Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-08 / 288. szám

Gyermekszínházi bemutató Egerben Hamupipőke — vidáman... (Jármai György felv.)- egy új tornaterem Ugyan ki ne ismerné...? A halhatatlan Grimm test­vérek Hamupipőkéjéről szól­va, senki sem ütközne meg, ha így kezdeném, hiszen a mese vérébe ivódott és ivódik mindenkinek már legkisebb korában. Ám a játék, melyet ezen a címen kínál mikulási aján­dékként az egri Gárdonyi Géza Színház a gyerekeknek, éppen csak emlékeztet erre a ..ugyan ki ne ismerné”, könnyes, mosolygós, kissé hátborzongatós történetre. Filmen is, színpadon is sok­féleképpen feldolgozták már a Hamupipőkét, amely hol könnyesebb lett az eredeti­nél, hol még egy kicsit hát­borzongatóbb, hol egyszerűen unalmasabb. Romhányi Jó­zsef — ritka szerencsés kéz­zel — ezúttal arra vállalko­zott. hogy vidámmá formál­ja. A verses szójátékokkal fű­szerezett mese, amelyet Fé­nyes Szabolcs, könnyed zené­je lendít tovább, kiváló al­kalmat kínál a rendezőnek a mókás, bolondos színpadi le­vegő megteremtésére. E lehetőséget maradékta­lanul kihasználta az igen te­hetségesen bemutatkozó Ha­lasi Imre főiskolai hallgató, akinek elképzeléséhez szépen simult hangmár András díszlete, Egedi Edit jelmezei és Somos Zsuzsa koreográ­fiája. Az építőkockákra em­lékeztető berendezés, a har­sány színű ruhák, a modern táncbetétek, a mozgalmas je­lenetek kiirtottak minden szirupot. A színészeknek azonban nem mindig sikerült elfeled­niük az eredeti mese hang­vételét. Legtökéletesebben Lenkey Edit alakította át — színpadról is lesütő gyer­mekszeretetével — a méreg­keverő mostoha figuráját. A szurka-piszka nevetnivalóan ostoba, gonoszkodásával csú­fosan megbukó Hétzsákné bi­zonyos, hogy a gyerekközön­ség egyikének sem fog rém­Dajka — mese A kislányból csinos fiatal- asszony lett, mióta nem ta­lálkoztunk. Most úgy be­szélgetünk Klárival, ahogy felnőttek szoktak munkáról, lakásról, családi örömökről és gondokról. — Hát a vers­mondás? — kérdezem, mert ismeretségünk egy irodalmi színpad munkája közben köttetett. — A próbákra, sze­replésekre nincs időm, de ha egyedül vagyok otthon, most is verseket mondok — közli Klári, majd pici szünet után hozzáteszi: én már csak a gyermekeimnek „szavalok” majd. Hányszor próbáljuk indo­kolni az öntevékeny művé­szeti csoportok létjogosult­ságát ... De a rengeteg érv között talán még egyszer sem hangzott el, hogy ezek a fia­talok anyák, apák lesznek, akiktől verseket, meséket várnak, kérnek, követelnek a gyerekeik. Azonnal próbára teszem magam: milyen ver­set, mesét mondanék az autóbuszon (mert itt talál­koztunk Klárival), ha netán a közelemben nyüzsgő kis pufók srácot — hogy lány, vaty fiú, azt nem tudom — meg akarnám hódítani. Csak valami régi-régi rigmus iut eszembe: „Egér, egér, kis­egér,/ Van-e fogad hófehér?' Adjál nekem vasfogat,/ Adok neked csontfogat.” Leszállván a buszról, a házban több felnőttet is ka­pa táltam: mondjanak gyermekverset. Csaknem mindenki tudott, s csaknem valamennyien a homályba tűnő gyermekkor mélyéről bányászták elő. Amennyire emlékszem, nem óvodában, nem iskolában tanulták. Az irodalomtörténészek megemlítik, hogy Puskinnak QMímsm í*77. december 8., csütörtök A címszereplő: Páva Ibolya álmokat előidézni. Máthé Eta Aranykája és Horváth Zsuzsa Gyöngyikéje pedig még egy kis tanulságul is szólgál a lustálkodásra, irigy­kedésre, egyéb csínytevések­re néhanapján hajlamos kis nézőknek. Nehezebb dolga volt a címszereplő Péva Ibolyának. Hiszen míg a többi figura csak színekben és fokozatok­ban tér el az eredetileg meg- írttól, addig Hamupipőkéből, a kisemmizett előkelő szár­csodálatos képzelőerővel megáldott, nagy mese- és népdalkinccsel bíró dajkája volt. Vajon ismernénk-e ma a költő nevét, ha ez a tehet­séges ember — ahogyan a pszichológusok mondják — ingerszegény környezetben nő fel? Természetesen nem ez i akarok meditálni. ' De arra már érdemes figyel­nünk, hogy eltűntek, vagy legalábbis megfogyatkoztak a dajkák, a dajkaszívű anyák, azok az asszonyok, akik ér­zéseket és gondolatokat hin­tenek el és tartanak ébren a gyermekek lelkében. A rengeteg meséskönyv, a tévé, a rádió, a telefonmese sajnos nem pótolhatja őket. Személytelenek. A gyerek szeretne a mesélő ölébe ülni, s főleg — minduntalan meg­szakítva a történetet — visz- szakérdezni. A közelmúltban kitűnő kis barátom — mi­után rajtam kívül mindenkit eltávolított a szobából (ebből látszik, hogy fórumon nem lehet mesélni egymásnak) — arról érdeklődött, hogyan al­szik el a függöny, nem ha­ragszik-e a villanykörte, ha éjszaka felébresztjük, s nem lenne-e jobb, ha lefektet­nénk a kabátot? Az utolsó kérdésre végre tudtam felel­ni — hála József Attilának. Péter barátom természetesen nem ismeri még az Altatót, de hát azt el sem tudja kép­zelni, hogy „fogason alszik a kabát”. A kabát csak széken tud aludni, így szunnyadoz- hat az esetleges szakadás is. Péter barátomnak — aki emeletes ágyában oly köny- nyen személyesítette meg a tárgyakat — egyetlen igazán hozzá illő verset, vagy mesét sem tudtam mondani. Csak később jutott eszembe De- vecseri néhány sora, melyet ezúton küldök el: „Apám — így szól a kis bálna —/ hadd 'nőhessek el a bálba”/ „Nem mehetsz el, fiam Péter,/ Nem vagy még egy kilométer”. Gyarmati Béla mazású leányból ezen a szín­padon majdhogynem népi hősnő lesz. Nos, a finom kék­vért nem mindenütt sikerült piros bővérűséggé változtat­ni. A dolgos-szorgos, vidám és — jogait követelő — leány időnként hamisítatlan arisz­tokratikus szentimentaliz- mussal nézegeti „mesterem­ber” szerelmesét. Matus György is kissé álmatag, tré­fás kedvű királyfi. XIII. Kétségbeesett Boldi­zsárként Csiszár Nándor, pit­varmesterként Bánó Pál és takács-szakácsként Somló István ostoba, furfangos és naív „bohóca” azonban áthi­dalja e zökkenőket. így a Hamupipőke végül is remek mulatságot nyújtott a néző­teret zsúfolásig megtöltő lel­kes gyerekeknek és minden bizonnyal a felnőtteknek is. Korga Imre, segédmunkás aznap ugyanúgy ébredt, ahogy évek óta szokott. Fél­álomban hallotta, ahogy a felesége odakint a konyhában a kis gáztűzhely körül matat felteszi a gyereknek a tejet és magának az elmaradhatat­lan kávét. Kikelt az ágyból, belebújt papucsába és megengedte a vízcsapot a fürdőben, hogy mire borotválkozni kezd lan­gyosabb legyen a víz. Ilyen­kor a gáztűzhely mindkét lángja foglalt. Pedig meleg vízben sokkal jobb lenne bo­rotválkozni, de az asszonynak mindig ilyenkor kell reggelit készítenie. Ahogy borotválkozott, többször megszagolta a ha­bot és úgy érezte, hogy az ar­cától a hab is átveszi a ma­rógépekről lesikló, vasszele­tek édeskés szagát. Amikor elkészült, jó erősen bedör­zsölte bőrét Pitralonnal és öl­tözni kezdett. Mégegyszer meg­nézte, fel van-e húzva a csör­gőóra, nehogy a fia elaludjon, ha már ők nincsenek itthon, és elkéssen az iskolából. Le­ült az ágy szélére, azt figyel­te, ahogyan a gyerek erős szálú haja megtörik a pár­nán. Miközben zokniját húz­ta, arra gondolt, ideje volna már leszoktatni a gyereket arról, hogy nyolcéves korára Némi pénz Sok lelkesedés A tornaterem hiánycikk. Jóval többre lenne szükség ahhoz, hogy a gyerekek va­lóban edzettebbek legyenek. Ám a tornaterem drága is, s részben anyagiak híján, nem tudnak az építésben lépést tartani az igényekkel Csak összefogással lehet valamit könnyíteni, — hogy közhasz­nálatú fogalommal fejezzük ki, társadalmi üggyé kell tenni e gond megoldását. Jó néhány helyen van már rá példa. Legutóbb az egri üzemek adták ennek tanúsá­gát. Évekkel ezelőtt sporttago­zatú iskola lett az egri X-es számú általános iskola. Jó volt, de legalább annyi gon­dot is hozott ez a változás, mert amíg a sporttagozato­sok emelt szinten nagyobb óraszámban tornáztak, spor­toltak, addig a nem tagoza­tos osztályok közül a kicsik nem is igen látták belülről a tornatermet. A folyosón, az osztályokba, jó időben a kö­zeli játszótéren tartották a tornaórákat. A pedagógusok­nak, és a szülőknek közös gondja volt a tornaterem hiánya. S mivel valóban kö­zös gondnak érezték, a meg­oldást is közösen keresték meg. A szülői munkaközösség tagjai számba vették, ki ho­gyan tud segíteni. A szülők Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából az MTA nyelv- és irodalom- tudományok osztálya, a filo­zófia- és történettudományok osztálya, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi kara rendezésében háromnapos tudományos ülésszak kezdő­dött ma a Magyar Tudomá­nyos Akadémián. A tanácskozást Szent- ágothai János, az MTA elnö­ke nyitotta meg, majd Mát­még mindig üvegből igya a tejet reggelenként, amit a fe­lesége odakészít az ágya mel­lé. De hát ha neki így jobb, akkor hadd igya, attól még ugyanolyan nagy gyerek. Meg aztán mi van abban, hogy cumisüvegből issza a tejet? Az asszony ugyan so­kat morgott érte, de ő azt mondta; ha így esik jól. — Siess már, elkésünk — szólt be a felesége, de Korga nem mozdult az ágy széléről, s amikor a nő ideges, vékony hangján röviden megkérdez­te, hogy nem jössz, ő azt mondta: Nem, majd elme­gyek a későbbi busszal, még azzal is beérek. Az asszony értetlenül to­pogott még egy darabig az előszobában, s csak az ajtó csapódása jelezte, hogy el­ment. Korga felállt, kinyitotta a szekrényt és kivett egy fe­hér inget, aztán nyakkendőt keresett hozzá. A nylonzsá­kot lehúzta szürkecsíkos öl­tönyéről és lassan öltözködni kezdett, gondosan megkötötte nyakkendőjét, kifényesítette cipőjét, visszaült az ágy szé­lére és várta, hogy megszó­laljon a vekker. Nem akarta előbb felkölteni a gyereket. Késői gyerek volt. Már le is mondtak róla, hogy valaha igyekeztek a patronáló üze­meket s saját szocialista bri­gádjaikat megnyerni az ügy­nek. A városi tanács a hely biztosításának nem kis gond­ját vállalta magára, s a költ­ségek egy részét. Végül is zöld utat kapott a tornate­rem építése Egy régi — a volt X-es iskola épületében kezdték meg az átalakítást. A terveket a beruházási iro­da Csebokszári nevét viselő szocialista brigádja készítette el társadalmi munkában. A kész tervek alapján a régi falak bontását a Csepel Autógyár Augusztus 20 szo­cialista brigádja végezte el, hogy a Heves megyei Taná­csi Építőipari Vállalat öt szocialista brigádja munká­hoz láthasson, ök mintegy 240 ezer forint értékű mun­kát végeztek el itt társadal­mi munkában, szabad ide­jükben. A Csepel Autó má­sik brigádja, a Bláthy Ottó brigád a villamos szereléseket végezte, a TIGAZ szocialista brigádja a gázszerelést, a KAEV szocialista brigádjai a lakatosszerkezeti munká­kat vállalták. A vállalatok egyenként körülbelül 20—20 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek: összesen az építőkkel együtt megkö­zelítően 350 ezer forint ér­tékű munka készült itt el összefogással. rai László akadémikus tar­tott előadást „Ady és a kora­beli eszmeáramlatok” cím­mel. Egyebek Jcözött hang­súlyozta, hogy Ady életmű­vében — mint általában klasszikusainknál — a ma­gyarság és az európaiság szerves egységbe fonódik. Ady alakjának teljes megér­téséhez nélkülözhetetlen ezért az európai eszmeáram­latok ismerete is. A tudományos tanácskozá­son elhangzó előadások Ady is gyerekük szülessen, de az­tán meglett a gyerek, nem könnyen, hiszen Kati akkor már negyvenéves elmúlt. Amikor a csörgőóra meg­szólalt és a fiú kinyitotta a szemét, először megijedt, mert megszokta már, hogy az apjáék reggeli műszakba jár­nak és nincs otthon senki. De aztán, amikor az apja azt mondta, ma nem kell iskolá­ba mennie, kiugrott az ágy­ból, hogy akkor megnézi a délelőtti tévéműsort. Korga Imre akkurátusán megágyazott, segített felöl­tözni a fiának, a lepedők alól a szekrényből elővett kétszáz forintot a dugipénzből-és el­indultak a fiával kettesben a városba. Korga megmutogat­ta a házakat, ahol valaha ap­jáék, r.agyapjáék laktak, le­mentek a vízpartra, és elfi­gyelték, ahogy a sirályok lomha repüléssel kísérik a súlyos terhekkel megrakott uszályokat, néha köveket dob­tak a vízbe, hogy a felfrröcs- csenő víz megszikrázott a fényben. Megálltak a kirakatok előtt, végignézték a játéko­kat és kiválasztottak egy sár­ga színű autót. Megebédeltek a város fölé emelkedő, szél­járta lépcsősor tetején épült étteremben. Korga megivott egy üveg sört, a fia pedig megkérdezte, hogy ihat-e még egy kólát. — Persze. Miért ne. — mondta Korga ugyanúgy, amikor a második üveg is kiürült. Délután moziban voltak, és még hazafelé is azt beszélték, hogy milyen szép színű volt a tenger. Este boldogan aludtak és az összetolt ágyon kinyúj­tották karjukat, hogy rossz álom esetén megérintsék egy­más kezét. De nem álmodtak A megyei tanács az össze» fogás láttán megtoldotta a beruházás költségeit 60 ezer forinttal, — tornaszereket kapott az iskola terven felül, az új terembe. Alig fél év alatt oldódott meg végül is az iskola és a szülők közös nagy gondja. Az új tornateremmel most már megvan a lehetőség arra, hogy a nem sporttagozatú osztályok is megfelelő helyen tornázhassanak, s a sportta­gozat számára is biztosított a hely. Mindezeken túlmenően a város gondján is segít az új — vagy pontosabban újjáva­rázsolt létesítmény, hiszen a tornasport fejlődésének egyik nagy akadálya volt a torna­terem hiánya. Most lehető­ség lesz arra, hogy ha az ESI megszervezi az atlétikai osztályt, nem kell helyiség­gondokkal megbirkóznia, így nemcsak az iskola, az egész város gazdagabb lett egy tornateremmel, amely nem is olyan régen még csak az iskola és a szülők vágyai között szerepelt. Némi pénzzel és sok lel­kesedéssel épült. A szervezés, az előkészítés módszereit szí­vesen teszik közkinccsé az érintettek, s jó is lenne, ha követőkre találnának. és a korabeli progresszív szellemi áramlatok kapcsola­tát vizsgálják. Ady életmű­vét elemezve feltárják a tár­sadalmi haladásért folytatott küzdelem és a költő művészi fejlődése közötti összefüggé­seket. Csütörtökön az iroda­lomtörténészeké a szó, pén­teken pedig két referátum hangzik majd el „Ady kap­csolata korának zenéjével”, illetve „Ady és kora képző- művészete” címmel. (MTI) rosszat. Alvásuk mély volt és lebegően könnyű. Korga frissen ébredt, csak amikor vas öltözőszekrényé­be beakasztotta ruháját, ak­kor fogta el valami szoron­gás; mit fog mondani a mű­vezetőnek? Hol volt? A csar­nok felé tartva még úgy gon­dolta, talán az lenne a leg­jobb, ha azt mondaná, hogy tegnap berúgott és azért nem akart bejönni, nehogy a gé­pek között járva valami bal­eset történjék. Igen, ez lesz a legjobb — döntötte el. Hi­szen volt már ilyen eset és a művezető utólag szabadságot íratott ki arra a napra. Ezt kell mondani, ezt kell — hajtogatta magában, amikor belépett a csarnokba, de ahogy a bajúszos, nagy da­rab művezető előtt állt, csak annyi jött ki belőle: — Sétáltunk... A fiammal sétáltunk és jó volt... — Na és mit gondol, Korga szaki, ha a gyárban minden­kinek eszébe jutna, hogy sé­tálni akar a kisfiával, akkor mi lenne — kérdezte mély, dallamos hangján a műveze­tő. — Nem tudom, kérem. Korga Imrének egynapi igazolatlan hiányzás miatt el­vonták az évi ‘ nyereségét. Amikor ez kiderült, az asz- szony ordítozott vele a kony­hában. Azt kiabálta, nem elég neki az első mű­szak, itt vagytok utána a nyakamon, a főzéssel, a mo­sással, az alsógatyáitokkal. Korga Imre semmit nem szólt. Este lement a kocsmá­ba és sört ivott. Másnap zu­bogó fejjel ébredt, de ponto­san ért be a munkahelyére, időben blokkolt és rendesen elvégezte egész napi munká­ját. 1 Németi Zsuzsa SZIGETHY ANDRÁS: Ady tudományos ülésszak kezdődött az Akadémián

Next

/
Thumbnails
Contents