Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-14 / 293. szám
Csütörtök este premier az eqri színházban V arázskeriiwő O Vidróczkiék gálaestje Gyöngyösön anyagi javakat illeti: százhetven cső kukorica, és húsz fürt szőlő terem évenként. sem tarthat disznót meg tehenet, mert katonamódra, mindenkinek kimérik majd a porciót. Az ember megint sodort egy cigarettát és megindította a tisztítót is, hadd járjon. — Én meg azt hallottam, hogy a nagyszájú asszonyokat Szibériába viszik, hogy befagyjon a nyelvük... Délután négy óra lehetett, amikor a falu szélén levő malmot megremegtette egy erős robbanás. Közvetlenül az ajtó előtt csapódott be az akna, és szilánkokra hasította a rácsos kisajtót Percek múlva több akna is robbant, aztán géppuskák, golyószórók kelepeitek, a közeli fenyőfák között pedig bundasapkás katonák futottak a falu felé. — Lefelé a pincébe! — ordított a molnár és kiugrott a zsilipajtón, hogy lefogja a vizet. — Lajcsit vigyük-e? — si- pítozta a molnárné és sírás közben Istenhez fohászkodott. — Kibontom őt is. Legyen együtt a család... A pincében petróleum szaga vegyült a rothadó krumpli bűzös illatával és imbolygó árnyékok rajzolódtak a vastag tufafalra. Mindenki megtalálta a jó előre előkészített helyét, a vaságyakat is, amelyeken nyirkos matracok pe- nészedtek. (Folytatjuk) 1. (Őröl a malom) Azon az őszön sok volt az eső. A hegyekből lerohanó víz felduzzasztottá a patakot és a malomkerék félig felhúzott zsilippel is könnyen hajtotta a három hengert. A zú- góban a szűrőrácsnál a molnár egy átlyukasztott német rohamsisakot talált és a víz zuhogásán át hallgatta az egyre közeledő ágyúdörgést. A malomkerék telhetetlenül gurgulázta a vizet, bent a malomban pedig csattogtak a csizmatalpszéles szíjak. — Mikor jöhetek a lisztért, Lajos bácsi — kérdezte egy ember a molnárt, aki úgy tett, mintha nem hallotta volna a hangot. Megfogta a sisakot, és fentről, a zúgótói ledobta a mélybe, hadd vigye tovább a víz. — Nem jó az ilyesmit ilyenkor tartogatni — kiabálta túl a víz zúgását az ember és megint a liszt után érdeklődött. — Majd holnap gyere, An tál! — Holnap, holnap! Mindig csak holnap, meg holnapután? A háború meg itt van a nyakunkon, bármelyik pillanatban itt lehetnek az oroszok. Értse már meg, hogy egy sütet lisztem sincs otthon, és kiesik a héjából a kenyér. A molnár beugrott a pici, ablaknagyságú zsilipajtón és belülről rácsapta a right. — A jó Istenit ezeknek! — káromkodott és leült a létra fokára, hogy jó szűzdohányból cigarettát csavarjon. Az ember megkerülte' a zúgót, és bement a malomajtón. — Most kiét járja? — Mi közöd hozzá! Mondtam, hogy a tiéd csak holnap lesz kész, akármeddig is rágod a nyakam. — Jól van, de értse meg, hogy a háború... — Háború, háború! Ügy papolsz itt nekem, mintha én csináltam volna a háborút. Nem érted, nem látod, hogy már egy hete megállás nélkül forog a kerék, és hogy még éjszakára sem fogom le a vizet, mert tudom, hogy az egész falunak kell a kenyér. Olyan a szemem, mintha erős paprikát szórtak volna bele, te meg csak hajtod a magadét. Nem lehet megérteni, hogy ez a malom huszonnégy óra alatt csak nyolc mázsát tud megőrölni? Délutánra erősödött az ágyúzás és nem is olyan messziről tompa duhogás hallatszott. — Bombázzák Miskolcot — vélekedett a molnár fia, aki tegnap szökött meg egy leventetáborból, és most búzászsákokkal befalazva várta a teljesen bizonytalan holnapot. — Ha megtalálják, megölik az oroszok — tördelte a kezét a törékeny, vékony csontú molnárné és ráérő idejében rózsafüzért morzsolga- tott. — Legalább itthon hal meg! — csapott szavába a férje, és szaladt a kőpadra, mert hallotta, hogy üresen járnak a valsznik. — Szalad a malom! — si- pítozta a felesége, de ő rá sem hederített, mert tudta, hogy az utóbbi napok ugyancsak megviselték az idegeit. — Hallotta, Lajos? Azt beszélik az őriősök. hogy az oroszok felrobbantják a malmot, megaztán, hogy senki Az alkalmat a tizenötödik évforduló teremtette meg. Talán nem is olyan „kerek” ez a jubileum, mint ahogy megszoktuk, de jó lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes valamiféle számvetést készítsen. Innen indultunk el, ide értünk. Hogy megfelelő távolságot jártunk-e be, azt döntse el a szakma és döntse el a kedves közönség. A közönség döntött. Óriási siker a gálaesten. A szakma is döntött: Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott az együttes a gálaesten. Minden tisztázódott tehát. Érdemes volt, szép .volt, csak így tovább, mondhatjuk végül is. o o o o Időzzünk egy kicsit, néhány mondat erejéig annál a jubileumi hétnél, aminek több rendezvénye az emlékezést és az emlékeztetést szolgálta. Az első nap egy nagyon érdekes kiállítást nyitottak meg a Városi Művelődési Ház klubtermében. Valóságos kis múzeumot varázsoltak a két terem falai közé. Itt aztán minden tárgyi emlék Vidróczkiék tizenöt évét idézte, határainkon innen és túl lezajlott fellépésekről, versenyekről, fesztiválokról. Fényképek és újságcikkek, plakátok és oklevelek, díjak és jutalmak hirdették, hogy Vidróczkiék bejárták fél Európát, és egymás után arattak sikert, vitték el a hírét annak a kis mátraalji városnak, amelyben néhány lelkes ember annak idején arra vállalkozott, hogy tánccsoportot verbuváljon, bízva a fiatalok érdeklődésében, és nem kevésbé a mecénások nagylelkűségében. Aki még emlékszik a hajdanvolt kezdeti próbálkozásokra, akaratlanul is megértőén mosolyog az első — szó szerint is értve a kifejezést — csetlő-botló lépéseket maga elé idézve. Pontosan olyan volt az, mint amikor a kis emberke járni tanul. És ma? Mielőtt azonban erre a kérdésre megadnánk a választ, jelezzük az események sorából a társulati ülést, a baráti találkozót és a munkaértekezletet is. Ezen a fenntartó szervek, a városi tanács művelődésügyi osztálya, a Vasutasok Szakszervezete, a MÁV Kitérőgyártó Üzem és művelődési ház képviseltette magát. Ha többet nem, annyit érdemes volt megállapítaniuk a költségeket közösen viselő szerveknek,. hogy jó helyre ajánlották fel forintjaikat. Jól kamatoztatták eddig, és a lények bizonyítják, ezután sem lesz elfecsérelt pénz az, amit a Vidróczkiék fenntartására fordítanak. o o o o A gálaest méltó volt az alkalomhoz, de főként az együtteshez. Bizonyára nem túlozunk, ha azt állítjuk, eddig még ilyen egységes, szép, tartalmas, jól megszerkesztett, a látvánnyal sem fukarkodó és gazdag műsort nem láttunk itthon Vidróczkiék- tól. Az általános, összegező fogalmazást a jubileumi alka(Fotó• Szabó Sándor) lom sugallja is. Ennek legfontosabb vonását abban útjuk, hogy nemcsak tánc ú tanultak meg egészen kiválóan, hanem műsort készíteni is, és megtanulták, hogyan kell a közönséggel bánni, hogyan lehet a közönséget fel- hangolni, akár egy hangszert, hogy rezonáljon az együttes által megszólaltatott hangzásra, együtt éljen a színpadi látvány egészével és hangulatával. Mert kár lenne tagadni, hogy a Vidróczki együttes régen túljutott a táncolgatás fokán. Már nemcsak eljárnak egy-két jól koreografáit számot, hanem színpadi produkciót adnak. Előadói teljesítményre törekszenek. Jóval több ez már, mint amit a műkedvelő együttesektől megszoktunk. Már sajátos világot építettek ki maguknak és magúk köré. Ebben a táncvilágban, folklóranyagban nagyon otthonosan és minden részletet megkomponáltan mozognak, élnek, lélegeznek, olyan természetességgel, ami csak a nagyon kemény és sok verejtéket termő felkészülési munka nyomán alakulhat ki — a színpadon, a mindig kedves közönség előtt. Ez a minden részletet felölelő tudatosság is erényeik elejéhez tartozik, ami szintén csak a jó együtteseknél található meg. Amit csinálnak és ahogyan csinálják, arra oda kell figyelni, annak hatása alól senki sem vonhatja ki magát, az magával ragadja a nézőt, és ennél többet már művészi teljesítmény nem is érhet el. A tánc és az előadás erényein túl egy rövid megjegyzés még arra a müsorpoliti- kára, ami feltétlenül karakterisztikus vonása a Vidrócz- kinak: nagy szeretettel tanulják és táncolják a környező népek szebbnél szebb táncait. Zárószámnak most is, a műsoruk mindkét felének végén, nemzetiségi táncot mutattak be, olyan átélt- séggel és látványosan, hogy a nézőtér valóban percekig zúgott a tapstól. o o o o Tisztelet és elismerés azoknak, akik tizenöt évvel ezelőtt töretlen hittel kezdték, és tisztelet és elismerés azoknak, akik töretlen lendülettel folytatták és eljutottak idáig. Ha úgy tetszik: sikerült hitükkel, szakmai elfogultságukkal „megfertőzniük” a környezetüket. Ma már a Vidróczki együttes olyan széles társadalmi bázison él és dolgozik, amit annak idején a legmerészebbek sem mertek volna álmodni. Az egységes stílus kialakításában jelentős szerepet vállalt és játszik az öttagú zenekar is, amely szintén megérlelte a maga kvalitásait, és ami nélkül ma már elképzelhetetlen a Vidróczki. Ha tehát azt mondjuk: tizenöt évvel ezelőtt elkezdődött jó szándékkal valami,’ akkor azzal kell kiégés te-i nünk, hogy mára teljesen beérett a hajdani kezdeményed zés. G. lYlolnét Ferenc Poór Péter, Varga Gyula és Abrahám István az operett egyik jeleneiében. (Jármai György felv.) „Straus Oscar muzsikája kissé keresett, de mindig elegáns. Ereje nem az érzelmes- ségben van, hanem az elmés- ségben. Szellemessége elragadó.” Fodor Gyula 1917-ben írt kritikájából idéztük a fenti sorokat. Oscar Straus 31 operettje közül legnépszerűbb a Varázskeringő. Bor József, az előadás rendezője — aki az utóbbi években Szolnokon . és Gvőrben is színpadra vitte a művet — a következőket mondta: — Már évek óta a Varázs- .ceringő mámorában élek. Persze, a mámor ez esetben nem valami zsongást, idétlen szépséget jelent. Ügy is mondhattam volna, hogy évek óta kitűnően mulatok a Varázskeringő újraköltött, átsimított meséjén, amit — úgy érzem —, sikerült korszerűvé tenni. Az előadást nézve az Ordító egér című angol film jut majd a nézők eszébe. Tudniillik, itt is egy kishatalomról van szó, ahol nagyhatalmi allűrök kapnak lábra. A mesebeli hercegséget eddigi fényes történelme folyamán (három tenger mosta egykor határait) sikerült olyan kicsire zsugorítani, hogy már nem érdemes megtámadni. Hessen—Kassel már nem nagyobb, mint egy harmadrésznyi királyi palota, valahol a monarchia és a józan ész határán. Lakosainak száma — itt mindenki tisztségviselő — félszáznál kevesebb. Ami pedig az Bevezetőül talán elég eny- nyi, most már térjünk rá a tulajdonképpeni szenzációra. Történetünk kezdetén Helena nagyhercegnő házassága foglalkoztatja a minibirodalmat. XIII. Joachim, a bölcs atya ugyanis félt, hogy fiúörökös híján az albán trónkövetelőre száll az ..isten kalapja” kis országocska, s ripsz-ropsz, férjhez adta egyetlen leányát. Hogy ki a boldog vő? Nem más, mint Niki. a fess ulánus hadnagy — Bécs közismert szoknyabolondja — akit a császár- városból v importáltak a dinasztia felvirágoztatására. Egy fiatal hadnagy számára igazán megtisztelő lehetne ez a házasság. Niki azonban mégsem lelkesedik. Hogy miért, miért nem, ezt majd elmondja az előadás ... Az operett meséjének — hála az átdolgozó Kállai Istvánnak és Romhányi József versszövegeinek, — számtalan nóvuma van a korábbi változathoz képest, a zene azonban természetesen eredeti. A színház együttese kitűnő szólistákkal gazdagodott, s igen jó a tánckar. Ezúttal mutatkozik be bonvivánként az egri közönségnek Poór Péter, megismerhetik a fiatal Harmath Albertet, s ismét főszerepben látják a nézők Varga Gyulát, Várhegyi Mártát, /íbrahám Istvánt és Ko- máromy Évát. Premier csütörtökön este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (gyarmati) TiT-proiraa Kedden a Kossuth klubban ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos elnöksége. Kurucz Imre, a TIT főtitkára körvonalazta a társulat 1978. évi fő feladatait és az országos vezető testületek munkatervét. Megállapította, hogy növelni kell az ismeretterjesztés politikai. ideológiai és szakmai színvonalát, hatékonyságát. Meg kell szervezni az előadói munka ellenőrzését. Ezek révén és a tematikák folyamatos korszerűsítésével el kell érni, hogy az ismeretterjesztés jobban kötődjék a fejlett szocializmus építésének gyakorlatához. A7 ismeretterjesztés bevált formáit és módszereit tovább kell fejleszteni "iákkal gazdagítani. Q Xwüsio, Í7. december 14., szerda Röpülj páva 77 Téma — a tv-szereplés Ismeretes, hogy a Röpülj páva 77 című televíziós vetélkedősorozat nyitányaként november 4-én Heves és Veszprém megyék produkcióit tekinthették meg a nézők. A versengésben szűkebb pátriánk alulmaradt, s a dunántúliak jutottak tovább. A tv-szereplés értékelésére kedden délután került sor az egri Megyei Művelődési Központban. Erre a megbeszélésre meghívták nemcsak a fellépő együttesek vezetőit, hanem minden csoportból két-két tagot is. A találkozó célja az volt, hogy mérlegeljék a felkészülést, s tájékoztassák a népi hagyományok őrzőit arról, hogy milyen teendők várnak rájuk. Dr. Bakó Ferenc kandidátus, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója, az előkészületek szakmai irányítója — többek között — arról szólt, hogy miként állították össze a forgatókönyvet. Elmondotta: a zsűri úgy döntött — ezt egyébként kifogásolta — ,hogy az ecsédiek és a szentdomonkosiak műsorblokkját kihagyták, holott ez színesítette volna az anyagot. Kiemelte: ha egy dramaturg és egy koreográfus is bekapcsolódik a munkába, akkor egységesebb, hatásosabb, gördülékenyebb lesz a bemutatkozás. A teljesítmény színvonalát csökkentette az is, hogy a felvételeket a májusi időpont helyett júliusban készítették, amikor a mezőgazdasági munkák lekötötték az embereket, s így csak kevesebb próbát tarthattak. Azt is hangsúlyozta, hogy a korábbi tevékenységet érdemes folytatni, mert ezzel valamennyien rangos szellemi kincseket mentenek át a jövőbe. Várhelyi Istvánná, a me-, gyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője megköszönte az igyekezetei, s átadta a jutalmakat. Az összejövetel záróakkordjaként a vendégek beszámoltak arról, hogy milyen Luca- napi helyi szokásokat Jioztak a tarsolyukban. SZALAY ISTVÁN '
