a szántóföldön gyalogmunkásként dolgozott. Nem volt ismeretlen ez a munka, hiszen kislányként is ezt csinálta. Aztán átkerült ide, a tanyára baromfigondozónak, ahol most már vezető. Fiatalos lendülettel, akarással dolgozik, úgy. mint egykor a kezdésnél. — Én azok közül az emberek közül kerültem ki — sorolja régi emlékeit —, akik ma is munkatársaim. Itt a tanyán levők nagyobb része idős ember, akik életük java részét végigdolgozták. Naponta találkozni velük, irányítani őket, osztozni az örömükben és bánatukban, hálás dolog. Ismerem valameny- nyiüket, tudom, hogyan élnek. mégis a legnagyobb elismerés az, amikor a legidősebb ember is odajön hozzám és azt mondja: — Margit! Segíts már, te jobban érted ezt... — Én korán megtanultam értékelni, hogy milyen szép, de kemény a mezőgazdasági munka. A csikorgó hidegben szőlőt metszeni, a kora nyári forróságban kukoricát kapálni. Mindig azon töprengtem, hogyan segíthetnék, mit tehetnék azért, hogy ez a sok nehéz fizikai munka könnyebb legyen. Láttam édesanyámat, mellette a többi asszonyt, mennyit dolgoznak naphosszat megállás nélkül. Sokszor el is szorult a szívem. . Amikor a nőbi- zottsóg elnökének választottak,vezetőségi üléseken többször szóltam, hogy könnyít- sünk az asszonyokon. Már a kisnánai szövetkezetben is sokat javult a helyzet, nem beszélve az egyesülés utáni időkről, amióta a domoszlói Mátragyöngye Termelőszövetkezethez tartozunk. Elértük. hogy a gazdaságunkhoz tartozó három község: Vécs, Domoszló és Kisnána tagságának rendszeresen kiszállítják a meleg ebédet a határba. A nők például reggelente rendszeresen meleg teát kapnak és autóbusz hozza- viszi őket. — Sokan mondták azóta, hogy milyen jó, nem kell már délben szalonnát ennünk, úgy, mint évekkel ezelőtt, hanem kapunk meleg ebédet! A tanyagazda munkája tehát nem volt eredménytelen. A vezetők megértették kérő szavát, amit az asszonyok érdekében tett. Persze, ez csak egy volt a sok közül, mert naponta más-más probléma merül fel. Domoszlainé fáradhatatlan. Reggel korán kel, és késő estig ott találni a tanyán. Élete szorosan ösz- szeforrt ezzel a zárt egységgel, az ott dolgozókkal. Amikor pedig a naoi munka után sokszor fáradtan hazaér, nem pihenhet, mert várja a háztartás és a tanulás. Érettségire készül, a Gyöngyösi Mezőgazdasági Szak- középiskolában. — Nem kis feladatra vállalkoztam — kutat élményei között. — Ezelőtt hat esztendővel elvégeztem a szőlész-borász szakmunkástanfo- lyamot. Aztán Bernáth Lajos, a volt kisnánai elnök kijött a tanyára és egy beszélgetés közben említette, hogy próbáljam meg a mezőgazdasági szakközépiskolát. Sokat gondolkoztam, hogy a család mellett, hiszen van két nagyfiam, és a munka mellett hogyan tudok majd helytállni. De mégsem torpantam meg. hanem belevágtam Nem volt könnyű idáig eljutni, sok ébren töltött éjszakába került, mert csak akkor jut idő tanulni de nem bántam meg. A sok küszködés ellenére ma már többet tudok, máshogy szemlélem a világot, másként látom a termelést, mint annak előtte. Gazdagabb lettem, ami nagy öröm nekem. — A család? Megértéssel fogadta, hogy tanulok, nem volt ellenállás. A férjemnek, aki szintén szövetkezetünk tagja, nagyon sokat köszönhetek ebben. Az ő segítsége, támogatása nélkül, azt hiszem, nem értem volna ezt el. A tanya, az itteni emberek pedig «nagyon sokat jelentenek. Négy évvel ezelőtt a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter dicsérő oklevé’lel jutalmazta munkáját. Most legutóbb pedig a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa „Kiváló termelőszövetkezeti tag” kitüntetésben részesítette sokoldalú tevékenységéért. — Egyik feladat a másik után visz, a közösségért, a közös célért. Mert ezt az elismerést a közös munkával értem el, az itteni emberek járultak hozzá. Szeretnék továbbra is tenni értük, szólni azért, hogy még jobbak legyenek itt is a munkakörülmények, még több légyen az örömünk. — Gyakran mondják is: Margit! Ne rohanj már any- nyit! Törődj többet magaddal is! Ilyenkor az ember mosolyog, aztán folytatja tovább ... Mentusz Károly JgggrüQ 1977. december 11., szerda
